Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

DARK

Ez a játék sajnos Durván Alulmaradt a Riválisai Között.

2013.08.11. 10:30 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

A – szigorúan játékos viszonylatban értve – idősebb videojáték-megszállott generáció tagjai biztosan emlékeznek még az Activision két epizódot megért szerepjátékára: a Nihilistic Software 2000-es Vampire the Masquerade: Redemptionjére és a szépemlékű Troika Games munkájaként 2004-ben megjelent Vampire the Masquerade: Bloodlinesra. Ezek a hagyományos, papíros-dobókockás szerepjátékokat kiadó White Wolf Publishing alternatív, neogótikus földi világában, a The World of Darknessben játszódtak, amelyben összesen vagy egy bő tucat vámpírklán versengett a sötétség teremtményeinek képzeletbeli ranglétráján a legfelső fok elfoglalásáért. Nagyon szerettem elmerülni ebben a sötét, a maga módján misztikus univerzumban, és így voltak ezzel sokan mások is, amit a szép eladások is bizonyítottak. De említhetném akár a Bloodrayne vagy a Legacy of Kain szériákat is a stílus igényes képviselőinek listáján. Aztán néhány évvel később jött Stephanie Meyer, és a komplett, még Bram Stoker által irodalmi magasságokba emelt vámpírmítoszt a feje tetejére állította a Félhomály birodalmában zajló, sokkal inkább amolyan romantikus horror leányregénynek tekinthető alkotásaival. Jó ideje nem is találkoztunk igazi vérszívós videojátékkal, így nagy örömmel hallottam a bajor Realmforge Studios készülő új játékáról, a DARKról szóló híreket. A játék nemrégiben jelent meg PC és Xbox 360 platformokra a Kalypso Media gondozásában, és sajnos, legnagyobb bánatomra nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet (illetve reményeinket, tekintve, hogy jelen ismertetőnk kiváló kollégám, Creativ3Form véleményét is tükrözi, akivel a cikk megírása előtt megvitattuk a játékkal kapcsolatos tapasztalatainkat, amiért ez úton is szeretnék Neki köszönetet mondani).

DARK

Pedig minden olyan ígéretesen kezdődött. Főhősünk, egy Eric Bane névre hallgató alak zúgó fejjel tér magához valahol, ahol üvölt a zene, és az egész egy sima mulatóra emlékezteti. A bibi csak az, hogy fogalma nincs, hol is lehet valójában. Kisvártatva felfedez valami furcsa harapásnyomot a nyakán, és körbeszaglászva a helyet, amelyet Sanctuarynek (vagyis Menedéknek) neveznek, találkozik néhány fontosnak tűnő „emberrel”. Egy pohár furcsán fémes ízű, mégis émelyítően kellemes „ital” elfogyasztása után újult erőre kapva elvezetik a hely tulajdonosához, aki felvilágosítja: őt bizony egy idősebb vámpír harapta meg, ami által maga is vérszívóvá vált. A folyamat azonban ennyivel nem zárult be, mert amennyiben ő maga nem szívja ki viszont, belátható időn belül „apuci” vérét, akkor egy, leginkább a The World of Darknessből megismert, kamarillabeli Nosferatu klán dögevő vámpírsöpredékére emlékeztető ghoul lesz belőle. A feladat tehát adott: találjuk meg a bennünket vámpírrá átalakító ősünket, és viszonozzuk a „szívességet” egy elvtársi harapás kíséretében, mindezt, ha lehet, nem a végtelenségig elhúzva. Ja, és még néhány apróság: a közhiedelemmel ellentétben a vámpírok bizony nem halhatatlanok, így jobban tesszük, ha az eszetlen öldöklés helyett az árnyékokban való megbúvást részesítjük előnyben, és közben a vérszívó létünkhöz szériatartozékként járó, fejlődésünk során erősen tuningolható képességekre hagyatkozunk, amelyeket az óvatosan becserkészett áldozatainkból nyerhető vér pontok terhére alkalmazhatunk.

DARK

Ezek a képességeink igen sokfélék, és a teleportálástól a láthatatlanná váláson és a röntgenlátáson át a távolabbról való gyilkolási képességekig számos lehetőséggel szolgálnak. Vagyis csak látszólag, mert némelyikük nem igazán használható, amelynek leginkább a rettenetes MI az oka. Ez utóbbi a játékot teljesen tönkretevő, a játékélményt gyakorlatilag a humuszréteg alá méterekkel legyaluló aspektus. A kikerülendő és kijátszandó őrszemek viselkedése ugyanis egyfelől abszolút nem következetes, másfelől pedig egyáltalán nem „intelligens”. Az előbbin azt értem, hogy hasonló szituációkban nem ugyanúgy reagálnak, az utóbbin pedig azt, hogy legtöbbször teljesen sután. Megesik példának okáért, hogy egy őr pár méterről nemes egyszerűséggel végignézi, amint az utolsó csepp vért is kiszívjuk egyik kollégájából, és semmit nem tesz ellene – épp csak popcornt nem eszik mozizás közben. Máskor pedig akkor is kiszúrják az elrejtett hullát, ha a közelében sem járnak. Ilyenkor pedig jön a játékmenetet rendszeresen másfél-két percekre megszakító rejtőzködés, amit egy nehezebb helyzetben való továbbhaladás követ, tekintve, hogy az őrök immár legtöbbször csoportosan járőröznek. Olyan is előfordult, hogy miután szert tettem egy olyan gyilkolási képességre, amely után az áldozat nemes egyszerűséggel elporlad, annak alkalmazásakor társa végig a riadó szót motyogta, ám cimborája porrá válása után azonnal meg is nyugodott, és már nem volt érdekes az „itt egy vérszívó, te jó ég” kezdetű monológja. A mesterséges intelligencia tehát százezer sebből vérzik, ami nagyon durván ledegradálja ezt az amúgy jó alapkoncepciójú játékot. Sajnos a történetvezetés is hagy némi kívánni valót maga után, hiszen nem egyszer, és nem is kétszer játsszák el velünk az „ott az apád, szívd ki a vérét!” kezdetű népi játékot, ami után a „bocs, tévedtünk” című káromkodási vetélkedő következik. Összességében tehát elmondható, hogy a jó alapkoncepciót borzasztó szarvashibák árnyékolják be, melyek folytán a DARK gyakorlatilag egy maximum egyszer végigjátszható programmá válik – pedig egy kis odafigyeléssel lehetett volna annál sokkal több is.

DARK

A megvalósítás szintén vegyes érzelmeket keltett bennem. Nekem személy szerint nem kedvencem a cel-shaderes grafika, de mégis az a játék egyik legkellemesebb eleme. A zenék helyenként nagyon jó szólnak, másutt viszont teljesen jellegtelenek és szinte semmit nem adnak hozzá a hangulathoz. A szinkron ugyancsak megosztotta a tetszési indexemet: a fontosabb szereplőknek profi szinkron színészek kölcsönzik ugyan a hangjukat, de a párbeszédek nagy része elnagyolt, és a szereplők gyakorta egymás szavába vágnak, így a Mass Effect sorozatból megismert, „párbeszédkerekes” megoldás messze nem nyújtja azt, mint az azt meghonosító nagy előd esetében. Az irányítás viszonylag rendben volt, és kontrollerrel játszva sem okozott különösebb nehézséget.

DARK

A klasszikus, alternatív, neogótikus világunkban játszódó vámpírtörténetek korszaka sajnos nem éledt újjá a DARK című játékkal. Ehhez pedig minden meglehetett volna benne, de a borzalmas MI, a suta történetvezetés és a gyakran semmitmondó hangi aláfestés egy lapos, bennünket egyáltalán nem a székünk szélére szögező, az átlagosnál semmivel sem jobb játékká degradálta ezt az egyébiránt jobb sorsra érdemes alkotást. A stílus régi rajongói így inkább porolják le bő évtizedes kedvenceiket, a fiatalabbak pedig izguljanak tovább a vámpír+vérfarkas+vidéki szűzlány alkotta szerelmi háromszög megpróbáltatásain. Én sajnos sem a játékon, sem ez utóbbin nem tudtam. Pedig Istenem, de szerettem volna! ■

DARK
DARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARKDARK

értékelés

Dark

Dark
Pozitívumok
  • Jó alapkoncepció
  • Számos fejleszthető képesség
  • Kellemes képi világ
Negatívumok
  • Rettenetes MI
  • A képességek egy része alig használható
  • A hanganyag kidolgozottsága igen vegyes
  • Suta történetvezetés
  • Se nem félelmetes, se nem feszült a játék
5,0
grafika 7
hangok 5
játszhatóság 4
hangulat 5
Dark
A legutóbbi Dark cikkek, hírek

hozzászólások (6)

gregmerch
gregmerch 2013.08.11. 13:29
Szívemből szóltál! Nagyon sajnálom! Benne volt minden, ami kellett a nagysághoz - kivéve az odafigyelést. A segítség pedig oda-vissza igaz!!! :-)
davkar9
davkar9 2013.08.11. 19:10
Ismét egy gregmerches humorbonbon. 0.12 mp-be telt mire leesett, de akkor is jogosan jár az egybegyúrt :-((:-D.

Egy videót láttam a játékról, utána ment is a legyintés, az ilyennek esélye sincs várólistára kerülni.:-P Talán jobb is így, ha csak minimális érdeklődést sikerül felkeltenie akkor mindenképpen csalódás lett volna. A kiscsilliárd zombis játék után kereshetnének már végre valami új meseszörnyet tölteléknek, az igazi (+ pont, hogy erre te is kitértél:-) ) vámpír pont jó is lenne. Sútertől kezdve a komolyabb műfajokig mindenbe beleférnének.

Ja és köszi a saját képeket! Legalább a grafika egész tűrhető.
gregmerch
gregmerch 2013.08.11. 21:53
"Ismét egy gregmerches humorbonbon. 0.12 mp-be telt mire leesett, de akkor is jogosan jár az egybegyúrt :-((:-D."

Öhm, ez most akkor dicséret, vagy kritika? :-D (Pontosan mire gondolsz? És mi a túró az a :-((:-D???) :-D

Igen, az utóbbi években megvannak a sláger témák:
- kezdődött a varázslógyerekekkel
- utána jöttek a vámpírok, farkasemberek és ártatlan kislányok kalamajkái
- most meg éppen a zombik folynak a csapból is

Őszintén, szívből remélem, hogy a "szürke valamennyi RAL-színe" nem fog újabb őrületet teremteni, az nagyon betenne nekem idegileg...
david139
david139 2013.08.12. 01:24
Durván Alulmaradt a Riválisai Között
Szerintem erre gondol :D
gregmerch
gregmerch 2013.08.12. 01:55
De ha egyszer így van... :-D!!
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?