Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Dying Light

Zombiapokalipszis. Már megint...

2015.02.07. 20:15 | szerző: Sityi | Ismertető/teszt

A Steam áruházi oldalán a keresőmezőbe beütöttem azt a szót, hogy „zombie”, majd a találati listát leszűkítettem a játékokra – az eredmény: 183 zombis cím érhető el, amit csak a keresővel találtam meg. Rengeteg zombis játék jön ki mostanság, és be kell, valljam, kicsit már kezd tele lenni velük a púpom. A Dying Light ebből a sűrű mezőnyből próbál kiemelkedni, lássuk, milyen sikerrel!
GeryG: Na igen. Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy nem nagyon rajongok a zombis témáért. Nálam filmek terén is meghalt a dolog valamikor a ’80-as, ’90-es évek magasságában, napjaink sprintelő élőholtjaitól pedig egyenesen sikítófrászt kapok. Ugyanezért nem vagyok elragadtatva a videojátékokra az utóbbi években jellemző dömpingtől sem. Ahogy a mondás tartja: jóból is megárt a sok... hát még zombiból...

Dying Light

A lengyel Techlandnek nem idegen a zombis téma, hiszen a Dead Islanddel egyszer már sikerült kiemelkedőt alkotniuk. Banoi szigete, ez a mészárszékbe fordult földi paradicsom hangulatos hátteret biztosított a küldetésalapú, RPG-elemekkel megtűzdelt belső nézetes harci játékhoz (egyszerűbben fogalmazva: kb. mint a Borderlands, mínusz sci-fi, plusz zombik). A Dying Lightot körülbelül két évvel ezelőtt próbáltam ki először, és már akkor láthattam, hogy a parkour elemek mekkorát változtathatnak a már unalomig ismert recepten. A Mirror's Edge-ben már megtapasztalhattuk, milyen érzés az, amikor fékeveszetten futkározva és ugrándozva mászhattunk meg lehetetlennek tűnő helyeket: a Dying Lightban már nem vagyunk egy lineáris pályához kötve – egy egész város a játszóterünk!
GeryG: Ahogy azt már a kooperatív módot bemutató videónkban is említettem (amit ugyebár mindenki szorgalmasan végignézett...), csak részben értek egyet Sityi véleményével, legalábbis a parkour elemek tekintetében. Tény, hogy a Mirror's Edge-ben sokkal kötöttebb pályán mozoghattunk, ám ennek pont az volt az előnye, hogy sokkal összeszedettebb volt a kivitelezés, ott valóban úgy éreztem, interakcióba léptem a környezetemmel. Itt a térkép szabad bejárása egy kicsit rányomja a bélyegét az egész játékot a hátán elvinni igyekvő parkour részre. Nekem sokkal sablonosabb, pontatlanabbnak tűnt a háztetőkön ugrálás, valahogy nem éreztem azt, hogy én milyen piszok ügyes gyerek vagyok, amiért fel tudok futni egy ház falán. Inkább hasonlított az egész egy arcade-FPS mozgásvilágához: a Quake-ben is tudtunk már nagyokat ugrani, ez önmagában nem nagy újdonság.
Phoenix: Hogy őszinte legyek, az elején még nem nagyon fogott meg a játék, a sok helyről összeollózott dolgok – ráadásul pont azok, amelyeket más játékokban nem igazán kedvelek, mint például a fegyverelhasználódás vagy a zárfeltörés – nem nyerték el a tetszésem, el kellett telnie két-három órának ahhoz, hogy ráérezzek a dolog ízére, és így már a következő napon alig vártam, hogy hazaérjek, és leüljek a gép elé, mert kérem szépen, dolgom van, Harran utolsó maroknyi túlélőjének a sorsa az én kezemben van.

Dying Light

Jön ugyebár a horda, szerencsétlenségünk pedig csak hátrálni tud addig, amíg sarokba nem szorul, vagy nagy véráldozatok árán sikerül kivágnunk magunkat. Ha sikerül. De nem itt! Egyrészt: már nem két dimenzióban kell gondolkodnunk menekülés, illetve barangolás közben. Tehát nem nagyon fordulhat elő olyan, hogy sarokba szorítanak, hiszen felfelé vagy akár lefelé is akadhat kiút. Másrészt mivel főhősünk meglehetősen atletikus adottságokkal bír, simán ki is ugorhatunk az élőholtak gyűrűjéből. Persze ettől még nem lesz sétagalopp eljutni egyik pontból a másikba, a játék gondoskodik róla, hogy ne maradjunk sokáig egy helyen pofozkodni – a zaj miatt ugyanis egyre többen támadnak ránk, és eljön az a pillanat, amikor a nyúlcipő jelenti az egyetlen értelmes megoldást...
GeryG: Hogy ne csak szapuljam a játékot (amivel egyébként remekül szórakoztam az elmúlt napokban), vannak olyan elemei, amelyek kifejezetten meggyőzőek voltak. A játék például határozottan nehezebb, mint a fejlesztők előző alkotása, a Dead Island. Bár ha nem figyeltünk, ott is hamar átálltunk a zombik oldalára, itt ez hatványozottan igaz. Harran városában bizony nem érdemes belekötni az utca emberébe, akarom mondani, zombijába. Már csak azért sem, mert nem mindig egyértelmű, hogy ki lesz fölényben: néha elég egyetlen jól irányzott ütés, és már csuklik is össze a rém, máskor viszont ötször-hatszor is hajlamos feltápászkodni a földről. Ha pedig többen vannak, akkor tényleg él a „szégyen a futás” kezdetű frázis.

Dying Light

A másik nagy újítás az éjszaka beálltával jön elő, ekkor bukkannak fel ugyanis a nálunk sokkal táposabb és valamivel gyorsabb szörnyek, az úgynevezett volatile-ok. Őket UV-lámpánkkal tudjuk lelassítani és sebezhetőbbé tenni, de még így is elég kemény ellenfelek – ahogy az az egyórás kis szeánszunkon megfigyelhettük. De a többi zombi is felszívja magát ilyenkor és sokkal agresszívebbé válik. Ha nappal a játék egy relatíve egyszerű sétagalopp némi zombifelpofozással, akkor éjszaka egy menekülőshow horror elemekkel. Ha már az ellenfeleknél tartunk, a videónkon is feltűnt egy nagydarab bácsi, aki vasbeton darabot használ kalapácsként, és bár lassú, de nagyon fájdalmasakat tud ütni és sokat bír. Emellett van még savköpő meg magát felrobbantó dög is – illetve akad még egy különleges fajta...

Dying Light

Ez pedig egy másik játékos! A Be the Zombie módban ugyanis borsot lehet törni mások orra alá szuperzombiként. Nemcsak emberfeletti gyorsasággal bír ilyenkor a játékos, de pókemberszerűen tud „hálóhintázni”, egy pár másodperces közjáték után pedig ki tud nyírni egy humán játékost. Ahogy a „sima” játékban, úgy itt is lehet fejlődni, új képességekre szert tenni (akár egy hordát is rá lehet uszítani szerencsétlen túlélőkre – akiknek egyébként az a feladatuk ilyenkor, hogy pár kaptárat megsemmisítsenek). Igen ám, de az UV-fény ellenük is remekül hat, ilyenkor csak a menekülés marad: nincs csápolás, nincs nyaktörés: védtelen ilyenkor az ember szörny.
Ahogy a fentiekből látható, a lengyel srácok tényleg kitettek magukért és sikerült játékmenet szempontjából ha nem is eredetit, de nagyon élvezeteset alkotni. A fő küldetés mellett rengeteg kisebb-nagyobb mellékküldetés garantál hosszú távú szórakozást.
GeryG: Harran közepesen nagy város, ahol egyaránt találunk hatalmas toronyházakat és a brazil favelákhoz hasonló nyomornegyedeket is. Ahogy Sityi is írta, rengeteg tennivaló vár a játékosokra, amelyek között vannak pofonegyszerű küldetések és összetettebb feladatok is. Engem ebben egyedül az zavart, hogy a fejlesztők látványosan a barangolással igyekeztek tovább nyújtani a játékidőt. Értem én, hogy a Dying Light lényege a háztetőkön ugrálás, csakhogy majd’ minden küldetés úgy épül fel, hogy az egyes feladatokat a város totál ellentétes végén kell elvégeznünk. És bizony nincs sem Fast Travel opció, sem járművek (pedig ezekkel rogyásig tele minden utca), sem semmi egyéb, csak a puszta rohanás. Ez pedig hosszú távon rém unalmassá és repetitívvé tud válni.

Dying Light

A gond csak ott van, hogy valahogy az utolsó akadályt nem sikerült megugrani, a végső polírozás nem lett tökéletes. (GeryG: diplomatikusan fogalmaztál...) A képeken látható, hogy a látvány szinte kifogástalan – ellenben két pofára zabálja a vasat, és bármit csinál az ember, hajlamos megröccenni, beszaggatni a legbrutálisabb vason is. (GeryG: A látvány, pontosabban az összhatás valóban pazar, élmény egy-egy magasabb épület tetejéről körbenézni a városon. Cserébe viszont utcafronton már előjönnek a hiányosságok. A zombik például kimondottan egy kaptafásak: észrevette más is, hogy minden zombi kopasz?!) Emellett az irányítás is kicsit ügyetlen lett... Szoktam mondogatni néha, hogy a számítógép nem azt csinálja, amit akarsz, hanem amire utasítod, de itt bizony előfordult, hogy a főhős nagyon nem azt akarta csinálni, mint amire utasítottam... Én megértem, hogy nem egyszerű ezt a belső nézetes ugribugrit leprogramozni, de a fejlesztés utolsó két hónapjában egy szekérderéknyi friss bétateszter (akik még nem szoktak hozzá az irányításhoz) szerintem adhatott volna tanácsot arra nézve, hol kéne még javítani a dolgokon...
Phoenix: Voltak részei a játéknak, amelyeket meg tudtam szokni, mint például az, hogy a fegyver itt nem érték abban az értelemben, mint például a Diablóban vagy a World of Warcraftban, azaz nem adunk nevet egy epic fegyvernek, nem polírozgatjuk minden este. Ehelyett tuningolgatjuk, javítgatjuk, aztán otthagyjuk egy zombi fejében vagy rásózzuk egy kereskedőre, aki még így is jó pénzt fizet érte. Élettartamuk ráadásul a játék folyamán szerzett skillektől növekszik is. Egy idő után a zárnyitogatás se idegesített már. Viszont a toronymászással sehogy se tudtam kibékülni, jobban örültem, amikor a csapatban azt más csinálta inkább. (Igaz, GeryG? ;) ) A lakattal lezárt létrák pedig külön bosszantottak, főleg, hogy a hátoldala rácsozatlan volt, mégse lehetett megmászni.
Azt javaslom mindenkinek, hogy mielőtt belevetné magát a játékba, keresgéljen a netes fórumokban tippeket/trükköket, sokat tudnak segíteni a megfelelő kezdőfegyver megtalálásában vagy a gyors pénzgyűjtésben, és így nem a saját bőrünkön kell kísérletezgetnünk.

Dying Light

Summa summarum, nagyon élvezem a Dying Lighttal való játékot – ugyanakkor nem mehetek el amellett, hogy kezd már kicsit túl sok lenni a zombis játékokból. Aki szereti a zsánert, az ne hagyja ki – de jó lenne, ha a fejlesztők és a kiadók észrevennék, hogy a második világháború után a zombiapokalipszis is egy végletekig kifacsart téma lett. El nem tudom képzelni, hogy ezek után a Dead Island 2 miben tud majd újat, élvezeteset mutatni... ■

Dying Light
Dying LightDying LightDying LightDying LightDying Light

A Dying Light PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Dying Light

Dying Light
Pozitívumok
  • Végre valami új a zombis áradatban – a parkour elemek és a nappali-éjszakai játékmenet váltakozása kellően sokoldalúvá teszi a játékmenetet
  • Jól sikerült Be the Zombie mód
  • A grafika igencsak takaros...
Negatívumok
  • ...de igencsak megkéri a magáét
  • Az irányításon lehetne még csiszolni
Minimális rendszerigény: Intel Core i5-2500 3,3 GHz/AMD FX-8320 3,5 GHz, 4 GB RAM, GeForce GTX 560/Radeon HD 6870 1 GB RAM-mal, 40 GB HDD, Windows 7/8/8.1 64 bit/Ubuntu Linux 14.04
Ajánlott konfiguráció: Intel Core i5-4670K 3,4 GHz/AMD FX-8350 4 GHz, 8 GB RAM, GeForce GTX 780/Radeon R9 290 2 GB RAM-mal, 40 GB HDD
7,5
grafika 8
hangok 8
játszhatóság 7
hangulat 8
Dying Light
A legutóbbi Dying Light cikkek, hírek

hozzászólások (16)

Sityi
Sityi 2015.02.08. 11:40
Miért kell azon kiakadni, hogy nagyon sok a zombis téma? Gyakorlatilag amióta a The Walking Dead befutott, boldog-boldogtalan próbálja ezt a sikerhullámot meglovagolni! A vietnámi háborút feldolgozó játékokban valahogy nem dúskálunk... Nem azt mondom (sőt, mondjuk, hiszen hárman írtuk meg az ismertetőt), hogy többet zombis játék ne legyen, csak a mennyiség túl sok már. Magasra került a léc nagyon, és egyre nehezebb megugrani. II. világháborús játékok is jönnek a nagy dömping óta is (Sniper Elite, Red Orchestra, stb.) és jobban tudjuk értékelni őket.
A cikkben direkt írtam, hogy én személy szerint két éve várok már erre a játékra. Elég lelkes voltam az EGX beszámolóimban is róla, de az interjúban azért nekiszegeztem a kérdést Maciejnek: ő mit gondol a zombidömpingről. A válasz ott az interjúban... ;-) Simán jöhetnek még zombis játákok a részemről, én szeretem ezt a zsánert, csak már nehéz innen kiemelkedni. A Dying Lightnak sikerült. És az, hogy apróságokba kötünk bele (apróbb logikai bukfecek a sztoriban, környezetben; fegyverkopás; az irányítás apróbb problémái; stb) mutatják, hogy alapvetően a játékkal nincs baj. Ott a kis coop videónk: mi jót szórakoztunk felvétel közben, pedig ez a második nekifutásunk volt! Objektíven nézve vannak apróbb hibái, ami miatt nem lehet maximális pontszámot adni neki, viszont szubjektíven vizsgálva a játékmenet, a játékmechanika, a hangulat nagyon adja magát, és pont emiatt nagyon élvezetes.
AdranW
AdranW 2015.02.08. 17:28
A Walking Dead? Nem hiszem, hogy ott kezdődött volna. Még a jó öreg Resident Evil próbálkozott a régi zombis történetekre építkezni egy kis Japán szokásos elmebeteg de mégis USA gondolatok keresztezésével.
Utána pedig szépen jött a többi zombis téma. Még volt valami left 4 dead is:D. Azzal azt hiszem játszottam is kb 10 percet
Ezt viszont kipróbálnám, azonban már a videó láttán is látszik, hogy repetitív... :(
Sityi
Sityi 2015.02.09. 00:59
Persze, hogy nem azzal kezdődött, de addig inkább rétegkultúra volt. Nagyjából a Walking Dead sikerekor lett mainstream a zombi apokalipszis.
Phoenix
Phoenix 2015.02.09. 10:36
>nem igazán tetszett a DL. Abba is hagytam.

Namármost ehhez meg csak annyit fűznék hozzá, hogy ha megveszel egy játékot 50 Euróért - Mer'ugye megvetted? Ugye? Mert hát demó az nincsen... - akkor azért nem teszed túl magad ennyire könnyelműen rajta, hogy hát ez bizony játszhatatlanul optimalizálatlan, vagy olyan marhaságok vannak a játékban, hogy attól lesz élvezhetetlen, vagy valami, és abbahagyod. Azért valamennyire jogos lehet a felháborodás, de minimum a véleményalkotás.

És ez most jelen esetben nem a játék ellen szól, nekem tetszett.
ivanova36
ivanova36 2015.02.09. 12:37
Megvettem, nem tetszettek benne dolgok, abbahagytam. Másik hozzászólásban is írtam, hogy lehet majd nekiesek még egyszer, de nem a napokban. Sajnos ez egy ilyen sport. Megveszed, megnézed, és ha nem tetszik, abbahagyod. A demo sem biztos hogy megoldás lett volna rá, persze attól függ mit raknak bele.
Szerencsére nem kötelező nekem végigjátszani időre, így majd előveszem ha kedvem támad rá.
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?