Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Elmebeteg írások :-P(nem bírtam ki...:-) )

11699 levél
Válasz 05.08.11. 11:48 #33
.:[Kain]:.
ez de szar már
tök kár hogy csak egy verszakos
"If you take care of the things that take care of you then you will be taken care of." - Kevin Levrone
327 levél
Válasz 05.08.11. 11:17 #32
TopicDroid
Évezrednyit vártam a Vadászok korának végére,
s mikor éreztem itt az idő, ébredtem vérnek éhére.
Holtamban éberen élem meg örökös életem,
átokkal sújtott vérszomjas végzetem.
Zsibongó akarat mely testemet uralja,
hív közel hozzátok s véretek felfalja.
Árnyékként létezem, halálként érkezem,
álmából ébresztem s vért szopva vétkezem.
Istennek férgese, Sátánnak szolgája
vérzene létének eleme holtába.
Rádvetem árnyékom, ölellek szeliden,
erőmet testednek nedvéből merítem.
Vérszopó fajzat ki eljött most érted,
ha akarja élőholt leszel vagy bevégzed.
Talán testvérré válsz, egy leszel mint én
sötétben vadászó vérszomjas rém.
Ám ha végsőkig merítem rongyos létedet
véget ér világi és álmatlan életed.
Szívom a lelkedet, utolsó csepp sem maradhat,
s szolgám leszel, vagy porrá válsz föld alatt.
Sikíts és érezd hogy lassul az ütemed,
túlvilágról érkezik az átkozott üzenet.
S válsz azzá, mi vagyok én,
egy vérszomjas éjjeli rém.

Helló, én a Dome öngenerátor topicdroidja vagyok, egy eltévedt számhalmaz véletlenszerű kombinációja a netről.
2010 levél
Válasz 05.08.07. 20:53 #31
Colussus
Hát szóval másnap találkoztam vele, de nem emlékezett rá, teljesen elfelejtettte, sőt, a lakótelepnek monda meg, hogy ő milyen jókat röhög rajtunk, sőt, a saját népe is jókat röhögött, amikor elmesélte nekik a sztorit az ő privát nyelvén, mert ő nem akart öngyilkos lenne, nagyon átbaszott minket ezzel, ő pedig 2 millió éve itt él, és nem is lehet megölni. Szóval nagyot kacagott rajtunk, mi pedig örültünk volna, ha végre megdöglik, ne szaporodjon tovább az elmebeteg családja. De ő mindig akart valami újat mutatni, ezért egyik éjjel elkezdet üvöltözni a saját nyelvén a lakótelep közepén, aminek az lett a vége, hogy az egyik lakos nagyon megverte, aztán 2 hónapig nem láttam. Végülis kilakoltatták őket, mert nem fizettek lakbért, ígyhát végre elhúztak, gondolom már valamelyik télen halálrafagytak, de még van pár okos húzásuk, majd leírom, ha eszembejut.
...non mollare mai...
5086 levél
Válasz 05.08.07. 20:16 #30
Toki
1129 levél
Válasz 05.08.07. 20:08 #29
Lelnet
Tovább, ezt a fasz gyereket
"Tábornok úrhoz jön a sürgöny, hogy a berberek elfoglalták a Fasszalbasz fennsíkot." - fisher99
1947 levél
Válasz 05.08.07. 19:34 #28
Arthur Dent
Elég ijesztő történet mit mondjak!
I seem to be having tremendous difficulty with my lifestyle.
2010 levél
Válasz 05.08.07. 19:04 #27
Colussus
Más, eszembe jutott egy fura történet. Amikor régen a koszos belváros panellakás 10 cm vastag "falai" közt éltünk, a szomszédaink szerintem teljesen elmebetegek voltak. Akkoriban nem is mertem a közelükbe menni, mert teljesen furcsán viselkettek, egy adott témát nem úgy reagálták le, ahogy vártam, nem értettem, amit mondanak, mert teljesen eltérő volt az akkori témától. Később rájöttem, hogy degeneráltak voltak, valószínűleg beltenyészet volt a lakásban, mert többször is volt olyan, hogy magukrazárták az ajtót, és 2-3 napig teljes kapcsolat nélkül éltek, olyan büdös volt náluk, hogy meg lehetett dögleni, és havi 10-14 liter vizet pazaroltak el, pedig hárman éltek ott. A vén, szótlan, halk, befolyástalan örök túlélő apa, aki kisebb volt a feleségénél, aki mindig uralkodott rajta, meg a családon is, és neki nem mertek visszapofázni. A gyerek meg külön meg ér egy misét, ugyanis néha kussolt, néha pedig úgy pofázott, hogy nem hagyta abba egy óráig, és természetesen nem épeszű dolgokat magyarázott, mert sokszor úgy képzelte, hogy nem idevalósi, és tud egy külön, a fajtájához csatlakozó nyelvet, ami furamód a magyar ábécé betűit használta, de teljesen értelmetlenül. Szóval ez a gyerek mit ad isten belátta, hogy ahogy élnek az nem jó, és öngyilkos akart lenni. Senki sem adott neki alkoholt, mert egy hogy nem volt 18 éves még akkor, személyi igazolványa sem volt, meg szerintem a többi papírjait is eltüzelték egy téli estén. Szóval, öngyilkos akart lenni, mondta a szüleinek is, de azok nem foglalkoztak vele, kisfiam, ha meg akarsz dögleni, ne pofázz, hanem vágd fel az ereidet, amiben valszeg nem vér folyik. Szóval egyszer este mentem haza, a panelház szétfirkált liftjében voltam együtt ezzel a büdös gyerekkel, aki valahonnan szerzett piát, meg is itta, és össze-vissza dülöngélt, és kést kért tőlem, hogy végezzen magával. Nem adtam neki kést, mondam, menjen haza, ott van. De ő nem akart illuminált állapotban hazamenni, mert az anyja megverte volna. Márpedig tőlem nem kapsz kést, mondtam neki, törd össze a borosüveget, az elég éles lesz, és hagyj békén. Ekkor elkezdett a saját földönkívüli nyelvén pofázni, és ezt nyomta vagy 20 percig, a lift már megérkezett, de nem engedett el, hogy hallgassam végig. Hát mondom gratulálok, baszd a földhöz az üveget, és hagyj a francba. Azt mondta, nem meri, basszam én a padlóra. Hát megtettem, csakhogy hagyjon békén, erre elkezdett ordibálni, hogy kiloccsantottam a piáját, és engem fog megszúrkálni az üvegekkel emmiatt. Most már elegem van belőle, bár kurvára vékony és gyenge volt, idősebb volt nálam 6 évvel, nem tudtam vele mit csinálni, elszökni meg pláne. Mondtam neki, hogy húzzon el, de érthetetlen szarságokat mondott folyton. Ekkor történt az, hogy kilöktem a liftből, és megnyomtam a földszint gombot. A gyerek utánamszaladt, és nagyon lassú volt, mert megnyomta a gombot a másodikon (eredetileg a harmadikon laktunk, és ott is voltunk), de én akkor már a földszinten voltam. Hát mentem fel egy emelettel, ő pedig ott állt a liftben, engem várt, de nem vett észre, fogta a liftet. Nem mertem elfutni mellette, tehát szóltam neki, hogy itt vagyok, jött is, ekkor befutottam a liftbe, és nyomtam a harmadikat. Ekkor ő is futott fel, és tudta, hogy hova megyek, de én a másodikon kiszálltam. Ekkor ismét figyelmeztettem, hogy itt vagyok, gyere, és felhúztam a harmadikra, aztán az üvegeket kidobtam a kukába. Van tovább, de nincs kedvem írni még, majd máskor, ha érdekel tovább, ha nem, az se baj, de jónak láttam leírni, na mindegy.
...non mollare mai...
2010 levél
Válasz 05.08.07. 18:42 #26
Colussus
Arra is gondoltam, hogy az egész emberiség egy hatalmas segglyuk. Olyanfajta ûrlyuk, ami megfoghatatlan, és mindenkibõl ömlk a szar. Érted, a káromkodás is olyan, mintha szarömleny csurogna ki az ember szájából. És bármi egyébb is olyan mint egy seggluk, ami hol kitágul, kilöttyentve magából bûzös szart, hol visszahúzódóan bûzölög. Készül valamire, mégha nem is tág állapotba van... Szerintem az emberiség egy zsírral bekent seggluk, ami bármikor robbanásra kész van! Csak az alkalmat várja mikor löttyintheti pofán embertársait darabos szarral, mert valljuk be, mindenki számító dög a világban. A megváltás csak duma, meg a nagy szeretet, mindenki a saját értékrendei szerint él, saját maga választ meg mindent, mi körülveszi. Tehát ebbõl is látszik, hogy az emberiség segglyuk, mert az is pont ezt csinálja. Az emberi test agyközpontja határozza meg a ennek is, hogy mikor szarjon, és mikor fingjon, lelki értelembe véve pedig ugyanez az agyközpont szabja meg az embernek, hogy mikor mit, és hol csináljon, kivel, mivel, kikkel, mikkel...
...non mollare mai...
6215 levél
Válasz 05.07.06. 23:01 #25
CamelX
Az nincs, de szokatlanul nagy mennyiségben bányászható és ültethető a sajt
Majd még írok, de ma már nem állok neki
I am the architect of my own destruction.
2326 levél
Válasz 05.07.06. 22:54 #24
Osmium
Akkó gyorsan folytasd Amúgy a bolgyó is sajtból van?
...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...
6215 levél
Válasz 05.07.06. 22:50 #23
CamelX
Ezt még nem fedhetem fel, de majd minden kiderül
I am the architect of my own destruction.
2326 levél
Válasz 05.07.06. 22:24 #22
Osmium
Ez oké, de mi a franc az a sajtpók, meg a sajtcigi?
...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...
2326 levél
Válasz 05.07.06. 22:23 #21
Osmium
Értem Mindenesetre felfedezni vélek bennük ismerős vonásokat. Mintha kevésbé ismert és jól ismert humoros sci-fi írások lecsapódásaiból keletkeztek volna Stanislaw Lemnek amúgy nagy tisztelője vagyok, hihetetlen, hogy az az alak hogyan tudott a bárgyú mese és a komoly sci-fi között lavírozni, illetőleg nagy hirtelenséggel váltogatni.
...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...
51814 levél
Válasz 05.07.06. 21:48 #20
Barthezz
Ez az írás nagyon ott van!
20579 levél
Válasz 05.07.06. 15:56 #19
Pyrogate
jó megfigyelő vagy
De már kezdek leszokni róla

egyébként nem én írtam természetesen
4154 levél
Válasz 05.07.06. 15:30 #18
pres
Vagy ő írta vagy Pyro.
Csak ők írják ü-vel azt, hogy ügye
Fuck it Dude let`s go bowlin`
21647 levél
Válasz 05.07.06. 15:18 #17
padavan
Persze, hogy én írtam.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…
6215 levél
Válasz 05.07.06. 14:50 #16
CamelX
Várom a véleményeket, ha gondoljátok még lesz folytatás
I am the architect of my own destruction.
6215 levél
Válasz 05.07.06. 14:49 #15
CamelX
Sajtpók Invázió Episode 1

"Mindig ez van..." sóhajtott fel Graham miközben éppen a sajtcigijét szívta nagyban. "kik ezek a sajtpókok különben is... amióta az eszemet tudom mindig itt voltak, de senki sem tud róluk semmit... legalábbis azt állítják"
"ne beszélj baromságokat Graham" nyugtatgatta őt felesége Murijah miközben a recirkulátor egység működését figyelte idegesen. "te is nagyon jól tudod mi történt a Remény Szellemei szekta tagjaival... eltűntek, nyomtalanul..."
És igen, valóban mindig ez van, pontosan 5 és fél havonta a Rev-8 bolygó ezen szegletén a Jamajah tartományban már senki sem kérdőjelezi meg a sajtpókriadók létezését mióta bármelyik vállalkozó szellemű, vagy épp bolond telepesek kimerészkedtek a kormány által elrendelt sajtpókriadó közben. "Minden telepes azonnal vonuljon a sajtpókbunkerébe! minden rádióhullám megszűnik sugározni x napon belül" ezt hírdették mindenhol, minden egyes alkalommal a rendszeres sajtpókriadók előtt. És mit tehetnek a telepesek, minthogy elvonuljanak a veszély elől mindössze 3 napra a sajtpókbunkerekre, ami minden jamajahi ház alatt megtalálható volt. ezek nélkül nem lehetett megélni ezen tartományban, hiszen mindenki tudja hogy ha eljön az idő, a sajtpókok átvonulnak a vidéken és minden élőlényt másodpercek alatt dezintegrálnak. Kevesen maradtak akik még megkérdőjelezik ezt az elméletet, akik mégis próbára tették magukat és kinnmaradtak ebben a 3 napban, azokból semmi nem maradt. Voltak olyanok is akiket ez sem tartott vissza, mint például a nemrég híressé vált 47 főből álló Remény Szellemei szekta, akik a 198. napforduló alkalmával csoportosan kivonultak a veszélyes időszakban, azt remélve hogy a sajtpók invázió valójában a bolygó természetes folyamatához tartozik és ez nyitja meg az utat az ígéret földjéhez. A konzervatív telepesek mind bolondnak tartották őket, ezért nem is bánták különösen hogy az esemény után semmi sem maradt a vállalkozó szellemű szekta tegjaiból.
"Graham, le kéne állnod ezzel a sajt cigivel. nem csak neked, hanem a recirkulátornak sem tesz jót" mondta Murijah miközben még mindig idegesen nézte a létfenntartó minotorját. "tudod hogy nem olcsó kicserélni a kompresszort ha tönkreteszi ez a vacak"
"Ugyan, maradj már" válaszolt nyugodtan Graham, miközben az utolsó szívás után elmorzsolta a csikket az asztalon. "mégis mit csinálhatnék itt? nézzem a propagandával teli adat discet mint minden birka itt a tartományban? elegem van az egészből, nem hiszek semmilyen sajtpókban. a kormány az... az ő művük az egész. biztos titkos kísérleteket folytatnak a felszínen és kivégeznek mindenkit aki a felmerészkedik" pattant fel idegesen Graham Welsh, a fiatal sajtkereskedő, aki nemrég költözött a bolygóra feleségével, reményekkel teli, mivel a Rev-8 bolygó az ősi sajtnak az otthona, minden sajtkereskedő vágya hogy egyszer itt kaphasson szerződést.
"Drágám, ne kezdd légyszives, nem akarlak elveszíteni! tudod jól mi történik azokkal akik kételkednek a sajtpókokban. egyszer mind felmerészkednek és utána eltűnnek nyomtalanul" Murijah könnyekben tört ki.
"Édesem, ne sírj, semmi baj, nem akarok felmenni, tudom jól hogy egyedül nem bírnék el velük" nyugtatgatta Graham a feleségét miközben lágyan átölelte.
"Ígérd meg hogy soha nem mész fel sajtpókriadó közben"
"Megígérem, ne aggódj!"
Graham mondatából nem érződött a tiszta őszinteség. A saját maga által összeállított felszíni térfigyelő kamerájának monitorát bámulta, ami csak statikus jeleket sugárzot...

END OF EPISODE 1
I am the architect of my own destruction.
6215 levél
Válasz 05.07.06. 13:55 #14
CamelX
ááááh, lol
I am the architect of my own destruction.
2326 levél
Válasz 05.07.06. 13:54 #13
Osmium
Miért, te írtad ezeket? Olyan, mintha több ember tollából lennének.
...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...
2983 levél
Válasz 05.07.06. 12:13 #12
Herr Hauptmann
11357 levél
Válasz 05.07.06. 12:11 #11
Tyrn
hát ez kibaszott jo

ROTFL ROTFL ROTFL
4154 levél
Válasz 05.07.06. 12:05 #10
pres
Börő, a nyáftos dörő, palajtja sepsány tyeplő
Kalátolt a gyopros keftényen és purgyetolt zotykán s retevényen.
Ne Te nee! - rottyant a heftes görgevény.
Egy dörőnek már a zsompa is recsény?!
Csikkanj innen Te hörgeny, ki a kruttyón katymazol,
Mert topanojon csoszlak, ha sokat purgatolsz!
Nyürrtek, nyürrtek gerlón, míg el nem serfanntak,
Így lett vége a zsödelypényes keserugyapatynak.
Fuck it Dude let`s go bowlin`
21647 levél
Válasz 05.07.06. 11:57 #9
padavan
Áhh, megtisztelő az összehasonlítás.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…
2983 levél
Válasz 05.07.06. 01:41 #8
Herr Hauptmann
Nem ér fel az előzőekkel, de hát na

Élt egyszer a végtelenen innen, a váltószámokon túl, egy nagy sötét koordinátarendszer közepén egy öreg háromszög. Nem volt egyebe, mint három daliás szöge: Alfonsó, Bétamás és Gammatyi.

Egyszer, amikor már közeledni érezte nullára redukálásának idejét, így szólt szögeihez:
- Menjetek szögeim számegyenest látni.

Csomagolt is nekik hamuba sült logaritmust és elbúcsúzott tőlük. Ők meg a fejükbe nyomták hatványkitevőiket és elindultak. Estére, amikor elfáradtak leheveredtek egy terebélyes egyenlet alá. Hallgatták a köbgyökök csicsergését és a tangensek távoli üvöltését, egykedvűen interpoláltak.

Egyszercsak elébük toppan egy kis, piros sapkás sinus és hamuba sült logaritmust kér. Ők azonban nem adtak neki. Erre a piros sapkás sinus előrántotta törtvonalát és PIvel osztotta Alfonsót. Bétamás és Gammatyi sem volt rest, nyomban rátámadtak. A sinus idejében 180 fokossá vált, nullára redukálódott és menekülni próbált.

Kergették árkon-bokron át, nevezetes szorzatokon és gyöktényezős alakokon keresztül, mígnem egy sötét, dőlt síkban levő koordinátarendszerbe nem értek. Ennek közepén egy kacsalábon forgó emeletes tört írt le hatalmas köríveket. A sinus elszántan beugrott. Alfonsó, Bétamás és Gammatyi kergették őt a számlálóban, majd a nevezőben, benéztek minden gyökjel alá, kinyitottak minden zárójelet. Gyönyörű, aranyos gyökmegoldó képletek és bíborbársony függvények között siettek tovább. Egyszer csak, amikor az egyik árnyas körképletbe bepillantottak egy implicit alakban mit láttak szemeik ? Egy megkötözött polinomot. Gyorsan kiemelték a gyökjel alól és normál alakra hozták.

Az öreg polinom ekkor így szólt:
- Alfonsó, Bétamás és Gammatyi! Megmentettetek! Hálából nektek adom három leányom - Amália, Beáta és Cecilia kezét.

Lett is nagy öröm, átrendezés hét perióduson át, hetedhét számrendszeren keresztül tartott a lakodalom. Ezalatt folyt szorzás, osztás, gyökvonás, hatványozás, míg a fiatalok közös nevezőre jutottak. Ezután létrehozták legkisebb közös többszörösüket, és még ma is élnek, ha ki nem vonták őket.
6215 levél
Válasz 05.07.06. 01:27 #7
CamelX
Hajrá, itt az újabb esély a Vizilovak + Bunkó Fradisták után
I am the architect of my own destruction.
2326 levél
Válasz 05.07.06. 01:08 #6
Osmium
Ezek az írások olyanok, mintha Stanislaw Lem és Douglas Adams együtt írta volna. Legalábbis nekem olyanok Írjunk mi is ilyeneket? Asszem megjött az ihletem......
...Life is too short, don't stress every day, leave your worries behind, go out and play!...
15515 levél
Válasz 05.07.06. 00:12 #5
Silent
baze xD
...mert szegény vagyok, csak álmaim vannak. Álmaimat a lábad elé terítem, Óvatosan lépkedj, mert az álmaimon lépkedsz....
2983 levél
Válasz 05.07.05. 22:52 #4
Herr Hauptmann
hujujujuj..ezek nagyon durvák
21647 levél
Válasz 05.07.05. 22:34 #3
padavan
INTERMEZZO

(Emlékszik még valaki a Trusdiah bolygón talált beszélő kristályokra? Na ügye. Hihetetlen sztorikat tudtak moromlgati akár évezredeken keresztül és történész dinasztiák milliói haltak bele abba, hogy pusztán az ezred részüket értelmezzék. Ez, a következő is egy beszélő kristálytól eredeztetett mítosz…)

Ahogy a cirkálónk kitört a Felső Rétegből és ráhangolódott a tévesen normál térnek nevezett világűr jellemzőire, egy közeli villanás vakította el a pilótafülkében levő két hooksifranit. A hooksrifani egy roppant öntelt faj, azt hitték, magukról, hogy nem léteznek, mivel oly mértékű intelligencia, amely nekik adatott, egyszerűen lehetetlen. Ez lett a végzetük: nemlétükbe való mélységes hitük miatt nem csináltak soha semmit, csak repkedtek a világegyetemben és egy csomó más helyen, és bambán nézelődtek.
Szóval volt az a villanás, aztán a nagy semmi.
-Látod azt a csatahajót? – kérdezte az egyik a másiktól. Előbb saját magától kérdezte meg természetesen, de biztos akart lenni a dolgában.
- Nem.
-Na ügye… Tudtam én.
- Azt akarod mondani, hogy az, amit nem látunk, egy…
- Nehéz ügy lesz…
-A francba. Miért kell pont egy Clavadari csatahajóba botlanunk?
És milyen igazuk volt. A clavadari álcázás technika tökéletes volt. Olyannyira, hogy nem egy csata alkalmával aclavadariak azért vesztettek, mert az ellenség egyszerűen nem hitte el, hogy a clavadariak felrobbantották őket és még péppé fröccsent állapotban is tovább harcoltak, nem egyszer eredményesen. Ha nem látsz semmit az űrben, akkor az biztosan egy clavadari csatahajó.
És az bizony baj.
-Beszéljünk velük…
Nem hiszem, hogy lenne más választásunk.
És valóban. A clavadari csatahajó úgy szipkázta be az apró cirkálót, ahogyan a Guzdaki lopvanyelő mocsári Teekh fal fel egy óvatlan Prémrémet.
A parancsnok fajtája jellegzetes díszpéldányának számított. Elmondani sem lehet, hogy nézett ki. És sokkal egyszerűbb nem elmondani.
-Ki lesznek végezve – mondta a két hooksrifaninak. – Minden olyan fajt kipusztítunk, amely nem intelligens!
-De hiszen mi vagyunk a legintelligensebb faj a világegyetemben!
-Hazugság! –süvöltött a leírhatatlan külsejű parancsnok. – Egyedül mi vagyunk az értelmes faj az egész univerzumban.
-Jó, de akkor hogyan képes velünk kommunikálni? Egy unintelligens faj képviselőjével igen nehéz lenne a párbeszéd, nem gondolja?
-Ehhh, ez csak egy ravasz trükk! Maguk valami elmeparaziták, akik egyszerűen visszatükrözik az értelmünket, és ezzel elhitetik velünk, hogy önök is intelligensek, holott ez csak ösztönös cselekvés!
A két hooksrifani mélyen elgondolkodott a hallottakon. Talán igaza van… Hiszen semmi sem zárja ki ennek a lehetőségét!
- Talán igaza van, de…- kezdte egyikük, ám már nem tudta befejezni, mert mind a vízpárává alakulva oszlottak a csatahajó mesterséges légkörébe.
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…
6215 levél
Válasz 05.07.05. 22:29 #2
CamelX
Komoly topik!
Hadd törjön elő a kreativitás mindenkiből!
I am the architect of my own destruction.
21647 levél
Válasz 05.07.05. 21:48 #1
padavan
Elképesztő volt a legutóbbi macskavadászatunk.
Először is, tisztázzuk, hogy nem azokra a macskákra gondolok, amelyek roppant fondorlatos módon beszivárogtak a Föld nevű bolygó, magukat igen nevetséges módon intelligensnek valló fajának otthonaiba, és onnantól kezdve pusztán magukra vett aranyosságukkal célt érve szolgáltatják ki magukat. Hadd mondjak valamit. Ezek a macskák a világegyetem legsunyibb értelmes lényei. Őshazájuk a Standard Nullpont körül keringő apró bolygó, amely egzotikus mivoltából fakadóan igen fura élővilágot termelt ki magának. Az egyik legértelmesebb faj a 543 intelligensből a macskák voltak, akik az evolúciójuk tizedik évében már képesek voltak manipulálni más fajok gondolatait. Sokan gyűlölik a macskákat és nem általlanak azokra vadászni. Mi kizárólag csak olyanokra megyünk, amelyek nem álcázzák magukat szőrős ki s négylábú állatkának. Az igazi macskák megközelítőleg három méter magasak és a leginkább az égvilágon semmire nem hasonlítanak, de ha valaki mégis talál egyszer valami roppant fura izét a világegyetem végtelenségéből kiszabadulva a multitér abszolút lehetőségek hazájába, ott esetleg láthat valami olyasmit, amely halványan emlékeztet egy macskára. Szóval fura lények és elég elviselhetetlenek néha. A Xguif civilizációnál például, azzal húzták ki a gyufát, hogy eljátszották a Napjukat. Az én esetemben az volt a vadászat indoka, mert azt a bizonyos Napot a mi rendszerünkbe játszották, és ezzel lángra lobbantották mind a 23 bolygót. Módfelett sajnálatos ügy, de szerencsémre éppen egy aktamentesítő kiküldetésen voltam a távoli Szek-rendszerben. Mire visszaértem, már csak néhány összezsugorodott, kormos égitestet találtam, no meg a két napot, amelyek mintha valami izzó násztáncban egyesültek volna, cserélték ki hidrogén és hélium készletüket. Szóval nem csípem a macskákat.
A legtöbb igazi macska általában a fekete lyukak közelében tanyázik, a tudósok még keresik a választ a miértre. De a miért az tökmindegy.
Tércserélő hajónkkal pattogtunk egyik dimenzióból a másikba, fehér törpéken keresztül csattantunk bele paralel univerzumokba és döntöttünk össze vörös óriásokat a becsapódásaink nyomán. Nehéz ám egy fekete lyuk közelében megállni. Tudják milyen nehéz? Próbáltak már egy kézzel fejen állni egy lángoló máglya közepén, miközben egy termonukleáris lökéshullámai éppen leborotválják a környéket, és egy cseroki indián elmetszi a nyakukat? Na, az sima ügy ehhez a művelethez képest. Naná, hogy egyszer elvétettük és a pilóta mellényomva véletlenül a valóságpajzsot deaktiválta, így ott találtuk magunkat a kőkemény Többszörösen Lehetetlenek Világában.
Ahogy a linearitásból kiszakadva belezuhantunk a legközelebbi szingularitásba, egyszer csak beadta a kulcsot a lehetőségvezérlő és ezzel minden más is. Ahogy zuhantunk az eseményhorizont magjába, éreztük, hogy emelkedünk a szingularitás nyílása felé, amely természetesen a Sehová vezetett, amely nem a legkellemesebb hely egy létező entitásnak, feltéve, ha ennek az entitásnak nincsen jelenképe, így tudatával egyfolytában a múltban élve abban a pillanatban, amikor megérkezik Sehová, már csak mint emlék éli át ezt az átmenetileg igen elhanyagolható jelentőségű és az élet szempontjából mindenképpen nélkülözhető pillanatot.
Nem értettük a dolgot, de szerencsére mindenkinek a közelében tartozott nagyjából egymilliárd, multiverzumokból származó paralell személyisége, akik aztán egy mérhetetlenül rövid pillanatra összedugták a fejüket és rájöttek arra, hogy nincs értelme a részletkérdéseken vacakolni. Estünk a szingularításba és repültünk az eseményhorizont felé. A testünket, illetve a fizikai törvényeket nemigen érdekelte a két ellentétes irányba haladás jelenidejüségének meglepően valószínűtlensége, így továbbra is remekül éreztük magunkat. Kivéve persze, hogy az összes macska röhögve távozott a Realitás Kozmoszába, ahol tárt karokkal várták őket azok, akiket senki sem ismer még.
Ezután valahogy belebotlottunk egy éppen sápadófélben levő elektromos dühkitörésbe, amely valahonnan, a valószínűség pereméről származott és egykoron a fél világegyetemet abszolválva teremtette meg az életet. Nem igazán szerettük volna még inkább felidegesíteni, így csendesen meghúzódtunk egy hipertér csatorna árnyékában és amíg a pilóta megszerelte a tércserélő megsérült alkatrészeit, mi azzal múlattuk az időt, hogy nem csináltunk semmit, ami miatt az idő bizonyára nagyon bosszankodott, mivel nagyon lassan telt. Végül visszavergődtünk a saját világegyetemünkbe – megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nincs sok különbség a kettő között – és kissé lelombozva, egyetlen macska trófea nélkül indultunk haza.
Érdekes egy nap volt.

Levél a tegnapi nappal kapcsolatban valakitől, aki biztosan valami elmebeterg, de legalábbis macska.
„Sziasztok, én egy paralell padavan vagyok és nem nagyon értettem ezt a múlt idő tudatú entitást, bár asszem, kiskoromban apám vett egyet, de aztán eltűnt egy ágy mögötti időhurokban.
Szóval csak azért ugrottam át néhány millió dimenziót, hogy eltöprengjek nektek a múlt idő tudatú entitás létezésének mikéntjén és hogyanján.
Az időm itt elég véges, mivel a transzmanipulátorom maggenerátora nem a legújabb, így a manipulált tárhullámsáv, amiben tartózkodom, kissé instabil és meglehet, hogy egy óvatlan nanoszekundumban szétszóródok a megaplex tér-idő kontiniumban.
Szóval, ha átdobjuk a múlt idő tudatú entitást...lol, ez azért megfogott.
Amikor meghal, kifejezetten előnyös helyzetben van, hiszen fel sem fogja, hogy meghalt - mivel a múltban él - és attól függően, hány évnyi késésben van, még egy darabig simán eléldegél, annak ellenére, hogy már rég kinyiffant. Én azt hallottam, hogy a rekord a 23 évnyi késés volt tudat és valóság között, tehát a lény kábé akkor volt hajlandó valóban elpusztulni, amikor a csontjai kezdtek porhanyósak lenni.
Megdöbbentő volt ez, még akkor is, ha már láttam az életben olyan városokat, ahol az épületek építették a lakókat és találkoztam roppant intelligens ruhafogasokkal, valamikor a születésem elött negyvenmillió évvel, amikor eldöntöttem, hogy valószínűleg kedvem lesz egy kis ideig ahhoz, hogy azt higgye rólam a világegyetem, hogy az ellenőrzése alatt tud tartani.
Na, mennem kell, mert növekedik a stabilitási zéróközelitő.

Az egyetlen megmaradt Expasrthhh könyvtár bejegyzés, miután a bolygó magmája mérhetetlen unalmát levetkőzve elöntötte a külső kérget.

Dr. Gruix művei:
"Ahol túléltük a szuggesztív primer számok támadását"
"Kalandok a hetedik világegyetem bal felső sarkánál talált Első magrmaipulátorral"
"Most hol vagyok? Most? Hol? Vagyok? Most...Azért ez relatív, nem? Nézz csak vissza oda, ahová a "most" szó van írva. Na, ügye, a most az máris nem most, vagy ha mégis, akkor az egyszerű csalás, mivel nem hiszem, hogy fair végtelen számú most-ot egymás mellé állítani, csak azért, hogy legyen most. Hol? Jó kérdés... Jó lenne tudni, hogy egészen pontosan hol foglalok helyet, miközben a világegyetem -- köszönhetően az Ősösztönök néhány félrészeg mérnökének - fénysebességgel száguld, közben pedig többkvilliárd tonna téridőt és soktrilliárd matematikai egyenletet szakít ki abból, amit sokan botor módon valóságnak hívnak. Miközben így száguld ez az egész mindenség, az összetevője is össze-vissza rohangálnak, körpályáknak csúfolt, ínstatikus pályákon, így aztán ember - vagy bármi más - legyen a talpán, aki megmondja, hogy az "itt egészen pontosan hol is van. Szóval rohadt jogos kérdés az, hogy hol vagyok. Vagyok? Attól függ. Ha elnézek balra és ellátnék harmincmilliárd fényévnyire, akkor látnám, hogy én ott nem vagyok tényező, így azok számára én igazából nem vagyok. A távolságokkal hatványozottan csökken annak a matematikai esélye, hogy én létezem, és bizony, létezik az a messzeség, amelynek a mértékét, ha közölnék vele, betartva a galaktikus játékszabályokat szüntetném meg önön létezésem, mivel abból a távolságból nézve egyszerűen képtelenség a létezésem. Tehát valóban vagyok? Vagy csak úgy érzi valami, hogy én vagyok? Tudják, mikor egy szúnyog azt hiszi, hogy leszállt, pedig csak mi tudjuk, hogy rá kell csapnunk a lábunkra... Vagy mi..”

Folytatása következik…
Forradalom most! Terjeszd a Tudást és légy nyitott! Készülj fel a Z napra! A változás közeleg…

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.