Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

Vaják – A megvetés ideje [könyv]

Megjelent Andrzej Sapkowski negyedik magyar nyelvű kötete.

2014.01.28. 08:35 | szerző: TheHolyOne | Egyéb

A negyedik kötete jelent meg itthon magyarul Andrzej Sapkowski lengyel író Vaják történeteinek, A megvetés ideje címmel. Talán már említenem sem kell, hogy ezen művek szolgálnak alapul az elmúlt években nagy népszerűségre szert tett The Witcher játékoknak, amelyek a szintén lengyel CD Projekt RED révén jutottak el a lengyelül nem beszélő nagyközönséghez (is). A könyvsorozat első két kötete novellagyűjtemény volt, átívelő történetszál nélkül, csak állandó és visszatérő szereplőkkel. Habár megismerhetjük belőlük (a vaják) Geralt viharos kapcsolatait bizonyos varázslónőkkel és hogy hogyan is találkozott Cirivel, aki a harmadik kötet egyik központi alakja lett. A Tündevér ugyanis már egy regény lett, amelynek fő témája Geralt és Ciri, illetve Ciri és Yennefer kapcsolata.

Vaják – A megvetés ideje [könyv]

Annak idején azt írtam a Tündevérről, hogy a szereplők egymás közti kapcsolata és fejlődésük áll a középpontban, nem pedig a hagyományos értelemben vett cselekmény, ami inkább csak előrevetített egy sokkal nagyobb konfliktust és felvetett egy sor kérdést, amelyeknek megválaszolását a későbbiekre hagyta. A megvetés ideje három fő részre osztható, ebből az első ott veszi fel a fonalat, ahol az előző kötet letette. Ciri továbbra is Yennefer szárnyai alatt próbálja kibontakoztatni képességeit, Geralt pedig a korábban életükre törő rosszarcúakat próbálja levadászni. A helyzet helyenként már-már idillikusnak is mondható, a baljóslatú események ekkor még csak a háttérben zajlanak. A második részben aztán mozgásba lendülnek az előző kötetben belengetett történetszálak. A Tündevérrel kapcsolatban ugyancsak említettem, hogy az egyik kedvenc részem, amikor a világ politikai helyzetét tárgyalják meg az ebben leginkább érdekelt uralkodók. A novelláskötetekben csak mozaikszerűen láthattuk Sapkowski világát, egyszerre csak egy vidék vagy város problémáit, helyzetét megismerve. Azonban a Tündevérben akkor, ott állt össze először egy egésszé, egy világgá, amelynek a sorsa még akár érdekelhet is. A megvetés idejében ez szerencsére folytatódik, és nyomon követhetjük nemcsak a nagypolitika alakulását, hanem azt is, hogy hogyan érinti mindez (szeretett?) szereplőinket. Az ebben a második szakaszban mozgásba lendülő események képezik nemcsak ennek, hanem az előző kötetnek is a fő konfliktusát. A harmadikban aztán már főleg ezen események következményeivel szembesülünk. A regény végére mindegyik karakterünk átmegy belső tipródáson vagy fizikai megpróbáltatásokon keresztül, egy jellemfejlődésen. Megnyugtató lezárásra azonban ebben a regényben sem kerül sor. Happy endnek – már ha lesz egyáltalán* – itt még nincs nyoma. Viszont elég egyértelműen hagy nyitva kérdéseket és függőben történetszálakat, melyek későbbi regényekben kerülnek majd megválaszolásra.
*Tehát nem spoilereztem :P

A Tündevérről írtam, hogy nincs benne igazán cselekmény, az egész inkább felvezetéséül szolgál ennek a kötetnek (bár talán az angol foreshadowing kifejezés a pontosabb). Éppen ezért A megvetés ideje sokkal teljesebb olvasásélményt nyújt. Bár a karakterek továbbra is fontos szerepet kapnak, de a hagyományos értelemben véve is „történnek dolgok”. Bár korántsem marad annyi kérdés megválaszolatlanul, mint korábban, érdeklődve várjuk a sorozat következő darabját. Különösen a kötetben a Wild Huntról elejtett homályos utalások miatt, ami a hamarosan megjelenő harmadik Witcher játék alcíme is egyben. ■

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.