Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Az 1920 június 4-én elszakított magyar területek viszacsatolása, autonómiája.

4730 levél
Válasz 04.08.30. 00:57 #16
Pyton
Hé! Ez nem így van! Csak próbáltam feldobni a hangulatot. Matt biztos értette a "poént".

Mi lehet most szerbiában! elvertük őket vizilabdában, most az ottani magyarokon vezetik le az elkeseredettségüket, még több magyarverés lesz.
Sonic boom babieee!
229 levél
Válasz 04.08.27. 20:14 #15
Emb3rke
Hát amíg a román politikusok ilyenek maradnak, akkor nem változik semmi. Pl. ugye itt a Budapest-Bukarest autópálya-téma is és természetesen a románoknak nem tetszik, hogy a magyarok azt szeretnék, hogy Erdélyen át vezessen, így valszeg a pont Erdélytől délre szépen a magyarokat elkerülve fogják megépíteni, de ez még nagyon kezdetleges és távoli elképzelés, még bármi történhet.
A mai napig szeretnének egyébként kiválni Romániától és Erdélyi Köztársaságként saját politikát folyatva tevékenykedni, de erre szinte semmi esély sincs.
Egyébként meg a kint lévő magyaroktól is sok minden függ. Van egy kint élő magyar ismerősünk, ő mindent pontosan tud. Az a baj, hogy nincs összefogás ott a magyarok között, nem próbálnak összefogni és tenni valamit. Mindenki megy, amerre lát, beleolvad a román népbe, "elkorcsosodnak", a románok piszkoskodnak a magyarokkal, sokat követelnek tőlük (pl. a magyar házaspár esete, akiket a román pap nem adta össze őket, mert először magyarul mondták az igent és utána románul.) stb.

Egyébként meg mindig mindenhol arról beszélnek az emberek, hogy így vissza kéne szereznünk Erdély, úgy vissza kéne szereznünk Erdélyt, de vki belegondolt már, hogy mi lenne akkor, ha netán visszakapjuk? Biztos jó lenne nekünk?
Vegyük csak az NDK és az NSZK esetét. Mennyire akarták, hogy egyesüljön a kettő, és végül megtörtént, 2 napig puszipajtások lettek az NDK-béliek és az NSZK-béliek, örültek, mint majom a farkának, végre újra együtt, aztán később mégis kissé konfliktusos lett a helyzet, mivel enyhe szakadék volt a két köztársaság életszínvonala között. Írtó sokba került Németországnak a keleti rész felfejlesztése és többé-kevésbé máig fel tudott zárkózni, de ez ugye a nyugati részen lévőknek nagyon nem tetszett. (hogy az összes pénzt keletre kellett költeni) és a mai napig megvan az, hogy mondjuk egy NY-berlini átmegy keletre, felkiállt a szíve: "Fúj, NDK".

És lehet, hogy Mo-n is ez lenne. Lehet, hogy csak púp lenne a hátunkon. Eleve ezt a kis országot is szarrá rongálják a zs*dók, eladták már az egész országot ezek a t*tvek, a nemzet vagyonát rabolják. Mi lenne akkor, ha Erdélyt csak úgy hip-hop visszaadja Románia: "Hát ez nekem nem kell". Nagyon kínkeservesen tudnánk vmilyen szintre felfejleszteni, költhetnénk rá a milliárdokat. (Nem tudom, hogy ki mennyire tájékozott, hogy milyen ott a helyzet) És aztán, ha az a kis pénz is Erdélybe áramlana, akkor lehet, hogy a legtöbb embernek megváltozna a véleménye és visszasírná a régi állapotot...
A vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van, de senki sem kíváncsi a másikéra
4495 levél
Válasz 04.08.27. 15:47 #14
Wing
Na jóestét. Tetszik ez a topic, bár már volt valami hasonló. Nekem ez szívügyem, én és pár társam szervezzük a békéscsabai HVIM Tagszervezetet, amennyiben lehetőség is lesz rá. Sajnos a jelenlegi politikai légkörben aki Trianonról beszél, és a "kötelező" állásponttól - vagyis hogy "ezen már úgyse lehet változtatni" - eltérő véleménye van, az már azonnal radikális nacionalista, fasiszta (ez a legjobb), soviniszta, neonáci, antiszemita és így tovább a lehető legdurvább dolgokig. Hogy miért is van ez, ezt hosszan lehetne taglalni, talán túl hosszan is - az egyszerű magyarázat szerintem az elmúlt 60 év politika beállítottságában, a semmit nem érő "rendszerváltás"-ban, a begyepesedett gondolkodásmódban és nem utolsó sorban a tipikus és közismert magyar pesszimizmusban keresendő - mint ahogy az egészséges nemzeti öntudat teljes hiányában.

Véleményem szerint sehol nem szabadna Trianon ügyét sovén nacionalizmusnak tekinteni. Trianonnál egy népet aláztak és gyaláztak meg oly módon, amilyenre azelőtt még nem volt példa sehol. A magyarlakta területeink visszacsatolása iránti elkötelezettség pedig minden magyar embernek szíve ügye kéne, hogy legyen, pártállástól, lakhelytől, kedvenc focicsapattól függetlenül.

Persze sokan azt mondják, hogy ez egy lejárt téma, itt már nincs mit megváltoztatni, azonban ez csak azért van így, mert nem is tesznek azért az emberek, hogy változzon valami. Lett volna rá a történelem során többször is lehetőség, hogy elrabolt területeink közül visszaszerezzünk valamennyit, de különböző belső és külső okok miatt ez elmaradt - akik pedig megtették azt, amit a hazaszeretet diktált, azokból aljas, nemzetellenes, imperialistát kreáltak, lásd Horthy és revizionista társai (ide sorolható Szálasi Ferenc is, akit talán jobban nem járattak le még a világtörténelem során).

Én személy szerint soha nem adom fel a reményt, és társaimat is arra buzdítom, hogy beszélni kell Trianonról, mert eredményt csak közös erővel és összefogással lehet elérni. Ehhez szükség van arra, hogy félretegyük a nagy pártok (Fidesz, MSZP) acsarkodásait, és az azokban való részvételt. Akárhogy is nézzük, a jelenlegi politikának köszönhető az, hogy nincs egyetértés, nemzeti összefogás, sőt! Maga nemzet se létezik most Magyarországon a fitalok-középkorúak (20-40) között. Pénzéhes világ, minden eladó, hisz valóban: pénz nélkül nem lehet megélni; nemzeti öntudat és identitás nélkül viszont lehet - csak nem érdemes. A fiatal családokat nem érdekli Erdély, Felvidék vagy Kárpátalja sorsa, mert abból ők nem tudnak meggazdagodni. Ez a vad liberalizmus, ami itt uralkodik, borzasztó. Minden a pénzről szól, a patriotizmus mint olyan, halálra van ítélve nálunk.

Mire is lenne szükség ahhoz, hogy gyökeresen megváltozzon itt minden? Először is, stabil, erős, határozott jellemű kormányra (egyetlen ilyen párt sincs Magyarországon, ami erre képes lenne), megfelelő magyar külpolitikára (az előbbiből következik, hogy ez sincs), az ifjúság, és a hozzám hasonló korosztály megváltozása (ez lenne a legfontosabb és legnehezebb feladat; itt nem azt kell érteni, hogy elvenni a 16 éves arc boldog, gondtalan életéből valamit, hanem HOZZÁADNI azt, ami hiányzik belőle). Én jól tudom, hogy miről van szó, hiszen 16 éves vagyok, látom a társaimat, tudom azt is, hogy lenne esélye az egésznek, hogy megváltozzon valami, azonban ezt nem ilyen NAT-féle marhaságokkal kellene megoldani.

Kicsit elkanyarodtam az eredeti témától, bocsánat. Visszatérve: Trianon esetében nem arra kell gondolni, hogy minden területet visszakapjunk, mert ez sajnos teljességgel irreális. Mint ahogy az is, hogy majd a nyugati hatalmak és Oroszország majd támogatna egy határmódosítást, mert pármillió magyar nem a saját országában lakik. Ezt ők amúgy se tudnák megérteni. Ha esetleg határrevízióról lenne szó, akkor csak és kizárólag a 38-45-ös határok jöhetnének szóba. De ez is sajnos csak álom. Itt egyetlen út az anyaország által erősen támogatott autonómiák létrehozása, és az átlagember tudatába beleverni azt, hogy ez neki miért is fontos. Egy kétmilliós közösségnél azt is el lehet érni, hogy ne az asszimilálódjon, hanem abba asszimililódjanak azok az emberek, akik félig románok, félig magyarok és egy generáció múlva már teljes "értékű" román lenne belőlük.

Ehhez azonban az kell, hogy egy Nagy-Magyarországos zászlóért ne szóljon a rendőr, és ne büntessék az ember közösség elleni izgatás, gyűlöletkeltő magatartás vagy tiltott önkényuralmi jelkép viselésének bűntettével, ha mégis fel merné emelni azt a bizonyos zászlót.

PC Dome szerkesztőknek: ha ez a hozzászólás bármilyen formában sérti az egyéni szabadságjogokat, az alkotmányt vagy egyéb okosságot, akkor kérném, hogy töröljétek.

Köszönöm.
"A nation that doesn't do its own dirty work commits suicide."
9789 levél
Válasz 04.08.27. 15:30 #13
Gillette
A józan paraszti ész szerint így logikus. És azért ennyire még a románok se hülyék.
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
5240 levél
Válasz 04.08.27. 14:40 #12
Pras
Csak azt felejted el, hogy ők nem Gilette-ek, hanem románok.
DVCVNT VOLENTEM FATA, NOLENTEM TRAHVNT - Lucius Annaeus Seneca
9789 levél
Válasz 04.08.27. 14:00 #11
Gillette
Sztem meg, ha a tényeket és románia Erdélyhez való viszonyulását vesszük figyelembe akkor egyértelmű, hogy a románok 84 éve tisztában vannak vele, hogy előbb utóbb le kell mondaniuk Erdélyről. Itt gondolok arra, hogy ha én tudom és biztos vagyok bene, hogy az a terület az enyém és nem vehetík el tőlem akkor én azt a területet fejlesztgetem, dédelgetem mindent megadnák neki és nem rablógazdálkodást folytatnák rajta. Mert, ha annyira érdekelné őket akkor Erdély lehetne Románia "ékszerdoboza". De hát érzik ők, hogy nem érdemes sokat foglalkozni azzal a területtel mert előbb útobb úgyis meg kell válniuk tőle.
További bizakodásra ad okot az a tény is, hogy a törökök 150 évig birtokolták területeink nagyrészét akkor az a 84 év nem is olyan sok.
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
4370 levél
Válasz 04.08.27. 13:42 #10
Kalwa
Mindenképpen lehetséges lenne bizonyos terültetek visszacsattolása, ahol a magyar népesség aránya 50% felett van. Én amondó vagyok, hogy legalább meg kell próbálni, meg kell tenni az első lépéseket ez ügyben. Ha jól alakul talán még többet is kapunk, mint amit reméltünk, ha nem, akkor go to the war!
"Ha szeretitek Allahot, akkor kövessetek Engem. Akkor Allah is szeretni fog benneteket,és megbocsátja nektek a bűneiteket."
20579 levél
Válasz 04.08.27. 13:38 #9
Pyrogate
az igaz, de most az ottani román elnök (ne várja el tőlem senki, h tudjam a nevét) egy kicsit bekeményített, emlékezzünk csak vissza az Aradi emlékművel történtekre, satöbbi, szal az ottani miniszterelnök szeretné teljesen beolvasztani az erdélyi magyarokat az országába...

vajdaságban igen durva akciók vannak, és erre az egyik ottani rendőrfőkapitány azt mondta: "nem adhatok minden magyarra egy rendőrt, hogy megvédje"
hát kössz...
9789 levél
Válasz 04.08.27. 13:34 #8
Gillette
ŐŐŐ.. izé. Szóval Erdélyben szvsz nem OLYAN rossz a helyzet.
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
9789 levél
Válasz 04.08.27. 13:34 #7
Gillette
Erdélyben azért szvsz nem rossz a helyzet. 2 milliós magyar lakosság azért csak ki tudja harcolni az autonómiát. Inkább a délvidéki helyzet aggasztó. Az nagyon elszerbesedett az a vidék.

"Ahogy arról folyamatosan hírt adtunk, az elmúlt hónapokban, a legvéresebb balkáni esztendőkhöz hasonlóan, ismét megszaporodtak a magyarok, horvátok, ruszinok és szlovákok ellen elkövetett támadások. A leginkább szembeötlő fenyegetések falfirkákban nyilvánulnak meg. Az egyik leggyakoribb ilyen, nekünk szóló üzenet a „halál a magyarokra! (smrt madarima)”, illetve a „Szerbia pravoszláv ország (Srbija je pravoslavna zemlja)” feliratok, amelyek elsősorban katolikus és református templomokon, művelődési házakon és a helységnév-táblákon olvashatóak. A nyugtalanító feliratoknál is veszélyesebbek és véresebbek azonban azok a fizikai támadások, amelyek főként magyar fiatalok ellen irányulnak. Lapunkban korábban számos esetről hírt adtunk, s a szerb szomszédjai által hónapok óta terrorizált Lavró-család kálváriáját folyamatosan szemmel tartjuk. A gerincsérülést szenvedett palicsi általános iskolás kislány, a részeg szerb rendőr által meggyilkolt 21 éves lány és családja, valamint a bántalmazott temerini, szabadkai fiatalok érdekében eddig gyakorlatilag senki sem emelte fel a szavát, ahogy a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) halálos üzenetet kapott alelnöke, Csorba Béla védelmében sem."
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
20579 levél
Válasz 04.08.26. 23:47 #6
Pyrogate
Egyébként ha nem magyar lakta területek lennének, lenne esély az autonómiára (lásd pl. Spanyolban Katalónia, Galícia...), de úgy érzem soha nem kapják ezt meg...ÉS sajnos lehet, hogy 100 év múlva már alig fognak ott magyarul beszélni Bár szlovákiában pl. a helyzet sztem jobb lett, mert 10 éve pl. egy szlovák korházban egy magyar nővérrel angolul kellett beszélni, mert ez volt a törvény. Csak egy üres teremben beszélhettünk velük normálisan...3 éve Füleken meg tök normálisan magyarul kértem az eladóktól. Szóval ott talán változott a helyzet, de sajnos köcsög Romániában egyre rosszabb...
9789 levél
Válasz 04.08.26. 21:00 #5
Gillette
Tök jó, hogy el jópofiztok rajta, tényleg olyan vidám téma, de látom nektek semmit nem jelent a határon túli magyarság.

Matt: "egyébként miért épp a románokhoz csatolták a területeket? Ha valakik akkor ők voltak azok akik a legkevésbé álltak ellen, azt qva nagy profitjuk lehetett volna belőle..."
Ezzel a hozzászólásoddal kb bebizónyítottad mennyi közöd van a (magyar)történelemhez. Bravó! Büszke lehetsz rá.
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)
400 levél
Válasz 04.08.26. 20:54 #4
Matt the rocker
De ezt george WASHINGTON bush nem hagyná, ő megvédené a békét!
egyébként miért épp a románokhoz csatolták a területeket? Ha valakik akkor ők voltak azok akik a legkevésbé álltak ellen, azt qva nagy profitjuk lehetett volna belőle...
4730 levél
Válasz 04.08.26. 20:21 #3
Pyton
Ha már nem lenne nátós románia, azzal a pár kerekes tankunkkal visszafoglalahatnánk ami a mienk.
Sonic boom babieee!
400 levél
Válasz 04.08.26. 16:19 #2
Matt the rocker
ezt már én előtte is olvastam, de ezellen semmit nem tudunk tenni...
9789 levél
Válasz 04.08.26. 15:35 #1
Gillette
Nem trianon érdekel, hanem, hogy a jövő mit hozhat? Mit gondoltok lehetséges az elszakított területek visszacsatálása(nem valószínű) vagy autonómiája? És, hogy ez nem megint csak egy szélső jobbos szöveg azt bizonyítja a Fidesz hozzáállása a dologhoz. Amely úgye köztudott, hogy szeretné elérni Erdély(ill. más magyar lakta vidékek) autonómiáját.

Addig is itt van a HVIM kiáltványa.

"A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom kiáltványa

Az alábbi kiáltványt a nemzetközi demokrácia szégyenfoltjának számító trianoni békeszerződés aláírásának nyolcvanegyedik évfordulójára készítette a legújabb magyar generáció által megalakított Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom. A mozgalom a kiáltványt több nyelvre is lefordítja, de a nemzetközi közvélemény mellett, az alábbi gondolatokat elsősorban a magyarságnak szánja:

Az ezeréves Magyarországot 1920. június 4-én a Párizs melletti Trianonban feldarabolták, területének és lakosságának mintegy kétharmadát elszakították. Ezzel a döntéssel az első világháborúba önhibáján kívül keveredett magyar nemzet egyharmada idegen uralom alá került. A történelem során ehhez hasonló igazságtalan békediktátum csak elvétve akad.

A kilencvenes években a világon - saját számításaink szerint - összesen közel tizenhat millió magyar élt, és közülük csak mintegy tízmillióan az anyaországban. A magyarság több mint húsz százaléka pedig nyolcvan év elteltével még mindig valódi kollektív jogok nélkül él szülőföldjén. A Kárpát-medencében, hét országban, összesen hárommillió - kisebbségbe kényszerített - magyarnak egyetlen önálló állami anyanyelvi egyeteme sincs. S az üldözések, deportálások, népírtások, etnikai tisztogatások ellenére a magyarok még mindig Európa legnagyobb nemzeti kisebbsége. Az egész nemzethez képest kisebbségben élő magyarok arányát vizsgálva azt is megállapíthatjuk, hogy Európában csupán az albánok (42 százalékuk él Albánián kívül), az írek (30 százalékuk él Írországon kívül) és a macedónok (25 százalékuk él Macedónián kívül) előznek meg minket. S ez a három szétszaggatott nemzet a kilencvenes években élet-halál harcot vívott az önrendelkezés jogáért, és mint tudjuk, sikerrel.

A magyarságnak az elkövetkezendő években gyökeres változásokat kell kieszközölnie, amennyiben nem akar végleg lemondani ősei földjéről. Ennek egyrészt nemzetközi jogi, másrészt demográfiai okai vannak. A nemzetközi közjogi gyakorlatban létezik ugyanis az elbirtoklás fogalma, amikor egy ország 99 év után egyszerüen elbirtokol a szomszédos országtól egy területet. Ebben az esetben még tizennyolc évünk van. A demográfiai okok azonban még ennyit sem adnak nekünk. Az elmúlt tizenöt évben ugyanis gazdasági és politikai kényszer hatására több százezer határon túli magyar menekült el szülőföldjéről, s ez a tény a magyarságnál tapasztalható drámai népességfogyással és asszimilációval, valamint a magyarlakta régiók felé irányuló folyamatos idegen betelepítésekkel kiegészítve mára jelentősen megváltoztatta az etnikai arányokat, amely állapot néhány év múlva visszafordíthatatlanná válik.

Sürgősen el kell tehát döntenünk, hogy meg akarjuk-e menteni a még ma is magyarlakta területeket, s ha igen, akkor ezt milyen formában és milyen módszerekkel kívánjuk elérni. Sajnos a második világháború előestéjén született bécsi döntések óta semmiféle olyan kézzelfogható terv, koncepció és forgatókönyv nem született a trianoni diktátum következtében előállt helyzet felülvizsgálatára, amely maga mögé tudott volna állítani egy jelentős magyar támogatást és felkeltette volna a nemzetközi közösség érdeklődését. A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom ebben a hiánypótlásban kíván segíteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy a nemzetközi közösség céljaival egybehangzó munkánkat az ENSZ támogatni fogja, a NATO pedig megvédelmezi az emberi jogaiért síkra szálló magyar nemzetet az esetlegesen felmerülő fenyegetésekkel szemben. Mindezt arra a tényre alapozzuk, hogy a NATO 1999. április 23-24-én elfogadott Washingtoni Nyilatkozatában leszögezi, hogy " fenn fogjuk tartani mind a nemzeteink megvédéséhez, mind a következő évszázad biztonsági kihívásainak való megfeleléshez szükséges politikai szolidaritást és katonai erőket egyaránt ". Mivel a magyar nemzet már a nyilatkozatot megelőzően a NATO tagjává vált, nyilvánvalóan a NATO védelme a határokkal szétszabdalt magyar nemzetre is vonatkozik. Az Észak-atlanti Tanács ugyanebben a nyilatkozatban, a Szövetség Stratégiai Koncepciója című fejezet első részében mondja ki azt is, hogy a "Szövetség tagjai védelmének biztosítása mellett hozzájárul a térség békéjéhez és stabilitásához". Jó azt is tudnunk, hogy a NATO nyilatkozata leszögezi, " kormányaink sürgős jelleggel együtt fognak működni mind a NATO-n, mind az EBESZ-en, valamint - azok, akik tagjai a szervezetnek - az Európai Unión keresztül annak érdekében, hogy támogassuk Délkelet-Európa nemzeteit (ide tartozik a Jugoszláviában és Romániában élő magyarság is) régiójuk jobb jövőjének kialakításában ".

A magyar-kérdés első megoldási lehetősége az autonómia. Európában számos nemzeti kisebbség rendelkezik valamilyen autonómiával. Ezek közül - a magyarság területi elhelyezkedése, lélekszáma és történelmi hagyományai szerint - a magyar-kérdés megoldására leginkább precedensértékű az észak-ír, a dél-tiroli, a boszniai, a moldovai, a katalán, a finnországi svéd, a belgiumi, a tatárföldi és a koszovói autonómiamodell lehet. Megfontolásra érdemes továbbá a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége (VMDK) által 1992-ben kidolgozott háromszintű autonómia is. Az etnikai-határok menti magyar autonómiákat pedig a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom dolgozta ki. Feltűnő, hogy Európa legnagyobb nemzeti kisebbségei közül csupán a magyarok nem rendelkeznek semmiféle kézzelfogható területi önrendelkezéssel. A Magyarország határain kívül élő magyarság nemhogy semmiféle autonómiával nem rendelkezik, de a szomszédos országok kormányai olyan közigazgatási határokat jelöltek ki, amelyek megbontják az egy tömbben élő magyarság területi egységét is. Ez pedig már kifejezetten szemben áll az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet által 1990-ben Koppenhágában elfogadott nyilatkozattal, amely leszögezi: " Semmilyen területi átrendezéssel sem szabad elérhetetlenné tenni a kisebbségi jogokat! "

A második megoldási lehetőség a federális elképzelés. Az egy tömbben élő magyarok számára köztársasági státuszt követelő federális elképzelés a Vajdaságból a kilencvenes években elűzött mintegy százezer magyar érdekvédelmi szervezete, a Délvidéki Magyarok Közössége (DMK) által megfogalmazott cél. Ez a koncepció a szövetségi berendezkedésű Jugoszláviában Szerbiával és Montenegróval egyenlő jogállást kíván elérni a vajdasági magyarok számára is. A Magyarország határain túli magyar többségű területek köztársasági státuszát az etnikai arányokon kívül történelmi okok is indokolják. Európában számos szövetségi berendezkedésű állam létezik, elég Jugoszlávián kívül Németországra, Ausztriára vagy Oroszországra gondolnunk.

A harmadik megoldási lehetőség a határmódosítás. Az összes európai ország, valamint az Egyesült Államok és Kanada által aláírt 1975-ös helsinki záróokmány kizárja az erőszakos határmódosítás lehetőségét, ám a békés, kölcsönös egyetértésen alapuló határváltoztatást nem zárja ki. Ennek értelmében egyesülhetett Németország és válhatott szét Csehszlovákia és a Szovjetunió. Mindazonáltal a határok erőszakos, fegyveres úton történő megváltozatatására is számtalan példa akadt a helsinki okmány elfogadása óta. Szlovénia, Horvátország, Bosznia Jugoszláviából, Eritrea Etiópiából, Kelet-Timor Indonéziából vált ki. További határmódosítások lehetségesek a közeljövőben Oroszország és Japán, Horvátország és Bosznia, Kína és Vietnám, Kolumbia és Venezuela, az Arab-félsziget országai, valamint India és Pakisztán között..

Hogy a három megoldási lehetőség közül végül melyik valósulhat meg? A mai magyar politikai elit - a magyar kormány, a Határon Túli Magyarok Hivatala, a parlamenti pártok és a vezető határon túli magyar szervezetek - autonómiapártiak. A hétköznapi emberek jelentős része viszont titkon határmódosításról álmodozik. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy az autonómiapártiak lagymatag politikája az elmúlt évtizedben semmiféle eredményt sem tudott felmutatni, s Kaszáék, Markóék néhány megnyilatkozása után joggal juthatott eszünkbe a jól ismert mondás, miszerint "gyáva népnek nincs hazája!" . Jennifer Walsh, a Nemzetközi Biztonsági Ügyek Európai és NATO Politika Titkárságának helyettes vezetője mellett dolgozó magyar csoport asszisztense így számolt be az amerikai védelmi minisztérium álláspontjáról a Vajdaság ügyében: " A magyar tisztségviselők panaszai nagyon gyenge lábakon állnak, különösen, hogy a magyar kormány nem nyújtott be bizonyítékokat arra vonatkozólag, hogy a szerb rendőrség vagy más félkatonai vagy katonai erők a Vajdaságban etnikai tisztogatást végeznének..." Eközben 1990-ben a Romániához tartozó Marosvásárhelyen halálos áldozatokkal járó, szervezett magyarellenes pogrom zajlott, az egykori Jugoszlávia térségében magyarok százai estek áldozatul az etnikai őrjöngésnek, s a Milosevics-rezsim magyarok ezreit kényszerítette katonai mundérban gyilkolásra vagy menekülésre.

Az autonómiapárti magyar politikai elit bűnös hallgatása és a nemzetközi közösségnek a békés magyarokkal szembeni eddigi közömbössége a határmódosítás híveinek a malmára hajtja a vizet. Az pedig magától értetődik, hogy az a koncepció fog diadalra jutni, amelynek a támogatói nagyobb áldozathozatalra és küzdelemre képesek. Egy biztos: minél kevesebbet ajánlanak a trianoni utódállamok (az egykori Kisantant országai) annál többet kell nekünk követelni tőlük. Ez a mai magyar kormány a státusztörvénnyel megtette azt amit tudott, most a szomszédos országokon és a nemzetközi közösségen a sor! Az enyhülni nem akaró ellenséges tekinteteket folyamatosan magunkon érezve, tisztában vagyunk azzal, hogy a magyarság önrendelkezésének kivívása nagyon kemény harc lesz, de a nehéz küzdelem után mindannyian megpihenhetünk, s büszkén hagyhatunk örökül gyermekeinkre egy boldogabb magyar jövőt.




Toroczkai László

A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnöke"




www.hvim.hu
"Öljétek meg mind, Isten majd kiválogatja az övéit" Arnaud Amaury (1209)

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.