Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

White Night White Night

White Night

Egy elhagyatott kúria, egy sötét titok, kísértetek és egy árva gyufa lángjának fénye...

2015.03.17. 13:21 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Sokféle horrorjáték létezik. Vannak az akciódús alkotások, mint a Resident Evil széria, ahol elvileg ijesztő zombikkal kell megküzdenünk, vagy a F.E.A.R., ahol a sok akcióba itt-ott belecsempésztek ijesztő jeleneteket. Ez a tábor talán a legnagyobb, mivel ezzel lehet a legszélesebb közönséget megcélozni. Mellettük ott vannak a manapság egyre népszerűbb túlélő horrorjátékok, amelyekben sokszor minden felszerelés és főleg fegyver nélkül ledobnak egy adott világba, ahol aztán magunknak kell gondoskodnunk a fennmaradásunkról. Erre jó példa a Don’t Starve vagy a DayZ játékok, de ide sorolható a The Forest is. Számomra azonban egy harmadik kategória a legkedvesebb, ezt tartom igazából egyedül tényleg horrorjátéknak. Ez pedig az ismeretlennel, a misztikummal és rejtélyekkel operáló alkotások tábora. Egyik nagy kedvencem a Scratches, egy hagyományos point’n’click kalandjáték egy kísérteties kúriában. Jelen beszámolóm tárgya, a White Night viszont egy picit kifogott rajtam, ugyanis nem tudnám egyértelműen egyik táborban sem elhelyezni.

White Night

A történet 1938-ban játszódik, valahol Amerikában. Hősünkkel épp átszeljük az éjszakát autónkkal, amikor egy régi híd után váratlanul egy ködös női alak bukkan fel a semmiből az út közepén, mi pedig ösztönösen félrerántjuk a kormányt. Ahogy lennie kell egy ilyen történetben, autónk egy fának csapódik és használhatatlanná válik – épp egy régi kúria bejáratának közelében. Ballonkabátos emberünk épp csak ki tud kászálódni az autóból, láthatóan komoly fájdalmai vannak, segítségre van szüksége. Csakhogy közel s távol se híre, se hamva emberi életnek, és ez különösen igaz az említett kúriára, mégis az az egyetlen hely, ahová segítség reményében fordulhatunk. Belépünk hát a már első ránézésre is hátborzongató épületbe, ám ezzel épp csak elkezdődnek megpróbáltatásaink.

White Night

A White Night végig a szellemhistóriák jellegzetes elemeire épít, vagyis az egész helyszín folyamatosan árasztja magából a baljós hangulatot, sosem érezzük magunkat biztonságban a falai között. Ezt a fejlesztők különösen jól megoldották végig a játékban. A házban hamar rájövünk, hogy valami nagyon nincs rendben, hiszen hol úgy tűnik, évek óta lakatlan a hely, máskor meg olyan, mintha épp öt perccel korábban hagyták volna ott. Ezt a furcsaságot tovább fokozza a különféle szellemalakok váratlan fel-felbukkanása, köztük egy zaklatott idős nő alakjával, aki mindenáron ki akar minket űzni a házból. Az i-re a pontot a háttérben meghúzódó sötét titok teszi fel, amely a ház egykori lakóihoz kötődik, megfejtése pedig ránk vár.

White Night

Általában beszámolóimat a történet után a játékmenet taglalásával szoktam folytatni, ám a White Night esetében előbb mindenképpen mesélni szeretnék a látványvilágról. A játék ugyanis szinte teljes egészében fekete-fehér, ez alól mindössze a tűz a kivétel. Ez nem csupán hangulatfokozó elem – bár kétségtelenül annak is kiváló –, a játékmenetben is nagyon fontos szerepet játszik. Mivel történetünk éjszaka játszódik egy elhagyatott, régi épületben, magától értetődik, hogy koromsötét van mindenütt. Általában az orrunkig sem látunk, csak az ablakokon beszűrődő holdfény fed fel egy keveset környezetünkből. Ezen segít, hogy hősünk történetesen láncdohányos, ezért dugig van a zsebe gyufával. Na jó, dugig ugyan nincs (és nem is láncdohányos), de a lényeg, hogy van nála egy csomag gyufa, ami némi kis fényt varázsol az éjszakába.
A játék így egészen egyedi élményt nyújt, hiszen ez a noiros megvalósítás a fekete szín dominanciájával nagyon jól átadja a sötétben tapogatózó ember kiszolgáltatottságát. A fény-árnyék effektek itt kiemelten nagy hangsúlyt kapnak, ezek mind nagyon jól is működnek végig a játékban.

White Night

Mint említettem, a látvány jelentősen hozzájárul a játékélményhez, hiszen gyakorlatilag végig a koromsötétben botorkálunk. Mindig csak annyit látunk környezetünkből, amennyit a gyufa lángja bevilágít (a valóságban azért ennél valószínűleg sokkal kevesebbet látnánk egy árva gyufa mellett, de ez mindegy), vagyis mindig apránként kell feltérképeznünk az adott szobát és annak berendezését. Néha ugyan találunk villanykapcsolókat, amelyek segítenek egy keveset helyzetünkön, de fényárban sosem fog úszni egyik helyiség sem. Sötétben pedig semmit sem tudunk csinálni, mindenféle interakcióhoz némi fényre van szükségünk, hogy egyáltalán lássuk, mit csinálunk. Mivel alapvetően egy kalandjátékról van szó, ezért rengeteget fogunk olvasni: hol a ház lakóinak naplóbejegyzéseit, hol régi újságkivágásokat, leveleket. Ezek segítenek összerakni a ház történetének kirakós darabkáit.
Gyufakészletünk nem végtelen, egyszerre legfeljebb tizenkét darab lehet nálunk, de szerencsére a házban mindenfelé találunk utánpótlást (és a sztoriból még arra is választ kapunk, miért). Ha épp nem olvasunk, akkor fejtörőket kell megoldanunk, ehhez pedig többször a villanyfényt is segítségül kell hívnunk.
A mentési rendszert is ötletesen oldották meg. Mivel hősünk ugyebár sérült, szüksége van néha egy kis pihenésre. Ezért a fotelekbe lepihenve ment a játék. Persze ennek megvan az a hátránya, hogy csak bizonyos helyiségekben tudunk menteni, ezért hajlamosak is vagyunk megfeledkezni ennek fontosságáról – márpedig a játékban meg lehet halni, ilyenkor pedig rém idegesítő újra végigmenni a már ismert feladványokon és utolérni korábbi állásunkat. Valójában ugyanaz a rendszer, mint a Resident Evil írógépei esetében.

White Night

Meghalni pedig a már említett idős nő szelleme által tudunk. Hogy ki ő és miért is haragszik ránk ennyire, nem lőném le, viszont azt igen, hogy ha meglátjuk, forduljunk sarkon és sipirc. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy mikor és hol bukkan fel, bár ő tölti be a játékon belül a „terelőbója” szerepét is, mivel bizonyos területekre például miatta nem tudunk eleinte belépni, csak a sztori előrehaladtával. Ha összefutunk vele (és ez sűrűn előfordul), mindig rikoltozva a nyomunkba ered, és általában csak a lámpák fénye tünteti el (a gyufáé véletlenül sem). Elég ijesztő látványt tud kelteni, illetve más módon is hajlamos játszani az idegeinkkel. Hol csak a képernyő egy pici szegletében sejlik fel a szoba egy távoli sarkában, máskor kopogni kezd a mellettünk lévő ajtón, vagy elhalad egy nyitott ajtó előtt. Ez és a többi hasonló kísértetsztoris klisé remekül illik a játékba és a fejlesztők ügyesen is helyezték el őket, ettől pedig végig képes a játék feszültség alatt tartani.

White Night

Nehéz is lenne rosszat mondanom a White Nightról, annak ellenére, hogy persze nem tökéletes játék ez sem. A mentési rendszerről már írtam: amennyire ötletes, annyira nehézkes is néha. A látványvilág engem meggyőzött, de biztos van olyan, aki nem tudja megszeretni. Az irányítással sem volt különösebb bajom, mind billentyűzettel, mind kontrollerrel könnyen kezelhető a játék. Cserébe a rögzített kamera néha megnehezíti a navigációt, ahogy azt már az ilyen megoldásoktól rendre megszokhattuk. A kitartó játékosok néhány óra alatt letudhatják a történetet, az újrajátszási faktor pedig már csak műfajából adódóan sem túl magas. És végül biztosan akad olyan is, aki az egész szellemesdire már csak legyint, és csak a kliséket fogja látni a játékban. Ezzel együtt is mindenkinek bátran ajánlom, aki szereti a szellemhistóriákat, szeret régi kastélyok baljós, sötét szobáiban bóklászni és nem zavarja a fekete-fehér megvalósítás. Ők biztosan nem fognak csalódni a White Nightban. ■

White Night
White NightWhite NightWhite NightWhite NightWhite Night

A White Night PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

White Night

White Night
Pozitívumok
  • Egyedi látványvilág
  • A fény-árnyék játék ügyes felhasználása
  • Olcsó, de hatásos ijesztgetés
Negatívumok
  • Néha nehézkes kamerakezelés
  • Helyhez kötött mentési pontok
7,0
grafika 8
hangok 8
játszhatóság 7
hangulat 9
White Night
A legutóbbi White Night cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?