Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Killzone: Mercenary

Deus exe Sam Fisherrel kavart, így született a Killzone: Mercenary.

2013.09.04. 09:00 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

A hordozható játékkonzolok világában egyre több az asztali nagytestvéreket megközelítő kapacitású gép, ennek ellenére az azokra kiadott játékok piacán számos elnagyolt, slendrián módon elkészített játékot lehet találni. Ezek időnként egyébiránt hatalmas renoméval rendelkező sorozatok epizódjai, amelyeknek készítői sajnos a „név úgyis eladja magát” kezdetű, kicsit sem felhasználóbarát szlogent szem előtt tartva végzik a fejlesztést. Pedig egy kis odafigyeléssel olyan kiváló játékok is készülhetnek egy, akár a két kezünkben is kényelmesen elférő masinára, mint a Zelda, a Super Mario Bros., az Uncharted, az Assassin's Creed vagy a LittleBigPlanet sorozatok hordozható epizódjai, hogy csak néhány példát említsek. A PlayStation Vita tavaly tavaszi debütálása óta vártunk egy arra kiadott, igazán ütős lövöldözős játékra, ami sajnos sem a Resistance: Burning Skies, sem pedig a Call of Duty: Black Ops Declassified személyében nem érkezett meg, a szakma és a játékosok legnagyobb megdöbbenésére és sajnálatára. Az áttörésre egészen mostanáig kellett várnunk, amikor is megérkezett egy újabb nagynevű, Sony-exkluzív sorozat, a Killzone egy új, hordozható epizódja, a Killzone: Mercenary, amellyel végre egy minőségi, akár nagygépekre is kívánkozó akciójátékot kaphattunk kézhez. Mivel erről – a koránt sem teljes preview verzió alapján – már írtam a magazin hasábjain egy igen terjedelmes előzetest, jelen cikkemben, kicsit rendhagyó módon, csupán a végleges változat tesztelése során szerzett plusz tapasztalataimmal egészíteném azt ki. (Az előzetes itt olvasható el.)

Killzone: Mercenary

A sztori tehát az első epizód után játszódik, amikor is egy katonából jól fizetett zsoldossá avanzsált harcos, Arran Danner – akinek immáron az a lényeg, hogy mind jobban növekedjen a bankbetétje – olyan eseményekbe csöppen, amelyek – amolyan Anakin Vaderesen – megindítanak benne réges-régen, jó mélyre eltemetett érzéseket. Ez az alapsztori számos nagyon látványos, moziszerű átvezetőkkel tarkított, akcióval teli küldetésen keresztül bontakozik ki. Ezek a missziók rendszerint igen tartalmasak, és azok teljesítéséhez a legkönnyebb fokozaton is legalább egy óra szükséges, így a játékidő nagyjából tíz órányira tehető (ami valljuk be, meghaladja számos nagygépes shooter játékidejét). A játékstílusunkat, illetve az akció közben végrehajtott cselekedeteinket (biztonsági kamerák kilövése, ellenfél észrevétlen likvidálása, célok teljesítése stb.) némi pénzzel jutalmazza a program, ami vagy a pályák között, vagy pedig az azok közben található ládáknál (ez a fegyver- és felszerelésbolt a játékban) költhető el mind jobb cuccokra. Ebben a tekintetben nagyon emlékeztet a játék a Splinter Cell: Blacklistre, amely hasonlóságot az osonást előtérbe helyező játékstílus lehetősége is tovább erősít. Mindazonáltal itt jóval többször leszünk rákényszerülve a nyílt tűzharcra, amely esetekben igencsak tanácsos fedezékbe bújnunk és a tarkónkra is szemet növesztenünk, mert bizony igen hamar csúfos véget érhet próbálkozásunk a taktikázó, egymást fedező, fedezékből fedezékbe rohanó, gránátokat is bevető, minket bekerítő ellenfelek jóvoltából. Bennünket is kísér ugyan rendszerint társ utunkon, de az ő mesterséges intelligenciájáról már sajnos nem tudok ennyi szépet írni, az is örömteli, ha tízből egy-két ellenfelet eltalál. A pénzen kívül ún. Valour (hősiesség) kártyákat is szerezhetünk a küldetések teljesítésével, amelyek aznapi játékstílusunkat tükrözik, és azt határozzák meg, hogy mennyi pénzt kapunk egy-egy akció során.

Killzone: Mercenary

A játék kivitelezése – mint azt az előzetesben is említettem – nagyon jól sikerült. A Killzone 3 módosított motorjára épülő grafika elsőrangú, és a hanganyag (a profi szinkront is beleértve) ugyancsak kiváló. A vezérlés már – sajnos – nem ennyire remek, ami a főleg egérhez és billentyűzethez szokott felhasználók számára nem kis nehézséget okozhat. Jómagamnak, aki immár több mint tizenkét esztendeje játszom konzolokon, is meggyűlt a bajom a célzásrásegítést mellőző irányítással. E nélkül a feature nélkül nagyon nehéz a pontos találatok bevitele, ami nem egy kellemes dolog, ha az emberre három-négy irányból tüzelnek hatan-heten egyszerre. Emellett az állandó lootolási kényszer volt az, amit szívesen nélkülöztem volna a programból, de erre bizony rá voltam kényszerülve a folyamatosan ki-kifogyó töltények és egyéb felszerelési cikkek miatt. A játék természetesen alkalmazza a hardverben rejlő lehetőségeket, és egy kézitusa például úgy néz ki, hogy az általunk megtámadott ellenfelet az érintőképernyőn megjelenő utasítások (ujjunk megfelelő irány(ok)ba történő húzása) segítségével iktathatjuk ki. Összességében tehát mind az osonást és nyílt tűzharcot vegyítő játékmenet, mind pedig a remek képi és hangi megvalósítás, valamint a bőséges tartalom igazi klasszissá teszi ezt a játékot. És akkor a moziszerű megoldásokat (denevér siklóruhában történő repülés, motorcsónakázás, ejtőernyős bázisugrás stb.) nem is említettem, pedig ezek is nagyban hozzájárulnak a program remek hangulatához. Annyit tudnék még kis panaszként felhozni, hogy a játék indításkor automatikusan kapcsolódik az internetre, ahova menti a profilunkat, és habár kapcsolódás nélkül is tudunk játszani, ha valamiért nem tudjuk betölteni azt, akkor nem is leszünk képesek a kampányt onnan folytatni, ahonnan szeretnénk. (Én legalábbis a tesztelés során így jártam egy alkalommal, mikor wifimentes környezetben szerettem volna folytatni a játékot.)

Killzone: Mercenary

A Guerilla Cambridge kiváló munkát végzett, amikor elkészítette a PlayStation Vita első igazi, nagygépes lövöldéjét, a Killzone: Mercenary-t. Ebben a játékban minden benne van, ami azt igazi klasszikussá teheti: bőséges tartalom, remek megvalósítás, és mindemellett a felhasználóból annak valamennyi pórusán kicsurgó adrenalin. A kicsit szerencsétlen, célzásrásegítést nélkülöző vezérléstől és a gyakran egymástól igen távol levő mentési helyek folytán való számos „trial and error” okozta enyhe frusztrációtól eltekintve ez eddig messze a legszínvonalasabb belső nézetes lövöldözős program, amivel hordozható konzolon találkoztam. ■

Killzone: Mercenary
Killzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: MercenaryKillzone: Mercenary

értékelés

Killzone: Mercenary

Killzone: Mercenary
Pozitívumok
  • Látványos és moziszerű
  • Remek hangok
  • Változatos pályák
  • Többféle játékstílust ötvöz
  • Bőséges tartalom
  • A PlayStation Vita eddigi legjobb lövöldéje
Negatívumok
  • Nem egyszerű a célzás
  • Könnyű nehézségi fokozaton is sok az elbukás
  • A mentési helyek gyakran távol esnek egymástól
  • Nem árt, ha van mellé internetkapcsolat
8,0
grafika 9
hangok 9
játszhatóság 7
hangulat 8
Killzone: Mercenary
A legutóbbi Killzone: Mercenary cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?