Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Hozzászólások, megjegyzések

»» Imperial Glory (Ismertető)

8067 levél
Válasz 05.08.31. 16:57 #8
Gerry
A gép valóban igen érdekesen számolja ki, hogy most akkor tönkreveri-e az ellent, avgy csúfosan veszít egy olyan csatában, amit hanyag eleganciával megnyer az ember
A fentebb említett játékok után meglehet, nem zavaró az IG által prezentált vizualitás, de ettől eltekintve ezek a játékok finoman szólva sem képezik a stratégiai játékok élmezőnyét látványilag
An Oxford man walks around like he owns the place. A Cambridge man walks around like he doesn't care who owns the place.
4695 levél
Válasz 05.08.31. 12:50 #7
szedrencs
Az biztos!

Azóta végigvittem. Mondjuk nem értem, hogy a gép mi alapján kalkulálja hogy "Easy" "Even" v. "Difficult" csata elé nézek. Amiket evenre hozott ki és rábíztam, ott mindig veszített, viszont valahogy túl erősnek veszi az ágyúkat, sokszor volt pl. hogy 5-6 ágyús, de 1-2 gyalogos csapatokat röhögve legyőztem - easyn persze - lovassággal, amire a gép difficultot hozott ki.

Nem rossz játék, nekem a grafikája is tetszett, a fák hiányosságát meg 1280x1024-nél alig lehet észrevenni (csak miután írtad), de igazából nem találtam zavarónak (főleg a West Front és a CMBB fái után).
8067 levél
Válasz 05.08.31. 01:07 #6
Gerry
Meglehet, vannak dolgok amiket én sem fedeztem fel-nekem nem volt 2-3 hetem arra, hogy addig nyüstöljem a játékot.
Egyébiránt easy-n emlékeim szerint az 1810-es évek elejére már ledózeroltam mindenkit, Game Over A felvásárlást -mint azt a cikkben is említettem- nem alkalmaztam, hiszen azokból a súlyos tizenezrekből nagyon pofás seregeket lehet összeállítani, melyeket megfelelően kommandírozva sokkal olcsóbban -és gyorsabban- terjeszkedhetsz.
Próbáld meg hardon, garantáltan nem fogsz "kényelmes, ráérős tempó"-t tapasztalni.
An Oxford man walks around like he owns the place. A Cambridge man walks around like he doesn't care who owns the place.
4695 levél
Válasz 05.08.29. 09:24 #5
szedrencs
Gerry, most, hogy kb. 2-3 hete nyüstölöm a programot, némiképp ellen kell mondanom.

Valahol azt írod, hogy nem érdemes újrajátszani, mert ugyanaz lesz mindig.

Ez nem igaz, ha pl. nem a Republicot, hanem az Autocracy-t választod, akkor a fejlesztések terén eltérő találmányokat fejleszthetsz ki. Pontosan nem tudom melyek ezek, de a katonai kórház biztosan közöttük van.

Aztán valahol hiányoltad a kémeket. Democracy ágon kifejleszthetőek, sőt a (más nagyhatalmak által) megszállt országokban bevethetsz Resistance Cell-t (ellenállási sejtet), sőt Counterspionage is van, ami a nálad fejlesztett Resistance celleket fedi fel.

Easy-n a kezdeti nehézségek után kényelmes, ráérős tempó mellett 1820-ra nagyhatalommáváltam az oroszokkal, egyedül már csak NBr. és Fr. "él" rajtam kívül, de ők mindig védelmi szövetséget ajánlanak (kb. 20-25ezer pénzzel megfejelve.)

Mivel már elértem a lakosság, élelmiszer és az aranylimitet, általában most már kivásárlom a nagyhatalmakat a területeikről, majd ugyanannyi pénzért gabonát adok el nekik, kicsit ráfizetésesen, hogy azért beleegyezzenek. (Így szereztem meg az egyetlen hiányzó Észak-afrikai gyarmatot meg egész Itáliát pápástul-mindenestül.)

Eléggé finom módszer arra, hogy lerombold őket anyagilag, és közben békésen terjeszkedj, és még a kapcsolatot is javítsd.

Végső összecsapás még hátra van, de a jelenlegi flottámat elnézve, meg hogy megvan még a Kontinentális blokád annyira nem lesz nehéz elbánni az angolokkal, franciák meg nem ellenfél, mivel semmi gyarmatuk nincs, a kincstáruk meg kimerülőfélben.
8067 levél
Válasz 05.08.18. 21:35 #4
Gerry
Ne vettem agresszív megnyilvánulásnak a hozzászólásadot-megalapozott krtikákra, avagy észerevételekre mindig szivesen válaszolok, így részemről a szerencse
Ami a játékbeli stratégiákat illeti, a különbségek természetesek, mindenki a saját egyéni koncepciójára épít (bár azt megjegyezném, hogy folyamatosan én sem tudtam nagy armádiákat fenntartani, ugyanakkor mindig sikerült egy-egy ország lerohanásához szükséges sereget összekovácsolni, bár mint azt már említettem, sokszor voltam kénytelen területeket feladni-azonban mindig sokkal többet nyertem, mint vesztettem).

Érdekes viszont, hogy minr könnyű, mind nehéz fokozatban az MI képes jószerivel lemészároltatni az egységeit, amennyiben sikerül stratégiailag fontos pontra szert tennünk. Ezen a részen szintén lehetett volna csiszolni, persze tökéletes játék nincs
An Oxford man walks around like he owns the place. A Cambridge man walks around like he doesn't care who owns the place.
207 levél
Válasz 05.08.18. 21:12 #3
zizzenet
Reméltem, hogy a "recenzoros" megjegyzést nem értékeled túl, de lehet, kicsit tényleg túllőttem a célon, mindazonáltal semmi rosszhiszeműség nem volt bennem, a pökhendiség inkább mesterkélt, semmint őszinte megnyilatkozás volt.
Természetes, hogy nem lehet egy rövid leírásban részletekre menően bemutatni egy játékot, ugyanakkor olyan információkat sem kéne közölni, amelyek félrevezetőek lehetnek. Csupán ezekre a malőrökre próbáltam reflektálni, és mintegy kötekedéseim indoklásaként részleteztem a játék bizonyos momentumait.

A morál fogalma alatt a Total War sorozatban elhíresült, dinamikusan változó jellemzőt értettem, ami a játékosok zömének etalon, jóllehet a játék egyik legnagyobb hiba-potenciállal bíró összetevője is egyben. Efféle morál valóban nincs az IG-ben. A fáradékonyság már annál inkább, persze sokkal követhetőbb és stilizáltabb formában, mint a "rivális" játék esetén.

Érdekesnek találom továbbra is, hogy folyamatosan könnyen össze tudtál gyűjteni nagyobb seregeket, és a diplomáciát lényegében mellőzve tudtál előre haladni. Én éppen hogy folyamatosan balanszírozni próbálom a szomszédaimmal való kapcsolataim, és bizony gyakori pénzszűkében vagyok és vegyes állapotú sereggel rendelkezem. Valamennyi játékom így zajlott és zajlik most is, a nemzetközi helyzet nálam folyamatosan felfokozott állapotban van. Nyilván teljesen máshogy űzöd a sportot, mint én. De talán ez is erénye a játéknak, mármint, hogy sokféleképpen lehet játszani.

Nagyon örülök az eszmecserének.
8067 levél
Válasz 05.08.17. 19:15 #2
Gerry
A hozzászólásod első részét nem kommentálnám, hiszen egyetértünk: szubjektív dolgokról van szó, bár annyit azért megjegyeznék:az IG alulról üti meg a 2005.-ös esztendő minőségi standardjait-a grafikai szekcióban mindezt obkektíven, puszta poligonszámmal meg lehet állapítani, az audió résznél pedig az eegy darab track aligha nyújt hosszútávú élvzetet.
A hozzászólás második részére reflektálva pusztán azt a kissé "erősnek" ható megjegyzést tehetem, mely szerint minden apróságot nem lehet, és nem is kell leírni az adott játékról. Bár az online sajtóban nem köt a papíralapú újságok folytogató karakterlimitje, itt sem érdemes -és nincs is rá energia- az adott szoftver rendkívül részletes bemutatására, hiszen így minden játékról minimum négy-öt oldalas ism,ertetőket lehetne írni, ami a olvasók jelentékeny részét még csak nem is érdekelné.

Kétségtelen, hogy vannak gazdasági opcióink, azonban amennyiben előre megfontolt szándékkal -azaz nem pusztán belekeveredvén- háborúztam, mindig megfelelő nagyságú sereget gyűjtöttem össze, mellyel koncentrált támadást indítottam, s ha kellett, nem riadtam vissza egyes területek feladásától sem, hiszen hosszútávra terveztem. Azonban soha nem voltak elhúzódú konfliktusaim, így az ellen financiálás lezüllesztése sem játszott komoly szerepet-legalábbis számomra.

A harcoknál szándékosan nem említettem a morált -bár, mint említetted, mindez a kitartással együtt valamilyen szinten reprezentálva van-, hiszen a stratégiák igen nagy százalékában a "morál" nagyjából azt jelenti, hogy amennyiben armadánk nyerésre áll, úgy nagy kedvel harcolnak a katonák, amennyiben viszint rosszul áll a szénánk, úgy a lelkesedésük is jelentékeny csorbát szenved. Természetesen tény, hogy az egységek fokozatos fáradásával is számolni kell, azonban mindezidáig ez igen ritkán volt sorsdöntő korunk játékaiban.
An Oxford man walks around like he owns the place. A Cambridge man walks around like he doesn't care who owns the place.
207 levél
Válasz 05.08.17. 12:12 #1
zizzenet
Kedves Gerry!

Rendkívül fontosnak tartom az ismertetőd első bekezdésében megfogalmazott beszámolódat arról, hogy mennyire nem volt hallomásod e játékról, ugyanis, ezt kiegészítve azzal a megállapítással, hogy nem is nagyon ismerkedtél meg vele később sem, talán idő vagy az érdeklődés hiányában, ismertetőd felületessége már indokoltnak tekinthető. Félre ne érts, nem megtámadni szeretném recenziódat, jóllehet ellentmond annak, ahogyan én vélekedem a játékról, lévén egyik nagy kedvencem, elfogadom, hogy neked nem tetszik, más az ízlésed - mindössze bizonyos tárgyi tévedéseket szeretnék korrigálni.
Talán a kevésbé jelentős dolgokkal kezdeném, úgy mint a dimenziók száma: a játék minden aspektusában térbeli ábrázolást alkalmaz, még a stratégiai térkép is három dimenziós, ott csupán a kamera nem forgatható, de minek is lenne az. A látvány véleményem szerint koherens, hangulatos és megunhatatlan - mind a harcmezőn, mind a tengeren és éppúgy a stratégiai térképen, ahol a játékidő túlnyomó részét töltjük. Nyilván ez erősen ízlés dolga. A hasonló stílusú játékok közül ez az első, aminek a stratégiai térképe számomra a leginkább élvezhető.
A hanganyag valóban nem túl gazdag mennyiség szempontjából, minőségét tekintve pedig megint csak ízlés dolga - nekem bejön a hangulata, és egyelőre nem untam meg, bár elég sokat hallgattam.

A játékmenettel kapcsolatosan már komoly tévedések áldozata lettél, avagy a játék renoméja lett (minimálisan) tévedéseid áldozata. Nézzük például az annektálást. Valóban lehet katonailag annektálni egy semleges országot, amennyiben a fővárosát kellő ideig ostromoljuk. Ilyenkor az ország egész területe a birodalmunk része lesz, azonban a főváros minden építménye romba dől, kezdhetjük elölről az építkezést. Kihagytál azonban egy nagyon fontos annektálási opciót: a diplomáciai vagy "békés" folyamatot. Ennek megértéséhez szükség van a szimpátia fogalmára, ami a játék egyik központi eleme - természetesen ezt is kihagytad a leírásból (egy félmondatos megjegyzést nem számítva).
Megjegyzem, nem széndékozom az általam hiányolt vagy hibásan bemutatottnak vélt játékelemek mindegyikét leírni helyetted, mert engem nem fizetnek meg a recenzorságért - persze, ezt a véleményezést sem kérte tőlem senki
Visszatérve a recenzió revíziójához: szintén kihagytál egy nagyon fontos momentumot, a fővárosok szerepét, azt, hogy a fontosabb épületek java részét csak ott lehet megépíteni, hogy szárazföldi egységeket csak fővárosokban lehet képezni, és ott sem akármennyit. Például a Total War szériával szemben ez egy komoly előre-, vagy jobbra vagy valamilyen irányban történő lépést jelent, de az biztos, hogy erősíti a játék stratégiai vonalát.
A szárazföldi kereskedelem sem úgy működik, ahogy leírtad, vagyis nem maguktól épülnek ki az útvonalak, csupán az összes lehetséges útvonal rögzítve van a játékban (értelemszerűen a fővárosokra épülő gráf alkotja). Az egyes útvonalak aktiválása a cél-fővárosban épített vonatkozó épület felállításával történik. Az pedig megint csak nem igaz, hogy a kereskedelem nem előnyös számunkra: pénzbevételi forrásként majdhogynem kizárólag csak a kereskedelem szolgál, a provinciák fix, esetenként fejlesztéssekkel megnövelt bevétele hosszú távon édeskevés. És akkor, ha hozzáadom a háborúban álló nemzetek közötti kereskedelmi útvonalak lezárását, valamint a blokádolható kereskedelmi kikötőket, még inkább erősödik az a bizonyos stratégiai jelleg. (Amennyiben a diplomáciai úton történő akut kereskedés előnytelenségére céloztál cikkedben, nos, az sem igaz teljesen. Időnként persze rákényszerül az ember efféle hátrányos üzletekre, ugyanakkor nekem sikerült nem egy nagyon is előnyös üzletet kötnöm. Tudni kell, kivel és hogyan próbálkozz.)
Az adott tartomány ellenőrzésünk alá vonása azt eredményezi, hogy eggyel több főváros lesz a birodalmunkban, de csak akkor lesz belföldi kereskedelem is közöttük, ha már kifejlesztettük a megfelelő technológiát, az pedig nem a kutatási fa gyökerénél van.

Nem tudom, milyen fokozaton és mennyit játszottál a játékkal, de azt állítani, hogy a diplomáciai képernyőt szinte nem is kell használni, elég merész kijelentés. Véleményem szerint ebben a játékban egy jó parti esetén körönként átlagosan legalább egyszer meg kell nyitni ezt az ablakot. Bonyolultabb helyzetekben bizony van, hogy többször is: az ember kitalál valamit, megnézi a diplomáciai képernyőn, mik az esélyei, tovább nézelődik a statisztikai nézetben, visszatér a diplomáciára, gondolkodik, számolgat, töpreng, végül lép, egyszerre akár többet is. Nekem volt olyan köröm, amelyben, hosszú kalkuláció eredményeképp két békekötés, egy másik oldallal való szövetségkötés történt, mindezek finanszírozására még egy üzleti megállapodást is kötnöm kellett megint csak más nemzettel. Ritka amúgy az ilyen termékeny és szerencsés diplomáciai kör. (Itt jegyezném meg: a diplomáciai lehetőségek messze nem merülnek ki az általad sugallt területvásárlás, királyi házasság és hadüzenet opciókban.)
Azért sem értem ezt a háborút preferáló hozzáállásod, mert az Imperial Glory éppen hogy nem a totális háború szisztémát követi. Más fórumok attól zengenek, hogy a Total War-ban alkalmazott stratégiák ebben a játékban baromira működésképtelenek. Az IG (becézzük így, elismerőleg azonos rövidítésben egy hazai játék-legendával) nem enged tenni semmilyen lépést meggondolatlanul, valamennyi cselekedetünknek érezhető következményei vannak. Ráadásul a diplomáciai és politikai rendszere igen kifinomult és nagyon is a fair-play elvet követi, azaz betartja és betartatja veled, játékossal is a szabályokat. A szerződések kötelező érvényűen megszeghetetlenek, nincs olyan, hogy szövetség alatt mégis betámadunk. Sőt figyelembe veszi az egyes kapcsolatok tranzitív hatását is, még "sőtebb" ki is használja és trükközni is képes. Volt, hogy nagyon aljasul megszívatott.
A politikai rendszer olyannyira kifinomult, hogy komoly büntetőpontokkal jár, ha például egy békekötést túlságosan hamar egy újabb háborús üzenet követ. Láttam erre példát a játékban, nem saját bőrömön tapasztaltam meg, hanem az AI viselkedett így kényszerűségből - meg is büntette őt a játék, annak rendje és módja szerint. Sorolhatnók a finomságokat még tovább, fölösleges. A játék politikai rendszerének kiismeréséhez több partit is le kell játszani.

A küldetésekről annyit, hogy ez egy nagyon szerencsétlen elnevezés (Quest az angol nyelvű játékban is), és rosszul is magyarázzák. Nem olyan küldetések ezek, mint amilyenek általában a stratégiai vagy szerepjátékokban előfordulnak - ebben az értelemben tényleg nagyon szegényes része volna a játéknak. A küldetések inkább technikai-társadalmi-tudományos mérföldkövek, amelyekért komoly áldozatokat kell hozni, előfeltételeik vannak, például nagy mennyiségű nyersanyag összegyűjtése, kereskedelmi útvonalak kialakítása adott népekkel, bizonyos egységek legyártása stb. Amikor valamely küldetés előfeltételei teljesülnek, kiváltható lesz annak jutalma. És itt jelentkezik az erős különbség a "hagyományos" küldetésekhez képest: egyrészt a jutalom bármikor beváltható, azonban elképzelhető, hogy időközben megszűnik az egyik feltétel teljesülése (például csökken a lakosság, így nem teljesítjük már a kiszabott limitet), vagy más nemzet is teljesíti a feltételeket, és elhappolja előlünk a jutalmat, merthogy minden küldetés minden népre érvényes és csak egy példányban érhető el. Másrészt a jutalom elnyerésekor a megtermelt, előírt erőforrásokat be is áldozzuk, vagyis, ha mondjuk 2500 fő népesség és 2 osztag gyalogság volt a feltétel, akkor a jutalom kiváltásakor ezek mind eltűnnek.
Na, nem olyan egyszerű ez, ugye, de hamar rájöhet az ember, ha játszik kicsit a játékkal.

A csatákat tényleg sokan szidják. Becsülöm benned, Gerry, hogy te végre nem panaszkodtál a "pause alatt nem lehet parancsot osztogatni" döntés miatt (mára már van patch, ami, ha ezt konkrétan nem is valósítja meg, lassítani és gyorsítani engedi az időt). Azon meg kicsit csodálkozom, de örülök is neki, hogy nem panaszkodtál amiatt sem, hogy nincs úgymond morál a csatákban - persze, ez sem igaz így.
Ha valaki képes elvonatkoztatni a Total War sorozattól, képes megérteni az Imperial Glory szabályrendszerét, az efféle játéktípus - már ha van ilyen - IG-féle interpretációját, akkor hamar rájön, hogy úgy jó, ahogy van. Attól, hogy nem veszünk el a részletekben, hanem minden követhető és átlátható, még nem válik túlontúl egyszerűvé a játék.
Az IG igazi kihívás: tervezést, számolást igényel, meg némi hajlamot az alattomosságra. Olyan, mint egy nagyon komplex és jól kitalált táblás társasjáték.
És szerintem a csaták során sem viselkedik ostobán, minden hibája ellenére, sőt nagyon is jól ki tudja használni a terepet, a formációkat, ügyesen manőverezik és igyekszik, amikor kell, lőtávon kívül maradni. Én legalábbis ezeket vettem észre, és fórumokat olvasgatván megállapíthatom, meglátásommal nem vagyok egyedül.

Végezetül, ha már cikkedben is jelen van a Total War sorozattal való összehasonlítgatás, én is mondanék valamit, bár ellenzem ezt a fajta összevetését a két játéknak. A seggünket a földhöz vernénk, ha a Rome Total War koncepció, kidolgozottság és az AI tekintetében az 1.2 nagy hiánypótló patch után ott tartana, ahol az IG tartott már az eredeti verziójában.
766 levél
Válasz 05.08.17. 12:12
PC Dome
Ez a téma az alábbi cikkhez kapcsolódó hozzászólásokat tartalmazza:
Imperial Glory (Ismertető)

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.