Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Sniper: Ghost Warrior 2

Szegény ember Ghost Reconja, királyvízből szétfőzve.

2013.03.26. 10:10 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

A legsikeresebb, legeladhatóbb játékok igen nagy hányada már régóta a különféle shooterek közül kerül ki. Ezek túlnyomó hányada az egyszeri, „vérre szomjazó”, hétköznapi játékosok nem túl bonyolult igényeinek kielégítését célozza meg, vagyis azokban egy rövid, moziszerű, egyszemélyes „cső-kampány” mellé azt sokszorosan meghaladó, bőséges többjátékos tartalom társul. A hadi taktikázást, missziótervezést, felderítést, csapatirányítást, ne adj’ Isten, ballisztikát is figyelembe vevő programok bizony már erősen rétegjátékoknak számítanak, amelyek egy bizonyos, igen kifinomult ízlésű, a hollywoodi látványvilágot sokkal inkább a mély tartalom mögé helyező, az előbbinél jóval kisebb célközönség számára készülnek. És van a belső nézetes lövöldéknek egy harmadik, igen szűkös hányada, ami megpróbálja a kecskét is jóllakatni, de azt a bizonyos káposztát is megőrizni. Ebbe a szűk csoportba tartozik a lengyel illetőségű City Interactive sorozata, a Sniper: Ghost Warrior is, amely számos halasztást követően a napokban elérkezett a második részéhez.

Sniper: Ghost Warrior 2

Az egyszemélyes kampányt több fejezetre osztották, amelyek a világ számos pontjára kísérik el a főszerepet betöltő, az első epizódból már ismert Cole Anderson kapitányt, a Delta különleges alakulatának volt, mára szabadúszóként működő mesterlövészét. Többek között tiszteletünket tesszük a Fülöp-szigetek és Burma dzsungeljeiben, a porig rombolt Szarajevóban, valamint Tibet hófödte hegyei között, ahol számos túszmentő és egyéb akció során nyújtunk háttértámogatást osztagunknak. Néha kísér bennünket egy pointer, aki kijelöli számunkra a célpontokat, máskor magunkra utalva, és csak az útirányt ismerve rádión kapjuk az utasításokat, megint máskor pedig egy magaslati lőállásból fedezhetjük éppen bevetésen lévő bajtársainkat. A küldetések egyfelől tehát igen változatosak, másfelől azonban hamar egysíkúvá válik a játékmenet, amely gyakorlatilag osonásból és az ellenfelek közvetlen közelről, avagy kellő távolból történő csendes eliminálásából áll. Távcsöves mesterlövész puskánk mellett van egy pisztolyunk és egy késünk is, ha esetleg közelharcra kerülne a sor, de ezeknek rendszerint nemigen vesszük hasznát. Az egyes küldetések egyébként meglehetősen hosszúak, egy-egy pálya végigjátszása jó 1-2 órát is igénybe vehet, beleszámítva persze a számos elbukás – mert abból van bizony bőven – okozta vissza-visszatöltögetést is. Fegyvereink mellett felszerelésünk részét képezi még egy hőkamerás és/vagy infravörös optikai rendszer, no és persze egy távcső is.

Sniper: Ghost Warrior 2

Ami a játék talán legjobban kivitelezett része, az a ballisztika, vagyis a valós fizika figyelembevétele. Nagyon nem mindegy, hogy egy lövést hogyan indítunk el egy bizonyos távolságból, a szélerősséget, a szélirányt és a gravitációt is figyelembe kell venni. Ebben ad némi segítséget a program, amennyiben a célkereszt mellett egy kis piros, a fentiek változásának tükrében szintén változó helyzetű karika jelzi az aktuális becsapódás helyét. Célzás közben a lélegzetünket is visszatarthatjuk, persze nem akármeddig. Közben a szélhelyzeten kívül szívverésünket is figyeli a játék, ami annyit tesz, hogy ha gyorsabb a pulzusunk, akkor jobban remeg a kezünk.
A HUD-hoz tartozik még egy mini térkép is, amely jelzi a látószögünket, illetve az ellenfelek hozzánk képest való helyzetét, és azt is, hogy azok gyanútlanok, avagy miránk vadásznak-e éppen. Azt is jelzi a program, ha az ellenség látótávolságába kerülünk, és ilyenkor a gyors visszakozás legtöbbször a legajánlatosabb taktika, mert ha észrevesznek bennünket, valami észveszejtő pontossággal és gyorsasággal lőnek le.

Sniper: Ghost Warrior 2

A játék előző része – finoman szólva – nem aratott osztatlan sikert a szakma szigorú ítészei szemében, és sajnos, habár valamivel jobban sikerült annál, ez az epizód is számos sebből vérzik. A készítők az egyik legütősebb mai grafikus motort, a CryEngine 3-at licencelték produktumukhoz, amit azonban valami hihetetlenül lebutított formában integráltak bele. Az összkép ugyan élénk, szépek a fények, az árnyékok és a vízfelületek is, de részleteiben hatalmas elnagyoltság mutatkozik meg. A háttér úgy fest, mint Claude Monet és impresszionista barátai legelvontabb festményei, amelyek egy abszintgőzös hajnalon születtek. A némelyik lövést kísérő bullet cam kifejezetten látványosra sikerült.
A zenei aláfestés nem a legfontosabb eleme egy ilyen stílusú játéknak, főleg a halotti csendben végrehajtandó küldetések közben, amikor pedig szól, akkor se nem feltűnően rossz, se nem fülbemászóan dallamos. A szinkronhangok és az egyéb effektek teljesen rendben vannak, az pedig külön jó pont, hogy minden gazfickó a saját anyanyelvén beszél, amit szerencsére emberi nyelven feliratoz a program.
A vezérlés a Playstation 3-as tesztpéldány esetében kifejezetten zavaró volt kezdetben, amit igencsak szokni kellett, és bizonyos aspektusai egyenesen a negatívumok közé sorolhatók. A célzást az L1-es gombbal, a lélegzetünk visszatartását az L3-as gombbal, míg a lövést az R1-es gombbal kell kivitelezzük. Közben a bal oldali analóg kar – aminek a megnyomása a lélegzetünk visszafojtását hivatott eszközölni – egyúttal a mozgásunkat is végzi, így célzás közben simán elcsúszkálhatunk fektünkben, ami valljuk be, nem egy szerencsés dolog. A távcső összesen három fokozatban történő állítását az iránygombokkal tudjuk szabályozni, ami a különféle optikákat is ki-be kapcsolja, ami szintén marhára zavaró lehet célzás közben. Nem könnyű tehát megalkudni ezekkel a kiosztási bakikkal, és a játék irányítása kontrollerrel nem tartozik a legkivitelezhetőbbek közé.

Sniper: Ghost Warrior 2

Szintén a negatívumok sorát bővíti még néhány nem elhanyagolható aspektus is. Ilyen az ellenfelek igen változó MI-je. Azok hol az első elhibázott lövésre két sima puskából leadott hajszálpontos találattal szednek le bennünket kétszáz méterről – még ha sásbokornak öltözve fekszünk is, azonnal kiszúrnak minket –, hol pedig azt sem tudják, mi történik sorra a társaikkal. Egy-egy helyre visszatérve (például újratöltéskor) az ellenfelek mindig ugyanazokat a fedezékeket használják, így második alkalommal már elég vaktában odalőnünk. A ballisztika is hagy némi kivetni valót maga után, még ha sokkal jobban is kivitelezett, mint egy átlagos játékban. Néha párszáz méterről jelentősen fölé kell céloznunk a célpontnak a röppálya esése miatt, máskor azonban majd’ egy kilométerről is az arcát kell telibe célozzuk az ellenfél mesterlövészének a találathoz. Ha közelharcra kerül sor, gyakorlatilag esélyünk nincs, azonnal leszednek bennünket, ami szintén furcsa egy sokat próbált veterán esetében. Ami még kifejezetten zavaró, az a pályák előre meghatározott útvonala, ami miatt gyakorlatilag ez is egyfajta csőjáték lett. Minimális szabadságunk van a célpontok kiiktatása és a feladatok teljesítése során. Ez gyakorlatilag mindössze annyiból áll, hogy ha akarjuk, más sorrendben iktatjuk ki a célszemélyeket, mint amit a hírszerzésünk javasol. Ha pedig valamiért kilépünk (mert mondjuk meguntunk húszadszorra is visszatölteni ugyanonnan), és kis szünet után az utolsó checkpointtól folytatnánk a missziót, átugorhatatlanul végig kell néznünk ismét az eligazítás kicsit régimódira sikerült videóját. Értetlenkedésem sajnos igen hosszú sorát a hőkamera azon furcsa tulajdonságával zárom, miszerint egy falevél vagy egy bokor megakadályozza azt az ellenfél által kibocsátott hő térkép észlelésében, de egy épület fala vakolatostul nem.

Sniper: Ghost Warrior 2

Az egyjátékos kampány mellett gyakorolhatjuk a célba lövést a lőtéren, vagy a leginkább az Ellenség a kapuknál című filmre emlékeztető többjátékos mesterlövész párharcokban vehetünk részt.

Sniper: Ghost Warrior 2

A Sniper: Ghost Warrior 2 kapott tőlem sok-sok hideget, mégis azt kell mondjam, van benne valami, ami magával tudja ragadni az embert. Számos sebből vérzik ugyan, mégis azon kaptam magam nem egyszer, hogy szó szerint kilógó nyelvvel próbálom elkapni a nyolcszáz méter távolban lévő templomtoronyban rejtőző ellenséges orvlövészt, vagy osonok a gyanútlan ellenség háta mögé, hogy őt csendesen kiiktatva, átvéve a lőállását fedezzem a lenti faluban bevetésen lévő társaimat. Valahol számomra, a rengeteg bosszankodás mellett, ez többet ér a negatívumoknál, így ki tudom mondani, így, zárszó gyanánt, hogy bizony „egynek elmegy” ez a játék. De nagy áttörésre senki ne számítson a részéről. ■

Sniper: Ghost Warrior 2
Sniper: Ghost Warrior 2Sniper: Ghost Warrior 2Sniper: Ghost Warrior 2Sniper: Ghost Warrior 2Sniper: Ghost Warrior 2

A Sniper: Ghost Warrior 2 PC-re, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra jelent meg, a cikk a PS3-as verzió alapján készült.

értékelés

Sniper: Ghost Warrior 2

Sniper: Ghost Warrior 2
Pozitívumok
  • Összességében nézve kellemes képi világ
  • Jó effektek és szinkron
  • Viszonylag jól kivitelezett ballisztika
  • Minden hibája ellenére magával tudja ragadni az embert
Negatívumok
  • Részleteiben pixeltengeres, elmosódott grafika
  • Blőd MI hibák
  • Kevés szabadság
  • Buta hibák a különféle technikai megoldások során
  • Kontrollerrel nagyon kényelmetlen irányítás
6,0
grafika 6
hangok 7
játszhatóság 5
hangulat 6
Sniper: Ghost Warrior 2
A legutóbbi Sniper: Ghost Warrior 2 cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?