Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

Hosszú évek pihenője után visszatért a Szivárvány Hatos alakulat, de valahogy már nem a régiek.

2015.12.15. 21:45 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Tom Clancy nevét aligha kell bemutatni a napjaink hadviseléséről, a terrorelhárításról, vagy egyszerűen csak a kémkedésről szóló regények szerelmeseinek. A 2013-ban elhunyt író nemcsak regényeivel vált világhírűvé, de videojátékos berkekben is fogalommá vált a neve. Az elmúlt közel két évtizedben hat videojáték-sorozat dolgozta fel az általa megalkotott univerzumot. Számos epizódot és kiegészítőt élt meg a Ghost Recon és a Splinter Cell széria, míg a H.A.W.X. és az EndWar egyelőre jóval rövidebb karriert tudhat maga mögött. Jövőre pedig debütál a vadonatúj The Division.
A Rainbow Six szériát szándékosan hagytam a végére, holott 1998-ban ezzel debütált Tom Clancy a videojátékok világában. Az elmúlt tizenhét évben ez a sorozat duzzadt a legnagyobbra, a játékok között voltak kőkemény taktikázásra kényszerítő részek és lényegesen árkádosabb epizódok is. 2011-ben jelentették be a Patriotsot, ám ez sosem készült el. 2014-ben hivatalosan is törölték a projektet, hogy hamvaiból megszülethessen az egészen más stílust képviselő Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege.

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

Míg a Patriots alapját egy morális döntéseken alapuló (vélhetően) egyszemélyes kampány adta volna, addig a Siege esetében a Ubisoft inkább a többjátékos mód mellett tette le a voksát. Ez a piac azonban elég telített manapság, ezért egyre nehezebb kitűnni a fokozatosan szürkülő tömegből. Így a Rainbow Six: Siege okosan a csapatalapú, taktikai lövöldözős játékok szegmensét célozza meg, hiszen ott jelenleg kevés más versenyző akad.
Hagyományos értelemben vett egyszemélyes kampányt nem is kapunk, de persze van lehetőség szólóban nekimenni a terroristáknak. Három játékmód közül válogathatunk: szituációs gyakorlatok, kooperatív többjátékos mód és kompetitív többjátékos mód. A szituációs gyakorlatok (Situations) valójában egyfajta oktatómódnak is megfelelnek, noha egy külön menüpontban kapunk néhány oktatóvideót (ezek megnézéséért kreditet is kapunk, de erről picit később). Összesen 10 helyzetet kell megoldanunk, mindegyiket egymagunk. Ezek a játékban előforduló helyzetekre, az egyes karakterek képességeire, és a fegyverek, felszerelések használatára készítenek fel bennünket, nehézségük pedig fokozatosan erősödik. Először csak egy egyszerű túszmentő akciót kell végrehajtanunk, később már túsz-, vagy bombavédő feladatot is kapunk. Minden szituációs gyakorlat során van három extra célkitűzés is, ezek teljesítéséért extra kredit üti a markunkat.
A kooperatív többjátékos mód ezúttal a Terrorist Hunt elnevezést kapta, és ha sarkosan nézzük, akkor a szituációs gyakorlatok mellett ezt is tekinthetjük a játék egyszemélyes módjának. Ám míg előbbiben mindig fix karakterrel és felszereléssel kell előre definiált helyzeteket megoldanunk (amelyek során az MI egységei is mindig ugyanott helyezkednek el és ugyanúgy viselkednek), addig itt már mi választhatjuk ki a nekünk szimpatikus kommandóst és felszerelést, a küldetést pedig véletlenszerűen generálja nekünk a játék. Bár ezt lehet egyedül is teljesíteni, az igazi móka a kooperatív módban rejlik. Barátainkkal csapatot alkotva sokkal könnyebb dolgunk lesz, főleg ha kiismerjük az egyes karaktereket és azok képességeit, mivel így kiegészíthetjük egymást sokkal ütőképesebb alakulatot eredményezve.

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

Végül pedig ott a kompetitív többjátékos mód, amely két dologban különbözik a kooperatívtól: mindkét csapatot játékosok alkotják, és mindkét csapatban a játék választható karakterei szerepelnek (Terrorist Hunt módban mindig névtelen és többnyire különleges képességektől mentes terroristák ellen harcolunk). Ezt leszámítva viszont a séma ugyanaz: véletlenszerűen választott helyszínen véletlenszerűen választott feladatot kell teljesítenünk.
Minden esetben két ötfős csapat játszik: egy támadó és egy védekező. Egy-egy helyszínen több körben zajlanak az összecsapások, egészen addig, amíg az egyik csapat el nem ér három győzelmet. A küldetések általában egy túsz kiszabadítására vagy egy (néha több) bomba hatástalanítására irányulnak. Sajnos azonban a tapasztalat azt mutatja, hogy hiába az eltérő célkitűzés, mindig, minden kör egyszerű TDM partyba megy át. Minden összecsapás egy felkészülési körrel indul, ilyenkor a védekező csapatnak meg kell erősítenie a helyiséget, ahol a céltárgy/személy található, valamint mindenféle csapdákat kell elhelyeznie. Ezalatt a támadók guruló drónokkal térképezik fel a pályát, hogy megtalálják a céltárgyat/személyt, valamint lehetőség szerint megjelöljék az ellenséges katonákat.
Ha lejárt a felkészülési idő, jöhet a nyílt küzdelem: vagyis a védekező csapat befészkeli magát a lehető legjobb fedezékek mögé, és onnan campelve várja, hogy a támadók megérkezzenek. Utóbbiak pedig igyekeznek a lehető legváratlanabb irányból és módon lecsapni rájuk. Habár a feladat többnyire egy túsz kimenekítése vagy egy bomba hatástalanítása lenne, a gyakorlat inkább az, hogy az a csapat győz, amelyik előbb végez a másik összes tagjával. Egy körön belül ugyanis nincsen újjáéledés, vagyis ha kilőnek minket, akkor már csak a többieknek szurkolhatunk spectator módban. Ez adja egyébként a játék izgalmát, főleg, amikor egyedül maradunk talpon csapatunkból, és tudjuk, hogy körülöttünk még több ellenség ólálkodik. Vannak, akik a nagy létszámú ütközeteket preferálják, én viszont a magam részéről nagyon élvezem az ilyen 1 vs X felállású csatákat, sokkal izgalmasabb ez a bújócska.

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

Mint említettem, a támadó csapat legjobb fegyvere, ha valami váratlant húz, ezt pedig a játéktér alapos rombolhatósága teszi számára lehetővé. A pályák nagy része elpusztítható, de nem úgy, ahogy mondjuk a Battlefield játékokban: itt nem tudjuk az ellenségre rádönteni a házat (hülyén is venné ki magát, ha a kommandósok a túsz kimentése helyett inkább az egész kócerájt rá és a fogva tartóira robbantanák...) Nem, itt inkább a falak berobbantásában és átlőhetőségében rejlik a varázslat. A falak többségébe lyukak üthetőek, azokon keresztül pedig a legváratlanabb irányból vehetjük tűz alá az ellenséget, aki egyébként az ajtók és ablakok felől várja a támadást. Ugyanezt a célt szolgálják a robbanótöltetek, amelyekkel egész ajtókat üthetünk a falakba. Ezt egyébként okos csapatjátékkal akár elterelésnek is használhatjuk.
Persze a védő csapatnak is vannak trükkök a tarsolyában. A környezetükben távirányítású robbanószereket, szögesdrótakadályokat (ezekbe áramot is vezethetünk), barikádokat helyezhetnek ki, valamint a vékonyka falakat robbanásálló fémlapokkal erősíthetik meg. Így viszonylag le tudják szűkíteni a támadók mozgásterét és hatékonyabban védhetik meg a célpontot.
A Rainbow Six: Siege taktikázása valójában ebben merül ki, ami pozitívum és negatívum is egyben. Nem bonyolították túl, így egy-két party alatt minden játékos könnyedén kiismeri magát a lehetőségek között, és egy percig sem fogja elveszve érezni magát. De rossz dolog is, főleg azoknak, akik a sorozat első részeihez hasonló élményt vártak. Sajnos itt ennyire mély taktikázásnak (térképen előre kijelölt út, különféle parancsok kiadása, kötelező hangtompító-használat, különben lelövik a túszt stb.) nyomát sem találjuk, vagyis inkább hasonlítható az élmény a Vegas 1-2-ben megismertre.

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

A Rainbow Six: Siege öt nemzet különleges alakulatait vonultatja fel: az amerikai SWAT, az angol SAS, az orosz SPETSNAZ, a francia GIGN és a német GSG9. Mindegyik alakulat négy-négy tagból áll, két támadóból és két védekezőből. Ráadásul minden egyes karakter más területen jeleskedik, eltérő képességekkel és felszerelésekkel bír. Van, aki hatalmas kalapáccsal tör utat magának, más ezt aknavetővel oldja meg messziről. Akad olyan, aki egészalakos pajzsot visel, másnak olyan pajzsa van, ami villanófénnyel vakítja el az ellenfeleket. A védők között találunk olyat, aki extra golyóálló mellényt biztosít csapattársainak, más pedig bárki által használható géppuskaállványt helyez el. Van felcser, aki képes magát és társait is meggyógyítani egy-egy keményebb, de még nem halálos találat után, valamint van olyan, aki különféle szenzorokkal átlát a falakon. Röviden: kimondottan változatos karakterek közül válogathatunk, akik között tuti mindenkinek lesz legalább egy-két kedvence. Minden kommandósnál két-három elsődleges és egy-két másodlagos fegyverből választhatjuk ki, mit viszünk magunkkal a küldetésre, valamint dönthetünk, hogy milyen kiegészítő felszerelésekkel (gránátok és csapdák) szerelkezünk fel. Ezek és a kommandósok különleges képességei elég eltérő helyzeteket tudnak eredményezni. Hogy ne legyen túl könnyű dolgunk, a karaktereket és azok fegyvereinek kiegészítőit csak kreditekért tudjuk feloldani, eleinte le vannak tiltva. Kreditet pedig a szituációk megoldásáért, az oktatóvideók megnézéséért, valamint a csaták során tudunk gyűjteni teljesítményünk függvényében. Emellett lehet valódi pénzt is áldozni a játékban, de azért inkább csak fegyverskineket vásárolhatunk.

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

A Rainbow Six: Siege egyik leggyengébb pontja sajnos a grafika lett. Habár a pályák első ránézésre egész korrektül fel vannak építve, mindenhol belefuthatunk fájóan összecsapott megoldásokba. Elég csak körülnézni a repülős pályán: magát a gépet nagyon szépen megcsinálták, cserébe a körülötte álló rendőr- és tűzoltóautók már 2008-ban is csúnyák lettek volna, nem beszélve a távolabbi környezetről... Mintha egy pre-alfa változattal játszanánk. Szerencsére a karakterek és animációik rendben vannak, ahogy az effektekkel sincs különösebb baj. Az összhatásra így legfeljebb a középszer jelzőt lehet ráaggatni, ami egy ekkora kiadó ennyire beharangozott (és ennyibe kerülő...) játékától mindenképpen hatalmas csalódás.

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

Ezt a csalódást leszámítva viszont összességében rendben van a Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege. Sajnos én is sokkal mélyebb és részletesebb taktikázási lehetőséget vártam tőle, de ezt csak nyomokban kaptam meg. Amit viszont kaptam, az játékmechanikai szempontból teljesen jó. Valószínűleg a Siege sosem fog Call of Duty vagy Battlefield méretű rajongótábort maga köré gyűjteni, de remélhetőleg azért egy keménymag kialakul, akikkel néhány hónap múlva is lehet majd együtt játszani. Mert ugyebár az egészet a multiplayer módra gyúrták, ami játékosok nélkül bizony hamar bedőlhet. A játékosokat pedig csak folyamatos fejlesztéssel és korrekt tartalmú DLC-kkel (ha már van season pass, bár ezért a jelek szerint csak további karaktereket fogunk kapni) tudják megtartani. Bőven van potenciál a Siege-ben, de jelen formájában ennek csak egy részét tudták kihasználni. ■

Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege

A Tom Clancy’s Rainbow Six: Siege PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Tom Clancy's Rainbow Six: Siege

Tom Clancy's Rainbow Six: Siege
Pozitívumok
  • Teljesen más élmény, mint egy Call of Duty vagy Battlefield multi
  • A rombolható környezet érdekes változatosságot kínál
  • Van benne potenciál...
Negatívumok
  • ...amit sajnos nem tudtak maradéktalanul kihozni belőle
  • Még mindig inkább árkád, mintsem taktikai lövölde
  • Bár változatosnak tűnnek, valójában minden feladat ugyanarról szól, így a játék hamar repetitívvé válik
  • Sok helyen bántóan hanyag megvalósítás

hozzászólások (0)

cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.