Watch Dogs 2
Bejelentkezés
Elfelejtett jelszó

Regisztráció
[x]

maradj bejelentkezve

Fórum

Beszélgetés a játékokról

»» Mit játszottál végig legutóbb? Értékeld!

4065 levél
Válasz 16.09.11. 16:28 #488
xeLaR
Shadowrun Returns
Már egy jó ideje szemezgetek a játék kipróbálásával, és nemrég be is fejeztem. Nem volt egy túl hosszú RPG, nem is volt túlzottan érdekes története, meg könnyű is volt vmelyest (habár csak magamat okolhatom miatta, eszerint nem normálon kellett volna kijátszani), de összességben nem bántam meg, hogy kipróbáltam. Nem ismerem annyira a Shadowrun univerzumot, ez pedig egy jó kezdési pont mindenki számára. A látványvilág nem a legszínvonalasabb, de jól hozza a sötét cyberpunk hangulatot, ami elég is neki. Az előzőleg problémák nagy része főleg az egyszerűségből adódik. A történet bár jól bemutatja a világot, ám ezt sablonokkal és kiszámítható cselekménnyel teszi. Példának okáért egy sorozatgyilkos legújabb áldozatának a helyszínelésénél lehet beszélni egy orvosi köpenyt viselő NPC-t, akire azt a leírást kapjuk, hogy a legrondább elf, akit valaha láttunk, aki emellett tesz egy sejtelmes megjegyzést is, mielőtt elrohan. Hmm, vajon ki lehet Ő? Meg vajon a játék elején említett jótékonykodó vallási szervezet vajon később kap-e vmi szerepet? Szal ki lehet találni, hogy merre fog menni a sztori. Sajnos a karakterek is sablonok, és bár kapnak jó szövegeket, mégse hagynak maradandó nyomot. A történet szempontjából a játékmenet se túl érdekes. Nagyon lineáris egy szerepjátékhoz képest, minimális mennyiségű mellékküldetés van, úgyhogy csak a fő sztoriszálra lehet hagyatkozni. A küldetések elvégzéséért kapott karma pontokat bőkezűen adományozza a játék, ami egyrészt jó, mert legalább gyorsan fejlődik a karakterünk, másrészt viszont sokszor tűnt úgy, hogy azt a mennyiséget nem érdemeltem ki. A karakterfejlesztés egyszerű és érthető, és meglepő módon még rugalmas is, nagy szabadságot ad, hogy milyen karakterrel szeretnél menni. A vehető tárgyak száma limitált, igazi választék nincs, társainkat nem lehet felszerelni, de úgy igazából társaink sincsenek, mivel többnyire csak noname muksókat vihetünk magunkkal küldetésekre (pár kivétellel persze). Magát a harcot az XCOM-éhoz tudnám hasonlítani, csak sokkal könnyebb, legalábbis a lőfegyverekre tápolt karakteremnek az volt. A jó sok "negatívum" ellenére azonban mégsem éreztem rossznak a játékot. A harc szórakoztató volt, jó volt fejleszteni a karakterem, jó volt megismerni ezt a világot. Szal elvoltam vele. Nem egy nagy szám, de kezdésnek nem volt rossz. Remélem a folytatás kicsivel jobb lett.

Broken Age
Szóóóóóóóval...elég nagy a negatív visszhangja a játéknak, és most már értem miért. Egy elég kellemetlen kettősség van jelen benne, ami sajnos nem a két karakter történetére bontható szét, hanem a játék két felére. A története jól indul, van két karakter, akik változtatni szeretnének körülményeiken. Az egyik szeretne kitörni a túlságosan aggodalmaskodó számítógépe markából, a másik pedig egy a világát veszélyeztető szörnyet szeretne megölni. Mindkét sztoriszál érdekes, számomra meglepő módon a lány, Vella történései fogtak meg, ami valszeg amiatt van, mert a világának több helyszínét járja be, mint az űrhajójába zárt fiú, Shay. A játék első felének a nagy problémája csak annyi, hogy maguk a feladványok, a kaland pofonegyszerű. Ez nem egy óriási negatívum, kellenek az ilyen játékok a fiatalabb korosztálynak, csak a régi motorosoknak ez csalódást okozhat. Lényeg azonban az, hogy a játék első fele mondhatni rendben van. Aztán a második fele számomra vhogy elrontotta az egész élményt. Először is a játékmenet nehezebb lett, több tárgyat kellett felvenni és használni, több a feladvány...csak sajnos az idegesítő fajtából. Megmaradtak még az egyszerűbb feladványok is, de akadtak olyanok is, amelyek feleslegesen megkombinálták a teljesen egyszerű megoldást. Olyan feladvány is van, ahol a két karakter között kell váltogatni, mert a másiknál van a megoldás. A probléma ezzel viszont az, hogy ezekre a megoldásokra saját maguk jönnek rá, miközben ez lehetetlen lenne. Logikátlan. A történet pedig...végülis megcsavarták pár dologgal a sztorit, csak azok kb. a semmiből jönnek, az első felében felvetett kérdésekre lennének a válaszok, csakhogy azok még több kérdést vetnek fel, választ pedig nem kapunk. A vége pedig nevetséges, mivel semmiféle lezárást nem hoz. Van még mindig egy veszélyforrás, ami mindkét karakterre kihatna, de az elfelejtődik. Ez a második fél pedig rávilágít sajnos arra a fontos tényre, hogy a karakterek nem túl érdekesek, se nem viccesek. A látványon kívül (ami tényleg pazar, a játék legerősebb pontja) nincs semmi, ami maradandót hozna. Ez már nagy probléma. Játszható a cucc, kisebbek jól elszórakozhatnak vele, de igazán maradandó élményt csak a lezárásával hoz. Csalódottságot.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
795 levél
Válasz 16.08.28. 22:45 #487
quervo
Inside

Fél napos kaland, nem túl nehéz, pár helyen kell csak gondolkodni, tényleg olyan, mint a Limbo. Csak milliószor betegebb. Az utolsó fél óra elég WTF.
31905 levél
Válasz 16.08.03. 00:51 #486
Creativ3Form
Batman The Telltale Series - Episode 1: Realm of Shadows

Remek kezdése a Telltale féle Batman kalandnak. Az eleje kicsit lassan indul be, de ez már-már a szokás hatalma a Telltale srácoknál. A történet még messze nincs kibontakozva, és 100%, hogy jó pár nem várt elágazás bejön majd a későbbiekben, de ami eddig történt az kiváltott belőlem egy NEBAAZZZZ érzést.
Külön öröm és hatalmas pozitívum, hogy a Batmanos részek nem merülnek ki az agyatlan "kiverem a szart is a rossz fiúból" jelenetekben, hanem bizony nyomozás is akad benne. Aki játszott az Arkham sorozattal, azon belül is a City-vel vagy az Arkham Knight-al, az nagyjából tudja, hogy mi lesz a menete. Van egy helyszín, meg kell keresni a nyomokat, párosítani kell őket és ha ez megvan, akkor összeáll a történet, és szépen letudod játszani magadnak, hogy mi is történt. Remekül van megoldva, jól használható és átlátható, piros pont érte a Telltale srácoknak. Visszatérve a kiverem a szart részhez...a játék rád bízza, hogy te a "töröm csontod" Batmant, vagy inkább csak az "eltöröm a csontod, ha nem beszélsz" Batmant játszod. Mivel a történet szerint Batman még nem az a Batman, akit megszokhattunk, hanem egy friss hús, akit nem ismernek annyira az emberek, így az efféle döntéseink is befolyásolják majd valszeg a későbbiekben a megítélésünket. Nemcsak az emberek szemében, hanem pl. Gordon felügyelőnél is. Érdemes tehát minden apró kis döntésünket jól átgondolni. Ha kell, lépjünk ki kicsit a PAUSE menübe, nekem is volt olyan szitu, amikor így tettem.
Összességében tehát nagyon elégedett vagyok, és a Steamon olvasott sok "bugos a PC-s port" hiedelmeknek se kell hinni...nincs vele semmi gond. Vagy csak mákom volt, és azért nem találkoztam egy bugal se. Ne habozzatok hát beszerezni, de tényleg csak akkor, ha szeretitek ezt a stílust, amit a Telltale srácok képviselnek.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
31905 levél
Válasz 16.07.29. 23:48 #485
Creativ3Form
Felírtam a kívánság listámra, köszi az ajánlást. Jónak tűnik.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
51820 levél
Válasz 16.07.29. 23:07 #484
Barthezz
Nah így már egész biztos, hogy ősszel beszerzem, csak ne lenne ennyire borzasztóan rövid. Olyat is hallottam, hogy vki megvette Steamen, végigjátszotta 2 órán belül, és utána visszakérte az árát. Ez mondjuk nyilván pofátlanság és azért első végigjátszásra nem valószínű a 2 óra, hacsak nem leste meg előtte youtube-on az egészet (amivel mondjuk az értelmét veszi el a játéknak), de a rövidségét jól kifejezi ettől még ez a történet. És ez az egyetlen dolog, ami miatt a 20 eurót sajnálom, mert minden más tényezőben eddig is biztos voltam, hogy minőségi játékot tettek le az asztalra, oylat, amit nem felejt el az ember sohasem. De egy egydélutános, pár órás szórakozásért ennyit elkérni, hát nem tudom...

Viszont lesd meg másik topicban az ajánlásom, mert ami értékelést írtál az Inside-ról, ezt copy paste be lehetne tenni a Monochroma értékelésére is. Az utolsó 20-25 perc maradandó emlékként égett be ott is az agyamba. Ráadásul az említett utólagosan kijött videok révén (amit érthetetlen módon trailerként kezelnek) majdnem teljeskörű magyarázatot is kapunk az eseményekre. Az egyetlen hiba ott is a rövidség, a nettó játékidő bő egy óra, a bruttó játékidő b. 4 óra, a secretekkel pedig 5-ben áll meg, de 10 euróért megéri. Ráadásul most olvastam, hogy egy új patch is kijött hozzá, amiben kényelemsebbé tették az irányítást.
31905 levél
Válasz 16.07.29. 22:43 #483
Creativ3Form
INSIDE

Hát...ez...így...most...kicsit...hátna. Az egésznek a hangulata végig nyomasztó, de egyben zseniális is! A zenei aláfestés ritkán jön be, mindig akkor amikor kell, és amikor bejön, akkor viszont üt és fokozza az addig is nagyon erős hatást. Remek ötletekkel operál, tele van megdöbbentő kép illetve jelenetsorokkal, a logikai feladványok pedig nem olyan egyszerűek, mint néha elsőre tűnnek, de azért megijedni sem kell, egyik miatt sem fogja senki a falat csapkodni. A vége pedig...hát...nem sűrűn volt csukva a szám az uccsó 20 percben. Nehéz leírni mindent, mert ezt bizony át kell élni. Ha a Limbot szeretted, akkor ezt egyenesen imádni fogod.
Két apró kis negatívuma van, az egyik, hogy bár tudni lehet - főleg a Limbo után - hogy rövid, de még így is rövidebb lett, mint amire számítottam, plusz itt is jelen van az, ami már a Limboban is zavart, magyarán, hogy konkrétan semmire nem kapunk magyarázatot. Elkezdődik, megindulunk balról jobbra, majd a végén megállunk...ennyi. Azért a semminél picit több háttérinfót vártam, még ha csak hangyafasznyi utalás formájában is, de valamiben.
Ám ezeket leszámítva remek és egyben nyomasztó élmény. Próbálja ki mindenki, aki nem sokallja a 19.99 euros árat. Teljesen megértem ha igen, de valszeg lesz majd leértékelés, akár sima, akár summer sale keretein belül.

9/10
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
8617 levél
Válasz 16.06.29. 23:35 #482
davkar9
Total War: Warhammer

A fantasy szó hallatán a legtöbb embernek a Gyűrűk ura jut az eszébe. Esetleg talán a Warcraft, főleg így a friss mozifilm után. Warhammer? De hát az sci-fi, nem? Mondhatná az utca embere, hiszen a Dawn of War sorozatnak köszönhetően talán a 40k-s vonal bekerült már a köztudatba. A franchise „középkori” ága viszont méltatlanul el van felejtve. Érkezett pár említésre méltó cím az évek során, aminek többsége azonban sajnos „kudarcnak” minősült. Nevezzük is nevén őket, elvégre még az időhúzó bevezetőben vagyunk. Tavaly ősszel jelent meg a Vermintide, ami röviden egy WH univerzumban játszódó L4D. Sajnos néhány óra után unalomba fullad. Aztán ott volt az Age of Reckoning, a világ MMO-s próbálkozása. Havidíjas modell a WoW x-edik aranykorában, folyamatos hanyatlás és megszűnés lett a vége. A játék eventes rendszerét több mai mmo is átvette, így az áldozata talán nem volt hiábavaló (AoR2 valamikor? Esetleg egy offline szellemi örökös?). Végezetül pedig – a mostani címhez minden szempontból legközelebb álló – az Ubisoft baklövései következtében felmorzsolódott hazai Black Hole Entertainment alkotása, a Mark of Chaos. A rövid megemlékezést követően el is jutottunk a legfrissebb címhez, a Total War: Warhammerhez, ami remélhetőleg előőrse a remek Warhammer fantasy játékok áradatának.

A Total War eddigi témaválasztásai a történelem különféle időszakaiból kerültek ki. A párszáz évet előre, dupláját vissza korszakolás alapján borítékolható volt az Attila+ minimum 400. Ehelyett a Creative Assembly teljesen új vizekre evezett (csak próbálok választékos lenni, ezúttal tengeri ütközetek nincsenek), a nagyjából történelmit meselényes környezet váltotta. Ez a bejelentés mindenkinek meglepetést okozott, ilyet is, olyat is. Hardkór TW rajongók temették a sorozatot – mégis hogy lehet így meggyalázni ezt a nagy múltú nevet – a WH kisebb-nagyobb rajongói pedig kíváncsian kaphatták fel a fejüket. Én óvatosan írtam föl a várólistámra, mivel annak idején a TW sorozattal volt már egy rövid találkozásom a Medieval 2 kapcsán. Nem végződött túl jól, nem nekem találták ki. Szerencsére türelemhiány és bénaság oda-vissza kapcsolata okozták a rossz emlékeket, de azért a hirtelen jött „egyefene megrendelem” elhatározásom után tartottam egy kicsit tőle, hogy ez a kiadott pénz már megint rossz helyre került (ez egy ilyen tavasz volt, de ez egy másik történet). Óriási volt a megkönnyebbülésem, amikor a tanulókört (értsd: ~100 körös bukott kampány) követően arra az egyszerű megállapításra jutottam, hogy ez bizony egy rohadt jó játék lett. Imádom!

Előzetesen is elnézését és türelmét kérem a TW veteránoknak, új játékosként a nyilvánvaló játékmeneti részeken kívül nem tudom a játék mely elemei teljesen újak és melyek azok, amik a korábbi részekben is megvoltak már, ugyanígy vagy pedig valamilyen más formában.

Történetünk a végidők alatt játszódik. 4(+1) frakció küzd a káosz erői ellen, sokszor egymással. A Birodalomban a frissen megkoronázott császár az uralma megszilárdításáért harcol a lázadó választófejedelmekkel miközben határai egységét védi a külső veszedelmektől. A törpék nagykirálya a birodalmuk régi dicsőségét igyekszik visszaállítani, másik célja a sérelmek nagykönyvéből (hiába na, a törpék haragtartó népség) minden egyes tételt kihúzni. Az orkok…hát orkok, nagy mélységre itt ne számítsunk. Mindenkit megölni és közben jókat fosztogatni. A vámpír grófok élőholt seregeiket vezetve terjesztik a rontásukat. Végezetül ott vannak még maguk a káosz erői, akik az orkokhoz hasonlóan csak pusztítani akarnak. A káosz erők dlc formájában érhetők el, a megjelenés hetében még ingyenesen. Ez még önmagában nem is lenne olyan nagy baj, játékmechanikailag valóban egy külön frakciók képeznek, viszont a térkép északi részéről a káosz inváziójával egy időben az addig „békés” barbár törzsek is támadásba lendülnek, akik... micsoda meglepetés, pont ugyanolyan egységeket vonultatnak fel. Olló nyomait vélem felfedezni. A korábbi részek steames oldalait böngészve úgy láttam, hogy ez a sorozattól egyáltalán nem idegen dolog, illetve a day1, lemezen is rajta lévő dlck korát éljük, az ember arca mégis önkéntelenül fintorra húzódik. A fejlesztők folyamatos támogatást és bővülést ígérnek, így idővel az első körből kimaradt elfek és skavenek is valószínűleg bekerülnek majd, akiknél már indokoltabb lesz, ha egy pár eurós cédulát is melléjük tűznek.

A TW alapok nem változtak. A kampány térképen körökre osztott stratégiával játszunk. Városokat fejlesztünk, csapataink jelképező tábornokokkal és egyéb kisebb karterekkel mozgunk. Ezek a kisebb karakterek hősök, akiket harcba is magunkkal vihetünk, de sokszor a térképen nagyobb hasznukat vesszük. Egyesek egy terület gyarapodását növelhetik, mások ellenséges várfalakban és épületekben tehetnek kárt. Csatákban valós idejű stratégiára váltunk, az eddig csak ikon és számokban létező egységekből hatalmas seregek lesznek, akikkel aztán gigászi ütközetekben veszünk részt. Az egységeknek moráljuk van, vesztésre álló helyzetben, ha bekerítik őket, akkor bizony inukba száll a bátorságuk és menekülőre fogják. Ez ha jól tudom nagyjából az eddigi részekben is így működött, de a WH világának lényei ezen a recepten egy kicsit változtatnak. A csatatereken hatalmas lények is felbukkanhatnak, óriáspókok, trollok és méretes bunkóval hadonászó óriások vagy épp az élőholt sárkányukon belovagoló vámpírurak. Ezek erős egységek, az ellenség moráljának csökkentésében is nagyon jók, már a puszta látványuktól nyelnek egy jó nagyot.

Minden fajnak megvannak a maga erősségei és gyengeségei. A Birodalom hasonlít leginkább a TW játékokban megszokott frakcióira. Kardos, lándzsás gyalogság, lovasság, puskás és számszeríjas távolsági egységek, remek tüzérség. Kezdőknek és veteránoknak is célszerű velük kezdeniük. A törpék szintén könnyen kitanulhatóak, egy nagy hátrányuk van, nincs lovasságuk. Ezt szívós közelharci és remek távolsági egységeikkel ellensúlyozzák. A tüzérségük még a Birodaloménál is jobb, a korán megszerezhető kőhajító pedig a korai csaták egyik kulcsegysége lesz. A megfelelő épületek felhúzásával a gyrokopterek is rendelkezésünkre állnak, amikre csak az ellenség lövészei jelentenek majd igazi veszélyt. Az orkoknál a létszámfölény a nyerő, a moráljuk ugyanis – főleg a gyengébb egységeknek – nagyon alacsony. Viszont övék a játék legjobb szörny egységei és a lovasságuk, akik farkas, pók vagy vaddisznó háton feszítenek, az egyik leggyorsabb. A vámpírok szintén a létszámukra támaszkodnak, mivel ők az egyedüli faj, akiknek nincsen távolsági egységük. Morálvesztés esetén menekülés helyett pusztulni kezdenek, az elhullottakat viszont a csaták végén azonnal feléleszthető veszteségekből (baráti és ellenséges) gyorsan pótolhatjuk. A káosz viszonylag erős egységeket használ, nehézpáncélos gyalogság, lovasság, szörnyek, mindenből egy kicsit. Az ő nagy hátrányuk, hogy nincsenek fix városaik, a hadvezérek maguk a városok. Cipelik magukkal a toborzóépületeket, így egy-egy elszenvedett vereség bizony súlyos következményekkel járhat. Gazdasági épületeik sincsenek – legalábbis közel sem olyan hatékonyak, mint a többieké – az egyedüli biztos bevételi forrás a fosztogatás és az ellenség városainak kirablása.

Az igazi újdonságot a mágia jelenti. A Warhammer világában egyedi megoldással működik a varázslás, a Mágia Szelei befolyásolják a rendelkezésre álló manát. Ezek folyamatosan fújnak, x körönként mozognak, erősségük régióról régióra változik. Én könnyű fokozaton az esetek többségében annyira nem éreztem jelentőségét. Az erősítő/gyengítő varázslatok nehezebb szinteken egy-egy erős egységen elsütve talán fordíthatnak a csaták menetén. A támadó igék közt vannak látványos meteoresők, ilyen és olyan hatásokkal ellátott örvények, de olyan nagy pusztítást nem végeztek, mint amilyenre az előzetes videó alapján számítottam. Emiatt varázshasználó hősöket és vezéreket annyira nem is használtam, vegyes, harcos-varázsló beállítottságúaknál is inkább a harci és vezetői képességekre költöttem. Minden fajnál van 1-1 fontosabb hadvezér, egy harcos és egy varázsló (kivéve a törpék, ők nem varázsolnak, viszont ellenállóbbak a mágiával szemben). A hadjárat fő célkitűzései – ami általában őt pusztítsd el, ezeket a területet foglald el – mellett nekik vannak személyesebb feladataik is, amiket nevezhetünk történetnek, de ez túlzás lenne. Egy perc körüli átvezetők buzdító szövegekkel, amit előre felállított seregek elleni csaták követnek. Ezek a csataterek legalább szépen kidolgozottak, a térkép többi részén vívott csaták helyszíneit én ugyanis egy kicsit ismétlődőnek találtam.

Annyira ezek nem is nagy hibák, a hangulat ugyanis mindenért kárpótol. A „történetet” is végső soron mi alakítjuk az rng-vel karöltve. Egyik játékban békés szomszéd, egy másikban már a vérünket akarja. Egy ilyen élményen felbuzdulva legközelebb rögtön megtámadjuk az illetőt, ám mire leverjük, addigra már az ajtónk előtt topognak a fixen érkező káosz hordák. A szituációk sokszor hasonlók, a végkimenetelek többnyire eltérőek és ezek fajról fajra megint csak másként alakulnak. Minden frakció játékonként több 10-en órát kínál, ráadásul a változatosság miatt többszörösen újrajátszható. És akkor ne feledkezzünk meg a modokról sem. Legyen az ember koca Warhammer rajongó vagy hardkór fan, több epizódot megjárt TW veterán vagy épp abszolút kezdő, a Total War: Warhammerben garantáltan mindenki talál majd fogára valót.


7/10

+
remekül eltalált Warhammer hangulat
hatalmas, epikus csaták
kezdetben nehéz, de könnyen kitanulható
nincs baj durcás Total War rajongók, ez még mindig ugyanaz a játék

-
nincs igazán történet
alapból is benne lévő tartalom dlcbe rejtve
nem túl változatos csataterek
csak...még...egy...kört
Simple. Eternal. Beige.
18840 levél
Válasz 16.06.12. 22:06 #481
Peace
The Witcher 3 mindenestül!!! Nincs értelme sokat írnom, a legapróbb részletekig mestermű!!! Imádtam a 200+ óra játékidő minden pillanatát!!!!!

Sword Coast Legends:
A semmiből bukkant elő, de valami hihetetlenül hangulatos!!! Ma sikerült a fő kampány végére érnem, de szerencsére van egy másik is, amibe belekezdek hamarosan. Csúcs!
Don't fool yourselves. War is all we are! Killing is all we are good for! The rest is delusion.
4133 levél
Válasz 16.06.11. 08:11 #480
gothmog
Stygian - Reign of the Old Ones címmel egy meglehetősen különlegesnek (vagy inkább elborultnak ) tűnő cRPG van készülőben, pontosabban futó Kickstarter kampány alatt!

A grafika pofonegyszerű, de szerintem a Lovecraft univerzumhoz tökéletesen illő, egyszerre beteges és megfoghatatlanul idegennek tűnő. Mindemellett a novellákból/kisregényekből ismert szereplők feltűnése várható (többük játszható karakterként), akik skillek/tulajdonságok által is befolyásolt párbeszédek segítségével, körökre osztott harcrendszerben (mágia és fegyverek segítségével) igyekeznek elboldogulni a világot elözönlő káoszban és őrületben.

A világot nem fogja megváltani, de akik szeretik Lovecraft írásait (és a régivonalas RPG-ket), azok mindenképpen vessenek rá egy pillantást!

Story trailer

Gameplay trailer

Endure. In enduring, grow strong.
8617 levél
Válasz 16.06.09. 12:38 #479
davkar9
The Witcher 3: Blood and Wine

Szinte pont egy éve jelent meg a Witcher 3: Wild Hunt. A játék remek - és még lehetne sorolni a + jelzőket - lett, a CD Project Red megmutatta milyen is egy igazi 10/10-es játék. A lengyel srácok a dlckhez való viszonya jól ismert, így aztán elég furcsa volt, hogy már a megjelenés előtt bejelentettek egy expasion pass névre keresztelt csomagot is - ami a cseles névváltoztatás ellenére "csak" egy egyszerű season pass marad. Pont, pont mint a többiek, mondhatnánk. Az első "dlc", a Hearts of Stone, őszi premierjét kihagytam. Részben az akkori játékdömping, részben pedig a saját hülyeségem miatt. A kiegészítő fő karaktere ugyanis már az alapjáték első órájában ránk köszön és kikacsint, itt vagyok a lemezen, majd találkozunk. Pár hónapja pótoltam és valóban van egy kis kettősség, hiszen a HoS helyszenei egy az alapjátékhoz hozzátoldott kifli alakú terület, ami eddig csak egy láthatatlan fallal volt elválasztva - ismét előjön, mások is ezt csinálják. Címkézéstől függetlenül viszont bőven olyan tartalmat és minőséget adott, amit másoknál a teljes játék és a season pass együttvéve sem tud adni.

A csomag 2. tétele, a Blood and Wine esetében ilyen előzetes probléma már nem volt, a BaW ugyanis a régi idők kiegészítőjét idézi. Az alapjáték élményét adja, pár dolgot megváltozat, kicsit felrázva azt, de közben mégis ismerős marad. A HoS-nal ellentétben itt egy teljesen különálló területet kapunk, amit bármikor elkezdhetünk csak úgy önmagában, fix 30+os kezdő szinttel és egy szinthez illő felszereléssel. A naplónkba a Wild Hunt Dandelionhoz kapcsolódó küldetése után kerül be, de az ajánlott 34-es szint hiányában nem érdemes akkor még vele foglalkozni. A CDP többször is említette, hogy ez lesz Geralt utolsó kalandja, ezért hát a legjobb csak azután belevágni miután mindennel végeztünk - már csak az időrendiség miatt is.

Witcherünk a szokásos módon talál rá az új kalandra, egy hirdetőtáblán. Kifejezetten minket keresnek, na ez nem hétköznapi meló lesz. A találkozóhelyen régi ismerősök (sajnos a bemutatásuk a witcher saga utolsó kötetében kerül sor, erre itthon még várnunk kell) fogadnak, különleges megbízással érkeztek a messzi Toussiantból. Az uralkodó Anna Henrietta feladata papíron egyszerű, végezzünk a hercegséget fenyegető rejtélyes fenevaddal. A történetből hiányzik a WH érzelmi többlete, helyette viszont bőven lesz min gondolkodnunk. A fordulatokat néhányan talán kacifántosnak és logikátlannak találhatják, azonban ha valaki kellő odafigyeléssel játszik annak nem lesz ilyen gondja. A fő szál mellett ezúttal is rengeteg megbízás, kincsvadászat és mellékküldetés vár még ránk. Akadnak Vörös Báró és Egértorony minőségű komolyabb feladatok és viccesebb, rövid küldetések is. Kapásból 2 is eszembe jut, aminél az oldalamat fogtam a röhögéstől. Zseniálisak!

A főtörténet elején (kb. a 2-3. küldetés, érdemes legalább eddig elmenni) a díjazásunkról szóló beszélgetésben egy különleges előleget is kapunk, egy saját szőlősbirtokot. A kissé lepukkant házból és környékéből pénzzel és idővel egy olyan virágzó gazdaságot teremhetünk, amit még Ezio is megirigyelhet. A látványos változások játékmeneti bónuszokat is jelentenek. Otthonunkba ellátogatva 1-2 órás extrákat szerezhetünk, több hp, plusz tapasztalati pont, hasonlók. Az első adag felújítást követően egy alkimista labor is elérhetővé válik számunkra. Itt feltölthetjük főzeteinket és különleges főzetekhez és párlatokhoz használható szörny mutagéneket is átalakíthatjuk egyszerű piros-kék-zöld változattá. Erre az új fejlődési rendszer miatt lesz szükség.

Egy hamar elérhetővé váló mellékküldetés során már amúgy is mutáns hősünk további mutáción eshet át. A karakter fülön a képességeink alatt egy új hely válik elérhetővé. Ez a képességfa felépítését tekintve az első két részére emlékeztet, a belső körből kifelé haladva oldunk fel újabb dolgokat, képességpontok és mutagének felhasználásával. Egyszerre csak egy ilyen lehet aktív, ami érthető, hiszen elég tápos cuccok ezek. Fagyasztó hatás az aard jelnek, ellenség alacsony hps támadását hárítva azonnali kivégzés, főzetmérgezés esetén a sebeink mérgezik a támadót, stb. Az erejük mellett nagy előnyük, hogy további alap képesség helyeket is feloldanak, amik az aktív mutáció színétől függnek. Például jeleket erősítő esetén az extra helyekre csak jelekhez kapcsolódó képességet rakhatunk. Vannak többszínű mutációk és olyanok is, amik után színtől függetlenül pakolászhatunk. A költségek miatt a rendszer teljes kihasználására valószínűleg csak new game+ módban van lehetőség.

A karakterfejlődés mellett a népszerű minijáték, a gwent is bővült, méghozzá egy új frakcióval, a skelligeivel. A mutációhoz hasonlóan ez sem csak az ölünkbe lett hajítva, hanem ezt is egy külön küldetéssorozat vezeti be a játékba. A pakli kitalálója egy versenyt hirdet, amire mi is benevezhetünk, amennyiben hajlandóak vagyunk az új frakcióval indulni. Természetesen, az alapcsomag mellé még extra lapokat is érdemes beszereznünk, amit az alapjátékhoz hasonlóan másoktól nyerhetünk el. Bevezetés előtt álló frakcióhoz képest azért elég sokan, kb. 10-ből 8 ember, ezzel játszott. Elég aljasra sikeredett, egy húzással szerezhet akár több 10-en pontot is. A gyengeségét is itt kell valahol keresni, célszerű ezért egy felperzselés lapot is magunknál hordani, pont a kapcsolódó egységeik ellen lett kitalálva. Ja és ha lehet nem érdemes kihúzni a 3. körig, mert ekkor a frakcióképességükkel már eldobott lapokat idézhetnek vissza.

A térkép méretével kapcsolatban korábban azt ígérte a CDP, hogy nagyjából Skellige-szigetek lesz víz nélkül. Ez így is van, egy szép nagy területet kaptunk, ami ráadásul egy dombság, így könnyedén elláthatunk egyik végéből a másikba. Ismét igaz az "amit látunk, oda elmehetünk" szöveg. Hatalmas birtokok, erődök és a mindig, mindenhonnan látható főváros. Toussaint gyönyörű. Mármint az alapjáték is az volt, de ez valami egészen más. Élénk színek, napsütés, elképesztő. A design is teljesen eltér a megszokott szürke-koszostól. Minden, ami mediterrán. Egy kis spanyol hatás itt, egy kis olasz ott, tetejére egy kis francia. Az összkép nagyon adja. Fontos még megemlíteni a zenéket is. Átdolgozott Wild Hunt dallamok, új, fülbemászó számok. Sok sikert kívánok az főmenüs zene kiűzéséhez.

Egyetlen problémám volt csak a játékkal, ami már WH-ban is megvolt, a szintezés. A napló írja ugyan a küldetések ajánlott szintjét, de sokszor az oda vezető út egy annál magasabb küldetésen/helyszínen vezetett át. Kerültek be új witcher felszerelés receptek is, amik elsőre jól hangzanak a 40-es szintjükkel. Némelyik megszerzése kissé bajos, vannak olyan részek, amik 4-5 szinttel magasabb helyen találhatóak. Mire idejutunk addigra nagy valószínűséggel már esett egy jobb kard vagy a magasabb szintünk miatt legyárthatóvá vált egy korábban megszerzett, esetenként jobb felszerelés. Annyi előnyük viszont van, hogy fajtától függően 3 és 6 darab viselése esetén szett extrákhoz jutunk. Pl. a farkasnál az olajak hatóideje tovább tart. Az is lehet, hogy a mutációhoz hasonlóan ezek is inkább a ng+-ra lettek méretezve. A mutációhoz kapcsolódóan egy csúnya bugot is kifogtam, az otthoni alkimista labort nem lehetett használni egy idő után (2. adag fejlesztés talán?), ami igencsak megnehezítette a mutagének beszerzését. Maradt a hagyományos esik vagy nem esik módszer, illetve lett volna még lehetőség az alkímia fülön színt színre alakítani, de én ezt kicsit drága mulatságnak találtam pár egzotikus összetevő beszerzése miatt.

A Blood and Wine újabb remekül sikerült CDP alkotás lett, ilyennek kell lennie egy igazi kiegészítőnek. Sajnos játékon kívül és belül is hangsúlyozták, hogy ez lesz Geralt utolsó kalandja, ezért a Witcher világához visszatéréssel kapcsolatos mikor, miként vagy az egyáltalán kérdések várhatóan hosszú időre megválaszolatlanok maradnak. Mindenesetre kedvenc szörnyvadászunk ebben a formában egy tökéletes lezárást és búcsúztatást kapott. Köszönjük!

9/10

+
újabb hatalmas és gyönyörű terület
fülbemászó zenék
zseniális mellékküldetések
egy remek utolsó kaland

-
az alapjátékhoz képest kicsivel több bug
továbbra is meglévő szintezési problémák
ez volt az utolsó kaland
Simple. Eternal. Beige.
8617 levél
Válasz 16.05.11. 18:34 #478
davkar9
Battleborn

A Gearbox Software a Brothers in Arms játékokkal vált ismertté, majd később a Borderlands sorozattal vált igazán ismertté. És népszerűvé. Olyannyira, hogy egy, kettő majd még egy Borderlands epizód után szinte mindenki megfeledkezett a BiA-ról (talán ők maguk is) és a nevük hallatán egyből a coop rpg-fps jut mindenki eszébe. Emiatt elsőre bennem sem tudatosult, hogy új játékot készítenek. A több mint egy évvel ezelőtti CGI reveal trailer után csupán csak egy vállrándítással tudtam nyugtázni a Battleborn bejelentését. Annyira a marketig csapatjuk sem erőltette meg magát, hogy megismertesse a világgal ezt a címet. Pedig szükség lenne/lett volna rá, hiszen a névtelenség könnyen a vesztét okozhatja. A hónap végén érkezik az Overwatch és a "hasonlóság" miatt az egyszerű szemű játékos minden bizonnyal inkább majd a Blizzard lövöldéjét fogja választani. Tájékozatlanul én magam is hajlottam volna afelé, de szerencsére pár héttel a megjelenés előtt tartott utolsó bétateszt azonnal levett a lábamról és pár kör után beleszerettem. Persze a jól sikerült béta kissé félrevezető volt.

A hasonlóságot azért tettem idézőjelbe, mert a két játék kb. csak annyiban egyezik, hogy lőni kell és, hogy 20-nál több karakter van benne. Az Overwatch csak egy szép és színes TF2 klón, a Battleborn viszont ennél kicsivel többet tud: multi, egy kis moba és egy egyedül vagy coopban is végigjátszható story mód. A Battleborn legnagyobb erőssége mégis a humor. Az OW is cuki és dilis, ez viszont a hamisítatlan, Broderlands-es humor; eszelős figurák, jófajta őrület, ilyesmi. A történet szerint a galaxis összes csillaga kihunyt és hőseink a gonosz Rendain és hatalmas seregével csapnak össze az utolsó csillag megmentéséért. Eléggé világvége szituáció, de remek humorral tálalva. Nem kell komolyan venni, búslakodni és nem is kell pánikolni. Bár az utóbbira van példa a játékban egy pofonnal azonban ez is megoldódik. Heh. Ez így elég jól hangzik, dobozon is jól mutat a "van történetünk is", a helyzet azonban korántsem ilyen rózsás a végleges játékban.

A tényleges story mód ugyanis mindössze 8 pályából (+egy tutorial küldi) áll. Ez még nem is rossz. Tényleg nem az, viszont egy pálya 25-40 (elsőre, másodjára+ szinte mindegyik 30 alatt van) perc alatt teljesíthető, így az egész "kampány" lemegy 4-5 óra alatt. Ez még mindig nem lenne nagy baj, mások ennyiért CoD részeket vesznek. Igen ám, viszont a rapzenés, házi-anime stílusban készült prológus és epilógus videón kívül a küldetések között olyan nagyon szoros kötelék nincs. Az oktatópálya és egy-két boss belépőjénél kapunk egy-két rövidebb ingame videót is, de ennyi. Egyedül játszva, saját lobbyban ugyan be vannak számozva a küldetések, de semmi jelentősége nincs ennek a sorrendnek. Erre a matchmaking csak ráerősít. Nem x küldetésre keresel rá, hanem keresel és kapsz 3 küldetést. Könnyen előfordulhat, hogy friss játékosként az első és második pálya mellé bekerül egy későbbi, vagy akár az utolsó is, amit ha teljesítünk, nem hagyunk ki közben semmi lényegeset. Többször lesz olyan, hogy folyamatosan csak ugyanazt a 3-at adja fel, újra és újra. De egye fene, ez még mindig nem a legnagyobb probléma, hiszen az már a bétában is kiderült, hogy egyszer lenyomjuk a storyt és utána pályák folyamatos újrajátszása megy majd. Nem, a legnagyobb gondot az jelenti, hogy feladatunk a 2. pályától fölfelé mindig ugyanaz: védd meg a dolgot, egy-két esetben kísérd is el a megvédendő dolgot. A báta alapján én minimum egy fele-fele arányra számítottam, több A-ból B-be vonulás kellene. Ezért aztán váltogathatod a pályákat, így is úgy is ismételni fogsz. Ajaj, na ez már nem hangzik jól.

A multi-multiban sem jobb a helyzet. Kaptunk 3 játékmódot. Van egy hagyományos pontfoglalós (alig játsszák) és 2 mobás. Az elsőnél gépi egységekkel megtámogatva kell az ellenség 2 nagy robotját megsemmisíteni miközben a magunkét védjük, a másikban a minionokat kell elkísérnünk az ellenfél térfelén lévő megsemmisítőkhöz, hogy pontot szerezhessünk. Az Overwatch-csal szemben az a nagy előnye van a Battelbornenak, hogy itt egyedül is lehet érvényesülni. Akár egymagunk is javíthatunk – fordíthatunk is, ha a másik csapat szintén fejvesztve rohangál - az álláson. Persze ez mégis csapatjáték és összedogozva vereség közeli hátrányból is megszerezhető a győzelem (ilyen pedig lesz, jobb, ha mindenki felkészül a 4v5 vagy még kevesebb helyzetekre). Az OW-t csak azért hoztam elő megint, hogy érzékeltessem, csapatok ide vagy oda, egyedül még a pvp módja is élvezhető lehet - nem úgy, mint ott. Azonban a térképszám itt is probléma. Módonként 2-2 pálya áll rendelkezésünkre, a start előtti szavazáson viszont mindig, mindenki csak ugyanazokra kattint, így lényegében az a 6 pálya csak 3. Itt is az ismétlés megy, jajdejó.

A lényeg azonban maguk a karakterek, akik nem csak a megmaradt világot, hanem a játékot is megmentik. 25 közül választhatunk, néhányuk kezdettől is elérhető, a többiek különféle módon oldhatók fel - x szintet elérve, bizonyos feladatok teljesítése után, ami lehet megadott számú győzelem vagy párszáz ellenség megölése. Mindegyikük más és más, személyiségük és játékstílusuk is. Még az "ugyanolyan" karakterek is eltérőek, közelharci és közelharci között is igen látványos különbségek vannak. Ez a helix névre keresztelt skill treenek köszönhető. Fegyverünk mellett két alap és egy erős különleges képesség áll rendelkezésünkre, amiket különféle módokon fejleszthetünk. Sebzés, nagyobb hatókör/táv, a szokásos cuccok. A választásaink nem véglegesek, kizárólag az adott körre szólnak, szóval tessék nyugodtan kísérletezni. Bizonyos szintenként hőseink egy 3., extra módosítót is feloldanak, amik sokszor hasznosabbak is, mint az alapból elérhetők. Ezen kívül némelyik szint elérése után új skineket is kapunk, bár a megnevezés kicsit túlzás, mivel ezek csak más színeket jelentenek. A maximum, 15-ösnél pedig egy extra emote a jutalmunk. A fejlődés során megannyi challange és különféle egyéni feladat is vár ránk, ezzel tolva ki a játékidőt. Fejenként egy maxra húzás 10+ óra. Karaktereket váltogatva már az ismétlődő pályák sem olyan vészesek.

A Borderlands után természetesen a loot sem maradhatott ki. A meccsek alatt/végén megszerezhető vagy a boltban vehető (kizárólag ingame pénzből, semmi mikrotranzakciós marhaság) felszerelések kisebb bónuszokat adnak. Kicsivel több sebzés, életerő regeneráció, előbb kezd el tölteni a pajzs, némelyiknél kisebb negatív hatások is vannak a plusz pontokért cserébe. Egyik sem játékfordító, de azért érdemes okosan, szerep szerint felszerelkezni. Egy kardokat használó karakternek értelemszerűen nem lesz hasznára a gyorsabb újratöltés és kisebb visszarúgás. Ezeket a játékban shardokkal (a sárga kristályok, érdemes felszedni őket) aktiválhatjuk. Ezzel fizetünk a védekezős részeknél megjelenő lövegekért és multiban az erősebb minionért. Vannak még power-upok is, amik rövid időre növelik a sebességünket, extra pajzsot adnak, vagy gyorsan feltöltik az életünket. Ezt csak azért tartottam fontosnak kiemelni, mert a játék nem rágja szánkba ezeket a rendszereket. A béta legalábbis még semmilyen támpontot nem adott erre vonatkozóan és bár az oktatópálya lényegében a szánk előtt repülőzik a falattal, mégis egy csomó játékosnál vettem azt észre, hogy lövése sincs mit kellene kezdenie ezekkel.

A Battleborn csöndben idelopózott, körbenézéskor megrántotta a nyakát és nyert néhány csatát. Szórakoztató coop móka, ami sajnos sovány tartalommal érkezett. A pályák rövidek, a rossz matchmaking miatt ismétlődőek, ám szerencséjére az eszement és változatos karaktereinek köszönhetően nem fullad unalomba. A hibái miatt sajnos nem lett belőle az év meglepetése és az ismeretlenség sem tett jót neki. Vagy hát ki tudja, talán pont, hogy javított rajta. Mire az emberek tudomást szereznek róla, addigra talán már az ára is csökken és új pályák is bekerülnek. Mindenesetre a megvételét nem bántam meg. Akit a béta hozzám hasonlóan meggyőzött az csalódni nem fog, Toby megszerzése után pedig az a "kicsit kevés" íz is kimegy az ember szájából.

7/10

+
őrült, Borderlandses humor
25 változatos karakter
remek coop móka

-
kevés, ismétlődő tartalom
apró kényelmetlenségek, amik várhatóan javítva lesznek
Simple. Eternal. Beige.
4065 levél
Válasz 16.05.05. 18:18 #477
xeLaR
Megint az Ori and the Blind Forest-ot, de most a Definitive Editiont, ami pár dologgal egészíti ki a játékot. Az egyik szereplővel kapcsolatban bekerült két extra helyszín, amihez két extra képesség is dukált. Ez mind szép és jó, csakhogy ezeket a helyszíneket nem sikerült jól beépíteni a történetbe, csak akkor találja meg a játékos, ha direkt az extra dolgokat keresi. Sajnos a benne elmesélt sztori nem igazán érdekes, egy mellékszálnak elmegy. Az extra képességek jól jönnek, de alapképességekhez képest másodlagosak. Pozitív viszont az, hogy pár dolgon változtattak a játékmenetben. Egyrészt most már a játék indításánál (és ahogy észrevettem közben is) ki lehet választani, hogy milyen erősségen szeretne az ember játszani. Ennek örömére hardon kezdtem a játékot, és bizony elég durván széjjelszedtek Még egy lényeges változtatás, hogy a vehető képességeken lényegesen drágítottak, így nem igazán lehet kimaxolni Orit a játék végére. Viszont talán a legfontosabb dolog az, hogy save pointok között lehet teleportálni, aminek köszönhetően olyan helyeket is el lehet érni a játékban, amiket az alap verziója lezár, ha végigmentünk rajta. Egyrészt azért volt ez probléma abban, mert voltak kihagyható dolgok azokon a helyszíneken (pl. extra élet, energia), ami durván betett azoknak, akik 100%-os végigjátszást akartak elérni. Emellett, ha végig lett játszva a játék, akkor többé nem lehetett azt a játékot folytatni, de ennek a verziónak a változtatásai lehetővé teszik a folytatást.

Szal közel 9 órányi játék és 263 elhalálozott Ori után kijelentem, hogy ez még mindig rohadt nehéz, de én akkor is imádom ezt a játékot
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
51820 levél
Válasz 16.04.04. 11:03 #476
Barthezz
Huppsz, most látom, hogy reagáltál a hsz-emre, így megkésve, de válaszolnék.

Először is, a két Act of War epizódot javaslom pótolni, ha kimaradtak, mert remek játékok voltak akkoriban, ráadásul esetükben a nehézség adagolása is fokozatos volt, menet közben megtanulható volt a kampány során felváltva irányítható két frakció.

Az Act of Agression-ben ez lett elrontva, a 10 pályás kampány 3 kommandós küldetéssel indít, az 5. pályán a Cartelt kell irányítani az épületeit elfoglalva, így 6 küldetés marad a Chimera és US Army együttes tech treejének megtanulására, ami mint írtam, rendkívül kevés, főleg, hogy tényleg rengeteg épület, egység és fejlesztés van és az erőforrás-menedzsment is nagyon összetett, rengeteg mindenre kell figyelni egyszerre. Az utolsó pálya teljesítéséhez pedig mint írtam, a Cartelt is fontos nagyon jól ismerni.

Így utólag a skirmisht tudom javasolni, illetve amit én tettem az utolsó pálya esetén: a játék wiki oldalán áttanulmányozni a frakciók egységeit, épületeit és fejlesztéseit. Ennek köszönhetően az utolsó pályán az első próbálkozásom totális, reménytelen kudarca után másodszori nekifutásra sikerült elérnem, hogy mindhárom erőforrást megtermeljem magamnak és ne kelljen egy idő után - amikor a támadások már tarthatatlanná váltak - kimenni a bázisomból további területeket védve, megosztva a csapataimat és a védelmemet, mivel ez esetben ledarál az ellenfél. Ráadásul kevés RTS-ben látni olyat, hogy minden területen támadnak (tanktámadás, artillery, légicsapás, 2 percenként szuperfegyver). Ez a küldetés amúgy nagyságrendekkel nehezebb bármely Generals vagy RA3 küldetésnél. Úgy ánblokk beletenném a top 10 legnehezebb küldetésbe, amivel RTS-ben valaha találkoztam. Ellenben arra nagyon büszke vagyok, hogy végül a youtube-videok alapján és a wiki-oldalt olvasva össze tudtam rakni a saját, hozzám közel álló stratégiámat és nem szolgaian másoltam le egyik megoldást sem. A küldetés legvége pedig tényleg parádé volt, én még RTS-ben nem csináltam olyat, hogy kb. 15 perc leforgása alatt folyamatosan lőjek ki az ellenfélre 10-15 atomrakétát, 8-10 protonágyú csapást és kb. 30-40 ionágyút. A légi felderítéseken kívül ki sem mozdultam a bázisomból, úgy amortizáltam végül le. Ám ezt a szintet elérni volt rendkívül nehéz - persze utólag a megfelelő taktikával nyert ügy volt. Szóval simán beletenném a nehézség mellett a top 10 legjobb, legizgalmasabb, legtaktikusabb és legepikusabb RTS küldetésbe is.

Szóval nyugodtan állj neki, csak gyakorolj skirmshben előtte. A zenét pedig valóban imádni fogod, tényleg önmagában is simám hallgatható a soundtrack.
2088 levél
Válasz 16.03.25. 23:12 #475
Shadowguard
Assassin's Creed: Syndicate

A Unity kimaradt, elriasztottak tőle a hibák az elején, de erről a részről semmit sem tudtam és gondoltam egy próbát megér (és kellett valami openworld most)... Lehet jobban jártam volna, ha felteszek egy korábbi részt.
Remélem az egy év kihagyás jót tesz majd a sorozatnak és a következő részre sikerül ubiéknak valami sztorit is a játék mögé rakni, mert ez édeskevés volt, a játék 90%-a azzal telt, hogy megszállott gyűjtögetőként mászkáltam a városban ládák, virágok és egyéb vackok után, aztán néha levezetésképpen végigszaladtam egy-egy szekvencián egy óra alatt Ezzel annyira nem is lenne baj (én akartam openworld játékot), de a főszál ráadásul annyira érdektelen, hogy az hihetetlen. A küldetések felére nem is emlékszem, és a maradék egy része is csak a mocsok 100%-os követelmények miatt maradt meg bennem. Jacobot meg szívem szerint az első óra után belefojtottam volna a Temzébe. Saccra Kenway 2.0 akart lenni, de nem sikerült összehozni. Evie meg... Meh...

London is elég felemás lett. Tetszett, hogy az utcafronton, lovaskocsival szaladgálva elsőre lehet tudni, hogy a város melyik részén járok, de egy jó assassin a tetőkön közlekedik a kezdetek óta és 2-3 szinttel az utcafront felett már csak kéményekből áll a világ. Egyébként sem tetszik, hogy egyre modernebb környezetbe kerül a játék, helyszínt tekintve nekem a kettő (Brotherhood-Revelations) az etalon.

Inkább legyen a következő rész kevésbé open, de tegyenek bele érdekes sztorit, ahol nem azért játszok a főszállal, mert kell a mellékküldetéshez a galvánbomba, hanem azért, mert érdekel. Itt Dickens és Artie mellékküldetései érdekesebbek voltak egyenként, mint az egész Lepel utáni hajsza (btw, az Ősök almája, botja és üvegkockája után várom az Ősök wc-papírját a következő részben). Az egyetlen pozitívum, hogy innen kimaradt végre a "jövőbeli" szál és csak pár videóbetét szakítja meg a játékot. Az első rész óta utáltam a belsőnézetes mászkálást, de ezzel a megoldással ki tudok békülni.

Bugokkal szerencsére csak elvétve találkoztam, de ebben közrejátszhatott az is, hogy nem megjelenéskor próbáltam. Néha futottam csak bele pattogó kocsikba (egy meg is ölt) és egyik küldetésnél cirka két percig figyeltem a helyben futó Bellt, mire sikerült rávenni, hogy ugyan kerülje már meg azt a széket.

A Batmantól kölcsönzött kötélvetőn legalább jót röhögtem, a bőregérnél még elnézem, hogy 30-40 méter kötelet hord a ruhájában, de itt valahogy zavaró volt. Gondolom a széles utcák/4-5 szintes házak miatt kellett, de attól még vicces

Összességében:
+ Nincs jelenkori küldetés
+ London az utcafronton szépen meg van csinálva
+ Vannak érdekes mellékküldetések...
- ... csak sajnos a főszálra az nem igaz
- a bandánknak szinte semmi haszna
- azért a melléküldetések között is vannak szemétparaszt részek (kocsiverseny valaki? )
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
308 levél
Válasz 16.03.22. 20:24 #474
CarRoy
Jól hangzik, amiket a játékról írtál. Én is szemet vetettem már rá, és ha nem is mostanában, de mindenképpen ki akarom majd próbálni. Az Act of War-nak annó csak a demójához volt szerencsém, aztán pedig valahogy teljesen feledésbe is merült és kimaradt (bár már szintén a beszerzési listámon van), de a C&C Generals óriási kedvencem volt - sőt a nosztalgia miatt szerintem a mai napig az, hiába kopottas a grafikája - így az írásod alapján tetszik, hogy ez a játék is arra a formulára épít: 3 eltérő oldal, nyersanyagszerzés, szuperfegyverek, kő-papír-olló elv stb. Már önmagában az kellemes meglepetés, hogy ennyire kiemelted a zene szerepét külön is, mivel egy Generals-nak tényleg nagyon jó volt a soundtrack-je is; én a mai napig néha hallgatok belőle bizonyos tételeket.

Osztom a véleményed, hogy nagyon nagy hiba, hogy ebben a játékban nincs normális tanulási görbe és csak úgy odadobnak neked kapásból mindent, hogy "nesze, használd". A stratégiai játékok kampányaiban különösen fontos szerintem, hogy lépésről-lépésre tanuld meg, melyik egység és épület mire való, mert így tudod majd igazán hatékonyan használni őket a játék későbbi szakaszaiban. Ha viszont itt ez hiányzik, akkor az elején gondolom rendesen megy a szívás, mire készségszinten sikerül elsajátítani az irányítást. Amit pedig lefestettél hardcore küldetést, az elemeiben igencsak emlékeztet, amit egy Generals-ban vagy mondjuk Red Alert 3-ban tapasztaltam. Bár elmondásod alapján, el kell képzelni a legrosszabbat, amit aztán fel kell szorozni egy szép nagy számmal és akkor megkapjuk a taglalt végeredményt

Mindenesetre köszi a szép részletes beszámolót. Engem azért a kiemelt negatívumok ellenére sem tántorított el, hogy megéri majd egyszer kipróbálni a cuccot, mert valahogy érződik a szavaidból (bennem pedig nosztalgikus emlékek törtek elő olvasás közben), hogy ez valóban egy ízig-vérig régimódi RTS lett, amit sajnos manapság már tényleg nagyítóval kell keresni, annyira kihalófélben van.
51820 levél
Válasz 16.03.22. 11:18 #473
Barthezz
Act of Aggression

Ugyan még csak a Chimera-kampányt játszottam végig, ettől függetlenül értekeznék róla a topicban, mivel a játék nagyrészét - és vélhetően a legnehezebb, legepikusabb küldetést - ezzel letudtam.

Az elmúlt rövid hét 3 munkanapját kivettem szabadságnak és elutaztam vidékre, így ezt az 1 hetet szándékosan kihasználtam erre az időigényesebb játékra, mely tökéletesen felidézte a régi C&C RTS-ek hangulatát.

A játékot az Eugen Systems fejlesztette, akik 2004-05-ben az Act of War játékokkal váltak ismertté, melyek C&C Generals klónok voltak ugyan, de remekül sikeredtek. Ezután kicsit elkalandoztak az összetettebb taktikai RTS-ek irányába (R.U.S.E., Wargame-sorozat), majd tavaly ősszel kijöttek az Act of Aggression-nel, mely ismét a régi klasszikus bázisépítős RTS-vonalat gazdagítja, s egyben a két Act of War játékuk folytatása.

Maga a játék viszont sajnos összecsapott lett, érződik a pénzhiány és az utolsó patch felrakásáig elég komoly bugokba is beleszaladtam, de ezt a patch szerencsére orvosolta. Mégis imádtam a játékot, mert hiánypótló alkotás. A futurisztikus földi háborút, klasszikus RTS vonalat anno a C&C sorozat testesítette meg, mely a Generals 2 lefújásával végképp kipurcant és úgy ánblokk leáldozott az egész klasszikus RTS műfaj, melyet 2010 óta gyakorlatilag a StarCraft 2 szolgált csak ki. A modern háborús földi környezetet viszont a remekül sikerült SC2 sorozat sem tudta pótolni.

Úgyhogy a játék egy időutazás 10-15 évvel korábbra, a 2000-es évek elejére, aminek alaphangját már rögtön a zene is tökéletesen megadja. Ugyanaz a rockos - electros, némi Prodigy-s beütésű keményvonalas zene szól, mint anno a C&C játékok alatt. Komolyan, mintha egy Red Alert, vagy Generals OST-t hallgatnánk. Egyetlen negatívum az alacsony track-szám, de annyi baj legyen, így sem untam meg.

Maga a történet és a nem élőszereplős átvezetők viszont sajnos rémesen gyengék, ezt kárpótolják viszont a küldetések, melyek a régi jól ismert RTS sémákra épülnek: adott célépület elfoglalása, adott célszemély likvidálása, egy bizonyos épület megvédése, konvojkísérgetés / evakuálás, időre menő küldetés, korlátozott erőforrással / építési kapacitással / egységgel teljesítendő küldetés és az igazi klasszikus "defeat all the enemy bases" típusú küldetések.

Három játszható oldal van, ebből egyik kampány a Chimera / US Army-ra épít - ez felel meg az eredeti Act of War sorozat kampányainak, ahol egyrészt szintén US Army volt az egyik oldal, másrészt a hight-tech kütyüket alkalmazó Task Force Talon ENSZ-elithadsereg szerepelt, melyet most a Chimera váltott fel. Újdonság viszont, hogy az alap-kampány bizonyos pályáinak teljesítésével fokozatosan feloldható a világméretű terrorszervezet, a Cartel kampánya is, mely egy-egy küldetés másik szemszögbeli lejátszását jelenti, ez mindössze azonban csak 5 küldetésből áll. (Ez az, ami még hátra van a teljes végigjátszáshoz nekem.) A történet 2025-ben játszódik, az említett USA / ENSZ vs. globális terrorszervezet csatájával.

Sajnos azonban a kampány olyan téren nagyon összecsapott lett, hoyg egyből a mélyvízbe dobják a játékost. Nincs semmi tutorial, semmi segítős szájbarágós szöveg, így önállóan kell megismerkedni az egyes oldalakkal, ami a küldetések közben elég nehéz, mert szinte mindig többfelé kell koncentrálni és folyamatos intenzív támadás alatt vagyunk. Jellemző pl., hogy amelyik küldetésben először kapjuk meg az US Army irányítását, azonnal szinte a teljes tech tree-vel kapjuk őket meg, mintegy 25 épülettel és ugyanennyi egységgel és fejlesztéssel, a küldetés pedig időre megy, így csak pislogunk és lövésünk sincs, mi mire jó. Sajnos pauzálni nem lehet a játékot, így az egység-, épület- és fejlesztés-infókat csak real time-ban olvasgathatjuk. Így utólag azt mondom, érdemes lett volna emiatt először skirmishben mindent kipróbálnom, mert tényleg nem rág semmit a játék a szánkba és nagyon nem mindegy, mely épületeket húzzuk fel, mely egységekre állunk rá és milyen fejlesztéseket aktiválunk. De sajnos az alap irányítási dolgokról sem kapunk infót, mely ugyan egy régi RTS veteránnak kézre áll, de így is akadnak meglepetések. Egyik küldetésben pl. meg kell csapolni az ellenfél készleteit, a teherautókkal rájuk is böktem, de nem történt semmi. Próbálkoztam mindenhogy, de csesztek elszállítani a teherautók a rakományt. Végül a youtube segítségéhez kellett folyamodnom, mégis hogyan adható ki az a parancs, hogy szállítsák el a cuccot.

Maga a játékmenet egyébként rendkívül összetett. Ha nem lenne iylen összecsapott a kampány és lenen idő kiismerni mindent, ez óriási pozitívum lenne. Eleve 3 féle nyersanyag áll rendelkezésre (pénz/olaj, fém, és a rendkívül korlátozottan hozzáférhető rare earth), melyeket többféle módon is kitermelhetünk és oldalanként és egységenként is markánsan eltér, kinek, mikor, melyikre van inkább szüksége. A játék elején pl. leginkább pénre van szükségünk, majd előtérbe kerül a komolyabb épületk és egységek elején a fém, míg a szuperfegyverekhez, ezek anti elhárítójához vagy a legelitebb egységekhez már rare earth is jócskán szükséges. De pl. az US Army jellemzően olaj-párti, a high-tech Chimera a fémre épít, míg a Cartel nagyon sok rare earth-öt használ. A klasszikus finomító / harvester kombó mellett elfoglalhatunk bankokat, gyűjthetünk hadifoglyokat, elophatunk készleteket, de lehetőségünk nyílik később trade-elni is az erőforrások között, vagy olyan épületet felhúzni, amely valamelyiket automatikusan termeli (de egyik oldalnak sem áll mindhárom rendelkezésére), amire sokszor szükségünk is lesz az erőforrás-optimalizálás érdekében. De hoyg ne legyen ennyire "egyszerű", külön tárolókra is szükségünk lesz a C&C silóihoz hasonlóan, ha szeretnénk felhalmozni nagyobb készleteket, emellett pedig az épületek energia-igényére is figyelnünk kell különféle típusú erőművek építésével.

Szóval egy részletesebb tutorial, vagy a küldetések közbeni hintek nagyon elkéltek volna, mert így sokszor csak kapkodtam a fejem és éppen hogy kiszenvedtem vhogy a küldetések teljesítését. Mindez viszont a legutolsó pályán már nem elég, az annyira brutálisan nehéz és összetett lett, hogy csak a játékot nagyon pontosan kiismerve lehet teljesíteni (nosntop tank és artillery támadás, nonstop légicsapás és nonstop ionágyú csapás alatt állunk, miközben alig van erőforrásunk, azok különböző, az ellenfél által bevédett helyekről szerezhetők csak be, miközben 3 ellenséges bázis van, a főbázisuk pedig egy alig megközelíthető magaslaton, millió artilleryvel és rakéta-elhárító pajzzsal bevédve terül el, első próbálkozásra úgy ahogy van, teljesen lehetetlennek is tűnik), így végül 2 órán át youtobe videokat nézegettem és szintén ennyi időn át a játék wiki oldalának leírásait olvasgattam mindhárom oldal egységeiről, épületeiről és fejlesztéseiről, ugyanis ezen a pályán egy Chimera és US bázis felett is rendlekzünk, de a teljesítéshez szinte elengedhetetlen az egyik kisebb Cartel bázis elfoglalása és az ő technológiájuk felhasználása is. A siker a 3 oldal előnyeinek együttes kihasználásában rejlik, másképp a küldetés gyakorlatilag megoldhatatlan, ehhez viszont mindhárom oldalt nagyon kell ismerni és precízen megtervezni, mit milyen sorrendben építünk fel és mely fejlesztések kellenek, megteremtve ehhez a folyamatos erőforrásigényt. Végül sikerült teljesítem, de minden idők egyik legnehezebb RTS küldetése volt. A sikeres taktikával azonban örömjáték volt a küldetés vége, mikor egyszerre vetettem be mindhárom oldal szuperfegyverét és atomoztam / ionágyúztam / protonágyúztam szét a teljes ellenséges bázist ezeket spammelve bevetve.

Még amit nem említettem, hogy az egységek terén itt fokozottan érvényes a kő - papír - olló elv. Nincs olyan, hogy a legerősebb tankból nonstop gyárunk és tankrusholunk, mert fél perc alatt a teljes seregünket szétkaphatja viszonylag kevés, de hatékony ellenfél is, mivel rengeteg területi sebzést okozó fegyver van. Az említett utolsó pálya pl. szuper-fegyverek nélkül megoldhatatlan is lett volna, annyira erősen minden ellen védett volt az ellenség főbázisa.

Summa summarum, a játéknak ugyan sok hibája van, de aki szerette a C&C játékokat és szeretne egy vérbelit nosztalgiázni, annak kötelező ez a hiánypótló játék! De kösse fel mindenki a gatyáját, mert tényleg elképesztően nehéz a single rész (nehézségi fokozatok pedig sajnos nincsenek ).

Előnyök:
- hiánypótló klasszikus bázisépítős RTS
- a C&C játékok jól megismert környezete és hangulata
- a hamisítatlan C&C-s kemény rockos/electros ZENE
- három teljesen különböző oldal
- összetett játékmenet, többféle erőforrás komoly menedzsmentje
- változatos földi / légi egységek / szuperfegyverek

Hátrányok:
- a kampányok összecsapottak lettek
- tutorial, hintek hiánya, emiatt néhol frusztrálóan nehéz
- gyenge történet és átvezetők
- kisebb/nagyobb bugok (melyeket a patchek szerencsére orvosolnak)
- lehetett volna több küldetés is
2744 levél
Válasz 16.03.20. 17:21 #472
Aryx
Előrébb hozom a topicot, hátha más is ír bele.

Lara Croft - Tomb Raider: The Angel of Darkness (2004)

Le kell szögeznem, nem vagyok, nem voltam soha Tomb Raider-fan. Egyszerűen képtelen vagyok azonosulni egy (mű)női, szexuálidealizált Indiana Jones-szal, aki mindenféle piramisok felett és alatt egyensúlyozik, emberfeletti képességekkel. Mindez olyan szinten távol áll tőlem, a valóságtól, bármitől, amivel azonosulni tudnék... emellett Larának sokáig nem volt semmi jelleme, egyénisége, magánélete.
Az Angel of Darkness egy érdekes kísérlet lett volna az egész Tomb Raider újragondolására. Egy nagyon szimpatikus kísérlet, tele jó ötlettel, és sajnálhatjuk, hogy a kiadói nyomás miatt nem sikerült befejezniük a készítőknek. Előtérbe kerültek a kalandjáték-elemek tárgyhasználattal és nyomozással, NPC-kkel és párbeszédekkel. Tetszett, hogy minden kérdést csak egyszer tehetünk fel, így jól meg kell fontolnunk, merre tereljük a beszélgetést, különben elesünk egy hasznos információtól. Megjelent a pénz is, amitől könnyebben megered egy-egy NPC nyelve. A sztori egy rejtélyes gyilkossággal nyit, ami már alapból megad egy darkosabb, Agatha Christie-s alaphangot, és az utolsó pillanatra is tartogat slusszpoént.

Maga a játék 2 nagy fejezetre oszlik, Párizsra és Prágára, de az összkép olyan, mintha 2 külön játékot játszanál. Párizs úgy, ahogy, rendben van: a pályák nagyok és szerteágazóak, jó érzékkel váltják egymást a nyomozós kaland, és a classic tomb raideres részek. A legszebb pálya a Louvre. A játék szerintem viszonylag szép (...és 12 éves!), és látszólag úgy támogatja a 16:9-es képarányt, hogy közben nem húzza szét a képet (...12 éves!!).
...és akkor jön Prága, amiből csak sikátorokat látunk, és belevetjük magunkat a fantáziátlan földalatti laborokba, hogy random kapcsolókat keresgessünk. A pályák összemennek, a kalandnak annyi, az akciórészek pedig bénák és feleslegesen lassítják a játékot. Új szereplőként bejön a képbe Kurtis Trent, aki felett rövid időre átvehetjük az irányítást, és ez a rövid rész az, ami még játszhatóvá teszi a második fejezetet. Kurtis egy érdekes figura, akivel inkább akciózni fogunk. Képes elhagyni a testét, és telekinetikus képességei révén gondolatával irányítja saját fegyverét, a pengés diszkoszt... a cutscene-ekben, mert hogy a játékban ez sem került leprogramozásra.

Nagy kár az Angel of Darkness-ért, mert bőven megvolt benne a potenciál: Lara sprintel, verekszik, lopakodik (amit persze nem használunk, de van), végre kidobta a végtelen táras pisztolyait és elfárad, ha sokáig kapaszkodik. Emellett önállóan beszél és gondolkodik, segítséget kér másoktól, mint egy emberi karakter. Annyi év után most ez az első TR az életemben, amiben elmélyedtem. Sajnos viszont a játék még felpatchelve is csak félkész állapotban maradt, és sosem tudjuk meg, milyen lett volna, ha tisztességesen befejezik a 2 tervezett folytatással együtt. Neten keringenek képek és videók a tervekről, így még szívfájdítóbb, mi minden maradt ki.
Adalék: utolsó boss elintézve, rövid outro lemegy, és ki lettem dobva a főmenübe. Köszöntem.

Poz:
- A párizsi fejezet
- Érdekesebb történet, érdekesebb Lara
- Kurtis Trent, mint új karakter
- Kalandjátékos részek

Neg:
- A prágai fejezet
- Akciórészek, bossfightok
- Siettetett kiadás, összecsapott végeredmény, bughegyek
"A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni."
308 levél
Válasz 16.03.15. 18:29 #471
CarRoy
Bloodrayne Betrayal

Egy indie, 2D-s side-scroller akció-platform játék, amely - mily meglepő - a Bloodrayne univerzumban játszódik szexi vámpírhősnőnkkel, Rayne-nel a főszerepben. Ha nagyon hasonlítanom kellene valamihez, amivel én az elmúlt években hasonló kategóriában játszottam, akkor talán az újkori Giana Sisters játékokat, a Super Meat Boy-t vagy a Guacamelee-t említeném meg.

A játék kinézete nagyon stílusos: jól festenek a rajzolt szereplők és ellenfelek, a hátterek és objektumok pedig hozzák ezt a vámpíros-gótikus vonalat, hisz a történet egésze 1 kastély környezetében és annak belsejében játszódik. A játékmenet lényegében a szokásosnak mondható harc + ügyességi platformer kombinációból tevődik össze. Az összecsapások esetén a jól ismert dupla pengés támadásokkal kell operálnunk, amiből ugyan nincs túl sok, de cserébe elég látványos a kaszabolás, valamint ilyenkor a képernyő is "lezáródik", tehát aréna jellegűen folyik a harc. Az ügyességi rész pedig természetesen ahogy haladunk előre egyre nehezebb és idegtépőbb lesz.

Ez így mind szép és jó, ám sajnos mégis puritánnak mondható a fenti tartalom: kevés a harci mozdulat, van össz-vissz kétféle fegyver, nem túl változatosak az ellenfelek hordái, történet mint olyan, konkrétan szinte nem is létezik és a beszélgetések is csupán szövegbuborékok formájában zajlik. Hogy akkor mégis miért éri meg játszani vele? Nos, akik szeretik ezt a műfajt, vagy nagyon nyafognak, hogy a mai játékok túl casual-ok és nincs bennük kihívás, azok tehetnek vele egy próbát, mert itt bizony lehet izzadni szépen. Már ezt támasztja alá maga a játék pontozási rendszere is: minden pálya végén osztályzatot kapunk (A-tól F-ig) teljesítményünk függvényében; milyen gyorsan, milyen kevés életveszteséggel és mennyi felvehető bónusszal zártuk az adott pályát. Ez alapján kijelenthetem, hogy igazán hardcore a játék, mert nekem normál tempóban, 1 chapter kivételével mindenhol a legalacsonyabb értékelés jött össze, pedig azért már játszottam videójátékkal ebben a kategóriában is. Oké, nem ez áll a játék fókuszában, végig lehet enélkül is tolni (sőt ez valószínűleg amúgy is az ilyen speedrunner lelkületű emberek "sportja"), csak akkor is furcsa, hogy ez az aspektus mennyire kizárólag a keménymagnak szól.

És ha már hardcore: a játék második felét, de főleg az utolsó harmadát már igazán combosan nehéznek éreztem. Komolyan, a Super Meat Boy utolsó fejezetét leszámítva, nem nyalókáztam ott ennyit, mint itt egyik-másik pályán. Alapjában véve ezek a szintek kb. 10 percet vennének igénybe, de a Meat Boy-jal ellentétben, itt nem végig ritmusra ment a platform rész, plusz minden pályán harcolni is kellett az ugra-bugrák között. Tegnap a program legnehezebb pályáján nagyjából másfél-két órát szenvedtem és vért pisáltam, mire összejött a továbbjutás. Persze vérmérséklet és ráérzés kérdése, kinek mennyire áll kézre a cucc, de nálam ebben az utolsó szakaszban már többször elszakadt a cérna és bőszen emlegettem a készítők összes hozzátartózóját, hogy miért kellett ezt. Az irányítás billentyűzettel korrekt volt, bár van 1 backflip nevezetű mozdulat, amin nagyon azt éreztem, hogy valószínűleg az eredeti konzolverziókban az analóg karral nevetségesen egyszerű lehetett benyomni, míg itt sokszor kínszenvedés volt, ha egy ilyen ügyességi részen kellett túljutni. Az idegességre pedig szépen feltette a pontot, amikor 2 pálya adott pontján volt kedves többször is becrashelni a játék, ráadásul ebből az egyik pont egy húzósabb résznél következett be. Voltak ugyan a pályákon checkpoint-ok, de sajnos egy adott szintet mindig teljesíteni kellett, hisz csak azt mentette el a rendszer kilépés után. Ezért volt probléma a program összeomlása, a szívósabb pályákon pedig lehetett mérlegelni, hogy vagy egyhuzamban megcsinálta az ember, vagy kilépett és kezdhette újra az egészet (persze már tapasztaltabban, de akkor is plusz munkával).

Mindent összevetve, nálam ez a játék körülbelül a "tetszett, de legalább ennyire gyűlöltem is" kategóriába esik bele. Tetszik a Bloodrayne univerzum, így mindenképp ki akartam próbálni a cuccot (főleg, hogy ez most valami új volt és nem TPS) és ugyan akadtak nehézségek, de azért végig motivált maradtam és igyekeztem túljutni az újabb felmerülő kihívásokon. Ennél a játéknál legalább nem szimpla dísznek van az az achievement, hogy teljesítetted a programot
2744 levél
Válasz 16.01.27. 18:30 #470
Aryx
This War of Mine

Based on true story...
Háromszor "toltam ki" egymás után, és még nem teljesen tértem magamhoz. Ilyen játékkal még nem találkoztam.
Nehéz erről a játékról beszélni, és ennek az a legfőbb oka, hogy ennél a játéknál nagyon könnyű spoilerezni. Hiába randomizált a történet és az induláskor kézhez kapott ("kisorsolt") karakterek. Ha ez nem volna elég, ezt a történetet MI (azaz mi, a játékosok, és a benne szereplő karakterek) írjuk - mint az életben. Komplex jellemek és történetek bontakoznak ki, ahogy telnek egyre-másra a napok, a karakterek meg vezetik folyamatosan a naplójukat - tömören, pár mondatokban, de konkrétan. Szinkronhangok nincsenek, ezáltal még erőteljesebb hangulata van a játéknak.
Tulajdonképpen csak részben irányítjuk az embereinket: ki főzzön, ki barkácsoljon, ki sodorjon cigit, ki menjen éjszakai bevetésre vagy ki őrködjön. De ha egy kararkert olyanra szeretnéd rávenni, ami a természetével ellentétes (megölni vagy kifosztani valakit), az könnyen a lelki egészségébe kerülhet. Emberünk elfekszik a padlón, zokog, nem fogadja el az ételt (már ha van), nem hajlandó mozdulni se, és ha ez nem elég, a többiek is elkezdenek majd aggódni érte, ami aztán meg... de nem spoilerezek. Ha egyszer kiesik az irányítás a kezünk alól, a karaktereink gyakorlatilag önálló életet kezdenek el élni, és olyan hirtelen döntéseket hozhatnak meg, hogy az már megint spoiler. Onnantól csak reménykedhetünk, hogy hamarosan bekopogtat az ajtónkon a spoiler. Hja, szerencsére elég meglepetést tartogat a játék.
A játékmechanika viszont már tényleg nagybetűs Spoiler, vagy inkább Spoilerhegy. Minek után a játék lényege pontosan az, hogy a háború közepén te magad jöjj rá a dolgok mikéntjére, értelmetlen bármit is írni. Lényegében éjszaka lootolsz és portyázol, nappal meg otthon vagy egy erősen anti-Sims játékban. Csak egy példa, mint talán legenyhébb spoiler: első 1-2 alkalommal rendre eltüzeltem a könyveket, mondván, minek az nekünk. Utána belegondoltam, és rá kellett jönnöm, hogy háborúban, egy nélkülözésekkel teli időben kb. nincs jobb, mint lehuppani egy fotelbe egy jó könyvvel a kezünkben, kicsit elfeledni a borzalmakat.

Sajnos nagyon hamar a végére értem, még úgy is, hogy hétköznaponként alig tudtam játszani. Harmadszorra sikerült úgy kivinnem, hogy 4 karakterem életben maradt, mindenki jól lakott volt, egészséges, vidám és bőven volt ellátmányunk. Ahogy észrevettem, ilyenkor a survived befejezés is más: nem elég simán csak túlélni, valahol az se mindegy, hogy a karakterek későbbi sorsa hogyan alakul, sikeres író lesz-e valakiből, vagy a drogklinikán köt ki. Viszont így ugye az van, hogy ha már egyszer kiismerted a játékot, és tudod, mi mire jó, mit mivel és hogyan, utána már nem lesz akkora kaland túlélni háborút. Lehetett volna még mit nehezíteni. Ezért nem szabad spoilereket olvasni róla. Ezért nem szabad youtube-videókat nézni. Ezzel játszani kell, vagy kellene mindenkinek, aki szereti, ha egy játék szól is valamiről.

+:
+ Hangulat, atmoszféra
+ "Élő", önálló karakterek
+ Döntéseink súlya
+ Témaválasztás, viszonylag realisztikus megoldások

-:
- Rövid és kiismerhető
"A tanítómesterem egy macska volt. Tőle tanultam meg a jelenben élni."
4065 levél
Válasz 15.12.30. 22:24 #469
xeLaR
Game of Thrones
A Telltale újabb kalandjátékába nehezen fogtam bele, mivel az első rész nem nyújtott igazán jó élményt a számomra. Igen, teljes mértékben a sorozat hangulatát hozta, csupán úgy éreztem, hogy semmi újat nem hoz. "Ó, tehát a Forresterék=Starkok, van egy nagy titok, szokásos Telltale ellentét két szereplő között, és a sorozatra jellemző sokkoló végkifejlet. Milyen eredeti..."

Lényeg az, hogy inkább otthagytam a játékot, és hozzá sem nyúltam egészen az utolsó epizód megjelenéséig. Aztán a második rész végigjátszásával döbbentem rá, hogy a fenti elképzelésem nem állja meg a helyét. A sorozat ismeretével a játék képes volt olyan döntések elé állítani, ami ténylegesen érdekes volt, és volt értelme. A szereplőket kezdtem megkedvelni, és picit félni is, hogy mikor akarják eltenni őket láb alól. Szal kezdett pozitívvá válni a véleményem, és egy kisebb szünet után továbbjátszottam. A végeredmény pedig sajnálatos módon az, hogy a szokásos Telltale linearitás gyengítette ezt a játékot. Sajnos a végső epizódokra eltűnt az a varázs, amivel a 2. epizódnak sikerült lenyűgöznie. Ez nem azt jelenti, hogy ez most rossz lenne, hozza a szokásos Telltale minőséget, de többet vártam.
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
6483 levél
Válasz 15.12.17. 23:49 #468
GustyX
2015 termése (többet már biztosan nem fogok idén végigvinni):
1. Assassin’s Creed 3
2. Call of Juarez Gunslinger
3. Deadpool
4. Dishonored
5. Enslaved: Odyssey to the West
6. Grand Theft Auto 5
7. Hitman Absolution
8. Just Cause 2
9. LEGO Marvel Super Heroes
10. Mortal Kombat X
11. Remember Me
12. Shadow Warrior
13. Shank 2
14. The Witcher
15. The Witcher 2
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
673 levél
Válasz 15.11.11. 15:50 #467
ivanova36
Kivár tavaszig hogy újra fizethessen a blizznek pár küldetést tartalmazó DLCért.
8617 levél
Válasz 15.11.11. 14:13 #466
davkar9
StarCraft II: Legacy of the Void

2007. Talán május, nem emlékszem pontosan. StarCraft 2 bejelentve! A sztori folytatódik, a koreai nemzeti sport új versenyszámmal gyarapodik. Ja, de majd... ööö, 3 részletben, mert szerintünk ez így jobban működik. Minden fél elegendő figyelmet kap és amúgy meg a Valvenál is milyen jó ötlet volt az epizódokra bontani a legendás címet. Megjelenés, ha majd kész.

2010-2013-2015. Így utólag nem is kellett sokat várni erre a fo-fo-folytatásra. Közben persze soknak tűnt, főleg a blizz féle megjelenési dátumokkal. Így a legacy végére érve viszont azt kell mondjam megérte türelmesnek lenni, végül is nekik lett igazuk. Persze Negatív Norbi már kalimpál, hogy 'ugyan miért nem lehetett ezt egyben kiadni'. Pénz, Diablo 3, wow kiegek, epizódról epizódra találták ki a történet, lehet választani. Vége, megjelent, valószínűleg fél éven+ belül érkezik majd egy complete pakk. Nézhetjük úgy is, hogy a SC2 2015-ben jelent meg. De ezek csak időhúzó, bemelegítő sorok, hogy belelendüljek a szófosásba. That's how I roll.

Történetünk a videókból is látott Auir visszafoglalásával kezdődik. Legutóbbi találkozásunk óta a csillogó szemű és ágyékkötős Artanisünk a protossok főfőmuftijának lett megválasztva. Vállaira a designos energiabizbasz mellet a vezetés terhe is nehezedik. Az otthont vissza kell szerezni! Ezt ígérgetni már mióta a népének és a játékot is ezzel promózzák. Kerrigen a saját epizódja végén elindult megmentőset játszani, így a bolygón maradt zergek, csak mindenkire vadul kerregő pókhálók, elég őket kisöpörni. A győzelmi mámorba a jó öreg Zeratul pissant bele, mondván, hogy a fővezéri lista ezen elemét kipipálva, talán ideje lenne a protossoknak is beszállnia a gonosz űrhitler, Amon, elleni bolygóközi buliba. Idegtépő győzködése hatására a görbített lábú, szájnélküli idegenjeink is megindulnak az űr, végső határ felé. Ennek végtelenjét járják a Spear of Adun nevű csillaghajóval. Küldetésük felfedezés, csapatgyűjtés, a galaxis megmentése.

Immár tehát harmadik alkalommal csináljuk ugyanazt. Hajón mászkálunk, bolygóról bolygóra járunk, fejlesztéseket veszünk. A különös dolog viszont az, hogy ez működik. AC, CoD és egyéb éves futószalag sorozatoknál még a jobb részeknél is ott van egy unott sóhajtás, itt azonban minden ismerős játékelem újnak hat. A legszembetűnőbb változtatás a karaktereknél (megint van az egységekért felelős átskinezett npc, a fejlesztésekért felelős átskinezett npc, a fontos tanácsadó kötőjel barát átskinezett npc) érezhető, főleg a swarm semmilyen társai után (Dehaka valaki?). Alig vártam a küldetések végét, hogy új beszélgetések váljanak elérhetővé. Társaink részesei a történetnek, szinte mindegyikükre jut 1-2 küldetés. Eddig is voltak hasonló próbálkozások, de a protossokkal ez egy teljesen más érzés. Csíptem a wingsben Hornert, de a roncstelepi mineralverseny és a humoros átvezető a nyomába sem ér pl. az itteni első sorrendi elágazás egyik küldetéssorának. (nem tudom mennyire érthető, néha mehetsz A->B, vagy B->A úton is, ahogy eddig is)

Jelentős újítás a hajó és az egységek fejlesztésénél vehető észre. Kerrigan váltogatható képességei mintájára működik a hajó fejlesztése, az ehhez szükséges pontokat a fő és bónusz küldetések során kapjuk. Természetesen maxra húzni ezúttal sem lehet mindent, azonban a támadó, támogató és passzív képességek között mindenki találhat a maga stílusának megfelelőt. Persze itt is vannak nehéz döntések. Instant pylon vagy rövid ideig tartó 1000%-os termelés boost? Automatikus vespeen kitermelés vagy warpgate féle azonnali előállítás tulajdonság a többi egységépületnek is? Bármikor újraoszthatóak a pontok, így lehet nyugodtan kísérletezni. A protoss egységek fejlesztéseit szintén kedvünkre állítgathatjuk, mivel itt most a „fejlesztések” lényegében más-más egységek. A küldetések elején ráadásul segítséget is kapunk; megtudhatjuk milyen ellenfél vár ránk az adott pályán, ennek megfelelőn készülhetünk fel. Zerg? Kapjuk fel a zealot1 területre ható sebzéses upgradejét. Terran? Ó, akkor ezt pont a baráti egységeken átszaladó zealot2-nek találták ki. Nincs több távolságiak mögött toporgás, ha siege tankok ellen rohamozunk. Lore szempontból ilyesmit én inkább a zergektől vártam volna el, ha már ment a folyamatos duma az alkalmazkodásról. A végére így is lettek kedvenceim, amikkel biztosan vágtam neki az ismeretlen küldetéseknek. A különféle kombinációk próbálgatásával azonban el lehet játszogatni, egy újrajátszásnál(/oknál) egy jó összeállítással a nehezebb fokozatok is könnyebben teljesíthetők lehetnek.

A grafika terén nagy változások nem történtek, ha eddig ment, akkor most is mennie kell. A cgi-vel kevert, játékmotorral készült videókon ismét csak ámulni tudtam. Korábban az buktatta le őket, hogy az ember karaktereknek nem volt szempillája, itt viszont tényleg szinte elmosódott a határ átvezető és a cinematic trailer minősége között. Irtó profi a rendezés, az animációk, minden. Az írók is tisztességes munkát végeztek, láthattunk már összecsapott és idióta trilógia befejezéseket. Említettem az érdekes karaktereket, az írás és remek szinkronmunka eredményei. Spoilerek nélkül nagyon nem tudok belemenni, nem is fogok, de szerintem x és y másoknál is instant kedvenc lesz. Legnagyobb dicséret azért talán Artanisnak jár, a brood war óta a fiatal protossból egy karizmatikus vezető lett. Kapunk egy adag filozofálást és moralizálást, de egyáltalán nem zavaró mennyiségben, épp csak annyit, hogy legyen min gondolkodni, amíg a pálya tölt. Hiába, hogy, mi irányítjuk, többször is azt éreztem, hogy visszacsúsztam az első rész arctalan vezérévé és csak őt követem. És szívesen teszem! En Taro Artanis, my life for Auir, ésatöbbi ésatöbbi. Ilyen rpg szintű beleélésre egyáltalán nem számítottam egy stratégiai játéktól. Persze Jimmy "kerrigankerrigenkerrigen" és Kerrigan "bosszúbosszúbosszú" mantrái után lehet nem is volt ez olyan nehéz. Magát az utazás hangulatát is érdemes még megemlíteni. Sci-fi sorozatról van szó, azonban a most először éreztem azt, hogy kint vagyok az űrben. Szebbnél szebb hátterek váltják egymást, a protossok egzotikus technológiája is ráerősít erre. Több alkalommal is csak álldogáltam a hídon és gyönyörködtem a látványban.

Multi nem az én világom, arról nem lesz szó. A főmenü fülein elérhetővé vált a coop is, abba azért majd belenézek.

A StarCraft 2 befejező epizódja pontot tett a második rész végére. Egy szép pontot, egy mondatot befejező pontot, egy pontot, amivel elégedett lehet az ember, ha végigolvasta azt a mondatot. Szerintem a Blizzard teljesítette a 8 éve tett ígéretét, a 3 részre bontás végül is őket igazolta. És innen hogyan, hova tovább? A történet lezárva, a multival még évekig játszani fognak. Single résszel lehet most egy újabb közel 10 éves pihenő következik, azonban én bízom benne, hogy a Blizzard konyhájában nem csak a multisokra főznek. Ha nem ebben az univerzumban kalandozunk (készül ugyan egy Novás dlc), hát van még más is az étlapon. Elvégre jövőre jön a Warcraft film, talán épp itt az ideje leporolni franchise rts vonalát. Ki tudja, lehet talán már forralják is a vizet.

8/10

+
méltó lezárása a "2. rész trilógiának"
érdekes karakterek
remek átvezető videók

-
5 évre elnyújtott 2. rész trilógia
(eh, igazából nincs semmim. Bugom nem volt és nem is idegesített fel. Na jó, csak hogy legyen itt valami):
mi lesz most a SC single rajongóival?
Simple. Eternal. Beige.
2829 levél
Válasz 15.10.09. 17:07 #465
Dilizs
SOMA:

Eddig nem nagyon játszottam Frictional Games által készített játékkal (azt hiszem a Penumbra valamelyik részét, illetve az Amnesia Dark Descent játékokat próbáltam ki), de ezek nálam nem találtak be. Végig sem játszottam őket.

Viszont a SOMA végig lekötött! Brutál jó hangulat, nyomott, klausztrofób érzést keltett bennem. A látvány is nagyon rendben van! Igazi mindfuck game! Ajánlott kategória!
GigaByte GA-H77M-D3H ¤ Intel Core i5-3340 LGA1155 BOX ¤ Gigabyte GTX 760 OC/4 GB/GDDR5 ¤ 2*4GB 1333Mhz Kingmax DDRIII
4065 levél
Válasz 15.09.27. 21:09 #464
xeLaR
Assassin's Creed: Rogue
Ubisoft Sofia egy tisztes iparosmunkát tett le az asztalra, ami több szempontból is gyengébb, mint a sorozat többi tagja, de a Black Flag-en alapuló játékmenete miatt még mindig élvezhető ez. A történetnek nincs igazán súlya, se az Animusban, se a való világban, mivel csak kibővíti az Assassin's Creed univerzumát. A harmadik rész miatt tudjuk, hogy az amerikai Assassin banda széjjel lett csapva, míg a való világban egy új templomos muksót tett előtérbe, és a tervét, hogy egy kicsit megingassa a köcsög Assassinokat. Persze a Rogue érdekessége az, hogy miképp is megy végbe az Assassin rend szétverése, és sajna nem fest túl jó képet ez a játék róluk. Shay érdekes karakter, akinek eleinte tényleg jó érvei vannak a játékban, és ami miatt a templomosok oldalára áll. Ám ettől sajnos nem lett szimpatikus a számomra, és ez sajnos az összes többi karakterre is vonatkozik. A játékmenet jó, a hajókázás még mindig mókás, lehet sok extra dolgot gyűjtögetni, ám az irányítás vmiért kissé nehézkes volt. Sajnos a látványvilága nem volt túl érdekes, ami sajnos a helyszín miatt volt. Voltak érdekesebb jelenetsorai, de azoktól sem ájultam el. Összességében elment ez a játék, közepes, de vannak szórakoztató pillanatai.

Shovel Knight: Plague of Shadows
Pár hete jött ki az első kiegészítője a Shovel Knightnak, és nagyjából azt kaptam, amit vártam. Az előzetes videók alapján Plague Knight egy nehezebben irányítható, bonyolultabb mechanikákat követelő karakternek tűnt, és ez tényleg így is van. Pl. az új karakter alapból kisebbet ugrik, de van dupla ugrása, bombaugrása (amit ha jól kombinálod össze, akkor még egyszer csinálhatsz egyet a levegőben), emellett a bombáidat is beállíthatod, hogy milyen módon robbanjon, mikor, és hogy milyen formában legyen eldobva. Szal ja, nehezebb megszokni őt, de nem lehetetlen az irányítása. Voltak olyan részek, amiknél Shovel Knighttal nagyon szenvedtem, de Plague Knighttal elsőre, minden gond nélkül tovább tudtam jutni, persze miután megszoktam az irányítását. A sztori is kicsivel bénább, mint az eredeti kampány, de így is aranyos tudott maradni, illetve hű maradt a játék hangulatához. Szal összességében ezt is élveztem, és sztem hamarosan újból nekiugrok a játéknak, mivel még nem mentem végig a New Game+ módon Plague Knighttal, meg még több kihívás is hátra van. Úgyhogy elleszek ezzel egy darabig
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
2088 levél
Válasz 15.09.24. 22:22 #463
Shadowguard
XCOM: Enemy Within

Ideje volt bepótolni ezt is Az őssel nagyon-nagyon régen játszottam, már félig sem emlékszem rá, de ez tetszett, bár a végére már kicsit szemétparaszt volt, mikor jöttek a lépegetők. Viszont a befejezés... Meh... Majd egyszer lehet nekiesek magasabb nehézségen (elsőre elég volt a normál) és kicsit jobban megtervezve a dolgokat, de most elég volt ennyi belőle.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
12089 levél
Válasz 15.08.26. 22:05 #462
Gobiakos
Valóban nem játszottam ki minden mellékküldetést, és nekem is sokkolóan kevésnek tűnik, de az ending movie azt mondta tök mély és szomorú hangon, hogy War. War never changes... Szóval valószínűleg az a vége.
8617 levél
Válasz 15.08.26. 21:20 #461
davkar9
19 óra alatt hogy a túróba érsz a Fallout 3 végére? Esetleg a történeten átrohanni minimális mászkálással, de ki játszik így bethesda játékot?
Simple. Eternal. Beige.
12089 levél
Válasz 15.08.26. 15:32 #460
Gobiakos
Fallout 3

Jó volt, tetszett. Közel sem lett kimaxolva, 19 óra alatt értem a végére a Steam szerint. Mindenesetre a Fallout 4-ig mindenképp összerakok egy erősebb PC-t vagy veszek egy konzolt, mert nagyon várom. Addig pedig valszeg nekifekeszem a New Vegas-nak.
31905 levél
Válasz 15.08.02. 22:10 #459
Creativ3Form
The Order 1886

Egy nagyon nagy háááááááááááááááááááááát a rövid véleményem. Persze van picit hosszabb is.
Nos...megértem miért szidták a kritikusok. A grafika és a látvány elsőosztályú. Az egyik legszebb játék, ami valaha készült. A hangulat és az atmoszféra nagyon rendben van, és a történet is működik igaz, kicsit késve indul be, és mire igazán beindulna, már vége is.
Ami viszont magát a játékmenetet illeti nos...a középkategória középkategóriájának a középkategóriája. Így szépen megaszondva. Egy tucat cső lövölde sajnos, amiben semmi egyedi vagy még sosem látott elem nincs. Emellett felháborítóan kiaknázatlan minden téren. A történetet illetően tele van olyan szituációkkal, ahol belevihettek volna választási lehetőséget mint a Heavy Rain, Beyond Two Souls vagy a mostanában nagyon népszerű (ÉS ZSENIÁLIS) Life is Strange játékokban. De nem tették. Emellett fegyver valamint karakterfejlesztés is simán megállta volna a helyét. Rengetek jóféle fegyver van, amik ordítanak a fejlesztésért. Főleg, hogy még viszonylag a játék elején behoznak egy amolyan Q karaktert, akinek a feladata, hogy ellássa különféle extrákkal az Order embereit. Ehhez képest kapunk tőle egy szem kütyüt, amit kb. öt alkalommal ha használunk. Illetve nem, mert kapunk még egy zárfeltörő felszerelést is, amit sokat használunk, és alapjáraton rohadt jó a mechanikája és a működtetése, de ettől még kevés. Plusz karakterünk is simán fejlődhetett volna páncélzat, fegyver szakértelem, újratöltési sebesség, extra sebzés stb. stb. stb. terén. Tudja mindenki miről illetve mikről beszélek.
Viszont mindezek ellenére azért élveztem, mert bár sokkal de sokkal több lehetett volna, mint ami végül lett de tény, hogy a grafikának és a látványnak köszönhetően piszok hangulatos az egész. Ám mint mondottam, megértem a kritikusokat, hogy miért szidják, ugyan is játéknak éppen hogy csak elmegy, interaktív mozinak meg nem elég profi. Kár érte, mert ha fejlesztők ezt nem csak egy "mit is tud a PS4" féle erődemonstrációnak, egy amolyan techno demonak szánták volna, akkor megkaphattuk volna a Sony új generációs konzoljának egyik legjobb játékát, amikre évek múlva is emlékezni fogunk. Így kaptunk egy ugyan piszok látványos, de könnyen felejthető egyszer, de maximum kétszer fogyasztható középszert. Kár érte...nagyon kár érte. De ezt már mondtam.
Szóval bármennyire is élveztem összességében, 6 pontnál nem tudok neki többet adni. És ez is a jóindulatomnak köszönhető.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
8617 levél
Válasz 15.06.28. 17:03 #458
davkar9
Batman: Arkham Knight

A Batman Arkham Knight megjelenési dátuma a 6 évvel ezelőtti legelső részhez hasonlóan szinte teljes csöndben közeledett. Persze már megint, hiszen volt már legalább 1(?) halasztás, mondván a játékot még csiszolni kell. (*visszafojtott nevetés*) Végül csak eljött a június vége, befejeződik a Denevér meséje. Fórumon gyakran megfordulók tudhatják, hogy nem igazán állt a várólistám élén a játék és ahogy elnéztem mások is csak kerülgették. Tudjuk mi ez, mire számíthatunk, az uborkaszezon beállta előtt még pont jó lesz.

Na de elég a fecsegésből, essünk túl gyorsan a kötelezőn. Napok óta ettől hangos a net, akit nem érdekel a játék az is belefutott. Nincs mit szépíteni, a játék PC-s portja egész egyszerűen szörnyű. Alapvető beállítások hiányoznak, 30 fpses korlát van (bár ezen szösszenet megírásakor már befutott egy patch, ami állítólag javít a teljesítményen és ez a korlát is kikapcsolható), indokolatlanul belassul, olyan helyeken is, ahol nem lenne szabad. A textúrák beállításánál normal a maximum, ennél magasabbra csak 3gb-os kártyával lehet menni (én egy 4 gigás 970-esen csücsülök, engem se engedett), de erős a gyanúm, hogy ez a beállítás egész egyszerűen kimaradt. PC-s verzió ezek miatt lekerült a Steam kínálatából és a dobozos forgalmazás is szünetel. 2015. AAA-s játékfejlesztés, bravó!...

Ez volt a bulvár rész, térjünk is rá a játékra, ami egyébként elég jól sikerült. Nagyon nagy kár ezért a „botrányért”, sokkal jobb lett volna, ha sikerül enélkül megúszni, mert ez bizony rá fogja nyomni a bélyegét a fejlesztő és a kiadó más játékaira. A hozzám eljutott hírek alapján a Rocksteadyt felmentem, Warnerékre kell csúnyán nézni. WB logóval ellátott játékokkal PC-n mostantól csak óvatosan. Történetünk az Arkham City után indul 9 hónappal, (AC spoiler és kezdő 5 perc, amit már az idei E3-on a Sony konferencián bemutattak) Joker meghalt, az ő hamvasztásával nyitjuk a játékot. Bizony, kedvenc bohócunk végleg kiszállt. Nem is baj, talán már sok is lett volna, ha immár 4. alkalommal is őróla szól a játék. A nemezis névkártyát ezúttal Scarecrow tűzi fel a kabátkájára, gonosz tervéből már az AC-ben kaptunk egy easter egg-nyit. Az említett nyitójelenetben az új koktéljából ad egy kis ízelítőt. Ütős cucc, pár csepptől teljesen kifordulnak magukból az emberek, percek alatt mészárszékké változtatva egy békés kis kávézót. Ez volt a demó emberek, holnap az egész várost elárasztom vele. A városvezetés és a fejlesztők utasítására a várost kiürítik (6 és fél millió ember rendezett sorokban kivonul egy éjszaka alatt, nem semmi!), Batman, tiéd a pálya.

És érkezik! A szőke herceg fehér lovon, Batman Batmobilon. A klasszikus designt vegyítették a Nolan filmek monstrumával, a végeredmény egy igazi szörny, egy versenytank. Egy gombnyomással képes váltani fürge járgányból pusztító harci gépbe. Hohó, álljunk csak meg egy pillanatra, hogy van ez? Nincs ok a pánikra, ha Batman beül egy tankba, attól még Batman marad - ő pedig nem öl. Az arzenál rendelkezik ugyan egy 60 mm ágyúval és egy géppuskával, ha azonban a rosszfiúkra lövünk automatikusan a nem-halálos lövedékkel kapnak egy jó nagyot. Ha elütjük őket, akkor a Batmobil felületével érintkezve kapnak egy kis sokkolást. Ez bármilyen sebességénél így történik, csapódjanak bárminek, nem halnak meg. Látom a kis Newton fiú jelentkezik ott a hátsó sorban. Tudom mit akarsz kérdezni. Nézd, ez most így működik, ezen túl kell lépnünk.

A komoly fegyverzetre azért van szükségünk, mert a címadó új gonosz (akiről spoilerek nélkül is leírhatom, hogy kicsit csalódás és a leleplezését követően is akadnak még kérdőjelek) lepofozható katonák mellett különféle és fajta drónokat is hozott magával a buliba. Azokkal már nem kell finomkodni, csak hadd szóljon. A Batmobil élménye elég hullámzó, erőltetett árkád tankozás, kellemes csaták (később) van itt minden. Nem csak a harci módra írtak játékrészeket, fontos szerepe van bizonyos puzzleknél és gyakran versenyeznünk is kell vele. Utóbbiért régi jó ismerősünk Riddler felelős. Huh, egy pillanatra meg kell állnom fújni egyet, mert feltörtek az emlékek. Hát itt lesznek anyázások rendesen, szerintem még az ügyesebbekből is ki fog szaladni egy ’hogyazajó...’. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy az ő natúr kihívásai egy-pár próbálkozásból teljesíthetők, az igazi fejfájást az ugyanezeken a pályákon teljesítendő challangeek jelentik. Ezúttal bele lettek építve a játékba, persze feloldás után a főmenüből is elérhetőek. A teljesítendő szót használtam, méghozzá tudatosan, mivel 3 csillagos teljesítés esetén juthatunk hozzá 1-1 fejlesztési ponthoz. Ezek ugyan nem kellenek minden skill begyűjtéséhez, mivel a küldetések után, harc végi összegzésből bőven jut annyi, hogy a fontosabbakat megszerezzük. Maximalisták azonban kössék fel a gatyát, mert némelyik esetében indítás előtt extra feladat van, pl. egy free-flowon belül 3 throw counter, nekem ezt nem is sikerült összehozni. Na de az idegesítő challange versenyeket leszámítva azonban összességében a Batmobil egy ügyes újítás, ha sikerül megszokni/ismerni többször fogjuk már használni.

Ezen kívül a játékmenet szinte ugyanaz, mint eddig, ütünk, vágunk, hárítunk, gyűjtjük a számokat, szórjuk a kombókat. Mások is kezdik ezt átvenni, egyelőre csak WB házán belül, pl a Shadow of Mordor, ahol ügyesebben is csinálták. Engem még mindig zavar, hogy a védekezéssel nem szakítjuk meg az éppen aktuális animációt, így ismét sokszor kaptam egy taslit, amikor éppen egy földön heverő, csillagokat látó figura mellkasán csücsülve akartam perecet kötni a nyakába a lábaiból. Vannak új, kütyüalapú kiütések, mivel azonban külön gombkiosztásról nekünk kell gondoskodni, ezért én maradtam a hagyományos mozdulatoknál. Néha a Batfamília számos tagjával is küzdhetünk vállvetve. A dual-takedownnak keresztelt „kivégzések” látványosak, a kombókhoz hasonlóan x darab ütéstől töltődnek. Végrehajtás esetén váltunk a másik karakterre, vele is ütlegelünk egy kicsit, vissza, így megy ez egészen a harc végégig. Feldobják a magányos pofonosztást, sajnos azonban ezek csak bizonyos mellékküldetések során érhetők el, Pingvint pl. Nightwinngel karöltve juttatjuk rács mögé, a városban viszont ne számítsunk rá. A nyílt harc mellett a predator mód is kapott némi újítást, egész pontosan új ellenségtípusok érkeztek, akik miatt néha alaposabban kell rákészülni a vadászatra. A medic például képes talpra állítani a már kiütött ellenfeleket (harcban is!), sokkoló aurával bevonni a még harcképeseket. Akadnak érzékelővel felszerelt katonák, akik bemérhetik a helyzetünket, ha túl sokáig vagyunk detective módban. Veteránoknak egyik sem jelenthet komolyabb fenyegetést. Sűrűn álldogálók semlegesítésére kaptunk egy vadonatúj mozdulatot; kezdetben 3, fejlesztve akár 5 ellenséget is leüthetünk egyiktől a másikig ugrálva pár másodperc leforgása alatt.

Az Arkham Origin helyszínelős minijátéka tiszteletét teszi egy rövid küldetés erejéig, cserébe az ott történtek és karakterek kapnak itt-ott egy említést, jelezve, hogy azért mégis csak a kánon része volt az is. A detektívmunka nagy része azonban kimerül biztonsági felvételek átnézésében és a különféle mellékszálak felgöngyölítésében. A főbb gonosztevők megjelentek erre az utolsó(?) táncra, persze akadnak olyan töltelék alakok is, akikről én most hallottam csak először. Bár a létszám szinte azonos, mégsem estek az AC féle ’túl sok’ hibájába, és ahogy említettem az is jót tett, hogy ezúttal Joker nem szerepel a játékban. Az én olvasatomban azért ezúttal is a Riddler a főellenfelünk, a játékidő nagyobb részét ismét az ő vackainak levadászása jelenti.

A történet maga elég izgalmas, egyedül az ütemmel van egy kis probléma. Nem egyszer van olyan, „Alfred, most azonnal oda kell mennem!”, de a főküldi előrelépésével együtt egy mellékküldetés is folytathatóvá válik. Nem jó ez a korlátozott szabadság, Assassin’s Creedet juttatta sokszor eszembe. Nincs meg a kütyüd, nincs haladás. Konkrét példa, Riddler új versenyével lehetne már haladni, de mégsem, mert a területre még nem hívható be a Batmobil, csak majd 4-5 főküldivel később. Van egy másik „hiba”, de ez leginkább a Witcher 3 átka. Nagyobbak tétek, nagyobb a veszély, szívesen láttam volna egy egyszerűbb morál/döntés rendszert: meddig mehet el, meddig hajlandó elmenni Batman? Kezdetben nem is jutott ez eszembe, egy bizonyos kihallgatás során gondolkodtam el rajta, hogy miért is nem raktak bele valami ilyesmit. Szinte tálcán kínálja a lehetőséget a történet, így akár 2/több féle befejezést is lehetett volna. Gotham is elég élettelen. Értem, hogy varázsütésre sikerült kiüríteni a várost és csak a söpredék maradt, de szívesen mentettem volna meg egy-két ott ragadt civilt, jobban segítettem volna a hatóságokat, mentem volna más közös küldikre a társainkkal. A város látképe azért szépen változik fejezetről fejezetre.

A Rocksteady állítása szerint ez volt az utolsó felvonás. Valóban így van-e, az jó kérdés, mindenesetre a Batman Arkham Knight - a PC-s port minőségétől függetlenül - remek lezárása lett a trilógiának. A grafika ugyan nem nextgen, ennek ellenére egyáltalán nincs miért szégyenkeznie, ismét bebizonyosodott, hogy az UE3 a játékmotorok Sigourney Weaverje. A játékmenet többnyire változatlan, az újítások kellemesek. A Batmobil a kezdeti idegenkedést követően a játék végére megszerethető, beleerőltetett újítás helyett hasznos eszközzé válik. Nincs már más hátra mint a pont. Nehéz. Első post-Witcher 3 értékelés, 5-10 játék múlva lehet vissza kell majd térnem rá. Vannak olyan hibái, amikről ugyan „nem tehet”, de hát kérem, van most egy új open world standard. A történet tényleg nagyon jó, befejezéskor hirtelen felindulásból szórtam is volna rá a 9-est. Viszont én ugye PC-n játszottam, aztán itt vannak az említett ~hibák is, így a vége egy erős

8/10

+
izgalmas történet
UE3 még mindig tud
Batmobil (játék második fele)

-
Batmobil (játék első fele)
versenyzős Riddler challangek
kihagyott döntésrendszer és open world lehetőségek
Simple. Eternal. Beige.
2088 levél
Válasz 15.05.31. 17:31 #457
Shadowguard
Szép értékelés D: Én még sajnos csak az első résznél tartok. Csak lassan haladok, mert valamiért elég nehezen veszem rá magam, hogy elindítsam... De ha mégis simán elröppen 5-6 óra Ezzel a tempóval talán június végére végzek is.
És hogy ON is legyen, itt a májusi termésem:

Assassins Creed - Black Flag A kettő+kiegek után leálltam a sorozattal, de most valamiért kedvet kaptam hozzá. Nem rossz, de Edward nem igazán tudta magát megkedveltetni velem. Viszont a gyűjthető vacakoktól agybajt kaptam. Szeretek mindent összeszedni, de ez már azért túlzás Minden pár négyzetméteres földdarabon van egy kincsesláda vagy Animus fragment. Az "És te most sz***ni fogsz" jellegű mellékfeladatokat ne is emlegessük. Néha tényleg a hajamat téptem tőle. Attól függetlenül egynek jó volt, de többet tuti nem veszem elő...

Assassins Creed III A Black Flag jelenkori szála ( broáf ) hagyott bennem pár kérdést, szóval ha már lúd legyen kövér-> letoltam ezt is. Az öreg Kenway potom pár órás bevezetője végén picit meglepődtem (egen, nekem ez meglepetés volt ), de tetszett a sztori. Odáig... Aztán jött Connor és szép ívben zuhant a lelkesedésem. A sztorija a közelében sincs Ezionak, a karakter meg egyenesen idegesítő. Cserébe itt is volt többórányi üresjárat, amikor csak gyűjtögetni kellett a 100%-ért. Ami nem is lett meg a végén, mert az egyik klubból hiányzott a derítsd fel a térképeket rész. Az összes... Három órát szaladgáltam Bostonban és mégsem adta be, inkább hagytam a fenébe. Az egyetlen pozitívuma, hogy lezárta a Desmond-féle sztoriszálat (úgy, ahogy).

Egyébként sokszor olvastam véleményekben, hogy mekkora poén a hajózás. Hát a BF-ben az első 2-3 órában még lekötött, de utána inkább nyűg volt folyamatosan kergetőzni a hajókkal, hogy legyen alapanyagom a fejlesztésekre. Akkor már inkább a három kötött missziói, mint ez a szabad hajókázás. Csak ott meg a harc volt faék (és némelyik mellékküldetés szemétparaszt).

Ennyire futotta, sok a munka kevés az idő.
...az élet álom, az álom halál, a halál megváltás, a megváltás élet...
8617 levél
Válasz 15.05.30. 19:42 #456
davkar9
The Witcher 3: Wild Hunt

Régen vártam már ennyire játékot. Mármint itt volt fél éve Dragon Age Inquisition, aminél az utolsó napok nagyon lassan teltek, de azért mégsem volt ugyanaz az érzés. Legutóbb a Mass Effect 3-ra voltam ennyire rápörögve, „év játéka”, „tökéletes lesz”, még a hajnali startot is bevállaltam érte - aztán tudjuk jól mi lett ennek a vége. Pontosan emiatt egy kicsit tartottam tőle, hogy a Witcher 3-nak is hasonló lesz a sorsa. A prológus és a kezdőterület azonban hamar eloszlatta minden kétségemet.

Bár a címben a 3-as szám szerepel ez a játék sokkal több egy egyszerű 3. résznél. Az első két résznek - inkább többé, mint kevésbé - sikerült megragadnia a könyvek világát és hangulatát. A Wild Hunt azonban tökéletes adaptáció, játék közben tényleg úgy éreztem mintha a korábban csak betűkben létező világ kelt volna életre. Bizonyos karakterek egyenesen a lapok közül létek elő. A történet egyben remek folytatása is könyveknek - ezzel persze lehet Sapkowski mester vitatkozna. A könyvekhez való még szorosabb kötődés talán negatívum is lehet, tapasztalatom szerint, azonban aki a játékokat megszerette az a könyvekbe is beleásta magát. Aki nem, hát kérdem én, mégis mire várt eddig?

Fő feladatunk, amit a játék ~elején (ez akár 8-10+ órát is jelenthet) kapunk, Ciri felkutatása lesz. Ki? Itt jön elő ugye a fentebb említett probléma. Könyveket nem olvasók, új játékosok vakarhatják a fejüket, számukra nyilván csak egy küldetés lesz. Az intro videót követően azért nagyjából felvázolják a viszonyokat, ha azonban valaki olvasta a könyveket és tisztában van a kapcsolatrendszerekkel, ismeri a visszatérő/felbukkanó karaktereket annak ez a csodálatos utazás tele lesz felejthetetlen élményekkel. Komolyan, nem is tudom mikor volt (volt-e egyáltalán), hogy egy játékban ennyire valóságos érzéseket adtak át. Nehéz erről spoilerek nélkül írni úgyhogy le is zárom a „majd ha odaértek, megértitek” klisével. Az egyébként remek szinkronmunkát az új Red Engine segíti. A karakterek arca kifejező, minden apró rezdülés, ajakgörbítés meglátszik (LA Noire elbújhat, ráadásul a mű érzés sincs meg), feszengő toporgás, ujjakkal babrálás, hajigazítás, van itt minden.

Az új motorral egy lenyűgöző világot hoztak létre. A növényzet nem feltétlenül a szél tényleges erősségének megfelelően reagál és a fű sincs szálról szálra részletesen lemodellezve, az összkép viszont gyönyörű. Szakadó esőben barangolni az erdőben, a hold fényénél hajókázni a hullámzó tengeren, ragyogó napsütésben küzdeni a mezőn egy déllidérccel - biztosan mindenki megtalálja azt a helyet és időpontot, amikor muszáj lesz megállnia és csak gyönyörködnie a tájban.

A Witcher játékokban eddig is elég nagy területeket járhattunk be, a 3-ban viszont egy hatalmas játszóteret kapunk. Nem, a hatalmas nem fejezi ki eléggé jól a bejárható terület méretét, de a gigászi és hasonló jelzőkkel sem írható le pontosan mekkora területről is van itt szó. A Skyrim többszöröse (nem is tudom, egyszer említették, 20 talán) teljesen reális. A tutorial „pályán” (kb az első rész 4. fejezetének mérete az összes területtel) kívül bejárhatjuk a háború sújtotta Velent, Novigrad szabad városát és a „helyi vikingek” szülőföldjét, a Skellige-szigeteket. Az Ubisoft féle sandbox játékok mintájára megy a felfedezés, a hirdetőtáblák megvizsgálása után kérdőjelek lepik el a környéket. Ezek lehetnek szörnyfészkek, banditák és áldozataik, érdekességek. A kérdőjelek korántsem jelölik be az összes felfedezhető helyet. Bár én igyekeztem mindent bejárni, biztosra veszem, hogy bőven akadnak még olyan elrejtett kincsnek vagy bokorban lapuló szörnyek, amikbe nem botlottam bele. Más nyitott világú játékokkal ellentétben a világ nem csak dísznek (/tölteléknek) van, a legtöbb pontnak megvan a maga kis története és legalább helyi jelentősége. Természetesen egy-egy banditatábor tényleg csak annyiból áll, mint amennyinek látszik; a tűz körül valami trágár tréfán vihorászó gazfickók levágása és zsákmányuk felszedése nem fog később kísérteni minket. A skellige-i vizeken elszórt csempészrejtekhelyek azért a töltelék kategória határán egyensúlyoznak, azonban ha jól osztjuk be őket, akkor a kényelmes hajózgatásnak köszönhetően ezek sem fognak unalomba fulladni. A kincslelőhelyeknél viszont többnyire mindig van valami kis történet, naplóbejezés, nem csak „nesze itt egy kék csizma, örüljél”. Az a szegény lány hiába szegült szembe apjával és szökött el, hogy a szerelmével lehessen, a part menti kukorixet az apjának írt búcsúlevél egyáltalán nem hatotta meg...

A szabad felfedezgetést a szintek valamennyire korlátozzák/szabályozzák. Főleg a veleni érkezésünk után ütközhetünk akadályokba, eleinte nehéznek is találtam a szintlépést. A játék úgy lett összeállítva, hogy a miénknél pár szinttel magasabban lévő küldetések azért még teljesíthetőek. Az 5-8. szinteken érdemesebb a főküldetésre ráfeküdni, elkóborolni csak a +1-esekért éri meg, főleg ha pont útba esnek. A napló jelöli az ajánlott szintet is, ezek egyedül a különleges kincsvadászatoknál vittek félre. A játékban 3 másik witcher iskola felszereléseit készíthetjük el a térkép különböző pontjain megtalálható tervrajzok segítségével. Volt amikor 15-ös szinten elkészíthető páncél megszerzéséhez egy 22-es küldetés tartozott, de olyan is előfordult amikor a 12-e szintű küldi egy 24-es kard megszerzésére szólt. Ezeknek olyan nagy jelentősége végül is nincs, én csupán jobban szeretem az egységes kinézetet. Az egyéb talált, vehető vagy elkészíthető páncélok és fegyverek között nincsenek teljes szettek és kicsit hülyén éreztem magam mikor witcher megbízásoknál bohóccsíkos zekében, kék kesztyűvel próbáltam alkudni az árra.

A játék egyik újítása a szörnyvadászat visszahozása. Az első rész ebben elég jó volt, a 2-ben kb. csak 5-6 szerződés akadt - de elnézhető, elvégre ott a nevünket kellett tisztára mosni. A hirdetőtábláról felkapott felhívás után megbízónkkal megegyezhetünk az árról (emlékszünk, hogy a 2-ben hogyan próbáltak átverni a troll ügyének elintézése után?). Pár érme és jelentős % között bármennyit hozzácsaphatunk az alapárhoz, ha azonban túl mohók vagyunk, előbb vagy utóbb elhajthatnak a fenébe. Igazából ez a játék korai szakaszában érdekes, amikor már 20-30k+ lapult a zsebemben nem volt szívem plusz koronákat kicsikarni szegény falusiakból. A korábbi részekben is biztos bevételi forrásnak számító minijátékok ezúttal is megvannak. Részt vehetünk ökölharcban, a pénz mellett a 3 nagy régióban bajnoki címét is elnyerhetjük. Az egyik új tevékenység a lóverseny, az öklözéshez hasonlóan itt is régiónként van 1-1. Érdemes ezeket is megcsinálni mivel győzelem esetén hasznos (noha boltokban is megszerezhető) felszereléseket szerezhetünk Keszegnek. Ja ő a lovunk, ismét egy olvasói +ismeret, Geralt minden lovát így nevezi el. Hátasunkra felszerelt nyeregtáskákkal az inventory méretét növelhetjük, a nyergekkel az állóképességét, amivel értelemszerűen tovább vágtathatunk, ezzel növelve esélyeinket a versenyeken.

A másik új minijáték a gwynt. Ez váltotta fel (sajnos) a kockapókert, egy törp kártyajátékról van szó. Ránézés alapján a Heartstone és társaihoz (nem ismerem, nem az én műfajom) tudnám hasonlítani. Kb. a játék feléig gyűlöltem, kezdeti próbálkozások és ronda elpicsázások hamar elvették a kedvem tőle. 2 mellékküldetés során kötelező vele foglalkozni - a kötelező alatt azt értem, hogy célszerű nyerni, ha jót akarunk. A gwynthez kapcsolódóan is van egy bajnokság, ahova tényleg csak akkor érdemes benevezni, ha már mind a 4 játszható frakció leg/erősebb kártyáit megszereztük és nagyjából a hozzájuk tartozó stratégiákat is megismertük. Miután többször sikerült nyernem és a paklim is vállalható lapokkal volt tele, akkor rákaptam az ízére. Mindenesetre, ha valaki az elejétől kezdve ezzel akar foglalkozni, annak lehet hasonlóan meggyűlik vele a baja. Sok tippem nincs, kitartás és érdeklődés kérdése. A fogadósoktól és kereskedőktől néhány újabb lapokat lehet venni, ezeket érdemes azonnal beszerezni, egyéb lapokért pedig játszani kell másokkal - árusokkal, fő és mellékkarakterekkel.

Nemcsak a kockapóker kikerülése jelenti az egyedül nagyobb változást, a skilltree is jelentős átalakításon esett át és nem feltétlenül a legjobbon. A 2 mintájára itt is külön füleket kapott a harc-mágia-alkímia. Az ezeknél megszerezhető képességeket viszont 12 képesség slotba kell beosztanunk. A dolgot tovább nehezíti, hogy ezek csak 2-2+ szintenként válnak elérhetővé és ez a bőséges kínálat miatt kevésnek tűnhet. Van azért benne logika, jól meg kell fontolni, hogy mit is akarunk fejleszteni. Én a magam részéről a Witcher 2-höz hasonlóan a hárítást elég használhatatlannak találtam, a harcstílusom gyors támadásokból és kitérésből állt, ehhez a harci fa és pár alapjel fejlesztése bőven elégségesnek bizonyult - igaz én könnyű fokozaton játszottam. A beosztott képességeinket mutagénekkel is erősíthetjük, jelekhez például kéket tásítva jelentős bónusz %-okat kaphatunk. Minél több skillhez kapcsolódik, maximum 3, annál erősebb lesz ez a bónusz. Mutagéneket szörnyek legyőzésével kapunk, lehetnek kicsik, amiket aztán hármasával még erősebb változattá gyúrhatunk össze, vagy szörnytípustól függő mutagének, amiket különleges főzetek elkészítéséhez is felhasználhatunk. Pl egy vámpíréból olyan főzethez juthatunk, ami az ellenség megtámadása esetén az életerőnket tölti. Ezek igen hosszú hatóidejű löttyök, fél vagy akár másfél órás bónuszokat is jelenthetnek, amit bizonyos alkímiai skillekkel még tovább növelhetünk. Ugyanakkor a mérgezési szintjük is elég magas szóval erre érdemes odafigyelni, főleg ha mást is innánk mellé.

A Witcher sorozat egyik különlegessége ugyebár mindig is a főzetek voltak, easyn én úgy ahogy megúsztam a szokásos fecskefőzettel, magasabb szinteken viszont alighanem az egzotikusabb italokhoz is hozzá kell nyúlni. Sajnos ebben a részben nem sikerült túl jól a kotyvasztás, korlátozott számban lehet csak nálunk egy-egy főzet. A 3 fecske felhörpintése - ami egy keményebb ellenfélnél bizony hamar megtörténik - után a készletünk „kiürül”, hiába van nálunk a megfelelő anyag (egy újabb nem túl szerencsés változtatás, hogy csak fix összetevőkből készülhetnek, nem pedig a korábbi „elég ha alkotóelemet tartalmaz” módon), csak meditáláskor tudunk újat keverni, de legalább ezt magától elvégzi. Én egy kis trükközéssel oldottam ezt meg, miután „elfogytak”, a tárgy ikonját kidobtam a táskából, így az alkímia fülön ismét elérhetővé váltak. Az első rész mintájára ismét helyben fogyaszthatóak, nem szükséges meditálnunk az iváshoz, így egy barlang előtt már nem kell azon töprengenünk, hogy vajon mivel is fogunk odabent találkozni.

A crafting sokat nem változott, ugyanúgy tervrajzok megszerzése után készíthetünk el dolgokat. Ezúttal meg is tanuljuk őket és nem a táskában foglalják a helyet. A nyersanyagokkal viszont meggyűlhet a bajunk. Nehéznek tűnhetnek, az eleinte apró inventory miatt akár pánikba is eshetnénk, hogy mégis mit lesz érdemes magunkkal cipelni, mire lesz szükség a későbbiekben. A CDP már megint beleesett abba a hibába, hogy indulásnál nem tartalmazta a játék a tárolót. Ennek egy használható alternatívája, hogy egy gyorsutazási pontot nevezünk ki tárolónak és fölösleges holminkat oda szórjuk le. A lakosság kedves, nem viszi el és az én végigjátszásom során egy bug se törölte ki az elhajított táska tartalmát. Ha mégis féltenénk az alapanyagainkat, eldobálás helyett elég, ha 20-30 darabot hordunk magunknál, az súlyban is 0.20-30at jelent a legtöbb tárgynál - matekosok akár a pontos számokat is jegyezgethetik. A tárgykészítőknél a fölösleges tárgyakat szét is bonthatjuk, sokszor van úgy, hogy jobban megéri, ha eladás helyett inkább ezt választjuk. A kézműveseknek is megvannak a maguk szintjei, bizonyos tervrajzokat csak bizonyos szintű egyének tudnak elkészíteni is, ami logikus, a Bűzöspocsolya sufnikovácsánál a városi mesterek sokkal jobb kardokat tudnak nekünk készíteni. Ha már kardok, a jól ismert acél-emberek, ezüst-szörnyek ezúttal külön jelöléseket kapott az ellenfél életerőcsíkjánál. Arzenálunk egy kézi nyílpuskával is bővült, repülő szörnyeket kényszeríthetjük vele igencsak fájdalmas landolásokra, azonban főleg a víz alatti harcokban fogjuk hasznát venni.

Óriási játékhoz képest durva bugokkal nem nagyon találkoztam. Egy alkalommal volt olyan, hogy az emberek kibújtak a bőrükből és a fejük kinyújtott karjuk előtt lebegett. Egyszer pedig láttam egy nagyon érdekes teremtményt is, ami eddig még nem került bele a bestiáriumba. Patchről patchre akadtak még megmagyarázhatatlan jelenségek is, egyik indításnál indokolatlanul hosszú töltési idők fogadtak, valamint egyszer egy mentés is teljesen más helyre dobott ki. Egy másik alkalommal pedig a hang vacakolt. A szív- és idegbajt is majdnem rám hozta, amikor egy jelenetnél nagyon megmakacsolta magát és driverhibával pár másodperc után mindig kirakott. Érdekes módon mindegyik hiba csak rövid ideig volt tapasztalható, így az előző részekhez képest ezen a téren is jobban szerepel a játék, amik egyesek állítása szerint csak több patch után váltak játszhatóvá - jóllehet nekem azokkal sem volt komolyabb problémám.

Nézem miket hagyhattam ki. Tudatosan kerültem, mert könnyen spoileres területre tévedhetünk, a döntések és következmények jelentőségét. Biowarenél mindig könnyen dobálóznak ezzel, általában eredmény nélkül, itt azonban tényleg otthagyhatjuk a világon a kezünk, vagy ha a helyzet úgy alakul, a kardunk nyomát. A főküldetés során egy szép és kerek történetet ismerhetünk meg. Ebből sokszor leválnak főmellékküldetések, amik a környék és a világ sorsára is kihatással lehetnek, máskor egy egyszerű mellékküldetés befolyásolhatja egy főküldetés alakulását. Bár „szidom” itt a Biowaret, azt el kell ismernem, hogy a mentésimport terén azért ők jobban jeleskedtek, persze nekik erre ott volt a Keep. Ha valakinek már nincsenek meg a mentései a 2. részből vagy esetleg valamelyik újgenerációs konzolon vágott neki Geralt utolsó(?) kalandjának, annak a prológus befejezése után lesz lehetősége korábban meghozott döntéseinek beállítására. Igényesen, egy játékbeli jelenetbe van ez beágyazva, nem egy táblázatban kell pipálgatni.

Na, szóval ez a Witcher 3. Abba is hagyom, kezd már hosszúra nyúlni. Régen koptattam már ennyit a billentyűzetet (és alighanem fölöslegesen), mégis úgy éreztem, hogy erre most szükség volt. Mert ez a játék valami más. Más, mint amit a többi AAA-s vagy annak csúfolt játék. A játék áráért elképesztő mennyiségű és minőségű tartalmat kapunk. Egyszerre tiszteleg az alapjául szolgáló világ előtt és folytatja azt mesterien, összefonva a könyvekben abbahagyott és a játékokban újra/megkezdett, majd továbbszőtt történetet. A grafika gyönyörű tájakat varázsol le elénk, a karakterek ennek és a kiváló szinkronnak köszönhetően szinte életre kelnek.

Ugye az az általános vélekedés, hogy tökéletes játék nincs. Ez egyben magában hordozza azt is, hogy igazából nem is lehet, nekem legalábbis mindig így hangzott. A Witcher 3 Wild Hunt sem az. Megvannak a maga kisebb és nem-olyan-nagy hibái. Azonban mégis több, mint amit általában kapunk. Ne a ponton akadjon meg a szemed. Végigolvastad most a fentieket, nem olvastad, egyetértesz, nem értesz. Csak idetekertél, mert hufaszommiezaszöveg. Mindegy, nem is fontos. Ülj le elé, engedd, hogy beszippantson ez a játék. Ez a játék, ami sokszor több is, mint egy játék. Egy mozgó olvasmány, egy életre kelt fantázia. Szóval ne ezt a kurva számot bűvöld. Ne számként gondolj rá. Legyen ez egy jelző inkább. Legyen a Witcher 3 egy mérce, egy követendő példa. Ha egy játékfejlesztő ilyen értékelésre vágyik, tudja, hogy mi az alapelvárás. Itt vagyunk 2015 lassan felénél, az újkonzolgeneráció hajnalán. Ha sikerülne elérni, hogy ez legyen a minimum, ha a legrosszabb AAA-s cím is „csak” ilyen lenne, akkor egy igencsak szép generációnak nézhetnénk elébe.

Ilyen nincs, mostantól mégis van. A Witcher 3 bizony egy bitang nagy

10/10

+
remek történet, valódi érzésekkel
döntések és következmények, (tényleg számítanak!)
hatalmas bejárható terület

-
körülményes az alkímia használata
nincs tároló
apró szintezési problémák
a könyveket nem ismerők hátrányban lehetnek
Simple. Eternal. Beige.
3225 levél
Válasz 15.05.07. 00:19 #455
sHarris
Radiant Historia
Wow. Tyühű. Ez... Mármint... Hú.
11/10

Ja, hogy kéne valami értelmeset is mondanom róla? Ritkán játszok, amióta egyetemre járok, csak a DS-emet szoktam előkapni néha, de a Radiant Historia a rengeteg középszerű DS-es gém közül kiemelkedik, és úgy egyáltalán, egyszerűen zseniális. A legjobb játék erre a konzolra, még a kedvencem, a Pokémon-széria is simán elbújhat mellette. Hatalmas kár, hogy semmiféle folytatása nincs és nem is lesz, de hát ez a történet le lett zárva teljesen. És itt még a történet is magával ragadó volt, pedig nagyon, NAGYON ritka az, hogy én a történet miatt viszek végig egy játékot. Persze, a harcrendszerre se lehet rosszat mondani, nagyon egyedi lett az is (legalábbis nekem annak tűnt, de ritkán játszok, mint mondtam). Amit viszont még jobban bánok, az az, hogy a zenéjéből egy darab feldolgozást nem találtam, pedig a fejemben szinte hallom az évtized legjobb videojátékzene-feldolgozását (ezt tényleg így kell írni... szerintem), érzelmesen visító gitárokkal, lassabb és gyorsabb részletekkel, mint amilyet a Vomitron hozott össze az oridzsi Castlevania OST-jéből...

De nem. Ez a játék el lett felejtve. Néhány játékos persze van, aki szívesen emlékszik vissza erre a kalandra, erre a történetre, erre az élményre, de összességében az utóéletéről annyit lehet elmondani, hogy NINCS. És ez nagyon szomorú. Ezt egy olyan írja, aki általában nem szereti az olyan játékokat, amiben a játékidő 90%-a olvasásra megy el.
"A baribibasz söprögessen meg téged te barisutyi temető.Pieszmokáár te Gettlow."
6483 levél
Válasz 15.04.18. 12:55 #454
GustyX
CoJ Gunslinger

Ez baromi jó volt!!!
Grafika, játékmenet, audió rész teljesen OK, egyedül a fekete szegély és az alacsony FOV bántott (szó szerint), de egy kis hivatalos buherával megoldódott. De akkor is, játékon belül kellett volna opció ezekre... És első FPS, amit csak kontrolerrel játszottam. Nem bánnám, ha több ilyen játék (FPS) lenne, az ilyen pontlövősdi játékmenet nagyon bejön. CoD4-ben is többet toltam az arcade módot, mint a MW3-ban a multit.

balays82: amit akkor gondoltam, az majdnem teljesen fennáll továbbra is. Ezen felül nem igazán adok élménybeszámolókra. Meg amúgy sem én dobtam balhéztam óvodás "nem vagyok többé a barátod" módon
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
14264 levél
Válasz 15.04.09. 08:56 #453
balays82
Na látod, annak idején érdemesebb lett volna inkább davkar ajánlása után rögtön végigjátszani, mint teljesen fölöslegesen összebalhézni vele a játék miatt.
795 levél
Válasz 15.04.09. 00:18 #452
quervo
Ori and the Blind Forest

Annak ellenére, hogy a magyar nyelv minden létező és (eddig) nem létező káromkodását sikerült röpke másfél hét alatt kopásig használnom, életem top3-as játékélménye volt.
6483 levél
Válasz 15.04.04. 21:18 #451
GustyX
Enslaved: Odyssey to the West

Ez eszméletlenül jó volt, köszönhetően elsősorban a történetnek és a két főhősnek. Maga a játékmenet változatos ugyan (platform, némi puzzle, akció, szörfözés, de egyik sem kiemelkedő), de akadnak hibák/hiányosság, amelyeket feledtet Trip és Monkey. A játék végéhez érve egyre nagyobb lett a hiányérzetem (vége miatt is), mivel sajnos a két karakterről (különösen Monkeyról) nem sokat tudtunk meg, a világról meg még annyit sem (mi, miért, kik vagyunk, honnan, miért, merre....Ennek ellenére nem szívlelem továbbra sem az apokaliptikus témát). A főhősre igaz, hogy a külső nem minden (megjelenésre továbbra is Quasimodo), hiszen szimpatikussá vált, Trip két húzása viszont nem tetszett.
A látvány teljesen rendben (pár grafikai hibát leszámítva), irányítás is másabb volt mint anno X360-non. Sajnálatos, hogy nem fogyott úgy a játék, így folytatásra sem sok esély van.
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
31905 levél
Válasz 15.04.03. 12:10 #450
Creativ3Form
Engem nem zavart. Az első rész főellensége(i) is kicsit ilyenek voltak. A műfaji kiaknázatlanság előtt meg tényleg én is értetlenkedve állok. És ahogy mondtad, az Indiana Jones pont alkalmas lenne erre a műfajra, erre csak az általad említett játék van belőle...amit én is imádok egyébként.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
10985 levél
Válasz 15.04.03. 11:28 #449
VodevilX
A főgonosz csaj is elég, hát... random volt, ott volt régen, ott volt most, de se füle se farka, nem volt túl meggyőző...
Igazából azon csodálkozom, hogy miért ekkora hiánycikk ez a fajta műfaj. Miért nincs több ilyen? A legegyértelműbb példa: Indiana Jones franchise (én nagyon imádtam a Indiana Jones and the Emperor's Tomb-ot), de akár függetlenebb témájú, de hasonló platform/cover shooter, vagy akár tisztán akció. Sokkal jobban állt neki ez a "cinematic" jelleg, most kifejezetten a rendezésre értendő, mint egy CoD-nak, sőt az a sorozat is simán bepróbálkozhatna egy ilyen jellegű tiszta akció TPS-el, szerintem nagyot szólna, lásd Spec Ops, csak még durvábban adrenalin bombaként.
Mert most van egy Uncharted ide, egy GoW oda, meg talán a rebootolt Tomb Raider sorozat halad ezen az úton, meg az említett Spec Ops...
Apukám há te most nem engem vissza maga..ön...
31905 levél
Válasz 15.04.03. 11:02 #448
Creativ3Form
Jó persze az első rész is, de számomra valahogy nem ér fel a folytatásokhoz. Az akcióknál volt érezhető legjobban, hogy kissé még kezdetleges. Persze így is piszok mód élveztem. A 2. túl van tárgyalva, egyetértek. A 3. viszont nekem nem volt csalódás. Maga a történet is jó volt, plusz a rejtvények is. Amit picit sajnálok, hogy a "de valójában nem ez az igazi neve" részt nem bontották ki jobban. Talán majd a 4. részben.
Az lenne a világon a legnagyobb business, ha mindenkit megvennék annyiért amennyit ér, és eladnám annyiért amennyit hisz magáról!
2883 levél
Válasz 15.04.03. 03:24 #447
Nayrobi
Entwined

Ez a játék gyönyörű és néhol nehéz is, de mindenekelőtt szép és szívet melengető. 1000 forint körüli összegért árulják most a ps storeban, szerintem megéri beruháznia rá annak, akinek bejött a Flower vagy a Journey.
PSN: nayrobi11
10985 levél
Válasz 15.03.30. 16:31 #446
VodevilX
Uncharted 1-2-3

Szerintem az első sokkal jobb annál, mint ahogy átértékelted a többi rész után Persze picit inkább tapogatózó franchise alapozás, de azt nagyon jól csinálja.

A másodiknál nem szaroztak, ott tényleg a maximumra hajtották az elsőtől az utolsó percig az élményt. Remek helyszínek, nagyon jól összerakott pályák, nonstop adrenalin bomba. Viszont egy két harcnál rendesen átesek a bedurvulós oldalára a lónak. Normalon értve, úgy játszottam mindet.

A harmadik pedig nekem csalódás volt néhol, máshol meg 2. rész szint. Nagyon vegyes, a hajóroncsos pálya az rendesen legyilkolta az idegeimet. Itt már a másodiknál is többet szívtam egy-két harcnál, a sztorija meg elég ... meh...
Apukám há te most nem engem vissza maga..ön...
673 levél
Válasz 15.03.30. 12:15 #445
ivanova36
Life is Strange Episode 2:

Viszi tovább az első fejezet hangulatát, mind a zene, mind a szituációk kiemelkedőek. Egy-egy résznél tényleg úgy érzi magát az ember, mint az Idétlen időkigben a főszereplő. Eleje kissé lassan haladt, de a fejezet végére felpörgött a játék és nagyon hatásos befejezést kapott ez a fejezet is. Sok elvarratlan szál mellé újabbak érkeztek, sok korábbi döntésünknek itt még nem volt igazán hatása, de egy még csak a 2. fejezet így még bőven alapozzák a dolgokat. Várom a folytatást.

-----------------------------
Sid Meier's Starships

Nem rossz kis játék, de a grafikához és 1 végigjátszáshoz képest drága. Az sem túl hosszú, max 3-4 óra. Leértékelésnél mindenképpen ajánlott vétel, olyan 50-75%-osnál max. Legalábbis azoknak akik kedvelték a Beyond Earth világát, hangulatát. Többiek csak akkor vegyék meg egy ilyen leértékelés során, ha nagyon vágynak egy gyors körökre osztott űrstratégiára és a most megjelentek közül egyik sem nyerte el a tetszésüket.

4065 levél
Válasz 15.03.30. 08:15 #444
xeLaR
The Raven: Legacy of a Master Thief
Technikai szempontból ez a kalandjáték nem áll helyzet magaslatán, meg azért a szinkron is lehetne meggyőzőbb, de magát a sztorit és a karaktereket tekintve egész jó lett. Vagy legalábbis a második rész feléig. A főhős egy középkorú kövérkés svájci rendőr, aki szeretne segíteni egy legendás tolvaj elkapásában, és meglepően szimpatikus a vele való játék. Maga a sztori pedig egyértelműen az Agatha Christie és társainak a krimiregényeit idézi. Ahogy próbáljuk összerakni a kirakós elemeit a történet során egy szimpatikus szereplővel, az egy élvezetes élményt hoz el. Kihívást igazán nem nyújt, de ez nem egy óriási negatívum. Főleg ahhoz képest nem, hogy a jóság csak a második rész feléig tart ki, utána lényegében más szemszögekből mutatják be, hogy mi is történt a játék alatt. És onnantól a játék vége kiszámíthatóvá válik, a többi főszereplő nem túl szimpatikus, és még jobban leegyszerűsödik az egész. Ez tényleg egy jobbfajta kalandjáték is lehetett volna, ha a sztorin kicsit dolgoztak még volna.
6/10

Murdered: Soul Suspect
Bíztam benne, hogy ez a játék jó lesz, mint ahogy az itteniek is beszámoltak róla, és ja, maga a játék nem gáz. Jó, lineáris, nem igazán enged mindenfele barangolni, de mivel ez inkább fókuszál a kalandjáték aspektusaira, mint az akcióra, így ez kevésbé zavart. Ami harc meg van benne, azt többféleképp lehet megközelíteni, és nem jelentenek túl nagy akadályt. Szóval ja, el lehet vele tölteni az időt, alapvetően nem egy rossz játék. Csak rendkívül üres, élettelen. A története érdekes lenne, ha olyan helyekre vitték volna, ami nem teljesen a helyszín, Salem hírhedtségét tette volna a középpontba, illetve ha nem lett volna már az első percekben kiszámítható, hogy ki áll a gyilkosságok mögött. Nincs félelmetes, vagy bármiféle hangulata sem, amitől unalmassá válik egy idő után a játék. Több játékmenetbeli eleme is kiábrándító, mint például a random NPC-k gondolatainak az olvasása, akik mindössze csak 2 dologra gondolnak, utána meg ugyanazt szajkózzák. Az összeszedhető dolgok elkeserítenek, mivel többségük csak béna háttérinfóval szolgálnak a főhősről, vagy a gyilkosról, de egyszerűen feleslegesnek tűnnek. Érezhető, hogy több dolgot kivágtak belőle, csak azt meg nem értem, hogy miért pont a harcot hagyták meg benne, mert az egyszerűen nevetséges és felesleges. Mert ha csak bujdosni lehetne a "démonok" elől az elején, hogy aztán később kapjunk egy olyan képességet, de nem, már az elején bohócot lehet csinálni belőlük. És persze a szereplők is sablonosak, nem túl szerethetőek, stb. Szal ja, lehet játszani vele, meg vannak élvezhető részei, de összességben ez számomra túlságosan is középszerű volt.
5/10
-ReLax- Everything you know is wrong / black is white, up is down and short is long / and everything you thought was just so important / doesn't matter... -xeLaR-
19402 levél
Válasz 15.03.30. 00:35 #443
sipec
wowban van ilyen solo boss, h amig dpselem a pofajat, addig ugyanugy kerulgetni kell ezeket a szar csikokat
6483 levél
Válasz 15.03.29. 21:06 #442
GustyX
Just Cause 2
~27,50%-on, ~ 22 óra játék után jutottam el a stáblistáig.
Ez alapján szeretettel várjuk a folytatást, ami ha minden igaz, idén karácsonykor fog megjelenni. A sztori felejtős, de nem is vártam különösebben semmit, rombolni mindig, minden körülmények között, mindennel szórakoztató volt, ahogy a csáklyázással való falmászás is, az óriási szabadság, a ma is szép grafika, az ejtőernyőzés, élvezetes akciók (MI-t ebben a kategóriában nem igazán várok el ), fejleszthető fegyverek/járművek, Panau látványvilága, rengeteg gyűjthető szirszar…
Az összhatáson ront a bárgyú/rövid sztori, bugok, irányításbeli problémák, apró bosszúságok. Nem bántam meg, hogy csak beszereztem. Valószínűleg egyszer legalább körberepülöm a térképet, az önmagában is hatalmas élmény.

8/10.
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
128 levél
Válasz 15.03.25. 22:40 #441
jeszkar
Ezt: Super Hexagon
Ezt a szemét dögöt. Anno másfél éve vettem 30 centért, és nagyjából 20 óra játékidő (és ahogy mondtam, másfél év) után sikerűlt végre legyűrnöm. (ez a Steam játékosok 3%-ának sikerűlt).
A legnehezebb játék, amit valaha végig vittem. Igazi kinszenvedés, de amúgy jó szórakozás volt.
6483 levél
Válasz 15.03.15. 12:26 #440
GustyX
LEGO Marvel Super Heroes
Szokásos LEGO játék (humor, végtelen érmegyűjtés, rengeteg karakter és sok-sok LEGO kocka), amelyet egy sandboxba ültettek. A sztori pályák mellett szabadon bóklászhatunk, gyűjtögethetünk, mellékküldetéseket csinálhatunk New York városában, különböző extrákért. A SW Complete után ez volt az első LEGO játékom, ezért mondhatom sok volt az újdonság az „előző” részhez képest. De mégsem ütött akkorát, elvoltam vele, szívesen végigtoltam és kalandoztam egy keveset NY-ban, de nem tett a rabjává. Zavaró volt, hogy a sztori teljesítése előtt kötelező volt karaktert cserélni ahhoz, hogy bármikor szabadon váltsunk. A repülő karaktereknél az irányítás picit szokatlan, de meg lehetett szokni (csak addigra már véget ért a játék ). Mivel nem vagyok Marvel fan (akármelyik karakter nézzük, leszámítva Emma Frost modelleket ) így szívesen építettem volna meg saját karakterem, azonban hiába oldottam fel az egyes karaktereket, nem lehetett felhasználni fegyverüket, képességüket. 22,8%-nál fejeztem be a sztorit, de a sandboxot is. A legjobban a marvel+lego fanok járnak ezzel a játékkal.

7,5/10
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról
6483 levél
Válasz 15.03.08. 14:40 #439
GustyX
Remember Me

Hosszas huzavona után (megveszem-nem veszem-megveszem-ennyit biztosan megér-de nekem mégsem kell…) végül beszereztem a játékot. Egyáltalán nem bántam meg, annak ellenére, hogy sok hiányossága van (vagy kihagyott lehetőség). Több tesztet néztem róla és mondhatni mindegyikkel, majdnem mindenben egyetértek. Ez játék több lehetett volna, egy kiforrottabb folytatásért kiált!

Pro:
- egyedi, utópisztikus hangulat
- harcrendszer
- főhősnő
- történet
- audió rész
- emlék remixelés
- koncepció
- „extrák”

Kontra:
- túl közeli kamera
- a karakterek nincsenek eléggé kidolgozva
- kihagyott lehetőségek
- tökre lineáris pályavezetés, pedig szinte minden helyen a másik (lezárt) irányba mennénk
- sokkal, de sokkal több van ebben a témában, mint amit kaptunk a játéktól!!!
- semmi fizika
- valamilyen extra játékmód nem ártott volna

7-8/10
http://gustyx.web4.hu - saját véleméyeim, tapasztalataim játékokról

A fórumon szereplő hozzászólások olvasóink véleményét tükrözik, azokért semmilyen felelősséget nem vállalunk.