Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Ismertető/teszt

N++

A pálcikaninja visszatért, hogy újra az őrületbe kergessen minket.

2016.09.18. 10:36 | szerző: GeryG | Ismertető/teszt

N+, avagy The Way of the Ninja. Hangzatos, már-már magasztos cím, amely egy olyan játékot takar, amelytől garantáltan az összes hajszálad ki fog hullani. Vázolom röviden: egy oldalnézetes arénában kell egy aprócska pálcikaemberrel eljutnunk a kijáratig. Pofonegyszerűnek hangzik, nem igaz? Hát nem az. Nem az, mert először ki kell nyitni az ajtót egy, az arénában elhelyezett kapcsolóval, ám az egész pályát csurig pakolják csapdákkal, amik az esetek 95%-ában garantáltan kinyírnak. És hogy még ennyire se legyen egyszerű, mindezt időre kell teljesíteni, időt pedig az arénában itt-ott elszórt kis, sárga érmék gyűjtögetésével lehet szerezni.
Nos, erről szólt az N+, a Metanet Software játéka, amely bármennyire is az őrületbe kerget, egyszerűen nem lehet nem imádni. Ennek készült el nemrégiben a folytatása, amelyet hosszas egyeztetések, brainstormingok és megbeszélések után N++ címre kereszteltek. És mit ad az a plusz egy plusz? Sokat…

N++

Míg az előd egy egyszerű, böngészőben (vagy letöltve, Flash alapon) futó játék volt, addig az N++ már teljes értékű alkotás, amelyet PC-re a Steamen, PlayStation 4-re pedig a PlayStation Store-ban lehet beszerezni. Már első ránézésre is egészen sok újdonsággal találkozhatunk. Az egyszemélyes őrület mellé kapunk kooperatív és egyfajta kompetitív többjátékos módot is. Ám e kettő nem online funkció, ugyanis csak helyben lehet barátainkkal játszani. Ez teljesen érthető is, hiszen nincs is nagyobb öröm annál, mint mikor láthatod cimborád fejét egy utolsó utáni pillanatban benézett akna után. Ezt online nem lehet átélni. Érdekes, de nem túl szerencsés megoldás, hogy az akár négyfős közös mókát egy billentyűzetről kellene irányítani, ami gyakorlatilag lehetetlen, így jobb inkább, ha mindenki ráköti a gépre a saját billentyűzetét. A három játékmód három teljesen egyedi pályasort tartalmaz, ezek közül azért toronymagasan az egyszemélyes rész a legbőségesebb. Itt nagyságrendileg 2000 egyedi pálya várja, hogy milliószor elpusztuljunk benne.
A pályákat ötös csoportokban kapjuk, összesen három kategóriába sorolva: intro, N++ és legacy. Az intro kategória pályái természetesen nagyon könnyűek, összesen 125 darab van belőlük. Az N++ és a legacy már sokkal bőségesebb, itt 20*5*5 pályát lehet teljesíteni, ha képesek vagyunk rá egyáltalán.

N++

És, hogy miért is olyan piszok nehéz egy-egy pályát teljesíteni? Nos, az arénákban most is elképesztően sok csapdát kell kijátszanunk. Ezek között találunk egyszerű aknákat, amikhez elég egyszer hozzáérnünk és máris apró cafatokra robbantunk. Van olyan is, amely első érintésre nem, csak a másodikra aktiválódik, ami mondjuk oda-vissza szaladós vagy körkörös pályák esetében tud nagyon csúnyán megszívatni. Aztán ott vannak az árammal túltöltött kis gömböcök, amelyek vagy egy kötött pályán járkálnak, esetleg folyamatosan minket követnek, akármerre is megyünk. Ezek viszonylag lassan mozognak, egyet piszok egyszerű kicselezni, de általában tucatjával grasszálnak a pályán. Természetesen ahogy hozzájuk érünk, megsüt a magasfeszültség. Vannak olyan kis robotok, amelyek a talajhoz vannak kötve, és csak akkor aktiválódnak, ha ugyanarra a talajra lépünk, ilyenkor villámgyorsan megindulnak felénk. Őket viszonylag könnyű átugrani, de azért jól kell időzíteni.
De nem csak olyan csapdák vannak, amiket csak ki kell kerülni. Van például hőkövető rakéta és lézerágyú is. Utóbbi célkeresztje addig követ, amíg az ágyú „szeme előtt vagyunk”: ha befogott, keresztüllő. Van lézerpenge is, ez egy folyamatosan élő lézercsík, amihez természetesen halálos hozzáérni. Jobbik esetben csak egy irányba néz, rosszabbik esetben forog... Az egyik új kedvencem az alteregó. Ha hozzáérünk a pályán egy adott pici gömbhöz, abból lassan egy ugyanolyan figura formálódik, mint mi vagyunk. Ez aztán pontosan ugyanazt az útvonalat járja be, mint amit mi, ha pedig hozzánk ér, felrobbanunk.

N++

Persze nem csak ezek a csapdák jelentenek veszélyt ránk. Apró pálcikaninjánk ugyan dacol a fizika nagyjából összes gravitációs törvényével, de így sem halhatatlan. Az arénákban hatalmasakat ugorva, a falakon ide-oda ugrálva, esetleg azokon lassan lecsúszva tudunk közlekedni, ami tökéletesen lehetetlen lenne a valóságban. Ugyanakkor ha túl magasról esünk le, ripityára törjük magunkat. Ez leginkább akkor következik be, amikor egyszerre három csapdát igyekszünk kikerülni, és még az idő is sürget, ezért kapkodunk, és garantáltan elvétjük az egyik ugrást. Apropó idő. Bizony ez sem végtelen. Ahogy említettem, egyszerre öt pályát kell teljesítenünk, hogy az adott csoportot elmentse a játék (ha menet közben lépünk ki, mind az ötöt újra meg kell csinálni, amolyan checkpoint rendszerű mentés). Viszont erre az öt pályára összesen van X mennyiségű időnk. Ezt növelhetjük az arénákban mindenfelé elszórt érmék gyűjtögetésével. Mondanám, hogy sárga érmék, mint az első részben, de az egyik újítás, hogy nemcsak szürke alapú pályákat kapunk, hanem mindenféle színváltozatból válogathatunk, így minden tárgy színe is változó. A lényeg, hogy ezeket az idő miatt is érdemes nagyjából összegyűjtögetni, valamint az online ranglista miatt is. Minden csoport teljesítése után kiírja a játék, hogy a globális ranglétrán hányadik helyezést értük el.

N++

Az N++ már gyárilag is ezres nagyságrendű pályát kínál egyszemélyes és többjátékos módban egyaránt. Ehhez viszont hozzájön a beépített pályaszerkesztő is, amellyel ezt a számot nagyjából a végtelenig emelhetik a játékosok. A szerkesztő használata a játék irányításához hasonlóan gyorsan megtanulható, így a határt csak a saját képzeletünk szabhat.
Szintén érdekes időtöltés lehet statisztikáink nézegetése is (ezt egyébként soha egyetlen játékban sem szoktam megtenni, de itt valamiért mégis érdekel...). A játék ugyanis rengeteg adatot rögzít rólunk, így többek közt azt is, hogy mennyi időt töltöttünk összesen a földön, a falakon vagy épp a levegőben.

N++

Hogy kiknek ajánlom az N++-t? Magas vérnyomásosoknak, hirtelen haragú, lobbanékony embereknek és türelmetleneknek biztosan nem. Ez bizony egy hamisítatlan „rage game”, vagyis még a legügyesebbek is nagyjából negyvenszer fognak nekimenni egy-egy picit is nehezebb pályának, a sok újrapróbálkozás pedig könnyedén elveheti az ember kedvét. Ugyanakkor megvan a játék azon bája, hogy egyszerre alkalmas hosszú órákra is lekötni és akár csak öt percre kikapcsolni kávészünetben. Gépigénye a faék egyszerűségű 2D-s grafikának köszönhetően gyakorlatilag nincs, így az irodai gépen is gond nélkül elfut. Csak aztán győzzük kimagyarázni a főnöknek, hogy miért vertük le a monitort az asztalról idegességünkben, hiszen mi épp csak egy pénzügyi kimutatást gépeltünk ugyebár... ■

N++
N++N++N++N++

értékelés

N++

Pozitívumok
  • Végtelenül egyszerű, villámgyorsan megtanulható, mégis piszok nehéz játékmenet.
  • Rengeteg pálya.
  • Kooperatív és kompetitív többjátékos módok.
Negatívumok
  • Kisebb gondok.
  • Sehol nem írják, hogy a többjátékos résznél hogyan aktiválja magát a második, harmadik, negyedik játékos (a funkcióbillentyűkkel kell egyébként).
  • A többjátékos módban csak billentyűzetről lehet irányítani a karaktereket, ami egyetlen billentyűzetről gyakorlatilag lehetetlen.
N++
A legutóbbi N++ cikkek, hírek

hozzászólások (2)

szbszig
szbszig 2016.09.18. 16:23
Amikor először olvastam, hogy legacy mód, akkor még csak reménykedtem, de tényleg azt írják, hogy az eredeti, 2005-ös N-ből is tartalmaz pályákat. :-)
GeryG
GeryG 2016.09.18. 19:06
Bizony tartalmaz (lásd rögtön az első képet :P). Én is találkoztam néhány régi ismerőssel. :)
cikkajánló

Transport Fever

...avagy amilyennek a Train Fevert megálmodták.

Dishonored 2

Bosszúvágy 2.0 impresszionista, steampunk köntösben.

Shadow Tactics: Blades of the Shogun videobemutató

A játék első küldetésébe pillanthattok be videónkban.

Planet Coaster

Végre megjelent egy modern elvárásoknak megfelelő vidámparképítő játék

Call of Duty: Modern Warfare Remastered

Modern hadviselés posztmodern köntösben?