Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Star Trek

A mozifilmtől független, önálló történettel érkezett az újabb Űrszekerek játék.

2013.05.08. 08:10 | szerző: Creativ3Form | Ismertető/teszt

Réges régen...
J.J. Abrams nevét mindenki ismeri. Még az is, akinek csak hallomásból van köze a Lost sorozathoz, de, hogy visszább menjek az időben, az Alias nevezetű TV-széria is sokaknak ismerősen csenghet (bizony, ez is J.J. produktum). Idő kérdése volt, hogy ez az ember mikor kap egy mozifilmet, de végül megkapta. Bemutatkozó alkotásaként megrendezte a Mission Impossible széria legjobb darabját, ezután pedig újraindította a Star Trek sorozatot, és egy olyan fiatalos, valamint rendkívül jól működő gárdát hozott össze, hogy a Star Trek eszme nem túlzott rajongói (igen, én is ilyen lennék) is megkedvelték a szériát. Ezután gyerekkori vágyálmát élhette ki Spielbergel karöltve a Super 8-ban, amelyre sokan csak egy újabb szörnyfilmként tekintenek, amelyben gyerekek bohóckodnak, pedig sokkal több annál. Nemsokára pedig érkezik a mozikba a Star Trek: Into Darkness, valamint 2015-ban az erő is az ő dirigálása alatt tér vissza a mozivásznakra. Nem lehet hát azt mondani, hogy J.J. Abrams neve egyet jelent a kérdőjelek halmazával, és eddigi alkotásai csak arra voltak jók, hogy növeljék a stúdiók és a producerek tárcáját.
Joggal gondolná az ember, hogy a most bemutatásra kerülő játék viszont pont emiatt készült, és semmivel nem fog több értéket képviselni, mint a hasonló filmadaptációs játékok. Kezdjük ott, hogy bár a 2009-es film szereplői vesznek részt benne, és pár héttel az új film megjelenése előtt dobták piacra, ez nem egy filmadaptáció. Ez egy különálló, önálló történettel rendelkező kaland, amely a 2009-es és a hamarosan megjelenő új film között játszódik valamikor. Ami pedig a minőségét ismeri, hála az égnek nem ragadt meg a „csupán a plusz bevételszerzés céljából” titulusnál.

Star Trek

Kirk és Spock immáron azt a barátságot képviselik, amit a korábbi sorozatokban és a filmadaptációkban láthattunk. Természetesen vannak apró összerezzenések, többnyire Kirk habitusa és hírtelen, sokszor nem túlzottan átgondolt döntései miatt, de az összhang – a kémia, ha fogalmazhatok így – megvan közöttük. Éppen egy békés sakkjátszma közepén vannak, amikor érkezik egy segélykérő hívás a Helios 1 bázisról, miszerint „Enterprise... we have a problem”. Mi sem kell több Kirknek, azon nyomban a Helios 1-re siet, hogy kiderítse, mi is a helyzet. Miután odaérnek, találkoznak Spock egy régi, még az akadémián megismert ismerősével, aki kész tények elé állítja őket. Létrehoztak egy olyan szerkezetet, amellyel be tudják népesíteni az új Vulcant, ám a szerkezetet veszély fenyegeti. Miután pár kellemetlen perc keretén belül elhagyják a bázist, azon nyomban az új Vulcanra sietnek, de már elkéstek. A gorn faj ellopta a szerkezetet, és a saját céljukra akarják használni, ami természetesen nem az új Vulcan benépesítése lenne. A játék során az lesz a feladatunk, hogy visszaszerezzük eme szerkezetet, miközben támadás kereszttűzében lévő bázisokra, magára a Gorn bolygóra, valamint saját és ellenséges hajókra látogatunk el. Nagy csattanó vagy fordulat nem várható, de ettől még a történet izgalmas, jól megírt, és hű a 2009-ben újraindított Star Trekhez. Remekül visszaadja a film hangulatát és stílusát. És a legjobb az egészben, hogy mindkét fő karakterrel, azaz Kirkkel és Spockkal is neki tudunk kezdeni a kalandnak, akár egyedül, akár co-op módban játszva – de erről majd később.

...egy messzi-messzi galaxisban
Játékmenetben a már jól megszokott, Gears of War-féle, fedezékrendszeres shootert kapunk, megspékelve egy kis osonással, lopakodással és környezetünk szkennelésével, amivel nemcsak különféle ajtókat, meg fegyvereket tudunk meghackelni, de fontos XP is ütheti a markunkat, amelyeket fejlesztésekre költhetünk el. De ne kapkodjuk el a dolgot, kezdjük a legelején. Az akciót tekintve nem változtattak az imént említett, és egyébként jól bevált recepten. Mehetünk Rambo módban, nem törődve a sebződéssel, de a különféle fedezékek mögül is ki tudjuk irtani az ellent. Ám érdemes előtte rendesen körülnézni kis szkennerünkkel, mert értékes túlélési dolgokra bukkanhatunk. Az csak egy része a dolognak, hogy segítségével a falon átlátva is érzékelhetjük az ellenfelet, így ki tudjuk figyelni, hogy milyen útvonalon halad, de a különféle területekre elhelyezett, amolyan ellenséges behatolást megakadályozó gépágyúk rendszerét is meg tudjuk hackelni. Ennek köszönhetően pedig az rögtön az addig még védelmezett területen mászkáló gornokra ront. És a legszebb az egészben, hogy amíg az irtás folyik, addig mi szépen el tudunk osonni az adott területről. Ugyanilyen védelmi rendszerrel ellátott kis aknák is lesznek majd egyes területeken, amelyeket szintén az ellenfelek ellen fordíthatunk, és bár a robbanás nagy zajt csap, és odacsalhat pár ellent a környékre, de ha biztos a fedezékünk, nem vesznek észre. Ellenben ha a saját tűzerőnket használjuk, akkor bizony már gyanúsabb lehet a helyzet a gornoknak, szóval csak óvatosan a tüzeléssel, ha a lopakodás, osonás mellett döntünk. A lopakodáshoz egyébként kialakítottak pár föld alatti, illetve plafonjáratot is, bár ezek használatával mindig csak kisebb szakaszokat tudunk kikerülni, így nem lehet egyszerűen letudni a dolgot.

Star Trek

Az említett hackelési rendszerrel tudunk amúgy zárt ajtókat is kinyitni, illetve biztonsági rendszereket feltörni, amelyhez három minijáték is tartozik. Az elsőnél, a billentyűzet-egér kombó segítségével kell mozgatni egy-egy érzékelőt, amivel össze kell párosítani és aktiválni az azonos ábrákat, majd miután az összeset megtaláltuk és aktiváltuk, sikeres volt a hackelés. A második verziónál egy A pontból indított kis egyenest kell eljuttatni B pontba, de ez nem mindig egyszerű. Van olyan, amikor a kiindulási pontból több van, de a B-ből mindig csak egy, és egy oldalról csak egy egyenes érkezhet, így néha labirintusszerűen kell keringőzni, és ha falnak ütközünk, akkor bizony aktiválódik a riasztó, és jön a gorn támadás. Elsőre leírva ez lehet, hogy picit bonyolultnak tűnik, de egyáltalán nem az. A harmadik hackelési rendszerrel annyi a dolgunk, hogy két eltérő görbét kell tökéletesen szinkronba hozni, és ha ez megvan, nyitva az ajtó vagy aktiválva a rendszer. Ám nem kell megijedni, mert bár sok ilyen hackelős elem van, de ha ne adj’ Isten nincs türelmünk hozzá, akkor egy parancs segítségével ezt elvégeztethetjük a társunkkal is, aki soha nem hibázik, így nem kell félni, hogy jön a riasztó vinnyogása. Ám a társunkról még bővebben említést teszek majd.

Mindemellett a játékban van két másik minijáték is, amelyek nagyobb lélegzetvételűek, mint a hackelések. Az egyik ilyen az űrcsata, amikor is az Enterprise-t irányítva tüzelhetünk az ellenre, de természetesen közben a hajó biztonságára is figyelni kell, mert ha pajzshasználat nélkül, agyatlanul ráragasztjuk az ujjunkat a bal egérgombra, akkor bizony hamar az újratöltő képernyőt bámulhatjuk. Nagy kár, hogy csak egy van belőle, mert remekül működik. A másik, többször visszatérő kisebb játék az úgynevezett sikló küldetés, amikor űrhajóból vagy szakadék tetejéről leugorva kell a levegőben siklani és eljutni a célig. Ennél a résznél picit azonban kilóg a lóláb, mert nem olyan egyszerű az irányítása, mint elsőre hinnénk. Először is másképpen reagál a billentyűzetkombinációkra, mivel a fel gombra megy le és a le gombra fel az éppen siklásban lévő hősünk, valamint néha az oldalra mozgásra nem reagál azonnal, így az elején jó pár halálozást meg kell élni, mire belejön az ember. Jó pár ilyen helyett inkább még berakhattak volna pár űrcsatát.
A lényeg tehát, hogy a játék szinte összes eleme jól működik, és bár új, kiemelkedő momentum nincs köztük, mégis remekül kombinálhatóak. Főleg, hogy a játék a különféle megmozdulásainkra folyamatosan XP-ket és egyéb trófeákat osztogat, amelyek értékesek lehetnek a fejlesztések szempontjából.

Star Trek

XP-zzünk egyedül vagy a co-op módban
Ha már XP, térjünk ki rá, hogy mit is képvisel valójában. Kezdem azzal, hogy érdemes minden új területet szépen végigszkennelni, mert néha olyan dolgokért is kapunk XP-t, amit első megtekintés után nem gondolnánk fontosnak (konzolok, hűtőkamrák, holttestek stb.). Az XP, bár messze nincs RPG funkciója, mégis értékes dolgokra költhető. Fejleszthetjük belőle fegyverünket, amely alatt az állandó, kis sugárvető pisztolyt kell érteni. Az ellenfelek elszórt fegyvereit is bátran felvehetjük és felhasználhatjuk, de azok fejlesztése kimaradt a repertoárból. Sugárpisztolyunk erejét, hatékonyságát (nagyobb sebzés, sorozatlövés, pontosság) tudjuk fejleszteni. Hackelési szerkezetünk is tuningolható, amelyekkel nemcsak környezetünket, hanem az ellenfeleinket is meghackelhetjük, ezáltal láthatóvá téve gyenge pontjait, elterelő zajt bocsáthatunk ki, amellyel magunkhoz csalogathatjuk a mit sem sejtő ellent, majd mögé lopózva eltehetjük láb alól, valamint társunk pajzsát illetve életerejét is fel tudjuk tölteni vele. A hackelési szerkentyűnk ezen funkciója viszont véges, és nem minden sarkon van töltőkonzol, így jól meg kell gondolni, hogy mikor és legfőképpen hányszor használjuk eme funkciót. A töltőkonzolokon amúgy még az ellenfelektől megszerzett fegyverek munícióját is tudjuk pótolni, amelyekből lesz bőven a játék során. Gépkarabélyok, shotgunok, mesterlövész puskák, sugárnyaláblövők és természetesen a robbanó- illetve fénygránátok se maradhatnak ki a repertoárból. Érdemes tehát XP-ket gyűjtögetni, mert sok segítséget tudnak nyújtani.

A cikk elején említettem, hogy kalandunkat Kirkkel és Spockkal is el tudjuk kezdeni, és a legfontosabb ebben az egészben, hogy ezt co-op módban is megtehetjük. És ahogy a fejlesztők elmondták, bizony így is kell végigvinni, ha a csapatjáték igazi erényeit is ki szeretnénk tapasztalni. Ezzel tökéletesen egyetértek, mivel a gép irányította társunk bizony néhol bődületesen nagy baromságokat produkál, ráadásul önállóan semmire nem képes. A lopakodás részt nem egyszer elszúrhatja azzal, hogy akkor vált fedezéket, amikor éppen arra járőrözik egy ellenség, de a fedezékrendszert se használja mindig, és ennek köszönhetően is nagy esély van a lopakodás kukázására. A taktikázás ebben a formában eléggé nehézkessé válhat, vagy csak szimplán ki kell adni társunknak a parancsot, hogy menjen oda az egyik sarokba, és akkor bizony onnan nem mozdul el mindaddig, amíg nem hívjuk. Ha a shooter játékmenetet részesíted előnyben, nem lesz probléma, de a taktikus verzió nem túlzottan kivitelezhető társunk MI-je miatt. Illetve csak nehézkesen, döccenőmentesen mehet végbe.
Viszont ha egy másik játékos van melletted, sokkal dinamikusabban folyhat a játék, főleg, ha nem agyilag zoknival van dolgod. Kétféleképpen tudsz co-opozni. Privát módban, amikor is neked kell meghívnod valakit a játékodba, valamint publikusban, amikor bárki csatlakozhat hozzád. Egy apró bibi van, hogy a játék és a Steam nem jelzi neked a publikus módban, hogy csatalakozott hozzád valaki. Vagy szimplán észreveszed, hogy a társad máshogy viselkedik, mint akkor, amikor egyedül játszottál, vagy rá kell nyomnod az Escape-re, hogy kilépj a menübe, és akkor láthatsz egy jelzést, hogy kivel is játszol.
Nem mondom tehát, hogy egyedül, gép irányította társsal ne kezdjen bele senki, mert úgy is tud kellemes perceket okozni bővem, de a felesleges káromkodások elkerülése végett érdemes co-op móban végigvinni, mert ebben rejlik az igazi ereje. Főleg, ha hamar összeszoksz a partnerrel és megtaláljátok az összhangot. Mondjuk ha publikus módban játszol, sehogy sem tudsz vele kommunikálni, de ez nálam sosem volt gond, hogy ne szokjam össze az adott emberrel rövid időn belül.

Star Trek

Yes or no Commander?
Nem mehetünk el említés nélkül az olyan dolgok mellett sem, mint a grafika, zene, és a szereplők animációja, külcsíne, azaz a mocskos részletek. Ezeken a területeken eléggé vegyes képet fest a játék. Kezdjük a grafikával, ami a leginkább támadható része a Star Treknek. Helyenként remekül fest, főleg a sötétebb, zárt terepeken, de a nyílt, világosabb részeken bizony néha előjön a visszamaradottság és csúnyaság, amelyek jóindulattal élve se érik el a 2013-as szintet. Természetesen cserébe baráti gépigénnyel rendelkezik, ami régebbi gépeken is simán full beállítások mellett suhan, csak érdekes, hogy egyes részeket miért nem dolgoztak ki jobban. A másik része a dolognak, amin picit húztam a számat, az az, hogy a színészek – bár arcuk mellett a hangjukat is adták a játékhoz – beleélése nem mindig adja vissza a filmben megszokott színvonalat. Helyenként túl tompák, túl unottak voltak. Persze lehet, hogy ez sokaknak nem lesz zavaró, nekem picit szúrta a szemem.
De hogy ne csak a negatívumokat soroljam, a játék zenei részét mindenképpen dicséret illeti. A 2009-es filmben megszokott eredeti dallamok különféle verziói csendülnek fel, és az összhangzás is remek. A hírek szerint a filmben is használt hangeffekteket használták, nem véletlen tehát, hogy a robbanások és az átvezető csaták olyan nagyon jól szólnak.

Bár vannak hibái az új Star Trek játéknak, és ezerszer látott játékelemekre épül, valamint hiányosságai is akadnak, mindent összevetve én azt éreztem rajta, hogy a fejlesztők szerették, törődtek vele, és nem 2-3 hónap alatt akarták letudni a tuti pénzbevétel érdekében. ■

Star Trek
Star TrekStar TrekStar TrekStar TrekStar TrekStar TrekStar TrekStar Trek

A Star Trek PC, PlayStation 3 és Xbox 360 platformokra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Star Trek: The Game

Star Trek: The Game
Pozitívumok
  • Egyedi, önálló történet
  • Eredeti szinkronhangok és zene
  • Mindkét karakterrel végigjátszható
  • A co-op mód remekül működik, gördülékenyebb lesz tőle a játék
  • Jól működő játékelemek összessége
  • Visszaadja a filmek hangulatát
Negatívumok
  • Egyedül játszva társunk totálisan hasznavehetetlen, önállóan semmire nem képes
  • Helyenként visszamaradott grafikai megoldások
  • Túlzásba vitt és helyenként frusztráló „siklós” minijátékok
  • Egy szem űrcsata, pedig elfért volna több, mert jól működött
  • Minimális újítást tartalmaz
6,5
grafika 6
hangok 8
játszhatóság 7
hangulat 6
Star Trek: The Game
A legutóbbi Star Trek: The Game cikkek, hírek

hozzászólások (1)

marci555
marci555 2013.05.08. 18:26
Még jó hogy nem voltak nagy elvárásaim a játékkal kapcsolatban, mert lehet akkor csalódtam volna.
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.