Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Fallout 4

Poszt-apokaliptikus Skyrim.

2015.11.20. 21:55 | szerző: Captain Balu | Ismertető/teszt

A háború még mindig nem változott. Aki az elmúlt heteket nem egy szikla alatt töltötte, annak feltűnhetett, hogy az internet gyakorlatilag megőrült, és jóformán minden egyes weboldal Fallout 4 lázban égett, és ég a mai napig is. Ekkora felhajtásnak nagyon nehéz megfelelni, hiszen ilyenkor akaratlanul is, de még jobban megnőnek a játékkal kapcsolatos elvárásaink. A Bethesda Game Studiosnál dolgozó srácok azonban már nem egyszer bizonyították, hogy ők bizony képesek ezekhez az elvárásokhoz felnőni. Sikerült-e ez nekik most a Fallout 4-el? Nos, lelövöm előre a poént, igen is, meg nem is.

Fallout 4

A történetet bizonyára már mindenki jól ismeri. A második világháború után valami csodálatos dolog történt. Az emberiség végre nem pusztításra használta az újonnan felfedezett atomenergiát, hanem olyan technológiák fejlesztésére, amelyek alapjaiban változtatták meg az emberek hétköznapjainak kényelmét és menetét. Persze semmi sem tart örökké, hiszen a nukleáris háború fenyegetése mindig is ott lappangott a háttérben. Rendhagyó módon ezúttal a játékos itt kapcsolódik be a történésekbe. Gyönyörű őszi reggel van, épp a fürdőszobában készülünk rendbe rakni fizimiskánkat. Ez gyakorlatilag a(z előzetesekben már elspoilerezett) karaktergenerálás, ahol amellett, hogy kiválaszthatjuk, hogy férfi vagy női hőssel szeretnék nekivágni a kalandnak, elképesztően részletesen testre szabhatjuk kinézetünket. Mindezt olyan kényelmesen és kézre esően, ahogy arra legutóbb a Dragon Age: Inqusitionben volt példa. Ezután kicsit körülnézhetünk a házunkban, beszélhetünk házi robotunkkal és feleségünkkel, és dajkálhatjuk a kisfiúnkat. Már épp leráztuk a makacs ügynököt, aki a képesítésünk miatt zaklatja ezt a szép reggelünket (ekkor oszthatjuk el pontjainkat, a promóciós videókból már jól ismert hét főtulajdonságunk között), és megnyugodtunk, hogy van behűtött Nuka-Cola a hűtőben, amikor beüt a ménkű. Az Egyesült Államokat atomtámadás éri. Mi azon szerencsés kevesek közé tartozunk, akiknek foglalt helyük van egy vaultban, azaz egy a sok másik közüli, földalatti óvóhelyen, amit az állam pont ilyen vészhelyzetekre hozott létre. A Fallout 4-ben nem kapunk betekintést a vaultok mindennapi életébe, ahogy azt kaptuk a harmadik epizódban, ugyanis – spoilermentesen – 200 év múlva, hibernált alvásunkból ébredve elhagyjuk a haldokló földalatti bunkert, és fiunk nyomában eredünk, akit elraboltak mellőlünk.

Fallout 4

A Bethesda továbbra is a hangulatkeltés mestere. Amikor kilépünk a Vault 111-ből a radioaktivitás szaggatta Boston pusztáira, a látvány egyszerűen letaglóz. Pedig eljátszották már ezt velünk a fejlesztők az előző részben, vagy már a The Elder Scrolls IV: Oblivionben is, de még mindig működik a formula. Az ember azt se tudja hirtelen, hogy merre induljon ezen a végtelen tájon. A térképre pillantva elsőre akár kicsinek is tűnhet a mozgásterünk Skyrimen edződött szemeknek, de ne aggódjon senki, Boston is tömve van látnivalóval, felderítendő romokkal. Elsőre ép ésszel felfoghatatlan az a tartalom, amit a fejlesztők ebbe a játékba pakoltak. Az utolsó utáni szoba is be van rendezve, már amennyire lehet az atomháború utáni állapotot rendezettnek hívni. Jóformán minden lim-lomot felvehetünk (aminek ezúttal lesz értelme is, majd erről később), mindenhova benézhetünk, és mindig találunk valami tennivalót magunknak. Csak úgy hívogatnak a kis ikonok, amelyek felbukkannak a minitérképünkön, miközben haladunk küldetésünk felé. Itt meg kell jegyeznem, hogy a fő történeti szál megint elég sótlanra sikerült, hiszen nem hagytak nekünk elég időt, hogy kötödés alakuljon ki gyerkőcünk és karakterünk között. Ezért sokkal inkább fogunk foglalkozni bármi mással, mint csemeténk felkeresésével. Besegítünk majd a helyi farmereknek, akik próbálnak életet lehelni a „sugárzó” termőföldekbe, a Brothers of Steel lovagjaival vállvetve pucoljuk ki a helyeket, ahol a mutánslények tanyát vertek, vagy csak egyszerűen jött-ment emberek apró-cseprő problémáit oldjuk meg jó pénzért cserébe.

Fallout 4

Az első pár órában tényleg csak ámulunk és bámulunk a sok teendőn. Az első keserű szájíz akkor fog minket elkapni, amikor a kezdeti kábulatból ráébredünk, hogy küldetéseink felépítésükben általában kimerülnek abban, hogy „menj ide, öld meg ezt, menj oda, hozd el azt”. Sokkal fájóbb lesz azonban, amikor szembesülünk azzal, hogy bár a párbeszédek sokkal dinamikusabbak lettek, alaposan meg is lettek csonkítva. A négy lehetőség közül általában az egyik egyfolytában egy visszakérdezés, a másik egy szarkasztikus megjegyzés, a harmadik egy lerázás opció (amivel rengeteg küldetéstől elesünk!), a negyedik pedig egy elfogadás/helyeselés. A meggyőzés/megfélemlítés képességekkel is általában csak több pénzt tudunk kicsikarni megbízóinktól, így búcsút kell intenünk a diplomatikus, vagy esetleg a furfangos, kibeszélős küldetésmegoldásoktól. A főcselekmény szálnál is erősen kötve van kezünk: ha a fejlesztők a drámai hatás kedvéért ki akarnak velünk nyíratni egy kulcsszereplőt, akkor azt meg kell tennünk, ha tetszik, ha nem, hogy később nagyobb hatása legyen az előre felépített csavarnak.

Fallout 4

Ezek mellett már csak halkan merem megjegyezni, hogy a karma rendszer is kikerült a játékból. Tehát a Fallout 4 felgyorsult, jóval akciódúsabb lett, mint eddig bármikor. Hál’ Istenek ezzel párhuzamosan az eddigi gyengécske harcrendszer viszont sokat javult. Most már a fegyvereknek – amiből rengetegféle áll majd a rendelkezésünkre – érezzük a súlyát és pusztító hatását. Megmaradt a VATS célzórendszer is, ami továbbra is piszok látványos és kellően brutális, azonban annyiban változott, hogy ezúttal nem fog megállni az idő, csak lelassulni, amíg kijelöljük ellenségeinket, akikre lőni szeretnénk. Valamint kritikus találatok sincsenek már, hanem amikor feltöltődött az erre vonatkozó kis mérőcsík a képernyő alján, akkor elsüthetünk egy hatalmas sebzésű támadást. Ez megint csak a dinamikusabb harcok irányába terelik a játékot, amiben továbbra is csak a borzalmas mesterséges intelligencia tesz keresztbe. Mind társaink, akik mellénk szegődnek utunk során, mind az ellenség szörnyen buta. Borzalmas az útvonalkeresésük, beleakadnak a legapróbb tereptárgyakba is, és összevissza rohangálnak a csata közepén is. Nem teljesen a gép hibája, de engem borzalmasan idegesített, hogy minden egyes bandita és szupermutáns tömve van gránátokkal, rakétavetőkkel, sőt, mini atombombákkal! Ennek az lett a következménye, hogy az első deathclaw-t is sikerült pár újratöltés után legyőznöm a legnehezebb fokozaton, azonban vissza kellett vennem a nehézségből, ugyanis mindig egy random gránát vetett véget bóklászásomnak, hála az irdatlan nagy sebzésének és hatalmas rádiuszának, ami elől gyakorlatilag lehetetlen elfutni időben. És ez az unfairség könnyebb fokozaton is fennáll, így a gyorsmentés lesz az egyik legjobb barátunk, amíg a végtelen, radioaktív pusztákat fedezzük fel.

Fallout 4

Azonban, ha már úgyis a harcnál és a fegyvereknél tartunk, fentebb említettem, hogy ezúttal van értelme minden egyes plüssmacit és pillanatragasztót összeszednünk. Nos, ez azért van így, mert rendelkezésünkre áll egy egész részletes crafting rendszer, amelynek a segítségével az útközben talált mindenféle holminkat hasznos nyersanyagokká alakíthatjuk, majd azokat felhasználva az egyszerű puskákat is jóval effektívebb gyilkolóeszközökké avanzsálhatjuk. Illetve páncéljainkat is megerősíthetjük, javíthatjuk és saját ízlésünkhöz igazíthatjuk, többek között például a brutálisan erős Power Armorunkat is. Nagyobb újdonság azonban, hogy e nyersanyagok segítségével, a már visszahódított településeket egészen részletesen, már-már Sims-szerűen építgethetjük, tuningolhatjuk a javunkra. Szerencsére a játék ezt a fő történeti vonalon csak egyszer-kétszer kényszeríti ránk, ami nem is baj, hiszen nem túl kiforrott még ez az egész. Nem tagadom, apró plusz hangulatot tényleg ad, ahogy építgeted a kis területedet, növényekkel, generátorokkal és védelmi felszerelésekkel ellátva. Néha tényleg úgy érzed, hogy próbálsz életet lehelni a halott településekbe, és új otthonokat létrehozni a végeláthatatlan pusztaságokban, azonban időhúzáson kívül körülbelül ennyi értelme van az egész dolognak. Elvileg az így létrehozott települések közti kereskedőláncnál szerezhetjük be a legjobb felszereléseket, de ehhez nekem még nem volt szerencsém.

Fallout 4

Ha már egy-két bekezdéssel előbb úgyis a megváltozott párbeszédekről ejtettem néhány mondatot, úgy érzem, elérkezett az idő a Fallout 4 legvitatottabb témájának a kivesézéséhez, mégpedig a technikai oldalnak. Sokan szidják a játék grafikus motorját, hogy nem változott semmit az előző rész óta, ami a textúrákra talán igaz is, hiszen szegénykék minősége nincsen épp az élvonalban, azonban a játék művészi megvalósítása rabul ejtő. Végre nem csak a barnás-szürkés szín dominál a képernyőn. Így amikor megy le a nap, és vörösesre festi az amúgy rikító kék égboltot, vagy esetleg borongósabbra vált az amúgy dinamikus időjárás, és elered az eső, vagy a térkép szélére kieső vidékeken feltámad a radioaktív vihar, és sötétzöldes villámokkal szaggatja a felperzselt földeket, akkor azért megtorpan az egyszeri játékos megcsodálni ezeket a jelenségeket, mert ilyet nem mindennap láthat egy videojátékban. Miközben a nyitott tájakban gyönyörködünk – amelyek összegségben jóval szebben sikerültek, mint zárt társaik – minőségi zene kényezteti a fülünket. Mind a játékhoz komponált, mind az „atomálló” rádiókból szóló darabok hangulatosak, és 200 év múlva is rendületlenül sugározzák nekünk az ’50-es évek klasszikus slágereit. És természetesen, a már-már a sorozat védjegyének számító fekete humor sem hiányzik a körítésből. Az összképbe azonban bezavarnak olyan dolgok, mint például hogy az amúgy jól sikerült szinkron néha köszönőviszonyban sincs a szájmimikákkal a párbeszédek alatt. Ahol amúgy immáron hősünk is hallatja a hangját, azonban ez kevés vigasz a karót nyelt bábuk társalgásának az elviseléséhez. Ez idén, a The Witcher 3-hoz szokott szemnek elég elavultnak hat. Azután ott vannak még a karakteranimációk, amiktől a fogunkat fogjuk csikorgatni, hiszen azok szintén maradtak körülbelül a Fallout 3 színvonalán. Ezek azonban mind-mind elenyésző dolgok a hatalmas bugtenger és a stabilitási problémák mellett. A tesztelt PlayStation 4-es verzió elég sűrűn beszaggatott, és a neten rémhírként terjedő kifagyásokba is sikerült belefutnom. A bugok skálája is egészen széles, az olyan kicsiktől, mint például a pályaelemekbe való beleakadás, egészen a küldetéseket megakasztó komoly bugokig. Reméljük, a jövőben ezek mihamarabb orvoslásra kerülnek.

Fallout 4

Nagyok voltak az elvárások. A Fallout 4 összegzésénél talán a legtalálóbb, ha azt mondom, az egyik szemem sír, a másik pedig nevet. Sír, mert a fejlesztők megelégedtek a minimummal, hiszen tudták, a siker így is garantált a gerjesztett reklámgépezetnek hála. Így nagyon kevés újdonság került a játékba, sőt inkább csak fel lettek áldozva a régi dolgok a gyorsaság oltárán, aminek a régi rajongók biztos nem fognak örülni. És nevet, mert a hibái ellenére is az egyik legjobb játék lett idén. A legjobb pillanatait akkor mutatja meg igazán, amikor kalandozol Boston koszos utcáin, amit épphogy bevilágítanak a reggeli napfény első gyenge sugarai, és – minden script nélkül – egyszer csak berepül egy maroknyi Brothers of Steel lovag, és lézerfegyverekkel elkezdik a közelben lévő mutánsfattyakat ritkítani. Ilyenkor érzed, hogy érdemes több száz órára elveszni ebben a világban, ami főleg akkor lesz meghatározó élmény számodra, ha először találkozol a Fallout szériával. ■

Fallout 4
Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4Fallout 4

A Fallout 4 PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PS4-es verzió alapján készült.

értékelés

Fallout 4

Fallout 4
Pozitívumok
  • Boston szabadon bejárható, részletesen kidolgozott poszt-apokaliptikus világa több száz órás elfoglaltságot kínál
  • Utánozhatatlan Fallout hangulat
  • Dinamikusabb harcok
  • Remek zenék és művészetileg gyönyörű látvány
Negatívumok
  • Szerepjátékos elemek megcsonkítása
  • Gyenge narratíva és ismétlődő mellékküldetések
  • Borzalmas mesterséges intelligencia és karakteranimációk
  • Rengeteg technikai baki és konzolon stabilitási problémák
Minimális rendszerigény: Intel Core i5-2300 2,8 GHz/AMD Phenom II X4 945 3 GHz vagy hasonló processzor, 8 GBRAM, GeForce GTX 550 Ti 2 GB/Radeon HD 7870 2 GB vagy hasonló videokártya, 30 GBHDD, 64 bites Windows 7/8/10
Ajánlott konfiguráció: Intel Core i7 4790 3,6 GHz/AMD FX-9590 4,7 GHz, 8 GBRAM, GeForce GTX 780 3 GB/Radeon R9 290X 4 GB, 30 GB HDD, 64 bites Windows 7/8/10
Fallout 4
A legutóbbi Fallout 4 cikkek, hírek

hozzászólások (7)

McCl@ne
McCl@ne 2015.11.23. 09:49
Szerintem a Fallout 1-2-3-NV rajongóknak ez egy csalódás lesz, legalábbis ha hasonló élményt várnak. Kb. annyira Fallout, mint a Tactics volt annak idején. Én egyébként pont a Tactics-szal ismerkedtem meg a sorozattal, mert pont akkor kaptam meg az első komolyabb gépemet, de aztán nagyon gyorsan beszereztem az akkor csak cikkekből ismerős előzményeket, amik aztán jobban is tetszettek. Ugyanakkor talán pont a sorrend miatt, de én nagyon jó játéknak tartottam és tartom most is a Tactics-ot, abszolút van létjogosultsága a Fallout univerzumban, és ugyanezt gondolom a Fallout 4-ről is.

Ahogy a Tactics is más műfaj, úgy ez is, talán célszerűbb lett volna Fallout Simulatornak, vagy valami hangzatos, de lényegre törő névre keresztelni, mert ez így félrevezető lehet. Úgy képzeld el a játékot, mintha egy single-ben is játszható MMO lenne: iszonyú gyatra párbeszédek, menj-oda-gyere-vissza kaliberű küldetések, ismétlődő feladatok (pl. a BoS-hez csatlakozva a mellékkarakterek többször is elküldenek totál ugyanolyan küldetésekre, lehet, hogy ez végtelen, nem tudom, de már a harmadikra indulok), stb. Ugyanakkor azt nem lehet mondani, hogy mindez kinyírná a hangulatot, mert a világ minden eddiginél jobban visszaadja azt: a különböző rádióállomások zenéi, a lépten-nyomon begyűjthető infók, kis történetek, amikre lehet, hogy hatással vagy, vagy éppen csak leköveted őket, a jól kidolgozott, változatos helyszínek felfedezése... ezek mind-mind annyi élményt adnak, amiről kár lenne lemaradni, pláne azoknak a rajongóknak, akik amúgy akár csalódhatnak is.

A kaliber is jóval nagyobb, ugye településeket építhetsz, konkrétan a világon változtathatsz, de nagyon nagy mértékben. Viszont ezúttal nem úgy, hogy a háttérből mozgatsz hatalmi szálakat, hanem építesz, toborzol, szóval látványosabb, de lélektelenebb az egész. Mondom, mint egy MMO.

Én abszolút visszalépésnek tartom, egyáltalán nem szeretem ezt a típusú játékkészítést, a New Vegast is jobban szeretem, mint az amúgy jó Fallout 3-at. Nálam pont a Witcher 3 típusú játékok a mértékadók, ami ennek a szöges ellentettje: nem lehet erődöt fejleszteni, berendezni, meg baszakodni ilyen dolgokkal, de a legutolsó mellékküldetés is a végletekig kidolgozott, személyes hangvételű és döntéseket hozhatsz benne! Itt ennek az ellenkezőjét fogod tapasztalni: a hatás kedvéért fogják a kezedet végig, a mellékküldetések kaptafára mennek, ugyanakkor a W3-ban már a 3. kérdőjel felfedezése is ugyanaz volt, itt viszont a 3423325. föld alatti bázis is eléggé érdekes, szórakoztató felderíteni és kipucolni.

Szóval másban jó, de abszolút nem rossz, csak nem ezt vártam, meg szerintem sokan nem erre számítottak. A Fallout 3 és pláne a Skyrim után lehetett sejteni, hogy a Bethesda nem fog visszakanyarodni még jobban a régi irányba, de szerintem nem lett volna szabad ennyire elmenniük casual irányba. Ha már egy FPS szimulátort csinálnak, akkor miért nem hozták magukkal pl. a New Vegas páncéltörő rendszerét, hogy legalább a harcnak legyen valamilyen mélysége? A karakterkészítés is jóval kevésbé izgalmas, bár tény, hogy ezt az új játékot abszolút kiszolgálja: eltűnt a játékosság, a valamit valamiért elv, cserébe százalékos statisztikákon javíthatsz és hülye megkötéseket oldhatsz fel, bár legalább az elég jó (de továbbgondolásra és javításra szoruló) crafting erre azért motivál valamennyire!

Hú, kurva sokat írtam, de próbálok segíteni azoknak, akik még nem vették meg, hogy ne úgy járjanak, mint én. Mivel kicsengettem előre (season pass-szel együtt), így meg kellett tanulnom szeretni a játékot. Ez egyáltalán nem volt amúgy nehéz, csak sajnos nem jött úgy szívből, mint egy Witcher 3-nál, ahol kétkedve ültem le, és szerelembe esve álltam fel, ha éppen fel tudtam.
somesz83
somesz83 2015.11.23. 10:18
Hát köszi a kimerítő választ, így már egészen más. Bevallom őszintén, New Vegas fan vagyok és bár imádtam a Fallout 3-mat, hamarabb leszek "courier" mint "lone wanderer". :-) A régi epizódokból az első rész volt a kedvencem (jajj meg az Arcanum :-D), a Tactics létjogosultságával pedig egyetértek.

A Skyrim játékmenetét, sztoriját és úgy az egész receptet borzalmasnak tartom még ma is. Számomra a legnagyobb csalódás volt anno - alaposan le is húztam egy régi cikkemben - így tartok a Fallout 4-től is. De ugye a puding próbája az evés. Várok vele, míg kihűl, patchelik stb., aztán kipróbálom. Úgyse nagyon van időm jelenleg.

Az általad és a cikkben leírtak alapján így már nem lesznek magas elvárásaim. És valószínűleg nem fogok éveket hüledezni rajta, hogy mekkora átverés (mint tettem a Skyrim után). :-D
McCl@ne
McCl@ne 2015.11.23. 10:46
Az ilyen Arcanum féle csodákat azért ne említsük egy Fallout 4 cikk alatt még ellenpéldaként sem, mert felborulhat a tér-idő kontinuum :D Az a játék az alfája és az omegája a szerepjátéknak, a Fallout 4 meg szűken nézve egy tartalmas poszt-apok Sims :)
Mondjuk az feltétlenül pozitívum, hogy megjött a kedvem az izometrikus Falloutokhoz, az Arcanumhoz, úgyhogy már töltöm is őket, vörösen izzik a Galaxy :P

Kb. úgy viszonyul ez a játék mondjuk egy New Vegashoz, mint a Skyrim a Morrowindhez. Nagyobb, látványosabb, hűbazdmegebb, de amikor a részletek kerülnek terítékre, akkor jön a pofára esés. Mindezzel együtt a Skyrimben van kb. 400 órám, tehát nekem alapvetően bejön ez a szimulátor stílus, csak nem lehet egy lapon említeni a történetre és finomságokra alapozó elődökkel.

Nincs kizárva, hogy én is parkolópályára teszem, hadd dolgozzon még a Bethesda, meg a modderek, aztán egészen biztos vagyok benne, hogy egy év múlva egy egészen más játék köszön vissza ránk.
Noggle
Noggle 2015.11.23. 21:20
Rengeteg cikket és véleményt olvastam a játékról. Úgy döntöttem, hogy várok a vétellel min. 1 évet, úgyis lesz mivel játszani.
Én az előző részekből mindet szerettem. A régi darabok voltak a leginkább RPG-sek, a fallout tactics által hozott csapatalapú taktikai lövölde is tetszett, majd Fallout 3 által hozott stílusváltás is bejött. A NV már nem hozott sok újat (talán csak pár újfajta bugot :P )
Fallout 4-el az a bajom, hogy számomra pont azokat butíották le, amit szerettem (dialógusok, rpg elemek) és sajnos azok kerültek előtérbe, amikkel annyira nem szeretek foglalkozni (craft, építkezés). Harcrendszer átalakítása persze kivétel.
somesz83
somesz83 2015.11.24. 08:19
Igen, a Fallout azért egy RPG védjegy volt, reputation rendszer, dialógusok, melyek függtek karaktered adottságaitól és képességeitől, veled változó világ, döntéseid súlya stb. Ha igaz amit lentebb írtatok, akkor rendkívül sajnálom, hogy a Bethesda ezt a szériát is lehúzta a casual szintre.

De már nem irkálok többet, mert mint mondtam, még nem próbáltam és előreláthatólag egy-két évig nem is fogom. :-)
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?