Az E3 felhozatalában mindig akadnak olyan játékok, amelyek ígéretes, érdekes előzetesek után néha néma csendben tűnnek el a süllyesztőben. A projektet jegelik, esetleg a játék megjelent, de semmivel sem emelkedett ki a terjedelmes középmezőnyből, vagy más egyéb beláthatatlan folyamatok mennek végbe a fejlesztőcsapaton belül, amelyek végül a végtelenségig késleltetik a megjelenést. Az Ascend: Hand of Kulról a többség utoljára a 2012-es E3-on hallhatott, ahol egy látványos trailer alapján leginkább közepes God of War-klónnak tűnt Xbox 360-ra. Hatalmas volt a meglepetésem, amikor nemrég felfedeztem, hogy tavaly megjelent a Microsoft konzoljára, nemrég pedig nyílt bétában a Steam ingyenes játékai közé került.
Az Ascend brutális ókori világát egykor hatalmas, kegyetlen istenségek és titánok uralták, azonban uralmuk egy nap véget ért, helyüket pedig három új isten, a Sötétség, a Fény és az Űr egymás ellen küzdő halhatatlan mesterei vették át. A múlt azonban sosem tűnik el nyom nélkül, az ősi erők pedig ismét felbukkannak, hogy helyreállítsák a nekik kedvező status quót. Utódjaik ekkor hívják segítségül a caosokat: hatalmas, emberevő óriásokat, akik az új istenek szolgálatába állhatnak, mágia és hatalmas fegyverek segítségével pedig felvehetik a harcot a titánokkal.
Első caosunk megalkotása és kezdőistenünk kiválasztása után útnak indulunk, hogy visszaszorítsuk az ősi isteneket. Ennek első jelentős állomása a tutorial befejezése után a Hand of Kul nevű hegy, ahol egy hatalmas titán uralkodik, és lakomázik az őt imádó hívekből. Caosként a feladatunk megküzdeni az ősi isteneket szolgáló trollokkal, ogrékkal (köztük néha méretes bossok is akadnak), a világban összegyűjtött fegyverekkel, páncélokkal, tapasztalati pontokkal egyre erősebbé válni (a játék valutájával, a lelkekkel új tárgyakat is vehetünk, a meglevőket javíthatjuk, fejleszthetjük), a különböző pogány oltárok és szobrok lerombolásával pedig istenünk számára elfoglalni a különböző területeket, szolgálatunkba állítani az apró embereket. A legfontosabb újítás hasonszőrű játékokhoz képest a címbeli Ascend. Ha harcosunkkal elég nagy szolgálatot tettünk istenünknek, akkor magunk mögött hagyhatjuk aktuális porhüvelyünket az ideálisnak talált páncélokkal és fegyverekkel, majd a már megszerzett szintünkkel, képességeinkkel, megőrzött felszereléseinkkel, illetve a szolgálatainkért cserébe kapott különböző bónuszokkal vadonatúj testet készíthetünk magunknak, amellyel ráadásul lecserélhetjük a választott istenünket is. Ezt a folyamatot bizonyos időközönként érdemes végigcsinálni, néha jobb fegyvereket kapunk jutalmul, mint amilyeneket a boltban valaha is venni tudnánk magunknak, korábbi testünk pedig ekkor az adott isten szolgálatában harcolni kezd a másik kettő ellen, sikereiért pedig további jutalmakat kapunk.
A hátrahagyott test harcát nagyjából úgy kell érteni, mint amikor Dark Soulsban a játékosok megtámadják egymás játékát, azzal a különbséggel, hogy a támadó játékos itt gyakorlatilag egy valódi játékos által készített, felszerelt, ám gép irányította caos. Kalandozásaid során bármikor kaphatsz hírt arról, hogy egy elfoglalt területedet meghódította egy rivális isten caosa, neked pedig lehetőséged van oda teleportálni, és megküzdeni vele. Ha egy hódító caost megölnek ilyenkor, az többé más játékosokat sem fog megtámadni, az igazán sikeres harcosok viszont végighódíthatják az összes játékos területeit, a legjobbakat pedig hatalmas szobrok örökítik meg a játék kezdőterületén. A többi játékossal más módja is van az interakciónak: „szellemekként” láthatod az aktuális területen, ám egyéni sessionben harcoló társakat és riválisokat. A veled azonos istent szolgálóknak tudsz életerő vagy XP bónuszt küldeni, míg az ellenségeseknek akár egy portálon keresztül átdobhatsz néhányat a téged támadó ellenfelek közül, esetleg megátkozhatod őket.
Az újításokat és a jó ötleteket azonban, mint mindig, most is igen nehéz értékelni úgy, hogy maga a játék alapproblémákkal küszködik. A kopottas grafika mellett még csak elmennék, hiszen a Signal egy független fejlesztőcsapat, nem is várhatnám el, hogy Halo 4-et közelítő, AAA kategóriás látványban legyen részem, az Ascendnek viszont nemcsak a grafikája idejétmúlt, hanem a játékmenete is. Bár alapvetően egy hack-and-slash programmal van dolgunk, a kamerát manuálisan kell irányítanunk, lock-inre nincs lehetőség (nincs elég szó, hogy leírjam, milyen frusztráló ez bossharcoknál például), oldalra vetődés, elkerülő manőverek helyett csak egy sima blokkoló mozdulattal kell beérnünk, fegyvereink méretétől és típusától függetlenül pedig ugyanazokat a kombókat kell használnunk újra és újra. A pályák lineárisak és meglehetősen kicsik, az aktuális ellenfeleket unalomig kell gyilkolni, mire egy új típussal találkozhatunk, ráadásul egy idő után a pályaelemek, küldetések is egyre kisebb variációt kezdenek mutatni. Azt pedig, hogy ez a kopottas kis játék mennyire optimalizálatlan, és néha milyen indokolatlanul beszaggatott, már nem is részletezném. Szinte felvetődött bennem a kérdés, hogy az Ascend biztos Xbox 360-ra készült-e eredetileg, a hibái és problémái ugyanis egytől-egyig olyanok, amilyeneket a fejlesztők többsége már a PlayStation 2-generáció közepén kinőtt.
A nyílt béta miatt még optimista szellemben bízok néhány javításban, frissítésben, és lekopogom, az egyedi elemek, a free-to-play hack-and-slash játékok hiánya indokolhatnak egy kipróbálást – az Ascend: Hand of Kul viszont messze esett attól a színvonaltól, amit mind a konkurencia, mind a Signal többi játéka megütött.
INFO: A cikk leadása előtt érkezett a hír, hogy az Xbox 360-as verziót leállítják, a PC-s változat viszont változatlanul működni fog.
