Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Filmek - mozi, TV, DVD

»» Filmsarok - mit láttál mostanában?

Filmes beszámolók és értékelések kötetlenül - az ízlések és pofonok völgyében.

12568 levél
Válasz 07.05.04. 15:45 #6189
McCl@ne
Pfff... McClane nem örül...

"első rész meg - amellett, hogy McClane ott is a nagymenő halálosztó szerepét alakította"
Te összekeverted a filmet a Ramboval meg a Predatorral. McClane, mint nagymenő halálosztó??? Jézusom, nagyon nekiülhetnél még egyszer... Egy nagymenő halálosztó mikor fél, sír és szenved?

"A harmadik dolog ami nem tetszett a szekönd epizódban, hogy McClane-nek kevesebb akciója volt szinte nem is volt semmi különös."
Hát nyilván velem van gond, hogy nem értékelem túl hétköznapinak, ha valaki:
-egy parkoló repülőgépből úgy katapultál, hogy a kioldás pillanatában robban ott fel kb. 30 kézigránát és nézhetem mindezt egy az egyben (zseniális megoldás, ahogy a kamerát elérve kezd el zuhanni)
-egy épp felszállni készülő repülőgép szárnyán verekszik, majd felrobbantja azt...
-motorosszánnal folytatott hajsza közben átugrat egy úttestet, amin kamion megy épp keresztül, amikor is szarrálövik és felrobbantják a szánt, amivel megy...
-egy összetett és elég látványos tűzpárbaj során az összes környező tárgy bevonásával szed szét egy rohamcsapatot, akik már korábban (egy John Woo-t idéző) felszámoltak egy kommandósosztagot...

Persze lehet, hogy nem a digital age kellős közepén kellene megnézni a '80-as évek végéről ránk ragadt akcióklasszikust, de ez meg nem a Te hibád. Csak azért fura, hogy egy olyan filmre mondod, hogy nincs benne akció, ahol felrobbantanak két teli repülőgépet, pár motorosszánt, romba döntenek egy repülőteret (kurva nagy tömegjelenet) és van benne 2-3 komolyabb tűzharc is. De sebaj.
Respect is not given. It's taken.
29146 levél
Válasz 07.05.04. 13:55 #6188
Germinator
McClane örülhet:

Die Hard - 8/10
Die Hard 2 - 6/10
Die Hard 3 - 8.5/10


No, hát egymás után néztem meg mind a három részt; kölcsönkértem egy osztálytársamtól őket; szóval most gyüjjön az összértékelés.
Úgy külön-külön a filmekről nem tudnék sokat írni (ezt persze nem negatívan értem), úgyhogy inkább egymáshoz viszonítom őket.
A harmadik részre adtam a "legtöbb" pontot, bár látszik hogy ez csak +0.5-öt jelent. Azért kapott többet, mint az első, mert frissítőbb volt - köszönhető ez Samuel L. Jackson szereplésének, és az ő és McClane hadnagy között elhangzott párbeszédeknek, jeleneteknek. Ez persze a másik fele is, hogy a harmadik rész mintha kicsit Halálos Fegyveres lett volna: a két rendőrző férfi, akik hülyéskedések és némi szerencsétlenkedés során mentik meg az embereket. Persze ezzel baj nem volt alapjában véve, csakhát az első rész meg - amellett, hogy McClane ott is a nagymenő halálosztó szerepét alakította - picit komolyabban vette a dolgokat.
A második rész több okból is kevésbé tetszett: az egyik, hogy szerintem sokszor unalmas volt. Ezt nem tudom kifejteni, a szó magától értetődő A másik, hogy a "főgonosz" kevésbé volt egyéniség, szóval határozott személy, mint a többi részben. Mint a Pókember 3 kapcsán kifejtettem (off: senkit sem érdekelte a kritikám? vagy féltek a spoilerektől?), vannak filmek, ha nem mindegyik, ahol nagyon sokat számít (legalábbis nálam) a főszereplőhöz hasonlóan részletesen kidolgozott ellenfél. Az 1. és 3. részben ezek jól meg voltak, de a másodikban mintha kicsit szürke lett volna, vagy legalábbis szürkébb, mint a másik két részben. A harmadik dolog ami nem tetszett a szekönd epizódban, hogy McClane-nek kevesebb akciója volt szinte nem is volt semmi különös.
Szóval úgy összességében élvezetesek voltak a filmek. Az első kiváló akciófilm, a harmadik néhol kiváló akciófilm, néhol kiváló akcióvígjáték, szóval inkább a harmadikat nézném meg, ha valami jó kis frissítő filmre vágynék. De "klasszikusság" tekintetében az első a nyerő.

Noch einmal:
Die Hard - 8/10
Die Hard 2 - 6/10
Die Hard 3 - 8.5/10
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
3933 levél
Válasz 07.05.03. 22:05 #6187
Samu G
The 9th Company

A már többek által emlegetett ruszki Afganisztános film. Nagy felüdülést jelentett : végre nem nyugatiak, hanem oroszok, s az ő hadieszközeik. Amik ráadásul nagyon autentikusak, ami számomra nagyon fontos. Egészen a film végéig nagyon élveztem a dolgot. Ott viszont hirtelen az egész film a mélybe zuhant (gondolok itt magára a harcra, nagyon rombolólag hatott, egész olyan Rambós lett (stílusosan ugye Rambo 3). Pont emiatt értékelést ki is hagyom inkább (nem tudok elfeletkezni erről a gagyi végső harcról)
Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!
29146 levél
Válasz 07.05.03. 20:29 #6186
Germinator
Pókember 3 - bővebb kritika a saját topicjában (pontot direkt nem írtam, olvassátok el, ha érdekel)
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
12270 levél
Válasz 07.05.02. 18:56 #6185
asas01
Azt tudtátok-e, hogy Mos Def ugyanezt a hangot adta Gangstalicious-nek a Boondocks című (szvsz) zseniális rajzfilmsorozatban? Eléggé megizzadt a fülem, mire sikerült kibogózni 1-2 szót a szövegéből.
i tell it like it is, cause im a bold figure
20579 levél
Válasz 07.05.02. 18:50 #6184
Pyrogate
Hát ezt a szinkronos dolgot nem tudtam, de a színészi teljesítménye fasza volt, csak maga a karakter túlnagyolt. (szerintem)
2724 levél
Válasz 07.05.02. 18:07 #6183
CitizenX
Jaja, én is kiakadtam ezen a szinkronon, totál agyoncsapták azt az egyébként halálian baró karaktert.
www.csinicucc.extra.hu
204 levél
Válasz 07.05.02. 17:29 #6182
Szívsebész
Nekem az utóbbi évek egyik legkellemesebb csalódása volt a 16 utca, az viszont tény, hogy a jó öreg akcióklasszikusok (Az utolsó cserkész, Die Hard, Szikla) receptjei ma már máshogy működnek. Mos Def karaktere egyébként fantasztikus, csupán eredeti hanggal kell megnézni, utánozhatatlan az ürge. (Tegnap belepillantottam a TV-változatba, de az a hang... 1 percig bírtam.)
I believe there's a hero in all of us, that keeps us honest, gives us strength...
20579 levél
Válasz 07.05.02. 16:08 #6181
Pyrogate
majd visszakerülnek hamarosan. Türelem
6744 levél
Válasz 07.05.02. 13:36 #6180
anxius
A fejedben......jobb lenne,ha megtanulnad oket
18344 levél
Válasz 07.05.02. 13:36 #6179
LiT
Off:
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de nekem nem tetszik az új fórum. A régi jobb volt. És itt hol vannak a hangulatjelek?
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
20579 levél
Válasz 07.05.02. 11:48 #6178
Pyrogate
16 utca

Tegnap volt a tévében, és kissé fáradtan ültem le, de igazából nem kaptam meg amit vártam, nem kötött le, nem éreztem a pörgő akciót, az izgalmakat, semmit. A karakterek egy idő után idegesítők lettek, pl. Willis a lezüllött alkoholistából egy hihetetlen önbizalommal duzzadó faszagyerek lett pár óra alatt, a futkosások, lövöldözések között pedig eszméletlen filózifai magasságokat dönget a film Vagy legalábbis próbál...Igaz, én nem komálom az ész nélküli akciófilmeket, ezért ez sem jött be, de többet vártam. A vége is nevetséges...Mos Def által alakított karakter mint mondtam redkívül idegesítő, az egyedüli jó szerep a korrupt zsarué volt, de érdekes módon ő mindig ott volt ahol kellett. Mind1, nekem nem nyerte el a tetszésemet.
9326 levél
Válasz 07.05.02. 04:36 #6177
Kanduhrka
Én is jópár évvel ezelőtt néztem meg utoljára a Haláli fegyvert, és nem rég megint beraktam. Én nem mondom, hogy rossz film, csak azt, hogy egy egetrengető baromság. Jó értelemben.
horrorgeeks.blogspot.com
12568 levél
Válasz 07.05.02. 00:28 #6176
McCl@ne
Jégkorszak 2.
Kibaszott unalmas, vontatott, önismétlő, nyomába sem ér az elődjének. Kb. ha volt 2-3 jó poén, akkor sokat mondtam, lehangolóan kevés.
3/10 (volt pár tényleg szép grafikai megoldás, meg ugye a motkány...)

Haláli fegyver
Felénél kikapcsoltuk, sokkal jobbra emlékeztem, persze gyerekként örültem minden szarnak, hát ilyenkor ez visszaüt. Iszonyat erőltetett, na...
3/10

Szükségállapotot kezdtem el még nézni, de sajnos a 2. cd felirata nem passzol, amit viszont addig láttam, az nagyon meggyőzőtt! Spoiler: az a buszrobbantós jelenet valami kurva nagy, szinte én is hátraestem a fotelban! Majd pótolom...

Végezetül egy kis OFF: találtam egy nagyon komoly oldalt! Szándékomban áll a későbbiekben a folyamatosan bővülő, már most többszáz darabos filmgyűjteményemet kicsit feldobni, apróságokkal, úgyhogy az imént linkelt oldal igazi aranybánya! Nézzétek meg, kapásből spártai katonákkal kezdenek, nagyon büntet! Csekkdisz!
Respect is not given. It's taken.
51824 levél
Válasz 07.05.01. 18:31 #6175
Barthezz
Így már OK, erre nem is gondoltam hogy felvehette a kísérője mellényét.

Az eredeti film amúgy milyen? Jobb/rosszabb mint ez? Érdemes lenne-e azt is megnéznem, vagy teljesen ugyanez a sztori ott is?
1484 levél
Válasz 07.05.01. 12:59 #6174
Neurotoxin
The fountain(A forrás) 9/10 Nagyon jó film, kár, hogy eleinte semmit nem érteni a történetből, persze később minden világossá válik

12 majom

A prestige-tuti megnézem még 2x

Az "új" holland fillmet látta már vki?Black book(Zwartboek)?Nem spoilert kérek, hanem, h nézhető-e?
More fun, less brutality.
4065 levél
Válasz 07.05.01. 12:53 #6173
xeLaR
Hmm...

-Madness?...THIS IS http://s2.bitefight.hu/c.php?uid=15786 !!!!
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
29146 levél
Válasz 07.05.01. 12:46 #6172
Germinator
emmost olyan mint a spártaiak: tudja, hogy meg fog halni, de minél többet akar sebezni addig is az ellenségen
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
14642 levél
Válasz 07.05.01. 12:42 #6171
Razor03
Figyelj te féreg, ezzel leállhatnál már. Úgyis bannolva leszel, a linkjeid meg törölni fogják .
Kevés vagy, mint Celeronban az L2 cache!
7161 levél
Válasz 07.05.01. 12:38 #6170
Sturmgewehr
Igazából csak egy kérdést szeretnék feltenni. Tudjátok van ez a Kannibál Holokauszt című film. Most ez tényleg megtörtént és a filmen igazából embereket szednek szét, vagy trükk az egész ?
23 levél
Válasz 07.05.01. 12:24 #6169
spawnmaster
hy
Taxi 4 nagyon király film
http://s2.bitefight.hu/c.php?uid=15786
Star wars
18344 levél
Válasz 07.05.01. 11:55 #6168
LiT
Igen, ez egy remake és azért nem loccsant szét a két shotgun lövéstöl, mert golyóálló mellény volt rajta. De amúgy egyetértek a kritikáddal.
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
4065 levél
Válasz 07.05.01. 11:43 #6167
xeLaR
Na azé!
IMDB-n olvastam kritikát róla, ott szinte mindenki szerette a filmet...hát nem tudom. Nekem annyira nem tetszett, de lehet, hogy túlságosan elfogult vagyok vele szemben. Na mindegy...
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
12568 levél
Válasz 07.05.01. 10:32 #6166
McCl@ne
Jól van már, nem szóltam...
Amúgy szerintem egész jó kis film, ki is fejtettem ezer éve a véleményemet, csak már nem tudom, mi volt, mert nem egy friss darab
Respect is not given. It's taken.
4065 levél
Válasz 07.05.01. 09:48 #6165
xeLaR
Ööö...szerinted az nem vélemény, hogy "végefele egyszerűen nem történt semmi", vagy "jellemek nem fogtak meg"?
Most mér baj az neked, hogy sok lényegtelen információt írtam? Miért baj az neked? Ha meg csak annyit írok, hogy nem tetszett, az meg konstruktív kritikának tekinthető, mi?

Egyébként a bajnokság jó ötletnek tűnik
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
12568 levél
Válasz 07.05.01. 09:29 #6164
McCl@ne
Jah, hát ez is igaz. Amúgy kedvet csináltál az Eastwood filmekhez, csak rohadt lassan csörgedeznek...
Respect is not given. It's taken.
51824 levél
Válasz 07.05.01. 09:24 #6163
Barthezz
The hitcher (Az országút fantomja)

Megnéztem én is a filmet, véleményem pedig a felmerült 2 szélsőséges álláspont között van. A továbbiakban amit írni fogok erős SPOILER-eket is tartalmazni fog, szal aki még nem látta a filmet, de meg szeretné nézni, az ne olvassa el a köv. sorokat!

A film kb. feléig sztem semmi gond nincs, egy elég durva, parázós, menekülős horror, elég sokkoló jelenetekkel (pl. a család lemészárlása). Kimondottan lekötött és izgultam a főszerplőkért. Aztán a film közepétől sajnos komolytalanságba csap át és onnantól kezdve elveszíti addigi hangulatát. Ez az ominózus jelenet pedig az, amikor stopposunk egymaga elbánik 3 rendőrautóval és egy helikopterrel. Látványosnak látványos, realitás alapja azonban semmi nincs. Egyrészt hihetetlen, hogy nem nyitottak rá tüzet a rendőrök az első autó elintézése után, az meg már pláne röhej, hogy a helikopter is tétlenül várta hogy lekapja a pilótáját, ahelyett hogy szétlőtték volna az autót. Másrészt pedig stopposunk felborít 3 másik kocsit úgy, hogy neki a haja szála sem görbül. Az ezt követő jelenetekben pedig mindenhol feltűnik, ahol menekülő főszereplőink is, ami megint leviszi 0-ra az ember realitásérzetét. A végén meg mikor 2 shotgun lövést túlél, hát NC (pláne hogy ráadásul szét kellett volna fröccsennie, ami nem történt meg...). Az említett hibákon kívül a film végefelé előjön még az is, hoyg sajnos mindig előre kitalálható, hogy mi lesz a köv. jelenetben és az rendre így is történik mindig, ahogy gondoltuk, szal eléggé a már megszokott klisékből építezik a sztori. Ennek ellenére egyszer azért nézhető, az első fele miatt mindenképp érdemes megtekinteni.

Értékeklésem: 6/10. Kár tényleg a film 2. feléért, mert akár egy 8/10-es horror is kerekedhetett volna belőle, de úgy tűnik, kifogyott a rendezők és a forgatókönyvírók fantáziája az első 40-45 perc után.


Kérdésem: Van egy régebbi (talán 90-es évek elején vagy 80-as évek végén készült) film azonos angol és magyar címmel (The hitcher - Az országút fantomja). Tud vki vmit erről a filmről? Véletlen a cím egyezése, vagy pedig ez a mostani egy remake volt?
2724 levél
Válasz 07.05.01. 08:45 #6162
CitizenX
Legalább a szándék megvolt benne, ellentétben a többséggel, nem?
www.csinicucc.extra.hu
12568 levél
Válasz 07.05.01. 08:22 #6161
McCl@ne
A címet leszámítva 14 és fél sort írtál anélkül, hogy bármilyen lényegi véleményt/információt mondtál volna. Megszámoltam. Nem rossz teljesítmény, vmikor rendezhetnénk bajnokságot is...
Miért nem írtad csak simán, hogy nem tetszett? Kár a gőzért...
Respect is not given. It's taken.
29146 levél
Válasz 07.04.30. 21:14 #6160
Germinator
jah értem... hánnamindegy, a lényeg hogy megbeszéltük
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
20579 levél
Válasz 07.04.30. 21:13 #6159
Pyrogate
te értettél félre engem A felsorolt filmek fele ugyanis még a mozik közelében sem volt...
4065 levél
Válasz 07.04.30. 20:31 #6158
xeLaR
ehh...

Túl a barátságon:
Végre voltam olyan elvetemült, hogy megnézzem eme Oscar-díjas "remeket". Bár igazán nem nevezhető Oscar-díjas siker-remekműnek, ha csak 1 Oscart nyert, és az is csak a legjobb rendezői-díj. De ezt hagyjuk.
Persze nem egyedül néztem meg...ott volt kolitársam is, és ő is érdeklődött a film után. Már csak azért érdemes ezt a filmet többen nézni, mert akkor legalább együtt fikázhatjátok De filmnézés előtt próbáltam objektív lenni a filmmel kapcsolatban: egy lehangoló drámát fogok látni. Nosza!
Kezdődött úgy, hogy azt hittem, hogy ez nem lesz homopornó De aztán az lett Aztán már csak pár ilyen jelenet és aztán semmi. A film végefele (kb. uccsó 3/4 óra) már nézegettem az órám, hogy mikor lesz vége, mert egyszerűen nem történt semmi! Jó, történet szerint volt valami, de igazából nem izgatott. A jellemek nem nagyon fogtak meg, és nem tudtam szimpatizálni velük. Vége lett...és csak annyit éreztem, hogy végre megnéztem, ezt az agyonhypeolt filmet, melyben 2 buzi cowboy van (és pudingot zabálnak). Hmm...visszakérném azt a 2 órát az életemből...
5.5/10
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
29146 levél
Válasz 07.04.30. 20:06 #6157
Germinator
félreértettél; arra céloztam, hogy arról, hogy gagyi filmek mennek az HBO-n, tulajdonképpen nem az HBO tehet, hanem a mai filmesek és a mozik

na persze az HBO is szelektálhatna, de hát ha ők elkötelezték magukat a friss mozifilmeknek, akkor... ez van
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
51824 levél
Válasz 07.04.30. 19:01 #6156
Barthezz
Már az elso rész is iszonyat szar volt, szal nem lep meg. Mindenestre thx én is a rövid beszámolót, így megkímélem magam a felesleges letöltésétol és megnézésétol.
38325 levél
Válasz 07.04.30. 16:11 #6155
kopé
basszus megláttam a Galaxis útikalauzt, odakapcsoltam és lám...
... pont elkapom az utolsó 5 percet
"A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt!"
2724 levél
Válasz 07.04.30. 15:56 #6154
CitizenX
Ameddig a lábam bírja (Tizennégyezer kilométernyi menekülés)

Óriási veszteségnek érzem, hogy ez a film nem foglalhatta el az azt megillető helyét, vagyis nem lett széles körben ismert és elismert alkotás, és a szerencsés filmkedvelő csupán csak véletlenül bukkanhat rá erre a kivételes alkotásra.

A történet egy, a Szovjetunióban hadifogsága esett német katonáról szól, akit annak rendje és módja szerint, társaival együtt deportálnak a fagyos pokolba, Szibéria egyik legészakibb csücskében fekvő munkatáborba. A kilátások nem túl jók, sőt, a helyzet egészen katasztrofális. Mindenki tudja, hogy ez itt a végső állomás, innen már nincs tovább. A halál kapuja ez, és az oroszok még azt a fáradtságot sem tették meg, hogy kitegyenek a bánya bejárata fölé egy „a munka szabaddá tesz” táblácskát. Minek hazudni, mindenki tudja, hogy a mínusz negyven fokos éjszakák, az alultápláltság, a tomboló járványok, vagy éppen az őrök előbb-utóbb az összes fogollyal végezni fognak.
Clemens Forell azonban nem adja fel, nem adhatja fel. Annak idején megígérte a kislányának, hogy karácsonyra hazatér, és ezt az ígéretét mindenképpen szeretné betartani.

Szökésének története egészen elképesztő. Az ember a filmet nézve azt gondolja, hogy mindez túl hihetetlen ahhoz, hogy igaz legyen – és valóban. Ha a film, illetve a magyarul is megjelent könyv nem valós alapokon nyugodna, akkor akár még egy kézlegyintéssel is elintézhetnénk, azzal a felkiáltással, hogy „ez nem történhetett meg, ennek az egésznek még a negyedére sem képes senki!”
Forell azonban mégis megtette azt a tizennégyezer kilométernyi távolságot, amely után a szabadság ígérete várt rá. Átgyalogolt Szibéria iszonyatos hó sivatagain, megküzdött a legszélsőségesebb időjárással, többször is a megérintette a halál jeges fuvallata, ám mint valami biblikus mesében, az utolsó pillanatokban, mint valamiféle égi küldöttek, úgy bukkantak fel a legkülönbözőbb segítőtársai, akik visszahozták az életbe, lelket öntöttek belé, és segítettek neki abban, hogy elképesztő utazását, Odüsszeiáját folytathassa.

A történet, amelyet ez a film elmesél, szívbemarkoló és döbbenetes. Az ember ráeszmél arra, hogy még a legádázabb pillanatokban is kaphat segítséget olyanoktól, akiktől ezt a legkevésbé várná, és rájön arra, hogy soha, de soha, még az utolsónak hitt másodpercekben sem szabad feladni a küzdelmeit. Mert a remény hatalmas erőt adhat – és talán közhely, de Forell története bizonyítja, hogy ez a mondás bizony szent igaz.

A német katona, akit kálváriája során ezerféle emberrel összehoz a sors, olyan akaraterőt testesít meg, amely becsületére válhat mindenkinek. Akaraterejét pedig a családja iránt érzett olthatatlan szeretete táplálja, akikről biztosan tudja, hogy hiába teltek el a hosszú évek, még mindig várják odahaza, várják, hogy végre eljöjjön az a karácsony, amikor apu, illetve a férj bekopog az ajtajukon. Ez élteti a férfit, és ez a tudat vezeti át megannyi szörnyűségen.

Lankadatlan hite és tettei csodálatra méltóak, csakúgy, mint azoké az embereké, akik életüket kockáztatva segítő kezet nyújtottak neki.
A legdöbbenetesebb fordulat a filmben az, amikor a német hadifoglyon az egykori Szovjetunió területén egy olyan zsidó férfi segít, akinek a családja egy náci munkatáborban pusztult el. Mivel a történetben ekkorra már igen sok hihetetlen esemény történt, ám tudjuk, hogy mégis valósághű a sztori, így csakis a legőszintébb csodálattal tekinthetünk erre az emberre, aki nem csak, hogy megbocsátott, de életét adta azért, hogy Forell folytathassa útját hazafelé.

A film az elejétől a végéig katartikus és érdekfeszítő, ez pedig nem kis teljesítmény, tekintve, hogy a tiszta játékidő 135 perc, vagyis két és negyed óra. Ennyi időn keresztül nem egyszerű fenntartani a néző érdeklődését, de meg kell mondjam, én egy percnyi üresjáratot, egyetlen töltelék jelenetet nem tudnék mutatni. A fényképezés szintén mesteri. Az operatőr fantasztikus képekkel mutatja be a hó sivatag gyilkos ürességét és minden emberi léptékkel elképzelhető távolságot elnyelő méreteit, később pedig a tavaszodó Szibéria vadregényes, valóban csodálatos tájait, vagy éppen Grúzia fantasztikus helyszíneit.

Ráadásul az első perctől az utolsóig minden a lehető leghitelesebb, minden kellék, épület, jelmez a helyén van, és soha nem jut eszünkbe az, hogy valami ziccer okán kizökkentünk a valóságból – abból a szörnyű valóságból, amelyen Forell keresztülmenetelt, hogy eljusson a családjához.

Ha megemberelik magukat, a németek egészen zseniális filmeket képesek összehozni – erre tökéletes példa az Ameddig a lábam bírja, amelynek ismeretlensége mindenképpen elkeserítő.
Biztos vagyok abban, hogy ha egy amerikai zöldsapkás, a vietnámi dzsungelen keresztül való több ezer kilométeres meneküléséről készítenének egy hasonlóan epikus mozit, világpremier és díjak tucatjai várnának rá. Így azonban, hogy a német szemszög érvényesül, csak a mély csend, és az ismeretlenség félhomálya várt erre a becstelenül elhanyagolt, félredobott filmre.

Forrel története egészen fantasztikus, és hajmeresztően hihetetlen. Azonban mégis megtörtént, az az ember tényleg megtette az északi sarkkörön túlról vezető utat, egészen Irán határáig, és közben egyetlen egyszer sem jutott eszébe feladnia, csak ment, ment előre, ameddig a lába bírta. Minden tisztelet ennek a hősnek, és azoknak, akik segítették őt, minden tisztelet a könyv írójának, Josef Martin Bauernak, és a film készítőinek, élükön Hardy Martins rendezőnek, és Bernhard Bettermann színésznek, aki a német tisztet rendkívüli átéléssel, nagyszerűen személyesítette meg.

Mindenkinek csak ajánlani tudom ezt a lenyűgöző alkotást, amely azon kívül, hogy elmesél egy elképesztő történetet, elgondolkodtathatja az embert, saját képességeit, érzéseit, lehetőségeit illetően is. Példaértékű film.

Ameddig a lábam bírja 10/10
www.csinicucc.extra.hu
20579 levél
Válasz 07.04.30. 14:52 #6153
Pyrogate
Tudom nagyon kötekedős vagyok, de:
MAi filmek:
Apapróba
Szupermanus
Sarokba szorítva
Egy csipetnyi pink
Túl sok románc
Galaxis útikalauz stopposoknak
Fekete dicsőség
Rokonok
Kidobós - Sok flúg disznót győz
Harcosok szövetsége
London
A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső (2:40kor)
Fekete dicsőség

Nos ez egy kívételes nap (hbo-nál is tudják h ma sokan otthon vannak), így 3 normál, ismert, filmet is látok. Sajnos azonban ez nem gyakran van így, és nap közben azok mennek, mint pl: az első 5, kora esti órákban néha 1-1 ISMERT mozifilm, de gyakran inkább a B-kat.-ok hétköznap (hétfőn, vasárnap mindig jó filmek mennek).

Az, hogy a friss filmeket leadják az nagyon jó. Sajnos azonban a többi töltelék elég rossz, a jó filmeket meg LEHETETLEN időpontokban tudják adni. Szoktam nézni az HBO-t, de hetente max. 2 filmet...

ráadásul a Galaxis útikalauz stopposoknak-ot MA UTOLJÁRA adják (és milyen szar időpontban)
18344 levél
Válasz 07.04.30. 14:43 #6152
LiT
Fehér Zaj 2. /White Noise 2: The Light

Hát ez igen szar. Nem tudtam végignézni. Nem ajánlom senkinek!!
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
29146 levél
Válasz 07.04.30. 14:38 #6151
Germinator
"HBO! (kár h 90%ban gagyi filmek mennek)"

jó hát az HBO ugye arról szól, hogy minél hamarabb leadják az aktuális moziban futó filmeket. Az HBO egy otthoni mozi. Új filmek mint a moziban, sokszor megismétlik őket mint a moziban, nincs bennük reklám mint a moziban. Az már más kérdés, hogy a mozikban manapság gagyi filmek mennek
Donut wrong, yo. No special dead, just... dead.
11357 levél
Válasz 07.04.30. 14:28 #6150
Tyrn
the shining 10/10
21 grams 10/10
the fountain 9/10
the deer hunter 10/10

majd kifejtem...
20579 levél
Válasz 07.04.30. 13:51 #6149
Pyrogate
bnőm ugyanis hc tévéző, így én is részesülök benne, még akkor is, ha pl. olvasok, dolgozom, vagy netezek, mert ez esetekben is hallok/látok mindent
---
DETTO Mondjuk nálunk inkább a sorozatok mennek (pl a Viasat3, nyomtalanul, CSI, vicces h ott 3 reklám van egy órán belül...).
Néha én is belenézek, ha unom magam, mert nehéz TV mellett rendesen koncentrálni.

McCl@ne: HBO! (kár h 90%ban gagyi filmek mennek)
621 levél
Válasz 07.04.30. 12:25 #6148
Ghost dog
Na igen a Flags of Our Fathers-ben az a bizonyos jelenet amikor az egyik marine leesik a hajóról az nekem is nagyon tetszett (gondolom ismered az amerikai tengerészgyalogosok által gyakran hangoztatott mondést miszerint: "We never leave a man behind", nos a filmben ez egészen más megvilágítást kap az tény).

"Kár, hogy a film technikai kivitelezése nagy részben nem volt képes felvenni a kesztyűt hasonló, ám jóval elfogultabb alkotásokkal szemben"
Itt a harcok technikai kivitelezésére gondolsz? , mert szerintem az magasan veri az összes ilyen típusú próbálkozást, még a Ryanét is.

A Letters from Iwo Jima-nál én néhol egy kissé vontatottnak éreztem a dolgot, néhol meg mintha kissé elbagatelizálta volna az ott folyó harcokat, hiányoltam azokat a monumentális csatajeleneteket amik az elődjéban szerepeltek, ehelyett a harcok alatt nagyrészt azt mutatták, mit csinálnak a katonák a barlangjaikban, komolyan mondom a klausztrofóbiások bajban lesznek ezzel a filmmel, nem is említve a mániákus depressziósokat.

Egyébként szép kis review, mit ne mondjak, bár nekem egyik sem tetszett jobban a másiknál, mind a kettő kiváló alkotás és csak akkor üt igazán ha mindkét részt láttad.
There is no such thing as an unwritten life, only a badly written one.
2724 levél
Válasz 07.04.30. 11:51 #6147
CitizenX
Flags of Our Fathers – Letters from Iwo Jima (A hősöket lelövik…és szaros a gatyájuk.)

Piszkos Harry a félelmetes. 357-es Magnum kamerájával cafatokra lőtt egy amerikai bálványt, kivéreztetett egy II. Világháborús mítoszt, és az igazság keménykezű harcosa talán új trendet teremt Hollywoodban.

Valahogy így lehetne jellemezni Clint Eastwood legutóbbi munkáját, a Flags of Our Fathers és Letters form Iwo Jima című háborús drámáit, amelyek minden szempontból tekinthetőek bálványdöntögetésnek, és egy régóta kívánatos, újfajta szemléletmód kibontakozásának, illetve úttörő jellegű alkotásnak.

Az ikerfilmek ugyanis nem követik az évtizedek óta megszokott – megunt? – irányvonalakat, vagyis ezúttal nem olyan élményben lesz részünk, mintha egy abszurd módon a világháború befejeződését követően még hosszú évtizedekre kinyúló propaganda gépezet termékeit látnánk – lásd. Pl. csaknem az összes, a világégésről szóló amerikai filmet… -, hanem végre tisztán szembesülhetünk a múlttal, mindenféle szirupos pátosz, hazaimádó hősiesség, fanfárszó nélkül.
Tabudöntögetés – végig ez a szó járt a fejemben, miközben egy ültő helyemben végignéztem Eastwood két háborús drámáját, és azt hiszem, tényleg ez a legmegfelelőbb kifejezés arra, amit bő négy órában volt szerencsém végignézni.

A Flags of Our Fathers-re különösképp jellemző a fenti megállapítások mindegyike, hiszen ez a film valóban olyan felfogásba tálalja elénk a történelmi eseményeket, amelyekben – megkockáztatom – még egyáltalán nem lehetett részünk, legalábbis amerikai produkcióban.
Eastwood megunta a banánt, kiröhögi Ryan közlegényt, és kamerájával egy egészen más dimenzióba téved: A történelmi tárgyilagosság érzelemmentes sivatagába, ahol végre helyükön vannak a színek, a gondolatok, az indíttatások, a cselekmények. Az amerikai katonákról, és a dicsőséges amerikai nemzetről alkotott mítosz úgy hull a porba, mint egy levágott fej, és Eastwood nem sokáig hagyja kétségek között a nézőt.

Már a film első szakaszában módfelett szokatlan képsorok tudatják velünk, hogy a háború az bizony semmi más, mint őrült trancsír, és nem valamiféle kiváló alkalom a nemzet nagyjainak hősies helytállására. A vízbe eső katona itt bizony megdöglik, nem áll le a fél Csendes-óceáni flotta, hogy kimentsék a srácot, nincsenek vízbe ugráló bajtársak, csuromvizes ölelkezés a fedélzeten egy véletlenül a látótérbe tévedt csillagos lobogó alatt.

Ebben a filmben a közkatona - mialatt a légierő vadászgépeinek önfeledt örömmel integet – befordul a fedélzetről a tengerbe, majd teljesen magára hagyatva, végképp kifáradva döglik meg, miközben még láthatja a tovahaladó flotta kéményfüstjeinek csíkjait a horizonton.

Meghatározó jelenet, meghatározó szavakkal, és már ekkor tudjuk, hogy habár eleve arról a bizonyos zászlóállításról szól az egész film – látszólag -, itt nyoma nem lesz annak a jellegzetes amerikai patriotizmusnak, amely néha gyomorforgató töménységgel van jelen a háborús filmekben.
A katonáink, a nemzet hős fiai kimondják az eddig valami okból kimondhatatlant: Nem elsősorban a hazáért harcoltak, nem azért mentek Iwo Jimára, mert ellenállhatatlan késztetést éreztek megpusztulni Uncle Sam miatt, hanem azért, mert besorozták, és oda vezényelték őket. Harcolni pedig elsősorban saját életben maradásuk, másodsorban pedig bajtársaik védelme okán harcoltak. Nem valami eszményért, nem a demokrácia diadaláért. Magukért. Azért, mert tudták, hogy ha nem ők gyilkolnak, akkor őket fogják elpusztítani.

Ráadásul nem ez az egyetlen tabudöntögetés a film során. A Flags of Our Fathers nagyon töményen zúdítja ránk a piszkos kis játszmákat, amelyeket a hátérben folytattak az igen tisztelt háborúcsináló urak, akik a mai menedzsereket megszégyenítő hatásfokkal voltak képesek kihasználni minden háborús momentumot arra, hogy fanatizálják a népet, és rábírják őket arra, hogy fiaik, apáik elvesztése után a pénztárcájuk tartalmát is beáldozzák a minél előbbi győzelem reményében. A szándék nem elítélendő, félreértés ne essék, az eszköz azonban annál gusztustalanabb. Hőskreálás minden áron, majd e hősök turnéztatása a nagyvárosokban. A hősök utazóügynökökké lettek, akik az állam számára koldulnak a néptől még több tankra, ágyúra, és persze atombombára. És a hősök csak addig hősök, amíg hasznot hoznak – a háború is csak üzlet, semmi más. Amint nincs szükség pénzbehajtó szolgálataikra, máris ejtve vannak, mehetnek, ahová akarnak, és onnantól kezdve az élet a legkülönbözőbb módokat felhasználva szégyeníti, nyomorítja meg őket a társadalmi érzéketlenség és az össznépi felejtés képében.

Eastwood közli velünk, hogy márpedig hősök nincsenek. Vannak bátor emberek, akik a tőlük függetlenül alakuló helyzetekben állják a sarat ugyan, ám nagyon fontos tudni, hogy ezeknek az embereknek ilyenkor csak egyetlen dolog járt a félelemtől izzó agyukban: Túlélni, túlélni minden áron!

Ahogy az egyik főszereplő is kimondja: Ezek az emberek egyáltalán nem büszkék azokra, a tetteikre, amelyek miatt később Uncle Sam meghatározott időre és önös érdekektől vezérelve az egekbe emelte őket, majd mikor már kezdett karcos lenni a fanfárharsogós lemez, kőkeményen csapta őket a porba.

Leszámolhatunk tehát egy illúzióval. Amerika csak addig ünnepli hőseit, amíg abból a nagykutyák tovább hízhatnak, ez mindig is így volt, és így is lesz. Legyenek akár háborús hősök, akik szerintem igen is olyan tetteket hajtottak végre a világégés során, amelyekre a legtöbben talán nem lennénk képesek ugyanazokban a helyzetekben.

Mégis vannak hősök? Hogyne lennének. Ám az biztos, hogy a rendezőnek abban igaza van, hogy a hősiesség nem valamiféle csillagos lobogós, demokratikus eszményektől túlcsordult, nemes érzelmektől túlfűtött cselekedetben nyilvánul meg. Sokkal inkább a hős személyétől függetlenül kialakult helyzettől, a túlélni akarás ösztönétől, és igen, szükséges hozzá a nem mindennapi bátorság. De eszményeknek, hazaszeretetnek azokban a pillanatokban nyoma nincs.
(Add ide azt a szart – mondja az egyik katona az összehajtogatott USA zászlóra mutatva…)

A Flags of Our Fathers ezt kellő őszinteséggel, mellbevágó és meglepő nyíltsággal mutatja be – noha én úgy érzem, hogy néha mintha átbillenne ez a gondolati mag a túlzás oldalára.
És ezzel el is érkeztünk a film hibáinak ecseteléséhez, mert bizony van neki ilyesmi is, még ha olyannyira tabudöntögető és szokatlan is ez az alkotás.

Eastwood mintha kissé elbizonytalanodott volna. A rendezés nem mondható rossznak, de nem is nevezném kiemelkedőnek – márpedig a téma megkívánja a mestermunkát, és habár bőven az élvezhetőségen túlra helyezem a film nézhetőségét, valahogy nem érzem azt, hogy a mondandója kivételével egy maradandó alkotást láttam volna. Úgy gondolom, Eastwood és stábja nem kapott kellő ihletet, lendületet, és a rendezést tekintve a mozi éppen csak kicsivel lett több, mint egy nagyon becsületes iparos munka, ami azonban hiányolja a csak magára jellemző apróságokat, megoldásokat. Nem kötelező minden filmnek technikai értelemben valami ujjat adnia, ezt én meg is értem, de tartom azt a véleményemet, hogy éppen a téma és a mondandó miatt talán egy kicsivel több kreativitással akár klasszikust is alkothattak volna a művész urak. Így csak egy nagyon jó filmre tellett. Érdemes megfigyelni a jelenetek közötti átmeneti-próbálkozásokat, néha egészen erőltetettek, máskor pedig kimondottan rosszul sikerültek lettek.
A hibák mellett azonban egy kiváló momentumra felhívnám az esősorban vizuális ingerekre kíváncsi nagyérdemű figyelmét: Ez pedig a vadászgépek szemszögéből felvett néhány jelenet, amelyek viszont fantasztikusra sikeredtek.

Eastwood filmje tehát közel sem hibátlan, szándéka azonban vitán felül nemes és üdvözölendő. A világháború történéseinek ennyire őszinte tolmácsolása véleményem szerint ténylegesen tabukat döntöget. Kár, hogy a film technikai kivitelezése nagy részben nem volt képes felvenni a kesztyűt hasonló, ám jóval elfogultabb alkotásokkal szemben, és nagy kár az is, hogy az a bizonyos tanúság, a lényeg túlságosan szájbarágósra és talán kissé eltúlzottra sikeredett. Ha a készítők képesek lettek volna egy kicsivel több kreativitásra, és a mitoszok sárba taposása helyett mondjuk megelégedtek volna egy-két nagy pofonnal, akkor klasszikust avatnék.
Nem tehetem, de a Flags of Our Fathers megtekintését mindenkinek nagyon ajánlom.

Flags of Our Fathers 8/10

A másik mozi, a Letters from Iwo Jima, szintén egy merőben szokatlan alkotás, abban a tekintetben is, hogy annak ellenére, hogy amerikai produkcióról van szó, a történet teljes egészében a japán katonák szemszögéből dolgozza fel az eseményeket. Azt hiszem, ez egészen egyedülálló kísérlet arra, hogy megértsük: Az ellenfél sem egy démoni sereg volt, velejéig gonosz, vérszomjas sárgákkal, hanem besorozott, hétköznapi emberekkel, akiknek pontosan úgy megvoltak az örömeik, a félelmeik, a gátlásaik, az érzelemviláguk, mint az amcsiknak. A Letters form Iwo Jima voltaképp kissé gunyoros módon fordít az eddig megszokott alap sziuáción, és így az amerikai partraszálló sereg lett egy arctalan, így érzéketlen, elképesztően fenyegető tömeg, egy olyan massza, amelytől rettegni illik. Ugye ismerős a felállás, csak eddig éppen, hogy a németekről, és a japcsikról sikerült töménytelen számú filmnek köszönhetően ezt a benyomást a magunkévá tenni.

Iwo Jima szigete talán az utolsó védvonalak egyikének számított az ott állomásozó japánok számára egy remény arra, hogy talán sikerül megállítani azt a félelmetes hadsereget, amelynek célja az anyaország inváziója. Nagyon fontos az itt tetten érhető érzelmi töltöttség: A nyugat által olyannyira retteget japcsi kiskatona kétségei, vágyakozása a békés múlt felé, rettegése az idegenektől, akiktől minden áron meg kell óvnia otthon maradt családját, gyermekeit.

Végtére is mindkét fél démonizálta a másikat, és az emberek szörnyetegeket láttak az ellenfélben, miközben mind a ketten elképesztő módon rettegtek a másiktól annak embertelensége, kegyetlensége miatt.
Eastwood itt már nem tudott túlozni, hiszen a japánok közismerten fanatikus harcosok – sőt, éppen hogy kissé pontosabbá tette a nyugaton elterjedt kamikaze-mentalítás képét. Ebben a filmben ugyanis tényleg vannak olyan fanatikusok, akik az utolsó pillanatban egy kibiztosított gránátot a gyomrukhoz szorítva üvöltenek egy utolsó bansai-t, de érdekes módon, ezúttal nem minden japán egyforma.
Lesz, aki nem akar meghalni, pláne nem oly értelmetlen módon, hogy darabokra robbantja magát. Lesz egy egész szakasz, aki nem követi parancsnokát a biztos, és teljességgel értelmetlen halálba, és lesznek olyan japán katonák ebben a filmben, akik rettegnek, és a föld alatt bujkálva kerülgetik egyébként előbb-utóbb bekövetkező, egyértelmű végzetüket.

Ebben az értelemben a Letters form Iwo Jima is tabudöntögetés, a japán fanatikusság általánosított rémképének kissé élesebb megvilágítása, amelyben valóban helyet kapnak a tökéletesen elborult agyú parancsnokok és a fanatizált öngyilkos katonák, ám az eddig igen homogén képben megjelennek az életüket féltő kiskatonák, a nyugati seregtől rettegő bakák, akik félnek a haláltól, és képtelenek végezni magukkal. Inkább harcban esnek el – akkor sem a Császár nevét üvöltve, inkább remegő szájjal, holtsápadtan, elkeseredetten, hősködés nélkül.

A Letters form Iwo Jima merőben új perspektívából mutatja be a háború borzalmait, és tudatosítja a nézőben azt, hogy az ellenség, a mindenkori ellenség is csak emberekből, pontosan olyan érzelmi töltéssel rendelkező emberekből áll, mint mi magunk. A mi rettegésünk az ő rettegésük, és viszont. Amikor egymástól rettegünk, egymást gyűlöljük, és egymás életére törünk, valójában saját félelmeinkkel keveredünk csatába, és elvakít minket az a torz ellenségkép, ami démonokká, sátáni állatokká tette a szemünkben a velünk szemben állókat.
A film ennek megfelelően az első perctől kezdve igen nyomasztó, a légkör meglehetősen paranoid, és örvendetes módon itt sincsenek a hazájukért önfeláldozó módon meghaló überhősök – akik ezt megteszik, azok pedig jól láthatóan agymosott fanatikusok.
Clint Eastwood nagyot alkotott, eredetit, maradandót, követendő példát hozott a háborús filmek műfajában. Filmje a mindenkor elengedhetetlen empátia szükségességét közvetíti, és megpróbálja tudatosítani, hogy a szövetségesek nem démoni lények ellen harcoltak.

A Letters from Iwo Jima meglátásom szerint érzelmileg mélyebb alkotás, mint a Flag of Our Fathers, emlékállítás azoknak a méltatlanul elfeledetteknek, akik pontosan azokból az okokból védték a szigetet, amiért az amerikai katonák megrohamozták azt. Ez a mondandó, a szakítás az évtizedek óta vászonra csalt birodalmi ólomkatona képpel pedig mindenképpen becsületre, és tiszteletre méltó tett.
Hogy azt ne mondjam: Hősi cselekedet…

Letters from Iwo Jima 9/10
www.csinicucc.extra.hu
18344 levél
Válasz 07.04.30. 11:31 #6146
LiT
Oksa
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
10106 levél
Válasz 07.04.30. 10:13 #6145
mucius
tegnap el kezdtem nézni ezt a Malibu's Most Wanted (Fehér Csóka). 5perc , 5perc és shift+del. Ki a ..szom finanszíroz ekkora szarokat??


Smoking Aces viszont nem volt rossz, annak ellenére, hogy az öreg maffioózó kilétét még 1 ötéves is kitalálja fél óra után.
Nem a korrupció a gond, hanem, hogy engem nem akar lefizetni senki. :)
2724 levél
Válasz 07.04.30. 10:09 #6144
CitizenX
De azért majd írj róla néhány szót, jobb-rosszabb, mint az első, hátha...
www.csinicucc.extra.hu
18344 levél
Válasz 07.04.30. 09:55 #6143
LiT
Ahogy gondolod
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
2724 levél
Válasz 07.04.30. 09:16 #6142
CitizenX
Lehet, hogy maga a film jó minőségű, de sajnos már az első rész is szinte nézhetetlenül unalmas és semmitmondó volt számomra. Az alapötletből sokkal, de sokkal jobb mozit kellett volna készíteni. 2. részt épp ezért még letöltésre sem méltatom.
www.csinicucc.extra.hu
18344 levél
Válasz 07.04.30. 09:14 #6141
LiT
Kijött a Fehér Zaj 2. része jó minöségben: White Noise 2: The Light (DVDRip-DoNE) És felirat is va hozzá feliratok.hu-n. Elkezdtem leszedni.
We are the Universe... Observing itself... Observing itself... Destroying itself...
12568 levél
Válasz 07.04.30. 09:04 #6140
McCl@ne
Én is azóta nem nézem a dobozt, mióta bevezették a cinema interrupta bazári megoldását. Sosem értettem, hogy maradhattak ezek után emberek a tv előtt...
Respect is not given. It's taken.

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.