Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Styx: Master of Shadows Styx: Master of Shadows

Styx: Master of Shadows

Megszületett a játékipar eddigi leghangulatosabb mostohagyereke.

2014.10.19. 12:30 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Az idei esztendőben is elérkeztünk az év végi bőségszaruhoz, amikor sorra jelennek meg a nagyobbnál nagyobb címek, hogy az ember csak győzze feltörni a cserépmalackondát odahaza. Vannak persze ismét kiemelkedő alkotások, vannak igen jól sikerültek, és ott vannak a „futottak még” kategória versenyzői. Ők kicsit olyanok, mint a tehetségkutató műsorok azon próbálkozói, akik valamilyen okból lemaradnak az esetenként már évtizedek óta áhított sikerről, pénzről és csillogásról. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem lennének jó adottságaik, sőt, gyakran minden megvan bennük, ami a világsztársághoz kellene, csak valamiért azt nem tudják megfelelően előhívni magukból. A francia Cyanide Studio 2012-es szerepjátéka, az Of Orcs and Men tipikusan egy ilyen játék volt: minden remek adottsága ellenére valamiért nem tudott kiemelkedni a tömegből. Ennek ellenére egy elég kellemes játékot ismerhettek meg mindazok, akik belevágtak a marcona Arkail és a fürge Styx kalandjaiba. Nos, a jelek szerint nem is voltak ezek a vállalkozó szellemű játékosok kevesen, hiszen a fejlesztők elkészítették az említett RPG előzményeit feldolgozó alkotást, amely a napokban került a boltokba a Focus Home Entertainment gondozásában PC-re, és a Sony, valamint a Microsoft újgenerációs konzoljaira.

Styx: Master of Shadows

A Styx: Master of Shadows főszerepében – mint ahogy az a címből is kiderül – kedvenc orvgyilkos goblinunk áll. Ő minden goblinok közül a legelső, így a kisujjában van a settenkedés, a zártörés és az észrevétlen gaztettek végrehajtása. A játék története jóval az Of Orcs and Men sztorija előtt játszódik, az emberek és elfek által őrzött Akenash tornyában. Itt áll a Világ Fája, amelynek szíve igen értékes, és abból színtiszta borostyán nyerhető. Akit megfertőzött ez az anyag, képessé válik számos hasznos, alkalomadtán igen sötét képességre, és a borostyánnal írt nyomokat is láthatóvá teszi a számára. Styx valamiért eljött ezért a kincsért, amelytől hatalmas vagyont, tudást és saját eredetének megértését remélte, csak éppen arra nem emlékszik, miért tette ezt. Helyette ott ül vele szemben két ember, akik agyba-főbe – khm – interjúvolják őt arról, mit és miért keres is éppen itt, így a sztori az ő visszaemlékezése nyomán kezd kibontakozni.

Styx: Master of Shadows

Hősünk kezdetben meglehetősen migrénes, gyakorlatilag azt se tudja, kicsoda, de azt igen, hogy kell neki a fa szíve. No meg azt is, hogy a belőle nyert borostyán enyhíti szüntelen fejfájását, és nem kis segítségére van észrevétlen útja során. A program játékmenetét tekintve alapvetően a lopakodós műfajba tartozik, de nem tagadhatja le szerepjátékos gyökereit sem, amelyet az összesen hat képességfára osztott perkök reprezentálnak a játékban. Styx eleinte igen gyenge, gyakorlatilag maximum egyetlen őrrel képes nagy nehezen végezni, ha nyílt harcra kerül a sor, ami igen ritkán fordul csupán elő, hiszen majd’ minden strázsa tőszomszédságában akad még legalább kettő-három másik, akik nyomban a segítségére sietnek. Az értékes nedű egy láda Aspirinnel felérő gyógyhatása mellett olyan nem elhanyagolható képességekre teszi alkalmassá goblinunkat, mint például különféle lények klónozása, amelyek segítségével gyakorlatilag kockázat nélkül vághat utat magának a számos rá leső veszély között, de sok esetben csak ők képesek például átjutni szűk helyeken, és különféle – a továbbjutást elősegítő – mechanizmusokat aktiválni. Az Amber Vision nevű készség segítségével láthatunk továbbá olyan jeleket, és lehetséges utunkat jelölő dolgokat, amelyeket más nem vesz észre. Veszély esetén rövid időre láthatatlanná is válhatunk, ami az előző részt ismerők számára nem újdonság. A többi képességünk (erősebb mozdulatok, jobb és gyorsabb gyilkolási módok stb.) a már említett perkök aktiválásával nyithatók meg. Ehhez elegendő tapasztalat összegyűjtése, no és persze egy, a tanulásra alkalmas rejtekhely szükséges, amelyeket utunk során igen kevés cimboránk biztosít számunkra. Styxnek mindig megvan a soron következő feladata a fő küldetésszálon, de akadnak mellékküldetések is, mint amikor hall ezt-azt egynémely értékes tárgyról, amelyet nem ártana megszereznie a „nálamkötvény” formájában tett befektetéseinek hízlalására.

Styx: Master of Shadows

A játék képi világa nem egy áll-leejtően szemkápráztató csoda, cserében azonban egy közepes konfiguráción is villámgyorsan elfut. Csúnyának nem nevezhetném, de kiemelkedően szépnek sem, így inkább csak annyit mondok, hogy akadnak igen kellemes pillanatai is, már amennyiben a részletekbe nem megyünk komolyabban bele. A hangok, a szinkron és a zene nem rosszak, de az egyes szereplők monoton, rendre ismétlődő mondókája igen hamar az ember idegeire megy. Amikor például kénytelenek vagyunk megbújni egy darabig valahol az árnyékban, és közben mintegy öt másodpercenként hallgatjuk végig a közelünkben álló őr sirámát, miszerint „évek óta nem láttam a családom, már biztos el is felejtettek”, nos, ekkor kisvártatva szépen lassan, de határozottan folyni kezd a vér az ember füleiből. Pedig a szinkronnal amúgy nem lenne semmi baj, és minden egyéb hanganyag szintén kellemes összképet mutat. A vezérlést én nagyon gyorsan lecseréltem billentyűzetről és egérről Xbox 360 kontrollerre, ami nem bizonyult rossz döntésnek, mert a programot mintha csak arra tervezték volna, már csak az ügyességi játékrészek miatt is.

Styx: Master of Shadows

Gondolom az már az eddigiekből is kiderült, hogy minden benne fellelhető jó tulajdonsága ellenére a magam részéről többet vártam a játéktól. Sajnos olyan bugyuta bugok tengerével találkoztam a tesztelés során, amelyeken nem tudok felülemelkedni. Azt, hogy hősünk teljes lelki nyugalommal áll egy párkány mellett fél méterrel a levegőben, mintegy két emelet magasan, valahogy nagyon nehezen vette be a gyomrom. A falba és egyéb tereptárgyakba ki-és belógó cuccokat, alakokat sem igen kedveltem – volt olyan eset, amikor egy aknafedél alá elbújva annak rácsának felnyitása nélkül másztam elő onnan. Azt sem szeretem egy osonós játékban, amikor néha csupán egyetlen helyes út van, amelyet bizonyos trigger események nyitnak meg. Például adott három őr, akik beszélgetnek. Nekünk a látótávolságukban lévő folyosóra kellene eljutnunk, amit csak úgy tudunk megenni, ha előbb a mellvédhez lapulva elmegyünk A pontból B-be és ott befordulunk, mert az addig kedélyesen diskuráló őrök csupán ekkor hagyják abba a csevejt. Ekkor az első őr odajön közvetlen mellénk, és amennyiben a falhoz lapulunk, akkor sem vesz észre, ha tőrünk összesen tíz centire van tőle. Ez az őr nem megy innen, így vissza kell mennünk B-ből A-ba, ahol a második őr csak akkor nem vesz minket észre, ha a harmadik által uralt térrészen bujkálva megyünk célunk felé. Azért írtam le mindezt ilyen hosszasan, hogy érzékeltessem az MI orbitális hibáit. A „bárminek megyünk neki, azt fellökjük, és akkor hangot ad, mi pedig lebukunk” metódus nem egy szerencsés dolog, amikor strázsák garmadáját szabadítja ránk egy-egy ilyen ballépés. A sok más játékból ismerős elemet már meg sem említem, azok némelyike inkább tartozik a pozitívumok, mint a negatívumok közé.

Styx: Master of Shadows

Sajnos a Cyanide Studio legújabb játéka, a Styx: Master of Shadows nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Pedig nagyon ígéretesnek tűnt a sok trailer és reklámszöveg alapján, de ismét egy „nagyobb a füstje, mint a lángja” típusú reklámhadjárattal találtam szembe magam a végső produktumot kipróbálva. Ámde – mint azt talán már tudjátok rólam – szeretem mindennek a legjobb oldalát nézni, így ezt az ismertetőmet sem fogom a sok, tőlem talán kicsit szokatlanul is sok szapulás után ilyen negatívan lezárni. Minden fent leírt, bosszantó marhasága ellenére ugyanis a játéknak megvan az az érthetetlen tulajdonsága, hogy időről időre csak visszacsábul az egyszeri játékos. Nem tudom, mi lehet ennek az oka, de ha tippelnem kéne, akkor a program által elénk tárt komor világ minket beszippantó hangulatára tenném a voksom. No és persze a játékban rejlő kihívásra, illetve annak kellemes játékmenetbeli megoldásaira. A csuda vigye el, hát nem dicséret lett ennek a cikknek is a vége? ■

Styx: Master of Shadows
Styx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of ShadowsStyx: Master of Shadows

A Styx: Master of Shadows PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Styx: Master of Shadows

Styx: Master of Shadows
Pozitívumok
  • Beszippant a játék világa
  • Kellően komor hangulat
  • Összességében nézve és hallgatva kellemes megvalósítás
  • Nem igényel atomerőművet
Negatívumok
  • Bosszantó bugok
  • Bárgyú MI
  • Buta fizika
  • Rengeteg az ismerős játékelem
  • Rettenetesen monoton szövegek
7,0
grafika 7
hangok 7
játszhatóság 6
hangulat 7
Styx: Master of Shadows
A legutóbbi Styx: Master of Shadows cikkek, hírek

hozzászólások (6)

Peace
Peace 2014.10.20. 08:47
Én hamarabb feladtam, olyan 20 percnyi játék után. Rettenetesen gagyi, olyan 5-6 évvel ezelőtti technikai szintet idéz. Kár érte. :-( Egy Shadow of Mordor után főleg hatalmas visszaesés.
gregmerch
gregmerch 2014.10.20. 09:36
Igen, sajnos hihetetlen mennyiségű bugba lehet belefutni már az első félórában is, ami el tudja kedvetleníteni az embert. Én is többet vártam a játéktól (amint az kiderült a cikkből), de ugyanakkor - mint ahogy azt írtam is - mégis volt benne valami, ami miatt időről-időre visszamentem. Valahogy minden idiotizmus mellett megvolt a hangulata. Az MI tényleg nagyon bárgyú, ami különösen bosszantó egy ilyen stílusú játék esetében. Sajnos a Cyanide (és a vele kb. egy szinten lévő Spiders) sem tudnak kibújni a BBB kategóriából, pedig mindenük meg lehetne hozzá. Sajnáltam, mert vártam ezt a játékot. Remélem, legközelebb inkább húzzák még egy darabig a gyors piacra dobást, és csiszolgatnak rajta. Akkor talán vidámabb és pozitívabb lesz a véleményünk is.
Artemius '89
Artemius '89 2014.10.22. 11:46
Én vagyok a hülye, hogy az Of Orcs and Men hihetetlen silánysága miatt még megfordult a fejemben, hogy ez többet adhat.... kutyából szalonna... ismerjük
Noggle
Noggle 2014.10.22. 17:58
Artemius, nem te vagy az egyetlen. Of Orcs and Men játék ha szigorúan vesszük, akkor nem volt jó játék. A hangulata miatt viszont 1-szer minden bosszankodás nélkül végigjátszható volt és még élvezte is az ember egy kicsit. Ennél még továbbra is agyalok: Venni vagy nem venni, ez itt a kérdés.
razak
razak 2014.10.23. 14:51
Nálam pedig az OOaM volt minden hibája ellenére az utóbbi idők egyik legkellemesebb pozitív meglepetése. Ezzel viszont már küzdenem kell, hogy fel ne adjam, de ha nem lenne az előző játék miatt szimpatikus a karakter és a világ, akkor valószínűleg hanyagolnám.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?