Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Total War: Attila

Vándorló barbár törzsekkel újított a népszerű sorozat.

2015.03.06. 09:10 | szerző: TheHolyOne | Ismertető/teszt

Nagyjából az ezredforduló környékén, egészen az évtized második feléig szokás volt játékokhoz kiegészítőket kiadni, amelyekben a fejlesztők új pályákat, küldetéseket, tovább tökéletesített játékmenetet biztosítottak játékuk rajongóinak, míg azok a következő epizódra vártak. Az expansion packeket aztán idővel felváltották a DLC-k, minden előnyükkel és hátrányukkal. A kiegészítő lemezek szűk szegmensét jelentik az ún. stand-alone kiegészítők, amelyek sajátossága, hogy futtatásukhoz nincs szükség az eredeti játékra. Alapvetően ezek közé sorolható a Total War széria legújabb epizódja, az Attila is, amelyet kis túlzással akár Barbarian Invasion 2-nek is nevezhetnénk.

Total War: Attila

Pedig a téma nagyon is érdekes. Miután a Total War: Rome II-ben felépítettük a Római Birodalmat, most a népvándorlás kori Európában egy vándorló törzs bőrébe bújva lerombolhatjuk azt, vagy megpróbálhatunk túlélni és visszaállítani a birodalom régi dicsőségét. A játék 395-ben indul, miután Teodosius császár halála után a birodalom végleg szétvált keleti és nyugati részre. A teljes árú alapjáték megvásárlása után összesen 10 néppel játszhatunk (és ezt a számot DLC-k beszerzésével növelhetjük). Választhatjuk a birodalom két részét és az Újperzsa (Sassanida) Birodalmat, ha hagyományos építős-terjeszkedős játékra vágyunk. A két barbár királysággal (szászok, frankok) és négy vándorló néppel (alánok, vandálok és két gót törzs) pedig végigfosztogathatjuk szomszédainkat, vagy letelepedve kihasíthatjuk saját birodalmunkat a régiek kárára. No és persze vannak a hunok, akik ugyanezt teszik. Ezek a népek mind különböznek egymástól egy kicsit, de az igazi játékmenetbeli eltérés tulajdonképpen csak a vándorló népek és a birodalmak között van. Birodalmunkat irányítva, a Rome II-höz hasonlóan, városainknak elegendő élelmet, rendet és tisztaságot kell biztosítanunk, különben lakosaik éheznek, lázadoznak vagy járványokban halnak meg. Ezen három tényezőre épületek felhúzásával lehetünk hatással. Némelyiknek csak helyi, másoknak provincia szintű hatása is van. Egy provincia ugyanis három régióra van felosztva, egy fő- és két kisebb várossal. Az épület- és provinciamenedzselés elsőre nagyon is összetettnek tűnhet, egészen addig, míg ki nem ismerjük magunkat rajta. Akkor azonban rájövünk, hogy ez csak a legádázabb ellenségünk, a kezelőfelület miatt tűnt így. A galád ugyanis mindent megtesz, hogy megkeserítse életünket. Könnyen elveszhetünk ugyanis a különböző épületek fejlesztési lehetőségei között, hogy aztán próba-szerencse (vagy tapasztalat) útján rájöjjünk, melyik az a két-három amire úgyis szükségünk lesz, hogy ne üssön be a... baj. Vagy amíg kimatekozzuk, hogy a négy különböző típusú farm között mi is az apró különbség, hogy utána mindig ugyanazt az egy-kettőt használjuk. De az sem ártana, ha nem csak egy körrel a lázadás előtt kapnék értesítést arról, hogy egy isten háta mögötti provinciában vészesen lecsökkent a rend, mert akkor már lehet, hogy túl késő bármit is tenni.

Total War: Attila

Más jellegű, újszerű játékmenetet jelent, ha valamelyik vándorló barbár törzset irányítjuk. Ekkor nincsenek városaink, kizárólag hadseregeinkre, vagyis hordánkra támaszkodhatunk. Ezen a területen komoly fejlődés történt a Barbarian Invasion óta. Az egyes seregek működnek úgy, mintha a városaink lennének. Tartoznak hozzájuk „épületek”, amelyeket fejleszthetünk, és befolyásolják, milyen egységeket képezhetünk vagy mennyi élelmet és bevételt termelünk (önerőből). Legfontosabb bevételi forrásunk úgyis a letelepedett népek zaklatása lesz. A provinciákon áthaladva seregünk portyázhat, megnövelve bevételeinket a terület tulajdonosának kárára, de akár ki is foszthatunk településeket (ez már nyílt háborút jelent). Seregeinkkel tábort is verhetünk, ilyenkor egységeink feltöltődnek, ha veszteséget szenvedtek volna, és a sereg integritására is jó hatással van. Ha meguntuk a vándorló életmódot, letelepedhetünk egy lakatlan provinciát „kolonizálva”, vagy a hagyományos módon, egy már lakott területet elfoglalva. Ez fordítva is működik: ha egy barbár nép utolsó települését is elfoglaljuk, maradék seregeik automatikusan hordákká válnak és elkezdenek vándorolni.
Ez a játékmód kétségtelenül új színt visz a játékba. Minden döntésünknek sokkal nagyobb tétje lesz, hiszen egy rossz mozdulat jelentősen visszavethet minket, vagy akár teljes pusztulással is járhat. Ugyanakkor elgondolkoznék azon, hogy válogatás nélkül bármelyik nép hajóra szállhat a tengerpartokon, különös tekintettel a hordákra. Elég illúzióromboló ugyanis látni, hogy a félelmetes tengeri nép hírében álló magyarok (akik nincsenek benne a 10 játszható népben) végigkalózkodják Dél-Itáliát és Szicíliát. Vagy amikor a ravasz tengeri róka alemannok feltűnnek Türosz kikötőjénél és kifosztják azt. Az sem segít, hogy az agyhalott MI rögtön ez után a kis manőver után kómába esett, mert az ostromban a sereg olyan veszteségeket szenvedett, hogy nem mert semmi mást csinálni, a tengeren viszont nem kapott erősítést. Így körökön keresztül ott héderezett a kikötőm bejáratánál, míg egy arra járó sereggel végleg fel nem számoltam őket.

Total War: Attila

A Total War játékok legnagyobb erőssége mindig is az organikus történetmesélés volt, amikor is minden játékos maga hozza létre saját történeteit az élményei alapján. A körökre osztott kampány módban egyengetjük népünk történetét, majd az itt bekövetkező csatákat 3D-s környezetben, valós időben le is játszhatjuk. A játék rendkívül sokszor újrajátszható, hiszen bármelyik népet is választjuk, nem lesz két ugyanolyan végigjátszás. Részekre visszamenőleg tudnék mondani olyan csatákat, taktikai húzásokat, amelyekre még most is emlékszem és büszke vagyok, és biztos vagyok benne, hogy más rajongó is így van ezzel. A Total War: Attilában például egyszer a kelet-római császárommal védtem egy gázlót a perzsa túlerővel szemben. Rendkívül feszült és izgalmas csata volt, hiszen mindig figyelnem kellett az éppen harcoló csapatok állapotát, kivonni azokat, akik elfáradtak vagy súlyos veszteséget szenvedtek, nehogy megtörjenek és magukkal rántsák a többieket is, majd pedig friss egységekkel kellett betömnöm a réseket. Kétszer is megpróbáltam mögéjük kerülni lovasaimmal, de mindkét próbálkozás kudarcot vallott. A perzsa katonák végül teljesen kimerültek és végül megfutamodtak.
Csakhogy az MI (ami már epizódok óta leggyengébb pontja a Total War játékoknak) még ilyenkor is megtesz mindent, hogy ezeket az élményeket széttrollkodja. Miután elmenekült a perzsa sereg, meglepetésemre a csata nem ért véget. Még maradt 60 katona, akik nem futamodtak meg. Miután felkutattam az egész térképet, arra jutottam, hogy vagy importáltak harctéri nindzsákat a Shogunból, akik képesek bárhol elrejtőzni, ha mozdulatlanok maradnak, vagy eleve meg sem érkeztek a harctérre vagy egyéb látványos módon bugzott ki az MI. Úgyhogy jobb ötletem nem lévén, le kellett pörgetnem a csatából hátralévő fél órát. A kampány módban viszont könnyen elkaphat a „csak még egy kört” érzése, még úgy is, hogy a körök közt nagyon hosszúúú a várakozási idő. Részben azért, mert (főleg a játék elején) rengeteg nép van a térképen, amelyeknek mind le kell játszani a körét.

Total War: Attila

A Total War: Attila egy erős közepes játék, a 3D-s csatákon kívül szinte minden területen van olyan játék, ami jobb nála. Gazdasági, diplomáciai területen ott az Europa Universalis, az itt szinte nem is létező dinasztia- illetve politikai menedzsmentben pedig a Crusader Kings. Egyetlen eredeti mozzanata a vándorló népek megjelenítése, míg a birodalom- és városépítős részt majdhogynem egy az egyben a Rome II-ből emelték át, és bár elég tisztességesen van megvalósítva, mégsem új tartalom, mint ahogy azt a kiadó kérdéses ár- és DLC-politikája sugallja. Hibái ellenére mégis érdemes kipróbálni, de lehet, hogy érdemes megvárni egy gazdaságosabb Game of the Year kiadást belőle. ■

Total War: Attila
Total War: AttilaTotal War: AttilaTotal War: AttilaTotal War: AttilaTotal War: AttilaTotal War: AttilaTotal War: Attila

értékelés

Total War: Attila

Total War: Attila
Pozitívumok
  • Érdekes korszakot dolgoz fel
  • Vándorló törzsek megjelenítése a játékban
  • Sokszor újrajátszható
Negatívumok
  • Teljes árú kiegészítő
  • Csak 10 játszható nép...
  • ...a többi megvehető DLC-ben
  • Nem kell attól tartani, hogy ebből az MI-ből fejlődik ki a Skynet
7,0
grafika 7
hangok 7
játszhatóság 7
hangulat 6
Total War: Attila
A legutóbbi Total War: Attila cikkek, hírek

hozzászólások (15)

McCl@ne
McCl@ne 2015.03.06. 18:49
Az lenne inkább a kérdés, hogy miért mindig olyan ember ír a TW sorozatról, aki alapból rühelli, játszani sem tudja, helyén kezelni meg pláne nem?
Panda1
Panda1 2015.03.06. 19:58
Tényleg nem tudok mindent, hogy mit kapok a pénzemért, de azért van pár dolog amit tudok.
1 ez bizony tényleg a Rome 2 motorja. Tehát nem fektettek bele annyi energiát ami egy új motorhoz kellene, hanem pofoztak a régin. (nem azt mondom, hogy ez baj, mert a Rome 2 is szép volt, de ennek a játéknak az előállítása bizony nem került olyan sokba mintha egy új játék lenne)
2 igazad van hogy fontos a játékidő, én a Rome 2 be is beletettem valami 200 órát. Meg tudnám nézni a Steamen pontosan, de valahol ekörül van és ez tényleg szempont egy játéknál, hogy meddig tudok vele játszani.
3 de akkor is kiadtak egy eleve csonkított játékot, a nagyobb üzlet reményében. Nekem ettől fordul fel a gyomrom. Tudom nem kötelező megvenni, de ez egy fórum, ahol a véleményemnek hangot adok.
De nézd én nagyon sok játékkal játszottam sok időt. De nem adnék ki mondjuk a Transport Tycoon ért teljes árat újra, mert írtak hozzá egy nyalóka világ skint, de majdnem minden a régi.
4 mire a Róme 2 be megtaláltam, és megtanultam használni a kezelőfelületet már jócskán benne voltam az 50 órába. Lehet hogy Láma vagyok, de így 30 on felül már nincs annyi ideje (és esze) az embernek, hogy mindenre egyből rájöjjön. Nézem ezeket a Starcraft 2 meccseket a neten, és rettenetesen ügyesek, és szemtelenül fiatalok. Elgondolkozik az ember, hogy jó lenne úgy játszani, de én ebből már kinőttem, hogy ilyen jó lehessek. :)
EGyébként szerintem is le van pontozva a játék. (Hozzáteszem NEM játszottam vele) de nehéz úgy objektívnek maradni, amikor ordít az egészről, hogy az üzletről szól.
Szerintem egy erős 82% elég lenne rá. Ha ilyenek lennének a 70% játékok, akkor 99% még nem született.
McCl@ne
McCl@ne 2015.03.06. 20:26
Néhány dologban egyetértünk, én 27€-ért vettem meg elővételben, így nekem megérte, mert jött hozzá a Viking Forefathers DLC is, de amúgy a Steam-es ára pl. tényleg pofátlanság, bár szerintem mindennek az, de ez megint másik történet.
A DLC rendszertől alapból hányok én is, bár itt azért többről van szó, mint egy-egy plusz fegyverről vagy skinről. Eleve a DLC-ket aztán végképp nem kötelező megvenni, nem nagyon maradsz ki semmiből, ha viszont megveszel olyat, ami érdekel, akkor 6-7€-ért (a Longbeards most annyi nagyjából) kapsz megint tucatnyi játékórát és viszonylag új élményeket! Szóval azért egy játéknál az egyik legfontosabb szempont a játékidő, és pl. ha egy GTA V ugyanannyiba kerül, mint pl. egy CoD (és most mindkettőnél nézzük csak a single részt), akkor ott valami nem stimmel, igaz?
Egy stratégia eleve nem 6-8 órás, de egy ilyen meg aztán végképp nem, és pl. 200-300 órákért (Shogun 2-ben van 450 órám) csekélység az a kb. 9-10e forint. De mondjuk abban igazad van, hogy a Rome 2 és az Attila két külön játékként értékesítése elég trehány dolog, viszont mégis úgy alakult, hogy mindkettő eléggé más-más élményt okoz ahhoz, hogy fizessünk értük külön-külön is!
Plusz ha beletanultál a Rome 2-be (ismerős érzés, nekem is eltartott egy darabig), utána ez már gyerekjáték lesz (és a játékidőhöz sem adódik hozzá!).
Pras
Pras 2015.03.06. 20:34
Ami a UI-t illeti, én különválasztottam a játék vezérlését, ami számomra a szorosan vett "user interface", valamint azt, ami leírja, hogy mit és hogyan érdemes tenni adott helyzetekben a UI-vel, ami inkább a "manual". Éppenséggel a manual a játékba van építve, a minősége pedig siralmas - de a UI jó. Ha a kettőt együtt nézem, értem a véleményed.
Ami az én olvasatomban mégis ezt indokolja, az az, hogy ha a játékot illető ismeretei a játékosnak kielégítőek, a rossz UI mellett ennek ellenére is problémás, akár játékélmény-romboló irányítani a játékot, ez pedig már az Emperor Edition-ben sincs így. (Az eredetiben voltak hiányosságok, pl. amit már említettem, hogy csak az aktuális közrendet mutatta a provincia-lista, azt, ami ennél sokkal fontosabb, azaz a tendenciát, nem.) Abban tehát egyetértek, hogy a learning curve fölöslegesen meredek az információhiány miatt, viszont a játék tulajdonképpeni kezelhetősége nagyon kevés ponton kifogásolható - ha egyáltalán.

Az ár/érték aránynál én inkább azt nézném, hogy az adott tartalom képes-e visszahozni az árát játékórában (ami végülis egy egészen kézzelfogható mérőszáma az "értéknek"), az Attila pedig képes. Hisz írtad is: a népek (szerintem kultúrkörön belül nem eléggé [jelenleg a magyarok például = 100% hunok], de talán majd a keserédes DLC-k...) eltérőek, a játékmechanika a különböző társadalmi csoportok között erősen eltérő, az újrajátszhatóság jó. Személyes, statisztikailag tehát nyilván nem értékelhető példa: Az R2-ben több mint ötszáz órám van, a féláron megvásárolt DLC-ket fölfelé kerekítve (nincs kedvem sokat számolgatni :D ) 30 forint alá jön ki egy játékóra. Az Attilával egyelőre nem tartok sehol, ennek ellenére 60 óra felett járok. Ez ugyanazt a mintát mutatja, mint anno az R1 és a BI. Ezt a cikktől függetlenül írom, mivel nagyon nehéz általánosítani, hogy kinek mi éri meg; arról pedig nem rendelkezünk információkkal, hogy a fejlesztési költséghez viszonyítva ezen a darabon a CA és a SEGA vastagabbon nyerészkedett-e, mint az ipari átlag. ("tisztességtelen profit" :D )
A DLC-k árszabásán én is húzom a szám, de ez meg az "ez van"-kategória; nem fehér holló. Összességében a főbb címeknél máshol sem látok arányaiban komolyabb differenciát, főleg nem ennyi idő alatt; de mégegyszer: ez értékítélet, tehát szubjektív, nem különösebben vitatható.

Minden tisztelettel, érthető az is, hogy lekötik a figyelmedet az egyik fronton, de ettől a figyelmetlenség továbbra is figyelmetlenség marad. :D A kampány nem valós idejű, arra van idő, amire a játékos szán. Az, hogy a(z egyébként a sorozathoz képest viszonylag nehéz - ebben is egyetértek) játék figyelemigényes, egyáltalán nem gond, mert nem unfair. Az adóbeszüntetés marginális és szubjektív kérdés és nem is fogunk ezen összeveszni (mint ahogy máson sem), de szigorú szemmel is összesen plusz egy kattintás, ami szerintem egy korrekt dizájn-döntés, figyelembe véve, hogy - Nyugatrómát kivéve - hányszor használja az ember. :)

Viszont még mindig nagyon határozottan úgy vélem, hogy a Crusader Kings-et teljesen fölösleges belekeverni, főleg így. Teljesen más a profil. Meg is fordíthatnám az "érvelést": butított a diplomácia, családmenedzsment, stb., viszont legalább van benne. A térképtologatósdiban ezzel szemben hol van az érdemben levezényelhető csata? :) Erre persze jön a válasz, hogy "Az nem erről szól." Ja, értem... azazhogy nem értem. Magyar fórumokon folyton visszahallani ezt, folyton ugyanazoktól, évről-évre. Ez külön vicces; 13 éves a Total War széria, mégis mit vár? Ez így nagyjából ugyanaz, mint a Grand Theft Auto-t azért kutyázni, hogy még mindig nincs benne manuális váltás és külön billentyű az ablaktörlőre, és egyébként is: azt, hogy lehet autót vezetni, már a Test Drive széria évekkel ezelőtt megcsinálta.
Irreleváns.
Egyáltalán nem gondolnám rólad; több más esetben más fórumokon viszont egyértelműen úgy érzem, hogy ennek felemlegetése nagyjából olyan aránytévesztés, hárdkórgémervagyok-ba bújtatott öntömjénezés, mint amikor én 16 évesen osztottam a Panzers-et, hogy életerő-csíkja van a tanknak. (Így visszagondolva, milyen idióta találta ki már a "Codename: Panzers" címet?!)
Pedig aztán a CK sem egy Dwarf Fortress... :)
Sokkal több racionalitás van házon belül összevetni, mert az viszont már egy lényegi meglátás, hogy szemmel láthatóan az Attilába sikerült implementálni azt a politikai modellt, amivel a Rome 2-ben váltig szerencsétlenkedtek (hogy aztán az EE-vel tulajdonképpen félúton feladják), mint ahogy az is egy jogos észrevétel lenne, hogy - korszaknál maradva - az R1 már bírt családfával, bár jóval szerényebb lehetőségekkel, más modellel.
Őszintén nem értem tehát, hogy miért megy még ennyi év után is a "Bezzeg a Paradox." Aki úgy istenigazából "BezzegaParadox", az már régen egyszerűen azokkal játszik, jól érzi magát és slussz. :)
Panda1
Panda1 2015.03.06. 23:34
Azert jo igy velemenyt cserelni, hogy ertelmes emberek vannak a forumon. Kozbe megneztem az adatlapodat, es te is taposod mar rendesen a harmincas eveidet, szoval tudod mirol beszelek.
A dlc vel nincs problemam. A fallout new wegas tobb dlc je is kimagasloan jo volt. nekem azzal van problemam hogy egy jatekot szandekosan csonkitva adnak ki, hogy dlc vasarlassal feloldjanak dolgokat benne... tok jo dolog, hogy a tobb szaz oras jatekidot megfejelik meg, de valahogy akkor is piszkalja a csoromet, hogy teljes arat adtam ki erte. jelenjen meg 3 honap mulva. de akkor a megjelenes utan keszitsek el plus munkaval ha plus penzt kernek erte. A diablo 3 kiegeszitojenel egyaltalan nem zavart, hogy teljes ar. mert boven vokt benne tartalom, es latszott benne a munka.
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.