Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

Jeff VanderMeer: Déli Végek trilógia

Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb sci-fi írójának trilógiáját nehéz lenne egyetlen műfajba besorolni.

2015.03.07. 09:10 | szerző: GeryG | Egyéb

Jeff VanderMeer egyike az utóbbi évek legnépszerűbb sci-fi íróinak, ám munkássága azon belül is a viszonylag újnak számító „new weird” (vagy „weird fiction”) műfajába sorolható. Ezt a ’90-es években elterjed műfajt sokan próbálták definiálni, leginkább úgy lehetne jellemezni, mint a modern sci-fi, a régimódi misztikumon alapuló horror, valamint a hagyományos fantasy műfajának szerelemgyerekét. VanderMeer e stílus egyik legnevesebb képviselője, aki 2013-ban fogott neki legújabb története megírásának, amely végül egy trilógiában teljesedett ki. Ez lett a Déli Végek trilógia.

Jeff VanderMeer: Déli Végek trilógia

Az első kötet az Expedíció (Annihilation) címet kapta, és igazából a történet felvezetésének tekinthetjük. Valahol Amerika déli részén található egy titokzatos terület, amelyet csak X térségnek neveznek. Jó 30 évvel ezelőtt valami megmagyarázhatatlan esemény következett be ezen a területen, amit nem igazán lehetett meghatározni. Lehetett ugyanúgy természeti katasztrófa, mint emberkéz műve, de a regény hangulatának egyik fontos alappillére, hogy a szerző ezt nem köti az orrunkra. A térségbe a Déli Végek hivatal eddig tizenegy expedíciót szervezett, ám ezek mindegyike katasztrofális eredménnyel zárult: hol nyomtalanul eltűntek, hol meghaltak vagy megőrültek a tagok. A regény a tizenkettedik expedíció történetét meséli el. A csapatot mindössze négy nő alkotja, ám szintén sajátos ízt ad az olvasásnak, hogy VanderMeer nem keresztelte el őket, ehelyett végig szakmájuk alapján azonosítja be őket: a pszichológus, az antropológus, a geodéta és a biológus – mi az utóbbi szemszögén keresztül ismerhetjük meg az eseményeket. A biológust nem csupán szakmai érdeklődése vonzza a fák közé, hanem saját tragédiája is: férje tagja volt az előző expedíciónak, ahonnan teljesen váratlanul tért vissza, ám sem az expedícióra, sem az X térségre, sőt, még feleségére sem nagyon emlékezett. Négyen vágnak neki tehát az ismeretlen, sűrű erdőnek, hogy fényt derítsenek a titkokra. Hamarosan találnak egy földbe vájt alagutat, amelyet a biológus képtelen nem „világítótoronyként” kezelni. Egy végeláthatatlan lépcső vezet a mélybe, amelynek mentén különös írásra bukkannak. Nemcsak a szöveg kísérteties, hanem az azt alkotó, beazonosíthatatlan növény is, amellyel íródott. Hogy végül az expedíció sikerrel jár-e, sikerül-e megfejteni az írást és annak eredetét, nem lőném le.

VanderMeer regénye nem is feltétlenül a története miatt egyedi, hiszen hasonló rejtélyekről milliónyi kötet íródott már eddig is. Az egészet sokkal inkább az író stílusa viszi el a hátán. A könyv alapvetően a biológus naplójának tekinthető, ennek – és az X térség fokozódó hatásának – megfelelően hol teljesen tárgyilagos, szakmai értekezéseket olvashatunk a különös növényekről, hol a korábbi élet emlékeiben kalandozhatunk, máskor pedig rácsodálkozhatunk a térség egykori szépségének maradványaira. A regény egyáltalán nem hosszú, hiszen 200 oldal sincsen, ám mégis olyan tartalommal bír, amit sok hosszabb mű is megirigyelhetne.

Jeff VanderMeer: Déli Végek trilógia

A trilógia második felvonása a Kontroll (Authorithy), amely szinte mindenben különbözik az első kötettől. Sokan éppen ezért kicsit visszalépésnek ítélik meg, ám ez nem feltétlenül igaz. A történet sokkal inkább az X térséget kutató Déli Végek hivatalról szól, mint magáról a térségről. A hivatalt egy John Rodriguez nevű, ám mindenki által csak Kontrollként ismert férfira bízzák, hogy végre sikerre vezesse a vállalkozást. Ez máris jelentős eltérés az első kötethez képest, hiszen itt sokkal közelebb kerülhetünk a főszereplőhöz, már csak a megszemélyesítése végett is. Ha azt hisszük, az őrület és titokzatosság csak az X térségre jellemző, nagyot tévedünk, hiszen az tudat alatt, alattomosan megfertőzte a kutatására felállított Déli Végek kormányhivatalt is. Éppen ezért Kontroll feladata talán még nehezebb is, mintha be kéne merészkednie a fák közé, a hivatalnál ugyanis még annál is nagyobb veszély fenyegeti: saját munkatársai, akikről sosem tudni, hogy mik a szándékaik, milyen titkokat rejtegetnek. És, ha mindez nem lenne elég, Kontrollnak az idővel is versenyt kell futni, ugyanis az X térségben mozgolódni kezdett valami....

A Kontroll leginkább egy átvezetőnek tűnik az első és utolsó regények között, pont annyira szürkének hat, mint a Mátrix-trilógia második része. Valahogy sem a történet, sem annak felépítése és mechanikája nem sikerült túl gördülékenyre. Amíg az első kötet nehéz, de lebilincselő olvasmánynak számít, addig ez inkább csak nehéznek. Szerencsére még így is képes betölteni azt a szerepet, amit VanderMeer szánt neki: remekül felvezeti a trilógia záró epizódját.

Jeff VanderMeer: Déli Végek trilógia

A harmadik, befejező kötet a Fantomfény (Acceptance), amely már ismét az első rész színvonalát hozza. A történet remek lezárása az apránként felépített, és a két előző kötetben több szemszögből is körbejárt sztorinak. Az X térség terjeszkedni kezdett, így már nem lehet csak kívülről szemlélve tűnődni a mibenlétén. A cselekmény több szálon fut, amelyek ha térben már nem is, időben alaposan eltérnek egymástól: hol az első rész biológusát követhetjük nyomon, hol Kontrollt, de még a világítótorony eredetéről is képet kapunk – nem is akármilyet. Valamire való sci-fi-horrorként arról ne is álmodjunk, hogy a kötet utolsó oldalára érve minden korábban felmerült kérdésre választ kapunk, sőt. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) lett szinte tökélete befejezése a Déli Végek trilógiának, ahol nem csupán a szereplők sorsa dől el, hanem velük együtt az egész emberiségé is.

A Déli Végek trilógia érdekes mű lett, amit tényleg nehezen tudnék bármelyik műfajba beskatulyázni. Egyszerre misztikus horror, ahol VanderMeer Lovecraftet idéző ügyességgel játszik az ismeretlennel és az attól való belénk kódolt félelemmel, és egyszerre sci-fi, ahol egy különös idegen világot ismerhetünk meg. A három kötet egyfajta hullámvasút is, mivel sajnos a második kötet egy picit kilóg a sorból, sokkal szárazabb lett a másik kettőnél, de a történet megértéséhez (vagy legalábbis ennek megpróbálásához) elengedhetetlen, hogy átrágjuk magunkat rajta. Így is bátran ajánlom mindenkinek, aki szereti a misztikumot és a rejtélyeket. És akiket nem zavar, hogy hosszú órák olvasása után sem lesz esélyük megfejteni ezeket. ■

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.