Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Wolfenstein: The New Order Wolfenstein: The New Order

Wolfenstein: The New Order

B. J. Blazkowicz kapitány utolsó megkísértése méltó az előzőekhez.

2014.05.29. 09:35 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Ha valaki, aki kicsit is konyít a videojátékokhoz az id Software nevét hallja, jó eséllyel valamelyik igen komoly világhírre szert tett FPS-sorozatukat látja a szemvillanás tört része alatt lelki szemei előtt. Az ő nevükhöz fűződik ugyanis minden belső nézetes lövöldék ősapja, a Wolfenstein 3D megalkotása, amellyel egyenesen történelmet írtak. Számos grafikus motor – no és persze a rájuk épülő saját programok – következett ezután, amelyek kivétel nélkül valami hatalmasat dobtak a maguk megalkotta stílus eszköztárába. A sok-sok Doom, Quake, valamint a Rage mellett azonban a fiúk – néha más csapatok munkáját segítve – időről időre visszatértek a mindent elindító Wolfenstein szériához is. Az említett sorozat egy alternatív huszadik századba kalauzolja el a játékosokat, amelyben a Führer és hű csatlósai által vezetett III. Náci Birodalom a legádázabb ellenfél, és amely nem kis tárházát veti be az okkult, természetfeletti erőknek, és az ezekre épülő technika eszköztárának a szövetségesek ellen. A történetek főhőse B. J. Blazkowicz kapitány, egy lengyel származású jenki fenegyerek, aki ha kell, egy szál vadásztőrrel a fogai között végez akár egy komplett német hadosztállyal. Most, a 2001-es Return to Castle Wolfenstein és a 2009-es Wolfenstein után elérkezett végre az idő egy újabb folytatás piacra dobására. Ez a Wolfenstein: The New Order, amely az előző két epizód történéseit viszi tovább, és egyúttal kvázi pontot tesz arra. A játékot a Bethesda Softworks adta ki, és azt az elsőjátékos, svéd MachineGames csapata készíthette el.

Wolfenstein: The New Order

A sztori három esztendővel az Isenstadtban zajló események után veszi kezdetét. Blazkowicz kapitány és társai éppen egy repülős offenzívát hajtanak végre 1946-ban, amelynek célja a nácik őrülten zseniális tudósa, a Reich élén álló Wilhelm „Deathshead” Strasse generális eltörlése a Föld színéről, embertelenül kegyetlen (ugyanakkor brutálisan eredményes), bizarr kísérleteivel egyetemben. A tábornok kastélyának közelébe érve masszív légi, majd földi ellenállásba ütközik a csapat, de a maroknyi túlélő végül eléri az őrület fészkét. Itt azonban maga Deathshead és robotizált, Tesla-generátorok által vezérelt, félig ember, félig gép testőrei ütnek rajta a három bajtárson. Hősünknek jut a „megtiszteltetés”, hogy válasszon két másik társa közül a tekintetben, hogy melyikük maradjon életben, mert bizony Strasse generális mindkettőjükre szemet vetett valamilyen testrészük figyelemreméltó volta alapján. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy mindjárt a játék elején egy annak további történéseit részben meghatározó döntés elé kerülünk, tekintve, hogy innen kezdve a választott túlélő (Fergus vagy Wyatt) idővonalán haladunk tovább. Akárhogy is, menekülésünk során Blazkowicz kapitány egy nem túl barátságos repeszt kap agylebenyébe, amelynek hatására jó tizennégy esztendőre vegetatív, gyakorlatilag katatón állapotba kerül. Közben egy lengyel magán elmegyógyintézetben tengődik, ahonnét időről időre náci katonák visznek el néhány „alsóbbrendű férget”. Egy napon aztán végleg felszámolják az intézményt, annak lakóival – és ez ellen tiltakozó tulajdonosaival – egyetemben, amikor mi csodálatos módon magunkhoz térünk, és jó szokásunk szerint mindenkit lemészárolva továbbállunk az egyetlen túlélő, Anya nagyszüleihez. Itt értesülünk a döbbenetes hírről: immár 1960-at írunk, ám a beatkorszak helyett az egész világon a nácik uralma köszöntött be, miután Amerika 1948-ban kapitulált. Az ellenállást gyorsan felszámolták, és a maroknyi túlélőt egy szigorúan őrzött berlini börtön egyik szuperbiztonságos blokkjában tartják fogva. Ide vezet tovább utunk, hogy kiszabadítsuk egykor életben hagyott bajtársunkat, aki elkalauzol bennünket a földalatti ellenállási mozgalom titkos rejtekhelyére, amelynek élén az Isenstadtban deréktól lefele lebénult Caroline Becker áll, és amelynek egyetlen szándéka Deathshead rémuralmának végleges eltörlése.

Wolfenstein: The New Order

A játék egyszerre modern, ugyanakkor szívmelengetően nosztalgikus. Egyaránt meglátszik rajta a négyesztendőnyi fejlesztői munka, és az ős-FPS sorozatnak járó tisztelet megadása. A mai játékosok szemében néhány megoldás furcsának, „fapadosnak” tűnhet (mint például az egyes tárgyak felszedéséhez minden egyes esetben szükséges billentyűparancs), de hát kérem, ez bizony így nézett ki valamikor tizensok évvel ezelőtt. A program egyik legnagyobb erénye (a nosztalgiafaktoron kívül) a nácik uralta világ megjelenítése. Félig robot, félig élő kutyák; emberi agy által vezérelt óriásrobotok; drónok; náci űrprogram; egy minden ízében az „übermensch” életérzéstől átitatott Neo-Berlin, amely éles kontrasztot mutat a világ félig lerombolt, fájdalmas monumentumként szolgáló nagyvárosaival; haláltáborok; humán kísérletek torz eredményei... A „vicc” az egészben az, hogy a svéd srácok nem is nagyon nyúltak mellé, hiszen a Harmadik Birodalom „koponyái” valóban kísérleteztek igen bizarr módon emberekkel, és mindenféle haditechnikai vívmányokkal, így ha valóban nyertek volna, miért is ne folytathatták volna ezt tovább?

Wolfenstein: The New Order

Ami viszont több mint érdekes, az az, hogy Blazkowicz kapitányon nem fog sem a tizennégy esztendeig tartó félkóma, sem az idő, és a tolószékben eltöltött nem rövid nyáladzásból táposabban ébred, mint valaha. Innen kezdve kések, stukkerek, géppityuk, távcsöves puskák, shotgunok, gránátok és a többi megszokott fegyver kíséretében – amelyek között akad néhány igen futurisztikus is – irtja végig az összes helyszínt, mintha mi sem történt volna. A fegyvereket kettesével is használni tudja, ami nagyon jól mutat, de ugyanakkor igen használhatatlan is, mert elegendő golyóbisunk csak igen ritkán van ehhez a mókához.
A két idővonal között leginkább az egyes helyszínek útvonalai, a zárt ajtók kinyitásának módja, bizonyos titkos helyek elhelyezkedése, vagy némely cuccok felszedése – illetőleg az átvezető videók tartalma – tekintetében van különbség. Kifejezetten ötletes megoldás a lézervágó, amellyel átjárót nyithatunk fémlemezeken, kerítéseken át, és amellyel átvághatunk tárgyakat (csatornafedeleket, liftsúlyokat stb.) vagy az azokat tartó láncokat. Említésre méltó még a fejlődési rendszer. Ez jelen esetben nem tapasztalati szinthez kötött, hanem bizonyos eredmények abszolválásához (pl. x darab fejlövés kivitelezése). Az egyes képességek négy fő csoportba vannak osztva, és azok meghatározott sorrendben nyithatók meg az előbb vázolt módon, amely azt jelenti, hogy ki-ki maga kell eldöntse, melyik alapkészség csoportját részesíti előnyben. Nem túl bonyolult, egy shooterhez képest mégis jól átgondolt karakterfejlődési metódus ez, amely számos lehetőséget kínál a számunkra hősünk különféle irányba történő tápolására.

Wolfenstein: The New Order

Ha már Wolfenstein, akkor természetesen az id valamelyik aktuális – jelen esetben ötös számmal fémjelzett – grafikus motorja adja annak lelkét. Az id Tech 5 sokak által bírált látványvilága és technikai sajátosságai ezúttal is vegyes képet mutatnak. Az előre renderelt átvezető mozik a legjobb hollywoodi akciófilmeket idézik, azokban borzalmasan élethű karakterekkel találkozhatunk, amelyeknek a textúrája a legapróbb részletekig kidolgozott, és akik nem „fapofával”, hanem valódi arcmimikával rendelkeznek. Játék közben azonban akadnak kissé kidolgozatlan textúrák is.
A motor megjelenésekor sem támogatta a többmagú videokártyákat, és ez azóta sem változott. Ennek következtében a régebbi, avagy gyengébb, de SLI vagy Xfire felállásban alkalmazott hardverek tulajdonosai jelen esetben számos kompromisszummal kell megbéküljenek, a beállítások között módosítgatva különböző megjelenítési paraméteren. A játék fizikája viszonylag elfogadható, még ha nem is kiemelkedő, de azt elmondhatom, hogy talán a Soldier of Fortune óta nem találkoztam ilyen brutálisan élethű találati modellel. Az már más kérdés, hogy bár a vékonyabb fémlemezeken és egyéb anyagokon simán átlövünk, ha csak úgy beleeresztünk egy sorozatot a falba, annak gyakorta semmi nyoma nincs. Ugyanez a helyzet a földön fekvő tetemekkel, azokat „tovább gyalázni” nem lehet – pedig nem ritka a játékban, hogy valakit szó szerint az atomjaira lövünk, és a csarnokok vasbeton pilléreit is a Mátrixhoz hasonló módon szedhetjük rommá.
A játék hivatalos hardverigénye minimálisan i7-es processzort ír, de mindenki nyugodjon meg, egy jó öreg Intel Core 2 Quadon is több mint eldöcög a program. A zene és a szinkron nagyon jól sikerültek, a különféle akcentussal beszélő szereplők remekül járulnak hozzá a program hangzásvilágához és hangulatához. A vezérlés teljesen rendben van, egérrel és klaviatúrával egyszerűen kivitelezhető, így nem is vesztegetnék rá több szót – maximum annyit, hogy a minden cucc felszedéséhez szükséges gombnyomás gyakran igen körülményes, mert csak egy villanásra tűnik fel, hogy van előttünk valami, így mehetünk vissza keresgélni, ami meg-megakasztja az egyébként csúcssebességgel zajló akciót.

Wolfenstein: The New Order

A végére hagytam egy gondolatnyi bekezdést a jól, és kevésbé jól sikerült megoldásoknak. A fentebb már leírtakon kívül (sztori hézagai, grafikai és kisebb irányításbeli problémák) a két történeti szál viszonylagos hasonlósága, a mozik meg-megakadása és a nem túl fényes MI képviselik az utóbbi csoportot. A lopakodást, mint lehetőséget integrálták ugyan a svéd fiúk a programba, és az gyakorta igen hasznos is, de ugyanakkor nagyon körülményes tud lenni, és csupán ilyen módon nemigen teljesíthetők az egyes pályák. A brutális akció, a remek látványvilág (élén a ’60-as évek nácik uralta rémvíziójával), a kellemes nosztalgiafaktor, a számos összegyűjthető bigyó és nem utolsó sorban a mellékküldetésként felszedhető eredeti Wolfenstein 3D első, végigjátszható pályája viszont bőven a pozitívumok oldalán állnak. Mindent összevetve a jó oldal felülkerekedik a kevésbé jón, amelynek hála egy nagyon is kellemes játékot kaphatnak kézhez az egyszemélyes shooterek szerelmesei.

Wolfenstein: The New Order

A Wolfenstein: The New Order nagyon brutális, nagyon újszerű, ugyanakkor nagyon nosztalgikus is. A svéd fejlesztők kellő tisztelettel nyúltak a stílust elindító játékhoz, és sikeresen ültették azt át a huszonegyedik század második évtizedének követelményére, ráadásul oly módon, hogy a mai játékosok is belepillanthassanak, milyen volt mindez huszonkét esztendővel ezelőtt. Minden buta apróság ellenére azt kell mondjam zárszó gyanánt, hogy ez talán a legjobban sikerült singleplayer FPS a Metro: Last Light és a Bioshock: Infinite óta. Ez pedig mindenképpen jó dolog. ■

Wolfenstein: The New Order
Wolfenstein: The New OrderWolfenstein: The New OrderWolfenstein: The New OrderWolfenstein: The New OrderWolfenstein: The New Order

A Wolfenstein: The New Order PC-re, PlayStation 3-ra és 4-re, valamint Xbox 360-ra és One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Wolfenstein: The New Order

Wolfenstein: The New Order
Pozitívumok
  • Töméntelen mennyiségű akció
  • Kellemesen nosztalgikus játék
  • Remek vízió a világot uraló Harmadik Birodalomról
  • Az eredeti Wolfenstein 3D-be is belekukkanthatunk
  • Drámai történet
  • Két, némileg különböző végigjátszás
  • Ötletes karakterfejlesztési rendszer
Negatívumok
  • Butácska MI
  • Kevésbé használható kétkezes fegyvermód
  • A lopakodás csak limitáltan hasznos
  • Az id Tech 5 apróbb hiányosságai
  • Időnként fura grafikai megoldások
Ajánlott konfiguráció: Intel Core i7 vagy hasonló AMD processzor, 4 GB RAM, GeForce GTX 460 vagy Radeon HD 6850 videokártya, 64 bites Windows 7/8
8,5
grafika 8
hangok 9
játszhatóság 9
hangulat 9
Wolfenstein: The New Order
A legutóbbi Wolfenstein: The New Order cikkek, hírek

hozzászólások (14)

ufodani
ufodani 2014.06.04. 11:33
Ja és ami még kimaradt
SPOILER
Most nem az életet, hanem a pajzsot lehet upgrade-elni.
Skorpio90
Skorpio90 2014.06.04. 12:10
SPOILER
Én is most kezdtem el újra, és most én is Wyatt-et mentettem meg, de rohadtul nem látom, hogy növekedne a pajzsom, pedig jó párat felszedtem már.
Kolin Mekré
Kolin Mekré 2014.06.04. 12:12
Na milyen milyen milyen? hogy ízlik ? milyen a feeling?:-)
ufodani
ufodani 2014.06.04. 12:27
SPOILER
Pedig itt van. Egyet mint látható, a 2.ban, a kórházban meg is találtam.
ufodani
ufodani 2014.06.05. 17:47
Igazad van.
SPOILER
Én is találtam már párat és csak arra jók, h felhúzza a pajzsot 100-ra. Ez fölé nem fejleszt, vagyis Wyatt-tel max 100/100 lehet. Aztán ki tudja, lehet ha 2.menetben megyünk az apjával, akkor ott sem tolakodott volna az élet feljebb mint 100, ill ha az elsőben a gyerekkel, akkor lehet h engedné és lehetne 100/180 pl. Mindenesetre érdekes...
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?