25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Total War: Rome II

Látványos hajócsatákkal érkezett meg a 2004-es Creative Assembly játék folytatása.

Írta: Morello 27 hozzászólás

Furcsa ez a Total War sorozat. Szép apránként szállingóznak az újabb és újabb történelmi korokat feldolgozó epizódok, majd néha hirtelen beesik a kettő közé egy régi rész újrafeldolgozása. A sikeres sorozatindító Shogun és a Medieval is kapott már egy második részt, most pedig a Total War egyik reformerének számító Rome-on van a sor.

Total War: Rome II

A 2004-es Rome: Total War egy kiváló epizód volt, jómagam is talán egy éve játszottam végig újra. A Total War szabályrendszer már nagyjából kiforrta magát ekkorra, de első ízben itt szakított a sorozat a „táblás” stratégiára hajazó felosztással, és immár valós terepen mozgathattuk egységeinket, ahol – mondanom sem kell – a terepviszonyok is komoly szerepet kaptak. A Rome II egy újrafeldolgozás, de mindez nem jelenti azt, hogy teljesen érintetlenül hagyták volna az eredeti Rome-ot, csak egy modernebb, naprakészebb köntöst kapott volna a nyakába.
A széria 2004. óta több újítást hozott, és ezeket kár is lett volna nem figyelembe venni ennél az újrafeldolgozásnál. Ilyenek például a hajócsaták, amelyek az Empire epizódtól kezdve épültek be a sorozatba. Már csak azért is érdekes ez, mert az ókori hajócsaták még teljesen más szellemben zajlottak ahhoz képest, amit például az Empire-ben is tapasztaltunk. Bár vannak olyan hajótípusok, amelyeket távolabbra ható tűzfegyverrel, katapulttal is felszereltek, alapvetően az íjászoké a főszerep, akik a másik hajót megközelítve nyílzáport zúdítanak annak embereire. Maga a legénység is fontos, hiszen nemcsak íjászokkal, hanem masszív közelharci egységekkel is feltölthetjük a hajóinkat, akik az ellenséget megcsáklyázva, közelharcban próbálják lemészárolni a szemben állókat.

Total War: Rome II

Persze nem is lenne teljes egy ókori hajócsata, ha ne lehetne kihasználni a kecses formájú, látványos orrésszel ellátott gályák erőteljes döfőorrát. A taktikába tehát erőteljesen beletartozik az is, hogy egy kellően masszív hajónkkal oldalba kapjuk az ellenséget, és kis szerencsével sikerül szilánkokra törnünk a hajótestet. Így rögtön megsemmisítő győzelmet arathatunk, nem kell kivárnunk a kétesélyes kézitusát.
A Rome II-ben tehát sokkal közvetlenebb tervezést igényelnek a hajócsaták. Az íjászok hatóköre kisebb, tehát nem fogunk nagyobb távolságból, oldalt fordulva lövöldözni egymásra, hanem kifejezetten egymás közelében kell manőverezni, kínosan ügyelve arra, nehogy menet közben oldalba kapjon egy döfőorr. A hajócsaták tehát minden eddiginél izgalmasabbak a Rome II-ben.
Ebben a részben ráadásul mindezt a szárazföldi hadműveletekkel is kombinálták, lehetőség van ugyanis partraszállós akcióban, kikötőostromban is részt venni. Ilyenkor a szárazföldi egységek a parton osztják egymást, a hajózók pedig egymás gályáit próbálják megsemmisíteni, mielőtt (meghatározott partszakaszokon) partra szállnának az egységek. Ez már annyiból bonyolultabb helyzet, hogy konkrétan kétfelé kell egyszerre figyelni. Hiába zúzzuk le az ellenség hajóit, ha közben a szárazföldi csapatokat hülyére verik, és fordítva.

Total War: Rome II

A szárazföldi csaták hasonlóak az első részben megismertnek, de pár dolog persze itt is változott. Vannak stratégiai pontok (akár több is) a csatatéren, ezek birtoklása körül zajlik a harc, és újdonság az is, hogy ostromnál a falakon felszerelt tüzérségi eszközöket is kezelésbe vehetjük. Az egységek mozgatása, irányítása nem lesz meglepő a Total Waron edzetteknek. Talán a különféle formációkat, csoportosításokat és a többféle típusú egység hadrendjeit dolgozták jobban ki. Természetesen most is vannak számos speciális tulajdonságai, akciói az egyes egységeknek, amivel még hatékonyabbá tehetjük őket adott szituációkban. Érdemes kiismerni, mely típusú egységek melyek ellen, vagy milyen felállásban a leghatékonyabbak. Nekem egy kicsit az íjászokkal, tüzérségi egységekkel volt bajom, mert hiába voltak „fire at will” módra állítva, néha elég nehézkesen veszik rá magukat, hogy végre tüzet nyissanak a hatókörbe érő ellenségre. A katapultok, balliszták kezelése számomra kicsit nehézkesebb volt, előfordult hogy már perceken keresztül kaptam a folyamatos áldást, de sehogy sem akarták normálisan ráfordítani a kezelők a katapultomat az ellenségre, de remélhetőleg ez csak a tesztpéldány hibája volt.
Ugyancsak szokatlan, hogy a végképp megfutamodó ellenségeket már nem jelöli egységként a játék. Embereink ugyan még megszokásból lecsapnak a menekülőkből néhányat, de ekkor már új, szervezett célpontot érdemes nekik megadni. Nem mondom, hadd fusson a gyáva, úgyse egyezünk ki döntetlenben, de azért a korábbi részekben olyan önelégült vigyorral lehetett a lovassággal lerohanni, és a térképről kiűzni, vagy teljesen lemészárolni az inába szállt bátorságú legényeket, ettől most valamelyest megfosztva érzem magam. Van viszont ún. akciókamera, amely segítségével azonnal testközelből követhetjük a legkeményebb viadalokat.
A Rome II a nagy erőket felvonultató csatában is próbál több olyan egyéni, individuális részletet megjeleníteni, ami még nagyobb életszerűséget biztosít. Ilyen például az egyes egységek morálja, a környezetükben történt halálesetek és a háború iszonya okozta rettegés az arcokon. Biztos van is ezeknek alapja, de megmondom őszintén, ezek nekem az akció közepette nem nagyon tűntek fel. Így is épp eléggé el vagyunk foglalva csapataink pozicionálásával, a megfelelő parancsok kiadásával, ezek mellett pedig abszolút nem érünk rá azt vizslatni, hogyan reagálnak maguk az egyes katonák az alakulatokon belül, avagy mi és mennyire befolyásolta moráljukat. Épp csak látjuk, hogy már fehéren villog a zászlójuk, inkább azzal törődünk, hogy erősítést küldjünk, kivonjuk őket a vonalból, vagy más módon próbáljunk új lelkesedést önteni a kétségbeesett egységekbe.

Total War: Rome II

A stratégiai, menedzselős rész nagyjából az eddig megszokott irányvonalon halad, de pár kisebb változtatást azért meg kell szokni. A tábornokok által vezetett egységeket közvetlenül lehet feltölteni, de persze számít az adott provincia felszereltsége az egységek toborozhatósága szempontjából. Maga a tábornok is fejlődik, szintlépésenként különféle képességeket oszthatunk ki nekik. A provinciák fejlesztése a központi városok fejlesztésén keresztül történik, de persze a fellelhető természeti erőforrások kiaknázása is sokat jelent.
Az eredeti Rome-hoz képest már a frakcióválasztási képernyőn észlelhetjük a különbséget, a többféle alábontásban szereplő népcsoportok eleve különböző plusz/mínusz tulajdonságokkal indulnak, és persze a képezhető csapatok adottságai is jelentősen eltérnek. Bár a rómaiaknál is három frakció közül választhatunk, számomra elveszett az első rész egyik legfőbb varázsa, a különálló és hektikus viselkedésű Róma, és annak kegyeiért avagy birtoklásáért hadakozó római frakciók ezúttal nem lettek ilyen látványosan különbontva. Ha velük játszunk, most kezdésnél Róma a saját fennhatóságunk alá tartozik, és persze most is jönnek a szenátustól különféle megbízások, jutalommal kecsegtető ajánlatok, de ezek az izgalmas, a Total War viszonylatában egyedi hatalmi harcos lehetőségek nincsenek annyira kihangsúlyozva. Persze így is épp eléggé megosztott az itáliai félsziget és környéke, többféle népcsoport zűrös politikai viszonyai között lavírozhatunk, de véleményem szerint az első részben ez jelentősebb kombinációs lehetőséggel bírt.

Total War: Rome II

A provinciáink fejlesztése és a háborúskodás mellett a diplomácia eszköztára is lehetőséget szolgáltat a többiekkel való jó viszony, vagy éppen mások viszonyának aláaknázása szempontjából. A Total War: Rome II a diplomácia terén is valamelyest reálisabb, intelligensebb megoldásokat ígér, mint a korábbi részek esetében. Kulturális hovatartozásunk, viszonyunk a többiekkel, valamint múltbéli cselekményeink nagyban befolyásolják a diplomáciai műveletek sikerét. A térképen továbbra is jelen vannak a különféle ügynökök és kémek, akiket ugyancsak bevethetünk a cél érdekében. Az sem mindegy, mennyire vagyunk agresszívak, mennyire igyekszünk egy kézben koncentrálni a hatalmat, mert ez esetben a többi frakció összefoghat ellenünk, illetve különböző polgárháborús viszonyok is nehezíteni fogják a dolgunkat.

Total War: Rome II

A Rome II-höz egy enciklopédia rész is tartozik, amely segítségével még többet megtudhatunk a kor viszonyairól. Nem maradhat ki a multiplayer lehetőség sem, ám ebben a review verzióban ez még zárolva volt, így a kipróbálásra nem nyílt alkalom. Többféle DLC tartalom is elérhető a játékhoz, amely további frakciókkal gazdagítják az összképet. A tesztre érkezett verzióhoz megkaptuk az előrendelői extraként járó – másoknak DLC-ként megvásárolható – görög pakkot, amellyel Athén, Epirus, és Spárta is a játszható frakciók közé kerül – persze mindegyik más-más adottságokkal bír, amik a követendő stratégiát is meghatározzák.

Total War: Rome II

Ahogy minden újdonság esetében, az új Rome részben is sok változáshoz kell hozzászoknunk, amelyekkel együtt ismét a megszokott, magas színvonalú Total War játékélményt kapjuk. Az epizód legnagyobb erénye szerintem a minden eddiginél izgalmasabb hajócsaták és ostromok, amelyek sokat dobnak a játékon. Aki anno élvezte a 2004-es Rome epizódot, szerintem újrajátszásként érdemes immár a második részt elővennie, megéri!

Kattints ide, ha tetszett a cikk!

90%
grafika
9
hangok
9
játszhatóság
8
hangulat
9
Pozitívumok
  • A kiváló Rome epizód modernizált feldolgozása.
  • Ókori hajócsaták, partraszállások.
  • Nagy volumenű ütközetek.
Negatívumok
  • A távolsági egységek kicsit nehézkesen reagálnak.
  • Hangsúlytalanabbak lettek a római frakciók közötti viszonyok.

Total War: Rome II

Platform:

Fejlesztő: Creative Assembly

Kiadó: Sega

Megjelenés: 2013. szeptember 3.

» Tovább a játék adatlapjára

HOZZÁSZÓLÁSOK

glights
glights [55]
Ebből a total war sorozatból soha nem dobnak egyet konzolra?
gregmerch
gregmerch [3766]
Igen, köszönöm! A cikket olvastam (mindig elolvasom azokat), így én is erre gondoltam. Igazából pont az általad is említett 2 játék között vacilláltam, de akkor megpróbálkozom az EUIV-gyel, ha majd lesz egy kis időm... (A baj az, hogy az se ma lesz, de nem is a héten...)
joccc
joccc [3023]
Én sem játszottam mindegyik részével,de mindenki azt mondja,h a IV minden szempontból a legjobb lett. S olvastam már nem egy helyen azt is,h a IV az újoncok játéka,mert - amit én is láttam - nagyon jól megfogalmazottak a hintek,s hasznosak is,így könnyű,de legalábbis könnyebb tanulni. S mivel ez a legfrissebb a szériában ebből az következne,h ez is a legjobb,ami tényleg így van. Legkomplexebb,legkiforrottabb. Ha még csak barátkozol a gondolattal,akkor érdemes elolvasni TheHolyOne cikkét a IV-ről,mert sztem jól összefoglalja a játékot övező általános kérdéseket, témaköröket, újításokat.

A CK II az inkább a dinasztiákra,családra,intrikákra van kihegyezve,s a trón körüli,országon belüli viszálykodásokra,addig az EU IV pedig az európai -valamint egy röpke 50 év után globális -trónharcokra,háborúkra,diplomáciára koncentrál. Én személy szerint is az EU IV-et részesítem előnyben. Remélem tudtam segíteni a döntésben.
gregmerch
gregmerch [3766]
Ha már Paradox Interactive (és mindenkitől bocsánat az OFF-ért!), akkor melyiket ajánlod a címei közül "tanuló" programnak? Pár éve a nagy nyári leárazások idején megvettem a Steam-en egy Paradox Everything Pack-et (80+ játék és/vagy kiegészítő volt benne, és 90%-os leárazással 900 helyett csak 90 EURO-volt!), így megvan szinte minden tőlük (Hearts of Iron II-III; Europa Universalis III teljes - Roma, stb. - IV; Victoria 1-2, Crusader Kings 1-TKC-2; March of the Eagles; Sengoku; stb.) (Ami nem volt benne akkor még a csomagban, azt megvettem utána - mondjuk a CK2-höz csak a nagy kiegészítőre ruháztam be, a kiszillió f..szem-f...szom egységre nem.) Nagyon érdekelne a műfaj, így szívesen venném egy hozzáértő tanácsát! :-)
joccc
joccc [3023]
Nekem is beletelt jó pár 10 órába,míg minden egyes apró részletét megértettem, s elsajátítottam,de nekem pont a nagyobb kihívás ad nagyobb élvezeti faktort a játékoknál. Mondjuk sztem ez csak az én hülyeségem.


Sajnos az én cimboráim is "leragadnak" a Sega játékainál,s nem adnak próbát a Paradox játékainak,noha szinte biztosan jobban tetszenének nekik,csak nem hajlandóak megtanulni,mert jóval több időt igényel,mint a Rome elsajátítása.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (27 db)