Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

March of the Eagles

A napóleoni kor 1805-1820. közötti időszakában vezényelhetjük csapatainkat a Paradox stratégiai játékában.

2013.09.22. 23:07 | szerző: Wing | Ismertető/teszt

Igazán nagy rajongónak kell lenni ahhoz, hogy az ember észben tudja tartani, hány különböző Paradox Interactive-hoz köthető „grand strategy”, azaz nagy léptékű stratégiai játék van jelen most a piacon. Van ugye a Paradox Development Studios, akiknek olyan játékokat köszönhetünk, mint a Victoria, a Hearts of Iron vagy az Europa Universalis sorozat, de emellett számos egyedi címet is összehoztak, mint például a nálunk kevéssé ismert, a japán történelem viharos időszakát feldolgozó Sengoku. Rajtuk kívül létezik még egy Paradox France (lánykori nevén AGEOD) nevű csoportosulás, akik nem kis meglepetésre szintén nagy léptékű stratégiai játékokkal foglalkoznak, olyan – játékokban egyébként teljesen hanyagolt – eseményeket feldolgozva, mint amilyen az orosz polgárháború, de ők készítették az egyébként egészen jól sikerült Pride of Nationst is. Hogy anyagilag megéri-e ennyi játékot csinálni egy viszonylag szűk piacra, arra a válasz kétséges, de hiába volt a Victoria első része például anyagi bukás, kihozták a második részt is. Ezzel pedig mi csak jól járunk. A nem túl pénzéhes céges stratégiát jól jellemzi egyébként az a kis közjáték, hogy a Victoria II fejlesztése előtt a Paradox ügyvezetője kijelentette, hogy ha egy fillér nyereségük is lesz a játékból, akkor nyilvánosan kopaszra vágja a fejét. Profit lett, a műveletet végül az IGN egyik újságírója hajtotta végre.

March of the Eagles
Kicsit kaotikusan, de megindul a Grand Armée Pororszország ellen.

Visszakanyarodva cikkünk tárgyához, a March of the Eagles a Paradox Development Studios terméke, és a napóleoni korba, egészen pontosan 1805. és 1820. közé kalauzolja el a játékost. Ami amúgy egy meglehetősen viharos időszaka volt az európai történelemnek, a francia hegemón törekvések ekkoriban érték el csúcspontjukat. Napóleon seregei alaposan elvertek mindenkit, aki az útjukba akadt (minket Győr körül), ám végül jött az orosz tél, és a győztes sereg éhen halt/megfagyott a végtelen sztyeppéken. Ezt az időszakot játszhatjuk újra, nem csupán francia, de orosz, osztrák vagy épp toszkán vagy bajor szemszögből is. A játékban ugyanis a korabeli Európa összes létező, és majdnem összes nem létező állama játszható fél. A korábbi részekből ismerős rendszer követve egy adott játékmentés betöltésekor kiválaszthatjuk, hogy melyik nemzettel szeretnénk folytatni a játékot. Így lehetőség van arra, hogy az 1805-ben épp nem létező Lengyelországot a francia seregek élén felszabadítva a következő betöltéstől már Lengyelországgal folytassuk a küzdelmeket. Ez a rendszer számomra roppant szimpatikus, kicsit hasonlít arra, amikor a FIFA 98-ban tíz másodperccel a vége előtt csapatot váltottunk, rúgtunk harminckét öngólt, majd visszaváltva az eredeti csapatra arattunk fényes győzelmet. Ugyanerre itt is lehetőség van. Szívfájdalom, hogy ilyen módon nem szabadíthatjuk fel Magyarországot, pedig szívesen parádéztam volna paszományos csapataimmal Párizs macskaköves utcáin.

March of the Eagles
Itáliában ideiglenesen állomásozó francia csapatok.

„Mi a történelem, ha nem egyezményes mese?”
A játszható 15 éves periódus első hallásra nem sok, egy kicsit én is aggódtam, hogy azelőtt véget ér a játék, hogy igazán belemélyedne az ember, de szerencsére erről szó sincs. A játékmenet ugyanis csupa akció, és már az első pillanattól kezdve a mélyvízbe kerülünk. Ez kicsit furcsán hangozhat, ismervén a grand strategy játékok eléggé lassú játékmenetét, de a March of the Eagles klasszikus értelemben véve nem ebbe a stílusba tartozik. Van benne némi gazdasági rész, de elhanyagolható, az egész ugyanis egy dologról szól: a háborúról. Míg egy Europa Universalisban bármikor eltelik úgy 15 év, hogy katonai egységhez sem nyúlunk, itt a hangsúly a csapatok mozgatásán és a folyamatos harcon van. Ezt pedig egy igen sajátos újítással érték el. A fő cél a játékban ugyanis a hegemónia elérése. Ehhez nem kell mást tennünk, mint elfoglalni a saját nemzetünk számára kijelölt stratégiai fontosságú tartományokat, amelyek lehetnek tengerparti vagy szárazföldi tartományok. Ha mindkét típusból megvan a szükséges számú tartomány, a játékot megnyertük. Ezek a tartományok mind a nyolc nagyhatalom (Ausztria, Oszmán Birodalom, Franciaország, Nagy-Britannia, Poroszország, Oroszország és Svédország) számára más és más, és van belőlük bőven. Míg Ausztriával olyan városok meghódítása vár ránk, mint Belgrád, Milánó, Brüsszel (!), Kijev vagy Ciprus, addig a törököknek sok egyéb mellett Temesvár és Szevasztopol is célpont – de vannak átfedések, Hannovert például egyaránt szeretnék megkaparintani a franciák, a britek és a poroszok is. Ez a kavalkád biztosítja a konstans casus bellit, így gyakorlatilag folyamatosan háború zajlik valahol. Az európai hegemóniáért folyó küzdelem aktuális állását folyamatosan láthatjuk egy százalékos mutatón. A csavart a történetben az adja, hogy az épp aktuális vezető hatalom ellen – legyen az tengeri és/vagy szárazföldi – koalíciót hozhatunk létre, hogy ezzel is akadályozzuk győzelmüket. Ez persze ránk is érvényes, 1817-ben én is nyakamba kaptam az osztrákellenes koalíciót, szerencsére addigra már igen masszív hadseregem volt harcedzett csapatokkal és tapasztalt magyar és osztrák tábornokok által vezényelve.

March of the Eagles
Magyarok a Kárpát-medencében - meglepően pontosan.

Seregünk a korabeli hadseregek szervezeti felépítését követve brigádokból, azaz ezredekből áll, amelynek létszáma ezer-háromezer között mozog. Rengeteg különböző típusú ezred áll rendelkezésre, és természetesen minden nemzetnek vannak egyedi egységei is, így Ausztriával játszva például toborozhatunk huszárokat is. Az ezredeket magasabb egységekbe rendezhetjük, így akár egy százezer fős hadsereget is létrehozhatunk. Mi szabhatjuk meg, hogy melyik ezred hol legyen a csatarendben, középen, a szárnyakon vagy esetleg tartalékban, valamint az élükre állíthatunk tábornokokat, akik különböző képességekkel rendelkeznek. Szerencsére számtalan apró utasítás van, ami megkönnyíti életünket, ezek közül kétségtelenül a legfontosabb az adott hadsereg kettéosztásának lehetősége. A harcok során ugyanis számtalan esetben fogunk összevonni csapatokat egy döntőnek szánt ütközet előtt, amelyek egyetlen csatára praktikusak, azonban az offenzívához sok kisebb erőre van szükség. Így a hadjárat dinamikusan zajlik: csapatokat vonunk össze, magasabb egységeket választunk szét, mindezt folyamatosan váltakoztatva. További hasznos parancsok még a „leglassabb egységek leválasztása”, amely különösen jól jön, ha üldözőbe akarunk venni egy már megvert és menekülő sereget, vagy például a „kitérés a harc elől” és a „beszállás a közelben folyó harcba”, amelyek nem igényelnek különösebb magyarázatot. Ezek az apróságok gördülékenyebbé teszik a játékmenetet, így csak arra kell koncentrálnunk, ami a térképen zajlik.

March of the Eagles
Pár ezer fővel átkelünk a havas Kaukázuson.

A Hearts of Ironra és az Europa Universalis sorozatra jellemző fejlesztgetés helyett itt „eszmék” vannak, amelyek tíz különböző csoportra, csoporton belül pedig öt szintre bonthatóak. Ebből hét minden országnál azonos – legyen szó tengeri hadviselést, hadiipart vagy ellátmányt fejlesztő eszmékről –, egy pedig országspecifikus. Az osztrákoknál például kémhálózattal csökkenthetjük a felkelések esélyét, de a kedvencem az oroszoknál a „tél tábornok”, amely lehetővé teszi, hogy a téli hónapokban az orosz katonák akkor is ellátmányhoz juthassanak, amikor más hadseregek katonái éheznek. Az eszmék kifejlesztéséhez presztízsre van szükségünk, amelyet leginkább csatákkal és számunkra előnyös béketárgyalásokkal szerezhetünk. Szándékosan nem írtam győztes csatát, ugyanis érdekes módon több presztízs jár a vesztes csatákért. Na igen, a hibákból jobban tanul az ember.

March of the Eagles
Létrejött a franciaellenes koalíció, természetesen brit vezetéssel.

„C'est la soupe qui fait le soldat.”
A seregek toborzásához amúgy pénz kell és emberanyag. Mindkét „nyersanyagból” havonta kapunk egy bizonyos mennyiséget, amely tartományaink számától és fejlettségétől függ. Ezzel az egy mondattal amúgy a játék gazdasági modelljét nagyjából be is mutattam. A pénz a kisebbik gond, az emberanyag az, amire nagyon kell figyelnünk a háborúk során. Minden országnak bizonyos mennyiségű hadképes újonc áll rendelkezésére évente, amelyet havi adagokban kapunk. Az értéket sokféle tényező változtatja, kezdve az uralkodó személyétől a különböző eszmékig, amelyek az újoncok számát növelik. A hosszú háborúk felőrlik a nép erejét, amely itt számszerűsítve van és sokféle hatással bír: csökken az újoncok száma és az adóbevétel, valamint nő a felkeléseknek az esélye is. Mivel azonban a játék 15 évnyi háborúról szól, tulajdonképpen ez egy szükséges rossz, amivel együtt kell élni.

March of the Eagles
A Ladoga-tó jege még nem fagyott be, úgyhogy a szárazföldön támadjuk a svéd-finneket.

Gyomrán menetel a sereg, avagy a leves teszi a katonát – ez a napóleoni mondás nagy hangsúlyt kap a játékban is, ugyanis legalább annyi, ha nem több katonát fogunk elveszteni az ellátmány hiányosságai miatt, mint a harcmezőn. A XIX. század elején járunk, tehát utánpótlásunk szükségszerűen rossz, ami azt jelenti, hogy bármit is teszünk, katonáink óhatatlanul éhen halnak napról napra. Ezt csökkenthetjük mindenféle eszmék kifejlesztésével, ellátóezredeket csatolhatunk csapatainkhoz, vagy seregeinket sok kisebb részre oszthatjuk, hogy ne egy tartománynak kelljen ellátnia a januári hóban százötvenezer embert, de teljesen kikerülni a dolgot sajnos nem tudjuk. Hála az évszakok váltakozásának – amelyet a térkép amúgy látványosan megjelenít –, az általunk márciusban indított Grande Armée igencsak megfogyatkozhat, mire Moszkvába ér, ez pedig nyilván teljesen reális.

March of the Eagles
A diplomáciai lehetőségeink eléggé sokrétűek.

A játék alapvetően Európában zajlik, kiegészülve Észak-Afrikával és egy kis Közel-Kelettel. A látványért felelős Clausewitz engine (van ennél jobb nevű játékmotor? :) ) ismerős lehet, hiszen elég régóta ennek foltozott változatai dolgoznak a paradoxos játékok alatt. Maga a játék amúgy szép, és a sokféle térképnek köszönhetően meglehetősen informatív: van politikai térkép határokkal, van domborzati térkép évszakokkal, kulturális térkép és még egy rakat másik, amelyeken megtekinthetjük a tartományok fejlettségi szintjét vagy épp felkelésre való hajlandóságát.
Apropó, kultúra: bár a játékban sok gyakorlati haszna nincs (számos ilyen, kicsit „csökevényesnek” tűnő funkció van, ami azt sejteti, hogy ez egy nagyobb játék – az Europa Universalis – „lite” változata), ennek ellenére érdemes pár szóval kitérni erre. A játékban a kultúra lényegében nem más, mint a kor Európájának etnikai térképe. Örömmel konstatáltam, hogy a Paradoxnál alaposabban utánanéztek a korabeli demográfiának, és Erdély eléggé sokszínű, sőt a magyarság kicsit felülreprezentált a valósághoz képest – olyan helyeken is magyar a domináns kultúra, ahol nagyon nem nagyon éltek magyarok. Persze bele lehetne kötni, hogy az erdélyi németek simán osztrákként vannak definiálva szászok helyett, de ennyire ne legyünk szőrszálhasogatók. A kultúrának amúgy egyetlen jelentősége van: ha gyökeresen eltér az adott nép kultúrája az ország vezető kultúrájától, akkor megnő a felkelés kirobbanásának esélye, amit bizony katonai erővel kell levernünk. A játékban a törökök például nem túl meglepő módon sokszor kapnak a nyakukba szerb felkelőket, de valahogy az írek sem örülnek az angol jelenlétnek. Amúgy ha közvetlenül nem is, közvetve elég sok magyar vonatkozással találkozhatunk: a játék kezdetekor az egyik erdélyi sereg például „Szekler Grenzer” nevet viseli (mondjuk a granicsárok főleg szerbek voltak, no mindegy), de vannak kitűnő magyar tábornokok is a játékban, mint például borbereki báró Alvinczy József, aki 1796-ban Napóleont is megverte a caldieroi csatában.

March of the Eagles
Észak-Afrika államai is játszhatóak.

„En politique une absurdité n'est pas un obstacle.”
A játékban elég színes diplomácia is van, hadat üzenhetünk, garantálhatjuk egyes országok függetlenségét, új országokat hozhatunk létre, határt módosíthatunk, befolyásunk alá vonhatunk népeket és így tovább. A játék nagy teret hagy a diplomáciai lavírozásnak, és ahogy a valóságban is, így itt is hamar lehetnek ellenségből szövetségesek és fordítva. Persze ennek ára van: ahhoz, hogy számunkra előnyös egyezményeket csikarhassunk ki, előbb bizonyítani kell a harcmezőn. Egy kiegyenlített háború, tartson akár évekig is, kevés ahhoz, hogy a tárgyalóasztalnál felaprózzuk az ellenfelet, legjobb esetben is csak a status quo ante bellum, amit elérhetünk, rosszabb esetben pedig nekünk kell lemondanunk egyes területekről. Viszont ha sikerül tönkrevernünk az ellenséget, akkor már lehetünk merészebbek. A háború során folyamatosan nyomon követhetjük, hogy éppen hogy áll az adott konfliktus, amelyet egy százalékos mutató jelez -100%-tól +100%-ig. Egy nagyobb győztes vagy vesztes csata komolyan tudja befolyásolni ezt a mutatót, és bizony ahhoz, hogy maradéktalanul érvényesíteni tudjuk érdekeinket, sokszor évekig tartó háborúra van szükség. Egy-egy határkorrekciót még afféle blitzkrieggel is el lehet intézni, de ahhoz, hogy mondjuk az Oszmán Birodalom lemondjon a Balkánról – felszabadítva ezzel Szerbiát és Görögországot –, nem árt, ha néhány tízezer katonával már ott kopogunk Konstantinápoly kapuin. Ha nem sikerül 1820-ra egyetlen nemzetnek sem domináns hatalommá válnia Európában, akkor a megszerzett presztízs alapján dől el, hogy ki arat „kis” győzelmet a játék végén.

March of the Eagles
A játékban sokféle kultúrával találkozhatunk - mi magyarok sem jártunk rosszul ezúttal.

A March of the Eagles igazán jól sikerült darabja lett a Paradox-stratégiáknak. Valamivel egyszerűbb, mint egy Hearts of Iron vagy Europa Universalis epizód, de nem kevésbé szórakoztató. Tökéletes belépő lehet az „igazi” grand strategyk világába, de azok is nagyon fogják élvezni, akik már járatosak a Paradox játékaiban. ■

March of the Eagles
Német nevűek a magyar tartományok, de a Balaton még a helyén.
March of the Eagles

értékelés

March of the Eagles

March of the Eagles
Pozitívumok
  • Remek történelmi hangulat
  • Bármelyik országgal folytatható mentések
  • Sok apróság és jó ötlet
  • Gördülékeny, izgalmas játékmenet
Negatívumok
  • Kicsit kevés az a 15 év játékidő
8,0
grafika 8
hangok 6
játszhatóság 9
hangulat 9
March of the Eagles
A legutóbbi March of the Eagles cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?