Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Payday 2

„Csak semmi cicó, nálam van a stukker!”

2013.09.04. 12:10 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt

Ha most megkérdezném, kedves Olvasó, hogy tudnál-e olyan FPS-t mondani, amelynek a tematikája nem háborús vagy zombis, szerintem gondolkodnod kéne rajta egy kicsit; kapásból nem hiszem, hogy tudnál rá válaszolni. Természetesen vannak kivételek, mint amilyen mondjuk a Bioshock vagy a Dishonored, de be kell látni: ha a piaci részesedést nézzük, gyakorlatilag az előbb említett két téma az, amire buknak a játékosok. Épp ezért volt üdítő színfolt, amikor 2011-ben a Sony az eddig totál ismeretlen svéd Overkill Software produktumát, a Payday: The Heist című bankrabló-„szimulátort”. Engem nagyon feldobott, hogy coopban végre nem katonákat vagy zombikat kellett mészárolni – sőt, igazából nem is a mészárláson volt a hangsúly, hanem a feladatok teljesítésén, amelyek eléggé szerteágazóak voltak: a standard kasszafúrástól kezdve a rabszöktetésen át az ingyenes DLC-ben megkapott Left 4 Dead-előzménytörténet, a zombi vírusminta megszerzéséig sok mindent kellett csinálnunk. Persze a rend dőre őrei sem ültek tétlenül fánkon hizlalt hátsójukon, és alaposan feladták a leckét, hogy lehet túlélni ezen akciókat – főleg a keményebb kommandósok esetében. A boldoguláshoz nélkülözhetetlen volt a csapatmunka: John McClane itt nem tudta volna eljátszani a magányos hős szerepét.

Payday 2

Szerencsére a második rész nem csak egy kettest kapott a cím után, hanem tényleg odatették magukat a srácok: rengeteg játékmechanikai elem került csiszolásra, és természetesen tovább is fejlesztettek dolgokat. Kezdjük azzal, hogy az alaphelyzetet elmesélendő a készítők leforgattak egy öt epizódból álló mini filmsorozatot (ebből a listából lehet kimazsolázni az egyes részeket), amelyből megtudjuk, hogy kik is lesznek a játék során megbízóink, valamint azt, hogy egy Bain nevű fazon karrierista bűnözők részére létrehozott egy internetes munkaközvetítő portált Crime.net néven. A játékosok tulajdonképpen ennek a hálózatnak a részei, ezen keresztül tudnak társakat keresni egy-egy meló elvégzéséhez. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy Washington térképén láthatjuk a frissen megjelenő, valamint a már folyamatban lévő akciókat, és rájuk klikkelve olvashatóak el a részletek, aztán ha tetszik, uccu neki. Újdonság, hogy egy-egy munka akár több napon át is húzódhat, és természetesen a nagy dohányt és a tapasztalati pontokat csak a legvégén kapjuk meg. Aki elsőnek csatlakozik az adott melóhoz, az lesz a host – neki különleges szerepe van abból a szempontból, hogy ő vehet könnyítéseket (extra elsősegélycsomag, lőszer, jobb pilóta, könnyebb alternatív útvonal stb.) az egyes pályák előtt.

Payday 2

Az adott szituációtól függően előfordul, hogy „ártatlan” járókelőként kezdünk egy melót: ilyenkor csak nézelődni tudunk, mást nem. Persze ha hosszasan időzünk egy biztonsági kamera vagy egy őr látóterében, akkor az kiszúrhatja fegyvereinket, tehát nem érdemes sokat egy helyben téblábolni – ez persze attól is függ, mennyire diszkrét páncélzatot és fegyvereket hordunk magunkon. Amikor megfelelőnek érezzük a pillanatot, maszkunkat felvéve csaphatunk a lecsóba. Ugyan a feladat mindig ugyanaz az egyes akciók során (tehát például a Bank Heistnél a nagy páncéltermet kell feltörni vagy a Big Oilnál a fúziós elven működő motort kell elrabolni), de a részletek korlátozott szinten ugyan, de mindig változnak (a már említett Bank Heist esetében két helyen lehet a páncélterem, esetleg az egyik irodában van egy kisebb széf, amit megfúrva némi pénzhez lehet jutni; vagy változik, hogy a Framing Frame küldetés harmadik napján az ellopandó cuccok merre vannak a szenátor villájában) – zseniális húzás ez, hiszen így nincs két egyforma menet. Vannak olyan bulik is, ahol teljesen más kimenete lehet a játéknak. A Rats meló egy jó példa rá: ha sikerül megmenteni a kábítószer-kotyvasztókat, akkor nem nekünk kell szenvedni az amfetamin előállításával, amit amúgy szintén elronthatunk – és ez még csak az első napja annak a munkának.

Payday 2

Ahogy vége a dalnak, a suska mellett tapasztalati pontokat is kapunk, amelyekkel növekszik tapasztalati szintünk. Minden szintlépésnél legalább egy képességpontot kapunk, amit a négy fő képzettség (mastermind, enforcer, technician, ghost) képességeire költhetünk el némi pénzmag befektetésével egyetemben: rendőröket „hipnotizálhatunk”, hogy mellettünk harcoljanak; robotágyút telepíthetünk (rendkívül hasznos!) és így tovább. A pénz amúgy két részre oszlik: a kisebbik része kerül a zsebünkbe, ebből vehetünk fegyvert, kiegészítőket, skilleket; a nagyobbik része viszont offshore számlánkra kerül – ennek egyelőre annyi értelme van, hogy ebből vehetünk nekünk tetsző szerződést (tehát nem kell a térképen megvárni, hogy felbukkanjon), de később elvileg ez változhat.

Payday 2

Ahogy már említettem, a hangsúly nem a rendőrök mészárlásán van, de sokszor fogunk ide kilyukadni, mert a játék piszok nehéz már normál szinten is. A jó csapatmunka elengedhetetlen a sikerhez, ami még így sem garantált. Ráadásul a manapság divatos „beülök egy csöndes sarokba gyógyulni” feaure hál’ Istennek itt hiányzik, elsősegélycsomag is csak annyi van, amennyit magunkkal viszünk, és annak a használata is időbe telik – szóval rendesen fel kell kötni azt a bizonyos alsóneműt. Az alap lőszerkészlet is meglehetősen szűkös annak tükrében, mennyi fakabát ront ránk átlagosan egy-egy akció során, és bár a lelőtt mundérosok után egy rövid ideig marad némi lőszer, erre azért nem érdemes nagyon bazírozni. Mindennek tetejébe minél több időt vesztegetünk az egyes pályákon, annál keményebb rendfenntartók jönnek, akiknek sajnos egyre vastagabb a páncéljuk is, és a sisakjaiknak köszönhetően nem is olyan egyszerű őket egy fejlövéssel kiiktatni.
A Left 4 Dead mintájára itt is vannak különleges zsaruk: a pajzsost gyakorlatilag csak oldalról és hátulról lehet sebezni; a mesterlövész jóval könnyebb falat, de ha eltalál, akkor megnézhetjük magunkat; a bulldózer nevű vastagon páncélozott puskás fószer pedig gyakorlatilag egy két lábon járó tank... Ugyan próbálnak fedezéket használni, de nem az intelligenciájuk jelenti a kihívást – és sajnos ha gépi társakkal játszunk, akkor ők is hasonlóan amatőrök, plusz képtelenek a feladatokat maguktól elvégezni (fúró be- és újraindítása stb.).

Payday 2

A fegyverek viselkedése viszont példaértékű: statisztikájuknak megfelelően viselkednek, tehát az adott meggymag-köpködőnek a pontossága, visszarúgása, zaja, elrejthetősége és a többi tulajdonsága nagyon is befolyásolja a használhatóságát, nem csak a sebzés számít! Mit is ér egy olyan géppisztoly, amelyik találat esetén szépen sebez, csak épp a visszarúgás miatt a 25-ös tárból mindössze 4 lövedék talál, és képtelenség vele fejbe lőni bárkit is? Vagy mit ér az az automata puska lopakodás közben, amelyik egy standard páncélos kommandóst is a padlóra küld egy lövéssel, de akkorát durran, hogy a holtak is felébrednek a hangjára? Apropó, hang: zárótűz esetén jó, ha nagyot szól a pukkanytúnk, ezzel ugyanis még inkább a fedezékbe húzódásra ösztökélhetjük a rendőröket.

Payday 2

Ami pedig a külsőségeket illeti, nincs különösebb okuk a svédeknek szégyenkezniük, viszont nagyon büszkék sem lehetnek. Grafikailag talán a „rendben van” kifejezéssel lehet a legtalálóbban jellemezni a Payday 2-t: minden a helyén van, nem is ronda, de nem az a kifejezetten áll-leejtős fajta. Azért vizuális gegekből akad jó pár: a Pear márkabolt önmagában nem egy rossz poén, de érdemes a játék elején, a rejtekhelyünkön a telefon kijelzőjén lévő feliratot is elolvasni, mielőtt lemegyünk a pincébe... ;) A hangoknál is hasonlóan érzek, minden megvan, minden a helyén szól, csak itt a fegyverek hangját külön kiemelném: kitűnően sikerültek. Talán egyetlen más játékban sem sikerült ilyen markánsan eltalálni az egyes fegyvertípusok hangját, illetve a különbséget a normál és a hangtompított lövések között.

Payday 2

Remélem, átjön az eddigiekből, mennyire megfogott a Payday 2. A témaválasztás már eleve telitalálat volt, és a kivitelezés is igencsak jóra sikerült. A tökéletestől azért még messze van, ahhoz azért nem ártana egy komolyabb grafikus motor és MI, de maga a játékmechanika bőven megugorja a rendkívül élvezetes szintet. Magányos harcosoknak gépi társakkal nagyon nem ajánlott, akik viszont imádják a multikultit, azoknak kötelező vétel.
Zárásként ehhez kapcsolódóan egy apró érdekesség: minden játék nyílt internetes multijában lehet ostoba játékossal összefutni – a Payday 2 tesztideje alatt nekem viszont egyszer sem sikerült ilyennel találkoznom. Mindenki tette a dolgát képességei és tudásszintje szerint, szó sem volt önjelölt terminátorokként való ész nélküli pusztításról vagy hasonló butaságról. Miért? Talán azért, mert a Payday 2 a nehézsége folytán egyszerűen rákényszerít arra, hogy minél jobb csapatjátékos legyél... ■

Payday 2
Payday 2Payday 2Payday 2Payday 2Payday 2Payday 2Payday 2

A Payday 2 PC-re, PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Payday 2

Payday 2
Pozitívumok
  • Végre nem háború meg zombik
  • Változatos küldetések
  • Kellő kihívás
  • A jó csapatmunka diadala
Negatívumok
  • Az MI nem épp egy polihisztor agysebész szintjén mozog
  • Egyedül játszva gyakorlatilag mazochizmus
8,5
grafika 7
hangok 8
játszhatóság 8
hangulat 9
Payday 2
A legutóbbi Payday 2 cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?