Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

John Scalzi: Zoë története

Az utolsó gyarmat egy tinilány szemével.

2014.01.04. 11:50 | szerző: GeryG | Egyéb

Immáron harmadik alkalommal jelentkezem John Scalzi valamely kötetével kapcsolatos eszmefuttatásommal, így magáról az íróról már nem is ejtenék túl sok szót. Hazánkban csak az utóbbi években robbant be a köztudatba, amikor az Agave kiadó jóvoltából először jelent meg regénye. A Vének háborúja remek szarkasztikus humorával és a legapróbb részletekig felépített univerzumával magába szippantotta az olvasót, így nem is volt kérdés – hiába írja ezt minden egyes köszönetnyilvánításában a szerző – a folytatás. Ez az univerzum azóta összesen négy teljes értékű kötetben teljesedett ki, de a negyedik regénnyel Scalzi végérvényesen búcsút vett a szereplőktől és más témák felé fordult. A negyedik kötet a Zoë története, amely a harmadik regény, az Az utolsó gyarmat eseményeit meséli el egy picit másképp.

John Scalzi: Zoë története

Zoë nem más, mint a második regény negatív (vagy annyira mégsem?) főszereplőjének, Charles Boutinnak a lánya. Miután az emberiséget eláruló apuka egy idegen bolygón életét veszíti, Zoët John Perry és felesége, Jane Sagan fogadja örökbe, hogy együtt mindhárman új életet kezdhessenek. Zoë igazán nehéz gyerekkort tudhat magáénak: nem elég, hogy apja egy kutatóállomáson hagyta, azt időközben megtámadta egy idegen faj, amely mindenkivel végzett, kivéve őt: vele akarták zsarolni Charles Boutint, hogy adjon tudatot a fajuknak. Így került Zoë az obinokhoz, akiknek apja teljesítette is a követelését, ám nem sokkal később meghalt. Ekkor került Zoë John és Jane oltalma alá, akik ettől kezdve sajátjukként tekintettek rá.
Hogy ne legyen ennyire egyszerű Zoë története, az Obin tulajdonképpen élő istennőjének tekinti őt, mivel ő az egyetlen összekötőkapocs a faj és az apja között, akinek a tudatukat köszönhetik. Így történhetett, hogy Zoët egészen pici kora óta két obin testőr kíséri mindenhová, akiket Apacukának és Fundalukának keresztelt el.

A Zoë története tulajdonképpen megegyezik a harmadik regény, az Az utolsó gyarmat sztorijával, csak épp ezúttal nem John és Jane, hanem az éppen kamaszkorba lépő Zoë szemszögéből. Érdekes próbálkozás ez Scalzi részéről, hiszen az első három kötet tipikus pasis sci-fi volt, míg ezúttal megpróbálta mindezt egy kamaszlány szájával elmesélni. Ez pedig nem kis feladat egy férfitól, aki ugyebár sosem volt kamaszlány...
Ehhez képest – és köszönhetően a sok női segítségnek, amit kapott – a végeredmény egész jól sikerült. Azt gondolhatnánk, hogy valójában nem is volt olyan nehéz dolga, hiszen adott volt egy már kész történet, mindössze újra el kellett mesélni, csak ezúttal máshogy. De ha elolvassuk a könyvet, rájöhetünk, hogy legalább annyi munka van mögötte, mint az előzőek mögött, vagyis nem egy összecsapott másolatról van szó. Scalzi szerette volna még érthetőbbé és átláthatóbbá tenni az előző regény eseményeit és azok mozgatórugóit. Akkor volt néhány dolog, amely megmagyarázatlanul maradt (honnan szerzett Zoë az utolsó pillanatban konszu fegyvert, vagy mi történt a titokzatos őslakos fajjal az erdőben), amelyekre most fény derül. Kicsit olyan ez, mint annak idején a Crysis és a Crysis Warhead viszonya volt.

Scalzi ezúttal tényleg befejezte történetét, a lehető legkorrektebb módot találta, hogy pontot tegyen a Perry család sztorijának végére. Amikor leültem elolvasni a könyvet, volt bennem egy kis félsz, hiszen tudtam, hogy egyfajta kiegészítő műhöz lesz szerencsém, amely az előző homályos foltjait hivatott tisztázni. Ehhez képest sikerült e célját kimondottan szórakoztató formában elérnie, az íróra jellemző fiatalos humorral és körültekintő részletességgel. Őszintén sajnálom, hogy ezzel tényleg lezárult ez a kaland, nagyon szívesen olvasnék még történeteket ebben az univerzumban. De ki tudja, talán egyszer Scalzi is úgy dönt, van még mit elmesélnie a Gyarmati Szövetségről... ■

Kulcsszavak: Agave Könyvek , könyvajánló , John Scalzi

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.