Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Egyéb

Assassin's Creed: Egység [könyv]

Részletek Élise de la Serre és Arno Dorian naplójából.

2015.03.25. 15:00 | szerző: GeryG | Egyéb

Valószínűleg csak kevesen tudják, hogy az Oliver Bowden név valójában Anton Gillt (alias Antony Cutlert) takarja. Az egyszerűség – és a megszokás – kedvéért mi maradjunk a Bowden névnél, hiszen számunkra, videojátékosok számára így vált az elmúlt években ismertté: neki köszönhetjük az Assassin’s Creed széria alapján íródott regényeket. Az első ilyen műve még 2009-ben jelent meg (hozzánk 2011-ben érkezett meg) Reneszánsz alcímmel és a második Assassin’s Creed játék történetét mesélte el. Viszonylag vékony könyv volt, amely elég szigorúan ragaszkodott a játék eseményeihez, csak minimális mértékben rugaszkodott el azoktól. Ám ahogy a szerző egyre jobban megismerte a játék univerzumát, úgy nyúlt egyre bátrabban hozzá, így a soron következő művei mind egyre tartalmasabbak lettek, mindegyik inkább kiegészítette a játék történetét, mintsem újra elmesélte azt. Ez különösen igaz az Árulás és a Fekete lobogó esetében, amelyek már sokkal nagyobb hangsúlyt fektettek a történet hátterében játszódó eseményekre és a szereplők előéletére is. Néhány héttel ezelőtt pedig megérkezett a legújabb kötet, az Egység, amely már nem is feltétlenül az Assassin’s Creed Unity főhőséről szól.

Assassin's Creed: Egység [könyv]

Ez persze nem teljesen igaz, mivel a regény Arno Dorian naplóbejegyzésével veszi kezdetét. Ebből pedig rögtön ki is derül, hogy a közel 450 oldalas kötet, amelyet a kezünkben tartunk, elsősorban nem is az ő, hanem Élise de la Serre naplója – pontosabban abból származó részletek gyűjteménye. Ennek megfelelően az eseményeket nem is a játék főhőse, Arno szemszögéből fogjuk megismerni, hanem különös szerelme, Élise-éből.
Élise a nagy múltú la Serre család utolsó sarja, egyben a templomos rend nagymesteri címének egyedüli várományosa. Ám erről gyermeki évei során természetesen mit sem sejt. Az első naplóbejegyzések még az ifjú Élise-ről szólnak, arról, miként teltek napjai anyja és regnáló nagymester apja mellett. Élise értelemszerűen sokkal több időt tölt anyja mellett, aki – bár ezt ő akkor még nem tudta – céltudatos neveléssel igyekezett felkészíteni lányát a rá váró nagy feladatokra. Így már egészen fiatalon megismerkedik Weatherall úrral, akitől eleinte csak vívóleckéket vesz, ám az évek múlásával Élise elsőszámú bizalmasává, mentorává és védelmezőjévé válik. Itt ismerkedik meg Arnóval is, akiben gyerekként még csak játszótársát látja, ám ifjú hölggyé cseperedve már az egyetlen férfivá is válik életében.
Csakhogy a templomos rend várományos nagymesterének élete nem csupán játék és mese. Előbb hosszú betegség után anyját veszíti el, majd a rendbe való beavatásának estéjén apját is, akit látszólag Arno gondatlansága miatt tudnak meggyilkolni. Élise bosszút esküszik apja gyilkosai ellen, ez pedig gyökerestül forgatja fel az életét.

Az Egység története az Assassin’s Creed regények közül az eddigi legösszetettebb és legfordulatosabb. Bowden nagyon ügyesen és átgondoltan építi fel a nagy összeesküvést (amit persze nem ő talált ki, hisz a játék is erről szól), amely a la Serre dinasztia trónról való letaszítását célozza. Minden az Élise és anyja elleni gyilkossági kísérlettel kezdődik, amely után megkezdődik a nyomozás, hogy ki és miért tört az életükre. De ki lehetett a megbízó? Az orgyilkosok? Logikus lenne, hiszen évszázadok óta vérre menő küzdelem folyik a két rend között, így a nagymester feleségének és lányának meggyilkolása kézenfekvő lenne. Esetleg a templomos renden belül van egy áruló, aki így akarja megrendíteni a vezető pozícióját? Erre is van esély, hisz Élise apjának nézeteivel nem mindenki ért egyet. Ennek a kinyomozása pedig Élise-re vár, aki nem is tétlenkedik. A folyamat azonban éveket vesz igénybe, amely során Élise is érett nővé válik, akit már nem is feltétlenül a renden belüli rend helyreállítása motivál, mint inkább saját bosszúja.

A könyv tehát javarészt Élise naplóbejegyzéseit gyűjti össze, csak nagyon ritkán tér vissza Arnóhoz néhány oldal erejéig – ezek is inkább csak összekötő kapcsok a fontosabb események között. Ennek megfelelően a nyomozás és az azzal egyszerre kitörő francia forradalom eseményeit is mind a lány szemén keresztül ismerhetjük meg, ami teljesen új színt visz a játékból már ismerős történésekbe. Míg a játékban a forradalom a szemünk előtt zajlik le, addig a regényben inkább csak háttérként szolgál. Idővel ugyan fény derül a forradalom mozgatórugói és a két rend viaskodása közötti kapcsolatokra, ám ezzel együtt is csak egy kellék marad.

Az Assassin’s Creed: Egység egy újabb kellemes és szórakoztató olvasmány Oliver Bowden tollából. Egyaránt ajánlom azoknak, akik jól ismerik a játékot is, valamint azoknak, akiknek kimaradt a sorozat legújabb epizódja. Mindkét esetben egy picit más színezetet kap a történet, hiszen előbbiek számára remek kiegészítő lehet, míg utóbbiak számára kerek egészként is megállja a helyét (bár vannak benne utalások a korábbi regények szereplőire, eseményeire is). A francia forradalom talán kaphatott volna nagyobb szerepet is a történetben, de az összeesküvés és a nyomozás önmagában is kellően izgalmas és lebilincselő.
Bowden valószínűleg nem pihenhet sokat az Egység meg írása után, hiszen a sorozat történetében először egyszerre két teljes értékű játék is megjelent, így várhatóan a Rogue is megkapja a maga regényváltozatát. Annál is inkább, mivel a két történet között vannak összefonódások is... ■

hozzászólások (0)

cikkajánló

John Scalzi: Vörösingesek

Scalzi megmutatta, hogyan kell egy remek sci-fivel fityiszt mutatni a sci-fi műfajnak.

Assassin’s Creed - Alvilág [könyv]

Egy ifjú indiai és egy ikerpár története a viktoriánus Londonban.

Év játéka 2015.

Olvasóink szavaztak, mi pedig most kihirdetjük a győzteseket.

John Scalzi: Árnyékszövetség

Négy önálló, de összekapcsolódó novellával bővült a Vének háborúja univerzum.

Ernest Cline: Armada [könyv]

Egy olyan erős kezdés után, mint a Ready Player One, nagyon nehéz újra megugrani a szintet. Ernest Cline-nak sikerült.