Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Bloodborne Bloodborne

Bloodborne

A From Software ismét egy lenyűgöző akció-RPG-t alkotott.

2015.03.31. 16:51 | szerző: Barnabás | Ismertető/teszt

A Bloodborne a PlayStation 4 egyik legjobban várt exkluzív játéka volt részemről, gyakorlatilag emiatt vásároltam meg a Sony új konzolját. A japán From Software dark fantasy akció-RPG szériája, a Souls sorozat ugyanis az utóbbi évek legnagyobb kedvence lett nálam. A Demon’s Souls, a Dark Souls és a Dark Souls II mind kitűnő alkotások, melyek legfőbb jellemzői az idegőrlő nehézség és a titokzatos, sok izgalmat tartogató felfedezés élménye. A magával ragadó sorozat mögött álló agy, Hidetaka Miyazaki a Dark Souls első része után egy teljesen új környezetben játszódó szoftveren kezdett el dolgozni, míg a csapat másik fele a folytatáson munkálkodott. Ebből az új ideából született meg a Bloodborne, amelyben Miyazaki mester horrorisztikus, gótikus környezetbe ültette a Souls sorozat alapjait, és számos újítással reformálta meg a sokak által imádott játékmenetet.

Bloodborne

A játék története a komor, gótikus hatásokkal megáldott Yharnam városában játszódik, amely a szóbeszéd szerint hatásos gyógymódok helyszíne. Sokan utaztak ide az évek alatt, hogy gyógyírt találjanak bajaikra. Az általunk irányított főhős is ezzel a céllal érkezik a városba, de ehelyett átváltozott, vérengző fenevadakat talál, akik a vérére szomjaznak. A játék története a Souls hagyományokhoz híven nincs a szánkba rágva, többnyire a tárgyak részletes leírásából és a burkoltan fogalmazó párbeszédekből következtethetünk Yharnam történelmére és a felszín alatt zajló dolgokra. Szerintem ez nem is baj, gyakorlatilag meg kell dolgoznunk azért, hogy részletesebben megismerhessük ezt a titokzatos, veszélyeket rejtő világot.

Bloodborne

Az eddigi részekhez hasonló, bár nagyobb részletességgel testre szabható karaktergenerálás után máris szembesülhetünk pár újdonsággal, amelyek főként a harcot érintik. Miyazaki célja ezúttal a támadó harcmodor erősítése volt, itt bizony nincs lehetőségünk pajzs mögé bújva kivédeni a rémségek támadásait. Egyik kezünkben jellemzően egy átalakítható fegyver, a másikban pedig egy mordály foglal majd helyet. A sokkal agilisebb, gyorsabb mozgás és kitérés is az agresszívebb harcmodort ösztönzi, csakúgy, mint az újonnan bevezetett regain rendszer. Ennek az a lényege, hogy minket ért sebzés után életerőnk egy részét még visszaszerezhetjük gyors ellentámadásokkal. Ez érdekes helyzeteket teremt, hiszen meg kell fontolnunk, hogy visszább lépünk-e gyógyulni, vagy kockáztatunk, és gyors támadásba lendülünk. A lőfegyverek célja pedig elsősorban nem a direkt sebzés, hanem a pont megfelelő pillanatban elsütött ellentámadásból végrehajtható kritikus sebzésű támadás. A hátbatámadás is megmaradt a korábbi Souls részekből, viszont most sokkal nehezebb kivitelezni.
Az arcba mászó, testközeli harcot erősíti a mágia szinte teljes száműzése is, itt többnyire szúró- és vágófegyverekkel kell apró darabokra szecskázni a szörnyegeteket. Igazából én ezt nem bántam, mivel mindig közelharcos karakterekkel érvényesültem a Souls játékokban, így csak a mágus karakterekkel szimpatizálóknak lehet esetleg hiányérzete. Egyúttal a korábbinál kevesebb fegyvert és tárgyat fogunk találni, nem lehet kismillió különböző puskát, páncélt és egyéb felszereléseket aggatni karakterünkre.

Bloodborne

Az egész játékra jellemző ez a letisztult, kissé egyszerűsödött játékmenet, amely azonban szerintem inkább előnyére vált, mint hátrányára. Valljuk be, a Souls játékokban is inkább a jól megszokott, teljesen felfejlesztett pár fegyverünket használtuk végig. A gyógyulás folyamata is más, az Estus üvegcse helyett itt vérrel teli fiolákkal tölthetjük vissza életerőnket. Ezek fogyóeszközök, így bizony a keményebb csaták után sokszor korábbi helyekre kell visszatérnünk, hogy az elesett ellenfelek után hagyott zsákmányból tudjuk pótolni a készleteket. Ez a dolog kissé meg tudja törni a játékmenetet, ha egy főellenfelet sokadszorra próbálunk meg sikertelenül legyőzni és a gyógyító üvegcsék pótlása miatt kell minduntalan visszatérnünk régebbi helyekre. Erre pedig elég nagy esély van, mivel a játék az elődeihez hasonlóan meglehetősen kemény nehézséggel állítja szembe a kalandorokat. Én már megedződtem a Souls széria korábbi részein, de ettől függetlenül itt is eléggé megszenvedtem pár húzósabb résszel. Persze ez hozzátartozik a játék alapvető jellemzőihez, az esszenciáját adja az izgalmas játékmenetnek. Folyamatos feszültséget érzünk, ahogy egyre távolodunk a ritka mentési pontokat jelentő lámpásoktól, és a főellenfelekhez érve már a torkunkban dobog a szívünk, ugyanis tudjuk, hogy elég egy komolyabb hiba, és halálunkat követően küzdhetjük magunkat vissza az újra feltámadó ellenfelek tengerén átgázolva. Persze vannak közben megnyitható útvonalrövidítések, amelyeknek hála hamarabb visszatalálhatunk a komolyabb megmérettetések helyszínére. Egyébként érdemes alaposan körülnézni, mert rejtett helyekre és nagyon hasznos tárgyakra is bukkanhatunk kalandozásaink során.

Bloodborne

A mesterien felépített, addiktív játékmenet tehát megmaradt a korábbi címekből, ahogy természetesen most is van egy központi helyszín, ahová visszatérhetünk karakterünket és fegyvereinket fejleszteni, felszereléseket vásárolni. A Hunter’s Dream nevű álombeli helyen nyugodtan bóklászhatunk, itt nem zargatnak a rémségek. A korábban már említett egyszerűsödés megtapasztalható a felszerelés fejlesztésében is, mivel a ruházatunkat nem tudjuk tápolni, csak fegyvereinket tudjuk erősebbé tenni. Annyi újítás van, hogy ezúttal különböző bónuszokat adó drágaköveket is pakolhatunk multifunkciós gyilkolóeszközeinkbe. A karakterfejlesztés is a megszokottak szerint történik, csak itt lelkek helyett vért gyűjtünk, amelyet halálunkkor ugyanúgy elveszítünk. Tehát ezúttal is jelen van a rizikó, ha túl sokat tartunk magunknál, mivel könnyen elbukhatjuk. Érdekesség, hogy bizonyos esetekben nem a halálunk helyén fogunk találni egy vértócsát összegyűjtött tapasztalati pontjainkkal, hanem egy közeli, világító szemű ellenfél birtokolja azt, és csak a meggyilkolásával tudjuk újra megszerezni. Egyébként halálunknak ezúttal nincs ennél komolyabb vonzata, tehát nem csökken a maximális életerőnk minden egyes elhalálozással, mint a Dark Souls II-ben.

Bloodborne

Nem szóltam még a multiplayerről, amelyet itt kis harangok megszólaltatásával érhetünk el. A kooperatív játékhoz és a többi játékos vérengző lemészárlásához a harangok mellett egyaránt szükségünk van az úgynevezett insight pontokra, amelyeket a történetben való haladással és bizonyos tárgyak felhasználásával kapunk. Ezekkel egyébként vásárolhatunk is speciális felszereléseket a Hunter’s Dream központi területén. Kockázat természetesen a kooperatív játékban is van, mivel ha az erre szolgáló kis harangot megkongatjuk, azzal kitesszük magunkat a támadó játékosoknak is.

Bloodborne

A végig fordulatos, lenyűgözően rémisztő és groteszk helyszínekkel, szörnyetegekkel tarkított játék végigjátszása simán kiteszi a 40-60 órát. Ez lehet, hogy egy kicsit kevesebb, mint a Souls szériában tapasztalt robusztus játékidő, de újdonságként még itt vannak a chalice dungeonök, amelyek véletlenszerűen generált, halálos csapdákkal, rémségekkel és speciális főellenfelekkel tarkított kazamaták. Igaz ugyan, hogy érezhetően panelekből épülnek fel, de ezekkel is jól el lehet szórakozni egy darabig. Valamint van multiplayer aspektusuk is, ugyanis játékostársainkkal is megoszthatjuk az általunk generált halálos dungeonöket, így gyakorlatilag végtelen számú labirintusban bolyonghatunk. Ezek mellett pedig természetesen most is ott van a New Game+, amelyben a történet befejezése után egy sokkal keményebb nehézségi fokozatba kapcsolva játszhatjuk újra a kalandot az eddig megszerzett felszereléseinket és fejlettségi szintünket megtartva.

Bloodborne

Eddig nem említettem meg a Bloodborne grafikáját, amely az újgenerációs hardvernek megfelelően rémálomba illően szépre sikeredett. Elborult részletességgel lettek megalkotva az ocsmány szörnyetegek, az óriási főellenfelek, valamint a horrorisztikus és egyben méltóságteljes gótikus utcaképek. Az effektek és az animációk elsőrangúak, megkapó részletességgel lett ábrázolva a húsba vágó fegyver nyomán patakzó vérpermet, amely vastagon beborítja karakterünk sötét ruházatát. Ezúttal tehát nem panaszkodhatunk a kiváló grafikai megvalósításra, mint azt sokan tették a Dark Souls II előző generációs látványvilágának kapcsán. Az irányítás nem igazán változott a korábbiakhoz képest, ezúttal is tökéletesen kézre áll karakterünk terelgetése. A hangok is hozzák a kiváló színvonalat, a szimfonikus zenekarral felvett zenék pedig tökéletesen festik alá a főellenfelek elleni harc drámai hangulatát.
Komolyabb hibát nem is tudok felróni a játéknak, mint a hosszú töltési időket és a néha tapasztalt frame rate problémákat. Simán várakozunk 40 másodpercet a betöltésnél, amely a gyakori elhalálozásoknál komoly többlet frusztrációt okozhat. A fejlesztők már megígérték, hogy egy patch-ben ezt a problémát igyekeznek orvosolni, de addig sajnos ki kell várnunk a hosszas betöltést.

Bloodborne

A Bloodborne eleget tett a felfokozott rajongói elvárásoknak, sőt bizonyos tekintetben túl is teljesítette azokat. A fejlesztőknek úgy sikerült megreformálnia a lenyűgöző Souls sorozatot, hogy annak alapvető értékei megmaradtak, mégis az újdonság meggyőző erejével hatnak a friss ötletek. Miyazaki mester vezetésével a From Software megalkotta a PlayStation 4 eddigi legjobb exkluzív címét, amelyet évek múlva is emlegetni fogunk. Ehhez azért hozzá kell tenni, hogy nem mindenkinek való ez a gyötrő kihívásokkal kecsegtető horrorisztikus kaland, de aki vevő az ilyesmikre, annak kötelező kipróbálnia. Az olyan Souls-fanatikus rajongóknak, mint én, pedig egy minden mást elhomályosító, felejthetetlenül zseniális játékélményt ad a Bloodborne. ■

Bloodborne
BloodborneBloodborneBloodborneBloodborneBloodborneBloodborne

A Bloodborne kizárólag PlayStation 4-re jelent meg.

értékelés

Bloodborne

Bloodborne
Pozitívumok
  • Magával ragadó, horrorisztikus hangulat
  • Remekül kidolgozott grafika
  • Kiváló újítások a sorozat régi értékeinek megtartásával
  • Az eddig megszokott kemény, de ösztönző kihívás
  • Továbbra is egyedi és jól kidolgozott multiplayer lehetőségek
Negatívumok
  • Hosszú töltési idők
  • Néhány esetben frame rate problémák
9,5
grafika 9
hangok 9
játszhatóság 9
hangulat 10
Bloodborne
A legutóbbi Bloodborne cikkek, hírek

hozzászólások (4)

medve91
medve91 2015.03.31. 17:21
nagyon jó cikk, tolom mint asz állat! A story valami brutál egyébként, elég érdekes fordulatot vesz egy bizonyos pont után, jó értelemben! alig várom a különböző videókazt a storyról, meg a karakterekről!
balays82
balays82 2015.04.08. 09:19
Nem bírtam magammal, végül megvettem a játékot, mert amiről a megjelenés óta mindenki csak áradozik, azt egyszerűen ki kell próbálni. A From Software játékai közül eddig csak a Demon's Souls fordult meg a kezeim között, de rövid kínszenvedés után - miután minden halál után egyre gyengébben kezdhettem a játékot elölről - hagytam az egészet a francba, rájöttem, hogy ezt a stílust nem nekem találták ki. Éppen ezért a Dark Souls két részével már próbát sem tettem. A Bloodborne gótikus világa azonban a kezdettől fogva nagyon bejött, jöttek a rendkívül pozitív előzetesek, a még pozitívabb kritikák, illetve a halvány reménysugár, hogy az elődökhöz képest valamivel engedékenyebb lett a rendszer.

Szóval tegnap este belekezdtem, majd hajnali 1 óra körül a Cleric Beast legyőzés utáni euforikus állapotban hagytam abba a játékot. Most már vannak sejtéseim, hogy miről beszélnek a rajongók. Ha a Bloodborne nem riaszt el valakit már a kezdő lépéseknél, akkor valószínűleg rövid időn belül magába szippantja a játék horrorisztikus, mocskos, de ennek ellenére a maga módján szép és vonzó világa. Velem is ez történ, miután az első nagyobb ellenség, egy bárddal hadonászó hústorony kb. tízszer megfektetett nem sokkal a kezdés után. Azt tudtam, hogy a rám jellemző, "igyekszem többet adni, mint kapni" harcmodor itt nem fog működni, de egy dolog az elmélet, egy másik pedig, hogy gyakorlatban is sikerüljön átállni a kitérés utáni visszatámadások ritmusán alapuló harcra. De amikor valamennyire sikerült, akkor azt vettem észre, hogy már kb. egy órája nem haltam meg. Aztán persze igen, de a korábban szerzett tapasztalatokat és zseniálisan felépített város időközben megtalált rövidített útvonalait felhasználva végül eljutottam az első főellenségig, akit harmadik próbálkozásra sikerült leverni. Már alig várom, hogy mehessek tovább. Azt továbbra sem állítom, hogy egészen biztosan elérek a játék végéig, mert mások - köztük igazi Souls veteránok - beszámolóit olvasva az igazi megpróbáltatások még el sem kezdődtek, de a saját korlátaimon már egy kicsit most is sikerült felülemelkedni.
Nem gondoltam volna, hogy egy játék, ami ennyire nem rág a játékos szájába semmit, ahol nincs semmiféle konkrétan megfogalmazott célkitűzés és feladat, nincs térkép (de van számtalan bejárható, ki tudja hová vezető útvonal), és még a leggyengébb ellenség is képes két ütésből elintézni egy óvatlan pillanatba, ami akár több órányi kemény küzdelem eredményeit teheti szinte semmissé, ennyire szórakoztató lehet.
Raistlin666
Raistlin666 2015.04.08. 13:28
Szerintem ezek után egy Dark Souls maratont is betervezhetsz! Úgyis kinyomták felhúzva PS4-re is...
balays82
balays82 2015.04.08. 14:09
Ünnepélyesen kijelentem, hogy belekezdek abba is, ha egyszer elérek a Bloodborne végére.:-)
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?