Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Rocksmith

A nyúzott macska esete Lassúkezűvel. – Műanyag hangszer helyett valódi elektromos gitár szükséges az új zenei játékhoz.

2013.01.11. 10:40 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

A 2005-2010. közötti időszak játékfelhozatalát nagy részben meghatározta a zenei- és ritmusjátékok elképesztő népszerűsége. Ekkor került piacra minden idők talán legnevesebb ilyen alkotása, a Harmonixtól a Guitar Hero, amely egy csapásra vadonatúj stílust teremtett. A hatalmas hírnév és az elképesztő számú rajongó meg is tette a hatását, így a játékot folytatások, no és ahogy az ilyenkor nem egyszer lenni szokott, viták és üzleti manőverek hada követte. Az Activision kiadóhoz került széria fejlesztését a Neversoft folytatta, a Harmonix pedig az EA berkeiben elkészítette a Rock Bandet. A külsejükben igaziakhoz hasonló műanyag gitárokkal és dobfelszereléssel játszható programok számos kiegészítőt és epizódot értek meg, míg 2010-re a népszerűség alább hagyott, és nemes egyszerűséggel vége szakadt a mókának. Eközben a GameTank háza táján már lassan demo státuszba került egy oktatóprogramnak szánt alkotás, amely műanyag vezérlők helyett valódi hangszerekkel operált. A Guitar Rising azonban végül nem került a boltokba, helyette a Ubisoft megvásárolta a technológiát és 2011 őszén kiadta a Rocksmith játékot, amely egy évvel később – egy brit együttessel folytatott jogi huzavona lezárása után – Európába is megérkezett.

Rocksmith

Mivel jómagam inkább csak a hallgatói oldalról szeretem a jó muzsikát, és a zenéléssel nem sokat foglalkoztam életemben – leszámítva, hogy tízévesen egy évig próbálkoztam hegedüléssel, de hál’ Istennek a KÖJÁL betiltotta ezt a ténykedésemet megfellebbezhetetlen közegészségügyi okokra hivatkozva –, Galambos Ádám barátom segítségét kértem a teszteléshez. Mivel ő egy együttesben gitárosként játszik, megvolt a hangszer is, így amint megérkezett a tesztpéldány, közösen kezdtünk a játék kipróbálásába. Így egy teljesen hanganalfabéta és egy „lvl 20-as” gitár guru (azaz a két véglet) szemszögéből nézve is véleményt sikerült alkotni a Rocksmith-ről.

Miután a beépített opció segítségével behangoltuk hangszerünket, a játék rákérdez, hogy gitárral vagy basszusgitárral játszunk-e, és az alapokról kezdhetjük fejlődésünket. A Technique Challenges módban különféle technikákat tanulhatunk meg, illetve tökéletesíthetünk: különböző váltásokat, akkordokat, csúsztatásokat, tremolózást, lefojtást és még sok egyebet. Gitárral 12, basszusgitárral ezeken felül további négy technika gyakorolható be akár mesteri fokon is. Nekem természetesen a mezei pengetés is nagy erőfeszítésembe került kezdetben, mert gyakran eltévesztettem a megfelelő húrt, de jelentem, később azért – hellyel-közzel – belejöttem. Tanuló fokozatban egyébként egyszerű üreshúr pengetéssel kezdtem, majd jöttek a lefogott bundok, és végül elérkeztünk az akkordokhoz is. Az egyre pontosabb próbálkozásaim mellett pedig a sebesség is fokozatosan növekedett.
A játékban nem csupán különféle játszási technikákat sajátíthatunk el, illetve tökéletesíthetünk, hanem az alapból beépített több mint ötven zeneszám lejátszását is. Ebben segítségünkre van például a Riff Repeater mód, amely négy szakaszra bontja az egyes dalokat. Ezek a részek a be- és kivezetők, a versék, illetve a szólók, amelyeket külön-külön és egymás után is tökéletesíthetünk. Ezt megtehetjük valós, illetve lassúról indított, egyre gyorsuló ütemben is.

Rocksmith

Sikereinket különféle pedálok, erősítők és effektek megnyitásával is jutalmazza a program. Ezeknek leginkább az Amp Mode-ban vesszük hasznát, ahol összesen három, pedáloknak és egyebeknek fenntartott helyünk van, és az ide applikált eszközök segítségével mintegy áthangszerelhetjük az egyes dalokat. Ezeket a sajátos verziókat el is menthetjük, illetve folyamatosan csiszolhatjuk a magunk kedve szerint az időközben elnyert újabb cuccok segítségével. A magunk kreálta különleges hangzások mentésük után később felhasználhatók az egyes játékmódokban, és a program szerint általunk már megfelelő módon uralt számokban bármikor bevethetők. Tulajdonképpen totál megváltoztathatunk egy már évtizedek óta ismert világsikert, így kicsit belekóstolhatunk a maguk útját kereső és járó zenészek kenyerébe is. Mindezek mellett számos mini játék is bekerült a szellemes nevű Guitarcade módba, amelyek mind ügyességünk és gitár jártasságunk fejlesztését segítik különféle trükkös feladatok által.

A játék prezentációja a stílusban már megszokott sémát követi, speciális adottságaiból fakadóan némi változtatással. Jelen esetben a gitár nyakának egy meghatározott, az adott zeneszám megfelelő szakaszán a zenész által átfogott darabja látható a képernyő alsó részén, míg arra merőlegesen futnak a különféle színnel és rajzi jellel jelölt feladatok. Vízszintesen tehát a megfelelő húr megfelelő bundja, illetve bundköze kap jelölést, míg a meghatározott ütemben és sebességgel érkező üreshúr, bundlefogás, vagy átlátszó négyzet alakú ablakban feltüntetett akkordjelölések erre merőlegesen érkeznek. Mindehhez a háttér karrierünk állásától függően egy garázs, kisebb klubhelyiség, avagy igazi nagy színpad is lehet. Az egyik sarokban pörög a pontszámláló, ahogy azt az eddigi hasonló játékokban már megszokhattuk.

Rocksmith

A zenei repertoár igen impozáns már alapból is, a ’60-as évektől napjaink megaslágereiig. Az előadók között olyan nagyságokat találunk, mint a The Animals, David Bowie, Eric Clapton, a Franz Ferdinand, a Nirvana, Lenny Kravitz, a Red Hot Chili Peppers, a Stone Temple Pilots, a Velvet Revolver vagy a The White Stripes, hogy csak néhányat említsek az igen impozáns gárdából. A kezdőcsomagban meglévő bőséges, ötven feletti számú nóta mellett továbbiak érhetők el különböző DLC-k formájában, amelyek még plusz százas nagyságrendű számmal bővítik az amúgy is terjedelmes wurlitzert. Mellettük még újabb pedálok és egyéb effektek is elérhetők, így lehetőségeink tárháza folyamatosan bővíthető.
Ami nekem kicsit furcsa volt, az a programból szóló zene fölött jól, avagy rosszul időzítve és kivitelezve megszólaló saját gitárhang volt, ami kicsit áthallásos, visszhangos hatást keltett néha, illetve időnként igencsak falssá tette a zenét. Az irányításról jelen esetben nemigen lehet érdemében nyilatkozni, hiszen az kinek-kinek tehetségétől és tudásától függően lehet borzalmasan nehéz, avagy játszi könnyedségű is. Így, vagy úgy, de mindenki megtalálhatja a számára megfelelő kihívást, akár egy-egy húr pengetéséről, akár villámgyors szólók lenyomásáról legyen szó. Én például megelégedtem a néhány bund lefogás és akkord elsajátításával, míg Ádám barátom igen jó eredményeket ért el mindjárt a legelején, és leggyengébb teljesítményét is bőven hármas osztályzattal illetnék bármelyik szigorúbb egyetemi tanszéken a maga 70% fölötti minimális teljesítményével.

A Rocksmith tesztelése során végérvényesen bebizonyosodott számomra, hogy a zenélést imitáló, leginkább ritmusérzékünkre hagyatkozó játékok korszaka lezárult, és helyüket átveszik a valódi hangszerekkel valódi élményt adó alkotások. Nem is értem, eddig miért nem aknázta ki senki a mára világméretű járvánnyá terebélyesedett videojáték-őrületet egy igazi, ízig-vérig zenei oktatóprogram megalkotására. Végre ez is elérkezett, és büszkén jelenthetem, ma már nem is vagyok annyira világtalan a gitármuzsika világában. A nálam profibbak pedig kiváló módot találhatnak stílusuk és technikájuk fejlesztésére, amit ez a remek játék lehetővé tesz. Aki pedig ezért, vagy azért belekezdett, annak egyértelmű lesz, hogy ezután bizony már nincs kiszállás, vagyis „The Show Must Go On”. ■

Rocksmith
RocksmithRocksmith

A Rocksmith PC, PlayStation 3 és Xbox 360 platformokra jelent meg, a cikk a PS3 verzió alapján készült.

értékelés

Rocksmith

Rocksmith
Pozitívumok
  • Ötletes és hiánypótló alkotás
  • Igazi zeneélményt ad
  • Valóban tanít is
  • Annak is meghozza a kedvét a zenéléshez, akinek eddig egyáltalán nem volt
Negatívumok
  • Újabb pénznyelő a láthatáron a sok DLC és zenei kellék személyében
  • Néha furcsa áthallás a felüljátszott gitárhangok jóvoltából
  • Idegőrlő próbálkozások, főleg kezdetben
8,5
grafika 7
hangok 9
játszhatóság 8
hangulat 9
Rocksmith
A legutóbbi Rocksmith cikkek, hírek

hozzászólások (2)

Ghoost
Ghoost 2013.01.11. 10:47
Nagyon jópofa játék, de csak az elején olyan nagy élmény, aztán hamar meg lehet unni. Aki gitározok és esetleg már korábbról megtanult egyes dalokat azoknak még nehezebb is ráállni, hogy úgy játssza őket, ahogy a játék kívánja :)
Blade Runner
Blade Runner 2013.01.15. 18:46
Én egy kicsit a cikkben említett két véglet között vagyok valahol, messze nem vagyok profi a hangszeren, de azért nem vagyok kezdő sem. Mivel alapvetően basszusgitáron játszottam korábban, így a játékot is azzal próbáltam ki. A véleményem hasonló a cikkben olvashatóhoz, kicsit lassan indul be, ha valaki nem abszolút kezdőként ragadja meg a hangszert, de kb. 10-15 órányi játékot követően a játékos (vagy zenész?), eljut nagyjából arra a szintre, ahol a játékban már kihívásra lel. Az különösen tetszik, hogy ellentétben a Guitar Heroes játékokkal, a játékrendszer nem büntet, azaz nem kell X vagy Y pontot elérni, nem pfujolják ki a szegény zenészt a színpadról, ha véletlenül nincs még azon a szinten ahol a játék szerint tartania kellene. Ezek feltétlenül pozitívumok. A laggolást (később szól hang a hangszóróból, mint a megpendített hangszer) sem tapasztaltam, amit többen kifogásoltak a fórumokon.
Végszóként annyit tehetek hozzá az eddig leírtakhoz, hogy a játékot azoknak érdemes megvásárolni, akik szeretik a zenét, játszottak vagy játszani szeretnének igazi hangszeren, és hajlandóak (no meg van idejük) heti néhány órát eljátszani rendszeresen vele.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?