Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Dragon's Dogma: Dark Arisen

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

PC-re is megérkezett a Capcom akció-RPG-je.

2016.01.19. 14:10 | szerző: TheHolyOne | Ismertető/teszt

Amikor a megjelenése előtt tudom, hogy én fogok írni egy játékról, mindig igyekszem magam ahhoz tartani, hogy nem olvasok róla semmilyen kritikát, amíg a cikket le nem adtam. Így nem befolyásol semmi az írás közben. Ez jelen helyzetben nyilván nem volt lehetséges, hiszen a Dragon’s Dogma eredetileg 2012-ben jelent meg, és akkoriban láttam róla kritikákat, videókat. Aztán, mikor kb. másfél éve szereztem egy használt PlayStation 3-at, ez volt az első játék, amit vettem hozzá. De előtte még újra feltúrtam azokat az írásokat és videókat, utána pedig beleöltem pár tucatnyi órát. Tehát mindez már befolyásolta a véleményemet a játékról, és mivel a jelenlegi PC-s verzió semmilyen tartalmi újdonságot nem tartalmaz a konzol verzióhoz képest, felmerül a kérdés, miről írjak? Főleg, hogy az alapjátékról és a kiegészítőről is beszámoltunk már. Végül arra jutottam, hogy két dologra fogok kitérni részletesen. Az egyik, hogy miért tetszik nekem a Dragon’s Dogma, a másik pedig, hogy hogyan sikerült a PC-s port.

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

A Dragon’s Dogma mindig is egy amolyan csiszolatlan gyémánt volt. Egyfajta kettősség jellemzi: bizonyos dolgokat nagyon jól csinál, de ugyanakkor gyermeteg hibákat is vét. Van egy nagyjából Skyrim méretű bejárható világ, amiben azonban kb. tizedannyi dolgot lehet csinálni, így az egész kicsit üresnek hat. Ráadásul a kiegészítő megérkezéséig tulajdonképpen fast travel sem volt. Egyes küldetések karakterközpontúak vagy változatos helyszíneken játszódnak, esetleg látványos cut-scene-eket tartalmaznak, míg mások (notice board questek) Dragon Age 2-i mélységekbe merülnek alá, és annyiból állnak, hogy „ölj meg 10 nyulat”. (Ilyen konkrétan van.) Ez a kettősség igaz a történetre is, ami első ránézésre a legklisésebb klisékből épül fel. Egy békés halászfaluban éljük békés mindennapjainkat, amíg nem jön egy sárkány és (szó szerint) elrabolja a szívünket, így onnantól kezdve az a végzetünk, hogy legyőzzük, és megmentsük a világot. A sárkány megölésével azonban nem ér véget a történet, mert post game-ben, egy szürreális fordulat után magyarázatot kaphatunk olyan látszólagos ellentmondásokra (például hogy miért teremti meg a sárkány az egyetlen embert, aki legyőzheti?), amelyeket korábban esetleg betudtunk gyenge írásnak. A játék ezen szakaszában, különösen a végjátékban, filozófiai kérdéseket boncolgat, amelyek elgondolkodtatóak, és ekkor látszódik igazán, hogy japánok a fejlesztők, mert ez a fajta szemlélet nyugati ember számára elég egzotikusnak hat. Azért nehogy elspoilerezzem, csak annyit írnék, hogy ebben a tekintetben nagyon hasonlít a Dark Soulshoz, amely szintén egy japán játék. A Dragon’s Dogma tehát, hibái ellenére is, amit jól csinál, azt olyan jól csinálja, hogy a végeredmény egy nagyon addiktív játékmenet és egy elgondolkodtató történet.

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

A játék PC-s portjának létjogosultságát két szóban össze tudom foglalni. Mouse, aim. Vagyis célzás az egérrel. Végre nem akarom kitépni az összes hajam ha például hárpiákkal kell harcolni, mert a földről nem érem el őket, íjjal viszont lehetetlen a kontrollerrel (kvázi) FPS nézetben célozni. Aki mást állít, az nem tudja miről beszél, illetve valószínűleg soha nem játszott még FPS-t egérrel. A portra viszont egy szavunk sem lehet. A billentyűzetkiosztás teljesen testre szabható, és ami a legjobb, egyszerre tudja kezelni a billentyűzetet és a kontrollert. Így, miután kipróbáltam a játék elejét egér+billentyűzettel és megállapítottam, hogy elég jól játszható így is, visszatértem a kontrollerhez, mivel már ezt tanultam meg, ez esik kézre (és a Dark Souls miatt mostanában úgyis mindig be van dugva egy a gépbe). Egeret pedig csak bizonyos helyzetekben használtam, főleg az íjjal való célzáshoz. A képernyő alján a tooltipek a gombkiosztással pedig dinamikusan változtak, attól függően éppen melyiket használtam.

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

Említettem, hogy a PC-s port tartalmilag ugyanaz, mint a konzolos verzió. Minden DLC-tárgyat és előrendelési bónuszt tartalmaz, ami a konzolon is volt, de újdonság nincs. Vannak viszont új funkciók. Az 1-5 gombokat hozzá lehet rendelni gyorsbillentyűként bizonyos tárgyakhoz az inventoryban, így imáim meghallgatásra találtak, és a menü nyitogatása nélkül lehet visszakapcsolni a... lámpást.
A játékkal szembeni egyik népszerű kritika volt, hogy a csapatunkba felvehető pawnoknak egyszerűen be nem áll a szája, ami egy idő után idegesítővé válhat. A portban viszont van lehetőségünk a menüben kikapcsolni a szövegelésüket, ami természetesen egyik első dolgom volt. Azonban bevallom, nemsokára visszakapcsoltam, mert nélküle a játék túl sterilnek tűnt, és mert hiányzott. Ellentétben például az alapjáték főmenüjében hallható vernyákolással, ami szerencsére már a Dark Arisen konzolos megjelenésekor kimúlt.

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

A Dragon’s Dogma grafikája még most, 4 év után is megállja a helyét. A renderelt cut-scene-ek szépek és hatásosak, míg amelyek in-game motorral készültek soha nem is voltak korszerűek. (Kettősség.) Szinte látni, ahogy az egyik szkript jön a másik után, amikor például az egyik karakter ad valamit a másiknak. Az fps-t 150-ben maximalizálták (ha valaki esetleg számolja), vagyis mehet, ami a csövön kifér. A PC miatt pedig a töltési idők is jelentősen lerövidültek. Bugokkal vagy fagyással egészen a post-game legvégéig nem találkoztam. Ekkor az egyik legutolsó cut-scene alatt háromszor is kidobott az asztalra. A cut-scene átugrása oldotta meg a problémát. Ezt leszámítva stabil, jól működő PC-s porthoz volt szerencsém.

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

A Dragon’s Dogma: Dark Arisen PC-s változata azoknak mindenképpen ajánlott, akik eddig a konzol hiánya miatt nem tudták kipróbálni, mert alapvetően agy jó játékról van szó. A port maga pedig stabil, és ugyanolyan jól működik PC-n, mint konzolon. Ellentétben mondjuk egy közelmúltbeli példával, ami még az Év játéka szavazásunk csalódás kategóriájába is bekerült. ■

Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)
Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)Dragon's Dogma: Dark Arisen (PC)

A Dragon's Dogma 2012-ben, Dark Arisen kiegészítője 2013-ban jelent meg PlayStation 3-ra és Xbox 360-ra. A cikk a frissen érkezett PC-s portról készült.

értékelés

Dragon's Dogma: Dark Arisen

Dragon's Dogma: Dark Arisen
Pozitívumok
  • Egyszerre játszható billentyűzettel és kontrollerrel
  • Új kényelmi funkciók: gyorsbillentyűk, pawnok elnémítása
  • Az eredeti, konzolos változat minden DLC-jét tartalmazza
Negatívumok
  • Nincsenek tartalmi változások, így a konzolos verzió gyengeségei itt is megtalálhatóak
Dragon's Dogma: Dark Arisen
A legutóbbi Dragon's Dogma: Dark Arisen cikkek, hírek

hozzászólások (4)

McCl@ne
McCl@ne 2016.01.19. 15:42
Jókor jött a cikk, vásárlás előtt vagyok éppen! :) Mármint gondolkodom rajta, tetszik, hogy japán cucc. Lehet, hogy ennek hatására nekiállnék még a Dark Souls-nak is, b@$$z@ a fantáziámat.
Ezt a részt viszont kifejtenétek egy kicsit?
Van egy nagyjából Skyrim méretű bejárható világ, amiben azonban kb. tizedannyi dolgot lehet csinálni, így az egész kicsit üresnek hat.

Mi az, amit a Skyrimben lehet és itt nem? Vagy inkább: itt mit lehet? Crafting van azért, ugye? :)
TheHolyOne
TheHolyOne 2016.01.19. 16:40
A Skyrimban elindulsz bármilyen irányba, inkább előbb mint utóbb egy dungeonbe botlasz. Ellenben itt mész-mész és semmi, csak néhol 1-1 csapat ellenség. Ami map marker van az vagy egy quest helyszíne, vagy egy boss fight helyszíne, ahol farmolható az adott boss.
Peace
Peace 2016.01.19. 18:52
Tegnap kipróbáltam, de olyan, mintha egy 2001-es játékot próbáltam volna. A karakterek mintha origamik lennének, nincs súlya semminek, mintha nem lenne fizikája az egész játéknak. Olyan karton hatást kelt. Mondjuk a hangulat sem kapott el... :-|
Artemius '89
Artemius '89 2016.01.21. 20:01
Ha megengeditek én is leírom néhány sorban a tapasztalataimat, főleg azoknak, akik vásárláson gondolkodnak.

Az egész olyan... élettelen. Nem a világra gondolok, de a karakternek például 0 személyisége van. Ahogy a companionoknak is, kitaláltak egy olyan rendszert, hogy ne kelljen energiát fordítani személyiségek különösebb kidolgozására. RPG szempontból teljesen el van szúrva.

A harcrendszer az egyetlen ami kiemeli kicsit, bár sok esetben hack n slash, vannak lehetőségek egyénivé tenni a harci stílust, viszont fizikáról ne is álmodjunk. Én mágust próbáltam és legtöbbször egy helyben állt a karakter, és az alaptámadás annyi volt, hogy szoborrá merevedve lövedékeket küldött a botjából... Rossz volt nézni. Még a Dragon Age 2 harcrendszere is izgalmasabbnak tűnik egyes pontokon, pedig az aztán tényleg eléggé necces volt. Az irányítás pedig bár kicsit optimalizálva lett, amikor azt látom, hogy különböző gombokhoz kötik pl. a lapozást a quest logban, az egész port szagú lesz és idegesítő.

A zene a legrosszabb. Nagyon érződik az ázsiai hatás, sokszor olyannak éreztem, mintha valami béna hentai játék lenne. Lágy zongora dallamok, vagy gitár szólók teljesen kiszakítva az embert abból a fantasy világból amit megpróbáltak létrehozni. Semmiképp nem ajánlom megvenni sajnos, pedig sokat vártam tőle....
cikkajánló

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?

Assassin's Creed: The Ezio Collection

A sorozat talán legmeghatározóbb trilógiája megérkezett a legújabb konzolokra.

Adam Wolfe 3-4. epizód

A két újabb epizóddal befejeződött az izgalmas kaland.