Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Fable: The Journey

„Fut, robog a kicsi kocsi...” - Kinect játékkal bővült a Fable sorozat.

2012.11.08. 13:20 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Peter Molyneux a videojáték-ipar egyik legismertebb, legnagyobb alakja. Számos kiváló játék került ki a kezei közül pályafutása során, amelyek különböző stílusuk ellenére egy dologban megegyeztek: valamiért különlegesek voltak. Nem kivétel ez alól a 2004-ben Xboxon debütált Fable sorozat sem, amely az egyik legkedveltebb műfajon, a szerepjátékokén belül alkotott maradandót. Az Albion földjén játszódó történetek a birodalom több korszakába vezetik el a játékost, amely a középkoritól a felvilágosodás korin át az iparosodás kori Európára hasonlít leginkább, és amelyeknek hősei bármit is tegyenek, az nagyban hatással lesz világuk sorsára. A széria eddig három egyenesági epizódot számlál, amelyekhez idén újabb kettő, amolyan mellékszálként funkcionáló rész csatlakozott. A legszemléletesebben egy „rongybabákkal vívott hack-and-slash” játékként jellemezhető Fable: Heroes idén májusban került az Xbox Live Arcade piacterére, amelyet a vele bizonyos játékelemeiben összefüggő, de tőle teljesen különálló és különböző Fable: The Journey követett a valódi üzletek polcain néhány nappal ezelőtt. Ez utóbbi játékot vettük most górcső alá, amiről annyit érdemes elöljáróban tudni, hogy bármilyen is lett, ez volt Peter Molyneux utolsó játéka, amelyen a Lionhead Studios fejeként, a Microsoft berkein belül dolgozott.

Fable: The Journey

Ötven évvel a harmadik rész eseményei után kezdődő történetünk középpontjában, ahogy azt a cím is sugallja, egy utazás áll. Írhatnám viccesen, a tizenakárhány esztendő előtti lányregényes tévésorozatra utalva, hogy „váratlan utazás”, de nem teljesen lenne igaz. Hősünk, Gabriel ugyanis készül arra, csak éppen jobban érdekli lova, Saran abajgatása, mint a karaván útnak indulása. Bátyja jön hát érte, és együtt vágnak neki Gabriel szekerén a sietős felzárkózásnak társaikkal. Utolérve őket aztán emberünk ismét magára marad, így hát el is alszik rögvest. Az időközben nyakára érkező vihar ébreszti csak fel, hogy konstatálja: már megint alaposan lemaradt. Ezúttal azonban nem érheti utol barátait, mert a köztük levő híd az égzengés közepette leomlik. Nincs hát mit tenni, hősünk elindul a hosszabbik irányba, hogy a táborhelyen csatlakozhasson hozzájuk. A következő, elnéptelenedett faluban találkozik Theresával, a látóval, akit a világot beszipolyozni és elpusztítani akaró gonosz üldöz. Innen együtt menekülnek tovább, de útközben a kocsi motorja, Saran súlyosan megsérül. Egyetlen hely van csupán, ahol gyógyírra lelhetnek számára: egy ősi barlangrendszer mélye, ahol a Látomások kútjában megmártózva Gabriel szembesül a szörnyű, halált és szenvedést hozó jövővel, amely bizton eljön, ha nem lép közbe valaki. És persze erre senki sem lehetne alkalmasabb, mint mi, akik a lovunk megmentésére alkalmas, varázserővel bíró alkarvértek birtokában immár bárkivel szembe tudunk szállni. A gond csak az, hogy nagyon nem akarunk, de sajnos ez nem opció a számunkra. Így kezdődik hát hosszú és kalandos utazásunk, amelynek során megmenthetjük Albion könnyáztatta földjét, és annak legújabb hősévé válhatunk.

A Fable: The Journey egy hosszú, szigorúan egyszemélyes kaland.A program kizárólag a Kinect szenzor segítségével vezérelhető, annak minden érzékelési módját felhasználja. Az ilyesfajta játékoktól mára megszokott módon azonban most nem jópofa, családi és baráti ugra-bugrára kell berendezkedjünk, mert kérem a Fable: The Journey egy hosszú, szigorúan egyszemélyes kaland. Már a felvezetés során szembesülhetünk ezzel, amikor a mókás instrukciós kisfilm egyenes háttal, leeresztett karokkal való ülésre szólít fel. A játékmenet nagy része szekerünk hajtásával telik. Lovunknak köszönhetően három sebességi fokozatban tudunk vele közlekedni: poroszkálhatunk, ami biztonságos, de lassú, galoppozhatunk, ami kellemes utazó sebességet biztosít, de itt már oda kell figyelnünk, illetve vágtázhatunk, ami menekülés közben hatékony, de mondanom sem kell, igen veszélyes egészségünkre nézve. Menet közben gondosan el kell kerülnünk az útakadályokat, és összeszedegethetünk számos fénylő gömböt, amelyek egészségünkre és erőnlétünkre vannak jótékony hatással. Időről időre persze meg is állunk vagy pihenni, vagy pedig egyéb okból. Pihenéskor istápolhatjuk Sarant, illetve találhatunk bónusz tárgyakat is. Ezek ládákban rejteznek, és a pihenő helyeken kívül egyéb opcionális megállóknál találhatók meg.

Fable: The Journey

Amennyiben nem regenerálódás végett táborozunk le, a történet meghatározó pontjaihoz érünk el. Ilyenkor rendszerint be kell mennünk valahova valamiért, vagy csak simán el kell hárítanunk az előttünk lévő útakadályt. Ezeken a helyeken biztosan kell harcolnunk is, amire a karunkra csatolt vértek adnak lehetőséget. Domináns kezünkkel támadó varázslatokat lőhetünk az ellenfelek felé, míg a másikkal védekező, illetve a tárgyak és az ellenfelek megragadására, illetve manipulálására alkalmas mágiát tudunk kibocsátani. Szintén ügyetlenebb kezünket magunk elé, keresztbe téve van módunk a ránk eresztett lövedékeket visszaküldeni a szíves feladónak. Utunk során összesen ötféle különböző varázslatra teszünk szert, amelyek gyakran egymással kombinálva a leghatásosabbak. A harc ily módon leginkább kétkezes feladat, amit jól szemléltet a pajzzsal is rendelkező lényekkel való küzdelem, amikor is egyik kezünkkel a pajzsot lökjük félre, míg a másikkal buzgón tüzelünk az immár védtelenné vált szerencsétlen dögre. Van persze olyan is, hogy menet közben támadnak ránk rosszakaróink, és ilyenkor futtunkban kell elintéznünk őket. A nagyobb megállók során folytatott harci részek teljesítésük után külön-külön is aktiválhatók a főmenüben, ahol ki-ki lepipálhatja előző teljesítményét. Fáradozásainkért szintlépő zsetonokat kapunk, amelyeket tulajdonságaink és képességeink fejlesztésére költhetünk el erősítve ezáltal a szerepjátékos vonalat. Az imitt-amott található ládákban a játékból és a sorozatból megismert tárgyakról, szereplőkről és lényekről találhatunk mókás ismertető kártyákat, és az egyes karakterek rongybaba változatait is megnyithatjuk, amelyeket a Fable: Heroesban hasznosíthatunk újabb választható szereplőkként.

Ahogy korábban említettem, utunkon egymagunk veszünk részt, többjátékos mód nem került a programba. Olyannyira erős ez a törekvés, hogy amennyiben elfáradunk és átadnánk a helyünket valaki másnak, a program nem reagál rá, mert nem őt regisztráltuk az adott mentéshez. A Kinect akár arcról is felismer minket indításkor, belép a megfelelő felhasználói fiókba is, de az aktuális játék ezek után csak a miénk lesz, és ha más is játszani szeretne, az új kalandot nyithat magának. Érdekes ez a megoldás, és egyszersmind teljesen kizárja a játékot a házibulikon való részvételből.

Fable: The Journey

A játék grafikája tetszetős, még ha nem is kiemelkedő. Az Unreal 3-as motor dübörög a scriptek alatt, ami hozza a tőle elvárható átlagot. A látvány jól illik a sorozat előző részeihez, és a World of Warcraft fanek szívét is megdobogtathatja, mert nagyon emlékeztet rá. A szinkron kifejezetten jól sikerült, igen erős része a játéknak. A szereplők nem affektálnak, abszolút hétköznapi angolt beszélnek, és nincs az az érzésünk velük kapcsolatban, hogy a világot jelentő deszkákon állnak éppen. A zene is illik a játékhoz, jó aláfestést ad a történethez. A vezérlés részben mozdulatainkkal, részben pedig hangunkkal történik. Mozgásunkkal a valódi fogathajtást, illetve különféle varázslási mozdulatokat (itt ne hókuszpókuszra gondoljunk, hanem egyszerű dobó jellegű manőverekre) utánzunk, időnként pedig almát szedünk, kapcsolókat húzogatunk, lovat simogatunk, ládákat nyitunk, tárgyakat taszigálunk avagy vizet csörlőzünk. Habár hosszadalmas kalibrálási rész található a játékban, mozgásunk irányzéka sajnos legtöbbször így sem elég pontos. Fogathajtás közben pedig gyakori a rossz vagy téves érzékelés, mint amikor például a kanyarodást ösztökélésnek véli a rendszer, és az akadály kikerülése helyett egyenesen nekirontunk. A hangvezérlés rendben van, csak az érthetetlen számomra, hogy miért került bele a programba a főmenü pontok verbális megnyitása, ha a bennük lévő almenükbe manuálisan léphetünk csak ki és be. Az mindenesetre vicces, amikor Sarant füttyszóval hívhatjuk magunkhoz.

Ismét egy roppant érdekes, és a maga módján egyedülálló alkotással ajándékozott meg bennünket Molyneux mester csapata.A Fable: The Journey mindenképpen érdekes és hiánypótló alkotás, hiszen a sok társas partyjáték mellett üde színfoltot jelent egy tartalmas, mozgásvezérelt kaland. A probléma azonban éppen az vele, hogy egy idő után nagyon monotonná válik. Hiába a jól kidolgozott világ, a kiváló szinkronszínészi alakítás és a nagyszabású – de lineáris – történet, ha időnk java részében gyakorlatilag ugyanazt csináljuk, csak mindig nagyobb és erősebb ellenféllel szemben. A harcok közötti zötykölődés igen hamar unalmas lesz, bár tény, hogy mindent megpróbáltak a készítők ennek elkerülésére, és rengeteg tennivalót építettek be alkotásukba. Varázserőnk pedig kifejezetten jó móka, valóban olyan érzésünk van, mintha villámokat szórna a puszta kezünk. Mindezek furcsa összjátékaként az ember, miután belekezdett, nagyon nehezen tudja csak abbahagyni a játékot, hiszen szó szerint minden sarkon vár rá valami kihívás.

Fable: The Journey

Végeredményben ismét egy roppant érdekes, és a maga módján egyedülálló alkotással ajándékozott meg bennünket Molyneux mester csapata. Az ő játékai mindig tartogattak valami pluszt, amivel feldobtak egy már az unalomig lerágott műfajt, vagy esetleg világra hoztak egy újat. Most kicsit mindkettő megtörtént, hiszen egy már régóta létező stílus nyert új értelmet a technika egyik legújabb vívmánya által. Igaz kicsit lineáris, igaz kicsit monoton, de mindenképpen említésre méltó játék a Fable: The Journey. Erős 70%-kot mindenképpen megérdemel, ami egyáltalán nem rossz teljesítmény. Mi pedig kíváncsian várjuk a nagy játékkészítő új meséjét, amelyet újabb vizekre hajózva mond majd el nekünk. ■

Fable: The JourneyFable: The JourneyFable: The Journey

A Fable: The Journey kizárólag Xbox 360 konzolra jelent meg, használatához Kinect érzékelő szükséges.

értékelés

Fable: The Journey (Xbox 360)

Fable: The Journey (Xbox 360)
Pozitívumok
  • Érdekes és különleges játékélmény
  • Kellemes képi világ
  • Jó szinkron
  • Jól kitalált történet
  • Nagyon jó móka puszta kézzel varázsolni
Negatívumok
  • Kissé monoton játékmenet
  • Érzékelési és vezérlési gondok
  • Csak a regisztrált játékost ismeri fel a Kinect szenzor
Minimális rendszerigény: Kinect érzékelő
7,0
grafika 8
hangok 8
játszhatóság 6
hangulat 7
Fable: The Journey (Xbox 360)
A legutóbbi Fable: The Journey (Xbox 360) cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.