Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

Homefront: The Revolution

Egy elbukott forradalom története.

2016.06.23. 11:44 | szerző: Captain Balu | Ismertető/teszt

A 2011-ben megjelent Homefront című játék neve, ha felcsendül, nem hinném, hogy sokatok bőszen bólogatna, hogy igen, emlékszik rá. Ez nem a Ti hibátok, hiszen a fejlesztő Kaos Studios mindent megtett, hogy a Call of Duty- és Battlefield-őrületet kicsit meglovagolva sikereket érjen el, a végeredmény mégis csak közepesre sikerült. A projekt Montréalba való költöztetése, majd a Crytek angol stúdiójához kerülése, valamint a névváltoztatás és az eredeti kiadó, a THQ csődbe menetele már kongatta a vészharangokat, és ez sajnos meglátszik a végleges produktumon is, amely végül a Deep Silver egyik csapatának, a Dambuster Studiosnak a műve.

Homefront: The Revolution

Kezdjük azzal, ami valószínűleg mindenkit foglalkoztat: hogy egy májusban megjelent játékról, miért csak most írunk? Nem, nem én voltam lusta és halogattam a cikket idáig, hanem a fejlesztők csak most voltak hajlandóak végre-valahára egy olyan patchet kiadni, amely után a játék végre nem fagyott ki a gépemen az első küldetés után. De erről bővebben majd később. Akiket esetleg megfogott az előző rész története, azoknak van egy rossz hírem, hiszen a folytatás azt élből kukázza. Ismét egy fiktív jövőben járunk, ahol az APEX nevű észak-koreai cég a ’70-es években elért digitális forradalmának hála az egész Egyesült Államokat ellátta a mobiloktól kezdve, a tableteken át egészen az elektromos fogkefékig. Úgy látszik, ebben az alternatív jövőben nem az USA volt a világ legnagyobb fegyverekkel kereskedő országa, hiszen a haditechnikájukat is később az APEX-től vették. Ekkor persze bekövetkezett, amit már minden ilyen témát feldolgozó játékból és filmből ismerünk, azaz hogy az észak-koreaiak kikapcsolták és az amerikaiak ellen fordították saját hadigépezetüket. A történet amilyen esetlen első hallásra, olyan esetlen is marad a folytatásban. Megalakul ugyanis az ellenállás, akik több-kevesebb sikerrel, de gerilla harcmodort folytatnak a megszállók ellen. Itt kapcsolódik be a képbe Gordon Freemantől beszédleckéket vett főhősünk, aki szemtanúja, ahogy a forradalom arcát, Benjamin Walkert letartóztatják és elhurcolják. Ezután csatlakozunk az ellenálláshoz megmaradt részéhez, és megindul Philadelphia visszahódítása utcáról utcára.

Homefront: The Revolution

Kapunk egy szép nagy nyitott világot, ahol kedvünkre mászkálhatunk, ahogy azt már a Far Cry-tól és hasonszőrű játékoktól megszokhattuk.Nem fogok hazudni, nem a történet fogja elvinni a hátán a Homefront: The Revolutiont. Azonban a játékmenet is elég gyengére sikerült, így az sem emeli ki a középszerűség mocsarából. Kapunk egy szép nagy nyitott világot, ahol kedvünkre mászkálhatunk, ahogy azt már a Far Cry-tól és hasonszőrű társaitól megszokhattuk. A felfedezés egész szórakoztató tud lenni, és a gyűjtögetés/achievement-megszállottak is tobzódhatnak, hiszen lesz mit összeszedni bőven. Amíg viszont az adott blokkokat nem szabadítjuk fel amolyan Assassin’s Creedesen, addig a hajunkat fogjuk tépni a koreaiak végeláthatatlan hullámaitól. Az ellenük való harc is kínkeserves, mert a bődületes túlerőt a pocsék fegyverkezelés nem kompenzálja. Egyszerűen nincs súlya a fegyvereknek. Pedig a repertoár nem is annyira kicsi, és mindez meg van bolondítva egy kellemes és látványos craftingrendszerrel, ami viszont elég limitált lehetőségeket biztosít számunkra. Miután végeztünk (vagy kiábrándultunk) az egyszemélyes résszel, hidegzuhanyként ér minket, hogy az előző rész viszonylag élvezetes része, a többjátékos opció mindössze egy pár pályát felvonultató, kooperatív lövöldözésbe mutálódott, amelyet csak elvétve játszik néhány önjelölt mazochista.

Homefront: The Revolution

Azonban ahol a játék igazán elvérzik, az a technikai oldal. Igaz, bár a grafika a CryEngine-nek hála egész szép képet fest képernyőinkre dinamikus napszakváltozásaival, és a zenében is van egy kis kellemes Kelly Bailey-féle Half-Life 2-utánérzés, azonban minden más hang és szinkron maximum az alsó-/középszint határát súrolja. A látvány is indokolatlan hardvert követelt, olyannyira, hogy konzolon az első patchek megérkezésig jóformán a 20 képkocka/másodpercet sem tudta tartani, és PC-n sem volt sokkal rózsásabb a helyzet. A cikk elején említett kifagyás csak egy volt a sok közül. Annyi bug van a játékban, hogy azoknak külön bekezdést lehetne szentelni. De ha ezek felett még szemet is hunyok, hiszen előbb vagy utóbb ezeket ki lehet küszöbölni, akkor sem tudok szó nélkül elmenni a mesterséges intelligencia, pontosabban annak valamiféle visszássága mellett. Az ellenfél tényleg csak túlerőben képes érvényesülni, semmi mást nem próbál tenni ellenünk, azon kívül, hogy belerohan az arcunkba és lelöveti magát, ami vice versa érvényes társainkra is. De láttam olyat is, hogy egy civil belesétált az általuk rakott tűzbe, majd felgyulladt és szerencsétlen kínok között meghalt...

Homefront: The Revolution

A Homefront: The Revolution végtelen hibája ellenére a legnagyobb baja mégis pontosan ugyanaz, mint ami Battlebornnak volt: a lehető legrosszabbkor dobták a boltok polcaira. Ugyanis akármennyire felhúztam magam a fejlesztők hanyagságán, azért nem olyan menthetetlen játék ez, mint ahogy azt más játékosok is állítják. Egy, a szó legszorosabb értelmezésében vett középszerű FPS. Csakhogy egy olyan hónapban megjelentetni és teljes áron árulni, amikor kaptunk egy Uncharted 4DoomOverwatch triót? Marketing szempontjából az egyik legnagyobb öngól, amivel valaha is találkoztam. Talán jobban is jártok, hogy így június végén olvassátok a cikket, hiszen amennyiben kap egy komolyabb leárazást, úgy talán megérhet egy próbát azoknak, akiknek megtetszett az alapötlet, és nincs mivel játszani a nyári uborkaszezonban. ■

Homefront: The Revolution
Homefront: The RevolutionHomefront: The RevolutionHomefront: The RevolutionHomefront: The RevolutionHomefront: The Revolution

A Homefront: The Revolution PC-re, PlayStation 4-re és Xbox One-ra jelent meg. A cikk a PC-s verzió alapján készült.

értékelés

Homefront: The Revolution

Homefront: The Revolution
Pozitívumok
  • Látványos és szépen összerakott virtuális Philadelphia
  • Nagy bejárható terület, viszonylag sok tenni- és felfedeznivalóval
Negatívumok
  • Hatalmas technikai bakik
  • Nem túl élvezetes tűzharcok
  • Hamar monotonitásba fullad
Minimális rendszerigény: Intel Core i5-4570T 2,9 GHz/AMD FX-6100 3,3 GHz, 6 GB RAM, GeForce GTX 560 Ti 1 GB/Radeon R7 260X 2 GB videokártya, 38 GB HDD, 64-bites Windows 7/8/10
Ajánlott konfiguráció: Intel Core i5-2500K 3,3 GHz/AMD FX-8320 3,5 GHz, 8 GB RAM, GeForce GTX 760 2 GB/Radeon HD 7870 2 GB, 38 GB HDD, 64-bites Windows 7/8/10

hozzászólások (2)

Baracklekvár
Baracklekvár 2016.06.23. 11:59
Új Homefront-ot nem ismerem, s meglehet nem is tetszene, de kövezzetek meg: nekem tetszett a 2011-es.
GeryG
GeryG 2016.06.23. 12:07
Az nekem is anno, végig is játszottam. Tényleg közepes minőségű játék volt, de a téma és a körítés miatt nekem is bejött. Ehhez képest ezzel az újjal egyelőre alig egy órácskát bírtam játszani, de az sem volt túl meggyőző sajnos... hihetetlen, hogy a CryEngine-t továbbra is csak a Crytek tudja normálisan működésre bírni. :(
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?