Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

VOLT 2011 élménybeszámoló

Egy napunk a soproni fesztiválon - szubjektív összefoglaló.

2011.07.15. 11:00 | szerző: Dino | Egyéb

Péntek kora délután sikerült Sopronba érni, ahol mindenekelőtt a belváros felé vettük az irányt. Mivel eddigre már igencsak megéheztünk, az éttermek tábláit nézegettük leginkább – az egyiken ez a felirat fogadott: "VOLT menü is kapható", és mivel az alatta felsorolt három fogás és ár is igen barátságos volt, be is tértünk. És nem is bántuk meg, finomak voltak. Tele hassal még benéztünk a Tűztoronyhoz, bár a felújítások miatt ez kis kitérőt jelentett, utána viszont már igyekeztünk ki a fesztiválra. A parkoló kissé messzebb volt a bejárattól, egy szeméttelep mellett (sebaj, legalább este a sötétben szag alapján is megtaláljuk majd – gondoltuk :-D ), 1-2 kilométeres séta vezetett vissza a bejárathoz. A jegyek felvétele után pedig belevetettük magunkat a VOLT forgatagába.

VOLT 2011 élménybeszámoló
PASO

Már rögtön a bejárat után egy kisebb színpad fogadott, pár méter gyaloglás után egy sátorból szűrődött ki zene, majd újabb lépések után egy bárpult felett láttunk egy lelkesen zenélő rockformációt. Szuvenír- és kajaárusok sorfala között jutottunk el az MR2 színpadhoz majd a Nagyszínpadhoz. Az utóbbin épp a PASO játszott, az énekes a szokásos fehér öltönyében ugrált. Aztán jött a várpalotai Vad Fruttik (fotógaléria), utána pedig átnéztünk az Óriás koncertjére (képek) a szomszéd MR2 színpadra. Az időjárás nem volt optimális, de szerencsére csak minimális mértékű zápor kísérte a pénteki napot, nem volt sár, nem volt bőrig ázás, csak néha kisebb fagyoskodás (főleg az éjszakában), meg némi küzdés a porral.

VOLT 2011 élménybeszámoló
Óriás

Este nyolc órakor aztán megkezdődtek a főbb koncertek a Nagyszínpadon. A Quimbyvel indult (fotók), akik elég sokat játszottak legutóbbi albumukról. A többség azonban azt hiszem, inkább az őket követő két külföldi fellépőre várt leginkább, a tíz órára összeverődött óriási tömeg legalább is ezt mutatta. A színpad előtt, a fotósárokban ütött meg a Pendulum bevonulási intrója és az első másfél szám, kész szerencse, hogy füldugóval készültem rá. (Fotóink a koncertről.) Az igen energikus kezdés meggyőzött arról, hogy mindenképpen végighallgassam aztán az egész produkciót, és bár számomra úgy kb. minden második szám volt szimpatikus, úgy vélem, nagyon jól sikerült a fellépés, amely leginkább a tavalyi, Immersion albumra épült. Éjfél után, kisebb késéssel kezdett aztán az általam leginkább várt Moby (Kattints ide a fotókhoz!). A kopasz, vegán énekes szokásos lelkesedésével rohangált fel-alá a színpadon, hol gitárral, hol mikrofonnal a kezében, néha pedig beállt a kongák mögé is. Zenekara ezúttal egy énekesnőből, egy dobosból, egy billentyűsből és egy basszusgitárosból állt – ez utóbbi fluoreszkáló húrú, rózsaszínű gitáron nyomta a számokat. Nem maradt el persze a számok között szokásos "szenkjú, szenkjú" és a szintén Mobytól megszokott rövid felkonferálások se. Kicsit sajnáltam, hogy a Hotel turnéhoz képest ezúttal a számok egytől egyig diszkósított verzióban szólaltak meg, ez a fajta műsor inkább a Balaton Soundra illett volna, de ennek ellenére élveztem a koncertet. (Kicsit sajnáltam, hogy az új lemezről egyetlen szám se hangzott el, van azért rajta egy-két remekül sikerült dal.) A koncert végén pedig – véleményem szerint egyfajta poénként (máskülönben nagyon gáz lenne... :-D ) – Moby "előadta" a "leggyorsabb rave számot": a magnóról bejátszott zene ritmusa egyre gyorsult, miközben ő maga feszülten bámulta a közönséget, a végén már egy nagy láda tetejére felállva. Fura volt, de Mobynak még ezt is meg tudom bocsátani. :-)

VOLT 2011 élménybeszámoló

Alapvetően elég rendezettnek tűnt a fesztivál, talán az illemhelyekből volt kissé kevés – no és a tisztaságuk is hagyott némi kívánnivalót maga után. Végül mindenképpen meg kell még említenem a Sziget csoport fesztiváljain ez évben bevezetett Fesztiválkártyát, a Metapay készpénzmentes fizetési rendszerét. Ahogy az ígérték, a helyszín tele volt a kártya feltöltésére szolgáló bódékkal, gyakorlatilag sorban állás nélkül lehetett pénzt rakni a kártyára, kifele pedig az egyik belső helyet választva szintén nem kellett másokra várni, hogy visszakapjuk a megmaradt pénzt. Az árusító helyeken a fizetés pedig valóban egyszerű volt: az eladó beütötte az összeget a gépbe, ráraktuk a kártyát a pulton lévő kütyüre, ami kiírta a maradék egyenleget, mi pedig már távozhattunk is. Nincsenek leejtve elguruló százasok, nem kell várni a visszajáróra, csak a kártyát kell jól elraknunk zsebünkbe.

VOLT 2011 élménybeszámoló
Vad Fruttik

Sajnos egyéb elfoglaltságok miatt csak egyetlen napra sikerült lejutni a VOLT Fesztiválra, azonban úgy vélem, nem utoljára jártunk a soproni Lővér kempingben. Talán a Szigethez képest kisebb méretei miatt egy fokkal barátságosabb volt ez a helyszín, mint az Óbudai-sziget. Kíváncsian várjuk a jövő évi fellépő-felhozatalt. ■

VOLT 2011 élménybeszámoló
PASO
VOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámolóVOLT 2011 élménybeszámoló

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vének történetei és más írások

A Vének háborúja sztori két még hiányzó része érkezett meg végre magyarul, mellettük rövidebb írásokkal.

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.