Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Order: 1886

The Order: 1886

Megérkezett minden idők egyik legnagyobb vihart kavart alkotása.

2015.03.03. 09:20 | szerző: gregmerch | Ismertető/teszt

Egyik legszigorúbb alapelvem, hogy soha nem olvasok utána az egyes általam tesztelt játékok fogadtatásának, mielőtt megírnám róluk a véleményemet. Sőt, rendszerint a hangzatos reklámszövegeket is kerülöm, maximum egy-két trailert nézek meg előre róluk. Így tudom elérni azt, hogy a lehető legteljesebb mértékben a magam önálló, senki által nem befolyásolt véleményét tudjam megosztani a Tisztelt Olvasókkal. Nos, jelen tesztalanyom, a PlayStation 4 régóta várt új üdvöskéje, a The Order: 1886 esetében némiképp másként történt. Ennek az az egyszerű oka van, hogy gyakorlatilag kikerülhetetlennek bizonyult az a – finoman szólva is – vegyes fogadtatás, amelytől a világ szaksajtója, és nem utolsó sorban játékostársadalma is hangos, illetve hangos volt már a program megjelenése előtt. Elég fellépni egy közösségi oldalra ahhoz, hogy az ember akaratlanul is belefusson egy vicces reklámszlogen-ferdítésbe, vagy egy-két hangosan szentségelő kommentbe. Persze nem lehetnék immár évek óta a videojáték szakújságíró szakma egyik képviselője, ha nem tudnám mindezt félretenni, és szigorúan objektív, félig játékos, félig pedig ítész szemmel tekinteni az adott alkotásra.
A 2003-ban alakult Ready at Dawn legénysége eddig főleg kisgépes játékokon, vagy ixedik portokon dolgozott, mint például a God of War sorozat PSP-re írt két része, vagy az Okami Wii-átirata. Első igazi, önálló, nagygépes játékukat a Sony Santa Monica Studio támogatásával készítették el, méghozzá mintegy bő három esztendő alatt. A 2012-ben kezdett projekt hivatalosan a 2013-as E3-on került bejelentésre, és azóta tart a programmal kapcsolatos masszív reklámhadjárat és előzetesdömping. Ezek igen látványos, mozifilmszerűen megvalósított, lélegzetelállítóan izgalmas, mozgalmas akcióval teli, áll-leejtően csattanós történetet ígértek, forradalmi játékelemekkel fűszerezve. Az, hogy mindebből mit sikerült megvalósítani, már persze más lapra tartozik.

The Order: 1886

Nehéz spoilerek nélkül beszélni a játék történetéről, ezért aki erre érzékeny, az nyugodtan ugorjon tovább a következő bekezdésre. A sztori meglehetősen érdekes és egyedi módon vegyíti a Pendragon mondakört, illetve a vérfarkasok mitikus történeteit a viktoriánus Anglia valós személyeivel és történéseivel. Képzeljük el, hogy Arthur és a Kerekasztal Lovagjainak Rendje (ez az a bizonyos, a játék címét is adó Rend) a Szent Grál segítségével jelentősen képes meghosszabbítani tagjainak életét, akik ezáltal évszázadokig szolgálhatják az emberiség javát. Halhatatlanok persze nem lesznek tőle, de ha vigyáznak magukra és egymásra, akkor bizony bő párszáz esztendő kinéz számukra. Közben bőszen küzdenek ősi ellenségeikkel, a lycanekkel, akik egyfajta félvér fattyak, az emberek és a farkasok humán vérre szomjazó korcs keverékei. Ez a harc az iparosodás korában látszik az emberiség szempontjából kedvező fordulatot venni, amikor a tudomány legújabb vívmányai remek fegyvereket, drót nélküli adóvevőket és repülő masinákat tesznek elérhetővé. Ugyanekkor London egyik leghírhedtebb kerületében, Whitechapelben valami több mint aggasztó veszi kezdetét. Ennek szeretne utánajárni az általunk irányított Sir Galahad és néhány társa, köztük öreg mentorával, Sir Percevallel. Nem írnék többet, így is talán túl sokat mondtam a jó néhány fordulatot tartogató történetről.

The Order: 1886

A játék környezete, az alternatív, steampunk London nagyon jól kidolgozott, ami talán a program egyik legnagyobb erőssége. A fejlesztők saját grafikus motorja, a RAD Engine 4.0 a videojáték-történelem eddigi talán legkáprázatosabb vizuális élményével ajándékoz meg bennünket. Az égen mindenhol zeppelinek lebegnek, a lovagok felszerelését az ifjú Nikola Tesla bütyköli nem kis lelkesedéssel (aki nem mellesleg az „idióta és tökkelütött” Thomas Edisont akarja mindenáron legyőzni), az utcákon gomolyog a füst és a köd, a tócsák a valaha látott legélethűbb módon tükrözik a környezetet, és a palotáktól a nyomortanyákig mindenhol gázlámpák vagy fáklyák lobognak, amelyek jóvoltából a vetett árnyékok rettenetesen meggyőzőek. Mindezek folytán teljesen magába képes szippantani az embert Viktória királynő birodalmának központja, még ha sajnos kisvártatva rá is kell ébredjen, hogy bizony ez a világ egyáltalán nem nyitott. Az egyes fejezetek küldetései gyakorlatilag előre meghatározott útvonalakon teljesíthetők, és csupán ritkán adódik olyan, hogy eljuthatunk A pontból B-be kétféle ösvényen is, vagy kicsit bővebben kóborolhatunk az adott helyszínen.

The Order: 1886

Az átvezető mozik nagyon hangsúlyos elemei a programnak, ezt soha nem is titkolták a készítők. Ennek megfelelően azok szintén csak szuperlatívuszokkal illethető módon lettek kivitelezve. A sokak által szidott „szélesvásznú” megvalósítás engem egyáltalán nem zavart, ami ugyancsak igaz volt a többi filmszerű effektre is, mint a piszkos vagy véres kamera. Az egyes alakok kidolgozottsága iszonyú profi, ami ugyancsak igaz azok hamisítatlanul angolszász akcentust beszélő szinkronhangjára is. Ez a vérprofi akusztikus megvalósítás a remek, főleg vonós hangszerekre épülő zenei aláfestéssel a másik aspektus, ami nagyban járul hozzá a játék remek atmoszférájához.
Felszerelésünk is igen változatos, és akad köztük egy-két igen ötletes, és nem kevésbé hasznos darab is, mint például a magnéziumködöt kibocsátó, majd abba gyújtólövedéket küldő ágyú, a villámokat szóró Tesla-puska, az állítható fókuszú messzelátó, a zártörő vagy az elektromos kapcsolószekrényeket kiiktató kütyü.

The Order: 1886

De ha minden ennyire remekül kidolgozott, változatos és ötletes, akkor mi az, ami miatt mégis sokan siratják és temetik ezt a programot? Ez bizony a hamar kicsit repetitívvé váló, számos feleslegesnek ható elemet tartalmazó, QTE-kkel teletűzdelt játékmenetnek tudható be. A program felépítése nagyjából a következőképpen fest: egy izmosabb átvezető mozit követően átvehetjük az irányítást karakterünk felett, aki az adott helyszíntől függően lassan bandukol, oson, avagy szaladni is képes. Közben minden lehetséges, kezünk ügyébe kerülő tárgyat megvizsgálunk, de sajnos ezeknek csak töredéke szolgál bármiféle értékes vagy érdekes információval. (Mondjuk Sackboy feltűnése azért mosolyt csalt az arcomra, miközben Whitechapel egyik viskójában kézbe kaptam.) Végül eljutunk oda, ahol egy nagyobb nyitott téren gyanúsan sok fedezékként is használható alkalmatosságot találunk. Itt következnek a harci részek, amelyek rendszerint több hullámban, de mindig ugyanazokról a helyekről érkező ellenfelek legyőzéséből állnak. Az MI sajnos nem kifejezetten okos, sőt, így nagyjából annyiban merül ki, hogy a botok egymást fedezik, és fennhangon közlik, ha éppen tárat cserélnek, megsérültek, egy társuk elesett vagy gránát repült a közelükbe. Rendszeresen belefutunk a szintén nem nagy közkedveltségnek örvendő Quick Time Eventekbe is, amelyek valamennyi általam eddig látott fajtáját felsorakoztatja a játék. Akadnak azonnali halált okozók is, de vannak hosszabb harcok, amikor azért néha tévedhetünk. Engem ezek nem különösebben zavartak, de az azért mindenképpen felróható nekik, hogy minden egyes újrapróbálkozáskor ugyanazokat a jeleket, irányokat kéri a program, nem pedig véletlenszerűen választ egy tetszőlegeset, így igazán csak a hosszabb küzdelmek során lehetnek komolyabban izzasztó, kellemetlen perceink.

The Order: 1886

A fentieken kívül a történetvezetés sem a legoptimálisabb. Eleinte úgy tűnik, hogy a Quantic Dreams játékaiból ismert metódusok komoly szerepet kapnak a játékban, de ez csakhamar megváltozik. A lycanekkel szintén nagyon hamar találkozunk, amelyet sokáig tartó nélkülözésük követ, miközben mi hol az egyik, hol a másik borzasztóan hasonló fizimiskájú ellenfelünkkel hadakozunk. A különleges puskákat is csak viszonylag ritkán használhatjuk, míg helyettük a már unalomig ismert távcsöves puskákat, pisztolyokat vagy különféle karabélyokat forgatjuk. Felszerelésünk a Tesla-féle kütyükön kívül egy kézifegyverből, egy puskából, néhány gránátból és késünkből áll, amelyeket rendszeres tápolással újíthatunk meg – erre nagy szükségünk is van egyébként, hiszen készleteink rendszerint igencsak végesek. Ezek mellett a kooperatív játékmód teljes hiánya zavart még a programban, amely pedig ordít ezért, főleg, mert MI-vezérelte társaink képességei finoman szólva sem illethetők szuperlatívuszokkal. A számos helyen ócsárolt, rövidke játékidő azonban számomra nem bizonyult valósnak. Véleményem szerint inkább átlagosan 10 órát tesz ki, ha valaki kényelmesen, kicsit szétnézve, de nem minden bokor alá bekukkantva tolja végig a programot.

The Order: 1886

Miután jól kipanaszkodtam magam erre a túl sok ígéretet be nem váltott játékra, azt azért megjegyezném: minden fent említett bosszantó butasága és ki nem használt lehetősége ellenére valamiért mégis minduntalan visszatér az ember a Rend soraiba. Ezt minden kétséget kizáróan a briliáns módon kivitelezett környezet, és az azt remekül alátámasztó, kiváló hanganyag váltja ki a játékosból, aki az alternatív Londonban elveszve végül nyelvét lógatva kúszik fedezékről fedezékre, és tizedeli a rá törő hordákat.

The Order: 1886

Zárszóként annyit mondanék: a The Order: 1886 sokkal több is lehetett volna, igazi klasszikus, a PlayStation 4 egyik legelső platformexkluzív nagyágyúja. Ehhez minden meg is van benne, valahogy azonban a külcsínen és a hangzáson kívül mégsem sikerült azt olyan mértékben kiaknázni a fejlesztőknek, ahogy azt ígérték, és ahogy azt ez a jobb sorsra érdemes program – és persze nem utolsó sorban mi, játékosok – megérdemelte, megérdemeltük volna. Mindezek ellenére a játékban mégis megvan az az atmoszféra, ami miatt jómagam biztosan többször is nekivágok Sir Galahad kalandjainak, és ami miatt erősen remélem, hogy lesz egy következő, a mostaninál jóval többet nyújtó epizód is. Úgy legyen! ■

The Order: 1886
The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886The Order: 1886

A The Order: 1886 kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.

értékelés

The Order: 1886

The Order: 1886
Pozitívumok
  • Szemkápráztató grafika
  • Kiváló hangok és zene
  • Remek atmoszféra
  • Érdekes történet
  • Benne van egy jobb folytatás lehetősége és ígérete
Negatívumok
  • Tele van ki nem használt lehetőségekkel
  • Sok a be nem váltott ígéret
  • Sablonossá váló játékmenet
  • Buta MI
  • Középszerű harcok
  • Kooperatív játékmód hiánya
7,0
grafika 10
hangok 9
játszhatóság 6
hangulat 7
The Order: 1886
A legutóbbi The Order: 1886 cikkek, hírek

hozzászólások (3)

balays82
balays82 2015.03.03. 09:56
Ez egy olyan teszt (nem mondanám, hogy kivételesen, de nem sok ilyet olvastam), amivel kb. 99.99%-ban egyet tudok érteni, igaz, nem is nagyon számítottam másra. :-) A pontszámnál talán egy kicsivel vastagabban fogott volna a ceruzám, de nem is az a lényeg. Tagadhatatlan, hogy nem lett tökéletes a játék, vannak hibái, de nem lehet szó nélkül elmenni a számos erénye mellett sem. Sokan mégis megtették, aminek az eredménye, hogy a közvélekedés szerint a The Order lett talán a valaha létező egyik legalulértékeltebb játék.

Egyetértek a záró gondolatokkal is, megvan egy nagyon jó alap a folytatáshoz, illetve az esély is arra, hogy az minden téren fejlődni fog az elődhöz képest. A Ready at Dawn fejlesztői is elmondták, hogy tanultak hibákból, a következő részben pedig sokkal nagyobb hangsúlyt helyeznek a játékmenetre is. Én azért bízom benne, hogy ez nem megy majd a filmes hangulat rovására, mert személy szerint nagyon kedvelem ezt a stílust.
MattMatthew
MattMatthew 2015.03.03. 11:15
A befejezést én negatívumnak éreztem, mert szerintem nem benne van a folytatás, hanem szemtelenül követeli a folytatást... avagy nincs befejezve:-/. Bár az ilyesmi "nyitott" zárások mindig megosztóak szoktak lenni.


[Második bekezdés vége: Percival, nem Percifal!]
MattMatthew
MattMatthew 2015.03.10. 22:06
Honest Game Trailers - The Order 1886
:-)
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?