Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Láma-leugatók topicja (LL)

12270 levél
04.10.06. 17:00 #1150
asas01
Nekem soha nem volt az beírva, hogy csöves. De, ha nem akarod elhinni, hogy nem én vagyok az, akkor ne hidd el(nagyon leszarom)...
i tell it like it is, cause im a bold figure
3394 levél
04.10.06. 16:58 #1149
The FF Master
Pont ugyanezek voltak beírva.
Neverland, csöves
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
12270 levél
04.10.06. 16:56 #1148
asas01
Remélem nem rám gondolsz, mert nem én vagyok az(városhoz régebben nekem is Neverland volt beírva)!
i tell it like it is, cause im a bold figure
3394 levél
04.10.06. 16:54 #1147
The FF Master
Nem tudom, de ismerős!
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
12270 levél
04.10.06. 16:54 #1146
asas01
Ha tudod, hogy ki az, akkor oszd meg velünk is.!
i tell it like it is, cause im a bold figure
3394 levél
04.10.06. 16:53 #1145
The FF Master
Kinek volt az az infója, hogy
város: Neverland
foglalkozás: csöves
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
7180 levél
04.10.06. 16:53 #1144
nyomi
hé te kis klón... ha velem van bajod miért nem az én nevemet használod? szerencsecsomag...
Damn it!!! - Jack Bauer
3333 levél
04.10.06. 16:52 #1143
hunter06
lehet... de a 8 mp is kurvasok!!!
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
7180 levél
04.10.06. 16:52 #1142
nyomi
nekem 8 mp... belassult az sch net vagy mi a fene?
Damn it!!! - Jack Bauer
12270 levél
04.10.06. 16:50 #1141
asas01
Egy részlet az idézetedből:
" Gropa lui Petro: a Szent Péter sírja, mellette kétfelől a másik két titáni kőalak két apostoltársa."

Vajon véletlen, hogy pont ezt idézted?
i tell it like it is, cause im a bold figure
3333 levél
04.10.06. 16:50 #1140
hunter06
bazzeg már nekem 10 mp, hogy bejöjjön az oldal!!!! mi van a többiekkel??
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
3394 levél
04.10.06. 16:49 #1139
The FF Master
Infója ismerős...
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
6 levél
04.10.06. 16:49 #1138
The FF master
Te akartad!!! AKKOR NESZE EGY KIS ADY!! ADD FEL! LÁTOM, HOGY MÁR FÉLHOLT VAGY!!

A FÖLD ÉBRESZTÉSE

Nyujtózz meg és riadj föl,
Szegény, vonagló álmu gyermek:
Alvó, vén, emberes Föld.
Valami rontó csoda vert meg,
Valami álom-babona
S arcodon gyilkosan tepernek
Révületeknek katonái,
Rémületeknek gyilkát
Fájatni a szivedben s fájni.

Csak nyujtózz és riadj föl,
Homlokod hideg verejtékét
Töröld le néma-hökkenõn
S aztán szemeid nézve-nézzék
Az Istent s egyéb találásid,
En-szépséged s a boldog békék
Csodálatos és tarka útját
S ha majd emlékezned kell:
Ne emlékezz, mert vonaglásod
Csak álmaid hazudták.



VÉRESRE ZÚZOTT HOMLOKKAL

A Mában élni a Jövõért,
Az Újnak tenni hitet:
Valamikor csináltam én ezt?
Mintha valami baj ért volna,
Dobása valakinek,
Homlokomon éles, nagy kõ ért.

Harcos valómból kiszakadtam?
Véres-e a homlokom?
Igaz-e csúf menekülésem,
Vagy csak véres ésszel, homlokkal
Álmodom és gondolom?
Jaj, be szörnyüen megriadtam.

S mégis most már váltott a kedvem:
Régieket keresek.
Pedig, ugy-e, nem történt nagy baj?
Tán egy kicsit megzavarodtam
És a szavam kevesebb
S csak még hitbõl van kevesebbem.

Ugye, azért tartnak a harcok
S nem változott a világ?
Csak az én vén homlokom vérzik?
A Jövõt is el csak én dobtam
S tagadom a mai Mát?
Én, jaj, a régiekkel tartok.

Drága Tegnap, sebetlen homlok,
Hajh, nagyon szeressetek,
Nagyon szeress, éltem leéltje,
Hátha mégis baj van a Földön
És igazak a sebek
S minden Leendõ összeomlott.



A RÉMNEK HANGJA

Bús gõzösök nyínak s kutyáim
Üvöltnek: ez az éjjel rendje,
Sokasodott hadak és vadak
Hozzák õket gerjedelembe:
Mert a hadak megsokasodtak,
Mert a vadak elsokasodtak.

Ritkított, vén erdõk jajjongnak,
Mindörökre hantolt emlékek
Cincognak föl megsüketitõn
S száz kába, rossz szava az éjnek,
Mert az éjnek megnõtt a hangja,
Mert a Rémnek ezer a hangja.

Oh, éjszakák, kutyák és élet,
Hadak, vadak és mai sorsunk:
Akkor voltunk mi derekak,
Mikor még így együtt nem voltunk.
De végig-vágott a világon
Valaki, nagyon, a világon.

Minden Külön össze-zsibolygott
S mégis mindenek szét-szakadtak:
Gõzösök, kutyák, hadak, vadak,
De erdõk, éjek megmaradtak,
Nagy riadások megmaradtak,
S a kisértetek megmaradtak.



TEGNAPI TEGNAP SIRATÁSA

Kezem szomorú áldását hinti:
Óh, tegnapi halott mozdulatok,
Óh, érintések halott kéje,
Óh, tegnapi kis bánataink, ti,
Óh, tegnapi bizakodásaink,
Óh, tegnapi-tegnap igéje:
Noli tangere.

Néztük: az Ember
Különbje magas szivárvány-hidon
Istenülésnek amint neki-vág
És gazdagodik mind-gazdagodó
Kényességekkel, új ingerekkel
S hogy mégis-mégis szép e hivalgó
Jószág, az Ember: maga a világ.

Ön-imádatunk kelyhe kicsordult
S mindenkiket megitatni akart
Nehéz kedvébõl, e drága borbul.

S a ma: didergõ, gyászos büszkeség:
>>Ne félj<<, >>Ne osztozz<< -- kis biztatások
Lemészárolt, dicsõ tervek felett,
Kik élet voltak és többek voltak,
Mint dobott, hulló, apró emberek.

Óh, tegnapi cirkulusok, halott,
Szent ábrák, gyilkos árkokba fúltak.
Kezem szomorú áldását hinti:
Óh, tegnapi halott mozdulatok,
Óh, érintések halott kéje,
Óh, tegnapi kis bánataink, ti,
Óh, tegnapi bizakodásaink,
Óh, tegnapi Tegnap igéje:
Noli tangere.

Óh, hóhér Idõ,
Óh, tegnapi Tegnap igéje,
Megrontásoddal megszépült varázs.



E NAGY TIVORNYÁN

Terítve a Föld: lakni tessék,
Tombolj, Világ, most szabadult el
Pokloknak minden pokla rajtad,
Ha akartad vagy nem akartad,
Hollókkal és kóbor kutyákkal
Kész a lakoma, kész az egység.

Véres bor koponya-pohárban,
Hajtsd föl, Világ, idd ki fenékig,
Idd ki hõsiesen és bátran:
Most már mindegy, most rohanj végig,
Végig a Téboly zöld-vér-útján.

S Téboly, most már ne szemérmeskedj,
Szakadnak a vásznak, szakadnak,
Eljött az álmodt minden-mindegy,
Esküdjünk a mindent-szabadnak,
Bõrünk úgyis ördögök bõre:
Lakomázzunk s aztán -- elõre.

Ha tivornya, legyen tivornya,
Olyan mindegy, élni, nem élni
S gyáva-e az ember vagy hérosz,
Olyan mindegy: van-e tán még rossz
S van-e még tán megbecsülendõ?

Herold-csizmám egy kicsit sáros,
De jövök vígság-hirdetéssel:
Ordíts, kapu és kiálts, város,
Kárhozzatok, most van a napja
S akinek van még virradatja,
Ne haljon meg kárhozás nélkül.

Egész világ szõttje kibomlott,
S én egy nyomorék fonál hurkán
Még mindig csak bénán zsibongok?
Mit törõdjünk elmultak voltján?
Terítve a Föld, lakni tessék:
Éljünk dögig e nagy tivornyán.



MAI PRÓFÉTA ÁTKA

"...A föld rakva vérnek ítéleteivel és a város rakva
álnoksággal... Békességet keresnek, de nem lészen.
Egy romlás a másikra jõ..."
Ezékiel próféta, 7.

Alázottnál jobban alázva
Vizsgálom szívem, izmom, kedvem:
Hol a próféta õrült láza,
Mely fölõrjöng, tombol az Égre?
Hát már az átkoknak is vége?

Úgy szakadtunk be a Pokolba,
Mintha korbácsra s téritésre
Dühünk, hangunk sohse lett volna?
Öldöklõ angyalai az Úrnak
Soha így meg nem öltek Multat.

Már nem tudjuk, mit veszítettünk,
Nem gyilkol új vesztések gondja,
Dermedett álom minden tettünk
S minden álmunk egy dermedett tett:
S vagyunk ördögnél esettebbek.

Már csúfja minden állatoknak
Isten híres sarja, az Ember
S a próféták is csak makognak.
Még mélyebb Pokol, még több Nincsen: --
Ezt add, Híres, ezt add, Te Isten.



MAG HÓ ALATT


A SIRATÓ SIRALMA

(Mit adhatnék?) Porlandó szégyen
Vagyok már csak, ki idejében
Érzi szégyenes voltát.
Kivert bikának sorsa biz ez,
Ki elveszti a csordát.

(Mit tehetnék?) Egy kis halállal,
Kit lelkem oly örömmel vállal,
Csúnyákat letörölnék?
Borzasztóan sok a csúnyaság
S mindegy: halnék vagy ölnék.

(Mit futhatnék?) Egy-két határt tán
S aztán csalódottan megállván
Szidnék föl az egekre
S mégis torpannék hasztalanul,
Mint egy csúf, rühes medve.

(Mit sírhatnék?) Amit szabad volt,
Már elsírtam, ekkor és akkor
S ne is beszéljünk róla:
Én vagyok a magyar bánatok
Legbutább siratója.



INTÉS AZ ÕRZÕKHÖZ

Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmúlt nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Búcsúztató õszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Õrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.

Õrzõk, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyûek az állat-hõs igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szõtt hitét
S akik még vagytok, õrzõn, árván,
Õrzõk: vigyázzatok a strázsán.



VÁRNAK A TÁBOROZÓK

(Emlékezés párisi nyarakra)

Elém most régi nyarak vonulnak,
Páris keblén amikor számüzötten
Rejtettem el bús, dühös arcom
S esküdöztem:
Tatár-dulta földem sohse lát.

Kedveim mint váltogatták egymást,
Hányszor nõttem és buktam a hitben,
Hogy jók haragja s épülése
Soha itten
Vért új vérrel se moshat el már.

Óh, párisi, dacos bujdosások,
Ti õriztetek meg fiatalnak,
Ki, ím, beérte és bevárta,
Míg akarnak
És mernek is az én társaim.

Új nyár érleli régi vetésünk
S a sok, régi, fúlt párisi nyárra
Úgy gondolok, mint áldott, lelki
Barrikádra,
Ki megvédett az új harcokig.

Tüzelj, Nap, csapkodj, vad, nyári zápor,
Hitek s dult mezõk már kinyíltak
S kardot verve vas-keresztjébõl
Régi sírnak,
Megyek: várnak a táborozók.

1914. június



A TÁBOR-TÛZ MELLETT

"Sok a fenyõ-rud, magas a máglya."
>>Ne félj, cimborám, csak az Isten látja.

Hol járnak óta császár vitézi?:
Az mi lángunkat csak az Isten nézi.<<

,Régibb üdõkben vitézkedésnek
Más becsülete volt és a vitéznek.'

>>Most áruk csupán van zsoldosoknak,
Az bús harcoson kik csak somolyognak.

Romló országban virtus rongy jószág:
Tegnap vitézek, ma vagyunk csak kószák.<<

,Rakjam hát lángra bús, redves kedvünk?'
>>Ne bántsd, azért csak tovább vitézkedjünk.

Szétszórt máglyáink míg ki nem hunynak,
Álmodjunk harcot szegényi magunknak.

Sötét a világ, kell tûz, ha lobnyi,
Kell a gyujtáshoz mindég ujból fogni.<<

,Jó éjszakát, ni, virrad a lápon.'
>>Jó reggelt mégis, hajh, bajtárs barátom.<<

1914. május



LEVÉL A VÉGEKRÕL

Érmindszent, 1914. június

Be jó lehet, hol a fegyver ragyog,
Be jó csatára kelni,
Ifjú, bízó seregek élén.
Hiszen rég szórtam én is a magot,
Börtön-mult is díszlik mögöttem,
Mégis úgy kínoz, úgy fáj,
Hogy régi dühvel, karddal
Nem ott az élek élén,
De buta ködû Végeken vagyok.
S hogy ami merészséget
Ezer harcos szívbe beloptam,
Távol a derék-hadtól,
Tétlen, itt belõlem kilobban
S hogy jómagamért helyt nem állok,
Bár nem kívánja senki jobban
Alkalmát a vallás-tevésnek.
Be jó lehet, hol a fegyver ragyog.
Lássanak fakó paripámon
Rohanni elõl a fiatalok:
Ott vagyok hittel, multtal,
Árnnyal és merészséggel
S talán holnap ott termek
S a végbeli vitézzel
Megint szembe-állhatnak
A régi, agg, vásott ellenfelek.
Testvéreim, bajtársak,
Feledni nem szabad és nem lehet
A régi, kezdõ társat
S milyen szép lesz, ha fiatalodott
Izmaimmal nem vénhedt másnak,
De a régi vitéznek látotok:
Reátok segítségre
S ellenségre csapásnak.



ELHANYAGOLT, VÉRES SZIVÜNK

Sebeink megújulhattak százszor,
Úgy adta az Élet:
Támadtak a magyar sebeknél
Mindig tüzesebb kelevények
S mi árván, porban üszkösödtünk.

En-sirásunkat végigsírnunk
Hangosabb sirások
Nekünk soha meg nem engedték:
Úgy licitált reánk, mint vásott,
Kegyetlen uzsorás: a más sors.

Ha harcaink parázsa lobbant,
Világok gyúltak ki,
Sohse tudott az igazsághoz
Igazunk minket eljuttatni:
Hamupipõke a magyar kín.

Mégis és újra: föl a szívvel
Mi véres szivünkért,
Mi kinunkért, mi bánatunkért,
Mi szegény, meggyötört hitünkért,
Ha orkánzik a Mindenség is.

Harcunk a magyar Pokollal van,
Mindent erre tettünk,
Ennek a kapuit döngetjük,
Ezé a harcé lelkünk, testünk,
Ez vesztünk vagy gyõzelmünk: sorsunk.



MAG HÓ ALATT

Gyötrött és tépett magamat
Régi hiteiben fürösztve
Vérbõl, jajból és lángból
Szedegetem össze
S elteszem mint életes holtat.

Kell még Tegnapról hív tanu
S kell talán az én hadi-sarcom,
Hogy drága mementóként
Fölemeljem arcom
Egy új emberû új világra.

Vád nélkül széttekintgetek
Majd vertségek és diadalmak
Földjén, hogy a kaoszból
Harsos igét halljak,
Vagy harsos igét én hallassak.

Hõs emberségem, várakozz,
Szép álmokat aludj, lefénylett
Jós és jó magyarságom,
Hívni fog az élet
S föltámadások örök Rendje.

Most tél van s szegény mag-magam
Megnémítva és behavazva
Rendeltetés hitével
Õrzöm meg tavaszra,
Igazimnak sarjadásáig.



KURUCOK ÍGY BESZÉLNEK

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
Farkas esz meg, ördög esz meg,
De megesznek bennünket.

Medve esz meg, az is mindegy,
Az a szomorú és régi:
Véletlen, ki esz minket.

S az a szomorú és mindegy,
Hogy jó idõben bennünket
Sorsunkra mi se intett.

Nekem, pajtás, úgyis mindegy,
Bánja fene, hogy ki fal föl
Buta, bús mindegy-minket.

1915 április



AZ IGAZI SZÓ

Hogy telik erõbõl
Ugy adta az Isten,
Megértem és kibirom,
Ami vérlik itten
S lesz utána szóm.

Kosarazott szájjal,
Lefojtott tüdõvel
Mégis, most is azt hiszem:
Elmondok idõvel
Kegyetleneket.

Valamikor jó lesz,
Jó lesz megszólalni,
Csúf, nagy özön-vér után
Jön sok galamb, talmi
S jó lesz jó galamb.

Jó lesz szenvedéssel,
Jó lesz majd nagy kínnal
Sok mindent elmondani,
Mit most a Rém hízlal:
Az igazi szót.

1915 április



A MOSTI MÁRCIUS

Szeretett és dalolt márciusok
Hervadt bokrétáját bedobom
Ûzetve és, hajh, már nem ûzve,
Ebbe, a ma mindent beharapó,
Rettenetes, fekete tûzbe
S így üdvözöllek, mosti március.

Sokszoroztam nagy emlékeidet,
Álomjáró és csoda-hivõ
Szívvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jövõt
És most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép, mosti március.

Mi lesz, ha a hívõség megszakad?
S az emberek nagyon keserûn
Néznek a márciusi napra?
Zászlózott, híres, nagy céljait
Az Ember gúnnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március.

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
S tapossanak benne víg fiúk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, ó Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámitóbb, más márciusban
S én elbocsátlak, mosti március.

1916



AZ ÜTÉSEK ALATT

Csatát vesztvén alig csatázva:
Homlokunkat nem ékesíti
Hõs, szent bukás vér-glóriája
S daccal nem nézhetünk az Égre:
Kevesen voltunk, buktunk s vége.

S mégis -- be különös egy ország --
Megint dacosodnak a szemek,
Keményre száradnak az orcák
S ijesztõ, síri némaságban
Megint fölszánt, magyar világ van.

Így volt ez itt századok óta:
Ezt a zúzott, vert fejû magyart
Mindig ütés tartotta, óvta,
Vert hencegések, törött álmok
Után: még konokabban állott.

Gyér seregünket széjjel-verték
S ránk rakta a cudar uriság
Az élhetésnek minden terhét.
S mert ránkszabadult minden vétek,
Azért lesz itt újból is élet.

1914 január



EGYSZER VOLT CSAK

`Dózsa György emlékének`

Egyszer volt itt lakodalom,
Nagy, igazi lakodalom,
Mikor ez ország võlegénye
Dózsa György volt
S egy-egy hõs tavasz-hajnalon
Ezer helyütt lángolt öröm-tûz.

Egyszer volt vulkán ez a föld,
Erõ és láva ez a föld,
Mikor a harag, bosszú és cél
Összeállott
S itéletes viharba tört
S Dózsák, nem császárkák, üzentek.

Egyszer volt itt a Hit merõ,
Moldvától Rómáig merõ,
Mikor becsülettel és irtva
Támadt, végzett
Minden becsületes erõ,
Hurkot tépve, csóvákat vetve.

Egyszer volt itt a Sors kegyes,
Bukásban is nagy és kegyes,
Mert azt üzentük a világnak,
Mit ma kéne
S mit azóta nem érdemes,
Mert holt vulkán a régi vulkán.

Egyszer volt itt forradalom,
Hites, igaz forradalom,
Rendet, igazságot csináló,
De Dózsákkal
S azon a hõsi hajnalon,
Mikor gõgösen nem alkudtunk.

Egyszer volt itt egy kis remény,
De véres és tüzes remény.
Jönnie kell új Dózsa Györgynek
S fog is jönni.
Jaj, félek, meg nem érem én
S ti se, drága, csüggedt bajtársak.

1914 május



AZ ELTÉVEDT LOVAS


HÁZ JEGENYÉK KÖZÖTT

Hol sûrülnek a jegenyefák
S hol babonásak a vidékek,
Sok folyosójú, szép kriptákban
Reggelnek korán
Álmos, hideg, vén és árnyas az Élet.

Kövült arcokra süt be a Nap
S a puha szõnyeg: síró márvány
S elõttük halk háló-termeknek
A lyány-had vacog,
Riszálni felejt, holtak között járván.

Dél múlik: hideg és hidegebb
Egyre az alkonyatig minden:
S lámpáskor minden összecsöndül
Valami meleg,
Ébresztõ, fogó és fölséges rímben.

Lidérc üli meg a jegenyét
S benn, babonás házban kigyúlnak
Termektõl a cseléd-ajtókig
A Nap-riadott
Csókok, esték, vágyak, eskük és multak.

Mikor szikráznak a jegenyék
S jön az alkonyat sunyi csendben
És kigyul a nagy-nagy kripta-ház,
Olvad és kigyul
Legmindenfélébb, bolond szerelemben.

Az alkonynak õs órája üt,
Mikor már-már jönnek a lázak,
Jegenye lesz a ciprusokból
S hõs jegenyék
Körülálljuk s befödjük ezt a házat.



A FAJTÁM SORSA

Mert gyáva volt és szolga volt
S életét élni sohse merte,
A Sors, a sorsa,
Hajh, be megverte, be megverte.

Most itt várhatja a Pokolt
Szórva, megtépetten, ritkulva
S a Sors, a sorsa,
A sorsa búsabb, mint a multja.

És most a multja bünteti
Fekete korbáccsal, keményen,
A Sors, a sorsa:
Hogy éljen? vagy hogy már ne éljen?

Rossz, drága fajta, ki felé
Kerekedtek mindig a latrok,
A Sors, a sorsa,
Bûnben, vészben és bennem harsog.

Jaj, vajjon mit akar vele
Ezredek bûne, súlya, átka,
A Sors, a sorsa:
A sorsom nagy tragédiája?



ELMENNI TÁVOLRA, PUSZTULNI

Öreg Szilágyság, öreg a fiad,
Nagy pusztulásod hiába hivat,
Pusztul itt minden, nem Te egyedül
S én elmegyek Távolra pusztulni
Fiadul, kezesül.

Méla szépséged hol nevelgetett,
Nem mehet el beteghez a beteg
S nem ámulhat el híres tájakon,
Hisz szomoruságra változtál el,
Seb lettél: fáj nagyon.

Fáj a közelség: messzire megyek
S az õsi, Tuhutum-hágta hegyek
Felejtõdjenek, halványodjanak
S minden az itthoni pusztulásból:
Nekem elég marad.

Be furcsa, mikor mellünkben sirunk,
Be furcsa, hogy ilyeneket irunk
Ma, amikor úgy röpül a világ
S csak a magyar lantos nyög és kérdez,
Mint egy régi diák.
3333 levél
04.10.06. 16:48 #1137
hunter06
Khmm! Elnézést kérek előre is, ha a következőkben oszcén kifejezéseket használok. Kérek mindenkit, akit ez zavar, a hz olvasása közben csukják be a szemüket.

Nos: A JÓ KURVA ANYÁDDAL SZÓRAKOZZÁL KINT A RÉTEN BAMMEG!!!!!!!! EGYSZER MÉG VICCES VOLT, DE UTÁNA MÁR KIBASZOTTUL NEM AZ!!!!!!! ERIGGGY VISSZA BAZZEG A HALÁL FASZÁRA, AHONNAN JÖTTÉL, ÉS NE KÚRD SZ6ÉT A FÓRUMOT!!!!!!!!!!!!!

köszönöm a figyelmet!
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
7180 levél
04.10.06. 16:47 #1136
nyomi
volt régen egy faszkalap, asszem hülyegyerek néven, az kopizott be állandóan ilyen magasröptű irodalmi szemelvényeket
Damn it!!! - Jack Bauer
3394 levél
04.10.06. 16:46 #1135
The FF Master
Kinyalhatod a seggem!
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
6 levél
04.10.06. 16:44 #1134
The FF master
AKKOR ITT EGY KIS MADÁCH!! SZENVEDJ!!

A SZENT BORBÁLA



A VASKAPU

Egy hegylánc közepén keresztültörve tetejéről talapjáig, négymértföldnyi messzeségben; kétoldalt hatszáz lábtól háromezerig emelkedő magas, egyenes sziklafalak, közepett az óvilág óriás folyama, az Ister: a Duna.
A ránehezülő víztömeg törte-e magának e kaput, vagy a föld alatti tűz repeszté kétfelé a hegyláncot? Neptun alkotta-e ezt, vagy Volcán? Vagy ketten együtt? A mű Istené! Ahhoz hasonlót még a mai istenutánzó kor vaskezű emberei sem bírnak alkotni.
Az egyik isten keze nyomait hirdetik a Fruska Gora hegy tetején elszórt tengercsigák kövületei, a Veterani-barlang ásatag tengerlakó saurusai; a másik istenről beszélnek a bazaltok a Piatra Detonatán; a harmadikat, a vaskezű embert hirdeti a sziklába vágott hosszú padmalypart, egy országút, melynek boltozata is van; az óriási kőhíd oszlopmaradványai, az emléktábla a szikla oldalába domborműként vésve, s a meder közepébe vágott százlábnyi széles csatorna, melyen nagyobb hajók járhatnak.
A Vaskapunak kétezer éves históriája van, s négy nemzet nyelvén nevezik azt.
Mintha egy templom közelednék felénk, melyet óriások építettek, pillérekkel, melyek kőszálak, és oszlopokkal, melyek toronymagasak, csodálatos kolossz-alakokat emelve a felmagasló párkányokra, mikben a képzelem szentek szobrait látja, s e templom csarnoka négymértföldnyi távolba mélyed, fordul, kanyarodik, új templomot mutat, más falcsoportokkal, más csodaalakokkal; egyik fal sima, mint a csiszolt gránit, vörös és fehér erek cikáznak végig rajta: rejtelmes istenírás betűi; másutt rozsdavörös az egész hegylap, mintha igazán vasból volna, néhol a gránit rézsút dűlt rétegei mutogatják a titánok merész építkezésmódját; s az új fordulónál már egy gót templom porticusa jő elénk, hegyes toronycsúcsaival, karcsú, egymáshoz tömött bazaltpilléreivel, a kormos fal közepéből egy-egy aranysárga folt világít ki, mint a frigyláda lapja: ott a kén virágzik. Ércvirág az. De élő virággal is díszlenek a falak; párkányaikról, repedéseikben mintha kegyeletes kezek zöld koszorúi függnének alá. Azok óriási lombfák, fenyők, miknek komor tömegét az őszi dércsípte bokrok sárga és piros füzérei tarkítják.
Egyszer-egyszer megszakítja a végtelen, a szédületes kettős falazatot egy benyíló völgykebel, melyen keresztül egy rejtett, emberlaktalan paradicsomba látni. Itt a két sziklafal között mély, komor árny borong, s a nappali sötétbe, mint valami tündérvilág mosolyg be a napsütötte völgy képe, vadszőlő erdejével, melynek érett, apró, piros bogyói színt adnak a fáknak; tarka leveleik szőnyeget vonnak rájuk. Emberlak nem látszik a völgyben, keskeny patak kanyarog tisztásán végig, abból gyanútlan szarvasok isznak; a patak aztán mint egy ezüst sugár omlik alá a sziklamartról. Ezeren és ezeren elhaladnak e völgy előtt, s mindenki azt gondolja magában: vajon mi lakhatik ebben?
Aztán elmarad a völgy, s ismét más templomi kép következik, a többinél még nagyobb, még rettenetesebb: a két fal száznegyven ölnyire közeledik már egymáshoz s háromezer lábnyira az éghez: az a messze kiálló szikla a tetőn a Gropa lui Petro: a Szent Péter sírja, mellette kétfelől a másik két titáni kőalak két apostoltársa.
S e két fal között foly alant a kőmederben a Duna.
A nagy, fenséges folyam-ős, mely megszokta a magyar sík lapályon ezerölnyi mederben haladni méltóságos csenddel, partjain a belehajló fűzfákkal enyelegni, kilátogatni a szép virágos mezőkre s csendesen keleplő malmokkal beszélgetni; itt összeszorítva száznegyven ölnyi sziklagátba, hah, mily haraggal tör rajta keresztül! Akik idáig jöttek vele, nem ismernek reá. Az ősz óriás szilaj hőssé ifjul, hullámai szökellnek a sziklás meder felett, egy-egy roppant bérctömeg ül ki néhol medre közepébe, mint valami rémoltár; az óriási Babagáj, a koronás Kaszán szikla; azokat fenséges haraggal ostromolja, rájuk zúdulva elöl, s mély forgatagokat örvényítve mögöttük, feneketlen árkot vájva a sziklamederben; s aztán csattogva, zúgva rohan alá a kőlépcsőkön, mik egyik sziklafaltól a másikig nyúlnak keresztül.
Néhol már legyőzte az útját álló torlaszt, s a széttört sziklákon keresztülomlik tajtékozva, másutt megtorlik a kanyarodó szoros bércfalánál, s a ráhajló szikla alá ásta magát örök habjaival. Néhol szigeteket rakott le a legyőzhetetlen sziklák mögé, új földalkotásokat, mik semmi régi térképen nincsenek; azokat benőtte vad fa és bokor, azok nem tartoznak semmi államhoz, sem magyarhoz, törökhöz, sem szerbhez; a senki országa az, adót nem fizető, urat nem ismerő, világon kívül eső, meg nem nevezett föld! Másunnan meg elhordta a kikezdett szigetet bokraival, erdőivel, kunyhóival együtt, s letörülte alakjaikat a térképről.
A sziklák, a szigetek több ágra osztják a folyamot, mely Ogradina és Plaviszovica között már óránkint tízmértföldnyi sebességgel rohan, s a szűk folyamágakat ismerni kell a hajósnak; mert az emberi vaskéz csak egy csatornát vágott a meder sziklapadjaiban, melyen nagyobb hajók járhatnak, a parthoz közel csak apró hajók számára van út.
Az apróbb szigetek mentében, a szűkebb Duna-ágak között sajátszerű emberi művek szakítják félbe a természet nagyszerű alkotását: kettős cölöpzetek erős fatörzsekből, mik V betű alakban mennek össze, nyílt öbleikkel víz mentének fordulva. Ezek a vizafogók. A tenger vendégei felfelé úsznak a folyón: fejüket vakartatják a vízzel, csiklandó parasytok miatt; aztán belejutnak a kelepcébe; visszafordulni nem szokásuk, mindig előbbre haladnak a szűkülő fogdában; míg a legvégén belejutnak a „halottas kamrába”, ahonnan nincs menekülésük.
S e fenséges helynek hangja is oly isteni. Egy örökké tartó egyetemes zúgás, mely hasonlít a némasághoz, oly egyforma, s az Isten szavához: oly érthető. Amint az óriás folyam a kőzátonyokon végighömpölyög, ahogy a sziklafalakat korbácsolja, ahogy a szigetoltárokra harsogva rohan, ahogy az örvényekben fuldokolva elmerül, ahogy a zuhatagok hanglépcsőin végigjátszik, s ahogy ez örök hullámcsattogást az örök visszhang e kettős fal között a túlvilági zene felségéig emeli, mely csupa orgona és harangszó és elhaló mennydörgés, az ember elnémul, és saját szavát meghallani retteg e titáni zengés közepett. A hajósok csak jelekkel integetnek, a halászok babonás hite tiltja e helyt a szót: a veszély tudata mindenkit magában imádkozni készt.
Mert valóban, aki itt végighalad, amíg e sötét falakat látja itt maga mellett kétfelől, mintha saját kriptája falai között evezne végig.
Kivált mikor még a hajósok félelme, a bóra megjelen.
A kitartó hetes vihar. Ez járhatlanná teszi a Dunát a Vaskapu között.
Ha csak egy bércfal volna, az védene ellene; de a kettő között megszoruló légnyomás oly szeszélyessé válik, mint egy nagy város utcáiban kódorgó szél: majd elöl, majd hátul támad, minden kanyarodónál más irányból tör ki; egyszer-egyszer tökéletesen megszűnik, aztán megint egyszerre valamely völgyzugolyból, mint a lesből rohan elő, megkapja a hajót, kicsavarja a kormányt, dolgot ád minden kéznek, belerántja az egész vontató lócsapatot az alattságnál fogva a vízbe; aztán megint egyet fordul, s oly sebesen tolja előre a megkapott faalkotmányt, mintha az víz mentében úsznék; a hullám úgy porzik előtte, mint az országút, mikor végigsöpör rajta.
A templomi zengés oly ítéletnapi zajjá magasodik fel ilyenkor, hogy az elmerülő halálkiáltása nem hallik ki belőle.



A SZENT BORBÁLA ÉS UTASAI

Történetünk idejében még nem jártak a Dunán gőzhajók. Galactól elkezdve fel a Majna-csatornáig kilencezer ló járta a partokat, a hajók felvontatásával fáradva; a török Dunán a vitorlát is használták, a magyar Dunán nem. Azonkívül a csempészhajók egész raja járt-kelt a két ország közötti víz hátán, csupán izmos karú evezők által hajtatva. A sócsempészetnek volt ott divatja. Az állam eladta másfél forintért a török parton azt a sót, aminek az ára itthon hatodfél forint; a török partról visszahozta azt a csempész, s eladta a magyar parton negyedfél forintért. S így aztán mindenki nyert rajta, az állam is, a csempész is, a vevő is. Ennél barátságosabb viszonyt képzelni sem lehet. Hanem aki legkevésbé volt megelégedve a nyereségével, az az állam volt, mely a saját védelmére a hosszú határparton végig őrházakat állított fel, azokba a közel falvak férfilakosságát állítá be puskával, hogy a határ fölött őrködjenek. Minden falu adott határőröket, s minden falunak voltak saját csempészei. Minélfogva csak aziránt volt szükséges intézkedni, hogy amely falu ifjai éppen az őrségen vannak, annak a falunak a vénei járjanak ugyanakkor a csempészhajókkal; ami ismét igen szép családi vonás. Azonban az államnak még egyéb magas céljai is voltak e szigorú határőrzéssel. A pestis meggátlása.
A rettenetes keleti pestis!
Mi ugyan meg nem tudjuk mondani, hogy mi az és milyen az, mert hazánkban éppen százötven esztendeje, hogy az utolsó hiú özvegyasszony felvette a pestises sált Zimonyban, s mire a templomba ment vele, szörnyethalt; de mivel minden esztendőben olvassuk a hírlapokból, hogy majd Syrában, majd Brussában, majd Perában kiütött a keleti pestis, el kell hinnünk, hogy az csakugyan létezik, s hálával viseltetnünk a kormány iránt, amiért ajtót, ablakot elzár előtte, hogy be ne jöhessen hozzánk.
Mert minden idegen néppel való érintkezésünk valami új, eddig ismeretlen ragállyal ajándékozott meg bennünket. Kínától kaptuk a vörhenyt, a szaracénoktól a himlőt, az oroszoktól a grippét, a dél-amerikaiaktól a sárgalázt, s a kelet-indusoktól a kolerát — a törököktől pedig a pestist.
Azért az egész part hosszában a vizaví lakozóknak csak elővigyázati rendszabályok mellett szabad és lehet egymással érintkezniök, ami nagyon érdekessé és mulatságossá teheti rájuk nézve az életet.
S e rendszabályok igen szigorúak. Mikor Brussában kiüt a pestis, a török—szerb parton minden élő és nem élő tárgy azonnal pestisesnek nyilváníttatik hivatalosan, s aki azokhoz hozzáér, az „kevert”, az vándorol a vesztegintézetbe tíz, húsz, negyven napra. Ha egy bal parti hajó vontatókötele a fordulóknál hozzáér egy jobb parti hajó köteléhez, az egész hajó személyzete „kevert”, s a Duna közepén marad tíz napig; mert az egyik hajókötélről a másikra elragadhatott a pestis, s arról az egész hajószemélyzetre.
S mindez szigorú felügyelet alá esik. Minden hajón ott ül egy hivatalos orgánum: a „tisztító”. Rettenetes személy. Kinek kötelessége mindenkire felügyelni, mihez ér hozzá, kivel érintkezik, s aki az utazót, ha a török—szerb parton csak a köpenye szegletével érintett is egy idegent vagy egy szőrből, gyapjúból, kenderből készült tárgyat (ezek terjesztik a pestist), azonnal kevertnek nyilatkoztatja, s mihelyt Orsovára értek, kiszakítja családja karjai közül, s átadja a vesztegintézetnek. Ezért hívják a „tisztítónak”.
S jaj a tisztítónak, ha egy ilyen esetet eltitkol. A legkisebb mulasztás büntetése tizenöt évi várfogság.
Hanem a csempészeken, úgy látszik, hogy nem fog a pestis, mert ők nem hordanak magukkal tisztítót, s akárhogy dúl Brussában a keleti dögvész, ők éjjel-nappal közlekednek a két part között. Jó lesz feljegyezni, hogy szent Prokop a patrónusuk.
Csupán a bóra szokta megzavarni a detailüzletet mert a Vaskapu közötti sebes árban kiveri a déli partra a hajókat, amiket csak evezők mozdítanak előre.
Igaz, hogy vontatóval haladó hajón is lehet csempészni, s ez már en gros üzlet; hanem ez azután többe is kerül, mint atyafiságos jó barátságba, s nem szegény embernek való. Ez már nem só. Dohány és kávé.
A bóra bizony tisztára fújja a Dunát a hajóktól, s három-négy napra úgy helyreállítja a jó erkölcsöket s az állam iránti hűséget, hogy semmi bűnbocsánatra nincsen szükség. A hajók iparkodtak előle révbe menekülni, vagy horgonyt vetni a Duna közepén, s a határőrök alhatnak nyugton, amíg ez a szél nyikorogtatja faházaik ereszeit. Hajó nem jár most.
Az ogradinai őrállomás káplárjának mégis úgy tetszik, mintha reggel óta többször áthangzanék a szélzúgáson s a folyam zengésén keresztül az a sajátságos tutuló bőgés, amit a hajóstülök kétmértföldnyi messzeségre elküld, s ami a mennydörgésből is kiválik. Valami különös, visszatetsző, szomorú üvöltés az egyik hosszú facsövön keresztül.
Hajó jön-e most, s vontatóinak ad jelt a tülökkel? Vagy szerencsétlenül járt a sziklák között, s segélyért üvölt?
Az a hajó „jön”.
Egy tíz-tizenkétezer mérős tölgyfa hajó; mint látszik, egészen megterhelve, mert kétoldalt párkányain végigsöpör a hullám.
Az öblös jármű egészen feketére van festve; hanem az eleje ezüstszínű s magasra felnyúló csigafejű ormányban végződik, mely szép fényes bádoggal van kiverve. A tetőzet háztető alakú, kétoldalt lefelé vezető keskeny lépcsőkkel s fenn egy lapos járdával, mely egyik kormánytól a másikig vezet. Az ormány felőli része a tetőnek végződik a kettős kabineten, mely két szobácskából áll, jobbra-balra nyíló ajtókkal. A harmadik oldala a kabinetnek két-két zöldre festett redőnyű ablakot mutat, s e két ablak közötti téren látható a mártírhalált szenvedett Szent Borbála szűzi alakja életnagyságban lefestve; rózsaszínű köntösben, világoskék palástban s delipiros főtakaróval, körös-körül arany alapon, kezében fehér liliom.
Azon a kis téren pedig, ami a kabinet és a hajó orrát elfoglaló vastag kötéltekercsek között fennmaradt, van egy két láb széles és öt láb hosszú zöldre festett deszkaláda, abban fekete föld, s ez teleültetve a legszebb dupla szekfűkkel, teljes ibolyákkal. A képet és a kis kertet vasrács fedi három láb magasan, s e rács tele van aggatva mezeivirág-koszorúkkal, közepén gömbölyű piros üvegben ég egy mécses, s a mellé van feltűzve egy csomó rozmarin és szentelt fűzbarka.
A hajó első részére fel van emelve az árboc, s annak a derékkampójára van kifeszítve az alattság, a háromhüvelyknyi vastag hajókötél, melynél fogva a parton hetvenkét ló igyekszik a nehéz járművet víz ellenében vontatni. Más időben felényi is elég lett volna itt, s a felső Dunán tizenkét ló is elhúzza, de itt és a szél ellen küzdve a hetvenkettőnek is sok biztatás kell.
Az a kürtölés a lóhajcsárok vezetőjének szól.
Emberhangot hiába volna most itt vesztegetni. A hajóról a partig ha elhatna is az, a sokszerű visszhang úgy összezavarja azt, hogy ember meg nem érti.
Ellenben a tülök hangját a ló is megérti: annak a vontatott vagy megszaggatott, ijesztő vagy biztató üvöltéséből megtudja ember és állat, hogy no most sebesebben kell menni, most lassítani a lépést, most egyszerre megállni.
Mert a hajónak változatos sorsa van e sziklacsatornában: küzdenie kell a féloldalt verő széllel, a folyam rejtélyes folyásával, saját terhével, sziklák és örvények kerülgetésével.
Két ember kezében van a sorsa. Az egyik a kormányos, aki a timonrudat tartja; a másik a hajóbiztos, aki a tülökhanggal jelzi az elemek ordítása közepett a vontatók feladatát. Ha valamelyik rosszul érti a dolgát, a hajó vagy felfut valami sziklapadra, vagy belesikamlik a forgóba, vagy átverődik a túlpartra, vagy felakad valami zátonyon, s akkor el van veszve emberestül, egerestül.
Hanem ennek a két embernek az arcán nem látszik meg, hogy tudnának valamit a félelemről.
A kormányos ölnyi termetű kemény férfi volt, erősen rezes arcszínnel, a két orcáján a pirosság vékony hajszálerek szövevényében fejezte ki magát, miktől a szeme fehére is recés volt. Hangja örökösen rekedt, s csak kétféle változatot ismert: vagy erős kiabálást, vagy kopott dörmögést. Valószínűleg ez kényszeríti, hogy torkának kettős gondját viselje: előlegesen egy vastagon átpóláló veres gyapotkendővel, utólagosan a pálinkás butykossal, ami állandó helyén van a mándlija zsebében.
A hajóbiztos egy harminc év körüli férfi, szőke hajjal, mélázó kék szemekkel, hosszú bajusszal és másutt simára borotvált arccal, középszerű termet, első tekintetre gyönge alkatúnak látszó; a hangja is hozzá való, csaknem nőies, mikor halkan beszél.
A kormányost Fabula Jánosnak híják; a hajóbiztos neve Timár Mihály.
A hivatalos „tisztító” a kormányos timonpadlója szélén ül, fejére húzva daróckámzsáját; ennek csak az orrát látjuk meg a bajuszát, mind a kettő veres. Ennek a nevét nem jegyezte fel a történelem. Jelenleg éppen bagót rág.
A nehéz tölgyfa hajóhoz van kapcsolva a dereglye, abban ül hat hajóslegény, akik ütenyre eveznek; minden nyomásnál egyszerre felugranak helyeikről, két lépést felszaladnak egy zsámolyos emelvényre, akkor megkapják az evezőrudat, beleakasztják a Dunába a lapátot, s aztán hanyatt vetik magukat a padjaikra; a vontatón kívül ez is segíti a hajót, ahol erősebb a víznyomás.
Egy kisebb csónakforma a dereglyéhez kötve úszik.
A kettős kabinet ajtajában áll egy ötven év körüli férfi, s török dohányt szí csibukból. Keleties vonások; de inkább török, mint görög jelleggel, pedig külseje egészen görög szerbet akar mutatni, prémes kaftánjával, gömbölyű veres süvegével. A figyelmes szemlélőnek azonban fel fog tűnni, hogy arcának borotvált része a többihez nézve nagyon világos, mint szokott azoknál lenni, akik nemrég vágták le onnan a sűrű körszakállt.
Ez az úr Trikalisz Euthym név alatt van bejegyezve a hajókönyvbe, s a hajóteher tulajdonosa. A hajó maga Brazovics Athanáz, komáromi kereskedő sajátja.
A kabinet egyik ablakából végre egy fiatal leányarc tekint ki, s ezáltal szomszédjává lesz Szent Borbálának.
Mintha ez is szent volna.
Ez arc nem halavány, de fehér; a márvány, a kristály önerejű fehérsége az, olyan jogos sajátja a fehér szín, mint az abyssininak a fekete, a malájinak a sárga. Semmi idegen színvegyülettől nem háborított fehérség. Melyre nem idéz pírt sem a szemközt fúvó szél, sem a szemébe néző férfitekintet.
Igaz, hogy még gyermek, alig több tizenhárom évesnél; de magas, nyúlánk alak és komoly, szoborszerű arc, tökéletes antik vonásokkal, mintha anyja a milói Venusl arcán feledte volna szemeit valaha.
Sűrű, fekete haja valami érces fénnyel bír, minő a fekete hattyú tolla. De szemei sötétkékek. Két hosszú, vékonyan rajzolt szemölde csaknem összeér homlokán; az ilyen összeérő szemöldök valami varázshatalmat kölcsönöznek az arcnak. Ez a két vékony szemöld együtt mintha valami fekete aureole volna egy szentkép homlokán.
A leány neve Timéa.
Ezek a Szent Borbála utasai.
A hajóbiztos, mikor a tülköt leteszi a kezéből, mikor a fenékmérő ónnal megvizsgálta, hány lábnyi vízben haladnak most, időt vesz magának, hogy a szentkép rácsozatához fordulva, a leánykával beszélgessen.
Timéa csupán újgörögül ért, s a biztos azt a nyelvet is folyékonyan beszéli.
A táj szépségeit magyarázza a lánynak: az ijesztő, a borzalmas szépségeket.
A fehér arc, a sötétkék szemek mozdulatlanul figyelnek beszédére, de nagyon figyelnek.
A biztosnak mégis úgy tetszik, mintha ezek a szemek nem őrá figyelnének, hanem azokra a violákra, amik Szent Borbála lábai előtt illatoznak. Egyet leszakít közülök, s odanyújtja a gyermeknek, hadd hallgassa közelebbről, mint beszélnek a virágok.
A kormányos látja ezt mind onnan a timonállványról, s nem tetszik neki.
— Pedig jobb volna — hadarja ráspolyzegésű hangjával —, ahelyett, hogy a szent elől letépi a virágokat, s annak a gyereknek adogatja, ha egy szentelt barkát meggyújtana a lámpásnál; mert ha a Jézus nekivisz bennünket annak a kőbálványnak ott, a Krisztus sem ment meg bennünket. Jézus, segíts!
Ezt az áldást, ha maga lett volna is, elmondta volna Fabula János; de minthogy a tisztító éppen ott ült, az is hallotta, s párbeszéd lett belőle.
— De hát miért kell kegyelmeteknek éppen ilyen nagy viharban átkelni a Vaskapun?
— Miért hát? — felelt Fabula János, megtartva azt a jó szokását, hogy a kellő meggondolás végett előbb egyet húzzon a szalmás butykosból —, csak azért, mert sietős az utunk. Tízezer mérő tiszta búza van a hajónkon. A Bánátban nem termett, Oláhországban meg nagy volt a termés. Azt visszük fel Komáromig. Ma Szent Mihály napja van; ha nem sietünk, itt kap bennünket a november, s odafagyunk valahol az útban.
— S hogyan hiszi azt kegyelmed, hogy novemberben befagy a Duna?
— Nem hiszem, hanem tudom. Megmondja azt a komáromi kalendárium. Nézze csak meg a szobámban: ott van felakasztva az ágyam fölé.
A tisztító még mélyebben húzta be az orrát a kámzsájába, s nagyot köpött a Dunába a rágott bagótul.
— De pedig ne köpködjön a Dunába ilyenkor, mert azt a Duna nem szereti. Amit pedig a komáromi kalendárium mond, az szent. Most tíz esztendeje éppen így megjövendölte, hogy novemberben beáll a fagy. Én siettem is haza a hajómmal; akkor is a Szent Borbálán voltam. A többiek kinevettek. Aztán november huszonharmadikán egyszerre beállt a hideg, fele odafagyott a hajóknak, ki Apatinnál, ki Földvárnál, akkor aztán én nevettem. — Jézus, segíts! Szorítsd azt a lapátot, héééj!
A vihar ismét dühösen nekifeküdt a hajónak. A kormányos arcán kövér izzadságcseppek csorogtak végig, amint a kormányrudat visszatartani erőködött; de nem kellett neki segítség. Megjutalmazta magát érte egy korty pálinkával, amitől a szeme még veresebb lett.
— No csak a mellett a kőláb mellett segítsen el bennünket a Jézus! — fohászkodék nagy erőködés közben. — Feszítsd azt a lapátot, te gyerek! Csak ezt a követ elkerüljük szerencsésen.
— Aztán majd jön a másik.
— No meg a harmadik, meg a tizenharmadik, és mindig készen tarthatjuk a harangozópénzt a szánkban, mert minden órában hatszor esünk át a koporsó födelén.
— Hallja kegyelmed — szólal meg a tisztító, az egész rágdohánycsomaszt kivéve a szájábul —, én azt hiszem, hogy ez a kegyelmetek hajója nem csupán búzát szállít.
Fabula uram odanézett a csuklya alá, aztán vállat vont.
— Bánom is én. Ha dugáru van a hajónkon, legalább nem maradunk a vesztegzárban: hamar odább mehetünk.
— Hogyan?
A kormányos a markával egy kanyarító mozdulatot tett a háta mögé, amire aztán a tisztító nagyot röhögött. Megértette, mit jelent az.
— No most nézze, kend — szólt Fabula János —, amióta itt jártam, már megint változott a vízjárás; ha most szél hosszában nem eresztem a hajót, belekerülünk ebbe az új forgóba, ami a „szeretők sziklája” alatt támadt. Látja, hogy úszik itt a hajónk mellett ez a pokolbeli szörnyeteg folyvást. Egy öreg viza. Legalább van ötmázsás. Mikor ez a gonosz állat így versenyt úszik a hajóval, mindig valami szerencsétlenség támad. Jézus segíts! Csak olyan közel járna, hogy a szigonyt a hátába dobhatnám. Jézus segíts! Az a biztos meg egyre azzal a görög leánnyal kalatyol oda elöl, ahelyett, hogy a fullajtároknak tutulna. Azt a leányt is a veszedelem hozta ide. Amióta a hajómra lépett, mindig felszél fúj. Nem is lehet az valami jó. Olyan fehér, mint valami lélek, s összeérnek a szemöldökei, mint a boszorkánynak. Timár uram, tutuljon annak a fullajtárnak, hohooó!
Timár uram pedig nem nyúlt a tülökhöz, hanem a fehér leánynak mesélte a sziklák és zuhatagok tündérregéit.
Mert a Vaskaputól elkezdve föl egész Klisszuráig mind a két part minden sziklaormának, barlangjának, a meder minden sziklájának, szigetének, forgatagának van története, tündérregéje, népmondája vagy zsiványkalandja, mikről beszélnek a világtörténet könyvei, vagy a sziklákba vágott betűk, vagy népénekesek danái, vagy a hajósok szájhagyományai. Egy kővé vált könyvtár az; a sziklák nevei a kifelé fordított könyvek sarkai, aki azokat ki tudja nyitni, egy-egy regényt olvashat belőlük.
Timár Mihály nagyon jártas volt már ebben a könyvtárban, sokszor megjárta az utat a rá bízott hajóval a Vaskapun keresztül; minden kő és sziget ismeretes volt előtte.
Talán egyéb oka is lehetett az apró regék elbeszélésére az ismeretterjesztési vágynál? Talán az a jóakaratú törekvés vezette, hogy mikor egy gyönge szívű teremtésnek valami nagy veszélyen kell keresztülhatolni, mely még az erős férfiak edzett szívét is megremegteti, olyankor ezek, kik a borzasztóval már megbarátkoztak, az ismeretlen figyelmét a mesék világába félrecsalogassák.
Amíg Timéa azt a regét hallgatta, hogyan menekült fel a hős Mirkó kedvesével, a hű Milievával a Ljubigája szikla tetejére ott a Duna közepén; hogyan védelmezte ott menedéke nyaktörő feljárását egyedül egymaga az üldöző Asszán minden zsoldharcosa ellen; hogyan táplálta ott hosszú időn át mindkettőjüket egy kőszáli sas, mely fészkébe ott a sziklatetőn fiainak kecskegödölyéket hordott, s a martalékot a szeretők megosztották:... azalatt a gyermek figyelmét kikerülte a tomboló zaj, mit a rohanó hullám a félelmesen közelítő Ljubigája szikla körül támaszt; nem ért rá előre borzadozni a fehér tajtékot túró hullámok felett, miket a megszorult folyam hány az örvény körül; a hajósok „kecskék”-nek híják a gyapjas hátú hullámokat.
„Pedig jobb volna, ha az orrunk elé nézegetnénk, nem hátrafelé!”, dörmögé a kormányos, s egyszerre nagy hangú kiáltásra erőszakolta hangját.
— Hahooó! Biztos úr! Mi jön ott ránk szemközt?
A biztos hátratekintett, a hajó orra felé fordulva, s akkor ő is meglátta azt, amire a kormányos figyelmezteté.
A Tatalia-szoros közepett jártak éppen, ahol a Duna már csak kétszáz ölnyi széles, s a legmeredekebb esést képezi. Olyan ott a folyam, mint egy zuhogó patak; csakhogy a Duna van benne.
S még azt a folyamot is két részre osztja egy nagy sziklatömeg, melynek homloka felül mohos és cserjés; a nyugati oldalánál megtorlik a víz, s két ágra szakad, az egyik ága a szerb parthoz közel meredek sziklapadról rohan alá, a másik ágának van egy ötvenöles csatorna vágva a kőgerincbe, azon lehet föl és le közlekedni a nagyobb hajóknak. Jövőnek és menőnek itt ezen a helyen összetalálkozni nem tanácsos, mert a kikerülés sok veszedelemmel jár. Északnak számos szirtfok rejlik a víz tükre alatt, miken föl lehet akadni, délnek pedig képződik a nagy örvény, melyet a kőszigeten alul ismét összeömlő két folyamág képez, s ha az magához ragadja a hajót, nincs emberi hatalom, mely megszabadítsa.
Tehát az igen komoly veszély volt, amit a kormányos jelzett: „Mi jön reánk ott szemközt?”
Egy szemközt jövő jármű a Tatalia-szorosban ilyen magas vízállás mellett, s ekkora szélnyomás alatt.
12270 levél
04.10.06. 16:44 #1133
asas01
Szerintem spamboy vagy ATI RADEON.
i tell it like it is, cause im a bold figure
3394 levél
04.10.06. 16:41 #1132
The FF Master
Bazmeg! Ki a fax vagy?
Mert nem én az biztos...
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
3333 levél
04.10.06. 16:41 #1131
hunter06
mostmár látom táényleg tudathasadásod van
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
7180 levél
04.10.06. 16:41 #1130
nyomi
gyere ide és pofánbaszlak te gyáva nyúl
Damn it!!! - Jack Bauer
3333 levél
04.10.06. 16:40 #1129
hunter06
igaz

DE AKKOR IS FEJEZD BEEEEEEE!!!!!!!!!
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
6 levél
04.10.06. 16:40 #1128
The FF master
7180 levél
04.10.06. 16:40 #1127
nyomi
kezdem megbánni, hogy kikotyogtam hogy kell klónozni
Damn it!!! - Jack Bauer
7180 levél
04.10.06. 16:39 #1126
nyomi
ja, meg tudja az is aki visszaolvasott egy cseppet, vagy járt a kenace fanclub topicban
Damn it!!! - Jack Bauer
6 levél
04.10.06. 16:39 #1125
The FF master
Nem volt elég?? AKKOR NESZE!

PIMASZ, SZÉP ARCCAL

Pimasz, szép arccal látszik, hogy akar,
De közben búsan lekönyököl,
Nyög, sír, ez az én fajtám, a magyar.

Olykor utálom, néha szeretem:
Ennyi emberséges bánatot
Nem adott volna más fajta nekem.

Van-e célja és nagy akarata,
Hoz-e valamit, ami övé,
Ami magyar, ami igaz maga?

Van-e nagy, õs küzdésünknek neve,
Vagy elvérezünk névtelenül,
Mint a kóbor tigrisek serege?

Ez a mi szép, koldus, úri fajunk
Nyugtalanít: példája vagyok:
Ha meghalunk, majd egyformán halunk.

Pimasz, szép arcot talál a Halál
S szeretõnkért rejtjük a bánatunk,
Szeretõnkért, ki a tilosba jár.



AZ UTOLSÓ KURUC

Súlyos inségimben
Se Bécsben Úristen,
Se Krisztus Pozsonyban,
Se Szentlélek Tordán,
Igazán nem hittenek.
Ez árvult országban
Vén századok óta
Gonoszak az istenek.

Véres már két lábam,
Sok országot jártam,
Csúnya Moldovától
Cifra, víg Majlandig
Poroszkálva vitt a ló,
Már a ló is eldült
És a gyalog-járás
Nem vén embernek való.

Óh, bolond, bús balság,
Keserû magyarság,
Óh, bolond, vad vélés,
Hires Buda vára
És ti, régi babonák,
Be megcsúfoltátok
A legigazabbat,
Legmagyarabb katonát.

Nincsen itt már semmi
S szépen tönkremenni
Budapest is tiltja,
Torda, Pozsony és Bécs.
És minden gyülekezet,
Fuvalkodott isten,
Sem szelidebb mása
Nem nyújthat nekem kezet.

Nincsen egy barátom
S vércsillogva látom
Utolsó kurucnak
Érdemelt, csúf sorsát
Ott az árokpart alatt.
Nincsen Lengyelország,
Nincs hely a kurucnak
S jaj annak, ki megmaradt.



OBSITOS VITÉZ NÓTÁJA

Aludni sem kell,
Ébredni sem kell:
Én vagyok, én vagyok
Legboldogabb ember.

Semmi sem érte,
Félig sem érte,
Mit az én életem
Pazarolt el érte.

Magyarért kár volt,
Zsidóért kár volt,
Ilyen szép életet
Találni akárhol.

Asszonyért veszni?
Magamért veszni?
Hálás, hû fajomért?
Tudom én már: semmi.

Vetõdjék kocka,
Nagy élet-kocka,
Mégsem adom fejem
Újból ilyen rosszra.

Jó vérem kellett,
Rossz vérem kellett,
De ha nõtt a bajom,
Ki volt bajom mellett?

Elég az átok,
Kacagós átok,
Kedves várakozók,
Én nem várok rátok.

Hajh, hivõ voltam,
Hajh, bolond voltam,
De nem látnak soha
Ilyetén bomoltan.

Mindenki védje,
Keserûn védje
A maga igazát,
De én állok félre.



HAJLONGNI EMERRE, AMARRA

Hajlongni emerre, amarra:
Bús sorsot mértél, Uramisten,
A magyarra
S még búsabbat reám.

Hiszen, jó, jó: nem vagyok semmi
És mégis muszáj minden fajnál
Jobbnak lenni.
S mit ér, ha jobb vagyok?

Nekünk kevés pünkösdöt hoztál,
Kevés szentlelket, Uramisten,
S ostoroztál,
Bár véresek valánk.

Körülvettél balgákkal minket
S méltatlanul kínzott fejünkre
Sohse hintett
Kegyed sugarakat.

Önnön-valónktól félve félni
S elvegyülni törpe gyávákkal,
Halva élni:
Ezt adtad, Te, nekünk.

Hajlongni emerre, amarra,
Bús sorsot mértél, Uramisten,
A magyarra
S még búsabbat reám.



A MINDSZENTI TEMETÕBEN

Megint ott vagyok elverten,
Túl a nagy, családi kerten,
A mindszenti temetõben,
Gondolatban s balogul:
Megint nincs semminek célja
És ezernyi kétség-héjja
Megint a szivemre hull.

Itt, szivemre, éhes csõrrel,
Húsevõvel, vérevõvel,
Héja-csapatok lecsaptak
S már sikoltni sem tudok,
Élve, tépetten és fázván,
Nagy-rohanva és paráznán
Most már futni sem futok.

Ott a tõben és kútfõben,
A mindszenti temetõben,
Ott vagyok Párist-loholva,
Veszekedetten megint,
Veszekedetten, elverten,
Túl a nagy, családi kerten,
Végleg, fáradtan, megint.



ÉLNI, MÍG ÉLÜNK

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?

Igen: nagyot akarjunk,
Igen: forrjon agyad,
Holott tudjuk, hogy milyen kicsinység
A Nagy.

Igen: élj türelemmel,
Igen: hallgass, ha fáj.
Várd meg, hogy jõjjön a nagy professzor:
Halál.

Igen: élni, míg élünk,
Igen: ez a szabály.
De mit csináljunk az életünkkel,
Ha fáj?



EGY TEMPLOM-ALAPÍTÓ ÁLMA

Fekete, magas hegyfokon
Az oktalan Szomoruságnak
Tiszteletére
Épülne az én templomom.

Ott összegyülne az én népem
S nyögve, kacagva,
Vörös terítõs Szent-Mihály lova
Körül, oltár körül,
Szomoruak gyülekezetében
Állnék én, templom-alapító.
Jajaink: az orgona-sipok,
Tömjénünk: az álmok,
Imánk: legyen örökké
Áldott,
Aki nem tudja, miért szomjas,
Aki nem tudja, hogy mi fáj,

Mindenki, ki korona nélkül
Is király:
Az oktalan Szomoruságnak
Szomorús szép eklézsiája.
Aztán keresztelnék galambok
Csurgó vérével
Kisdedeket.
Esketnék és temetnék halkan,
Minthogyha alvó betegek
Ágyai között járnék.

Ezer árnyék
Suhogna ott,
Akik nem kaptak templomot
S halottak régen,
Mert régi, hajh, régi
Az én oktalan szomoruságú
Fájdalmas hitü népem.
>>Ite, missa est<<,
Elmondanám naponként szebben
És sírnánk mindig
Többen és jobban,
Keservesebben, keservesebben.



A DICSÕSÉG TITKAI


AZ ÖREG SZAKÁLAS

Áldassék az öreg szakálas,
A forditott Jakab apostol,
Ki nem tudna dicsõség nélkül
Meghalni: költõ.

Áldassék és ünnepeltessék,
Mert Jeruzsálem templomából
Naiv Jézus kiverte volna
S õ bölcs kalmár volt.

Szeretem ez öreg szakálast,
Bár kevés van szeretni benne,
De ahogy életét csinálta:
Csupa okosság.

Önnön-árát fennen fölverte,
Zokogott jószivû zsidóknak
S közben, belül, azt is vallotta,
Hogy õ: a költõ.

Ma átadja magát a sorsnak
S azoknak, kiknek kortes-lelkük
Fölfedez egy-egy neves gyöngét
Az erõs ellen.

Vén költõm, régi ideálom,
Engem bánthatsz, mégis szeretlek,
Ha nem voltál tán új, egész, nagy,
Hittél magadban.

Hittél magadban s úgy csináltad,
Hogy a világ slemilnek lásson.
Ezt a tudományod irigylem
Tõled örökké.

Öreg szakálas, üdvözöllek
S szeretem, hogy téged hozsánnák
S nagyszerû ünnepek fogadnak
S te hiszel bennük.

Adjon Isten felé-forintot
Nekem s csupán fél-annyi évet,
De legalább úgy higyjek végig
Magamban, mint Te.



UTÁLNAK, DE CSODÁLNAK

Mert voltam búsult, csüggeteg, árva:
Így adtam magam paráznaságra,
Így adtam magam paráznaságra,
Bûnre, világra...

Így adtam magam szerelem-õszre,
Így lettem magam bús viselõse,
Így lettem magam bús viselõse,
Asszony-sors hõse.

Nem bánok semmit, mit cselekedtem,
Szent; kényes dolog volt minden tettem,
Szent, kényes dolog volt minden tettem,
Szent és kietlen.

Így lesz majd rólam dala csodáknak,
Fejemre újak majd ígyen hágnak,
Fejemre újak majd ígyen hágnak,
De megcsodálnak.



A PÓCSI MÁRIA

Ma Máriától jönnek a szívek,
Ma Mária-kép minden durva lábnyom.
Szívemben sír a pócsi Mária
Egy õszies, emlékes délutánon.

>>Óh, Mária<< -- mindig új-új csapat
Énekel a poros, tarlott mezõkön,
Ezek hozzák magukkal a hitet
S porfelhõben fölöttük ez a nõ jön.

Óh, Mária, Pócson is lakozó
Regina Vitae és maga az Élet,
Itt, Érmindszenten, útra készülõn,
Ma, csúf napomon, Veled hadd beszélek.

Egy idõ óta megnõtt a szivem
S a szép bûnöktõl keservesen tiszta
S most hirtelen csak Tégedet keres
Egy szüzetlen és bûnös kálvinista.

Tegnap volt az oláh Mária-nap,
Tegnap temettem minden élet-rangot
S ma jönnek meg a pócsi búcsusok
S ma táncolnak a kicsi, móc harangok.

Hogy ki vagyok, ma kezdem sejteni:
Rossz ébredõ és sokat próbált fekvõ,
Az Életnek rosszul nõsült veje,
Vallástalan és nõtlen, öreg võ.

Ma kell kihúzni a szomorú tõrt,
Melyet az Élet szivembe belévert,
Ma felejtek el minden igazat
S ma bocsátok el minden régi némbert.

Ma tudom, hogy csak Mária maradt,
Szívemet most már csak Mária lássa
S e Mária nem régi fancsali,
De mindennek egyesitõ, nagy mása.

Mária a nagy, fehér jégtorony,
Mária a zászlóknak szent zászlója,
Mária a mennyei paripa,
Ha vágtatván visszaköszönök róla.

>>Óh, Mária<< -- hallga -- giling-galang,
>>Óh, Mária<< -- és mégis ez a minden:
Ma érkeznek Pócsról a búcsusok
S processziók én rossz idegeimben.

Óh, Mária, ma már azt üzenem
Azoknak, akik halálomra lesnek:
Úgy kívánja a pócsi Mária,
Maradjak meg magamhoz érdemesnek.

Ma egyszerûbb, emberibb a dolog,
Ma már tudom, hogy nem nagy csoda élni:
Egy Mária, még hogyha pócsi is,
Pogányokkal is tudhat jól beszélni.

Mikor már minden hit-húr elszakadt
S az emberben a barátja se hisz már,
Jön Mária s Pócsról a búcsusok,
Jön a szivünk, multunk és játszva visz már.

Ma már hiszem: nagy döntés vár reám,
Legyõzni mindent, mi ellenem támadt,
Mutatni egy példátlan életet
S nem bocsátni el az én Máriámat.

Óh, Mária, ma úgy zeng a szivem
Mint szûz-nyövõ, bátor diák-koromban:
Akkor lehet akárki is vitéz,
Ha a hite és már mindene romban.

Most érkeznek a pócsi búcsusok,
Szívem s õszi, száz diák-lelki emlék,
Giling-galang, ének, Õsz, Mária:
Lesz Mária és életem is lesz még.

>>Óh, Mária<< -- jön a te életed,
Hozzák messze, szilágyfalvi oláhok,
Most jönnek már az édes babonák,
Most jönnek az igazándi morálok.

Óh, Mária, most jön a hazudó,
Igazi és Halált-incselõ Élet,
Óh, Mária, Élet, giling-galang,
Áldassál, hogy ma találkoztam véled.



HA TANULTUNK ZSOLTÁROKAT

Ha tanultunk zsoltárokat,
Hogyha imádkoztunk sokat,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha tetszett az Isten szeme,
Lángoló Nap nyári heve,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha volt néhány pohár-borunk;
Anyánk, frigyesünk, asszonyunk;
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha a céda hír fölkapott,
Ha láttunk néhány szép napot,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.

Ha tetszett balga életünk,
Gondunk, kedvünk, lelkünk, eszünk,
Porba ejtjük
És felejtjük, elfelejtjük.



ÉLETEM APADÓ ERE

Életem szegény és apadó ere,
Melynek volt-sodra vad sással nõtt tele,
Fájva vigyázlak.

Meddig lézeng még tévedt, sekély vized
S néhány arannyal vajjon meddig fizet
Engem az Élet?

Élni, birkózni, jaj, még meddig szabad,
Meddig pártolnak a bûvölõ szavak
Elöntve ajkam?

Mert elmondani még sokat akarok,
Mert kellenek még az esõs hajnalok
Zúgva, zuhogva.

El nem apadhatsz még, életem ere,
Tele a vérem, lelkem, torkom tele:
Áradni fogsz még.



FEHÉR ASZTAL BÚCSÚZTATÓJA

Boros asztal, fehér asztal,
Telt poharak, kacagva bongók,
Víg, hõs, legényi éjszakák,
Villámos kedvüek, csapongók,
Már elhagylak benneteket.

Szíves órák, duzzadt órák,
Rólatok már lassan lekések,
Elmulasztom örömötök
S a régi szép feledkezések
Ritkán jönnek, alig-alig.

Boros asztal, fehér asztal,
Frigyesedésünk hajdan-hajdan
Képzelt gondokban született,
Örömnél is jobb ifju bajban
S most mint bagoly-hit szétszakad.

Szíves órák, duzzadt órák,
Komorabbak s hígabbak lesztek
S a régi borosüvegek
Nyujtóznak, mint vén sírkeresztek
Vén temetõben valahol.

Ritkább-ritkább lesz a kortyom
S megtelek már síri malaszttal
S oly furcsa a ravatalom:
Egy boros asztal, fehér asztal
S virrasztóim telt üvegek.



BUJKÁLÁS A SZÁNALOMTÚL

Úgy bujkálok a Szánalomtúl,
Találkozástúl és beszédtûl,
Mint aki nagyon-nagyon szédül,
De kell, hogy lenézzen a Mélybe.

Bús, rozzant konflisnak ölébe
Dobom magam és gyáváságom
S kullogok a pesti utcákon
Ûzött kutyaként, félve-félve.

S én lennék a Hírnek kevélye?
Ki, mint egy ingét féltõ senki,
Nem ér rá gyûlölni, szeretni
S csupán bujkál a Szánalomtúl?



BUKDOSIK A LELKEM

Bukdosik a lelkem,
Mint szamár a jégen:
Meghanyatlott
Az én büszkeségem.

Nagyon meghanyatlott
Õs fenyõ módjára
S a volt úrnál
Nincs szomorúbb árva.

Fürész fürészelte,
Fejsze nekivágott:
Büszkeségem,
Óh, halálra váltott,

Búcsuzom már tõled
Bölcseséggel telten
S bölcseséggel
Bukdosik a lelkem.



ELADÓ A HAJÓ

Eladó a hajó,
Szakadt kötelekkel, tört árboccal
És minden-minden jófajta rosszal.

Eladó a hajó,
Egy kis javítás és megint futna,
Törõdött gazdája megunta.

Eladó a hajó,
Dicsõ volt a maga idejében,
Tengerre vinni tán ma se szégyen.

Eladó a hajó,
Vitorlája ezer vihart látott,
De be is járt már ezer világot.

Eladó a hajó
S aki méltó szép, szent kárhozásra,
Szökkenjen föl rá megbabonázva.

Eladó a hajó,
Új gazdát keres, új igézettet,
Hajrásabb utat, bátrabbat, szebbet.

Eladó a hajó,
Elég drága, jöjjön, aki kéri:
Szép pokol-útja lesz, de megéri.



AZ ÉN HADSEREGEM

Fiatalok,
Forró, páratlan hadseregem,
Nem baj, ha meghalok.
Enyém az ország
S a tiétek
A legszentebb hivatalok:
Ha meghalok.
Ezt okosan csináltam:
Jöjjetek, ti,
Nálamnál bûnösebbek,
Szebbek és kevesebbek,
Többek és jobbak,
Fiatalok.
Ti vagytok az én országom
S tiétek lesz itt minden,
Ingyen,
Egy kicsit a lelketekért
S miattam.
Elõre, drága hadseregem,
Elõre.
Bûneim piros zászlóját
Erényeimnek sok
Fekete rojtjával
Lobogtassátok.
Síromból is rátok
(Habár ócska a szó)
Vidáman nézek.
Vitézek,
Fiatalok,
Elõre.
Nincs már nekem semmim,
Ti vagytok az örökség,
A jutalom,
Ti vagytok a dalom
S fiatalok, fiaim
Szép lesz elesni értetek
Majdnem-majdnem
Fiatalon.



MERT MÁSOKÉRT CSATÁZTAM

Tervek fogytán, hitek apadtán,
Mikor immár hamut se hintek
S nem kezdhetek már új megint-et
Kínszenvedõ utamnak végén
Keresgélõn visszatekintek:
Óh, multam, adj egy szalmaszálat.

Készül az ár halott fejemre.
S az Élet, hajh, komoly ajándék,
Adja hozzánk áldott aránkként
A házasító nagy Természet.
Volt-e bennem legalább szándék
Áldottan hagyni az arámat?

Akartam-e szent indulatban
Feledni magam kis személyét,
Hogy majdanta boldogan éljék
Életüket jövendõ mások?
Akartam-e a titkok mélyét,
Hogy önmagamnak fittyet-hányjak?

Látom magam ifju csatákban,
Amelyekben én voltam minden,
Forró, bolond, bõ ereimben
Vérem csupán magamért tombolt,
Mint egy földi, kárhozó Isten,
Úgy vívtam a hiú csatákat.

S látom magam magam tagadva,
Eldobva minden hiuságot,
Fehér lovagként mint csatázok
Meg se született milliókért,
Voltam nem ismert, megalázott,
De a lelkem ujjongva vágtat.

Óh, Élet, én nem csaltalak meg,
Nem csaltalak meg mégsem, mégsem,
Volt száz termékeny szívverésem
S nem faragott versek és képek,
De néhakori fehérségem
Mondnak vétót majd a nagy árnak.

Hogy nem hittek szavamnak, még jobb,
Mert így fehérebb minden tettem,
Mert így gyönyörûbben szerettem:
Tudtam azoknak szépen adni,
Akiktõl önzõn mitse vettem:
Éltem, mert néha éltem -- másnak.



KI ELVESZTI HARCÁT

Akik türelemmel
Nézték és szánalommal
Én nagy vergõdésimet,
Maradjanak most már
Továbbat is jó szivek,
Továbbat is jó szivek.

Életemnek útja
Bûnökkel kövezetten
Fehér cél felé futott.
Akármi is történt,
Vezekelni nem tudok,
Vezekelni nem tudok.

Harci trombitámat
Már eldobom nyugodtan:
Büszke Jerikó-falak,
Mint régen, szilárdan,
Sötét gõggel állanak,
Sötét gõggel állanak.

Amit csak akartam
S vívtam szent hevülettel,
Kudarcos csõdre került:
Sok nagy szándékomból,
Jaj, semmi se sikerült,
Jaj, semmi se sikerült.

Állok nyomorékon
Méltatlan és rossz névvel
Ellen és barát elõtt,
Mint a végzet-verte,
Régi, bús hadviselõk,
Régi, bús hadviselõk.

Sisakom beverve,
En-szívemben a kardom
S a pajzsom messzi hever.
Ki elveszti harcát,
Ilyen csúnyán pihen el,
Ilyen csúnyán pihen el.



SZEGÉNY, ÁRVA RIGÓIM

Nótáim, én árva rigóim,
Vesszetek. el: nem tudtatok
Harsogni elég gõgösen,
Kacagni elég boldogan
Hangotok bamba hódolóin.

Hûvös van már a kertetekben
S rajtatok a csirip-hadak,
Rajtatok az ál-gõgösök
S ti nem tudjátok meg soha,
Hogy nem nótáztak soha szebben.

Nótáim, én árva rigóim,
Vesszetek el: nem tudtatok
Harsogni elég gõgösen,
Kacagni elég boldogan
Hangotok bamba hódolóin.



AZ ÉLET-HALÁL TITKAI


A SORSOM ELLOPÓJA

Ki az én sorsomat ellopta,
Láttam,
Nipponban vagy Amerikában,
Nem emlékszem:
Álmomban láttam.
Aratott és eredmény-kévék
Halmaza és kincse elõtte.
Fiatal volt, holott miként én,
Taposta harmincharmadik v
Évét.
Szinte robbant még az erõtõl,
Hogy a munkából hazatért
S akkor
Fiatal feleséget csókolt
Tüzesen a hûs alkonyatkor
S gyermekek játszottak, a kertben.
Verten
Én is ott voltam, tönkreverten,
Idegen koldus azon arccal,
Korral
S õ élettõl mámorosan,
Jókedvûen kinált meg
Kenyérrel és almaborral.
Az udvaron vackot vetettek
S bénán
Õriztem a paradicsomot.
S nem mondtam meg, hogy én lehetnék
Ifjú gazda s nem koldus vendég
S némán,
Titokban oldtam kereket
S neki a bús országutaknak
Szaladtam futva, szökve
Sorsom tolvajától örökre.



AZ ELREJTETT ARCOK

Bosszús, bolond, béna vagyok,
Aki bírtam annyi harcot
S kit a farkas-szem meg nem ölt,
Megölnek az elrejtett arcok.

Mint orvok, úgy rejtõznek el
Titok-takarókba zárva.
Néhány nyár óta nincsen arc,
Csak csúfolódó csúnya lárva.

Én már alig-alig birom,
Talán mert érzem a végem:
Medrébõl tán holnap kicsap
Az én dagadt õszinteségem.

Közel és távol hazugak,
Gúnyos rejtõk csúf csapatja,
Szép volna látni e hadat:
A lárva-bontást hogy fogadja.

Hiszen semmit se akarok,
Csak csúf lárvákat levenni
S látni meztelen arcokat,
Melyeken nincs mez, festék, semmi.

Egyszer néznénk farkas-szemet,
Kivoltunkat egyszer lássuk,
Horkantan egyszer hadd legyünk
Egymásnak kemény Messiásuk.



A CSODÁK ESZTENDEJE

Összeszaladt Õsz, Tél, Tavasz, Nyár,
Folyók mély bölcsõkbõl kikeltek
S engem elhagynak már azok is,
Akik eddig szivvel sziveltek.

Valaki megõrült az Ürben,
Valamely Nap járja bolondját,
Valaki mindent összezavart
S üstökösök jövését mondják.

Nagy vágy-kötelek elszakadnak,
Ébrednek oktalan szerelmek
S karunkon a régi örömök
Lesznek bús, utálatos terhek.

Bicskák szomjasabbak a vérre
S gõzösök egymásba szaladnak
S akik szerették az Életet,
Most nagy Halál-légyottot adnak.

Ki csinálja, ki jár közöttünk?
Egymás mindene minden-minden
S a felhõt az a Cél kergeti,
Mely itt tapos a lelkeinkben.

Egy pillanat és minden más lesz,
Más a holt Tenger, más az örvény
S másképpen villan meg agyamon
Minden gondolat, minden törvény.

Jaj, jaj, be félek, félek, félek:
Mi lesz vajjon, jaj, mi lesz holnap?
Messze világok szeszélyei
Nekem holnap mit parancsolnak?

Hogyan tiportat el a sorsom,
Hogyan hal el minden, mi drága?
Óh, örök titkoknak szomorú,
Borzasztó, egységes világa.



TESTEM, VITÉZ PAJTÁSOM

Testem: vitéz, kemény pajtásom,
Híven ugrott értem tûzbe, vérbe,
De most már nagyon kopott
Hajdantan büszke vértje.

E gyötrött földi-hüvelyt áldom,
Mert ha szól hozzá az Élet hangja,
Hegyezi beteg fülét
S fiatalon fogadja.

Voltunk s halunk, mint jó bajtársak,
Homlokunk nyirkos gödörbe ejtjük
S ha volt egymáshoz hibánk,
Egymásért elfelejtjük.

Hiszen nem is az Élet nagy szó,
De az élet bús megérezése,
Testem vidám fiu volt,
Nem leszek rossz Jób én se.



A MEGHÍVOTT HALÁL

Ha akarom, két óra mulva
Halott lesz egy szünetlen elme
S hódolattal lépi át küszöböm
Minden halálok fejedelme:
A meghívott Halál.

Póri, kicsi halálok helyett
Jönne pompával és bíborban:
Még fehér papir-álarcot visel
Álomhozó húsz grammnyi porban
Itt, az asztalomon.

De fölkelne királyi díszben,
Ha akarnám, két óra mulva
S megcsókolná megnyugodt homlokom
Koldus ágyamra ráborulva
Ez a fölséges Úr.

Ha akarom, nagy, jó álom jön
S nem a régi erõltetettek,
Kicsik, szomorúk és hézagosak
Népe, amelytõl félve retteg
Minden kis szenderem.

Ha akarom, nem kell megvárni,
Míg lomb módon, gyáván elmultam
S letépjen egy bús, hûvös esti szél
S mint egy csavargó, nyomorultan
Fagyjak meg valahol.

Ha akarom, hogyha akarnám,
Mennyi bús szépség nyugtot lelne,
Mennyi szép bánat, ha találkozunk
Én s a halálok fejedelme,
A meghivott Halál.

Asztalomon, álomporokban,
Ott trónol már gyönyörû réme
S két óra mulva már, ha akarom,
Rám hull a legszebb trónnak fénye,
De, jaj: gyáva vagyok.

3333 levél
04.10.06. 16:37 #1124
hunter06
érdekes, tudtommal csak Te, és Silent Assasin tudja, hogy kell ezt csinálni. És kettőtök közül vki nincs itt...
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
7180 levél
04.10.06. 16:36 #1123
nyomi
akkor nagyot tévedtek
Damn it!!! - Jack Bauer
3333 levél
04.10.06. 16:35 #1122
hunter06
tudjuk, hogy te voltál
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
7180 levél
04.10.06. 16:34 #1121
nyomi
melyik ez a barom??? azért a viccnek is van határa
Damn it!!! - Jack Bauer
3333 levél
04.10.06. 16:34 #1120
hunter06
kabbe!
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
6 levél
04.10.06. 16:33 #1119
The FF master
MUAHAHAHAHAH!!!!

ÚJ VERSEK

GÓG ÉS MAGÓG FIA VAGYOK ÉN...

LÉDA ASSZONY ZSOLTÁRAI

A MI GYERMEKÜNK
A VÁR FEHÉR ASSZONYA
MERT ENGEM SZERETSZ
A KÖNNYEK ASSZONYA
FÉLIG CSÓKOLT CSÓK
HUNYHAT A MÁGLYA
HIÁBA KÍSÉRTSZ HÓFEHÉREN
VAD SZIRTTETÕN ÁLLUNK
TÜZES SEB VAGYOK
A FEHÉR CSÖND
A MÁSIK KETTÕ
EGY ÓCSKA KONFLISBAN
LÉDA A HAJÓN
IMA BAÁL ISTENHEZ
A TÓ NEVETETT
MEG AKARLAK TARTANI
CSAK JÖNNE MÁS
A LÉDA SZÍVE
LÉDA PÁRISBA KÉSZÜL
AZ UTOLSÓ MOSOLY
VÉN FAUN ÜZENETE
VÁRNAK REÁNK DÉLEN
HÉJA-NÁSZ AZ AVARON

A MAGYAR UGARON

A HORTOBÁGY POÉTÁJA
EL A FALUBÓL
BÚCSÚ SIKER-ASSZONYTÓL
ÉNEK A PORBAN
A TISZA-PARTON
KÖLTÖZÉS ÁTOK-VÁROSBÓL
LELKEK A PÁNYVÁN
KORÁN JÖTTEM IDE
A KRISZTUSOK MÁRTÍRJA
A LELKEK TEMETÕJE
IHAR A TÖLGYEK KÖZT
ELÛZÖTT A FÖLDEM
TALÁLKOZÁS GINA KÖLTÕJÉVEL
A MAGYAR UGARON

A DALOLÓ PÁRIS

EGY PÁRISI HAJNALON
HÁROM BAUDELAIRE-SZONETT
JEHAN RICTUS STRÓFÁIBÓL
ESTE A BOIS-BAN
A GARE DE L'EST-EN
PAUL VERLAINE ÁLMA
A SZAJNA PARTJÁN

SZÛZ ORMOK VÁNDORA

SÓHAJTÁS A HAJNALBAN
SZÍVEK MESSZE EGYMÁSTÓL
A CSÓKOK ÁTKA
VÍZIÓ A LÁPON
AZ ÉN MENYASSZONYOM
HA FEJEM LEHAJTOM
RETTEGEK AZ ÉLETTÕL
MIDÁSZ KIRÁLY SARJA
BÚGNAK A TÁRNÁK
A SÁRGA LÁNG
A MESE MEGHALT
HARC A NAGYÚRRAL
NE LÁSSATOK MEG
A KEZEK BÁBJA
VÖRÖS SZEKÉR A TENGEREN
AZ ALVÓ KIRÁLYLEÁNY
JÁRTAM MÁR DÉLEN
MEGÖLTEM EGY PILLANGÓT
A KÉK TENGER PARTJÁN
A HAJNALOK MADARA
TEMETÉS A TENGEREN
ÚJ VIZEKEN JÁROK

VÉR ÉS ARANY

A HALÁL ROKONA

AZ ANYÁM ÉS ÉN
NÓTA A HALOTT SZÛZRÕL
PÁRISBAN JÁRT AZ ÕSZ
EGY ISMERÕS KIS FIÚ
A HOTEL-SZOBÁK LAKÓJA
A PERCEK ARATÓJA
ELILLANT ÉVEK SZÕLÕHEGYÉN
KÖZEL A TEMETÕHÖZ
A HALÁL ROKONA
A KÖDBE-FÚLT HAJÓK
HALÁL A SÍNEKEN
A NAGY ÁLOM
A RÉG-HALOTTAK PUSZTÁJÁN
A FIAIM SORSA
A PLATÁN-FA ÁLMA
SÍRNI, SÍRNI, SÍRNI
AZ ÕSZI LÁRMA
MEGCSÓKOLOM CSÓK-KISASSZONYT
A HALÁL AUTOMOBILJÁN
HÁROM ÕSZI KÖNNYCSEPP
AZ ÉN KOPORSÓ-PARIPÁM
A FEKETE ZONGORA

A MAGYAR MESSIÁSOK

BESZÉLGETÉS EGY SZEKFÛVEL
HAZAVÁGYÁS NAPFÉNY-ORSZÁGBÓL
MENEKÜLJ, MENEKÜLJ INNEN
HEPEHUPÁS, VÉN SZILÁGYBAN
GÉMEK AZ OLIMPUSZ ALATT
GYÁVA BARLA DIÁK
FÖLSZÁLLOTT A PÁVA
MÁTYÁS BOLOND DIÁKJA
MEGÁRADT A TISZA
A MAGYAR MESSIÁSOK
EGY CSÚF RONTÁS
SZENT MARGIT LEGENDÁJA
A BEFALAZOTT DIÁK
PÁRIS, AZ ÉN BAKONYOM
EGY JÖVÕ KÖLTÕ
DÉLIBÁB-ÕSÖM KÖD-VÁROSBAN
ÉN NEM VAGYOK MAGYAR?
A DUNA VALLOMÁSA
AZ AVAR-DOMB KINCSE

AZ ÕS KAJÁN

ÖZVEGY LEGÉNYEK TÁNCA
JÓ CSÖND-HERCEG ELÕTT
A HALÁL-ÁROK TITKA
SÖTÉT VIZEK PARTJÁN
MOSTOHÁIM A BETÛBEN
AKIK MINDIG ELKÉSNEK
A NYÁRI DÉLUTÁNOK
SÁRBAN VESZETT HÓ
RÓZSALIGET A PUSZTÁN
AZ ÕS KAJÁN
ÁLOM ÁLOM HELYETT
AZ ÁHÍTOTT CSÖMÖR
CSENG AZ ÉLET
VÁRÁS A TAVASZ-KUNYHÓBAN
BOLYONGÁS AZUR-ORSZÁGBAN
A KARÁCSONY FÉRFI-ÜNNEP
AZ ALVÓ CSÓK-PALOTA
ASSZONYOK A PARTON

MI URUNK: A PÉNZ

SÍRÁS AZ ÉLET-FA ALATT
ÜLÖK AZ ASZTAL-TRÓNON
A NAGY PÉNZTÁRNOK
ÖRÖM-VÁROS VOLT A HAZÁM
LÁZÁR A PALOTA ELÕTT
A GAZDAGSÁG ÁLMA
JÚDÁS ÉS JÉZUS
CSAK EGY PERC
HAVASOK ÉS RIVIÉRA
UZSORÁS KHIRON KERTJE
PÉNZ A REMETESÉGBEN
VÉR ÉS ARANY
MI URUNK: A PÉNZ
FUTÁS A GOND ELÕL
A ZOZÓ LEVELE
PÉNZ ÉS KARNEVÁL
DÚS LOVAG NÁSZA
A NÉMA MADARAK
THAISZOK TAVASZI ÜNNEPE
MAMMON-SZERZETES ZSOLTÁRA

A LÉDA ARANY-SZOBRA

CSOLNAK A HOLT-TENGEREN
ABSOLON BOLDOG SZÉGYENE
KERESZTTEL HAGYLAK ITT
ÖRÖK HARC ÉS NÁSZ
VALAMIKOR LÁNYOM VOLTÁL
KÉT HAJDANI SZERETÕK
ADD NEKEM A SZEMEIDET
LÉDÁVAL A BÁLBAN
JÖJJ, LÉDA, MEGÖLELLEK
NEM MEHETEK HOZZÁD
LÉDA A KERTBEN
SZENT JÚNIUS HÍVÁSA
BIHAR VEZÉR FÖLDJÉN
EGYEDÜL A TENGERREL
FEKETE HOLD ÉJSZAKÁJÁN
MÁRIA ÉS VERONIKA
A LÉDA ARANY-SZOBRA
A SZEMEMET CSÓKOLD
BÖLCS MARUN MESÉJE

A HOLNAP ELÉBE

HAZAMEGYEK A FALUMBA
ÍGY SZÓLNA A SZÓM
DALOK TÜZES SZEKERÉN
KI AD TÖBBET ÉRTE?
MARADHATSZ ÉS SZERETHETSZ
AZ ÉN KÉT ASSZONYOM
AZ ELBOCSÁJTOTT LÉGIÓ
AHOL ÁRGYILUS ALSZIK
AKIKNEK DAJKÁJA VAGYOK
ÉNEK A VISZTULÁN
VÍG ÚRFIAK BORA
A BÉLYEGES SEREG
PAP VAGYOK ÉN
AGG NÉRO HALÁLA
ÁLOM EGY MÉHESRÕL
A NAGY KÉZ TÖRVÉNYE
EGY JÖVENDÕ KARÁCSONY
AZ ÉN SIRÁSOM
A HOLNAP ELÉBE
HA A SZEMEM LEFOGTÁK
AZ ÉRTÕL AZ OCEÁNIG

AZ ILLÉS SZEKERÉN

AZ ÚR ILLÉSKÉNT ELVISZI MIND...

A SION-HEGY ALATT

>>ÁDÁM, HOL VAGY?<<
AZ ISTEN BALJÁN
KRISZTUS-KERESZT AZ ERDÕN
AZ ÚR ÉRKEZÉSE
IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN
EGY RÉGI KÁLVIN-TEMPLOMBAN
A SION-HEGY ALATT
SZERESS ENGEM, ISTENEM
A NAGY CETHALHOZ
A VIDÁM ISTEN
ÁLMOM: AZ ISTEN
URAM, OSTOROZZ MEG
AZ ÉJSZAKAI ISTEN
AZ ISTEN HARSONÁJA
ISTEN, A VIGASZTALAN

TÉLI MAGYARORSZÁG

MAGYAR JAKOBINUS DALA
EGY HARCI JÉZUS-MÁRIA
MAGYAR FA SORSA
VÉN DIÁK ÜDVÖZLETE
MÉRT IS TETTEM?
HÁRMAN A MEZÕN
AZ ÉN MAGYARSÁGOM
NÉHAI VAJDA JÁNOS
A TÉLI MAGYARORSZÁG
A MAGYAR VIGASSÁG
CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY
A KÜRTÖSÖK SZAVA
NEKÜNK MOHÁCS KELL
ILOSVAI SELYMES PÉTER
KIS, FALUSI HÁZ
A HALÁL-TÓ FÖLÖTT

LÉDA AJKAI KÖZÖTT

A TE MELEGSÉGED
A MI NÁSZNAGYUNK
LÉDÁVAL A TAVASZBAN
LÉDA AJKAI KÖZÖTT
HA HOLTAN TALÁLKOZUNK
CSÓK AZ ÁJULÁSIG
A SZERELMESEK HOLDJA
VÁROM A MÁSIKAT
CSUKOTT SZEMÛ CSÓKOK
RUTH ÉS DELILA
AZ ASSZONY JUSSA
HALÁLBA VIVÕ VONATOK
NEM JÖN SENKI
A LELKEDDEL HÁLNI
ÉN RÉGI MÁTKÁM

AZ UTCA ÉNEKE

DÓZSA GYÖRGY LAKOMÁJÁN
A VÖRÖS NAP
EMLÉKEZÉS TÁNCSICS MIHÁLYRA
A LEGSZENTEBB CSÓK
A HADAK UTJA
AZ UTCA ÉNEKE
CSÁK MÁTÉ FÖLDJÉN
A GRÓFI SZÉRÛN
PANNONIA GRÓFNÕ SZEKERE
AZ ÕSZI RÓZSÁK
A CSILLAGOK CSILLAGA
ÚJ VÁRAK ÉPÜLTEK
A DÉLIBÁB ÜZENETE
DÓZSA GYÖRGY UNOKÁJA

HALÁLVIRÁG: A CSÓK

HÍVEN SOHASE SZERETTEM
EGY RÉGI SZÍNÉSZ-LEÁNY
GONOSZ CSÓKOK TUDOMÁNYA
HALÁLVIRÁG: A CSÓK
ÚRI SZÛZ DICSÉRETE
AKIT ÉN CSÓKOLOK
A SZÍV KOMÉDIÁJA
AZ ELSÕ ASSZONY
HA CSÓKOKAT HALLOK
A CSATATÉR HÕSE
A FONTAINEBLEAU-I ERDÕBEN
SZÜRET AZ ATHOSZHEGYEN
MÁJUSI ZÁPOR UTÁN

HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBAN

AZ ÉLET BOSSZÚJA
KACAGÁS ÉS SÍRÁS
A PARASZT NYÁR
TAVASZ A FALUBAN
AZ UTOLSÓ REGGELEN
MI LESZ HOLNAP?
A HALÁL LOVAI
A FEHÉR KENDÕ
A TAVASZI VIHARBAN
HIDEG KIRÁLY ORSZÁGÁBAN
A NINCSEN HIMNUSZA
CSÉPEL AZ IDÕ
A HARMINCADIK ANDRÁS-NAP
A JÉGCSAP-SZÍVÛ EMBER
EGY VIDÁM TOR
A FEHÉR LÓTUSZOK

A MUSZÁJ-HERKULES

HARCOS EMBER SZÍVE
HA TÁVOLRÓL NÉZEK
ÚJ KÖNYVEM FEDELÉRE
A MARADANDÓSÁG VÁROSÁBAN
AKIK MAJD ELKÍSÉRNEK
AZ ÉN BÛNÖM
A MUSZÁJ-HERKULES
IDÕ ELÕTT ELMÚLNI
ÉN FIATAL MARADOK
GONOSZAK A HALOTTAK
LENNI KELL, LENNI
A LEGJOBB EMBER
SEREGÉLY ÉS GALAMB
A ROTHSCHILDÉK PALOTÁJA
MOROGNAK A VÉNEK
A VERSELÕ ASSZONYOK
AZ ÉN TESTAMENTUMOM
ÁLCÁS, VÉN VALÓMMAL
ÉN KIFELÉ MEGYEK

SZERETNÉM, HA SZERETNÉNEK

SEM UTÓDJA, SEM BOLDOG ÕSE...

ESZE TAMÁS KOMÁJA

OND VEZÉR UNOKÁJA
BUJDOSÓ KURUC RIGMUSA
A DÁL-KISASSZONYOK NÁSZA
HAJÓ A KÖDBEN
NÉGY-ÖT MAGYAR ÖSSZEHAJOL
ESZE TAMÁS KOMÁJA
ZILAHI EMBER NÓTÁJA
KURUC ÁDÁM TESTVÉREM
HARCOS GYULAI PÁL
A FÖL-FÖLDOBOTT KÕ

KÉT SZENT VITORLÁS

CSÓKOKBAN ÉLÕ CSÓKTALANOK
MILÁNÓ DÓMJA ELÕTT
BIZTATÓ A SZERELEMHEZ
ELFOGYNI AZ ÖLELÉSBEN
MEGÖLELNÉM A LYÁNYOD
ÕSZBEN A SZIGET
KÉT SZENT VITORLÁS
HIÁBA HIDEG A HOLD
SÉTA BÖLCSÕ-HELYEM KÖRÜL
ÍGY SZALADSZ KARJAIMBA

A VÉN KOMORNYIK

ÉSZAKI EMBER VAGYOK
EZVORÁSZ KIRÁLY SÍRIRATA
BETEMETIK A TAVAT
UJJAK A SZAJNÁBAN
ZÚG-ZENG A JÉGCIMBALOM
MEGINT PÁRIS FELÉ
A VÉN KOMORNYIK
BOLOND, HALÁLOS ÉJ
BUDAPEST ÉJSZAKÁJA SZÓL
CATULLUS KÖLTÖ HALÁLA
NEM ELÕSZÖR SIROK
KISVÁROSOK ÕSZI VASÁRNAPJAI

A HARCUNKAT MEGHARCOLTUK

VALAMI MÉG KÉSZÜL
EGY MEGÍRATLAN NAPLÓBÓL
AKAROM: TISZTÁN LÁSSATOK
A TENGER ÁKOMBÁKOMA
SZÉTVEREK MAJD KÖZTETEK
A HARCUNKAT MEGHARCOLTUK
ÉGÕ TÛZBEN DIDEREGVE
AZ ELÁTKOZOTT VITORLA
ÁZOTT SZÉNA-RENDEK FÖLÖTT
A MENTÕ GLÓRIA
AKI HELYEMRE ÁLL
HOSSZÚ AZ ERDÕ
A SZIVÁRVÁNY HALÁLA
AZ ELSÕSÉG JÓSÁGA
MAGYAR VÉTKEK BÍBORBAN

A HÁGÁR OLTÁRA

AZ ÖRÖK HALÁL-MENET
MAI ASSZONYOK UDVARÁBAN
DUDORÁSZÓ, RÉGI NÓTA
HELÉNA, ELSÕ CSÓKOM
FEHÉR LYÁNY VIRÁG-KEZEl
A TÍZÉVES ÉVA
A HÁGÁR OLTÁRA
A CSÓK-CSATATÉR LOVAGJAI
A LÓRI CSÓKJA
ELINDULT EGY LEÁNY
KATÓ A MISÉN
A HÓVÁR-BÉRCEK ALATT
NÉZNI FOGUNK, HEJHAJH
SAPPHO SZERELMES ÉNEKE

A JÖVENDÕ FEHÉREI

KÜLDÖM A FRIGY-LÁDÁT
A MA KIEBRUDALTJAI
A KÖNNYEK HASZNA
VARJAK, SZENT MADARAK
BÚS AHASVÉROK MÁJUSA
A JÖVENDÕ FEHÉREI
MÁSOKÉRT HALUNK MEG
ÁLMODIK A NYOMOR
PROLETÁR FIÚ VERSE
MENEKÜLÉS ÚRI VIHARBÓL
ÁLDASSÁL, EMBERI VEREJTÉK

ÁLDOTT, FALUSI KÖD

APÁMTÓL, ANYÁMTÓL JÖVÉN
EGY RÉGI-RÉGI FÛZ
Az ÖREG KÚNNÉ
RETTEGÉSBEN A FALU
ÁLDOTT, FALUSI KÖD
ÕSZI, FORRÓ VIRÁG-HALMON
AZ ELSÜLLYEDT UTAK
A HATALMAS TÉL
FEDJÜK BE A RÓZSÁT

RENDBEN VAN, ÚRISTEN

A HALÁL PITVARÁBAN
ALÁZATOSSÁG LANGY ESÕJE
IMÁDSÁG ÚRVACSORA ELÕTT
AZ ANTI-KRISZTUS ÚTJA
RENDBEN VAN, ÚRISTEN
VIRÁG-FOHÁSZ VIRÁGOK URÁHOZ
A JÉZUSKA TISZTELETÉRE
ADJON ISTEN MINDENKINEK
VEZEKLÕ VIGADOZÁS ZSOLTÁRA
SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG
KÖNYÖRGÉS VÍG HALÁSÉRT
NE SÚJTS BÉNASÁGGAL
EGY AVAS KÉRDÉS
AZ URAKNAK URA

EGYRE HOSSZABB NAPOK

VALAKI UTÁNAM KIÁLT
BOLDOGOK AZ ÖREGEDÕK
ELSÕ SZERETÕM ÖLÉBEN
DURUZSLÁS A JÉGVEREMBÕL
KOCSI-ÚT AZ ÉJSZAKÁBAN
NEM JÁTSZOM TOVÁBB
SIRATÓ EMBER DALA
AZ IFJÚ RAJNÁNÁL
TARARRAROM, HAJH, TARARRAROM
A HALÁL: PIRKADAT
EGYRE HOSSZABB NAPOK
FÁJDALMAS, BÚS KITÉRÕ
LELKEM SZERELMES FATTYAI
AZ ÁGYAM HÍVOGAT
KEZDENEK NYAKUKBA VENNI
MOST PEDIG ELNÉMULUNK

A MINDEN-TITKOK VERSEI

BAJVÍVÁS VOLT ITT

AZ ISTEN TITKAI

HISZEK HITETLENÜL ISTENBEN
>>ÖRVENDEZZ, IFJÚ, IFJÚSÁGODBAN<<
A GYÜLEKEZET SÁTORÁBAN
A KIMÉRÁK ISTENÉHEZ
ISTEN DRÁGA PÉNZE
KÖNYÖRGÉS EGY KACAGÁSÉRT
AZ ISTEN-KERESÕ LÁRMA
EGY KEVÉSNYI JÓSÁGÉRT
A SZERELMETLENSÉG ISTENÉHEZ
KAIN MEGÖLTE ÁBELT

A SZERELEM TITKAI

A TÜRELEM BILINCSE
NEM ADOM VlSSZA
A FÖLTÁMADÁS SZOMORÚSÁGA
ÖREG SUHANC VÁGYAKOZÁSA
CSAK LÁTNI AKARLAK
HALK, BÁNATOS SZÖKÉS
A HOLNAPUTÁNI ASSZONYKÁK
TALÁLKOZÁS EGY GÉPKOCSIVAL
A HARMADIK EMELETRE
VALAKI, VALAKI EMLEGET
MOST ÖLELNE VALAKI
A SZERELEM EPOSZÁBÓL

A SZOMORÚSÁG TITKAI

A NAP RAVASZKODÁSA
SENKI ÉLÕNEK ELLENSÉGE
AKÁRMILYEN CSÚNYA ÉLETET
AZ ÖRÖMTELENSÉG ÖRÖME
AZ ELSÖTÉTÜLT UTCÁN
A RÉM-MESÉK UHUJA
A MEGÁTKOZOTT EMBER
AZ ÉN VIRÁG-HALMOM
AZ ELMARADT SZOMORÚSÁG
AZ ÉJ ZSOLTÁRA
NAGY SÍRKERTET MÉRÜNK
JÓSÁG SÍRÓ VÁGYA

A MAGYARSÁG TITKAI

GÕZÖSRÕL AZ ALFÖLD
HAJH, ÕSZI MAGYARSÁG
A CIVÓDÓ MAGYAR
A MÁRCIUSI NAPHOZ
GÁLÁS, VASÁRNAPI NÉP
A FAJOK CIRKUSZÁBAN
ITT A BOZÓTBAN
PIMASZ, SZÉP ARCCAL
AZ UTOLSÓ KURUC
OBSITOS VITÉZ NÓTÁJA
HAJLONGNI EMERRE, AMARRA
A MINDSZENTI TEMETÕBEN
ÉLNI, MIG ÉLÜNK
EGY TEMPLOM-ALAPÍTÓ ÁLMA

A DICSÕSÉG TITKAI

AZ ÖREG SZAKÁLAS
UTÁLNAK, DE CSODÁLNAK
A PÓCSI MÁRIA
HA TANULTUNK ZSOLTÁROKAT
ÉLETEM APADÓ ERE
FEHÉR ASZTAL BÚCSÚZTATÓJA
BUJKÁLÁS A SZÁNALOMTÚL
BUKDOSIK A LELKEM
ELADÓ A HAJÓ
AZ ÉN HADSEREGEM
MERT MÁSOKÉRT CSATÁZTAM
KI ELVESZTI HARCÁT
SZEGÉNY, ÁRVA RIGÓIM

AZ ÉLET-HALÁL TITKAI

A SORSOM ELLOPÓJA
AZ ELREJTETT ARCOK
A CSODÁK ESZTENDEJE
TESTEM, VITÉZ PAJTÁSOM
A MEGHÍVOTT HALÁL
MINDENT MÁSKÉPPEN SZERETNÉK
AZ ÁRULÁS NYARA
AZ IDEGEN ARCOK
AZ ÉLETEM KERTJE
AKIT EGYSZER MEGLÁTTUNK
AZ EGYENES CSILLAG
ELHAGYOTT A FÉLELEM
A TÛNÕDÉS CSOLNAKJÁN

A MENEKÜLÕ ÉLET

A SZÛZ PILÁTUS

KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT
DALOK A LABDATÉRRÕL
FELELET AZ ÉLETNEK
A SZÛZ PILÁTUS
A MEGABRONCSOZOTT LÉLEK
A VÁR-ÚR SZEMÉREMÖVE
A MEGÕSZÜLT TENGER
TÉLBE-HULLÓ EMBER VÁGYA
A TÁVOLI SZEKEREK,
NYÁRDÉLUTÁNI HOLD RÓMÁBAN
A SÁTÁN KEVÉLYE
AZ ELZÁRT KIRÁLY-LYÁNY
A BÉKÉS ELTÁVOZÁS
AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN

ASSZONY ÉS TEMETÕ

SZÍVEDET ISTEN SEGÍTSE
A FIAM BÖLCSÕJÉNÉL
AZ ÕSZ SZERELMEI
ELDÖNTI A SORS
ASSZONY ÉS TEMETÕ
A VÉN CSAVARGÓ
A VÁROS LEÁNYA
A LEGSZEBB ESTE
ÁLDÁSADÁS A VONATON
TÛNNEK A LYÁNYOK

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

DÜHÖDT, HALÁLOS HARCBAN
BOSSZUS, HALK VIRÁGÉNEK
A PATYOLAT ÜZENETE
KIS, KARÁCSONYI ÉNEK
A MENEKÜLÕ. ÉLET
A NAGYRANÕTT KRISZTUSOK
A RÉMÜLET IMÁJA
AZ EDDIG ÁMENE
KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM
ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK
A TAVASZNAK ALKONYATA

HARC ÉS HALÁL

EZÜST PATKÓS PARIPÁlNKON
AZ ÖRÖKKÉ ELVÁLTAK
AZ ISTENNEK VISELÕSE
VÁLOGATÁS A TEMETÕBEN
HARC ÉS HALÁL
EGY UTOLSÓ ÉGI HÁBORÚ
ELSZÁLLNAK A LEPKÉK
FOGOLY A VÁRTORONYBAN
DRÁGA, HALOTT NÉZÉSEKKEL
AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG
ÜZENET KÖLTÕCSKE MIHÁLYNAK
TÜRELMETLEN, JÓ BARÁTAIMHOZ
SEREGESEN SENKIK JÖNNEK
A LELKEM KÁNAÁN-MAGVAI
ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN

SZÉP, MAGYAR SORS

A TAVALYI CSELÉDEKHEZ
ÚJ MAGYAR BUKOLIKA
A TÛZ MÁRCIUSA
VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE
KIDALOLATLAN MAGYAR NYARAK
AZ ÚJ KISÉRTET
ANYA ÉS LEÁNYA
TÖRTÉNELMI LECKE FIÚKNAK
CSABA ÚJ NÉPE
SZÉP, MAGYAR SORS
A MAGYAR TANÍTÓKHOZ
LEVÉL-FÉLE MÓRICZ ZSIGMONDHOZ
MAGYAR-BÁNÓ MAGYAR AGGYAL
LOVATLAN SZENT GYÖRGY

SZOMORÚ ÓDÁK VALAKIHEZ

ÉN, SZEGÉNY MAGAM
AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG
FÉLREVERT HARANGOS NAPOK
MESE SZÉP CSINY-ORSZÁGBÓL
FAJTÁDDAL EGYÜTT ÁTKOZLAK
TEVELED AZ ISTEN
SZÉP VOLTÁL VOLNA
VÉN, BOLOND ÚR
RÁZD MEG SZÍVEDET
ÓH, ÉLETEK ÉLETE

MARGITA ÉLNI AKAR

MARGITA ÉLNI AKAR
MARGITA PÁRISBA JÖTT
MIKOR PÁRISBÓL HAZAJÖTTÜNK
MARGITA ÉS OTTOKÁR
SZERELMEK AZ ÕSZBEN
HA VISSZAJÖNNE MARGITA
MIKOR MARGITA VISSZAJÖTT
A MARGITA FIA
MARGITA ÉS SORSUNK
FORRÓ SZOMJAKBAN EMLÉK
RÖVID, KIS BÚCSÚZÓ

A MAGUNK SZERELME

BÁNTOTT, DÖFÖLT FOLYTON A PÉNZ IS...

A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ

A VESZÉLYEK ISTENE
A MEGUNT CSATAZAJ
ÚJ, VIRÁGOS IFJÚSÁGGAL
A VISSZAHOZOTT ZÁSZLÓ
VÁROS MEGVÉTELE UTÁN
SZÁZ HÛSÉGÛ HÛSÉG
VIDÁM TEMETÉS ÉNEKE
A VISSZAJÁRÓ MÁJUSOK
TILTAKOZNI ÉS AKARNI
SZENT LEHETETLENSÉG ZSOLTÁRJA
HAJH, ÉLET, HAJH
KÖSZÖNTÕ AZ ÉLETRE
FÖLKELÉSEK ÉS FELEDKEZÉSEK
A MAGUNK SZERELME
RÖPÜLJ, PIROS SÁRKÁNYOM
HOLNAPRA GYÓGYULÓ BÁNAT
ÉN ERÕSZAKOS IFJÚSÁGOM
MÉG MINDIG HÁBORÚ

IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT

NÕ-KERGETÕ, FÉNYES HAZUGSÁG
ELBOCSÁTÓ, SZÉP ÜZENET
VALAKI ÚTRAVÁLT BELÕLÜNK
KÉRDÉS KÉK SZEMEKHÖZ
HÛSÉG ARANYOS KORA
A KIÜRITETT ÁGYASHÁZ
IMÁDSÁG A CSALÁSÉRT
TALÁLKOZÁS EGY SENKIVEL
A TÚLSÓ PART
AZ ISMERETLEN ADA
VÉRMUZSlKÁS, CSODÁLATOS HARC
ÓH, NAGYSZERÛ SZERELEM
BESZÉLGETÉS A BOSZORKÁNNYAL

HÁT IMÍGYEN SÍROK

A MENEKÜLÕ LOVAS
A MEGSZÉPITÕ FÁTUMA
ÉS SEHOGYSE VAGYOK
HÁT IMÍGYEN SÍROK
A CSONTVÁZAK KATHEDRÁLISÁBAN
ZUHANÁS A SEMMIBE
TÉLI ALKÚ SZEMEMMEL
NE HAGYJUK EL MAGUNKAT
A LÓ KÉRDEZ

IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBEN

ÖREG LEGÉNY SZERELME
MERT SENKI JOBBAN
A SZÉPITÕ ÖREGSÉG
HOLNAP IS ÍGY
IFJÚ KAROK KIKÖTÕJÉBEN
CSUPÁN MAGAMTÓL BÚCSÚZOM
MERT TÚLSÁGOSAN AKARLAK
MIKOR SZULAMIT ALSZIK
A VÁLLAD, A VÁLLAD
A BOZÓT LEÁNYA
AZ ANGYALOKNÁL BECSÜLETESEBBEN
HOLNAP TALÁN ELKÜLDÖM
AZUTÁN VÉGE VOLNA
FEKETE VIRÁGOT LÁTTÁL

SZENT LÉLEK KARAVÁNJA

IGAZ, UCCAI ÁLMOK
HOGY MA VAGYUNK
ÉNEK ARATÁS ELÕTT
SZENT LÉLEK KARAVÁNJA
RENGJ CSAK, FÖLD
MI KACAGUNK UTOLJÁRA
BARANGOLÁS AZ ORSZÁGBAN
ROHANUNK A FORRADALOMBA
ÚJ TAVASZI SEREG-SZEMLE
A TÛZ CSIHOLÓJA
ENYHE, ÚJÉVI ÁTOK
DAL A HAZUGSÁG-HÁZRÓL
A MEZÕHEGYESI HÁBORÚ
RÉGI ÉNEKEK EKHÓJA
A GYÁVA HATALMASOK
MEGÁLLT A SORS

KI LÁTOTT ENGEM?

KI LÁTOTT ENGEM?

A KÉNYSZERÛSÉG FÁJA

A PERC-EMBERKÉK UTÁN
MEGINT SOKAN NÉZNEK
FÖL, FÖL, URAM
VÁGYNI HOGY SZERETNÉK
HUNN, ÚJ LEGENDA
ERDÕBEN, ESÕS DÉLUTÁNON
AZ EGYEDÜLISÉG VIGASZA
>>A XXX-IK SZÁZADBÓL<<
A KÉNYSZERÛSÉG FÁJA
NEM SZÁNATOM MAGAM
AZ ÁRADÁSOK UTÁN
ÉN FÁRADTAM EL
TAVASZ VAN, ÚRFI
A BÖLCSESÉG ÁLDOZÁSA
AKIK HELYÉN ÉLTEM
MOST MÁR MEGÁLLHATOK
UTÓLSZOR MÉG PÁRISBA
AZ UTOLSÓ SEREG

SÍPJA RÉGI BABONÁNAK

ÜLJ TÖRVÉNYT, WERBÕCZI
BETEG SZÁZADOKÉRT LAKOLVA
AZ HALOTTAS ÜNNEP
NAGY LOPÁSOK BÛNE
SÍPJA RÉGI BABONÁNAK
AZ UNDOR ÓRÁIBAN
HÁT EZÉRT BOLONDULTUNK?
UTÁLATOS, SZERELMES NÁCIÓM
NEM NAGY DOLOG
ÖRÖKKÖN ÍGY VOLT
ÜZENET AMERIKAI VÉREIMHÖZ
A RÉGI CSAPSZÉKBEN
A TÉL ASZTALÁNÁL
A HÓSEÁS ÁTKA
SZERENCSÉS ESZTENDÕT KIVÁNOK
AZ IDÕ ROSTÁJÁBAN

AZ ELVESZETT CSALÁDOK

A GYERMEKSÉG ELÉGIÁJA
HAL HELYETT KÍGYÓT
MONDJAM EL SZÓBAN?
KIS NÕI CSUKÁK
AZ ELVESZETT CSALÁDOK
KÖNYÖRGÕ, MÁJUSI LEVÉL
A CIGÁNY VONÓJÁVAL
NÕ VAN MELLETTEM
ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK, ÖREGSZÜNK
ÓH, FURCSA ÉLET
JÁTÉK, JÁTÉK, JÁTÉK
EGY STÁJER DOMBON
A HOSSZÚ HÁRSFA-SOR
ÉLET HELYETT ÓRÁK

VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN

MINDEN RÉM RIOGAT
AZ IZGÁGA JÉZUSOK
VENDÉGSÉG BOTTYÁN VEZÉRNÉL
KÉTFÉLE VELSZI BÁRDOK
ARAT A MAGYAR
VÉRES PANORÁMÁK TAVASZÁN
A HÕKÖLÉS NÉPE
VÁLASZ BAJNOKI HÍVÁSOKRA
CSILLAGOS, VÉN CSATALOVAK
KÍN ÉS DAC
LESZ MÁS LAKODALOM
AD AZ ISTEN
ELVESZETT HIT: ELVESZÍTLEK
A SZEMEINK UTÓDJAI
ÜZENET EGYKORI ISKOLÁMBA
GYÜLÖLET ÉS HARC

ÕSZI, PIROS VIRÁGOK

TÜZES TRÓNOD KÖRÜL
NEM HAGYOM ABBAN
IFJU SIRÁLYI KEDVEK
MOST KÖVETELLEK MAGAMNAK
ÉS MÉGIS KIKIÁLTOM
FELESELÉS EGY ASSZONY-VERSSEL
HA VÉRHARMAT KELL
AKARLAK, HÁT HAZUDJUNK
ÚJ TAVASZ EZ
HAJNALLAL A HAJNALNAK
ÕSZI, PIROS VIRÁGOK
KIS, KÉK DEREGLYE
AKI MAGÁNAK ÉL
BE SZÉPRE-NÕTTÉL BENNEM
ELTEMETEM SZEMEM LÁTOTTJAIT
NAGYON KÖZELBE KERÜLTÜNK
MEGKÖSZÖNÖM, HOGY VAGY
KESERÛ IMÁDSÁGOK MYLITTÁHOZ
ÕSZÜLÕ ERDÕK RETTEGÉSE
A LEGFÕBB VÁRTA
BECÉZÕ, SIMOGATÓ KEZED
ÉLETBÉREM SÍRVA PANASZLOM

A HALOTTAK ÉLÉN

HÁT AHOGYAN A CSODÁK JÖNNEK...

EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN

EMLÉKEZÉS EGY NYÁR-ÉJSZAKÁRA
AZ AKARAT CSELÉDJEI
A FEKETE HUSVÉT
CSAK ROSSZABB VOLNÉK
NÓTÁZÓ, VÉN BAKÁK
EMBER AZ EMBERTELENSÉGBEN
A FÖLD ÉBRESZTÉSE
VÉRESRE ZÚZOTT HOMLOKKAL
A RÉMNEK HANGJA
TEGNAPI TEGNAP SIRATÁSA
E NAGY TIVORNYÁN
MAI PRÓFÉTA ÁTKA

MAG HÓ ALATT

A SIRATÓ SIRALMA
INTÉS AZ ÕRZÕKHÖZ
VÁRNAK A TÁBOROZÓK
A TÁBOR-TÛZ MELLETT
LEVÉL A VÉGEKRÕL
ELHANYAGOLT, VÉRES SZIVÜNK
MAG HÓ ALATT
KURUCOK ÍGY BESZÉLNEK
AZ IGAZI SZÓ
A MOSTI MÁRCIUS
AZ ÜTÉSEK ALATT
EGYSZER VOLT CSAK

AZ ELTÉVEDT LOVAS

HÁZ JEGENYÉK KÖZÖTT
A FAJTÁM SORSA
ELMENNI TÁVOLRA, PUSZTULNI
FÁRADTAN BIZTATJUK EGYMÁST
A MESEBELI JÁNOS
AZ ELTÉVEDT LOVAS
A RÉGI SEREGLÉSEK
A HARCOK KÉNYSZERÜLTJE
ÉLÜNK VAGY NEM?
A NAGY HINTA-JÁTÉK
TÖBB BIZODALOM VÁGYA
ELFÁRASZT A VÁRÁS
KÉTKEDÕ, MAGYAR LELKEM
KÉT KURUC BESZÉLGET
KRÓNIKÁS ÉNEK 1918-BÓL

A HALOTTAK ÉLÉN

OBSITOT SE KAPOK
ÚJ ARATÓ-ÉNEK
HULLA A BÚZA-FÖLDÖN
AZ ÕSZ MUZSIKÁJA
A HALOTTAK ÉLÉN
TORONY AZ ÉJSZAKÁBAN
HALOTTAN ÉS IDEGENEN
SZOMORÚ HITVALLÁS MAGAMHOZ
EMLÉKEZÉS NAGY HALOTTRA
AZ UTOLSÓ HIDFÕ
SZEGÉNY ZUBOLY EMLÉKÉRE
KINCS GYULA EMLÉKÉNEK
NÓTÁK PIROS ÕSSZEL
A >>DIES IRAE<<
ÁSÍT A TÜKÖR
BÓBISKOLVÁN LEHAJTOTT KARDOMON

A MEGNÕTT ÉLET

IFJÚ SZIVEKBEN ÉLEK
A HIVALKODÓ EMBER
AZ ÖREG ÁRVASÁG
LÁTTAM REJTETT TÖRVÉNYED
HIMNUSZ A TAVASZNAK
A MEGNÕTT ÉLET
A SZÉP HUSVÉT
A RABBISÁG SORSA
A HOLD MEGBOCSÁJT
DAL A BOLDOGTALANSÁGRÓL
AZ ÕSZ DICSÉRETE
A KRASZNA VÖLGYÉN
KÉSZÜLÉS TAVASZI UTAZÁSRA

ÉSAIÁS KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA

ÉSAIÁS KÖNYVÉNEK MARGÓJÁRA
HOZSÁNNA BÍZÓ SÍROKNAK
MENEKÜLÉS AZ ÚRHOZ
ADJA AZ ISTEN
>>TE ELÕTTED VOLT<<
A NAGY HITETÕ
KICSODA BÜNTET BENNÜNKET?
A TITOK ARAT
VIRÁGOS KARÁCSONYI ÉNEK
A CSODÁK FÖNTJÉN
VOLT EGY JÉZUS
NEM CSINÁLSZ HÁZAT
A SZÉTSZÓRÓDÁS ELÕTT
ÉS MOST MÁR

CERUZA-SOROK PETRARCA KÖNYVÉN

A NAGY HÍD
VÖRÖS TELE-HOLD EMLÉKE
CERUZA-SOROK PETRARCA KÖNYVÉN
MÉG FÁJOBB KÖNNYEK
KI VÁRNI TUD
UZSORÁS KÖLCSÖNÖK VÁLTÓJA
A FOGYÓ HOLD
KÁR VOLNA ÉRTED
ÉN BÚS IBOLYA-VETÉSEM
A TAVASZI SZÍV
ÖSSZEBÚVÓ FÉLELEM ÓRÁI
TALÁN HELLÁSZ KÜLDÖTT
VÁNDOR, TÉLI HOLD

TOVÁBB A HAJÓVAL

MÉGSEM, MÉGSEM, MÉGSEM
ÁLDOZÁS PIROS KEDVVEL
MÁR ELÕRE RENDELTETTEM
SAJNÁLOM SZEGÉNY FIUKAT
A SZENVEDÉSNÉL TÖBBET
A BÛNÖK KERTJÉBEN
NYÖGÖK S MIND TERHEMMEL
BÁTOR JAJ NÉLKÜL
UGRANI MÁR: SOHA
TÁVOLRÓL A MOSTBA
A SZAMARAS EMBER
A MINDEGY ÁTKA
MEGMARADOK VIRÁGOS MEZÕKÖN
A PIROS RÓZSA
TOVÁBB A HAJÓVAL

VALLOMÁS A SZERELEMRÕL

A KALOTA PARTJÁN
ÉS MÉGIS MEGVÁRTALAK
AZ ELHAGYOTT KALÓZ-HAJÓK
VÁGTATÁS A HOLDNAK
ÓH, FAJTÁM VÉRE
VALLOMÁS A SZERELEMRÕL
MINDEN NAGY MEGUJHODOTTSÁGOM
CIFRA SZÛRÖMMEL BETAKARVA
AZ IDÕK KEDVELTJEI
ÕRIZEM A SZEMED
BETEG SZIVEMET HALLGATOD
DE HA MÉGIS?
NÉZZ, DRÁGÁM, KINCSEIMRE
AKKOR SINCSEN VÉGE

AZ UTOLSÓ HAJÓK

NINCS ITT ORSZÁG
HOGY DÉLRE JUSSUNK
HÜVÖSVÖLGYEMBÕL SEBTEN, ROHANÓN
ALSZIK A MAGYAR
HA MESSZEBBRÕL NÉZEM
ÜNNEP A DOMBON
KÖLTÖK TAVASZKOR ÉNEKELNEK
LEVÉL IFJÚ TÁRSAKHOZ
PIROS GYÁSZ ÜNNEPÉN
CSÓKOK ÉS SZABADÍTÁSOK
A NAGY POSVÁNYON ÁT
PAPP VIKTOR VALCERÉHÖZ
SIRVA GONDOLOK RÁ
A CSALÓ VITORLÁS
VAJJON MILYENNEK LÁTTÁL?
A MÁJUS: SZABAD
MÉG EGYSZER JÖNNE
A TÛZ ÜNNEPÉN
SZENT LÉLEK ÜNNEPÉRE
ITTHON AZ URFI
ÉHES A FÖLD
VIHAR ÉS FA
HARCOS ÉS HARC
A MINDENT HURCOLVA
ÉN JÓ HISZEKEGYEM
A MI HÁBORÚNK
SZERELEM ÉS RAVATAL
A CSILLAG-LOVAS SZEKERÉBÕL
ÚJ S ÚJ LOVAT
ÉLET, ÉLET, ÉLET
A JELEN MUZSIKÁJA
NAGY FURDALÁSÁRA LELKEMNEK
BOLDOG ÚJ ÉVET
VÉR: ÕS ÁLDOZAT
URAM, SEGÍTS BENNÜNKET
KÖVETELEM A HOLNAPOT
A GYÁVASÁG ISTENESSÉGE
MINDEN AZ ÉLETÉRT
RÉGI NEGÉDESSÉGEM MEGHALT
VIGASZTALÓ BESZÉD ÁLMAIMBAN
INTÉS SZEGÉNY LEGÉNYEKNEK
BETEG EMBER FOHÁSZA
EMLÉKEZÉS MÁRCIUS IDUSÁRA
A LEGHASZTALANABB ÁLDOZAT
JÖN A SZABADULÁS
DAL A BOLDOGSÁGRÓL
JÖNNEK JOBB NAPOK
ÍGY VAN MAGYARUL
TEGNAPI, VÉN RIADÓ
A VÉRES ZAVAROK
ÉLETESNEK LÁTOM MAGAMAT
A SZENT LOB
FÁJLALOM A FAJTÁM
A >>NEM TUDOM<<
NINCSEN, SEMMI SINCS
SZENT ANTAL TISZTELETE
HOGY KEVESEN VAGYUNK
A NÉMULÁS BOSSZÚJA
AZ ITÉLET ELÕTT
A SZEMEIM SORSA
A FAJTÁM TAKARÓJA
A KISÉRÕ HÁZAK
SZEGÉNY LEGÉNY BOTJA
UTÁLNI S NEM TÖRÕDNI
ÚJ MARQUIS-K NYAK-TILÓJA
SZÉP A SZÉP
LEGYETEK EMLÉKEZÉSSEL HOZZÁM
ÁLDOZÁS ATILLA SIRJÁN
SZÉP AZ ÉLET
KOLDUS HIVÉSNEK ÁTKA
KEVÉS BESZÉLGETÉS MAGAMMAL
KÉT SÍR MELLETT
LAKODALMI KÖSZÖNTÕ TÁVOLBÓL
AZ IGAZI MESSIÁSODÁS
AZ ÖREG HÁZ
LEVÉL A SORSOMHOZ
VAGY MEGÖLNI VALAKIT
HADD SZENVEDNÉK ÉRTE
TÉVEDTEM ÉS TÉVEDVE
A FÖLDI KUNYHÓBAN
BERCSÉNYI MARSAL HUSZÁRJA
IFJUSÁG BABONÁS HITÉVEL
A JELEN HAJÓJÁN
BALZSAM TÜNDÉR POSTÁJA
A LEGOKTALANABB SZERELEM
ÓH, BUJNI BARLANGOKBA
NEM FELELTEM MAGAMNAK
ÖREG ÖCSÉM MONDJA
VULKÁNOK ÉS SZIVEK
BABITS MIHÁLY KÖNYVE
A RÉGI ISTEN
A KEZDET SIRATÁSA
TEGNAPBA ÉLNI BELÉ
EGY HÁBORÚS VIRÁGÉNEK
KÁR A VOLTÉRT
NAGY SZÁRAZSÁG IDEJÉN
A MEGCSÚFOLT EMBER
SZENT LIBER ATYÁM
BESZÉLGETÉS A SZIVEMMEL
STRÓFÁK MÁJUS ELSEJÉRE
KISZAKADT, BÚS NÓTA
KÉT KURUC BESZÉLGET
ELÉGEDETLEN IFJÚ PANASZA
KÖVETELÕ ÍRÁS SORSUNKÉRT
KÉT KURUC BESZÉLGET
AZ UTOLSÓ HAJÓK
ÜDVÖZLET A GYÕZÕNEK

VERSEK

SIRASSON MEG
E NÉHÁNY DALBAN...
A RÁKÓCZI VÉN HARANGJA
DIVINA COMOEDIA
KARÁCSONY
NEM ÉLEK ÉN TOVÁBB...
VÁLASZÚTON
SORSUNK
ÕSZ FELÉ
SZÍNHÁZBAN
VAN OLYAN PERC...
ÉRTED
ÉN SZÉP VILÁGOM...
EGY CSÓKODÉRT
VÁLASZ
TEMETETLENÜL
ELTAGADOM
LÁTTALAK...
EGY SZÉP LEÁNYHOZ
MILYEN AZ ÕSZ?...
DAL A RÓZSÁRÓL
MUTAMUR
EPILÓGOK
HAJH, GYEREKEK!...
HERVADÁSKOR
BÚCSÚ
EGYEDÜL
MI KÖT IDE?...
ITTHON
FUIMUS
A MULTAK ÁLMÁN
JÉGPÁLYÁN
ISMERETLEN ÁTOK
MESÉT MONDOK
ÖRÖK VÁGY
AZ ÉLET
VÁLASZ
HAMVAZÓ SZERDÁN
KOSSUTH HALÁLÁNAK ÉVFORDULÓJÁN
ÜDVÖZLET
ÁLMOK UTÁN
KÁVÉHÁZBAN
VALLOMÁS
ÕSZI ÉJSZAKÁN
OKTÓBERBEN
HA SZERETLEK...
NEM...
RÁD EMLÉKEZTEM...
A NAGY SZERELEMBÕL...
JAZMIN NYITOTT...
A MULTÉRT
ÁLMODOM...
AZUBA
FÉLHOMÁLYBAN
SOK SIKERT ÉRJEN!...
FINITA...
HAZA...
ELVÁLUNK
A MÛHELYBEN
EGY KOPORSÓ FELETT
JOBB NEM VAGYOK...

MÉG EGYSZER

MÉG EGYSZER...
ÉJIMÁDÓ
CSÓKOK
MESÉK
ÓDA A BETÛKRÕL
A LÁPON
KRISZTUSOK MÁRTIRJA
VÉN FAUN DALA
HIDEG MÁJUS
AZ UTOLSÓ RÉSZLET
A HALOTTAK
TOVÁBB...
LÁZBAN
HAZUGSÁG NÉLKÜL
ÁLDOMÁS
FUIMUS
MISZTÉRIUM
STRÓFÁK
BÉKESSÉG ÜNNEPÉN
ZSÓKA BÚCSUZÓJA
ÉLES SZEMMEL
KIHÛLVE
A KENYÉR
FARSANGI DAL
JELENTÉS
SZIVEK
FANTOM
DANKÓ
LÓTUSZ
TÉMÁK
A KÖNNYEK ASSZONYA

A KÖTETEKBEN MEG NEM JELENT VERSEK

MÁRCIUS 20
>>A BÁNAT DALAI<<-BÓL
KÉT DAL
HA...
KÖNNYCSEPPEK
DALOK
TEMETÉS
BÉKE
PUSKIN
FINÁLE
TATJÁNA ÍRT...
NÁSZUTAZÓK
A SÁRBAN
FELEDJETEK!...
OKTÓBER
HALOTTAK NAPJÁN
A VÉG UTÁN
KARÁCSONY
SZAKÍTS, FELEDJ!
BLAHÁNÉ
UTI NÓTA
BOLDOG ÖRVÉNY
A CÁRI ÁGYÚ FILOZOFÁL
NOÉ BÁRKÁJA
A MÁRCIUSI VÉNEKHEZ
A TARKA BLÚZ
HENRIK ÚR LOVAGOL
(MEDVE) MIKLÓSNAK -- BANDI
MEDVE MIKLÓSNÉNAK
A PÉNZ
INTERMEZZO
KLEOPÁTRA HÍVÁSA
FARSANG A DUNA-TÁJON
KÖSZVÉNY-ORSZÁG MÁRCIUSA
A PAPOK ISTENE
A LEGJOBB CSÓKOK
HÁBOROG A SÍR
ZIKCENE, ZAKCENE, SATÖBBI
UTAZÁS A MULTBAN
AZ ELÛZÖTT KÖNNY
EGY MEGTALÁLT KÖNYV
RÉVÉSZ BÉLÁNAK
AZ ÉLET VÕLEGÉNYEI
KACAG A FÖLD
AZ ÚJ HITVALLÁS
FÖLDRENGÉS ELÕTT
BARNA ÉG ALATT
A KÉTSÉGBEESÉS DALA
BOLDIZSÁRNAK
EMLÉKSOROK A HOLNAP II-BE
LUKÁCS HUGÓNAK:
PÁRIS MENEKÜL ELÕLEM
ENGEM FÉLIG SZERETTEK
LÁNYOS ANYA IZENETE
RÉVÉSZ BÉLÁNAK
ITT A NAGY HARC
>>ADÁNAK<<
BE GYÖNYÖRÛ TAVASZ-ÉJJEL
A KURUC HALÁLA
EGY NAPLÓ KEZDETE
LEGENDA AZ ÚR-ZSIVÁNYRÓL
FÉNYLIK A TENGER
ZUBOLY (BÁNYAI ELEMÉR) EMLÉKTÁBLÁJÁRA
JÁTÉK A SORSSAL
ÁTKOZOTT A GONDOLAT
MINDEN CSAK VOLT
DEDIKÁCIÓ
SZEGÉNY JÓ FIAIM

3333 levél
04.10.06. 16:32 #1118
hunter06
már belőlem is kettő van
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
3394 levél
04.10.06. 16:31 #1117
The FF Master
Még a mail cím sem stimmel...
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
7180 levél
04.10.06. 16:30 #1116
nyomi
én csak ATI RADEON-t klónoztam meg láttam egy J. Dávid klónt is szaporodnak itt az emberek
Damn it!!! - Jack Bauer
6215 levél
04.10.06. 16:29 #1115
CamelX
Szerintem a Dalai Láma az nagyon láma, egyszer meghívhatnánk.
I am the architect of my own destruction.
3394 levél
04.10.06. 16:28 #1114
The FF Master
Ki a fax reggelt még egy FF mastert?
Belőlem elég egy is
Az a láma, aki az én nickemmel regizett fel, nem én!
"..Soha nem gondoltam volna hogy elvesztem őt... A rabszolgájaként végeztem, tennem kell valamit."
3333 levél
04.10.06. 16:27 #1113
hunter06
volt egyszer régen egy gabosh nevű csákó ism ő meg mátrixkódot csinált, kb 13540 karakterből, es tök hazavágta ezzel a topicot, mert fél év kellett, mire bejött.

Meg hát Striker tesó is ott van a szeren...
Az újév remek alkalom az újrakezdésre: reggel felkelsz, és - újra - kezded azt, amit mindig... Š2005
7180 levél
04.10.06. 16:25 #1112
nyomi
akkor örülj neki...
Damn it!!! - Jack Bauer
9563 levél
04.10.06. 16:23 #1111
kEnAcE
Apropó emlékeztek arra az elmebeteg faszra, aki csak ilyneket írt bele a topicokba, hogy ADJAFDHSIOFHDIFHKHKSHFKIHS? De mindegyikbe. Asszem öcsibogyó volt a neve, és ilyen Seriuos Sam bomba volt a logója.
Ha jó emberekkel rossz dolgok történnek, az a sors műve. Ha rossz emberekkel történnek rossz dolgok, az Jack Bauer műve.
649 levél
04.10.06. 16:06 #1110
Wia
nyomi: A te neved pedig simán bemásoltam!
Készülj fel a legrosszabbra, így nem érhet meglepetés!
7180 levél
04.10.06. 16:02 #1109
nyomi
de csak olyan nevet lehet másolni, ahol a név 2 vagy több szóból áll
Damn it!!! - Jack Bauer
649 levél
04.10.06. 15:43 #1108
Wia
Mi rosszat csinált ez a jóember???
Készülj fel a legrosszabbra, így nem érhet meglepetés!
1806 levél
04.10.06. 15:29 #1107
Csirke4
Úgylátszik most ez a divat! Névmásolás
Rájöttem, hogy a lámáktól lesz teljes a fórum
Lámák nélkül nem röhögünk
1375 levél
04.10.06. 15:24 #1106
Hellscream
Most néztem,hogyhogy lenullázodott??
A sorskönyvébe pár szót ,csak ennyit,igy van jól igy kellet lenni,Rocker vagyok válallom...
3801 levél
04.10.06. 15:22 #1105
Rohamoszti
The FF master például...A legutolsó hozzászólását olvasd 1 levél
"Tonight's forecast: A FREEZE IS COMING!" by Mr. Freeze
1375 levél
04.10.06. 15:16 #1104
Hellscream
Na mind1!Térjün vissza télleg a tmára,hol van a köv. Láma?
A sorskönyvébe pár szót ,csak ennyit,igy van jól igy kellet lenni,Rocker vagyok válallom...
3801 levél
04.10.06. 15:12 #1103
Rohamoszti
Nem romául?
"Tonight's forecast: A FREEZE IS COMING!" by Mr. Freeze
1375 levél
04.10.06. 15:12 #1102
Hellscream
De nem is akarok összeveszni senkivel!
A sorskönyvébe pár szót ,csak ennyit,igy van jól igy kellet lenni,Rocker vagyok válallom...
1375 levél
04.10.06. 15:11 #1101
Hellscream
nem vok Fideszes!és nem osztom az észt a politikáról,pusztán emlitést ettem,h az a baromarcú románul kezdte el tenni az esküt,mikor magyar miniszterelnöknek akarják megválasztani!
A sorskönyvébe pár szót ,csak ennyit,igy van jól igy kellet lenni,Rocker vagyok válallom...

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.