Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Warface

A Crytek hivatalosan is elindította első komoly próbálkozását a free-to-play műfajban.

2013.11.24. 14:10 | szerző: Zoo_Lee | Ismertető/teszt

A Crytek az utóbbi években alaposan megosztotta erőit. A csapat egyik része a Crysis harmadik felvonását készítette az EA-nek, a másik a Ryse: Son of Rome-on dolgozott, majd mindezek mellett még összehoztak egy nagyon komoly free-to-play FPS-t is a házi CryEngine 3-al, amelyet előbb cirill betűs területeken, majd nemrég egy online közösségi oldallal (Gface) együtt a világ többi részén is elérhetővé tettek. Lássuk, mennyire volt kifizetődő a hosszú fejlesztési, tesztelési idő, és mekkora esélye van a Crytek további free-to-play orientálódásának.

Warface

A pillanatok alatt telepíthető, böngészőből indítható Warface a fiktív címszereplő frakció harcát mutatja be a Blackwood nevű, mindenre kész gonosz sereg ellen a világ tipikus háborús zónáiban. Egy friss account létrehozása és karakterünk arcának kiválasztása után egy rövid tutorialbe csöppenünk, amely a biztonság kedvéért elmagyarázza nekünk az FPS műfaj irányítását (néhány újítás a besiklás, a tereptárgyak megmászása csapattársak segítségével és a fegyverünk tartozékainak változtatása a bevetések alatt), majd két elérhető kaszttal (rifleman és sniper) a játék központi szerepét betöltő co-op mód menüjében találjuk magunkat. A Warface leglényegesebb elemét ugyanis a kooperatív küldetések jelentik, amelyeket kis csapatokban teljesíthetünk, és amelyek segítségével a leggyorsabban szerezhetünk pénzt, tapasztalati pontot. A Crytek pedig egy igen érdekes újítást sütött el ezekkel a pályákkal kapcsolatban: míg más hasonló játékokban általában előre meghatározott, fix helyszíneink vannak, amelyeket annyiszor teljesíthetünk, ahányszor csak akarunk, a Warface minden napra legenerál három teljesen random bevetést, előre meghatározott nehézségi szintekkel (Normal, Skilled és Hardcore) és feladatokkal. A randomizálás ugyan kicsit erős szó – gyakorlatilag iszonyat mennyiségű kisebb, lineáris pályarészletről beszélünk, amelyeket a generátor teljesen tetszőleges sorrendben és irányban kombinál, véletlenszerűen elhelyezett ellenfelekkel és célokkal. Az első napon a Normal küldetésem például egyszerűen egy közel-keleti bazár megtisztítása volt a Blackwood csapataitól, másnap ugyanezen a nehézségi fokozaton dél-amerikai falvakat kellett kifüstölnünk, miközben egy felfegyverzett hajón szeltük át a folyót, elég erős rail-shooter utánérzéssel.

Warface

A kooperatív küldetések fokozatos végrehajtása pedig nem csak remekül jutalmaz: nagy segítséget nyújtanak ahhoz is, hogy kitapasztaljuk a négy kasztunkat (a medic és az engineer később, megadott számú sikeres bevetés után nyílik meg). A küldetések elérése is tökéletesen lett megvalósítva, első körben csak két statikus bevezető misszióhoz van hozzáférésünk, majd ezek elvégzését követően teljesíthetjük a Normal, majd a Normal teljesítése után a Skilled nehézségi szintűt, végül, ha igazán rátermettek vagyunk, a Hardcore-t. Ezt a megnyitási procedúrát nem kell minden nap elvégezni, de a tapasztalati pontokból összeharácsolt rangjelzésünknél is jobban mutatja, mennyire sajátítottuk már el a játékmenetet és az elengedhetetlen csapatmunkát – a Blackwood gép irányította katonái ugyanis nem zseniális taktikai érzékükről híresek, viszont ha nem maximális létszámú, minden kasztot kombináló és tökéletesen összehangolt csapattal indulunk bevetésre, már a Skilled misszió első checkpointjáig sem tudunk eljutni.

Warface

Természetesen kompetitív játékmódok is akadnak, amelyekben az egyik csapat a Warface, a másik a Blackwood színeiben küzd: Free for All, Team Deathmatch, Plant the Bomb, Conquest és King of the Hill (utóbbi kettő Storm és Destruction néven). Ezek is élvezetesek, jó a pályadesign is, de közel sem volt olyan jó móka a teljesítésük, mint a co-op (ahol ráadásul még az egyes játékosokat napi teljesítmény alapján rangsorolják is némi extra motivációként). Ráadásul az összes kaszt megnyitása és a kadét rang második fokozatának elérése előtt próbálkozni sem érdemes a rengeteg profi játékos miatt, hacsak nem éreztek leküzdhetetlen késztetést arra, hogy szánalmas kill/death aránnyal kerüljetek a lista aljára.

Warface

Profi és kezdő játékosok helyett viszont érdemes beszélni az ingyenes és fizetős játékosok közötti különbségekről is, és meglepő módon a Warface meglehetősen korrektül megoldotta ezt a máskor igen nagy buktatóelemet. A felszerelések egy részét automatikusan megnyerhetjük a sikeresen teljesített bevetések után, a többit pedig mind valós, mind virtuális pénzből megvehetjük akár ideiglenesen, akár véglegesen. Az árak és a pénz gyűjtése nagyon barátiak, ha valaki naponta belép, és épp csak egy-két co-op bevetést tud le, 4-5 naponta gond nélkül meg tud venni magának egy új fegyvert vagy néhány kiegészítőt, amelyektől az egyes kasztok kicsit durvábban festenek. Játékon kívüli pénzért cserébe még lehetőség van XP-gyorsítók vásárlására is, bár ezeknek túl sok értelmét nem láttam – a „legtapasztaltabb” játékos sem ér túl sokat, ha nem képes együttműködni a csapattársakkal (én ráadásul fizetés nélkül végeztem mindig a csapaton belüli toplista élén).

Warface

A prezentációval sincs semmi gond, a gyors telepítés és alapvetően böngészős alapok ellenére ugyanis mégis a CryEngine 3-ról beszélünk, így a beállításokat maximumra húzva döbbenetes látványban lehet részünk, amelyet csodálatos effektek és remek aláfestő zenék segítenek a tökéletes hangulat eléréséhez. Problémát egyedül az okozott, hogy a kooperatív missziók elbukásakor nem a legutóbbi checkpointhoz kerültünk, hanem egy idő után már idegesítő procedúrát követően a menübe, hogy az egészet újrakezdjük. Az sem túl bizalomgerjesztő, hogy bár a Warface mindent játékelemet jól eltalált, nagyon-nagyon biztonságos kereteken belül játszik – ezerszer látott játékmódok, más játékokból ismert kasztok és típushelyszínek – gyakorlatilag amivel többet mutat fel konkurenciánál, azok a naponta változó bevetések, a CryEngine3, valamint a Crytek, mint gondos, tapasztalt fejlesztő.

Warface

Az ingyenes FPS-ek piaca pedig sajnos bő egy éve már elérte a kritikus tömeget, amiből csak az egyedi, újítani merő versenyzők maradnak fent (azok sem mindig), az elmúlt év felhozatalából szinte csak a Hawkenre és a Planetside 2-re emlékszem, minden más CoD- és Battlefield-klón néhány hónap után ment a süllyesztőbe, és nagyon kérdéses, vajon a Warface mennyire lesz sikeres egy ilyen túlzsúfolt mezőnyben. A Crytek mindenesetre ezúttal sem okozott csalódást, egy próbát szerintem mindenképp megér. ■

Warface
WarfaceWarfaceWarfaceWarfaceWarfaceWarfaceWarface

értékelés

Warface

Pozitívumok
  • Remek kooperatív mód
  • Több óra játék után még mindig vállalhatónak tűnő balansz ingyenes és fizetős játékos között
  • Gyorsan, kényelmesen telepíthető és böngészőből indul
Negatívumok
  • A pályák utáni automatikus visszalépés a menübe egy idő után kicsit idegesítő
  • Nem sok újdonságot mutat fel konkurens játékokhoz képest
8,0
grafika 8
hangok 8
játszhatóság 8
hangulat 8
Warface
A legutóbbi Warface cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?