Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Nem számítástechnikai témák

»» Jeles napok, népszokások

27770 levél
Válasz 10.03.14. 01:28 #7
LordMatteo
Ma szábüszig nap van, ugyanis a pi szám nemzetközi napja (Amerikában 3/14 alapján március 14. és Arkhimédész 22/7 eredményéről július 22.)

És még a Google is hülyén néz ki ennek alkalmából
A kibaszás társas játék, sose feledd.
5241 levél
Válasz 10.02.02. 23:08 #6
Pras
Február 3.
Böjtelő hava, Balázs napja

Eredete

"Február 3-a a kultuszban, névadásban, népszokásokban oly népszerű legendás Szent Balázs napja. A hagyomány szerint örmény volt, a kisázsiai Szebaszté püspöke. Számos csodája ismeretes. Egy nap egy rémült anya kereste fel, mert fia a torkán akadt halszálkától fuldokolt. A szent megáldotta a fiút, és a szálkát eltávolította a torkából. Más alkalommal egy asszonynak visszaadta a disznaját, melyet egy farkas rabolt el. Az asszony hálából gyertyát adott neki és „kóstolót” a disznó húsából. A szent püspök az üldöztetések idején egy hegyi barlangba húzódott, ahol vadállatok őrizték, melyek kezes bárányként hajlottak szavára. A római helytartó azonban ott sem hagyta békén a remete püspököt, s oroszlánokból, medvékből, farkasokból álló testőrsége sem menthette meg, mert nem engedte harcolni őket. 316 táján végezték ki." (Jankovics)

Kötődő szokások
Szent Balázs elsősorban a torok, a kikiáltók, énekesek védőszentje (keleten a VI., nyugaton a IX. századtól). Erre utal a halszálkától megmentett gyermek legendája. A gyermekhalandóság okai közt régen az élenjáró torokgyík (diftéria) ellen a katolikus és görög vallású anyák Szent Balázshoz fordultak. Balázs-napkor a templomba vitték a gyermeket, akinek a torkához a pap két keresztbe tett, vagy Y alakban hajlított és összekötött gyertyát tartott, miközben a balázsáldás szavait mormolta. Almát is szenteltek ilyenkor, melyről hitték, a torokfájás ellen alkalmas gyógyszer. Ez volt a balázsolás, vagy Balázs-áldás. Ezért szokták a szent püspököt keresztbe tett gyertyákkal is ábrázolni. A legenda azonban halszálkát említ, nem betegséget, és ez arra utal, hogy Balázs már a nagyböjt szentje, a hal ugyanis böjti étel. Való igaz, hogy a böjt kezdőnapjának, hamvazószerdának legkorábbi időpontja Balázs napjára következik.

Nem keverendő össze a balázsjárással, amely az iskoláskorú gyermekek házról házra járó, adománygyűjtő, iskolába hívó, köszöntő szokása. A színjátékszerű formáktól az egyszerű köszöntésig terjedtek a változatok. Feltehetően a kezdetben a tanítóval együtt, később csak a tanítványok egyedül járták a falut, énekeltek, melyért ajándékot (szalopnnát, babot, zsírt, tojást) kaptak, ami a tanítót illette - gyakran díjlevelükbe is belefoglalták. Hozzá kell tenni, a tanító sűrűn megvendégelte az adománygyűjtőit. A legrégebbi szöveg 1650 tájáról maradt ránk. A Dunántúlon, az Ipoly és a Nyitra környéki falvakban, a Csallóközben maskarába öltözött gyermekcsoportok jártak házról-házra. Egyikük Balázs püspököt személyesítette meg - fején papírdüveggel -, akit fakardos katonák kísértek. Nyársat is vittek, amire feltűzhették a szalonnát, kolbászt.

Időjárásjóslás
Bácskában, ha ezen a napon esik, akkor nyáron jég veri el a termést. Baranya vármegyében illetve szeged környékén is ezen a napon a szőlő négy sarjában megmetszettek egy-egy tőkét, hogy a madarak ne bántsák a termést.
DVCVNT VOLENTEM FATA, NOLENTEM TRAHVNT - Lucius Annaeus Seneca
5241 levél
Válasz 10.02.02. 12:43 #5
Pras
@Gobiakos: Valóban, a "népszokások"-ra kerestem rá, oppálá. Jogos. Mindamellett ennek a témának a tartalma _csak_ a néphagyományok, arról ott - olvasatomban - nemigen volt szó. Ilyen szempontból szerencsétlen a címválasztásom, de jobbat most sem tudok.

@szbszig: Lesz is róla szó - holnap!
DVCVNT VOLENTEM FATA, NOLENTEM TRAHVNT - Lucius Annaeus Seneca
31934 levél
Válasz 10.02.02. 11:18 #4
szbszig
Eléggé ismerem ezt a részét, mert a nagymamámnak február 2-án van a születésnapja, nekem meg ugye február 3-án a névnapom. Úgyhogy a balázsáldást is hozzávenném még ehhez a kultúrkörhöz.

Azzal viszont nemrég találkoztam csak, hogy a medvés időjóslásnak más nemzeteknél is van megfelelője. Például az amerikaiak mormotával csinálják gyakorlatilag ugyanúgy, ez náluk a Groundhog Day.
Serbia is like Nokia: each year a new model, and it's getting smaller.
12091 levél
Válasz 10.02.02. 10:59 #3
Gobiakos
Pras: minden tisztelem a tiéd, de ez a téma már létezik a Dome-on (anno még én nyitottam) és szerintem ezek a dolgok ott is ugyanúgy megállnák a helyüket. Sőt, örülök, hogy valaki még gondolkodik hasonlóan, mint én...
5241 levél
Válasz 10.02.02. 01:59 #2
Pras
Február 2.
Böjtelő hava, Gyertyaszentelő Boldogasszony napja


Eredete
Az ünnep gyökerei Rómáig nyúlnak vissza, ahol ez a nap a tavaszkezdő nap volt, mikoron fáklyás engesztelő felvonulásokat tartottak (Februa-ünnepségek) a megtisztulást szimbolizálandó a templomok, bálványok körül. A keresztény kultúrkör – sok esetben tett így – „gyakorlatilag” átvette az ünnepet, már a hetedik században gyertyás körmenetek indultak, a szentelt gyertya maga egyike a legrégebbi szentelményeknek. Magyarországon a 12. században terjedt el a gyertyaszentelés, de már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI. századbeli Hahóti-kódexben is előfordul. A Pray-kódex tanúsága szerint a középkorban ezen a napon először a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg azután a gyertyákat. Az ünnep egyik „apropóját” az adja, hogy ezen a napon „mutattatott bé a (jeruzsálemi) templomban a Krisztus Jézus a Mózes törvénye szerint”. Nevezik tehát „bemutatás ünnepének is.” Összességében tehát a gyertyaszentelés révén a krisztusi megtisztító tűz birtokába juthatunk. „A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja.” (Tőkés)

Kötődő szokások
Ezen a napon a templomba kell járulni a megszentelendő gyertyákkal. Ezt követően a gyertyákat a sublótban, ládafiában tartották, szalaggal átkötve a falra helyezték vagy valamelyik szentképre akasztották. „Felhasználása” sokrétű volt. Ha újszülött volt a háznál, mellérakták égni, hogy keresztelésig el ne cserélhessék a rossz szellemek a gyermeket. Gyertyát égették a súlyos beteg, és a halott mellett is. Tápiószentmártonban (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye) a haldokló kezébe szentelt gyertyát adtak, hogy annak fényénél múljon ki a világból. Mindenszentek és Halottak napján, de húsvétkor és karácsonykor, nagyobb ünnepeken szintén meggyújtották. Orvoslásra is használták, például a felpuffadt hasú betegnek a hasára rakták, majd az égő gyertyát leborították valamilyen edénnyel, pohárral, hogy az elalvó láng „kiszívja a betegséget”. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hiedelem volt, hogy vihar, égzengés, villámlás, jégeső alkalmával is szentelt gyertyát kell gyújtani. Roppant érdekes, hogy a szegedi táj népének hagyománya szerint a világ végén, amikor három napig sötétség lesz, csak a hétszer szentelt gyertya fényeskedik majd, ezért minden család igyekezett a búcsúkban díszes gyertyákat vásárolni, azokat hét esztendőn keresztül megszenteltetni és a szobában tartani.

Időjárásjóslás
Általánosságban, ha ezen a napon jó az idő, akkor későn tavaszodik.
„Gyertyaszentelő napján / Farkas ordítson duplán, / Mert ha nap süt s olvad, / üres marad ól s pad!”
Illetve ”Gyertyaszentelőkör / ha esik a hó, fúj a szél / nem tart sokáig a tél.”

Ilyenkor „esedékes” a közismert medve árnyéka-időjóslás is.
Végül ehhez kapcsolódóan egy érdekesség, de csak, hogy teljes legyen a kép:
„Claude Gaignebet feltevése szerint ez a babona a naptárrendszer félreértéséből született. A francia tudós úgy véli, hogy a medvének nem nappal, hanem éjjel kellene megnéznie az árnyékát, kiderítendő, telihold van-e vagy sem (már a félhold is vet némi árnyékot, teliholdnál olvasni is lehet). Az időjóslásnak, legalábbis naptári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor telihold van, messze esik — no, nem a tavasz, de a böjt végét jelző tavaszünnep: a húsvét. Ha újhold lévén, az orráig sem lát a mackó, hamarost itt van (a Húsvét), március 22-én, a csillagászati tavasz beköszöntekor. Szép, szép, de mi köze ehhez a medvének?
Őseink a medvében a legfőbb (állat)istenséget tisztelték, a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát (a régiek e kettőt összekapcsolták). Téli álmából való február eleji ébredése, valamint az, hogy ekkor hozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének jelképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban.” (Jankovics)
DVCVNT VOLENTEM FATA, NOLENTEM TRAHVNT - Lucius Annaeus Seneca
5241 levél
Válasz 10.02.02. 01:42 #1
Pras
Tiszteletem!

Talán nem ismeretlen Előttetek, ahogyan blogomban néhanapján osztom az észt, hogy „Népszokások”, meg „Hagyományaink”, satöbbi. Úgy határoztam, talán pozitív fogadtatásra talál, ha a sirámaimra tettekkel válaszolok, a magam szerény keretein belül. Azt találtam ki, hogy – érdeklődésre való tekintettel sűrűbben vagy ritkábban az ünnepek fontosságát tekintve – igyekszem a fontosabb napokon hozzászólást írni a fórumba arról, miről nevezetes az épp folyó nap hagyományainkban. Egyfajta „real-time kalendáriumot” próbálok tehát kialakítani. Célom, hogy mind magam, mind Ti jobban megismerhessétek kultúránk ezen szegmensét, ha érdeklődtök. Valószínűleg nem lesz mindig időm szépen vezetni a dolgot, ha valami komolyat mulasztok, visszamenőlegesen pótolom.
Nyilvánvaló, hogy a blogomba nem írhatok – és nem is kívánok – két-háromnaponta, ezért választottam a fórumot. Igyekszem majd „holtidőkben” hozzászólni, ennek ellenére elnézéseteket kérem, ha a téma zavaró lenne naponta a friss témák között. Ha problémás, természetesen „leállok” a „kísérlettel”, ha pedig épp ellenkezőleg, hozzászólásaitokat is szívesen várom.
DVCVNT VOLENTEM FATA, NOLENTEM TRAHVNT - Lucius Annaeus Seneca

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.