Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Child of Light

Child of Light

Grimm Burton mesejátéka hatalmasat üt.

2014.05.14. 11:45 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Be kell valljam, már jó ideje, hogy rengeteg számomra igen kedves alkotás mögött a Ubisoft valamelyik csapata áll. Legyen az titkos katonai akció, túszmentés, középkori, esetleg ókori kalandozás, ne adj’ Isten platformjáték, igen gyakran olvasom a francia mamutcég nevét az alkotás dobozán vagy annak bejelentkező képernyőjén. Vannak persze mások is a piacon hasonló sikerekkel, de egyvalamiben kitűnik az említett vállalat: ők olyan programokat is sikerre visznek, amelyeket leginkább indie fejlesztőktől várnánk, nem egy ekkora óriástól. Magyarán megmondva, nem degradáló számukra „kicsiben” gondolkodni. Legutóbbi játékuk, a Child of Light is egy erre hajazó alkotás, amely azonban mesze túlnő a kisebb költségvetésű programoktól elvárt kereteken. Minden ízében hatalmas odafigyelésről, gondosságról, egyéniségről árulkodik, amelyet bizony gyakran a legnevesebb AAA+ kategóriás címek sem kapnak meg.

Child of Light

Majdnem százhúsz éve, Ausztria földjén élt egy özvegy kislányával, s kézfogója jővén, Aurora, kis hajnala, titkos kórtól ölvén halni látszott vala. Élt pedig a leány, csak mély álomba merült, felébredvén otthonától nagyon messze került. Lemuria volt az, ahol feleszméle Ausztria hercegének pici szeme fénye. Szaladt jobbra-balra, kereste az utat, amelyet, ha nincs Igniculus, tán még most is kutat. Vele ment hát tovább hamar ráeszmélve, hogy itt bizony minden iszony, talpig feketébe. Keresték a holdat, kérlelték a napot, de kérésükre minden csillag csak hátat mutatott. Nem volt hát mit tenni, elindultak tova, Umbrához, a fénytolvajhoz, hamar érni oda. Nála volt a világ minden fényessége, vele küzdött meg hát értük apa ékessége.

Mindenkitől elnézést a fenti kínrímekért, amelyekkel pusztán érzékeltetni szerettem volna a játék szövegvilágát, amely ehhez hasonlóan rímes (és véletlenül sem rémes!) megfogalmazást kapott. Azzal láthatóan sokat bíbelődtek a készítők, amiért külön dicséret illeti őket. A program mechanizmusait tekintve az oldalra scrollozós platformereknek, az ügyességi játékoknak és a klasszikus RPG-knek egyfajta különleges elegye, amelyet jó adag Grimm-töltettel is megáldottak a dolgos és gondos kezek. Minden olyan, mintha egy mesébe csöppennénk. Lemuria magával ragadó, gyönyörűen megrajzolt világa be van népesítve a maga jó és rossz teremtményeivel. Közülük van, aki segít bennünket utunk során, de akad számos ellenfél is, méghozzá a rémesebb, a gyermeki agy által előszeretettel kreált fajtából. Eleve a körítés felér egy a gyermekpszichológusok által folyamatosan taglalt témával, nevesül a kisgyermekkori félelmekkel. Anya meghalt, apa új arára lelt (ez ugye már minimum két trauma), mély álmunkban pedig, amelyből talán soha nem ébredünk föl, egy ismeretlen világban járunk, ahol mindent sötétség borít (harmadik trauma), és egy boszorkánnyal kell megküzdenünk a fényért – és a hazajutásért –, sok-sok rettenetes rémségen átkelve (trauma, trauma és trauma). Rengeteg irányba mehetünk a játék 2D-s megjelenítése ellenére, de bármerre is induljunk, mindenhol egyedi, ötlettel teli helyszínekbe botlunk.

Child of Light

A platform- és ügyességi részek mellett a program egyik legmeghatározóbb eleme annak szerepjáték része. Egy riadt, szó szerint minden fuvallattól megremegő kislánnyal kezdjük meg tizenkét-tizenöt órás utunkat, akiből végül igazi hősnőt faragunk. A harcok megoldása és menete szintén nagyon jól átgondolt, sikerrel ötvözi a valós idejű és a körökre osztott mechanizmusokat. Alul egy időcsíkon szalad a magunk (illetve kísérőink) és ellenfeleink mini képmása. A csúszkák sebessége a választott akciók időigényétől függ, így például ha mi egy erősebb, de hosszabb felkészülési idejű varázslatot szeretnénk bevetni, akkor bizony lassan is araszolunk azon a bizonyos skálán. Aktuális cselekedetünket magunk határozzuk meg képességeink közül választva, és akkor hajtjuk végre, ha elértük az időszalag végét. Persze nem csupán támadhatunk, hanem védekezhetünk, varázsolhatunk vagy akár meg is akaszthatjuk ellenfeleinket a maguk tervezett akciójában. Közben mindenki egy külön kis platformon álldogál, amely – minden eddig leírtat egybevéve – nagyon emlékeztet a japán stílusú RPG-kben alkalmazott megoldásokra. Szintlépéskor választhatunk újabb képességeket az igen kiterjedt és szerteágazó perk fáról, kapott képességpontjainkért cserébe, így újabb erőkre viszonylag sűrűn tehetünk szert. Persze akadnak egyéb gyűjthető dolgok is, amelyek hatással vannak ránk (élet- és varázserőnk, készségeink), mint például a fény-gömbök, italok, egyebek.

Már több aspektusát megemlítettem a játék szuper megvalósításának, amelyet kicsit most bővebben is kifejtenék. A világ kézzel rajzolt, festményszerű designja egyszerűen nem ereszti az embert, amelyhez az utolsó két Rayman játék saját fejlesztésű, UbiArt Framework nevű motorját használták fel. Kicsit emlékeztet a környezet Tim Burton munkáira, ami az én szememben nagy elismerésnek számít. Ez a verses mesejátékokat idéző hanganyaggal, és Béatrice Martin (aka Coeur de pirate), a fiatal kanadai zeneszerző-énekesnő gyönyörű, lírai dallamaival megbolondítva egyszerűen varázslatos. A vezérlést szerény véleményem szerint kontrollerre szabták, és itt tapasztaltam az egyetlen említésre méltó nehézséget a játékban. Amikor egymagunk játszunk, akkor Igniculust, a fénygömböc bogarat a jobb analóg karral irányíthatjuk, míg Aurorát a ballal. Ez rendben is volna, de kis szentjánosbogarunkkal egyfelől fényt varázsolhatunk az alagút végére, röpködve összeszedhetünk vele ezt-azt (amíg mi magunk nem tudunk szárnyalni), illetve a harcok során elvakíthatjuk segítségével ellenfeleinket. Egyszóval nagyon nem egyszerű kétfelé koncentrálni két analóg karral egyszerre. Sebaj, erre találták fel a kooperatív játékmódot, amelyet a programba is beépítettek a fejlesztők, és amelyben társunk Igniculust vezérelheti.

Child of Light

Sokat lehetne még mesélni a Child of Lightról, de felesleges volna tovább szaporítani a szót. A Ubisoft ismét megmutatta, hogy egyszerűbbnek tűnő alkotások is lehetnek AAA+ kategóriájúak. Nem is tudom, van-e még egy ekkora kiadó a piacon, aki kisebb költségvetésű játékok mögé is beáll erőt és energiát nem kímélve, és halhatatlan alkotást farag belőlük. A Fény Gyermeke jött, láttam, és meggyőzött. Köszönet érte! ■

Child of LightChild of LightChild of LightChild of Light

A Child of Light minden aktuális nagygépes platformra megjelent. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Child of Light

Child of Light
Pozitívumok
  • Gyönyörű és magával ragadó
  • Elvarázsolja az embert
  • Nagyon szép zene
  • Ötletes verselés
  • Remek játékmechanizmusok
Negatívumok
  • Egymagunkban játszva nehézkes a vezérlés
9,0
grafika 9
hangok 10
játszhatóság 9
hangulat 10
Child of Light
A legutóbbi Child of Light cikkek, hírek

hozzászólások (3)

Keelia
Keelia 2014.05.14. 14:05
Egyszerűen fantasztikus játék, teljesen elvarázsolt, ami nem egy AAA kategóriájúnak nem sikerült :)
Viszont én billentyűzettel és egérrel játszom, egyedül, és semmi hibát nem találok a vezérlésben. Billentyűzettel irányítom Aurorát, az egérrel Ignitiust; kontrollerrel persze lehet, hogy nekem is lennének problémáim vele.
gregmerch
gregmerch 2014.05.14. 15:19
Köszi az észrevételt!
Bevallom, én kontroller párti vagyok, és azzal tényleg szokni kell.
EvolutioN
EvolutioN 2014.05.14. 15:55
Egy valódi mestermű, egy művészeti alkotás. Úgy néz ki, mint egy festmény a karakterek és a pályák designja fantasztikus, a zene gyönyörű, a rímben megírt szöveg egyedi és ötletes. Ez mellé még jön a nagyszerű játékmenet, amiben szintén nem lehet hibát találni. A valósidejű közlekedés a 2D-s térben folyamatosan tartogat kellemes meglepetéseket, a harc pedig nehezebb szinten pont annyit kihívást jelent és annyi taktikázást igényel, hogy ne menjen el az ember kedve tőle. Taktikázásra pedig bizony rengeteg a lehetőség. A sok különböző társ a különböző képességeikkel, a más-más típusú támadásokra érzékeny ellenségek, Igniculus valód idejű használata és az, hogy az ellenségek támadását megszakíthatjuk, valamint ők is ugyanezt megtehetik velünk.
A játék áráról pedig ne is beszéljünk. Nevetségesen olcsó.

Úgy tűnik, hogy az idei év eddig számomra a minőséges körökre osztott RPG-kről szól. Először a South Park, majd ez, jelenleg a FF X HD. És ez így nekem nagyon jó. :)
cikkajánló

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.