Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

The Mean Greens - Plastic Warfare

Apró műanyagkatonák háborúja a lakás minden szegletében.

2016.01.05. 15:37 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

Én a magam részéről gyerekkorom szabad délutánjait LEGO-val, Matchboxszal, G.I. Joe-val és Transformersszel töltöttem, de sok olyan barátom volt, akik inkább az apró, zöld műanyagkatonákat részesítették előnyben. Néhány csomag ilyen figurával monumentális csatatérré változtatták a szobát, ahol az egyik sereg a könyvespolc felől indított támadást, az ellenséges alakulatok pedig hősiesen védelmezték a dohányzóasztalt és környékét. Ezt a semmi mással össze nem hasonlítható élményt próbálta a 2000-es évek elején virtuálisan visszaadni a 3DO Army Men videojáték-sorozata, több-kevesebb sikerrel. A széria évek óta nem jelentkezett újabb epizóddal, de akadt egy csapat, akik megpróbálkoztak visszahozni ezt a hangulatot a képernyőkre: a Code Headquarters elkészítette a The Mean Greens – Plastic Warfare-t.

The Mean Greens - Plastic Warfare

A The Mean Greens – Plastic Warfare kizárólag a többjátékos élményre gyúr, így különösebb sztorival nem is rendelkezik. Az egész játékot röviden úgy lehetne jellemezni, mint tisztelgést a tíz-tizenöt évvel ezelőtti multiplayer megoldások előtt, persze modern köntösben. És valóban, a játékkal töltött idő minden egyes percében jelen volt az a régről ismerős érzés, amit annak idején a haverokkal való első közös játékok nyújtottak.
A menüben rögtön három olyan opció vár minket, ami az utóbbi évek többjátékos alkotásaiban (jellemzően Call of Duty, Battlefield és hasonló játékok) nincs így jelen: a create game, a party és a server browser. Értelemszerűen előbbi saját publikus játékunk elindítását jelenti, míg a második ugyanez, csak épp barátainkra leszűkítve a kört. A harmadik pedig a dedikált és a többi játékos által indított szervereket listázza, amelyeket rendszerezni tudunk név, játékmód, pályanév, de akár a játékosok száma és ping alapján is. Nosztalgikus volt így a szerverek között válogatni ahelyett, hogy a játék mindenféle beleszólás nélkül belök egy szerverre, aztán nesze, játssz...

The Mean Greens - Plastic Warfare

A játékmódok sem a hagyományokat követik: tíz mód közül válogathatunk, amelyek mind egy-egy pályához vannak kötve. A legtöbb módról süt a készítők lelkesedése és fantáziája, nagyon ötletesek akadnak köztük. Ilyen például a mélyhűtős pálya, ahol a két csapatnak először a pálya közepét elfoglaló hatalmas jégtömböt kell elolvasztania, amely alatt egy rács lapul. Később azon leesve juthatunk a következő szintre, ahol mindkét csapatnak egy-egy befagyott T-Rexe rejtőzik, ezt kell minél előbb kiolvasztanunk – az győz, aki előbb végez. Persze nem elég csak a saját dinónkra koncentrálni, az ellenséget is hátráltatnunk kell saját tevékenységében. Egy másik pálya egy hatalmas csocsóasztal, ahol disznók és tehenek a játékosok. Ezek persze csak mozgó akadályok a pályán, a labdát nekünk kell belökdösni az ellenség kapujába, vagy épp megakadályozni, hogy ő megtegye ezt a miénkkel. Megint máshol egy hatalmas szülinapi tortán kell meggyújtani az összes gyertyát, itt az a csapat győz, aki többet gyújt meg. De csatázhatunk a konyhapulton is, ahol a cél az ellenség műanyagpoharának lelökése, vagy a kádban, ahol zászlókat kell összegyűjtögetni.
Összességében tehát változatos játékmódok várnak ránk, amelyek azonban fabatkát sem érnének a remek pályatervezés nélkül. A pályákat viszont szerencsére szinte kivétel nélkül ötletesen és átgondoltan építették fel, valamint mindegyiknek egyedi hangulata van. A sok lehetőség és változatos környezet között pedig garantáltan mindenkinek lesz kedvence, de olyan is, amit inkább messziről elkerül.

The Mean Greens - Plastic Warfare

A látványvilág pont annyira színes és vidám, amilyennek egy gyerekszobának lennie kell. A grafikáért az Unreal Engine 4 felel, amely remekül helytáll a csatában: PC-n kellemes látvány mellett stabilan fut a játék, sosem tapasztaltam ingadozást a teljesítményben. Az animációk rendben vannak, a környezet néhány apróbb bosszantó hibától (mint a láthatatlan akadályok) eltekintve jól mutatnak.
A hangeffektekre és a zenékre sem lehet különösebb panasz. Utóbbiak minden pályán mások és általában illenek is az adott környezethez, de hosszú távon az állandó ismétlődésük miatt unalmassá és idegesítővé válhatnak.

The Mean Greens - Plastic Warfare

A The Mean Greens - Plastic Warfare biztosan nem fogja letaszítani a trónról az aktuális multiplayer óriásokat, még úgy sem, hogy szinte minden elemében képes lenne felvenni azokkal a versenyt. Csakhogy a témája miatt eléggé leszűkül a célközönség, ráadásul különösebb hírverés sem kísérte sem a fejlesztést, sem a premiert. Így pedig ha valaki a barátaival szeretne egy kicsit lövöldözni, akkor még mindig inkább a nagy blockbuster címek között fog keresgélni. Pedig a kis, zöld katonák megérdemlik az esélyt, hogy bizonyítsanak. Ha másoknak nem, hát az én idősödő, de azért még mindig pofátlanul fiatal generációm számára mindenképp, mivel nekünk a nosztalgia garantálva van. ■

The Mean Greens - Plastic Warfare
The Mean Greens - Plastic WarfareThe Mean Greens - Plastic WarfareThe Mean Greens - Plastic WarfareThe Mean Greens - Plastic WarfareThe Mean Greens - Plastic Warfare

A The Mean Greens - Plastic Warfare PC-re jelent meg, az Xbox One verzió fejlesztés alatt áll.

értékelés

The Mean Greens - Plastic Warfare

Pozitívumok
  • Kellemesen régimódi multiplayer móka
  • A hagyományostól elrugaszkodott játékmódok
  • Akár még szépnek is mondható
Negatívumok
  • Hosszú távon idegesítő zene
  • Kisebb hibák
The Mean Greens - Plastic Warfare
A legutóbbi The Mean Greens - Plastic Warfare cikkek, hírek

hozzászólások (0)

cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?