Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Assassin's Creed Syndicate Assassin's Creed Syndicate

Assassin's Creed: Syndicate

PC-re is megérkezett a viktoriánus kori londonbeli assassin-templomos párharc.

2015.12.07. 22:40 | szerző: Morello | Ismertető/teszt

Érdekes ez az Assassin's Creed sorozat. A furcsa az, hogy az alapok 2007-es letétele óta igazából az égvilágon semmiféle változás nem történt a játékmenetben, pár apróságon és ilyen-olyan további lehetőségen kívül. Akárhogy is nézzük, ez már bizony 8 éve volt! Ilyen esetekben ugye a játékosok egyre hangosabban követelik, hogy újításokat, változásokat akarnak, elég most már a sokadik ugyanolyan bőrből. Viszont ha mégis működik a dolog, akkor olyan oldalról is meg lehet közelíteni a kérdést, hogy ezek szerint valamit annyira jól kitaláltak 2007-ben, hogy az még 8 év elteltével is tökéletesen használható, vállalható alap, ugyan mit is kéne bolygatni rajta.

Assassin's Creed: Syndicate

Őszintén szólva én magam hajlamos vagyok inkább az utóbbi álláspontot képviselni. Én nem várom el, hogy az innovációkat követelők habzó szájú asztalcsapkodásai miatt forgassák fel fenekestől az egész játék eddig bevált rendszerét. Az Assassin's Creed részek varázsát éppen az adta, hogy nagyjából ugyanazokkal a lehetőségekkel ismerhetjük meg és fedezhetjük fel híres történelmi korok jellegzetes tájait és találkozhatunk történelmi személyiségekkel (valamint ha már épp arra járunk, akkor már egyszersmind öljük is meg őket...). Mindezt egy félig történelmi, félig fikciós környezetben, egy eleinte stílusidegennek tűnő, de mégis tökéletesen passzoló modern szállal.

Assassin's Creed: Syndicate

Nekem igazából nincs ennél többre szükségem, még ha most esetleg meg is lepek ezzel többeket. Egyedül annyit várok el, hogy egy jól megírt, fordulatos történetet kapjunk, karakteres, emlékezetes, ezért szerethető vagy épp utálható karakterekkel, a valósághűségre a lehető legjobban törekedő, monumentális történelmi látványosságokat felvonultató környezetben. Ha ezt megkapom, én tökéletesen örülök az újabb és újabb Assassin's Creed részeknek. Ezzel együtt egyetértek azzal, hogy az évenkénti megjelenések helyett jó lenne kicsit többet emészteni hagyni az egyes epizódokat.

Assassin's Creed: Syndicate

Az persze nem kérdés, hogy a sorozat első három játéka (pontosabban ebből is inkább a második epizód és a Brotherhood) jelentették az igazi csúcsot, de drasztikus csalódást igazából egyik sem okozott. A kakukktojás talán a 2014-es Unity, ahol a számtalan bug és optimalizálatlanság keserű szájízt hagyott sokakban. Reméltük, hogy ezúttal a viktoriánus kori, az ipari forradalom kellős közepében tobzódó Londonban játszódó Syndicate kiköszörüli a csorbát.

Assassin's Creed: Syndicate

Az Assassin's Creed: Syndicate természetesen továbbra sem változtatott a jól bevált recepten, amik kisebb újdonságnak számítanak, az a két főszereplő (akik közül válthatunk menet közben), az XP alapú fejlődési rendszer és további képzettségek elsajátítása, a lehetőségek apránként való megnyílása. A harcrendszer talán egy kicsivel kifinomultabb az eddigiekhez képest, pláne ha többen is támadnak ránk egyszerre. A tetőkön való rohangálás a kötélkilövési lehetőséggel és a kampós függeszkedéssel még egyszerűbb lett, a fogathajtás pedig különösen mókás.

Assassin's Creed: Syndicate

A PC-s verzióban természetesen még szebb, még látványosabb lehet minden, gépünk teljesítményének függvényében. A grafika terén elég sok beállítási lehetőség van, és óriási különbségek vannak az alacsonyabb, de akár a többféle magas minőségek között is. Bár a Unity-hez hasonló csúnya grafikai bugokkal nem találkoztam, a közeli textúrák azért nem mindig olyan szépek, a távoli vidék ugyanakkor nagyon látványos. Akadozások, belassulások előfordulnak, különösen ha túl sok minden történik egyszerre a képernyőn. De mindezeket a PC teljesítményéhez érdemes mérni, és a beállításokkal kisakkozni az optimális helyzetet.

Assassin's Creed: Syndicate

Természetesen extra tartalom címszó alatt számtalan pénztárcagyilkos lehetőségre lelhetünk, sőt játékbeli pénzt is lehet váltani valódiért. Vannak bónusz viseletek, köpenyek is, ezek ugyanis erősítik karakterünk egynémely képességét. Vagyis a ruházkodásnak – a látványon túl – gyakorlati szerepe ugyancsak adódhat. Bónuszként akár egy cyberpunk ruhát is ráaggathatunk karakterünkre – nekem mondjuk ez pont nem nyerte el annyira a tetszésemet. Igaz, hogy a Syndicate-ben is jelenlévő modern szál miatt eleve nem lehet túlságosan korhűségről beszélni, de nekem az egyébként hangulatos ipari forradalom világában zavaróan stílusidegenként hat. De másnak meg talán pont ez fog tetszeni.

Assassin's Creed: Syndicate

A játékmenet, sztori, karakterek terén a Syndicate szerintem beváltja a reményeket. Bár mint mondtam, grafikai bugok nem igazán jellemzők, a játékmenetben viszont adódhatnak rendellenességek a PC verzióban, sőt akár olyan bugok is, amelyek a továbbjutást akadályozzák. Én magam is belefutottam ilyen „végtelen ciklusba”, de épp a napokban érkezett új frissítés a játékhoz, amellyel ez a problémám megoldódott.

Assassin's Creed: Syndicate

Szentföld, Firenze, Róma, Konstantinápoly, az Újvilág, a karibi térség, a francia forradalom és most a londoni ipari forradalom. Ezek eddig az Assassin's Creed széria fő állomásai (néhány kisebb oldalágon kívül, amiket itt most nem részletezek). Az alapfelállás ugyanaz (templomosok és az assassinok szembenállása), a játékmenet ugyanaz (rohanj keresztül mindenen és mindenkin, mássz meg mindent – mindenkit azért ne..., az legyen mondjuk a witcheres Geralt dolga ;-) ), a feladatok ugyanazok (nyírd ki a templomos fejeseket). De mégis eladható, sőt mi több, élvezhető is egy-egy újabb epizód, egy-egy újabb korszak felfedezése. Tudom, hogy sokaknak már a könyökén jön ki, de szerintem még jó pár izgalmas új rész benne van ebben a franchise-ban, az egyedüli titok, hogy nem kell kapkodni, nem szabad összecsapni, tisztelt Ubisoft. ■

Assassin's Creed: Syndicate

hozzászólások (4)

Lacko
Lacko 2015.12.08. 11:09
Előszor nem értettem, hogyan mondhatod, hogy az AC-ban nincs szükség újitásra. De aztán lebuktál: "Az persze nem kérdés, hogy a sorozat első három játéka (pontosabban ebből is inkább a második epizód és a Brotherhood)". :) Ezek szerint elfeledkeztél az igazi első részről (Altair), ami üvöltött az újdonságokért, annyira unalmas volt. De ha a második részt vesszük - ami trilogia - akkor igazad van. A Brotherhoodhoz kár minden újítás. Nem zavaró az újítás, de az már mindent tudott, amire egy AC játékos vágyik.

Nagyot röhögtem a megjegyzéseden, hogy és ha már ott vagyunk, öljük is meg őket... Kár, hogy Marxot nem lehetett.

Amúgy szerintem a Unity egyáltalán nem olyan rossz (mire én játszottam vele, kevesebb bug volt benne, mint a Syndicate-ben).
Morello
Morello 2015.12.08. 20:15
Az első rész esetében nincs értelme újításokról beszélni, hiszen az az első, nincs MIHEZ KÉPEST újítani :)

Egyetértve azzal amit mondasz, az első résznek inkább a stílusteremtés volt az igazi erénye, még akkor is, ha ott és akkor ez nem volt ennyire nyilvánvaló. De most, hogy 8 év múlva is gyakorlatilag hajszálpontosan ugyanarra építkezik még ma is a sorozat, amit anno leraktak, és mindez abszolút működőképes, nem mellesleg sikeres azóta is, szerintem igazolta az első epizód létjogosultságát. Persze az igazi kibontakozás, a csúcsra járatás ez után történt csak meg.
Lacko
Lacko 2015.12.09. 09:20
Azért szerintem vannak visszalépések.
Az például jó, hogy egyszerre többen is rám támadhatnak és emiatt a játékos inkább elkerüli a teljesen esélytelen helyzeteket. Viszont szerintem a harcrendszer egyszerűbb lett.
A régi részekben a parkour nehezebb volt (több mindenre kellett figyelni és más-más helyzetre más-más gombot megnyomni), aztán leegyszerűsítették (AC3) és most újra bonyolítottak rajta, de nem biztos, hogy jól: két gombot kell nyomva tartani (egy irány és a parkour) plusz a egy harmadikat attól függően, hogy le vagy fel szeretnél ugrálni. Már megszoktam, de ez felesleges volt, ha már egyszer egyszerűsítettek rajta.

A Unity-ből teljesen kihagyták a segítőket, amit a Brotherhoodban bevezettek és rohadt jó volt, hogy nem kellett mindig egyedül szopni. Aztán a Syndicate-ben visszahozták, de nagyon bénán. Az embereink akkora tökfejek, hogy a bruteforce-on kívül nem ismernek semmit (sokszor egymást vagy engem lőnek meg). Szóval a végén már egyáltalán nem vettem őket igénybe. Pedig Brotherhoodban ez motivált, hogy minél több társat traineljek fel 9-esre, hogy jöhessenek komolyan harcolni (dettó AC3-ban).
Mondjuk Unityben ezt akarták megfejelni a cooppal (ami annyira mellé ment, hogy Syndicate-ből teljesen kivették).

Szóval azt gondolom, hogy a Brotherhood volt a csúcs a szériában. Azt kéne etalonnak venni és időben (korban) is visszalépni. Pl egy középkori Prága rohadt jó lenne (előre boritékolható a Golem DLC... ;) )
Lovi Tommy
Lovi Tommy 2015.12.09. 16:15
Az első rész az, ami hangulatában és sztoriban a mai napig sokkal többet ad, mint a többi. Valóban repetitiv, de továbbra is a középkori közel-kelet az, ahol a legszivesebben járkálok és nézelődöm, ha AC-ről van szó, régi graf ide vagy oda. Nekem már Ezzio sztorija is sántitott, s hatmilliószor volt már a "srác aki belekeveredik és hirtelen nagyon profi lesz, és ő az u.n. kiválasztott" (igen, ez a része ugyanolyan balfasz módon volt megirva volt, mint sokszor képregény és fantasy történetekben)
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.