Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Alan Wake (PC)

Végre PC-re is megérkezett a Remedy zseniális játéka.

2012.02.27. 10:30 | szerző: Creativ3Form | Ismertető/teszt

Previously on Alan Wake
Alan Wake. Egyike azoknak a címeknek, amely után az átlagosnál picivel jobban, de megfájdult a PC-sek szíve az "X360 only" felirat láttán, ami a trailereket, valamint a cikkeket zárta. Azért volt ez nagyobb fájdalom a kelleténél, mivel a Remedy annak idején PC-re kezdte el fejleszteni a játékot, és vigyorogtak is nagyokat, hogy a négymagos procival rendelkező gépeken milyen szépen fut. Ám aztán hiba került a gépezetbe, és a Microsoft végül csak Xbox 360 konzolra adta ki. Meg is lett az eredménye. Kritikailag ugyan nagy elismerésre tett szert, de anyagi szempontból nem váltotta be a reményeket, és az erős rétegjáték mivolta miatt bizony hiányoztak a PC-s változat bevételei. Ki is jelenthetjük, hogy a kritikusok, valamint a játékosok pozitív értékelése ellenére anyagi bukta lett az Alan Wake projekt. Hogy éppen ezért, vagy valami más sugallat hatására, de végül mégiscsak megjelent Alan Wake rémálom utazásának PC-s verziója. Nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy megérte rá ennyit várni.
Mégpedig olyan szinten, hogy a konzolra azóta elkészített két DLC-t (The Signal, The Writter), a Remedys srácok ingyen és bérmentve csapták hozzá a PC-s változathoz. Két év után mondjuk ez a minimum.

Alan Wake (PC)

The darkness is coming
Mitől is fél az ember? Az égett képű, sátáni hangú démonoktól? Vagy a szőrös, hörgő hangot adó szörnyektől? Bizonyos fokig igen, tőlük is lehet félni. De régóta tudjuk, hogy bizony az ember a legtöbb esetben attól fél, amit nem lát. Amit nem ismer. Azaz valójában a félelemtől félünk, és nem a testet öltött gonosztól meg a különféle szörnyektől. A Remedys srácok is hasonló dolgokon agyalhattak, amikor megalkották ezt a játékot, ugyanis úgy tudnak paráztatni és félelmet teremteni, hogy nincsenek eldeformálódott és torz mutánsok. Igaz, a félelem testet ölt, de mindvégig ember formája van.
De vajon kik ezek vagy mik ezek a démoni szellemek? Ki vagy mi szülte őket. Nos, nem árulok el nagy titkot, ha leírom, hogy bizony Alan Wake maga. Alan sikeres horror-thriller író, talán még Stephen Kingnél is nagyobb. Saját bevallása szerint anno pont ő volt az, aki inspirálta és aki miatt az írói hivatást választotta. Ám ahogy az az íróknál néha előfordul, nála is bekövetkezett a mélypont. Két éven keresztül egy betűt nem tudott írni és ettől enyhén depressziós állapotba került. Éppen ezért felesége, Alice gondolt egyet, és egy nyaralás címén elvitte Alant a festői szépségű Bright Fallsba, abban reménykedvén, hogy ez a kikapcsolódás, a város zajától távol töltött hónapok nemcsak a kapcsolatukba hoznak némi felfrissülést, hanem majd az ihletet is újra visszahozzák Alan életébe. Nos, az ihlet meg is jött, mégpedig nem is akárhogy.
Alan a saját maga kreált világban találja magát, ahol az általa létrehozott démonok törnek az életére. Eleinte úgy néz ki, hogy ez nincs kihatással környezetére, azaz szeretteire, de ez gyorsan megváltozik. Alan feleségét ugyanis ismeretlen tettesek rabolják el, és nem biztos, hogy ezzel kapcsolatban minden az, aminek látszik. Ezzel veszi kezdetét Alan rémálom utazása, amelyben a sötét erőkkel küzdve kell megtalálnia, megmentenie a feleségét. Viszont, ahogy fentebb is írtam, semmi nem biztos és semmi nem az, aminek, illetve akinek látszik.

Hatalmas piros pont jár a fejlesztőknek, hogy tálalás tekintetében epizódokra bontották a történetvezetést, amit úgy oldottak meg, ahogy azt a TV sorozatoknál szokták. Amikor elérnék egy-egy nagyobb, erősebb központi részhez az adott epizód végén, jön egy melankolikus stáblista zene, majd az Alan Wake felirat. Aztán ha tovább megyünk, bejön a "previously on Alan Wake" bemondás, és egy pár perces videó formájában megtekinthetjük, hogy mit játszottunk végig az imént. Majd következik az epizód címe és mehet tovább a móka. Zseniális húzás, hatalmas pluszt, és "na, csak még egy checkpointot megyek" érzést ad az egésznek.

Mindebből egyértelműen kiderül, hogy a történet mellett bizony a hangulattal és az atmoszférával akartak nagyot húzni a Remedynél, és ez kétségtelenül sikerült is. A koromsötétben, az erdőben játszódó részeknél nem kicsi para hangulat keríti a hatalmába az embert a különféle hanghatások és képi megoldások miatt. Minden egyes szellő vagy falevélzaj felhívja a figyelmünket, és ha ez nem elég, akkor a különféle TV-adások hozzák ránk a frászt. Elhagyott házakban, irodákban ugyanis rendre bekapcsolódik a TV, és vagy egy sorozatepizódot látunk, vagy egy, a történet szempontjából fontos eseményt. Hangulati szempontból tehát jól vizsgázott a program, bár az tény, hogy elég hamar megmutatja az erejét, így a végére egy picit veszít a varázsából.

Alan Wake (PC)

De, ha már para és félelem, felmerül a kérdés, hogy miként is küzdjük végig magunkat a sötétségen? Nos, pofonegyszerű a válasz: a fény segítségével. Természetesen lesz lőfegyver is a kezünkben, nem kell attól félni, hogy csak egy zseblámpával vagy egy doboz gyufával fogunk akciózni, bár kétségtelen, hogy bátor és egyedi húzás lett volna a Remedy részéről, ha mellőzik a lőfegyvereket, és csak efféle megoldásokkal tarkítják a játékmenetet. A lényeg, hogy amellett, hogy a fény megvéd minket, a démonok elpusztításában is nagy szerepet játszik. Nem elég ugyanis shoot 'em up stílusban legyalulni az ellent, nem... Előbb meg kell szüntetni az őket átölelő sötétséget zseblámpánk segítségével, és ha az megvan, akkor tudunk pontot tenni a dolog végére egy jól irányzott lövéssel. Természetesen ez nem ilyen egyszerű, mint amilyennek hangzik, ugyanis idővel az átlagosnál jóval nagyobb és erősebb démonok is támadnak ránk, amelyek ellen több fényt és lőszert kell használni, és mivel nem mindig fogunk bővelkedni munícióban és elemben, így más segédeszközöket is használni tudunk. Az egyik ilyen a jelzőrakéta és a hozzá tartozó pisztoly. Kétségtelen, hogy bár van shotgun és vadászpuska is a repertoárban, mégis ez a legjobb és leghasznosabb fegyver a démonok ellen. Itt ugyan is nem kell a "szüntessük meg a sötétséget, majd jöhet a headshot" képletet végrehajtanunk, szimplán közéjük lövünk, és a fényrobbanás hatására mindenki meghal a környezetében. Éppen ezért nem fogunk bővelkedni benne a mennyiségét illetően. Akadnak még fénygránátok is, amelyek szintén nagy szolgálatot nyújtanak, ha csoportosan támadnak ránk a rossz arcok. Ebből se terem minden bokorban, így célszerű spórolni vele, és tényleg a nagyobb csoportokra elhasználni, nem pedig a "jön két ellen, de nincs kedvem lelőni őket" elvbe kapaszkodni és elpazarolni.
Ám nemcsak olyan eszközökkel lehet aprítani Alan megtestesült démonait, amiket magunknál tartunk, mivel bizonyos pályákon nagy fényszórók lesznek, amelyek hatósugara nem kicsivel nagyobb zseblámpánkénál, így a tömeges, muníciótakarékos irtás céljára tökéletesen szolgál. Emellett pedig még az autók fényszóróival is tudunk aprítani, ugyanis lesznek olyan részei a játéknak, ahol autóval kell közlekedni, és ilyenkor a fényszóró bekapcsolásával nincs előttünk akadály. Itt illik megjegyezni, hogy a kocsik irányíthatósága remekül sikerült, és ennek köszönhetően nem hatnak ezek a részek felesleges, kitépem a hajam mellékepizódoknak. Remek kis mellékelem ez, amely némi színt és változatosságot visz a játékmenetbe.

I wanna play a game
Az atmoszféra üt, a történet, játékmeneti megoldások és a repertoár szintén, ám irányíthatóság terén már nem teljesít tökéletesen a Remedy csemetéje. Első érdekes pont, hogy a megszokottakhoz képest Alan itt nem a monitor közepén vagy a bal oldalán foglal helyet, hanem a jobbon. Semmi gond nem lenne ezzel, ugyanis a Tabbal simán áttehetjük Alant a bal oldalra, csak a Remedy elmondása szerint, ez a váltogatás nem arra szolgál, hogy kiválasszuk, mi nekünk a kényelmesebb, hanem arra, hogy ha esetleg nem látunk valamit, mert nincs benne a látószögünkben, akkor forgolódás nélkül, a kamera pillanatnyi áthelyezésével tudjuk megnézni azt. És ennek köszönhetően, mivel a játék a jobboldali karakter-elhelyezést tartja alapnak, rendre visszarakja főhősünket erre az oldalra, hiába raktuk mi át az ellenkezőre. Ez pedig elég idegesítő és zavaró tud lenni, főleg, ha egy nagyobbacska, akciót felvezető videó után csinálja ezt.
A másik érdekes és nem tökéletesre csiszolt dolog az ugrás. Nemcsak kinézetre fura, de teljeséggel kiszámíthatatlan is, ugyanis néha a legegyszerűbb dolgokat sem lehet vele véghez vinni (térdig érő, kisebb szikladarab átugrása), míg máskor a lehetetlennek tűnő fázist is simán megoldjuk vele (mellkasig érő korlát átugrása helyből, olimpikonokat megszégyenítő módon). És mivel szerves részét képzi az ugrás és a különféle magaslatokra való felmászás a játékmenetnek, így tud kellemetlen perceket, és újratöltő képernyő fázisokat okozni. Még egy ilyen apróság a félrevetődés funkció. Illetve ez nem is teljesen félrevetődés, hanem egy nagyobb lendülettel való kitérés oldalra. Csak az a baj vele, hogy ennek az aktiválásához nyomva kell tartanunk a Shift billentyűt, ami viszont a sprint is egyben, így előfordulhat, hogy a félreugrást ő futásnak véli, és mi szépen belerohanunk az ellen baltájába.
Érthetetlen volt számomra, hogy egy profin összerakott projektnél, amelyen látszik a szeretet, a törődés és a profizmus, hogy lehet pont a kamerakezelést és az irányíthatóságot nem tökéletesre csiszolni. Zavaró dolgok ezek, és mivel az egész játék alatt jelen vannak, néha az ember picit kiábrándul belőle. És ez nem jó, mivel az összes többi, amivel rendelkezik, közel tökéletes.

A kissé negatív monológ után most némi dicséret jön, ugyanis a grafikát kicsinosították a srácok. A textúrák, legyen szó környezeti vagy karakteri textúrákról, élesebbek, mint az Xbox 360-as verzióban, és a fény-sötétség játéka is erősebben hat. Volt anno szerencsém kipróbálni a konzolos verziót, így van némi összehasonlítási alapom, viszont mindezek mellett egyes textúrák még mindig nem a legszebbek, és a karakterek szájmozgása nagyon sok esetben nem követni az elmondott szöveget. És ez azért 2012-ben már eléggé nagy hiba, főleg ha megnézzük, hogy a környező játékokban (Dragon Age II, Mass Effect 2) mennyit fejlődött ez a része a játékoknak.

Alan Wake (PC)

Alan... Wake up
Zárásként mindenképpen meg kell említeni, hogy az Xbox 360-ra korábban elkészített két DLC-t, a The Signalt és a The Writert a PC-sek ingyen és bérmentve kapják meg, ám nem úgy, mint az L.A. Noire esetében, azaz ezek nincsenek beleépítve az alapjáték történetébe. Miután lement a stáblista, visszakerülünk a menübe, ahol az Episode menüpont alatt tudunk belevágni a két extra kalandba.
Elsőként a The Signalt érdemes végigvinni, mivel ez játszódik közvetlenül az alapjáték után, viszont ebben a hent kapott főszerepet és emiatt a para hangulat nincs meg annyira. Ellenben a The Writernél már az atmoszférával való játék és a nyomozós részek vannak előtérben, így aki ezeket szerette jobban, azoknak ez fog tetszeni. Az egyetlen baj velük csupán az, hogy nemhogy nem válaszolják meg az alapjáték fináléjában felmerülő kérdéseket, de még újabbak merülnek fel bennük. De egy kipörgetést mindenképpen megérnek, és nem is megy rá az ember napja, mivel kb. másfél órát ölelnek fel.

Összességében tehát azt lehet mondani, hogy megérte két évet várni a Remedy gyermekére, mert bár vannak irányíthatósági problémái, de a történet, a hangulat és az atmoszféra zseniális. ■

Alan Wake (PC)Alan Wake (PC)Alan Wake (PC)Alan Wake (PC)Alan Wake (PC)Alan Wake (PC)

értékelés

Alan Wake (PC)

Alan Wake (PC)
Pozitívumok
  • Zseniális atmoszféra és történet
  • Sorozatokra emlékeztető, epizodikus tálalás
  • A fény és a sötétség játékának tökéletes egyensúlya
  • Kicsiszolt grafika
  • Remek muzsika
  • Nagy figyelmet igénylő akciórészek...
Negatívumok
  • ...amelyek a nehézkes irányítás miatt frusztrálóak tudnak lenni
  • Gyenge, egyféle beállításra erőszakosan kényszerítő kamerakezelés
  • A szájmozgás nem a legtökéletesebb
  • Néhány textúra ugyanolyan csúnyácska maradt, mint a konzolos változatban
9,0
grafika 9
hangok 9
játszhatóság 8
hangulat 9
Alan Wake (PC)
A legutóbbi Alan Wake (PC) cikkek, hírek

hozzászólások (4)

Szenya3
Szenya3 2012.02.27. 20:57
azért a zseniális egy túlzó kifejezés. Elég hamar repetitívvé válik. A történeten kivül semmi ütőkártyája sincs a gamenek, de még csak nem is félelmetes..
Creativ3Form
Creativ3Form 2012.02.27. 21:13
Nálam végig megvolt a para hangulat, bár én mindig is parós emberke voltam. :-)
luigi8
luigi8 2012.02.29. 15:26
Idővel biztos kipróbálom...
Sagix
Sagix 2013.06.08. 17:25
A patch 1.06 felrakása után eltunt a korábbi mentéseim mit lehet ezellen tenni?
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.