Hagy ajánlok egy remek regényt a "témában", a Fumax által 2015-ben itthon is kiadott
Közel a tűzhöz című alkotást Ryan Gattis tollából.
Hagy idéztem a nyitó alapvetését a tizenhét (!) nézőpontkarakter szemszögből megírt regénynek.
A TÉNYEK
1992. április 29-én, délután 15 óra 15 perckor az esküdtszék felmentette a Los Angeles-i Rendőrség három tagját, Theodore Brisenót, Timothy Windet és Stacey Koon őrmestert a Rodney King állampolgár ellen alkalmazott túlzott erőszak vádja alól. A Laurence Powell rendőrtiszt ellen felhozott hasonló vádban az esküdtszék nem jutott döntésre.
Nagyjából délután 17 órakor zavargások törtek ki a városban. Hat napon át tartottak, majd május 4-én, hétfőn véget értek, miután 10 904 lakost letartóztattak, több mint 2383 ember megsérült, 11 113 tűzeset történt, és az anyagi károk összértéke meghaladta az egymilliárd dollárt. Mindemellett 60 halálesetet tulajdonítottak a zavargásoknak, ám ez a szám nem foglalja magába azokat az áldozatokat, akiket az utcai összecsapások tényleges helyszínein kívül gyilkoltak meg a hat napig tartó kijárási tilalom idején, mialatt a lakosság jóformán semmiféle külső segítségre nem számíthatott sem a hatóságok, sem a mentőszolgálatok részéről. Mint azt a Los Angeles-i Rendőrség vezetője, Daryl Gates maga is kijelentette a zavargások első éjszakáján: „Előfordulhatnak olyan helyzetek, amikor az emberek segítség nélkül maradnak. Egyszerűen el kell fogadnunk ezt a tényt. Nem vagyunk elegen ahhoz, hogy mindenütt ott legyünk.”
Lehetséges, sőt igen valószínű, hogy azok a meggyilkolt emberek, akiket nem hoztak közvetlen kapcsolatba a zavargásokkal, valójában a lehetőségek és körülmények kegyetlen egybeesésének áldozatai lettek. Bármilyen váratlanul tört ki, majdnem 121 órányi anarchia egy 9,15 milliós megye 3,6 milliós nagyvárosában bőven elegendő időt kínált a különféle viták és régi sérelmek rendezésére.
Ez a történet ilyen esetekről szól.
Az első naphoz az alábbi idézetet választotta a szerző:
"
De akad egy érdekesebb kérdés is: miért tart mindenki újabb zavargástól, amikor állítólag javult a helyzet Wattsban a legutóbbi összetűzések óta? A fehérek egyre csak ezt kérdezgetik. sajnos a helyzet nem javult. Persze a negyedet ellepte a szociális munkások, adatgyűjtők, vista önkéntesek és akiknek a szándékai tiszták, akar a frissen esett hó. De valahogy mégsem változott semmi. Azóta is tele vannak az utcák a szegényekkel, a vesztesekkel, a bűnözőkkel, a mindenre elszántakkal, és szemmel láthatóan mindegyikben iszonyú energia buzog." - THOMAS PYNCHON, NEW YORK TIMES, 1966. JÚNIUS 12.
Ez egy kikúrt, erős, kibaszott jó regény, hitelesen megírt szereplőkkel. Ami nagy bravúr, mert tizenhét különböző, de egymás életére ható karakterről van szó. Ami alapján az elmúlt évtizedekben pl. a jelenlegi és a fergusoni események is teljesen "logikus" következmények. Hogy miért ennyire erős ez a mű?
- A regény nem bagatellizálja el, hogy a bűnözők között jelentős arányt képviselnek az afroamerikai és latino származásúak, de nem siránkozik afelett, hogy csak és kizárólag a körülményeik miatt csúsznak bele ebbe az életvitelbe, de nem is kendőzi el, hogy ez része annak.
- Nem ellensúlyozásként, hanem teljesen valóságosan láttatja, hogyan próbálnak meg normális életet is élni az ilyen körülményke között élők is és hogyan próbálnak kitörni.
- Benne van, hogy a rendőrség valóban azért is reagál úgy, ahogy, mert mélyen a társadalomba van ivódva a zsigeri, ösztönös reakció, hogy elkerüljön veszélyesebbé válható helyzeteket, és igen, ebben benne van annak igazságtalansága is, nem adott szituációkat néz, adott eseteket, hanem tudat alatt ott van az egész múlt.
- Őszintén ábrázolja, hogy nem mindenki a valós vagy vélt sérelmei ellen lázad fel és vezeti le a frusztrációját, hanem kihasználják a helyzetet: lopnak, gyilkolnak, leszámolnak.
- Az is a része, amit lentebb is írnak: nincs romantizálás, egyszerűen tényleg a történelem során a társadalmi problémák, feszültségek elérnek egy gyulladási pontra, amikor belobban az egész, és az emberben ösztöni/lényegi szinten meglévő erőszak kerül előtérbe.
Az 1992-es események óta majdnem eltelt három évtized, Ryan Gattis célja pedig szerintem az volt, hogy még a meglévő társadalmi változások ellenére is a korábbi társadalmi feszültségek, ellenétek ugyanúgy jelen vannak a hétköznapi világ álcája alatt, és ez igaz minden országra, ránk is az elmúlt hetek eseményeit nézve, vagy vehetnénk Franciaországot is (
itt ez a valós tapasztalatokon alapuló film, César-díjas, Cannes-ben elnyerte a zsűri díját, Oscar jelölt volt, és nagyon hasonló feszültségekről szól). Azonban, noha én is helytelenítek bármilyen erőszakot, főleg azt, hogy olyan rendőröket, embereket is atrocitások érnek az erőszakosabban fellépő tömegek részéről (akik között azok is jelen vannak, akiket kurvára nem érdekel az egész ügy, csak kihasználják az eseményeket), akiknek az égvilágon semmi köze ehhez, sőt, pont akár eme feszültségek ellen tesznek, DE könnyű a kényelmes, higgadt, nyugodt életünkben a billentyűzetünk mögül moralizálni.
Ha már témánál vagyunk, érdemes megnézni a 444 (tudom, tudom, egyeseknél ez már kiveri a biztosítékot, nem itt, de máshol már megkapnám a "lipsi" jelzőt
) két részes interjúját egy Serrano nevű bűnözői múlttal rendelkező rapperel (
I. rész,
II. rész). Függetlenül attól, hogy mennyire tekintjük őszintének (szerintem többnyire az), érdekes betekintést nyújt egy, a fentiekhez is köthető jelenségbe itthoni közegben. Van egy mondata, ami nagyon megfogott, ami nagyjából úgy hangzik, hogy "van, aki anyuci házában nyomja a gétéát, és neki az a bűnözői élet". És ez nem egyedi eset, ahol lakom, ettől keletre is elég menni egy és még egy várost, ahol vannak olyan (romák által is) területek, amiket a rendőrség nem feltétlen tud kezelni minden esetben.
Ezek alapján szerintem nyugodtan kijelenthetjük, még ha ez kurvára leegyszerűsítő is, hogy a nyugati fogyasztói társadalom mögött van egy atomnagy puskaporos hordó, és ha az egész "összeomlana" egy ilyen "enyhe" járványnál erősebb eseményeken túl, akkorát robbanna, amit mi, most elképzelni sem tudunk. A hétköznapi, iskolában, munkahelyen felszedett stresszből megnyilvánuló erőszak-élmények messze nem tudnak felkészíteni minket erre. Ezért "lepődünk" meg mindig az ilyeneken. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy hagyni kell eszkalálódni az ilyen eseményeket és nem kell tenni ellene, vagy akár megelőzni. Vagy azt, hogy helyes ez. Mégis szerintem ezek a problémák olyan erőteljesen és mélyen vannak jelen, hogy nem csupán a leszakadt rétegekben, hanem összcivilizációs szinten olyan változásokra lenne szükség, amely egyrészt felülírja az évszázados kulturális mintákat, másrészt olyan önként vállalt átalakítást igényelne az emberi pszichében, amire még legerőteljesebb propaganda és "átnevelés" sem lenne képes.