Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Lone Survivor: The Director's Cut

Te egyesíted Neót és Cooper ügynököt egy retró-kaland-hororr játékban, amely képes beszippantani Silent Hill rejtett világába, és azon is túl.

2013.10.31. 23:45 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Napjainkban a független alkotások virágkorukat élik, mint azt már több ilyen játékot bemutató ismertetőmben bátorkodtam megjegyezni. Azok műfaja igen széles skálán mozog, a platformerektől a fejtörőkön át a kalandjátékokig. Jelen értekezésünk alanya, a tavaly PC-re már megjelent Lone Survivor is leginkább ez utóbbi irányvonalat képviseli, igaz nem kevés horrorisztikus beütéssel. Jasper Byrne játéka szép sikereket ért el, és már tavaly tudni lehetett, hogy annak egy némiképp továbbfejlesztett, bővebb lehetőségekkel és többféle lehetséges végződéssel kibővített portja érkezik valamikor idén a Sony konzoljaira. Ez lett a The Director’s Cut alcímet kapott változat, amelynek a PlayStation Vita verzióját volt szerencsém kipróbálni.

Lone Survivor: The Director's Cut

Névtelen, egyszerűen csak „You”, vagyis „Te” névre keresztelt főhősünk egy sebészi maszkkal az arcán ébred a történet elején a lakásában, egy, a múltban valamikor bekövetkezett világégés után. Neki is indul körbenézni a félhomályos folyosókon, ahol hemzsegnek a furcsa idegen lények, amelyek tulajdonképpen zombiszerű dögökké vált emberek, és ahol minden ajtó mögött a kegyetlen és gyors vég várhat ránk. Emberünk időnként találkozik és beszél furcsa szereplőkkel: egy, a fején dobozt viselő, illetve egy kékruhás alakkal, valamint néha egy macskával, valamint egy neki többnyire háttal álló, kékruhás nővel is. Aztán egyszercsak felébredünk, és kiderül, hogy mindez álom vagy hallucináció volt csupán. Ekkor, immár a valódi világban újra nekiindulunk, mert túlélésünkhöz bizony számos felszerelésre – többek között élelemre, fegyverre, a fehér hollónál is ritkábban fellelhető lőszerekre, térképekre, kulcsokra, és egyéb, a rejtvények megoldásához szükséges, egymással gyakorta kombinálható dolgokra van szükségünk. Rádión sokszor kapunk instrukciókat egy magát csupán az A Rendezőnek (The Director) nevező férfitól, aki segít bennünket utunkon. Arra is kapunk célzást, hogy bizony nem mi vagyunk az egyetlen túlélők, és az épület egyéb helyein is van még néhány társunk. A játék mentése lakásunkba visszatérve lehetséges, ahol nyugovóra térve tehetjük meg azt.
A program közben végig a hallucinációk és az éberen eltöltött időszakok között váltogat, és végül már nem is igazán tudjuk követni, mikor melyikben tartózkodunk. Döntéseinknek jelentős kihatása van a játék végkifejletére, amely ezek következtében többféle is lehet, és a záró képsorok alatt azt is „megmondja” nekünk a program, hogy pontosan mi vezetett ehhez a specifikus végkifejlethez. Ez azért praktikus, mert nagyban hozzásegít bennünket egy újabb végigjátszás megkezdéséhez, amely során ráadásul már tudjuk azt is, mikor kell másképp cselekednünk.

Lone Survivor: The Director's Cut

A Lone Survivor megvalósítása a ma szintén egyre divatosabb retró irányvonalat képviseli. Ez mindjárt szembe is tűnik az első ránézésre mai szemmel ijesztő méretű pixelhalmok láttán, de mindenki megnyugtatására közlöm: ezzel hamar meg lehet barátkozni. Mozgásunk során oldalra tudunk haladni, vagyis az irányítás a kétdimenziós, oldalra scrollozós stílust erősíti. Mozgásunkon kívül még tárgyak aktiválása és kombinálása, valamint párbeszédek folytatása a fő feladatunk, így a vezérlés néhány billentyű segítségével pofonegyszerűen megoldható.

Lone Survivor: The Director's Cut

A játék kétségtelenül legerősebb eleme annak rejtélyes történetén kívül a szintén nem elhanyagolható atmoszférája. Ehhez leginkább egy üres, sötét szobára, és egy jobb fülesre van szükségünk – amelyre egyébként a készítő is felhívja a figyelmünket mindjárt a játék indításakor. Ezek mellett a többszöri végigjátszási lehetőség is sokat dob az élményen, igaz erre szükség is van, tekintve, hogy egy nekifutásra átlagosan 5-6 óra alatt végig tudunk rohanni a játékon, még ha nem is tudjuk, mikor mire számítsunk. Azért a „trial and error” frusztráló hatására érzékeny játékosok jobb, ha rákészülnek, hogy bizony lesz benne részük, nem is kevésszer – főleg az első egy-két alkalom során.

Lone Survivor: The Director's Cut

Nagyon érdekes játékot ismerhettem meg a Lone Survivor személyében. A több mint múltidéző képi világon túllépve a korai point-and-click kalandjátékok, az oldalra scrollozós akciójátékok és a klasszikus túlélőhorror alkotások keveredtek számos mai program megoldásaival, mint például az I Am Alive, rendszeres ellátmányt nélkülöző, mindent alaposan beosztó és gyakran a lopakodásra építő játékmenetével. Mindez remek atmoszférával, és az alkotó utasításainak betartása mellett játszva nem kevés feszültséggel fűszerezett formában. A többféle végigjátszási lehetőséget is belevéve kijelenthetem, hogy ismét egy minden ismerős eleme ellenére összességében borzasztóan egyedi játékkal lehettünk gazdagabbak. Ez pedig remek szempont, ha az ember egy kis extra kikapcsolódásra vágyik. ■

Lone Survivor: The Director's Cut
Lone Survivor: The Director's Cut

értékelés

Lone Survivor: The Director's Cut

Pozitívumok
  • Amilyen retró, olyan hangulatos és sokféle
  • Többféle végigjátszás
  • Jó történet
  • Remek szavatosság
Negatívumok
  • A szemem azért párszor kifolyt a pixelhalmoktól
  • Viszonylag rövid játék egyszeri nekifutásra
  • Trial and error frusztrációk
8,0
grafika 6
hangok 9
játszhatóság 8
hangulat 8

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.