Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Guns, Gore & Cannoli

Zombik és maffiózók, mi kell még?

2015.05.09. 19:14 | szerző: Wing | Ismertető/teszt

Mostanában annyi jó platformjáték jött ki, hogy a stílus kedvelői nem panaszkodhatnak, elég csak az Ori and the Blind Forestre, vagy a szintén viszonylag új, nálam hatalmas kedvenccé vált Valiant Hearts: The Great Warra gondolni. Ezek jóval többek, mint egyszerű ugrálgatás A-ról B-re, hiszen utóbbi játék például komplett történelmi tananyagnak is beillik, előbbinek a látványvilágát pedig AAA-s címek is megirigyelhetik. Nos, a Guns, Gore & Cannoli egyikhez sem hasonlít. A lehető legprimitívebb játékról van szó, amit ki lehet találni: folyamatos jobbra scrollozás mellett mindenre lőni, ami mozog. Gondolkodás nélkül.

Guns, Gore & Cannoli

Vinnie Cannolit, a sztereotipikus maffiózó antihőst testesítjük meg, akinek semmilyen piszkos munka nem elég piszkos, így rá esik a választás, hogy ellátogasson a képzeletbeli Thugtownba, ahol a rivális maffia elrabolta „famíliánk” egyik tagját. A feladat meglehetősen egyszerűnek hangzik, ám a város körül gyanús a csend, az érkező kevés hír is ellentmondásos. A rejtélyre hamar fény derül, a városban ugyanis kitört a zombi-apokalipszis (mi más!), így amint befut hajónk a város kikötőjébe, kezdetét veszi a mészárlás. Először csak egy – végtelen lőszert tartalmazó – pisztoly áll rendelkezésünkre, később azonban lesz minden, ami elengedhetetlen kelléke egy maffiafilmnek: lefűrészelt csövű vadászpuska, Tommy Gun, meg pár egyéb nyalánkság is, például lángszóró és vállról indítható rakéta. Ezekkel kell átvágnunk a végtelen hullámban érkező zombikon, és megkeresnünk Frankie-t, az elrabolt maffiózó barátunkat. Persze lesz még a történetben egy-két csavar.

A folyamatos scrollozás mellett történő hentelés meglepően szórakoztató.A játékot talán úgy lehetne jellemezni, mint egy Becstelen brigantykba oltott The Walking Deadet. Igen, ennek pont annyi értelme van, mint amennyi a játéknak is: semmi. Mégis, a folyamatos scrollozás mellett történő hentelés meglepően szórakoztató, és mindig akkor jön valami legyőzendő boss vagy átvezető videó, amikor kezdene az egész monotonná válni. A bőven adagolt lőszermennyiségnek és a változatos ellenfeleknek hála a folyamatos tűz-, vér- és robbanáshegyek kellően izgalmassá teszik a játékmenetet, amikor pedig csatlakozik hozzánk Frankie is, akkor tovább nő a káosz és a – jelen esetben vele arányos – élvezeti faktor. Persze ehhez hozzájön még, hogy az aláfestő zenék baromi jók, a játék közepe táján például végtelen loopban hallgathatjuk a klasszikus ír népdalt, a Johnny I Hardly Knew Ya-t, ami mellé természetesen tökéletesen passzolnak a robbanások és a fegyverropogás.

Guns, Gore & Cannoli

Ha már zene: a szinkronhangok zseniálisak. A túljátszott, ám nem idegesítő, sztereotipikus maffiózó-szövegelés (nem kevés utalással a Keresztapára és a Nagymenőkre) nagyot dob a hangulaton. Mivel főhősünk, Vinnie néha meglehetősen szokatlan szlengkifejezéseket is használ, a feliratok nem teljesen fedik az elhangzottakat, afféle „fordításként” is használhatóak.

A tömegesen érkező zombik mellett amúgy további ellenfeleink is vannak, nevezetesen az ellenséges maffiacsalád tagjai, illetve maga a hadsereg, amely megpróbálja fenntartani a rendet a városban, minimális sikerrel. Szerencsére ezek egymással sincsenek jóban, így kis ügyességgel kijátszhatjuk őket egymás ellen, mielőtt megpróbálunk keresztültörni rajtuk.

Guns, Gore & Cannoli

Külön érdemes megemlíteni, hogy bármelyik játékállásnál beszállhat legfeljebb még két barátunk a játékba (csak egy gépen), így akár hárman is végig lehet játszani a játékot, persze ilyenkor kicsit szűkösebb lőszerkészlettel kell gazdálkodnunk. Ekkor persze elengedhetetlen a kontroller, ami amúgy is erősen ajánlott a játékhoz (tegyük hozzá, ez persze ennél a műfajnál nem túl meglepő).

A Guns, Gore & Cannoli nem akarja megváltani a világot, sehol nem lesz az év játéka, de érzésem szerint nem is ez volt a játékot fejlesztő Crazy Monkey Studios célja. Ha a játékoknak az a céljuk, hogy szórakoztassák az embert, akkor tesztalanyunk simán megugorja a lécet. Nem fog világmegváltó gondolatokat ébreszteni bennünk, nem fog napközben eszünkbe jutni egy újabb stratégia a végső győzelemhez, de ha meló után fáradtan hazaérünk, fél órára bármikor tökéletes kikapcsolódást jelent. ■

Guns, Gore & Cannoli
Guns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & CannoliGuns, Gore & Cannoli
Guns, Gore & Cannoli
A legutóbbi Guns, Gore & Cannoli cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?