Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Az ideális munka vs. munka a valóságban : milyen dolgozni / felsőoktatásban tanulni ( tapasztalatok, vélemények )

31927 levél
Válasz 07.06.19. 04:03 #11
szbszig
Egyébként van benne valami. Csak a mai esetet hadd emeljem ki például: Témalaborból kellett ilyen 15-20 perces kiselőadásokat tartani a féléves saját munkáról. Na most, az emberek többsége végighadarta a saját 15 percét úgy, hogy az átlagos hallgató, aki az adott témáról még sose hallott, kb. a harmadik mondat közepén teljesen elveszítette a fonalat. De hát muszáj volt, mert csak így fért bele az időbe, és minél több dologról beszélsz, annál meggyőzőbb. Bevallom, én is így csináltam. Aztán előadás után a témavezetőim mindketten megdicsértek, hogy nagyon jó volt. Hát, én nem voltam annyira elragadtatva magamtól, mert tényleg végig olyan érzésem volt, hogy rajtuk és rajtam kívül senki se ért az egészből semmit, még azt a pár tanárt is beleértve, akik akkor éppen bent voltak a teremben. Így meg akkor mi értelme az egésznek?...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
5240 levél
Válasz 07.06.18. 12:47 #10
Pras
Még milyen marhajó, hogy most megyek egyetemre. Barátom pedig pont Debrecenbe, igaz, építésznek, és neki elhiszem, hogy ő ezt AKARJA (a szülei gyak. parancsa ellenére). Amúgy én is elgondolkodtam azon, hogy bár egy papíron igen jó iskolába jártam (Szhely NLG), és sosem voltam valami háddetanulok, de az utolsó évben azért megszenvedtem a két nyelvvizsgáért, a 80%-os emelt fizikáért, egyátalán: a felvételimért, a pontjaimért - kérdés, hogy volt-e értelme? 130-as mechatronikára szeretnék menni, mert szagról ez tűnik számomra a legérdekesebbnek, de simán benne van a pakliban, hogy valójában egy 86 pontos kis nevenincs szak lenne az, ahol igazán jól érezném magam, és lehet, hogy ott finoman szólva sem keresném hülyére magam, de "legalább" élnék.
Az ilyen rohadt döntések mindegyike zsákbamacska.
DVCVNT VOLENTEM FATA, NOLENTEM TRAHVNT - Lucius Annaeus Seneca
31927 levél
Válasz 07.06.18. 12:45 #9
szbszig
Igazából, ha most stílszerű akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy megint nem érek rá válaszolni, mert most estem haza az egyik vizsgáról, és holnap máris következik az újabb, amire még nem is tanultam...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
3933 levél
Válasz 07.06.18. 12:35 #8
Samu G
Hát én vizsgaidőszakon kívül (max a 14.ik héten) illetve nyáron sosem tanultam. Viszont tényleg legtöbb emberen láttam a görcsöt. Én pont azért vettem könnyedén mivel kellő nyugalommal álltam neki, nem paráztam, s rájöttem hogy a gondolkodás SOKKAL többet használ mint a magolás. Ez a hozzáállás ami könnyűvé tette számomra (bár erre lehet születni is kell kicsit)

Bár orvosin is vannak húzós tárgyak, emberek, de ilyen gépszerű buktatás azért nincs - szigorúság az persze van, dehát kell is azért it tudni a dolgokat ha az ember emberélettekkel "játszik" (nekem csak egy olyan vizsgám volt a 6 év alatt amikor inkorrektnek éreztem a vizsgáztatót).És már 1 évtől kezdve mint kolléga kezelnek (ebből is jön a szigorúság), szóval azért emberközelibb (mint mondjuk egy műszaki), ráadásul itt nem is cél a hallgatók buktatása mint máshol.
Szóval ilyen szempontból sokkal emberibb az orvosi mint más (első éveket túl kell élni, s a gyakorlati tárgyak már könnyedebbek - bár ez minden egyetemre igaz : első években szivatják az embereket, ezeket túléled akkor sokkal könnyebb lesz)
Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!
509 levél
Válasz 07.06.18. 12:13 #7
Muad-Dib
Olvastam, amit írtál, köszi a hosszú gondolatsort... Egy valamiben viszont nem tudok egyetérteni, nem tudom elhinni, hogy pont egy volt orvostanhallgató mondta ezt.
Ezt a mindig csak lazán kell venni, nem aggódni semmin, néha kicsit tanulni, de csak annyit amennyit kell, ez egyszerűen nem igaz egyetemen. Nem így megy, főleg olyan szakon, ahol rendkívül fontos és összetett a gyakorlat. Ha így végezném az egyetemet, hogy kicsit tanulni kell, csak lazán, amennyit muszáj, akkor még ennyire sem lennék képes mint most, rohadt sokat és állandóan kell tanulni, sokszor nyarakat végig és ha orvosira jártál, akkor ezt te is jól tudod. Programozásból 9 hónapot tanultam végig keményen az életemből ( ami ebből zavar, hogy mindezt full egyedül, mert az egyetemi gyakorlat nem segít túl sokat ) és így is szerencsésnek érezhetem magam, hogy azok között lehetek, akiknek egy év csúszással sikerült megcsinálniuk a gyakorlatot.

Egyébként nincs a tanulással baj, mindig is sokat tanultam, a baj azzal van, ha kevés a gyakorlat és úgy érzi a hallgató, hogy nem kap kielégítő magyarázatot, segítséget a tanulásához, úgy érzi, hogy magára marad mindennel és ha mindez egy olyan szakon történik, ahol óriási a követelmény és nagyon nehéz a gyakorlat, akkor az egész olyasféle reménytelenséget sugároz, aminek a megtapasztalását nem ajánlom senkinek. Másrészt egy olyan szakon, ahol az emberek húzása gépszerűen, iparba megy ( tudom, hogy azért ez több helyen így megy, nem azzal a szakkal akarok dobálozni, ahol én vagyok, ez megy keményen jogon, orvosin és még néhány szakon ), ahol az a jó tanár, aki meghúzta az évfolyam 80%-át és így a legtöbben éveket ( 2-3 ) csúsznak, nagyon nehéz reális képet kapnia a hallgatónak arról, hogy mire is képes valójában. És ennek a reális képnek a hiánya, vagyis a megalapozott, valós tudás visszaigazolásának a hiánya olyan szinten demoralizálja az embert és rombolja szét a lelkesedését, hogy nem csoda, hogy elmegy az ember kedve az egyetemtől... Utálom a Debreceni Egyetemet, mármint azt, amibe itt belekóstoltam.
5202 levél
Válasz 07.06.18. 08:58 #6
Skorpio90
Hova lett az aláírásod?
Die Hard 13 - Az élet most aztán már k*rva drága!
3933 levél
Válasz 07.06.18. 08:50 #5
Samu G
Ideális, ember személyiségéhez illő munka létezhet (persze nem biztos hogy mindenkire igaz), én pl. szerintem megtaláltam. A probléma inkább abban van hogy mikor elkezdessz dolgozni, rájössz, hogy nem úgy működnek a dolgok ahogy kellene, és jön a sok idegeskedés (bár ha ez ember nem húzza fel magát a hülyeségeken nagyon jól el lehet lenni).

Bár ahogy látom neked inkább a pályaválasztással és az egyetemmel van gondod inkább. El kell fogadni hogy BÁRHOVÁ mész, mindenhol vannak számodra érdektelen, idegesítő tárgyak, ezeket az ember felfogja mint szükséges rossz. Viszont mindenhol megtalálható az a terület ami az embert megfogja (bár sokszor nem is maga a terület, hanem egy kiváló tanár az aki miatt az ember orientálódik).
Amit leírtál abból nekem az tűnik hogy bárhová mész is a felsőoktatásban nem találod a helyed, nem a szakkal, hanem magával az egyetemmel (úgy általában) van bajod. Biztos mert rosszul fogod fel : át kell értékelned magadban a dolgokat. (nekem életem legszebb 6 éve volt az egyetem)
Mindíg csak lazán kell venni, nem aggódnmi semmin. Néha vizsgázni kell, arra az ember egy keveset tanul, és annyi. Nem kell beledögleni, mindennel csak annyit kell foglalkozni amennyit muszály, és máris nem veszi el a kedvedet az érdekes részektől...(persze ezt nem lehet tanulni, erre rá kell érezni)
Ezután az ember már jól érzi magát bárhol (bár ha a vizsgák sehogysem akarnak menni, akkor előbb-utóbb el kell gondolkozni : alkalmas, képes vagyok e erre??? Mert felesleges minden évet kétszer járni, bukdácsolva végezni : nem lennél jó szakember. Ilyenkor kell könnyedebb területet választani (volt nálunk is aki még fölöttem kezdett eggyel, most meg jön vizsgázni hozzánk a patológiára (3.-ad éves) - 4 év mínuszban van mire harmadéves lett...

A szakmába vetett hit mint olyan szerintem egyetem nagyon kevesekben létezik. Persze mindenki mondja,de én csak nagyon kevés emberen vettem észre (pedig az orvosi elvileg ilyen kell hogy legyen). Egyszerűen érdekli az embereket a terület, s itt kötöttek ki. Két eset van : vagy egy jó középiskolai tanár, vagy pedig családi példa miatt kerültek ide az emberek. Legtöbben ugyanúgy elvégezték volna bölcsészkart vagy jogot is mint az orvosit...


Ha magát egy munkát szeretsz (mert például izgalmas, érdekes) akkor nem a pénz a meghatározó. Persze ha jön a család el kell dönteni mit akarsz. De szerintem inkább érdemes élvezni a munkát, mint sokat keresni. Ugyanis az ember napjainak nagy részét a munkahelyén tölti. Ha ott szarul érzed magad, akkor az kihat a családra is, és előbb utóbb rossz vége lesz a dolognak (ha csak a munkatársak rosszak akkor csak munkahelyet kell váltani, de ha magát a munkát utálod, akkkor bizony szakmaváltás ajánlott mielött megkeseredett ember lennél). A pénzért halytani egész nap megiont nem szabad : hiába keresel sokat, ha nem tudod elkölteni, mert minden nap miután hazaérsz, fáradtan az ágyba esel és kész.
Glory, Glory Man United !!! Champions of England, Europe and the World!!!
5900 levél
Válasz 07.06.18. 06:28 #4
Dile
Jé, Muad-Dib
Welcome bekk.
"Yes, I know my enemies: they're the teachers who taught me to fight me. Compromise, conformity, assimilation, submission, ignorance, hypocrisy, brutality, the elite."
3999 levél
Válasz 07.06.18. 06:24 #3
drdani
a munkához annyit- mától megyek fűkaszálni stihl géppel egy gyárba
elég jól fizet, de rohadt fárasztó
Ahol a rendetlenség törvény, rendcsináló a lázadó!!
31927 levél
Válasz 07.06.18. 04:26 #2
szbszig
Na jó, ez most túl hosszú itt nekem éjszaka. Majd holnap...
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
509 levél
Válasz 07.06.18. 04:12 #1
Muad-Dib
Őszintén és komolyan szeretnék ebben a topicban egy számomra most ( és lehet, h később is ) nagy jelentőséggel bíró témával foglalkozni.

Egyre többet gondolkozom azon, hogy létezik-e ideális munka. Ha az emberből kiveszett a lelkesedés a munkája ( v. a választott főiskolai/egyetemi szak v. tanfolyam ) iránt a sok évnyi kemény és idegörlő tanulás, személytelen egyetem és oktatás miatt, vagy a rossz munkahelyi légkör, személytelen bánásmód, a megbecsülés és motiváció hiánya miatt stb, és az ember úgy érzi, hogy elege van az egészből, hogy rossz szakot vagy munkát választott, akkor mit jelent tulajdonképpen az, mi a valóságalapja annak, mikor azon kezdünk el gondolkodni, hogy lehetséges, hogy van egy olyan foglalkozás, ami valóban a személyiségemhez illő lenne, hogy van olyan munka, ahol ezek a könyörtelen körülmények nincsenek jelen? Valójában mi az alapja annak mikor arra gondolunk, hogy létezik ilyen ideális, minden ember számára ( személyesen ) megfelelő munkakör? Csak azzal van a baj, hogy rosszul választottunk, rossz szakra jelentkeztünk az egyetemen és nem a személyiségemnek megfelelő szakot, munkát választottam?

Máshol, mást csinálni lehet, hogy jobb lenne, nekem való? Ahol nincsen éveken ( egyetemen min. 5 ) át tartó kemény alapozás, ahol az ember megkapja a megfelelő figyelmet, motiválást, segítséget és tanácsadást? Valójában mi az alapja a csalódottságunknak? Miért gondoljuk azt, hogy mással foglalkozni emberibb és kényelmesebb lehet? Valóban van olyan munka, amit örömmel, szeretettel és lelkesedéssel csinálnánk, ahol nincs ott az állandó kell, az állandó kényszer? Lehet-e egy munkát önmagáért szeretni? Miért dolgozunk tulajdonképpen, elsősorban pénzért, vagy a munka öröméért?( Ez a kérdés első olvasásra banálisnak tűnhet, de ha komolyan foglalkoztat valakit ez a téma, el lehet rajta gondolkodni őszintén. ) Ha önmagunk és a család fenntartása a legfontosabb, akkor egy munka milyensége, a munka közben átélt lelki állapot milyensége ( lelkesedés, szeretet ) a kereset nagyságától függhet ( persze ettől még lehet unalmas és idegörlő a meló )? Ha arra gondolunk, hogy rosszul választottunk, mert nem tetszik a jelenlegi meló, akkor valójában nem a bánásmóddal, a törődés, odafigyelés, motiválás hiányával, az emberi kapcsolatok ( munkahelyi, iskolai ) kapcsolatokkal vagyunk kielégületlenek?

Ebben az illúzióban ( az idális munka illúziójában ) azért kezdtem el kételkedni, mert alig van olyan ismerősöm, aki az egyetemen ne csalódott volna valamilyen szinten abban a szakban, amit választott magának ( és én is közöttük vagyok, aki így gondolja ). Voltam már bölcsészen, készültem (inkább csak lélekben) orvosira, most meg programtervező matematikus szakon vagyok és igazából sehol nem éreztem azt, hogy húú, hát ez nagyon jó, közel sem. Most csinálom a PTM-et, de rengeteget szenvedek vele, az állandó tanulás, főleg a programozás ( az állandó megfelelés, a hibátlan programok írása a szerverre, a gyakorlati zh-k és a vizsga, pontosabban az ezekre való állandó, szinte szünet nélküli tanulás )szinte teljesen elvette a kedvemet az egésztől.

A lényeg, hogy nem tudom, hogy máshol jobb lenne-e. Több ismerősöm tanul orvosin, ugyanezt csinálják, napi 8-10 óra tanulás hosszú éveken keresztül. Semmi szabadidejük nincs, a legtöbben az első két év után elvesztették a szakmába vetett hitüket, lelkesedésüket és szeretetüket, tiszta depressziós minden ismerősöm az egyetemen, és én sem mondhatom el magamról, hogy elégedett lennék, egyáltalán nem vagyok az, máson sem jár az eszem, csak azon, hogy mit csináljak, folytassam a szakot, addig amíg bírom lélekkel és csak az összeomlás előtt hagyjam ott, vagy lehet, hogy tényleg rosszul választottam és van ideális hely, ami megfelelő lenne számomra. Ekkor eszembe jut az, hogy mindenhol iszonyatos hajtás van, a jogi egyetemtől kezdve, a műszakin át, az orvosiig. Mindenhol tiporják az embert és kreativitás helyett csak tanulás van ezerrel éveken keresztül.
Ráadásul lehet, hogy csak a figyelmet hiányolom? Van-e egyáltalán olyan egyetem, ahol figyelnek az emberre, vagy csak egy Neptun azonosító vagy egy ETR kód lenne, amivel azonosítani tudják?

A Sírhant Művek c. sorozatban elhangzott egy gondolat, amit egy pap mondott az egyik meleg barátjának, David-nek :

"Remélem megtalálja élete valóságát, de nem a lehetségeset, hanem azt ami jutott neked!"

Ez a gondolat azóta nagyon sokat járt a fejemben. Lehet, hogy az a gondolat : hogy ami lehetséges, az jobb annál, mint ami most ebben a pillanatban adott a számomra csak egy illúzió, ami nem hagyja békén az embert? Valóban jobb az, ami lehetséges, ami lehet, annál, mint ami adatott? Mondjuk a kérdés többértelmű, mert valóban előállhat olyan helyzet az ember életében, amikor az elviselhetetlen a számára és ekkor lehet, hogy valóban a lehetséges jobb felé kell törekednie, de így van ez minden esetben? Valóban jobb lehet máshol, másokkal, mást csinálni? Nem ugyanolyan lenne, mint most?

Remélem sokakat megindított ez a bevezető és szeretnének hozzászólni a témához, megosztani velünk a tapasztalatait, véleményét.

Ez a régi nickem ( Muad-Dib ), amit nem igazán akartam már használni, ugyanis sok régebbi hozzászólásommal már messze nem tudok egyetérteni és azonosulni, a legtöbb esetén sem a tartalmukat, sem a stílusokat nem tudom elfogadni, az évek alatt rengeteget változtam, komolyodtam, ezért nem akartam azokhoz a hozzászólásokhoz kötni magam, viszont csak ezzel a nickemmel tudtam új témát nyitni... újonnan Vash-ként vagyok elérhető.

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.