Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Dead Space 3

Isaac Clarke története tovább folytatódik a Visceral horror-sci-fi játékában.

2013.03.11. 15:00 | szerző: rootshaper | Ismertető/teszt

Nehéz dolog egy sorozat harmadik epizódjának lenni, főleg akkor, ha a Dead Space az a nevezetes sorozat. Történt ugyanis, hogy a Visceral megalkotott egy koncepciót egy túlélő horrorról, amelyet megmutatott az Electronic Artsnak, s végül a projekt zöld utat kapott és meg is jelent. A sajtótól és a játékosoktól is jó visszajelzéseket kapott, ám sokakat elriasztott a kemény horror vonal, és anyagilag közel sem termelt olyan jól, mint ahogy azt az EA eltervezte. Kiadták tehát a fiúknak az ultimátumot, hogy vagy tesznek a folytatásba több akciót és multiplayer lehetőséget, vagy megy a sorozat a levesbe. Így történt, hogy a második felvonás már többjátékos móddal és rengeteg lövöldözéssel érkezett, aminek a sajtó nem kimondottan örült, és a játékosok is elég megosztó véleményekkel illették a produkciót. Ennek ellenére a játék jobban termelte a pénzt, mint az első epizód, így garantált volt, hogy elkészül a harmadik rész is. Bár még mindig nem jött be annyi pénz, amennyit a kiadó el tudott volna képzelni, így maradt az a lehetőség, hogy még több akció és a multi legyen inkább co-op, mert a csapatos öldöklés Left 4 Dead módra nem aratott osztatlan sikert. És hát itt tartunk most, kezünkben a harmadik rész, és hála az EA nyomásának, tele van vérrel, elcsépelt érzelmekkel, meg a kikövetelt co-op móddal és craftolással együtt. Lássuk, ez-e a kasszasiker receptje!

Dead Space 3

A sztori sok szempontból erős közepest érdemelne, de mégis van egy olyan atmoszférája az egész körítésnek, amitől bőven szerethető az univerzum, amit a Visceral megálmodott. Az egésznek van egy amolyan Bioshockos hangulata, az őrült vallási fanatikusok, a lepusztult környezet és a különböző természetfeletti erők használata is mind ezt az érzést erősítik bennem.
Mivel folytatásról van szó, a történet sem kanyarodik el, továbbra is Isaac Clarke a főhősünk, akit holdi apartmanjában ér a fájdalmas felismerés: ismét munkába kell állnia, és ismét szembe kell néznie a nekromorfok és az unitológusok fenyegetésével. Közben Ellie, Isaac élete szerelme úgy határoz, hogy a világmegmentő mérnöknél jobb férfi kell neki, ezért kapunk egy olyan szálat is a sztoriba, amely inkább egy szappanoperába passzolna, mintsem horrorjátékba. De lépjünk túl ezen, nem lesz túl sok csöpögés szerencsére, legalább is, ha a nyálról van szó. Kikényszerített munkába állása után Isaac hamar belerázódik újra a világmegmentő hős szerepébe, segítségével szépen elnavigál a kis csapat a Tau Volantis nevezetű bolygóra, ahol is talán a nekromorf fenyegetés végleg megszüntethető lesz. Talán.

Dead Space 3

A történetnek köszönhetően eddig nem látott változatosságban lesz részünk, ha a helyszíneket vesszük alapul: meglátogatjuk a Holdat, a USS Eudora nevű űrhajót, egy igazi űr-roncstelepet, valamint a már emlegetett, fagyos Tau Volantist is. Plusz pont a fejlesztőknek, hogy szinte az összes helyszínnek markáns karaktere van, elkülöníthetőek egymástól, nem érezzük egy pillanatra sem, hogy ezt a helyet már láttuk egyszer. Kivéve, amikor ugyanazon az útvonalon kell oda-vissza közlekednünk, de erről majd később.
Az ellenségek is változatosabbak, mint eddig, de csak egy hajszállal. Sok unitológus szektás jóembert kell a másvilágra küldenünk majd, ami kicsit kizökkent a megszokott „le a lábat, le a kart” metódusból, de közel sem olyan izgi ezeket a népeket halomra irtani, mint egy jó kis csápos-bűzös nekromorfot. Ráadásul, amikor velük kerülünk összetűzésbe, egy kifejezetten elnagyolt és bénán működő fedezékrendszerre vagyunk utalva, ami egy guggolás parancsból áll. Nincs fedezékből kinézés, nincs fedezékbe „betapadás”, egyszerűen csak odaguggolunk, és reméljük, hogy nem lóg ki semmink. A derék fanatikusokon kívül a rémségek tárháza is némileg bővült, megjelenik pár új jószág, meg persze főellenségek is, de semmi kiemelkedőt nem tudok ezzel kapcsolatban mondani. Mindegyiknek ugyan úgy a végtagjai a gyengéi, ha játszottál már az előző részekkel, szinte fel sem fog tűnni, hogy új ellenségeket aprítasz.

Dead Space 3

Ha már aprítás, említsük meg fegyverarzenálunkat és az új funkcióként megjelenő craftingot is. Ha szeretnénk, építhetünk magunknak saját, egyedi fegyvereket is, amiket viszonylag nagy mennyiségű alkatrészből válogathatunk össze. Ha úgy tartja úri kedvünk, összerakhatunk gránátokat eregető mordályt, amelynek csöve alatt sörétes puska foglal helyet, vagy éppen elektromos tölteteket osztogató plazmavágót, megtámogatva egy közelharcra remekül alkalmas kinetikus körfűrésszel. A lehetőségek tárháza szinte végtelen, még annak ellenére is, hogy sok alkatrész nem kompatibilis egymással. Tovább is fejleszthetjük elkészült remekműveinket, majd elmenthetjük azokat tervrajzokként, hogy újra le tudjuk gyártani őket később. De készíthetünk még lőszert, kinetikus modulokat és elsősegélycsomagokat is. Persze hacukánk is továbbfejleszthető, itt találhatóak meg az életpontjaink növelésére vagy kinetikus képességünk továbbfejlesztésére alkalmas modulok. Nagy szívfájdalmam, hogy ezek már nem látszanak meg ruhánkon, mint az első részben a páncélzat fejlesztése, viszont kapunk helyette többféle kosztümöt, amelyek közül egyik még hatással is van a játékmenetre, de nem lövöm le ezt előre.

Dead Space 3

Nagyon fontos eleme a horrornak a látványon kívül a hanghatások és a zenék igényes megválogatása és jó adagolása. Ebből az előbbi esetében a készítők csillagos ötösre vizsgáztak. Kifejezetten 5.1-ben jön ki a hangok tökéletessége, amikor minden irányból zajok, csörömpölések, hörgések és egyéb neszek járják át a sötét szobát. A zenékkel kapcsolatban már nem voltam ennyire elégedett, sokszor fordult elő az a helyzet, hogy indokolatlanul pörgőssé vált a muzsika, aminek köszönhetően kicsit felkúszott az adrenalinszintem, és egyből elkezdtem pásztázni a rácsokat és szellőzőket – a jómadarak továbbra is ezeken keresztül közlekednek –, de nem történt még percekig semmi. Mire pedig eljutottam a harcolós részhez, a zene alábbhagyott, és nem követte az események folyamát. Néha azért felcsendülnek igényes, jól megkomponált darabok, de többnyire felejthető a soundtrack és a horroklisékből építkezik.

Dead Space 3

Mivel konzolportról beszélünk – hiába is állítanák a fejlesztők az ellenkezőjét –, és maga az engine sem egy mai csemete, a grafika néhol kopottas, ódivatú érzéseket keltett bennem. A karakterek arcai majdnem annyira rosszak, mint amiket az Elder Scrolls sorozatban vagy az új Falloutokban láthatunk. Sem érzelmek, sem karakter nem tükröződik vissza róluk, így nem is nagyon fogjuk a szívünkbe zárni egyik karaktert sem. A szinkronhangok sem segítik elő azt, hogy megkedveljük pajtásainkat, ráadásul elég hamar el is hullanak, de oda se neki, ha már egy mosolyra sem képesek. A régi motort azért látszik, hogy a maximumra járatták, és szerencsére több olyan helyszín is feltűnik a játék során, amely akár maradandó emlékeket is okozhat, így ha a grafikát nézzük, nem marad rossz szájízem, ha azt mondom: igényes és jól összerakott látványról beszélünk. De azért valljuk be, a PC ennél sokkal többre képes, mégsem néz ki látványosan jobban a játék, mint konzolokon. Dicséretet érdemel viszont az a tény, hogy kaptunk egy rengeteg opcióból álló grafikus menüt, ahol finomhangolhatjuk a látványt. Kár, hogy erre vajmi kevés szükség van, hiszen a játék egy öt éves gépen is gond nélkül elszaladgál.

Dead Space 3

Hála a feszített tempójú fejlesztésnek, a játék nem nélkülözi a néha röhejes bugokat. Ilyenek például a rongybaba-effektushoz kapcsolódó dolgok, amikor egy leterített jószág valamely része belelóg a talajba, akkor iszonytató rángatózásba kezd a tetem és akár méterekre fel is pattan a földről, minden külső behatás nélkül. Nem bug, hanem feature a már első részben is nevetséges, kötelező taposás is. Ahhoz, hogy kinyerjük a hullákból az értékes javakat, kénytelenek vagyunk fasírtot csinálni belőlük, nyögésekkel egybekötött taposás keretében. Ez egyszerűen rossz megoldás, nincs más szó rá. Felesleges időhúzás, hogy többnek tűnjön az amúgy egyáltalán nem vészes játékidő. És ha már időhúzás, meg kell említeni a liftezéseket is, amik néha perceket is igénybe vesznek. Értem én, hiszen panelházban lakok, hogy ha hívod a liftet, az nem azonnal jelenik meg az ajtó mögött, de ez egy játékban annyira felesleges, mint Van Gogh-nak ecsetelni a sztereó előnyeit. És ott van még az oda-vissza rohangálás is, amit már fentebb emlegettem. Ez is visszatérő betegség, a kezdetek óta így igyekeznek kitolni a játékidőt úgy, hogy e mellett nem kell új helyszíneket tervezniük.

Dead Space 3

A legvégére hagytam a kooperatív mód értékelését, ezzel is érzékeltetve, mennyire kellett ez nekünk. Egy apróságot leszámítva az egész ugyanarra a kaptafára épül, mint az összes többi co-op módot felvonultató játék esetében. Másodmagunkkal verekedhetjük magunkat végig ugyanazokon a küldetéseken, néha megbolondítva egy kis hallucinációval, amit csak az egyik fél lát. Ekkor megeshet, hogy míg X serényen lő valamit, addig Y vakarja a halántékát, hogy most akkor mi van, de ez az első eset után a világ legtermészetesebb dolgává degradálódik, főleg akkor, ha folyamatos mikrofonos kapcsolatban vagyunk egymással. Ráadásul egy cimborával kézen fogva végigrohanni a pályákon, hát, hogy is mondjam, messze áll a horrortól.

Dead Space 3

Mindent összevetve jól szórakoztam a Dead Space 3 végigjátszása alatt, de valahogy hiányérzettel álltam fel előle. A jól eltalált finálé sem változtat ezen a tényen, hiszen ez már nem az a játék, amit 2008-ban megismertem. Isaac rengeteget változott, és ahhoz, hogy az első rész feelingjét tartani tudják a fejlesztők, részről részre új karaktert kellett volna prezentálniuk. Ezt viszont sem ők, sem a kiadójuk nem támogatta, így lett az öreg lomha mérnökből fürge nekromorfirtó rémálom és világmegmentő hős is egyben. Nehéz a dolga a harmadik szülöttnek, és hiába próbálok elvonatkoztatni az első résztől, egyszerűen nem megy. Ahhoz mérve a harmadik felvonás gyenge horror- és erős akciójáték lett, önmagában nézve viszont csak simán egy erős közepes akciójáték, néha érdekes momentumokkal, felejthető karakterekkel és egy szép lezárással. A történet miatt érdemes végigjátszani, de ha csak most kapcsolódsz be a sztoriba, inkább az első résszel próbálkozz, és ne nyúlj a többihez! ■

Dead Space 3
Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3Dead Space 3

A Dead Space 3 PC-re, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Dead Space 3

Pozitívumok
  • Pár látványos helyszín
  • Borzongató hanghatások
  • A komor és sötét jövőkép még mindig nagyot üt
Negatívumok
  • Túl sok jumpscare
  • Kevés igazán félelmetes jelenet
  • Baltával faragott arcok
  • Taposás, taposás és taposás
Minimális rendszerigény: 2,8 GHz-es processzor, GeForce 6800/Radeon X1600 Pro vagy jobb videokártya 256 MB memóriával és Shader Model 3.0 támogatással, 10 GB HDD
7,0
grafika 7
hangok 9
játszhatóság 7
hangulat 6
Dead Space 3
A legutóbbi Dead Space 3 cikkek, hírek

hozzászólások (3)

Brash
Brash 2013.03.12. 11:49
Egyetértek a pontokkal. Talán túl jóra sikerült a második rész és nem tudtak ennyi idő alatt egy olyan epizódot összehozni ami felülmúlja. Szerintem a játék vége hihhetettlen badarság volt amúgy.
gregmerch
gregmerch 2013.03.20. 14:50
Tudja valaki, hogy miért fixálták le az FPS-t 30-ra a pécés verzióban? Akármilyen beállításokat választok (tehát a leggyengébben is akár), mindig fixen 30 marad. Ez gondolom direkt van. Ötlet?
GustyX
GustyX 2013.03.20. 15:38
Basztak a PC-s verzióra, ezt meg is mondták.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?