Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Face Noir

Nem túl erősen kezdett az elsőjátékos Mad Orange.

2013.07.22. 12:00 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

A „noir” kifejezés láttán a magam részéről rendszerint valami kellemesen bizsergető érzés járja át minden porcikámat. Megjelennek lelki szemeim (és füleim) előtt a füstös bárok, a keménykalapjuknál még keményebb modorú hekusok, a kegyetlen gengszterek és a mindezt átitató dzsesszmuzsika lágy taktusai. Bevallom, nagyon kedves nekem ez a film noir stílus. Számos kedvelt filmem és egyik legkedvesebb játékom is ide sorolható. A másik dolog, amelyet nagyon szeretek, az a jól megalkotott, az agytekervényeimet is rendesen megdolgoztató kalandjátékok műfaja. Ha pedig a kettő találkozik, abból rendszerint valami nagyon jó dolog szokott kisülni. Mindezek miatt, amikor eljutott hozzám a napokban angol nyelven megjelent (ezt megelőzően csak olasz és német nyelvterületen elérhető), Face Noir című, klasszikus point-and-click kalandjáték tesztpéldánya, valami hasonlóan kellemes dologra számítottam. Az első játékát prezentáló, talján Mad Orange programja azonban nemigen váltotta be a hozzá fűzött reményeimet.

Face Noir

A ’20-as évek végén, a nagy gazdasági világválság idején járunk. Jack Del Nero, olasz származású, lecsúszott, állandó anyagi és alkoholproblémákkal küzdő magánkopó mindjárt az első jelenetben megpróbál megállítani egy felszálláshoz készülő repülőgépet, ám ehelyett csúnyán lelövik. 24 órával korábbra ugorva az időben megtudjuk, hogy megbízása értelmében egy milliomos Emily nevű lányát kellene megtalálnia, akit az ipse, ígérete szerint nagykorúsága eléréséig patronál – minden és bármi áron. A kis hölgynek azonban nem fűlik ehhez a foga, és rendszeresen nyoma vész. Most is ez történt, és gyámja utolsó információja szerint a már akkor sem legjobb hírű Harlem negyedben látták őt, a „Nagy Almában”. El is indulunk az eltűnni vágyó emberek itteni paradicsomába, az Utolsó mennyország nevű hotelbe. Itt és így indul hát meglehetősen lineáris kalandunk, amelynek végén ráadásul a „To Be Continued” feliratba szaladunk bele.
INFO: A fejlesztők menet közben jöttek rá, hogy amit eredetileg első játékuknak terveztek, túl nagy falat, emiatt két részre bontották a programot. A Face Noir tehát valójában csak egy első rész, amelyet a Phoenix Online Studios ültetett át angol nyelvre, a Mad Orange pedig közben a folytatáson dolgozik.

Face Noir

A játék hivatalos honlapja nem lineáris, az időben ugráló játékmenettel, húszas nagyságrendű mennyiségű karakterrel, innovatív gondolkodást igénylő feladványokkal és számos egyébbel kecsegtetett. És habár nem mondhatom egyértelműen, hogy alaptalan volt minden állítás, messze nem hozta az azok alapján a játékkal szemben támasztott elvárásaimat (főleg a linearitás terén). A „rejtvények” túlnyomó többsége abból áll, hogy valahol a lehetséges helyszíneken felkutatott nyomok alapján oldjuk meg azokat. Ez annyit tesz, hogy amíg nem találtunk meg minden részletet, addig nem tudtunk túljutni egy feladványon. Például ha nem voltunk minden szükséges információnak a birtokában, amikor beszélgettünk valakivel, akkor nem tudtuk megszerezni tőle a kellő információt, mert egyszerűen nem tudtuk neki feltenni a megfelelő kérdést, mivel az nem jelent meg a választható párbeszédek sorában. Ez praktikusan úgy működik a programban, hogy az innen-onnan felszedett információmorzsákat össze tudjuk kapcsolni (egyszerre kettőt-kettőt), és az összepasszolók megtalálásával újabb párbeszéd-lehetőségek nyílnak meg.
„Mi ebben a különös?” – kérdezhetné most a Kedves Olvasó, hiszen ez egy kalandjáték lényege. Ez rendben is lenne, ha kapnánk kellő segítséget, alapinformációt a megoldandó problémával kapcsolatban. Ehelyett azonban rendszerint le-föl rohangálunk minden lehetséges helyszínen és pixelekre vadászunk, hátha valamelyik alatt rejtőzik a szükséges nyom. Amikor példának okáért szükségünk van egy telefonkönyvre, az bárhol lehet a bejárható helyszínek bármelyikén, és az égvilágon semmi segítséget nem kapunk azzal kapcsolatban, hogy merre is keressük. Nem tud segíteni a telefonközpontos, de egyik karakter sem, akivel szóba elegyedhetünk. A dolog végül egy elkeseredett tűkeresésbe torkollik a szénakazalban, mire valami teljesen váratlan helyen megleljük az áhított könyvet (ami sok másik hasonló pixelhalom között rejtőzik valahol a sötétben). Mindezek mellett az egyes tárgyak kombinálása és felhasználása abszolút háttérbe szorul, pedig ez alapvető mechanizmus egy vérbeli, klasszikus kalandjátékban, legalábbis számomra. Tudom, hogy számtalanszor leírtam már, hogy én bizony a LucasArts kalandjátékain szocializálódtam, de sajnos ez a játék megoldásait, feladványait tekintve köszönő viszonyban sincs azokkal a műremekekkel.

Face Noir

Sajnos a megvalósítás sem eget rengető. A képi világ meglehetősen porosnak mondható, amelynél már évekkel ezelőtt is szebbekkel találkozhattunk. A komor, kicsit talán túlontúl sötét helyszínek persze jól passzolnak a noir stílushoz, amelyet a szép dzsesszzene is remekül fest alá. A szinkron meglehetősen gyengére sikerült, főleg az utóbbi idők profi hollywoodi szinkronszínészeit (vagy Uram bocsá’, sztárjait) felvonultató alkotásaihoz képest. Valahogy érződik rajta – az alacsony költségvetés mellett – a gyenge fordítás és a készítők tapasztalatlansága. A vezérlés nekem kicsit furcsa volt, de meg tudtam szokni. Voltak azért kellemes momentumai is a játéknak, amelyek közül – a program minden hibája ellenére – a magával ragadó hangulatot vagy a 3 dimenziósra is átállítható inventoryt tudnám hirtelen kiemelni.

Face Noir

Az itáliai Mad Orange kizárólag letölthető formában, 20 eurós áron megvásárolható első játéka, a Face Noir nem nyújtotta életem kiemelkedő játékélményét. Adott lett volna pedig ehhez sok minden, hiszen mint a bevezetőben is említettem, nagyon kedvelem az alkotás címében is szereplő stílust. A kevés információ alapján történő eszeveszett pixelvadászat azonban hamar a kedvemet szegte, és sajnos a feladványok jó része ennyi kihívást tartogatott csupán. Legnagyobb erényeként a remek muzsikát és a viszonylag olcsó bekerülést tudnám felhozni érv gyanánt a megvásárlása mellett. Persze mint mindig, most is elmondom, hogy az enyém csupán egyetlen vélemény, így lehet, hogy akad olyan felhasználó is, aki megtalálja benne a régóta várt kihívást. Én is kerestem, de nem én vagyok az a bizonyos játékos... ■

Face Noir
Face NoirFace NoirFace NoirFace NoirFace Noir

értékelés

Face Noir

Pozitívumok
  • Kellemes zene
  • Néhány jópofa megoldás
  • Összességében film noir hangulat
Negatívumok
  • Gyenge feladványok
  • Pixelhalmok kutatása orrvérzésig
  • Kevés információ a feladatok megoldásához
  • Az átlagosnál gyengébb szinkron
  • Szokni kell az irányítást
  • Poros grafika
  • Lineáris játék
  • Befejezetlen történet
5,5
grafika 5
hangok 6
játszhatóság 5
hangulat 6
Face Noir
A legutóbbi Face Noir cikkek, hírek

hozzászólások (1)

Derothiel
Derothiel 2013.07.23. 08:43
Kár érte
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.