Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Bureau: XCOM Declassified

A hidegháború elmaradt, oroszok helyett idegenek a spájzban.

2013.08.20. 11:55 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt

Annak ellenére, hogy az XCOM nagyon hosszú ideig kispadra került a nagy sorozatok, franchise-ok sorában, röpke egy év alatt mutatott példát, hogyan kell visszatérni, és ismét jelentős fegyverténnyé válni az AAA-s címek mezőnyében. A tavalyi Enemy Unknown a legenyhébb kifejezéssel élve is zseniális játék, jelen cikkem alanya, a spinoff The Bureau: XCOM Declassified szintén egy igen kellemes élménnyel gazdagított, a kismadarak pedig arról csiripelnek, hogy a 2k a gamescomon egy harmadik felvonást is bemutatni tervez az emberiség és a földönkívüliek közötti háborúból. De ne rohanjunk előre, maradjunk a The Bureau-nál, amelyről egy hónappal korábban már készítettem Nektek egy előzetest, most pedig végre tesztelhettem a végleges produktumot is. Lássuk, mit sikerült a fejlesztőknek kihozniuk az alternatív történelemórából.

The Bureau: XCOM Declassified

A hatvanas évek derekán az amerikai hírszerzés konkrét bizonyítékokat szerez egy titkos földönkívüli invázióról, a megelőzéssel azonban elkésnek, a veszélyt megtárgyaló konferenciát ugyanis egy kisebb xenomorf hadsereg veszi támadás alá, a vezérkar nagy része meghal. Egyedül a titkos XCOM egység vezetői maradnak életben, hála az általunk irányított William Carter ügynöknek, aki tetteiért cserébe hamarosan egy titkos katonai bázison találja magát, ügynökök és tudósok tucatjaival együtt, akiknek célja a földönkívüli támadás visszaverése, és teljes titokban tartása a nyilvánosság előtt.
A játék jelentős részében Carter két ügynöktársával együtt bevetésekre indul, amelyek során földönkívüli célpontok ellen kell csapást mérnünk, esetleg különböző célszemélyeket megmentenünk az XCOM számára. Ezek a bevetések attól függően, hogy csak mellékküldetések, vagy a fő sztori részei, tíz perctől bő egy órás időtartamig terjedhetnek, a köztes időt pedig az XCOM bázison töltjük. Itt van lehetőségünk háttérinformációt gyűjteni csapattársainkról, mellékküldetéseket, nyomozásokat bonyolítani, amelyek akár újabb bevetésekhez vezethetnek a tetteinktől függetlenül egyre jobban elvörösödő USA térképen, valamint a rendelkezésre álló négy kasztból újabb ügynököket toborozni, és felszerelni őket a közelgő bevetésekre.

A harcmezőn, ha valaki az elmúlt bő hét évben játszott TPS-sel, nem sok meglepetésre számíthat. A kamera Carter válla mögött, fedezék hiányában a halál gyors és biztos, a taktikázáson hatalmas a hangsúly. Újítás a fókusz mód, amely során az idő lelassul, láthatjuk a térképet, a fedezék mögött bujkáló ellenfeleket búvóhelyük minősítésével együtt, valamint három sávot, amelyek közül a két szélsővel két társunkat irányíthatjuk, a középsővel pedig Carter speciális képességeit süthetjük el. A fókusz gyakori használata ajánlott: a játék során volt egy olyan érzésem, mintha a nehézséget egy picit megemelték volna az előzetes verzióhoz képest, és jóval nagyobb különbséget éreztem két szituáció között, ha az egyikben szinte másodpercenként, a másikban pedig alig használtam a taktikai lehetőségeimet. Társaink mesterséges intelligenciája is javult, sokkal ritkábban maradnak meg a robbanni készülő gránát mellett, és ha mindenképp maguktól váltanak fedezéket, döntésük csak akkor szorult azonnali korrigálásra, ha sok ellenféllel álltunk szemben viszonylag szűk helyen. Az egyes pályák rendkívül változatosak: soha sincs két egyforma csatatér, a nehézségi szint a történet előrehaladtával arányos iramban nő, és nem mindegy, hogy milyen karaktereket milyen fegyverekkel és milyen beállítottságú felszereléssel (pontosabb célzás, lassabb elvérzés, nagyobb sebzés közeli ellenfelek ellen...) viszünk magunkkal. A csaták során tapasztalati pontokat is gyűjthetünk, bár társaink maximális szintje Carterénél jóval alacsonyabb, cserébe ezt viszonylag gyorsan képesek elérni mind az éles bevetések során, mind az olyan speciális küldetéseken, amelyeken személyesen nem vehetünk részt, csak ügynököket küldhetünk (ezeken garantált a küldetésenkénti sikeres szintlépés).

The Bureau: XCOM Declassified

Sajnos azonban a recept hiába egyszerű, a The Bureau is rendelkezik pár elemmel, amelyek csúnyán rontanak az összképen. A fókusz módban például a kamerát úgy tudjuk mozgatni a csatatéren, mintha az egy külön szereplő lenne, és ez hasznos, ha az egységeink számára a mozgás útvonalát akarjuk kijelölni, viszont amikor egy akna lerakásakor is ki kell kerülni a barrikádokat, lemenni a lépcsőn, majd pontosan beállni a megfelelő helyre, iszonyatosan kényelmetlen és macerás. További probléma, hogy a nehézségi szintet nem éreztem egyenletesnek. Nem a játék indítása előtt választható, majd később az opcióknál módosítható általános nehézségi szintről van szó – az csak olyan elemeket befolyásol, mint az ellenfelek sebzése, taktikai érzéke, az elesett ügynöktársaink megmentésének lehetősége, valamint az új ügynökök toborzása –, hanem a konkrét harcokról. Valahol nevetséges, hogy a fő sztori küldetéseiben is alig találkoztam olyan brutális helyzettel, mint az egyik mellékküldetés során, ahol egy idegen csatahajó és különböző elit outsider csapatok ostromoltak minket minden irányból, miközben egy tetőn vártuk a mentést. Vagy hogy a földi inváziót vezető parancsnok elleni harc közel sem olyan durva, mint egy pályával korábban a Titán nevű boss, amely támadásaival még a fedezékeket is képes volt elhamvasztani, így az ellene vívott harcban inkább fejvesztve menekülnünk és tüzelnünk kellett, mint taktikázni.

A hibáknak pedig ezen a ponton nincs vége, a tálalásban is akad némi probléma. A történet során a karakterek iszonyat egysíkúak, talán egy-kettőt leszámítva egyikükhöz sem tudunk különösebben ragaszkodni, ami igen nehézkessé teszi egyes jelenetek átérzését – miért szomorkodjak egy olyan szereplő elvesztése miatt, akivel egy bevetéssel korábban találkoztam először? A grafikáknál elsőre elégedetten nyugtáztam, hogy sokkal szebbek az effektek, stabilabb az FPS, mint az előzetes verzióban, de később a nem játékmotorral készített átvezetők alacsony felbontása szabályosan bántatni kezdte a szememet, a nagyobb csatáknál pedig olyan szinten beszaggatott a program, és egyes pályarészeken olyan durva pixelvillogásokat produkált, hogy kénytelen voltam közepesre levenni a felbontást. Az egy hónapja felújított gépemen, amit úgy raktam össze, hogy legalább két évig gond nélkül tudjak futtatni vele mindent, miközben a motor továbbra is a jó öreg Unreal 3, gyakorlatilag a létező legmaximálisabb teljesítményre turbózva. A modellek, textúrák cserébe kifejezetten szépek, a pályák designja elképesztő, szinte minden bevetés lélegzetelállító, egymásra alig-alig hasonlító környezetben játszódik, csak valahol fájt, hogy a viszonylag friss hardver ellenére sem tudtam őket maximális minőségben megcsodálni.

The Bureau: XCOM Declassified

Ezek a hibák sajnos csúnyán rontanak az összképen, az fps-esésekkel és beszaggatásokkal kapcsolatos probléma eleinte úgy felidegesített, ahogy azt játéknak régóta nem sikerült. A hangulat legalább kárpótolt a kellemetlenségekért, a zenék kellemesek, a pályák látványosak, a designban az art deco és a modern sci-fi stílus keveredése telitalálat, minden csata más, és külön sikerélménynek érződik. De bárhogy is nézzük, a játéknak még kellett volna némi optimalizálás, a történet egy-két fordulatot leszámítva egysíkú, ha pedig a sztori végére értünk, nincs se multi, se bármi olyan elem, amely esetleg újrajátszásra, további használatra ösztönözne. A The Bureau: XCOM Declassified összességében nagyon szórakoztató, ajánlom a taktikai TPS-ek rajongóinak, de nem tudom leküzdeni az érzést, hogy a hosszú fejlesztési idő nagyon rányomta a bélyegét, és sokkal, de sokkal intenzívebb, epikusabb és hangulatosabb játék is lehetett volna belőle. ■

The Bureau: XCOM DeclassifiedThe Bureau: XCOM DeclassifiedThe Bureau: XCOM DeclassifiedThe Bureau: XCOM DeclassifiedThe Bureau: XCOM Declassified

értékelés

The Bureau: XCOM Declassified

The Bureau: XCOM Declassified
Pozitívumok
  • Minden csata egy külön kihívás
  • Remek pályadesign
  • Intenzív taktikázást igényel, mégis könnyen kezelhető, cseppet sem frusztráló
Negatívumok
  • Kissé optimalizálatlan grafika
  • Kiszámítható történet, egysíkú szereplők
  • Érződik rajta, hogy sokkal többet is ki lehetett volna hozni belőle
7,5
grafika 7
hangok 8
játszhatóság 8
hangulat 8

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.