Nem akarok egy ilyen puzzle-t csinálni a posztomból, úgyhogy felhívom a figyelmet, hogy
enyhe, az előzetesekből nagyjából ismerős jeleneteket tárgyaló, de azért mégiscsak SPOILERES vélemény következik.
Totál értem. A trailerekben látható mosdós verekedés volt az egyetlen számomra, ahol nem igazán volt hiányérzetem, ott tök rendben volt az egész. De a HALO ugrásból is kerekíthettek volna valami nagyobb számot, amit azért nem éreztél annyira életszagúnak, mert bele kellett baszni egy CGI vihart, amiből aztán szinte nem következett semmi, hiszen egy teljesen - zárópoénnal együtt - kitalálható jelenet lett belőle.
Valahogy minden stimmelt, jól is nézett ki, csak a plusz hiányzott belőle. Mint amikor kihoznak egy kurva jó habos kakaót valahol, de nem szórnak kakaóport a hab tetejére. Finom az, meg keverd össze, aztán észre sem veszed, de azért hiányzik. Látványos a forgalommal szemben motorozás, kurva jó volt az esés, látom, hogy megcsinálták, maximális elismerésem, meg minden, de McQuarrie hadilábon áll a dinamizmussal, nem is kicsit. Egyszerűen az akciók íve mintha nem is létezne nála. Pozitív példa erre: Bourne ultimátum tangeri tetőkön futkozás, ablakon beugrással, bunyóval a végén. Folyamatosan hullámzik a tempó, fel-le, motoros robbantás -> tömegben üldözés -> fel a tetőre, elveszíti szem elől, előkerül, stb. -> ablakon beszakad, minden idők legjobb bunyója. Egy robbanással kezdődik és közben sokszor csak simán feszült, amit max a vágás ad, mert effektíve nem történik semmi. Viszont az olyan jól nem történik, hogy közben odakerülök Bourne mellé, keresem Nicky-t vele együtt, aztán percekig már levegőt sem veszek, nehogy miattam üssön mellé a Bibliával
Ehhez képest McQuarrie akció maximum ötletesek, de dinamikátlanok. Gyorsak, de nem pulzálnak, hanem "csak" jól néznek ki. Negatív példa: a motoros jelenet az új M:I-ből. Vezet sűrű forgalomban, forgalommal szemben, üldözik motorral, autóval, nem indul, elesik, stb. Az egész nagyon változatos és látványos, mert szépek a totálok és átlátható az egész, de kb. zéró benne az interakció. Nincs kémia, nem érnek össze a dolgok, nem szakad a fém. Gyors ellenpélda, megint Bourne: amikor az orosz autós üldözésnél oldalról belemennek a kocka Ladába, és a már vállon lőtt Jasonnek még a pofájába fröccsen az ablaküveg, hát ott már minden baja van a nézőnek, annyira dinamikus, nyers és testközeli az egész.
Hangosan felröhögtem tegnap este, amikor eszembe jutott, hogy több kritika a Fury Roadhoz hasonlította a Falloutot
És itt most nem a Fallouton röhögök, mert jó film, nincs helye a gúnynak, csak hát nagyon nem ez a kategória. Ha valami nem rossz, már olyan nagyotmondási kényszerverseny indul, ahol ilyesmit komoly képpel leírnak emberek, nem akartam elhinni.
Összességében amúgy nem azt akarom mondani, hogy Bourne > Hunt, mert egyrészt nem mosnám össze, másrészt meg attól még lehet jó valami, hogy van nála jobb. Inkább arról szólna ez, hogy ahhoz, hogy az ilyen akciók többé váljanak szimpla - pénzen "bármikor" megvehető - látványosságnál, egyszerűen szükséges valami plusz, és annak a film szövetéből kell fakadnia, nem forgatási werkekből, meg Blikk címplapsztorikból. Régen is törtek bokák, tanultak meg sztárok egy csomó mindent, de a nézőnek tényleg nem ez az igénye, hanem a film eleje és vége közötti történésekből fakadó élmények. Én egyébként kurvára szeretem Tom Cruise-t, minden idők legnagyobb filmsztárja, szerintem jó színész és elképesztő, amit végez, nem is rajta múlik ez. Hanem már minden máson. Egyszerűen kijön egy ilyen film, mindenki üvöltözi, hogy 10|10, meg rotten 98%, stb., ahelyett, hogy megmondanák Christopher McQuarrie-nek, hogy kurva jó rendező vagy, haver, de csinálj krimit, meg thrillert, ahol nem fáj a dinamika és az interakció hiánya. Ha valami jó, akkor 10|10 jó, én meg ha adok rá 7 pontot, akkor a kurva anyámat, mert a Nagy Duettben az már az egyenes kiesést jelenti, mivel a minimum pontszámnak felel meg, és a közönség egy emberként mondja, hogy "Hőőőőőőőőőőőő!".
Karakterépítős, drámázós dolgokba meg már bele sem megyek, a legnagyobb röhej volt megpróbálni ezzel eladni a filmet. Kb. kétszer ennyi karakterben tudnám sorolni a kihagyott ziccereket, de legyen elég annyi, hogy az összes érdemi és új információ Ethan Hunttal kapcsolatban egy Luther (Rhames) által előadott monológban hangzik el, másfél perc alatt. Közröhej ezt úgy beállítani, mint jellemfejlődést, hiszen a film ezen kívül eső perceiben erre kb. semmi nem utal. Más kérdés, hogy ebbéli csalódottságom aligha a film hibája, hiszen nem is vártam volna tőle ilyesmit.
Respect is not given. It's taken.