25 éve Veletek – PC Dome / PlayDome

Ismertető/teszt

Sherlock Holmes: Crimes & Punishments

Egészestés sztorik a Baker Streetről.

Írta: Lacko 19 hozzászólás

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor az ukrán Frogwares elkészítette Sherlock Holmes: The Mystery of the Mummy című kalandjátékát, még magam sem hittem, hogy egy ilyen sikeres sorozat első darabjával játszom. Kis, kelet-európai stúdió termékeként nem volt se túl gyenge, sem túl erős az akkori point-and-click kalandjátékok között. Igaz, már akkor voltak benne ígéretes jelek, mint például az akkor még szokatlan dedukciós tábla, amelyen össze kellett raknunk, amit a történetből addig megtudunk, és csak akkor haladhattunk tovább. Aztán sorra jöttek a Frogwares újabb és újabb Sherlock Holmes játékai, és a sorozat kezdett egyre jobban eltérni a klasszikus kalandjátékoktól: szép lassan inkább egy FPS nézetben játszható, akció-kaland lett. A legutóbbi két rész – Jack the Ripper és Testament – pedig már már majdnem elérte az AAA kategóriát. Így aztán nagyon vártam az új részt, a Crimes & Punishmentset.

Sherlock Holmes: Crimes & Punishments

A Testamentnél még kicsit bosszús is voltam azokra, akik a trailer alapján az L.A. Noire-hoz hasonlították az eredetileg point-and-clicknek induló sorozatot, de a Crimes & Punishments már az a rész, amelyet én is kénytelen vagyok a Team Bondi korszakalkotó nyomozós játékához hasonlítani. A nyomozás sokkal könnyebb a Sherlockban, de többféle lehetőségünk és dolgunk van, mintsem csak a kihallgatás és bizonyítékkeresés, mint a Rockstar kiemelkedő játékában. Ilyen például személyek felderítése külsejük alapján, vagy apróbb jelekből következtetés levonása, ami a BBC-sorozat és a Guy Ritchie-féle Sherlock filmeknek is fontos momentuma. A személyek kikérdezése hasonlatos az L.A. Noire-hoz (a történet során újabb és újabb kérdések merülnek fel, ilyenkor újra kérdezhetünk). Alanyaink ráadásul néha belehazudnak a képünkbe – ilyenkor lehetőségünk van szembesíteni őket eddig megszerzett bizonyítékokkal, igaz, sokkal egyszerűbb módon, mint Phelps detektív kalandjaiban, cserébe viszont nem ez a játék alapja. Ebben a tekintetben tehát sokkal könnyebb, mint az L.A. Noire. A talált bizonyítékokat nem mindig tudjuk azonnal felhasználni, hanem dolgoznunk kell rajta kísérletekkel a kis, otthoni laboratóriumunkban, vagy összevetve a levéltári adatokkal, cikkekkel, lexikonokkal. Sherlockunk persze rendelkezik egyedi képességekkel, így néha átválthatunk érzékeny módba, amikor olyat is észreveszünk, amit amúgy nem.

Sherlock Holmes: Crimes & Punishments

Az üggyel kapcsolatos cselekmények felidézése és rekonstruálása akár 3D-ben, a valódi környezetben szellemfigurákkal, akár papíron, egy idővonalba helyezett részletek alapján történik. És ez is igen fontos az ügyek megoldása kapcsán. Végül jön az ügy részleteinek összekötése, amely kiadja, hogy a nagy detektív szerint – azaz szerintünk - ki is az elkövető és mik az indítékai. Ez a dedukciós tábla a korábbi részekben sokkal látványosabb és izgalmasabb volt, mert most egy agyszövetszerű űrben kell agysejtekkel jelölt témákat összekötögetni, ami elég stílszerűtlen (a neuronokat Sherlock idejében még nem is ismerték!), és igazából nem is várja el a játékostól olyan mélységig, hogy figyeljen is a játékra, mint a korábbi részekben (pedig ez szerintem a sorozat egyik nagy erőssége volt). Ez azonban csak annyit jelent, hogy nem vérpisálósan nehéz az ügyeket befejezni, és végigjátszás igénybevétele nélkül is simán vehetőek az akadályok.

Sherlock Holmes: Crimes & Punishments

Már eddig is rengeteg olyan elemet soroltam fel, amelyek sokkal változatosabbá teszi a játékot, mint a L.A. Noire (amely szerintem továbbra is az egyik legjobb nyomozós játék), de a fentieken túl rengeteg minijáték is helyet kapott: el kell kapnunk reflexből egy-egy gyanúsított kezét, kilőni a kezéből a pisztolyt, zárakat feltörni, kémiai szerekkel kotyvasztani, széfeket feltörni stb. Ezek a kalandjátékokból megszokott puzzle-feladatok sokszor keserítik meg a csak a történetre éhező játékosok életét. Azonban ebben a játékban egyrészt kellemesen könnyűek, másrészt nem kötelezőek. Bármelyiket kihagyhatjuk, ha unjuk vagy nehéznek találjuk. Így persze elesünk néhány achivementtől, ami miatt a hajtósabb játékosok persze csak azért is végigcsinálják.
Az L.A. Noire-hoz hasonlóan itt sem egy befejezése van egy esetnek: nyilván vannak ártatlan gyanúsítottak, de a kevésbé ártatlanok közül bárkit kihozhatunk bűnösnek, ez rajtunk áll. És még azt is mi dönthetjük el, hogy a bűnöst morálisan is elítéljük-e vagy felmentjük tettei terhe alól, és a rendőrség szemét kiszúrjuk valami gumicsonttal, hogy az igazi bűnös megmeneküljön. Vagy természetesen lesújthatunk rá a törvény legszigorúbb öklével is. Mindez rajtunk áll.

Sherlock Holmes: Crimes & Punishments

Az ügyeket pedig újra is játszhatjuk, és más következtetéseket is levonhatunk, másokat vádolva meg vagy másféle morális döntést hozva az eset végén. Mindezt persze főleg az újrajátszhatóság kedvéért, ami azért nem erősége a Crimes & Punishmentsnek, hiszen maga a nyomozás kb. ugyanúgy zajlik végig, csak a bűnösben és elítélésének módjában – azaz a bűnügyeket záró filmekben – különböznek egymástól. És bár engem is nagyon vonzott, hogy a trailerekben látható összes kis zárófilmet megnézhessem, egy idő után azért unalmas ugyanazokat az eseteket végignyomozni. És bár az új Sherlock játék sok mindenben változatosabb, mint a már sokat emlegetett L.A. Noire játékmenete, az ügyek számossága jelentősen kisebb. De ez se kell, hogy elriasszon bárkit: egy-egy ügy olyan hosszú időben, mint két egészestés krimi (azaz 3-4 óra), így ha nem folyamatosan játszunk, hanem esténként csak egy-egy ügyet oldunk meg, akkor is elég sok időre lefoglalhat minket. Ennek ellenére a játék sír a DLC-s ügyekért, mert az ötletek és a megvalósítások mind zseniálisak, csak egy pár megoldandó ügy kellene még. És bár a Frogwares eddig sosem csinált DLC-t, az is igaz, hogy az eddigi Sherlock játékai nem rövidebb ügyekből álltak, mint a Crimes & Punishments, hanem egyetlen bonyolult, hosszú történetből. Szóval reménykedni még reménykedhetünk.

Sherlock Holmes: Crimes & Punishments

Nekem az utolsó három Sherlock Holmes rész mind nagyon tetszett, de ez a mostani epizód különösen. Igaz, hogy nem volt benne egy átívelő, Sherlockot vagy Watsont érintő történet, de talán pont ez fogott meg. A BBC-sorozatból is az első évad a kedvencem, amelyben ügyeket oldanak meg, és a részek végén le is zárják azokat. Ilyen most ez a kalandjáték is, de úgy, hogy egyáltalán nem egy kaptafára megy a dolog, hanem végigizgulhatjuk mindegyiket. És izgulás közben természetesen néha mosolyoghatunk vagy nevethetünk is Sherlock és Watson évődésein, kiszólásain. Bónuszként csomó utalás van a BBC-sorozatra és a Guy Ritchie-féle filmekre is (például a sündisznógulyás), amelyek egyfajta tisztelgések egy párhuzamos világban létező másik Sherlock és megalkotóik előtt. Kalandjátékosoknak ez a rész talán egy kicsit túl könnyű – vagy nevezzük pozitívabban: könnyed –, viszont aki eddig kihagyta a Sherlock részeket a kalandjátékos megvalósítás miatt, annak csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki a Crimes & Punishmentset, hátha kedvet kap a többi játékhoz is.

A Sherlock Holmes: Crimes & Punishments PC-re, PlayStation 4-re és 3-ra, valamint Xbox One-ra és 360-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

Kattints ide, ha tetszett a cikk!

90%
grafika
9
hangok
8
játszhatóság
10
hangulat
9
Pozitívumok
  • Látványos grafika
  • Érdekfeszítő nyomozás
  • Sokféle eszköz a nyomozáshoz
  • Különálló részek
  • Remek Sherlock-élmény
Negatívumok
  • Az irányítás néha szörnyű
  • A grafika nem sokat változott az előző rész óta
  • Lehetne hosszabb is

További képek

  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
  • Sherlock Holmes: Crimes & Punishments
Lacko

Lacko
Még ZX Spectrumon kezdte stratégiai játékokkal. Azóta megkedvelte a taktikai FPS-eket, a point'n'click kalandjátékokat, a gazdasági- és társadalomszimulátorokat. Örök Arma-játékos és tartalomfejlesztő.

HOZZÁSZÓLÁSOK

Lacko
Lacko [11508]
@Sucee: Kösz. Így már világos. Bevallom őszintén az összes SH játékkal játszottam, az összes filmet láttam, de egyetlen SH könyvet sem olvastam. Van egy kollégám, aki mindegyiekt olvasta többször is és őt szoktam használni forrásnak, de most szabin van ;)

@Pras: És arra emlékeztél, hogy karaktereket újrahasználnak?
Mert az még oké, hogy a Testamentben megjelenik Lucy a virágárus lány, aki a Jack the Ripperben mint potenciális áldozat volt, de persze azóta jó útra tért és tisztes családanya. Azonban ugyan ez a "textura + modell" lány lesz a C&P-ben a botanikus kertben a tudós lányka.
Meg Wiggins, ami azért különleges, mert a Testamentben is van egy Wiggins, aki teljesen máshogy néz ki, mint a C&P-ben. majd egyszercsak megjelenik a C&P Wiggins-e is a Testamentben, de tök más szerepben. :) Tény, hogy a Testament Wiggins-e baromi bénán néz ki (annak idején az ismertetőben le is írtam, hogy gyerekarcokat képtelenek az ukránok rendesen megrajzolni).
subject17
subject17 [6499]
Igenigen, eredeti történet. :)
Pras
Pras [5484]
Óóó, komoly találat! :) Szerencsémre nem emlékeztem rá; csak akkor volt valami halvány déja vu-m, amikor már a fegyvertartón függött a falon a szigony a Baker street-i nappaliban, de csak a hozzászólásod miatt tudatosult bennem, hogy miért.
Lacko
Lacko [11508]
Az oké, de ezek szerint előbb is fejlesztették le? (nyilván nem, mert a Testamentnek szarabb a grafikája).
Vagy a Black Peter egy eredeti Sherlock sztori, amint nem a Frogware talált ki?
subject17
subject17 [6499]
A játékok megjelenési sorrendje nem egyenlő a történések sorrendjével, a Crimes & Punishments azt hiszem, kb. 3 évvel korábban játszódik.
» Összes hozzászólás listázása a fórumban (19 db)