Az egész történet 2004-ben, immár tizenkét évvel ezelőtt kezdődött a Soldiers: Heroes of World War II-val. Akkoriban még javában dúlt a világháború-őrület, így nem volt meglepő a Best Way és a 1C Company témaválasztása sem. Ráadásul az ő stratégiai játékuk szinte minden tekintetben különbözött a többitől. A folytatás a Faces of War címet kapta és sajnos tipikus példája lett a sokat akar a szarka kezdetű közmondásnak. A csorbát végül a Men of War, a sorozat tulajdonképpeni harmadik része köszörülte ki, amelynek már sikerült az, ami az elődnek nem: nagy létszámú egységekre is működőképesen átültetni az első rész egyedi irányítását. Mindennek már hét éve, a Men of War pedig ez idő alatt megannyi kiegészítőt és alrészt kapott. Idén érezték úgy a készítők, hogy ideje egy picit visszatérni az alapokhoz, és elkészítették a játék felújított kiadását, az Assault Squad 2: Men of War Originst.
Ez a kiadás tulajdonképpen a Men of War: Assault Squad 2-ig, a sorozat eddigi utolsó részéig bezárólag minden fejlesztést és újítást magába foglal, de a készítők egy picit még tovább mentek. Bár a grafikus motorhoz alapvetően nem nyúltak, alaposan feltöltötték azt újabb grafikai effektekkel – igaz, ez csak DirectX 11-es effekteket jelent, ami ma már nem akkora újdonság. A textúrákat sokkal élesebbre, magasabb felbontásúra cserélték, új részecskeeffektek és élethű mélységélesség került a játékba. A katonák modelljét is gatyába rázták, így azok is jobban hasonlítanak immár egy igazi harcosra. A grafika mellett picit finomítottak a hangokon is, sok fegyver és robbanás új, élethűbb hangot kapott.
A fentiek persze csak felszíni finomítások, amelyek kicsit szebbé teszik a korosodó játékot. Tudták ezt a fejlesztők is, ezért itt-ott picit belenyúltak a mesterséges intelligenciába is, amely immár a legkönnyebb fokozaton is piszok éber. Sokszor már-már irreálisan is hamar kiszúrnak minket, ami a lopakodós, alapvetően csendben végrehajtandó küldetéseket teszi frusztrálóan nehézzé. Ugyanakkor a legkönnyebb fokozaton szinte halhatatlanok katonáink, így ha le is bukunk, és szemtől szembeni tűzharc bontakozik ki, jó eséllyel mi fogjuk azt megnyerni. Itt jön jól egyébként a sorozat egyik védjegyének számító direkt irányítás, vagyis a katonák (és járművek, lövegek, gyakorlatilag bármi, amibe embert ültethetünk) feletti közvetlen irányítás. Nemcsak kattintgatással adhatjuk meg, hogy hova menjen, és ott mit csináljon, hanem mi vezérelhetjük őket, valamint célozhatunk és lőhetünk velük. Mindig is ez volt a legnagyobb vonzereje a szériának, ami máig nem kopott az élvezeti értékéből. És ne feledkezzünk meg a realisztikus elemekről sem: a tankok életerőcsík helyett moduláris sérülési modellel rendelkeznek, valamint a lövedékekre hat a gravitáció is, vagyis véletlenül sem oda fognak becsapódni, ahová mi céloztunk.
Az Assault Squad 2: Men of War Originst a sorozat régi rajongói mellett azoknak ajánlom, akik szeretnének egy picit más jellegű világháborús stratégiával is megpróbálkozni. Itt tényleg nincs bázisépítés, csak kőkemény harc. Azt pedig a többi játékhoz képest sokkal direktebb módon élhetjük át. Ha ehhez hozzávesszük az elképesztően részletes tartalmat (rengeteg fegyver, felszerelés, különböző típusú lőszerek és gránátok, már-már túl sok minden, amit használhatunk) és a szerepjátékszerű inventory-rendszert, akkor valóban egy egyedi alkotást kapunk. Tény, még a grafikai tupírozás ellenére sem nevezhető már szépnek a játék, hiszen az alatta dolgozó grafikus motor is igen öreg már, de ez nem sokat von le az élményből. Mert még mindig remek érzés, amikor egy gránáttal apró darabokra robbantunk egy tankot…