Watchmen Ultimate Cut 10/10
"Olyan dolgokat csináltunk meg a Watchmen-ben, melyek kizárólag egy képregényben működhetnek, és pontosan úgy szerkesztettük meg, hogy olyan dolgokat mutasson be, amikre más média képtelen lenne." nyilatkozta Moore 2008-ban az Entertainment Weekly riportjában. Moore korábban azt is megjegyezte, hogy bár David Hayter forgatókönyve olyan közel áll a Watchmen eredeti történetéhez, amennyire bárki is képes lenne megközelíteni azt, de ennek ellenére sem szándékozik megnézni a belőle készülő filmet.
Múlt héten rágtam át ismét magam Moore és Gibbons remekművén, és Moore fenti vélemény ellenére újra meg kellett néznem a filmet, és csak azért nem kap tizenegy pontot, mint az Eredet -pedig szívem szerint azt adnék!-, mert vannak "hiányosságai", de
számomra így is közel áll a tökéletesnek, és tudom azt is, hogy ezzel a véleményemmel nem vagyok többségben.
Mégis, s miután elolvastam a képregényt azóta kétszer, mert annyira tetszett a mozis változat, hogy úgy éreztem el kell olvasnom, ez csak erősödött bennem, hogy
számomra ez a
A KÉPREGÉNYFILM. Igen, így nagybetűvel.
S akárcsak a
Filmtett kritikusa -bár tőlem jóval alacsonyabb pontszámot adott, közepes titulálta-, magam is úgy vélem, hogy ennél jobb képregényt adaptáció nem fog születni. Mások a
Sin Cityt is ide sorolják, de mivel nem olvastam a film alapjául szolgáló képregényt, így e képregényfilm esetében nem nyilatkozom.
Hogy miért nem a Nolan-féle Batman-filemket hozom fel, mikor itt is számos alkalommal méltattam őket? Az oka az, amit már kétszer kifejtettem Dealernek, hogy nem tartom e két remekművet képregényfilmnek, hanem egy kreatív gondolatkísérletnek Batman realista ábrázolására, és Nolannek ezt sikerült pozitív értelemben a végletekig vinni.
Zack Snydert "nagysága" abban áll, hogy Peter Jacksonhoz hasonló alázattal, tisztelettel fordult a képregény felé, és a változtatások ellenére majdhogynem másolta a képregényt. Ez az
Ultimate Cut még jobban tükröződik, amikor is a rendezőnek bő egy óra plusz áll rendelkezésére és ahogy a Ridley Scottnak a
Mennyi királyság esetében ez a javára vált, úgy ez Snyderről is elmondható. Szinte fantasztikus látni a háttérben azokból az apróságokból, amik a képregényben sokkal nagyobb mértékben vannak jelen. Zack Snydert Jacksonhoz hasonlóan meg tudta ragadni a világ hangulatát, tónusát.
Persze hiányzik a szereplők múltjának mélyebb feltárása, pl. Veidté kimarad, Rorschaché kicsit elsikkadt, kihagytak mellékszálakat, pl. a pszichológus és a felesége, a rendőrnyomozók, az újságárus monológjait alig érintették. Ezeket azonban nem hibáknak rovom fel, hanem hiányosságoknak, melyek részben a filmesítésből erednek.
S sokakkal ellentétben nekem a szereplőgárdával sem volt különösebb bajom, egyedül talán Veidt, de ő vele is kibékültem, viszont a Komédiás, Rorschach és Manhattan karakterét szerint nagyon eltalálták.
A választott zenék, a főcím és a Percrekészek szerintem mesterire sikeredett, olyan apróságokkal, mint a
Kent State shootings, az önmagát elevenen elégető buddhista szerzetes, Laurie hógömbje a TV tetején.
Szóval, sokan tanulhatnának Snydertől. Persze ez csak az én magánvéleményem. Azért is emeltem ki fent a "számomra" szavakat, mert senkit nem akarok erről meggyőzni.